Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-19 / 11. szám

1483. március 19.

SZADAD FÖLDMŰVES

yúliusi forró délután volt. A naptól mindenki olyan piros, mintha festették volna. A szúnyogok rajokban kergetűztek a ház melletti ribizlibokrok között. Valde legény bent az ágytakarón hevert, s elgondolkozott az életéröl. Nem mondhatja magáról, hogy igazi férfi; bár a harmincadik évét tapossa, de még nem tudott magához való asszonyt szerezni. Termete magas, szikár, természete nyugtalan, gyors beszédű, s mindenben ügyes. Múltkor maga készített egy pohárszéket, amelyet zöldre festett és pirossal szegélyezett. Akárki láthatja, hogy díszére válik a lakásnak. A nősüléshez azonban valahogy nem volt szerencséje.

Lassanként nyugtalan lett, mert már tít kellett volna lenni barátjának Viliinek, meg a két lánynak: Anjának és Helllnek, hogy együtt menjenek horgászni az erdőn túli tóhoz. Az pedig jó messze van. Ha Hellire gondolt, mindjárt szaporábban szívta magába az illatos levegőt. A kirándulást Vilit tervezte. Hellit Valdenak szánta, Anját pedig magának, mivel vele esténként sokszor együtt jártak. A csatlakozásra Anja beszélte rá Hel- Itt, aki először, amikor megtudta, hogy Valde lesz a partnere, makacskodott. De Anja megnyugtatta, hogy ez Valde kívánsága is, és úgyis mind a négyen együtt lesznek, beleegyezett.

Hellt gyerekkorában sovány, nyúlánk volt. Házuk az erdő mögötti út mellett állt. Egyszer moslékot vttt a malacoknak. Nem elég óvatosan öntötte a vályúba, közben az egyik malac megharapta Hellt alsó ajkát. A seb helyén később egy kis hegcsomó maradt. Ezért nevezték aztán dísznóharapottnak. Most már közel húszéves.

Végre Valde zajt hallott' kívülről, Vilii jelent meg az ajtóban.

— Ugorj bel Hoztál horgot? — kérdezte Valde, közben felhúzta csizmáit.

— Hoztam, méghozzá pirosfarkút.

Vilii félig csukott szájjal beszélt,

s úgy hallatszott, mintha hátából jönne a hang, de azért érthető volt a beszéde.

— En ezt vtszem, — szólt Valde. Erre elindultak a ház mögötti út felé, ahol már várta őket Anja.

— Heil

— Hoztál kávéskannát? — kérdezte Vilii.

— Hoztam, vajas kenyeret is, — és meglengette batyuját. Valde örült Anjának és Viliinek, közben élénken tekingetett, amikor befordultak az erdei útra. Anja énekelni kezdett: „A szép parkra emlékezem, a csodás holdas éjre...“ Anja kissé molett volt. Szürkés-vörös haját rövidre vágatta és tartósította. Az útra nadrágot húzott, aminek következtében még tettebbnek látszott. Kis batyuját a vállán vetette át, amelyben a kávéskanna és vajas kenyér lapult. Váratlanul szúnyograj érkezett.

— Be kell kennünk magunkat kátrányolajjal — szól Valde, s kente fülét, nyakát, kezét. Vilii és Anja is követte példáját. Erős olajillat terjengett.

Közben kiértek az erdőből. Mező, majd fenyves következett. A homokos úton keréknyom látszott. A fenyvest rét váltotta fel, aminek bal szélén egy ház piroslott. Abban laktak Helliék.

— Menj, hozd el Hellit, — mondta Vilii Anjának. Anja elindult az árok mentén, a többiek leültek a füves árok szélére.

— Hellt a kerítés felén alszik — szólt Vilit.

— Nem akar esnt — jegyezte meg Valde.

— Ha hamar esne, jó szénánk lenne.

Kis idő múlva jöttek a lányok. Helli kedvetlennek látszott.

— Hét, — szólt, s közben rátértek az útra.

— Kitűnő az idő, — újságolta Valde. Hellin piros vászonblúz volt, fejen kartonkendö. Valde hátul követte, buzgón lépegetve Helli gumicsizmáinak nedves nyomaiba. Tetszett simára fésült szőke haja, termete. Ha hátranézett, láthatta malacharapta alsó ajkát, amit nagyon érdekesnek tartott.

A mező végétért. Ismét erdőn át vezetett az út.

— Te is kend be magad olajjal, — szólt Anja Hellinek. Valde készsége, sen öntött olajat Helli kezére, akt azt magára dörzsölte. Nemsokára mocsárhoz érkeztek. A lányok a szélére mentek, érdeklődéssel nézegették. Valde inkább Helli hajával, ruhájával

volt elfoglalva, s közben azon gondolkozott, hogy mit tud Helli.

