Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-05 / 9. szám
1983. március 5. .SZABAD FÖLDMŰVES A gálán tál (Galanta) járás egyik községében, Nádszegen (Tretice) él a hatvannégy esztendős Juhos Rudolf. Így is mondhatnánk: él és dolgozik, de ebben az esetben rögtön hozzá kell tennünk azt is, hogy nem akármilyen munka ez. Rudi bácsi ugyanis — képzőművész. Nyugodtan nevezhetjük őt így, anélkül, hogy túlzástól kéne tartanunk. Alkotásainak színvonala elismert, több kiállítása is volt már. Nehezebb viszont a dolgunk, ha közelebbről meg akarjuk határozni Rudi bácsi művészetét. Képek születnek keze nyomán, de nem festmények, nem is ceruza- vagy tollrajzok, nem linó- vagy bármilyen egyéb metszetek, és még csak nem is gobelinképek vagy egyéb kivarrások, ha valaki netán már ilyen „asszonyi“ szenvedélyre gondolna. Akkor hát mit csinál, mivel foglalkozik tulajdonképpen Juhos Rudolf? Nos, azt hiszem, ő az egyetlen olyan amatőr képzőművész, akinek választott „műfaja“ szorosan kötődik — legszűkebb hazája nevéhez. Valóban egyedi ez a kapcsolat, mert — hadd áruljuk el végre — a nádszegi Juhos Rudi bácsi nádból készít képeket. i— Fiatalnak nézem, ezért Inkább megkérdezem: tudja, mi az a „stukatómád“? — Igenlő válaszomra így folytatja: — Nos ennek a nádnak a szövésével foglalkozom éveken keresztül. Sok-sok kéve nád átment a kezemen, elképzelheti... Festegetní, rajzolgatnl gyermekkorom óta szeretek. E kettő, a nád és a képi alkotás szeretető adta az ötletet: próbálkozzam meg nádból képeket csinálni! Aki annyit foglalkozott náddal, mint én, annak nem volt nehéz felismerni, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben az anyagban. Színskálája a csaknem fehértől egészen a sötétbarnáig terjed, keresztben ts, hosszában Is könnnyen vágható, a nádszál csomói pedig természetes választóelemek, amelyek segítségével meglepő hasonlósággal lehet ábrázolni például — hogy mást ne mondjak — az emberi ujjat. Persze nem csak ezt, hanem — gyűrűként kivágva — akár szőlőszemeket vagy virágszirmokat ts. Ezek a szavak már a lakás egyik szobájában hangzottak el, amely túlzás nélkül akár képtárnak is nevezhető. A falakon körös-körül Rudi bácsi képei. Témáik változatosak: kisdnnai táj, guzsalyt pörgető asszony, favágók, táj gémeskúttal és juhnyájjal, va jköpülés ... Odébb egy kép, amely fekete alapjával jóval komorabb a többinél: az 1931-es košúti véres események. És mindegyik — nádból. Van olyan, amelyiken a nádból megformált fék, az „élővé tett* nádas egy festett tájkép kiegészítői, sajátos módon térbelivé téve azt; ilyen például a Kis-Duna menti tájat ábrázoló, Impozáns méretű képe, de a legtöbbön egyes-egyedül a mestert módon vágott, és összeállított nádszálak a mondanivaló tolmácsolól. — Mindig a vázlatrajzzal kezdem. Miközben ezt készítem, már alakul bennem a további lépések sora: milyen színű nád illenék ide legjobban, ez vagy az a rész sima vagy csomós, hosszában vagy keresztben felragasztott darabokból mutatna-e Jobban? Ezután következik a nád tulajdonképpeni megmunkálása. Az első követelmény persze az, hogy a nádszálak hibátlanok legyenek. Az így kiválogatott nádszálakat hosszában kettévágom, kitisztítom a belsejüket, amit vadgesztenyelisztből készült masszával töltök ki. Ezután következik a ragasztás, amely szintén a gesztenyeliszt-masszával történik; ez tulajdonképpen a kép születése. A ragasztás módján, a nádszálak elhelyezkedésén és színkombinációján múlik jóformán minden: a kép térbelisége, hangulata, kifejező ereje. Huzamosabb ideig szemlélve Rudi bácsi képeit, a legtöbbjükön egyre határozottabban tűnnek a szemembe a „profi“ képzőművészre jellemző jegyek. Elidőzök a Favágók című képnél: az alakok az első pillantásra durvának, elnagyoltaknak, nehézkesen megformáltaknak tűnnek. De hogyan lehet hatásosabban kifejezni az erdei munkások fárasztó robotját, mint ahogy ezt a meggörnyedt alakok szögletes mozdulatai kifejezik? A munka, a dologtevés hangulata árad a guzsalyt pergető és a vajat köpűlő asszony alakjából is. Mindkettő egyegy félbemaradt mozdulat, amelynek folytatását szinte magunk előtt látjuk; éppen ezzel lépnek ki a pillanat bezártságából. — Már kezdettől fogva többen biztattak, hogy tehetséges vagyok. Ez arra ösztönzött, hogy a munkám mellett a tanulásra ts szakítsak időt, képezzem magam. Sokat tanultam Staudt Mihálytól, nemegyszer felkerestem Bártfay Gyulát ts, az ismert szobrászművészt. 