Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-12 / 10. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1983. március 12. KOzmüvelődésünk területén a legbiztosabb pontot a könyvtárak Jelenők. Ha a szakképzett munkaerők, a já irányítás és a korszerű igények felismerése együtt Jelentkezik, akkor kiemelkedhetnek egy-egy város, fain sokszor döcögő szellemi életéből. panaszkodAs helyett Nagyka pqson (Veľké Kapnlany) a városi népkönyvtárban Igazi „családra“ bukkantam. Papp Hona, a könyvtár vezetője, Tövis Márta, Marko Klára és Tóth Izabella Jól megértik egymást. Papp Ilona több mint két évtizede dolgozik a szakmában. A többiek is már begyakorolt könyvtárosoknak számítanak. A maga területén klkl önálló, ami nemcsak Jog, hanem kötelesség is. — Panaszkodhatnánk, hogy szűkös a hely, hogy a körülmények kedvezőtlenek — mondja Papp Ilona —, de ennek nem sok értelme lenne. Tudjuk ugyanis: a közeljövőben semmi remény arra, hogy könyvtárnak épült könyvtárunk legyen. A siránkozás helyett dolgozni kell ott, ahol vagyunk, s a lehető legjobban. — Alapiskolás koromban ennél még mostohább körülmények között dolgoztak itt — emlékezik vissza Tóth Izabella, aki a gyermekgondozási szabadságon lévő Huszák Editet helyettesíti. — Hát igen — toldja meg Tövis Márta —, akkoriban még a könyvtári munka nem volt több a kölcsönzésnél. Az élet azonban olyan, ha összekerül egy sereg olyan ember, aki nyugtalan, akkor többet Is akar. Így alakult ki aztán az, amiről úgy szokta beszélni: a város dolgozószobája. SZOLGÁLTATNI! Törték a fejüket, s nem eredménytelenül. Az Itt dolgozók rájöttek: nagyon fontos, hogy a 41 ezer kötetet becsületesen kölcsönözzék, döntö, hogy a hozzájuk tartozó kilenc községi könyvtárat erősítsék, de többet Is kell tenniük. — Az első, hogy olvasót neveljünk — mondja Papp Ilona. — Rendszeressé tettük az iskolai órákat a könyvtárban, miként használhatók egyes kézikönyvek, s felhívjuk a figyelmet arra, hogyan lehet valamit — A zenei részleggel lehetőségeink Jócskán kibővültek — tájékoztat Tövis Márta. — Sok szép meselemezünk, verses lemezünk Is van. Gyakran rendezünk az óvodások és a kisiskolások számára versenydélelőttöt és mesedélutánokat. — Jó a kapcsolatunk a tömegszedvezetekkel is — állítja Papp Ilona. — A CSEMADOK- kal közösen lró-olvasó találkozókat, könyvklállltásokat szervezünk. Tavaly például Mécs József Íróval és Czine Mihály magyarországi irodalomtörté nésszel találkozhattak az olva-KÖNYVTÁRI GONDOLATOK valahol megtalálni. Így aztán a mai kis olvasók, mire felnőnek, könyszeretők és -értők lesznek. — A gyakorlat tanított meg minket — magyarázzák —, hogy a szolgáltatásokat bővítsük. Jön a főiskolás, Itt keresi, amit Kassán (Koiice), Eperjesen (Preiov) nem talál. Nemewszer Itt dolgozik diplomamunkáján. A könyvtár dolgozóinak céltudatos munkáját dicséri az a tény is, hogy az 1982-es évben kevés híján 46 ezer könyvet kölcsönöztek, amíg a belső tanulmányozásra bocsátott tudományos könyvek kölcsönzőinek 1580 rendszeres olvasója van. — Sokan telefonálnak hozzánk — újságolja Marko Klára. — Van, aki keresztrejtvényhez, vetélkedőhöz, akad olyan, akt vita eldöntéséhez kér tőlünk segítséget. sók; ez utóbbi Illyés Gyula költői és Kodály Zoltán népzenei kutató munkásságáról tartott előadást. — Könyvtárukhoz kilenc községi könyvtár tartozik, milyen kapcsolataik vannak velük? — kérdezem aggódó érdeklődéssel Papp Ilonát. — A város és a falu közötti kapcsolat Igen erős. Először is: a környező iskolákból Is Járnak Ide hozzánk. Igen sokan kölcsönöznek azok közül, akik itt dolgoznak, de másutt laknak. De ami a legfontosabb: a könyvtár nem hanyagolja el a községeket sem. Akár a módszertani munkáról, akár az állomány bővítéséről van szó, kapcsolatunk állandó. Jellemző módon: több faluban ma már a könyvtáron kívül nincs Is más kulturális élet. A könyvtár az egyetlen központ, a szellemi