— Helli horgászott már valamikor? — kérdezte Vilii felé fordulva.

— Talán fejés közben ért volna rá, — jegyezte meg Vilit.

— Fejés közben... — utánozta Hellt ktssé dacosan. Tovább folytatták útjukat. A tűző napon Anja elfáradt, hisz eddig majd hét kilométert gyalogoltak — így hát száraz, füves dombon megálltak és leültek. Anja hanyatt feküdt és kijelentette, hogy mindjárt elalszik.

— Csiklandozd meg, — súgta Valde Viliinek.

— A kancád jól szolgálhat, ha te is így kedveskedsz nekiI

Valde Hellt mellé telepedett, de 0 felkelt, mert odább szedret látott. Egyszer csak felkiáltott: Béka: kis levelibékát Sikerült megfognia a békát. Tenyerébe vette, gyönyörködve nézegette sötét szemét. Erre Anja is fölkelt, megnézte, de megborzongott tőle. Miután Helli szabadon bocsátotta a békát, tovább mentek, s rövidesen elérték a megbeszélt tavat. A legények felszerelték horgaikat, a lányok meg leültek a partra.

Vilit azt tanácsolta, hogy 6, meg Anja maradjanak helyben, Valde és Helli vonuljanak távolabb, hogy egymást ne zavarják. Horgászat után összejönnének, és akkor falatoznának. Valde szívesen bele ts egyezett, látszólag Helli Is. Fölkeltek, elindultak a tó partján, de Helli váratlanul az út felé kanyarodott, majd eltűnt a fák között és hazafelé futásnak eredt. Hellinek egész idő alatt csapnivaló kedve volt: mintha az ördög bújt volna bele.

Valde először szinte kővé meredt a látottakon, majd összecsapva holmiját Helt után eredt. Este volt, mire hazaértek. Valde próbálta szóra bírni Hellit, de 6 meg se hallgatta, sarkonfordult és otthagyta. Valde egy darabig szobája ablakát nézte, majd szomorúan hazafelé ballagott.

Vilit és Anja tovább horgásztak, csak másnap vasárnap reggel mentek haza. Még azon a nyáron összeházasodtak.

Az ünnepnap reggelén Helli bement szüleihez a nagyszobába. Egy darabig szótlanul tettek-vettek. Amikor már nyomasztó volt a csend, apja nem állhatta, hogy meg ne kérdezze a lányát.

— Akkor hát elmész menyecskének abba a nagy házba?

Helli néma maradt. Válasz helyett kapta a fejőkannát, s fejni ment az istállóba.

Grendel Lajos: GALERI

„Csak így és itt tudunk élni, ebben a szüntelen frontátvonulásban“ — ez a mondat áll, mintegy mottóként az alig bárom évvel ezelőtt bemutatkozó író könyvének borítóján. Új regénye nem züllött nagyvárosi fiatalokról szól, hanem megtévedt emberekről, fiatalokról és idősebbekről egyaránt. Megtévedt nemzedékekről, amelyek élete abban a nyomasztó légkörű, történelmileg és erkölcsileg pusztuló kisvárosi társadalomban zajlik, amelyet maguk tettek ilyenné. Minthogy Grendel ennek a világnak kitűnő ismerője, könyvének legfőbb jellemzői az elmélyült elemzés és a finoman árnyalt, részletesen kidolgozott lélektaniság.

Ota D u b : ORVOSPROFESSZOROK

A népszerű cseh orvos-író a kórházak kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. Két főhőse, Emil Grund és Karel Krejči belgyógyász professzorok más-más életszemlélet megtestesítői. Mindketten kiváló szakemberek, de a betegekről, a gyógyításról, az orvosi etikáról, e becsületről és a hírnévről vallott nézeteik homlokegyenest ellenkezőek. Grund profesz szór nyugdíjba vonulása után is vál tozatlan tiszteletnek örvend, tanácsait volt kollégái továbbra is szívesen megfogadják. De vajon mihez kezd kisiklott életével az ígéretes tehetségként induló, látványos karriert befutó Karel Krejči? Sikerül-e talpraállnia, vagy élete végéig viselni kell erkölcsi megingása következményeit? E-zekre a kérdésekre ad választ a könyv.

Jozef Puškáš:

A NEGYEDIK DIMENZIÓ

„Ezt a könyvet javarészt nyári szabadságom alatt írtam“ — vallja be a szerző. — „Odakint hűség volt, és benn a szobában legyek röpködtek. A lakótelepen fehéren izzottak a falak, fokozva az ember hőségérzetét. Télen ugyanezek a falak szürkék lesznek, és az ember hidegérzetét fokozzák majd. Ezeknek a tényeknek azonban semmi jelentőségük nincs azokra nézve, akik ilyenkor nem tartózkodnak otthon" Nos, a fenti körülmények között íródott műről a kritika osztatlan elismeréssel nyilatkozott. Jozef Puskás új kisregénye korszerű, modern próza, látásmódja elemző és mélyreható, humora fanfar és őszinte, amellett halálosan komoly, és ami könyve legfőbb erénye: minden sorát áthatja az igényes, tartózkodóan erőteljes művészi önfegyelem.