1960-ban beiratkoztam az amatőr képzőművészek Iskolájának esti tagozatára, ahol a professzorom — vagy inkább a mesterem — Dušan Valocký akadémiai festő volt. Mindenekelőtt ez a három éves Iskola járult hozzá érzésem szerint a leginkább ahhoz, hogy „kinőttem“ a kezdetben a néha bizony giccses témákat, a naplementéket, az erdei tisztáson bőgő szarvasokat.. Időközben rájöttem, hogy miért annyira ismerős Rudi bácsi egyik képe. Néhány héttel ezelőtt a szerkesztőségi asztalomon felgyülemlett levelek egyike egy kiállításról adott hírt. A mellékelt fényképen négy-öt látogató éppen Rudi bácsi említett képét szemlélte nagy érdeklődéssel... — Az első kiállításom még az ötvenes évek elején volt Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Soha el nem felejtem a művelődési otthon akkori Igazgatójának szavait: Rudi bácsi, őszintén sajnálom, hogy nem szerdahelyi... Azóta már több járási székhely galériájában kiállítottam a képeimet, sőt külföldre, Magyarországra is eljutottam velük: Nagymaroson és Győrben volt kiállításom, ez utóbbi a hatvanadik születésnapom alkalmából. Prágában a Rokkantak Nemzetközi Éve alkalmából mutatták be néhány képemet, és a bratislavai Vármúzeumban is van három darab belőlük. Ezenkívül több járási múzeum megrendelésére készítettem már képeket, mint például a trnavaiéra, a galántaiéra és a dunaszerdaheiyiére. Elgondolkodik, mit is mondhatna még, aztán hirtelen jött ötlettel megkérdi: — Nem akarja megnézni, hogyan dolgozom? Itt van a műhelyem az udvar végében, és éppen félben vagyok egy képpel... Természetes, hogy örömmel beleegyeztem. Az aprócska műhely minden zugában kibontott nádkévék, méretre vágott furnérlapok, festékesdobozok. A gyalulatlan deszkaasztalon színes ecsetek állnak egy befőttes- i üvegben, mint egy virágcsokor. Melj lette, egy kartondoboz tetejéből kéí szített tálcán különböző nagyságú és formájú, élesre fent kések. Rudi bácsi előhúzza a megkezdett képet, néhány percig figyelmes«» szemlélgetl, aztán keresgélni kozd az asztalán egy festékesdobozban előre megvágott náddarabok között. Helyére illeszti az elsőt, aztán a másodikat. Rövidesen úgy elmerül a munkájában, hogy szinte megfeledkezik a jelenlétemről, önkéntelenül arra gondoltam, hogy talán a legjobb lenne, ha nesztelenül kilopakodnék, de ezt mégsem tehettem meg, udvariatlanság lett volna. Viszont Rudi bácsi egyáltalán nem vette zokon, hogy a búcsúzás ürügyén kizökkentettem a munkájából. Szívélyesen a kapuig kísért, és megkért, nézzek be máskor ts, ha erre járok. Mégegyszer elköszöntünk egymástól, aztán halk csattanással becsukódott mögötte a kapu. Szinte láttam magam előtt, amint visszasiet kis műhelyébe. VASS GYULA Bár, mint tudjuk, márciusban az írott szóé az elsőbbség, hiszen könyvhónap van, filmszínházaink természetesen ebben a hónapban sem zárták be kapuikat. Egész sor filmújdonsággal várják látogatóikat, amelyek közül néhányat már a Dolgozók Téli Filmfesztiválján is'bemutattak. Ismertetőnkben ezúttal két Ilyen filmről, valamint egy szovjet és amerikai alkotásról szólunk bővebben. IDEIGLENES PARADICSOM (magyar) Kovács András filmje egy, a háború nehéz éveiben született szerelem lírai, de egyben kíméletlenül őszinte ábrázolása. Mivel Magyarország és Franciaország a második világháborúban nem voltak hadiállapotban egymással, számos francia katonaszökevény keresett Magyarországon menedéket, ahol gyakorlatilag mindennemű korlátozás nélkül élhettek. Egyikük, Jacques, megismerkedik egy zsidó lánnyal, akitől katonatiszt férje azért vált el, mert veszélyben érezte karrierjét egy zsidó asszony oldalán. Egymásra találásuk életük legboldogabb időszakának kezdetét jelenti. Néhány hét múlva azonban Jacques-t a nácik ellen harcoló katona kötelessége