A gyerekek könyvszomja szinte kimeríthetetlen Fotó: Bogoly János élet fóruma. Ezt nem feledjük itt, a városban sem. A beszélgetés során meggyőződhettem róla, hogy Nagykaposon a könyv iránti érdeklődés emelkedő tendenciát vett, ám a 30 ezer koronás költségvetés, amit évente kapnak ú] könyvek vásárlására, vajmi kevés. A könyv tár hatékonyabb munkáját segítené az is, ha tágasabb épületbe kerülnének, vagy Jm a mostani épületben egyedül volná nak. Ez idő szerint az emeletet a Pionlrház foglalja el, amely szintén méltó volna egy önálló épületre. Közben Jönnek-mennek az olvasók. Sokan vannak, felnőttek is. A kölcsönzők között pedagógust, mérnököt, nyugdíjast munkást és szövetkezeti dolgozót egyaránt találunk. Igazi műhely a könyvtár, nyüzsgő, eleven szellemi találkozóhely, reggel 9 órától este 8 óráig. A MUNKA JUTALMA A kis könyvtári közösség egymást segítve és kiegészítve él és dolgozik. Van köztük megszállottan szervező és újító, van szívósan tanuló és megújuló, akik semmi pénzért nem cserélnék fel a nagykaposi könyvtárat más munkahellyel. Mi a Jutalmuk? Nem kérdeztem, de összeállt a kép abból, amit elmondtak. Íme: „Visszajönnek a főiskolások Is, ha másért nem, hát látogatóba. A nyaralók csak úgy címezik a lapot: Könyvtár, Ni^ykapos.“ — „Mindenki ismer a városban.“ — „Tucatjával vannak törzsvendégeink, akik még a magánügyeiket Is megosztják velünk.“ — „Nincs nagyobb öröm, mint megoldani valamit, aminek-örül az olvasói“ szív ÉS TUDÁS Sokszor és sok helyen mondjuk: társadalmunk fejlődésének jelen szakaszában milyen fontos, hogy a nagy feladatokhoz felnövő, képzett, művelt emberek legyenek minden munka' elyen, beosztásban. Gyakorta módszerek labirintuséban tűnik el az ember, reformok és újítások erdejében nem látni a fától magát az erdőt. Holott a képlet sokkal egyszerűbb: híva tástudó ember kell mindenüvé, ahol az emberrel foglalkoznak. A nagykaposi könyvtárban eltöltött idő meggyőzött arról hogy ma egy város és környé ke attól lehet teljes, ha az itt dolgozók kisugárzó hatása ele ven. A példa Jól mutatja: a könyvtár a közművelődés igazi központja tud lenni, ha szív és tudás irányítja azokat, akik itt dolgoznak. Ez és lelkesedésül: bizonyára másokat is újféle s jó tettekre ösztönöz. ILLÉS BERTALAN szóba n-képben Fába vésett parasztmúlt Igó Aladár a csehszlovákiai magyar amatőr képzőművészet jelentős képviselője. Ötvenegy éves, szövetkezeti dolgozó. Hamván (Cbanava) él. Otthonában kerestem fel a naiv fafaragót és festőt, hogy bejárjam félévszázados életútját, amely egyszerű, de érdekes eseményekkel, történetekkel van tele. — Sem szülei, sem pedig nagyszülei nem rendelkeztek alkotókészséggel. Aladár bácsi — mint a családfa kiugró tehetsége — mikor érte tetten Önmagában a művészi adottságok »ütközését? — Még egészen pici lehettem, de határozottan emlékszem arra, hogy nagyon szerettem a háziállatokat. A kertünkben levő sárga agyagból meg Is formáltam őket. Amikor pedig már Iskolába Jártam és megismerkedtem a papírral, ceruzával, le Is rajzoltam valamennyit. Apám felfigyelt a Játékaimra és nagy örömömre festéket meg ecsetet vásárolt, amit aztán mindenüvé magammal vittem. A SaJŐ-parton tanultam festeni, amíg az ökrök legeltek, meg a szekér végében ülve, amíg apám befogta az állatokat. — Miért nem képezte magát tovább? — faggatom a kétkezi dolgozónak megmaradt népművészt. — Apámék visszatartottak, mert a gazdaság léte akkor Így kívánta meg. De nem bánkódom sorsom alakulásán. Sosem vágytam el a faluból, hiszen Itt nyüzsög körülöttem az élet, a téma, minek mentem volna hát máshová. Meg aztán „házilag“ is módomban volt a tudásomat gyarapítani: éppen elég könyvünk volt Itthon. Az ecset, a ceruza meg a véső kezelésében gyönyörűségem telt, e téren sem volt hát hiányérzetem. Bácskái Bélához Jártam tapasztalatokat gyűjteni. Hetvenben hívtak az Akadémiára tanulni, de én maradtam tovább