Szombathy Viktor:

SZÄLL a rege värrOl varra

Ez a könyv bizonyára sok örömet szerez majd a történelemkedvelő olvasóknak. Háromszáznegyvenegynéhány oldalán a szerző a leghíresebb és legismertebb szlovákiai várakról szóló regéket és eredetmondákat dolgozta fel, gazdag képi Illusztrációval. Felnőttek mellett a serdülő ifjúság számára is hasznos olvasnivaló lehet, szórakoztató formában bővítve ki történelmi és földrajzi ismereteiket.

Finnből fordította: Szabó Zoltán

A szellemi tűzhely melegénél

Közművelődésünk egyik fontos alapintézményéről, a könyvtárról azt állapíthatjuk meg, hogy szolgáltatásai színvonalasabbak, sokrétűbbek lettek. Ez persze összetett folyamat eredménye: „kell hozzá“ például egy jő könyvtáros, aki szeret elbeszélgetni az olvasóval, egy irodalomtanár, aki nemcsak leadja a tananyagot, hanem gusztust csinál az olvasáshoz, a könyvhöz, ráneveli diákjait az olvasás gyönyörűségére. Az eredményt sokféleképpen fel lehet mérni: ebből a célból látogattam el a tornaijai (Šafárikovo) városi könyvtárba.

Nem véletlenül esett a választásom éppen ennek a „szellemi tűzhelynek“ a bemutatására. Az Indok: közel egy évtizede tüntették ki „A SZSZK példás könyvtára“ címmel, s azóta már két alkalommal újból megvédték ezt a legmagasabb minősítést.

A könyvtár igazgatója, Vidinski Ilona csinos, mosolygós fiatalasszony. Immár tíz éve dolgozik ebben a könyvtárban; rögtön idejött, amint az egyetem filozófiai fakultásának könyvtáros szakán befejezte a tanulmányait. Beszélgetésünk során áttekinttetük az elmúlt év eredményeit, rákérdeztem és választ kaptam könykultúránk legizgalmasabb témáira.

A száraz statisztikai adatok közreadása előtt el kell mondani, hogy a szóban forgó könyvtár a város lakosságának Idézőjel nélküli szellemi tűzhelyévé vált. Tornaija 5 ezer 500 lakosának közel egynegyede veszi igénybe ezt a kulturális szolgáltatást. Az olvasók nagyobbik hányada (kétharmada) fiatal. A magyar nemzetiségű olvasók aránya közel hetven százalék, de a 18 ezer kötetből csak 8 ezer 100 darab a magyar művek száma. Egy olvasóra tizennégy, egy lakosra pedig több mint három könyv jut. Az olvasótábor nyolcvankettőben összesen 34 ezer 600 könyvet, Illetve folyóiratot (a magyar olvasók ebből húszezret I kölcsönzött kt, vagy tanulmányozott át a könyvtár olvasótermében. Ez utóbbinál maradva: a kt kölcsönzött könyvek és lapok mintegy negyven százalékát helyben olvasták el az érdeklődök. Ennek a ked

vező aránynak a hátterében az othonos környezeten kívül a „lapoznivalók“ gazdag választékát — 180 újságféleséget kínálnak összesen százhúsz példányszámbanl — és sok-sok tartalmas akciót véltem felfedezni. Az 1982-es évben száztizenhét (I) Ilyen rendezvényt dokumentáló bejegyzést számoltam össze a könyvtár krónikájában, amelynek alapos tanulmányozása után megpróbálkozom — persze csak a teljesség Igénye nélkül — a tartalomszerü összegzéssel.

Az alapiskolások körében nagyon népszerű az olvasókör. Tagjai negyvenháromszor gyűltek össze tavaly a tudást, kultúrát sugárzó „tűzhely“ köré. Szlovák és magyar költők verselt mondták, elemezték, összeállítottak egy-egy albumot a Mladé Letá által kiirt pályázatra, Terézia Vansovő Írónő és Július Boltik történész életéről, akik Tornaija környékéről származnak. Mindkét egyéniség portréjához sok új életrajzi adalékot is összegyűjtöttek. „Megmártőztak“ továbbá Verne Izgalmas írói világában, megismerkedtek a NOSZF eseménysorozatával és a Szovjetunió köztársaságainak történelmével. Szovjet meséket Játszottak el ős átszellemülten hallgatták a félénkségből kigyógyító, felszabadító, egyetemes nyelven szóló muzsikát. Irodalmi vetélkedőket szerveztek, például „Találd ki a költő nevét“ címmel, és az „évfordulós“ toliforgatók müveinek ismeretéből.