Szlovákiába szólítja, hogy részt vegyen a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Időközben Magyarország о német megszállás alá kerül, a nyila■Q1 sok jutnak uralomra, és kezdetét ve§ szí a zsidók kíméletlen üldözése. A- mikor Jacques, súlyos sebesüléséből felépülve visszatér Magyarországra, уЛешт1 cmkm MEZEI ZOLTÁN: Nők napjára Ha a Nőnap nyáron volna, Rózsát kötnék nagy csokorba, Szegfűt vagy búzavirágot, Megérdemlik azt a lányok! \ Ha a Nőnap ősszel volna, Lombot kötnék szép csokorba, Tarkát, sárgát, pirosat, Köszöntse a lányokat! Hideg télben fenyőágat. Bogyót szednék minden lánynak, Piros láncot fűznék össze, A lányokat hadd köszöntse! Tavasszal nem telik másra, Csak néhány szál Ibolyára, És ha az sincs, fogadjátok Szívesen a hóvirágotl Kandikál a felhők közül, Még a nap Is velünk örül, Itt a tavasz nemsokára, Hozzon békét a világra! DENES GYÖRGY: Ott él a béke.. Ott él a béke minden asszonyszívben, ki bölcső fölé hajolt, ki gyermekének önfeledten virágos dalt dalolt, ki csókot lopott százszor is a puha gyermekarcra, s átölelte az életet gyenge asszonyi karja. Ott él a béke minden asszonyszívben. Az tudja csak, hogy mi a bánat, kinek elpusztult gyermeke, kinek egy hosszú életen át vérzik, vérzik gyenge szive. Az tudja csak, hogy mi a béke, kit a háború megrabolt, ki elvesztette mindörökre azt, ki a szeme fénye volt. Ott él a béke minden asszonyszívben. Az asszonyoknak féltő szíve a nagyvilágon összedobban, hangjuk felcsap a fényes égig egyre csengőbben, hangosabban. Békét a földön, boldogságot minden nemzetnek, minden népnek, millió asszony ajakéról felzeng a tiszta béke-ének. Ott él a béke minden asszonyszívben. hiába keresi szerelmét: áldozatául esett a zsidók elleni féktelen irtóhadjáratnak ... A film az 1981-es Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon ezüstérmet nyert. HÓVIRÁGOK fis VÁGÁNYOK (cseh) A film hősei egy prágai gimnázium diákjai, akiket az iskolai élet egyik legvidámabb rendezvényén, a téli síkiránduláson kísérhetünk végig. Karel Smyczek rendező kitűnően aknázta ki Március a mozikban a témában rejlő lehetőségeket. A kirándulás zajló eseményem keresztül érzékletesen tárja elénk a kamaszkor sajátos hangulatvilágát. A magukat az egyik pillanatban felnőttnek hivő, a másikban gyerekesen tanácstalan vagy önfeledten játékos tlzenhattlzenhétévesek ábrázolása olyan mesterien sikerült, hogy a nézőnek az a benyomása támad, hogy nem filmet, hanem Igaz történetet lát. Kacagtató epizódok és szövődő diákszerelmek váltják egymást, amelyek során, a film tulajdonképpeni tanulságaként kitűnik a diákjaival együtt élő, azok lelkivilágába magát beleélni tudó pedagógus pótolhatatlan szerepe is. hAborO fis BfiKE — PIERRE BEZUCHOV (szovjet) Napóleon csapatai behatoltak Moszkvába, a város lángokban áll. A császár és hadvezér kénytelen rádöbbenni, hogy Moszkva nem adta meg magát. A film egyik főhőse, Pierre Bezuchov fogságban van; kimondták fejére a halálos ítéletet, de sikerül megmenekülnie. Natasa ezekben a drámai napokban a Bolkonszklj családnál él, és kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja megmenteni a halálosan sebesült Andre| életét. Andre] azonban menthetetlen... Kutuzov tábornok a döntő csatára készül: elutasítja a megtizedelt napóleoni seregek békeajánlatát. A csatában az orosz csapatok döntő győzelmet arattak, Napóleon menekül Moszkva alól. Ekkor találkozik Pierre Natasával... A HATÁRVONAL (amerikai) A film napjaink Amerikájának egyik égető problémájáról szól. Közép-Amerlka államaiból nincstelenek ezrei vándorolnak az „ígéret földiének“ hitt Egyesült Államokba. A tiltott határátlépések szervezése óriási méretű, jövedelmező üzletté válik, amelyben az olcsó munkaerőt remélő farmerektől egészen a legmagasabb hivatali körökig emberek ezrei érdekeltek. Maguk a menekültek viszont — amennyiben nem pusztultak el a határőrök golyóitól — néhány napon belül rádöbbennek arra, hogy új hazájukban, amelytől a megváltást várták. még embertelenebből kizsákmányolják őket. —ss Munka közben (A szerző felvételei) Ä „nádképfestő”