a régi életformám mellett Teszem, ami a dolgom: vászonra festem ós fába faragom a múltat, a mindennapi álét eseményeit. Olnyl rajzlapot tesz elóm az asztalra. Gyermek- ás Ifjúkorának alkotásait. A vonalak harmóniájából a falu egykori képe, s a paraszt múlt eseménygazdagsága bomlik ki előttem. Az emberek arcá dologvégzés közben zárta a papír mozdulatlan dimenziójába Kaszaveró, magvető apókák, kenyérdagasztó, marokszedó ma mók és a folyóparti csendéletből ökröket legeltető fiúk néz nek felém a toll- és tusrajzok időfogségából. Llbapásztorokkal, Aladár bácsi gyermekkori cimboráival, szüleivel, nagyszüleivel és a szomszédokkal ismertetnek meg á petróleumlámpa világa mellett tusvonásokkal telelrt sorslapok. — Az ötvenes évek elején olajfestékhez Is hozzájutottam w szólal meg, az utolsó múltórzó lapot Is letéve. — A vászonra festett képeim a padláson várják „feltámadásukat“. — Ezek után számbavehetnénk a szobrokat 1« -» Javaslom, Kérésem egy ajtónyitással teljesedik is. A szomszéd szó bábán több tucatnyi szobor hever a padlón. Szuggesztiv lát vány. Múltat Idéző, képzeletet mozgósító. Emberek, esemé nyék fába vésett világa nyüzsgi be a helyiséget. Egyenként veszem kezembe a szobrokat: a fény felé emelem. Tapintom, figyelem'az anyagot; az olaj- és eperfából megformált cséplőket, favágókat, kévekötőket. — Mikor lépett ezekkel a nyilvánosság elé és meddig jutott el velük? — kérdezem kíváncsian, mert úgy érzem, hogy valamennyi alkotásnak múzeumban volna a helye. — Hatvanötben volt az elsó tárlatom Rimaszombatban (Rimavská Sobota), aztán Ružomberok, Banská Bystrica és Dubnica következett. Hat évvel ezelőtt négy szobrom eljutott egy drezdai kiállításra. A Nyltral Mezőgazdasági Múzeum negyven szobromat vásárolta meg. A Rozsnyói (Rožňava) Bányászmúzeumban Is van Jónéhány alkotásom. — Sokat dolgozik? — Nyáron kevesebbet, télen többet. Az Idénymunkák Idején a szövetkezetben Is helyt kell állnom, meg e nagy portén Is bőven akad tennivaló. Nyáridőben gyűjtöm — elkészítem — a faanyagot. Mindig hordok magammal Jegyzetfüzetet, s ha meglátok valamilyen Jó témát, vázlatot készítek róla. Ez lesz az Inspirátorom az alkotáshoz. Télen át az ólban, a tehén mellett dolgozom, kinagyolom, „kibontom“ a témát, aztán tavaszkor a műhelyben finomítok rajta. — Mire gondol alkotás közben, hogyan Jön elő a kép? — próbálok bekukkantást nyerni képzetvilágába. — Amikor dolgozom, csak a témára koncentrálok, s ilyenkor megszűnik számomra a világ. Erről többet nem Is tudok mondani, higgye el, ezt csak érezni lehet. — Milyen ihletek, témák foglalkoztatják jelenleg? — Van két régóta dédelgetett, megálmodott kompozícióm. Az egyik egy gyermekkori emlék: nyulat fogó (hajító) paraszt. A másik egy legendához fűződik. Az utolsó kérdésemre adott válasza egy Jól Ismert közmondás Igazságát Juttatta az eszembe: senki sem lehet próféta a saját hazájában. De előbb jöjjön a kérdés: — A faluban mennyire és milyennek ismerik Aladár bácsit? Tndnak-e alkotásairól? — Egyszerű parasztember vagyok, olyan, mint azok, akikkel rakom a trágyát, vagy vágom a gazt a szövetkezetben. De azt blszem, mindent megért a következő párbeszédből: — A múltkoriban az üzletből hazafelé Jövet megállít az egyik falu beli és azt mondja: — Aladár, úgy tudom te farigcsálsz ott hon, biztosan van néhány eladó kapanyeled... KORCSMAROS LÁSZLÓ Az Időn is számos olyan rendezvényre került sor Szlovákiaszerte ebben az időszakban, amelyek mottója a könyvhónap. A múlt Idő tulajdonképpen nem Is helytálló, hiszen március nagyobbik fele még előttünk van; esetünkben csupán az indokolja, hogy a rendezvény, amelyről szólni fogunk Immár lezajlott. A brafrislavai Madách Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kiállításáról van sző, amely, mintegy a könyvhónap előzeteseként, február utolsó napjaiban került megrendezésre a városi művelődési ház kiállítótermében. A