A felnőtt olvasók Is számos hasznos rendezvényen vehettek részt. Tucatnyi előadást hallgattak meg, Irodalmi esteken, író-olvasó találkozókon vettek részt. Komoly zenét hallgattak a könyvtárban, Irodalmi müveket elemeztek, valamint közérdekű problémákat vitattak meg.

A legapróbbaknak pedig egyenesen második óvoda a könyvtár, ahol színes rendezvényekkel Igyekeznek megalapozni a könyvek felé irányuló vonzalmukat. A mesedélutánok tündérvilága, a gyermekdalocskákkal körbejárt mesevilág, az értelmüket beoltó versikék mind-mind betüszeretetre nevelő élmények. Megrendezték a gyermekkönyvek hetét is. A szerzők fényképével kiállított gyermekirodalom mellett a tornaijai gyerekek legsikerültebb rajzaiból készített tárlat, valamint vetélkedők, előadások tarkították ezt a rendezvényt.

Ugyancsak a könyvtár égisze alatt működik a Polomský Dušan vezette

képzőművészeti szakkör. Az irodalmi szakkört Bundová Zlatica Irányítja. Több mint száz akciójukon mintegy tizenháromezer érdeklődő vett részt.

A könyvtár közel száz kiállítást szervezett. A faliújságok az Időszerű politikai és társadalmi eseményekről tájékoztatták a látogatókat. Érdemi munkát fejt ki a könyvtár hangoshíradó köre. E tömegtájékoztató „fórum“ színvonaláért különösen sokat tesznek Kovács Magda és Bárczi István pedagógusok.

• •

Befejezve a statisztikák, jegyzőkönyvek, értékelések és egyéb feljegyzések tanulmányozását, önkéntelenül kibuggyan belőlem a kérdés: hogyan képes két ember — Vidinski Hona mellett Oceľová Judita a könyvtár másik dolgozója — Ilyen káprázatos teljesítményre?

Az igazgatónő mosollyal körített válasza:

— Mert a kötelességünk és az érdekkörünk édestestvérek, ötletgazdagságunk pedig a szakképzeiségünk-A könyv egyik szép otthona: a kassai

(Košice) önkiszolgáló könyvesbolt

Kontár Gyula felvétele

kel megalapozott és az olvasók érdeklődésétől fűtött munkakedvünk közös gyümölcse. Ügy érezzük, hogy a tavalyinál még szerteágazóbb és „táplálóbb“ közművelődési programot lehetne megvalósítani, ha többen lennénk, de azt ts meg kell mondani: elgondolásainknak nincs meg mindig a kellő támogatás-fedezete. Kevésnek találjuk a könyvvásárlásra fordítható évi 24—25 ezer koronát Is. Kedvezően alakult viszont az olvasmányok összetétele. Az Irányelvekkel összhangban nő a politikai és szakirodalom aránya, ugyanakkor gyarapodik a szépirodalmi hiánylista. A középiskolások nagy érdeklődést tanúsítanak a történelmi művek tránt, amelyekből szintén kevés van. Jelenleg Moldova György művei állnak a népszerűségi lista élén.

— Hamarosan kinőjük a helyiséget Is — folytatja Ocefová Judita —, és

a könyvespolcok hiánya is gondot okoz. Nem titok: azt szeretnénk, ha a jövőben legalább a közművelődést beruházáson belül, a könyvtár a mostaninál jobb pozíciókat kapna.

Az „olvasó emberrel“ kapcsolatban még arra vagyok kiváncsi, miként fejleszthető az olvasókészség, hogyan lehet jó, értő olvasóvá nevelni valakit?

Az Igazgatónő válasza tapasztalatait tükrözt:

— Az olvasóvá nevelésben figyelembe kell venni a fejlődéslélektant. Ne Tolsztojjal és Balzac-kal kezdjük, hanem Dumas vai, (ókaival, Hugóval, Scott-tal és Vernével. A gyerekeknek izgalom, cselekmény kell. A realizmushoz a romantikán át vezet az út Okosan kell a gyerekek kezébe adni a könyvet. Am az olvasás ne csak szórakozást jelentsen: művelődést, önképzést is. A mi célunk az, hogy „felneveljük“ olvasóinkat az értékes könyvek felismeréséhez, a jó választáshoz. Érdemes ezzel kapcsolatban Kodály Zoltán szavait idézni: „Átvitt értelemben analfabétának nevezik azt is, aki tud ugyan olvasni, de nem azt olvssa, ami érték, s nem- tud különbséget tenni jő és rossz között.“

Beszélgetett: Korcsmáros László

Alkony a híd fölött... N. Kovács István felvétele