Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-05 / 9. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1983. március 5. A szokolovői tűzkeresztség A Szovjetunióban küzdő katonáink 1— az 1. önálló tábori zászlóalj harco­sai Ludvik Svoboda ezredes vezény­letével negyven évvel ezelőtt, 1943 márciusának első felében ütköztek meg a fasiszta egységekkel az uk­rajnai Harkov melletti kisközség, Szokolovo elfoglalásáért vívott csatá­ban. A már 1942-ben formálódó ala­kulat harcosai nehéz védelmi harco­kat vívtak a Harkovtól mintegy 40 kilométerrel délre fekvő Mezsa fo­lyón. Ez volt katonáinknak — a szovjet­német fronton bevetett első testvéri külföldi katonai egységnek a tűzke­resztsége, amely bevonult népeink történelmébe, amikor a szovjet hadse­reggel vállvetve vívott harcban ed­ződött a csehszlovák és szovjet kato­nák fegyverbarátsága. 1943 elején, a német csapatok Vol­gái veresége után a hitlerista hadve­zetés újabb ellentámadásra kész'il Harkov ellen, ahol válogatott páncé­los és gépesített egységeket von ösz­­sze mintegy harminc hadosztály ere­jéig, a légierő nagy támogatásával. Abban az időben már befejeződött a mintegy ezer főnyi 1. csehszlovák ön­álló tábori zászlóalja formálódása. Az egység az akkori londoni csehszlovák kormány ellenzésétől függetlenül, a szojvet hadvezetőség döntése alapján kivonul a frontra, ahogyan ezt a har­cosok már 1942 augusztusában kér­ték. Megjegyzendő, hogy a csehszlo­vák egység nagyon jól felkészült fel­adatára, amit az a tény is bizonyít, hogy harci felkészültségéből, melyet G. Sz. Z s u k o v tábornok értékelt, kiválóan vizsgázott. Az 1. csehszlovák zászlóalj katonái­nak hadosztlopa 14 napos kimerítő menetelés után 1943. március 2-án az esti órákban érkezett meg Harkovba. Az átfagyott és a hosszú meneteléstől kifáradt katonák alig várják, hogy le­­heveredjenek az iskolaépület fapadló­zatára és éjszakai nyugovóra hajtsák fejüket, amikor a nácik hatalmas tá­madó hadműveletbe kezdtek Harkov irányában, hogy bekerítsenek e / szovjet hadseregcsoportot. A csehszlo­vák zászlóaljparancsnok még az éjjel parancsot kap. hogy hagyják el Har­­kovnt és mielőbb foglaljanak el vé­delmi vonalat a Mezsa folyó mentén. Néhány perc múlva elindult a menet­oszlopok sötét tömege, mely rövi­desen két áramlattá osztódott. Az egyik Artyuhovka felé tartott, a má­sik, az erősebb Migrod irá^-rában. Mindkét falu egymás mellett fekszik a Mezsa partján, amelyen túl feny­ves húzódik, s ott fekszik a közel­ben Szokolovo falu. Ezen a front­szakaszon harcolt a 3. páncélos had­sereg kötelékében az 1. önálló cseh­szlovák tábori zászlóalj a fasiszták ellen. Katonáink e csatában valóban ki­tüntették magukat. Szinte hat nap és éjszaka verték vissza az ellenséges páncélosok és géppisztolyosok hatal­mas támadásait. Különösen nehéz sze­rep jutott Otakar Jaroš fčhad­­nagy 1. századának. Közvetlenül Szó­­kolovót, az egyik legfontosabb védel­mi szakaszt védte, melyet mintegy 30 tankból álló két német zászlóalj szün­telenül tűz alatt tartott. Súlyos har­cok után a nagy fölényben lev í el­lenség egységei behatoltak Sz'',-~,ovo faluba, ahol minden házért és útke­reszteződésért valóságos közelharcot vívtak. Szokolovo védőinek sorai egy-* re ritkultak, megszakadt az össze­köttetés a zászlóaljjal. Otakar Jaroš főhadnagy, a védelem parancsnoka kétszeri sebesülése elle­nére sem hagyta el állomáshelyét. Amikor a német tankok a templomig hatoltak, ahol a védelem belső góc­pontja volt, kiugrott fedezékéből és egy kézigránátköteget helyezett egy ellenséges tank hernyó talpai alá. Gépfegyvertűz következtében találat érte és életét vesztette. Hősi halált halt, ugyancsak a 2. század "-ész szakasza is elpusztult az ellenség el­len vívott egyenlőtlen harcban. A szokolovői harcok két h*tig tar­tottak. Harcosaink a gárdakatonákkal együtt több nagyon fontos napot nyertek a szovjet védelem számé hogy Rokosszovszkij és Cser­­nyahovszkij marsall katonái hadállást foglaljanak el az Eszak- Donyec partján. A csehszlovák katonák igazi haza­­fiságukról tettek tanúbizonyságot a szokolovoi harcokban, a szovjet had­sereg oldalán lelkesen ment"’- harc­ba hazájuk szabadságáért. Példásan teljesítették feladataikat annak elle­nére, hogy az egyik legfontosabb és legnehezebb védelmi szakaszt védték. Szokolovo védői mintegy 2S ellensé­ges tankot és páncélos transzpor­tért semmisítettek meg, több mint 300 fasiszta katonát és tisztet tettek ártalmatlanná. Az elenség nem lépte át a Mezsa folyót. A csehszlovák katonák szokolovóí harcokban való részvételének "->gy politikai jelentősége volt. E harcok bekerültek a szovjet-csehszlovák