látogatók tematikus elrendezésben tekinthették meg a könyvkiadó utóbbi egy-másfél évtizednyi termését reprezentáló, Ízléses kivitelű könyveket. Az első tematikus csoport — stílszerűen — az ifjúsági irodalom volt. ahol a Megy a gyűrű vándorútra című gyermekjáték- és mondókagyűjtemény mellett Koncsol László Színmuzsika és fényvarázs, Tóth Elemér Tegnapelőtt kiskedden, és Kovács Magda A csodagombóc cimü kötete ts kiállításra került, de nem hiányzott Ján Brdeéka közismert vadnyugat-paródiája, a Limonádé ]ne sem, amelyből a hatvanas évek egyik legsikeresebb cseh filmje készült. A magyar nyelvre fordított művek között örömmel üdvözölhettünk két olyan kötetet, amelyek hézagpótlók a maguk nemében: a mai cseh, illetve szlovák prózalrók müveiből készült válogatást. Az előbbi — Hány színű a szivárvány cím alatt — a mai cseh prózairodalom közép- és Ifjú nemzedékét mutatja be harminckét szerzó alkotásán keresztül; az Agyaghegedű címet viselő második gyűjteményről néhány szót bővebben is szólunk. Huszonnégy mai szlovák író elbeszélése található a kötetben, amelyeket közös vonásként határozott tárüíi véből. A világhírűvé vált újságíró ismét meggyőzi olvasóit széles látóköréről, eleven társadalomszemléletéről. Ebben a fejezetben szólunk egy olyan könyvről Is, amely messze túlnövi a „fordítás“ kategóriát. Nemcsak azért, mert Rácz Olivér Csillagsugárzás című kötete műfordítás-gyűjtemény; de Ilyen minőségben egyedülállónak tekinthető a csehszlovákiai magyar könyvkiadás történetében. A világ népeinek költészetét az első írásban fennmaradt versektől kezdve fogja át; az impozáns kötetben az időszámításunk előtti ó-kínai versektől egészen napjaink költészetéig több száz kitűnően fordított vers található. A Csehszlovákiai magyar írók sorozat darabjairól csak elmekben szólunk, hiszen talán ezek a legismertebbek a hazai olvasóközönség körében. A kiállítás látogatóit egyebek között Orvaid Árpád Oszlopfő, Gál Sándor Oj Atlantisz, Bébi Tibor Keresek valakit, Zsélyi Nagy Lajos Cudar elégia és Szenes Piroska Csillag a homlokán című könyvet fogadták. Hazai költészetünket a felsoroltakon kívül Tóth László Átkelés, Csontos Vilmos Esteli’ ének, Dénes György Virágzó némaság, és Cselényi László kettős kötete, a Jelen és történelem, illetve a Krétakor képviselték, míg a prózai müvek közül természetesen nem hiányoztak a közelmúltban kiadott vagy újra kiadott olyan nagysikerű regények, mint az Örvénylő idő (Huba Gyula), a Rogozsán kocsma (Rácz Olivér), a Meselő nemzedék (Dávid Teréz), az egy kötetben kiadott Egy szál ingben és a Földönfutók (Dohos László) és Mécs József A vesztes című regénye. Ismertetésünket a Madách kiadó újdonságával, a Főnix sorozattal zárjuk. Pályakezdő, fiatal írók és költők kaptak A Főnix-sorozat darabjai Fotó: a szerző sadalml Időszerűségük ötvöz egységes egésszé. A szlovák Irodalom hagyományos irányát követő írők (Vincent Sikula, Ján Beňo) mellett megjelennek a kísérletezők, az „új hang" képviselői is, mint Jozef Puškáš és Dušan Kužel. A szlovák Irodalom már klasszikusnak számító alkotásai közül Rudolf Jašík A kristályvizű folyó partján című regénye ragadta meg figyelmünket, a cseh nyelvből fordítottak között pedig természetesen ott volt Jaroslav Hašek változatlan világhírnévnek örvendő Svejkje. Egon Erwin Kisch Kriminalisztikai kalandozások című kötete válogatás a száguldó riporter" négy könybemutatkozásl lehetőséget a kivitelezésükben Is újszerű kötetek lapjain. Prőzaíróink új nemzedékét Cűth János Lélekharang és Vajkai Miklós A másnapos város cimü kötetén keresztül Ismerhették meg a kiállítás látogatói, míg a költészetet Finta László Pogány passió, Barak László Sancho Panza szomorú, Bettes István Bohócok áldozása és Soőky László D. I. vándorlása című, már 1983-as kiadású gyűjteménye képviselte. A kiállítást nyolc napon keresztül mintegy félezren tekintették meg. VASS GYULA