feoy­­verbarátság történetébe, s Igazolták, hogy a csehszlovák katonák a Vörös Hadsereg hű fegyverbarátai. A szoko­­lovói csatában tanúsított hősiességü­kért és kitartásukért magas kitünte­tésekben részesítettek csehszlovák ka­tonákat. Otakar Jaroš főhadnagvot in memoriam a Szovjetunió Hőse cím­mel tüntették ki. A szovjet kormány továbbiakat is kitüntetésekben része sftett a zászlóalj harcosai közül: lő katona a Vörös Zászló Érdemrendet, 20 katona a Honvédő Háború Rend 2. fokozatát, 26 katona a Hősiességért érdemérmet érdemelte ki. I,ndvík er­­boda zászlóaljparancsnok elnyerte a Lenin-rendet. A szokolovoi harcok tudtára adták a nagyvilágnak, hogy a Szovjetunió­ban olyan csehszlovák egység szüle­tett, amely képes fegyverrel a kézben küzdeni hazája függetlenségéért. A csehszlovák katonák harci hősiessé­gükkel megírták a csehszlovák nép­hadsereg történetének első fejezetét, és megmutatták a népnek, hog^p ű] hadserege mostanától egy csatasorban él és küzd hő szövetségesével — a szovjet hadsereggel. JÄN MlCATEK Legyetek éberek! Megemlékezés Julius Fučík meg nem élt 80. születésnapjáról Julius Fučík születésének 80. évfor­dulója alkalmából a múlt héten em­lékünnepséget rendeztek a prágai Kulturális Palotában. Az ünnepségen részt vettek párt- és közéletünk veze­tő személyiségei és Gusta Fučíková, a Csehszlovákiai Nőszövetség tiszte­letbeli elnöke, Julius Fučík özvegye. Jan Fojtik, a CSKP Központi Bizott­ságának titkára ünnepi beszédében hangoztatta, hogy Fučík halhatatlan müvet alkotott és hagyott az utókor­nak. Neve a hősiességet, a becsüle­tességet, a tántorlthatatlanságot jel­képezi abban a küzdelemben, amely a békéért, a háború ellen, az Impe­rializmus agresszív erőt borzatmas terveinek meghiúsításáért folyik. Ma Julius Fučfkra emlékezve tisz­tázni akarjuk, mi a legidőszerűbb örökségéből a jelenkorra, mai éle­tünkre, jelenlegi küzdelmeinkre néz­ve, mi ösztönzi munkánkat. Ez elsősorban a figyelmeztetés, hogy ne legyünk közömbösek a mai Imperializmus és legveszélyesebb ag­resszív körei részéről fenyegető ve­széllyel szemben. Ahol ezek az erők a társadalmi haladásnak, az ember­hez méltó, igazságos, valóban szabad élet Iránti vágynak megnyilatkozását sejtik, az utóbbi Időben a szemben­állás, az európai atomháború gondo­latával kacérkodnak — jelentette ki Fojtik elvtárs. Nem vételien hogy Fučík az Impe­rializmus és a háború ellen, a béké ért vívott harc zászlóvivője lett. Mun­kájával, az emberekhez való viszo­nyulásával elnyerte az egyszerű em­berek bizalmát. Ebből az erőforrásból merített küzdelmében, melyet a dol­gozók, a munkásosztály ügyéért, a haza, minden nép dolgozóinak boldog Jövőjéért folytatott. Ezt az erőt meg­sokszorozta szilárd kommunista meg­győződése, a munkáskörnyezet Isme­rete, ezzel fenntartott állandó kap­csolata, mélyreható marxista—leninls ta Ismeretei és általános műveltsége. Jól tudjuk, Jegyezte meg Fojtik elv­társ, hogy az ember történelmi átfor­málódásával kapcsolatos nehézségek abból erednek, hogy a szocializmus és a kommunizmus építése során az új emberi kapcsolatok alakulása a régi gondolkodásmódba, a szocializ­mussal egészen ellentétes, sőt ellen­séges szokásokba ütközik. Julius Fučík nagyszerű munkássá­gában Időszerű ösztönzést találunk. Különösen ott, ahol azok ellen küz­dünk, akik állandóan gyalázzák a kommunizmust, a kommunista pártot és különösen a Szovjetuniót. Julius Fučík újságírói munkásságának kez­detétől a Szovjetunió Igazságáért és jövőjéért küzdött. Minden Igazi Inter­nacionalistához méltóan benne látta második hazáját. Fučtk életművét és példás életét tanulmányozva újra meg újra tanul­juk megismerni a forradalmi vívmá­nyok, a szocializmus értékét. A dolgozó nép februári győzelme után a megújhodott Nemzeti Front kormánya azonnal a cselekvés útjára tért. Kidolgozta ak­cióprogramját, mely az 1946-os kor­mányprogram maradéktalan végrehaj­tását követelte, amit a reakció expo­nensei mindenképpen szabotáltak. Így a programban szerepelt az új, népi demokratikus alkotmány kidolgozása, a nemzett biztosítás törvénybe ikta­tása, az első földreform revíziójára vonatkozó törvény módosítása, az Is­kolatörvény módosítása és egyéb In­tézkedések végrehajtása. Az akció­­program tekintetbe vette az üzemi tanácsok és a parasztbizottságok kongresszusán kifejtett követeimén', két, így szerepelt benne a 50-nél több dolgozót foglalkoztató üzemek álla­mosítása, a külkereskedelem állami monopóliummá tétele, továbbá a nagy­kereskedelem államosítása. Ez óriási csapás volt a februári napokban po­litikai vereséget szenvedett burzsoá­zia gazdasági pozícióira, miután a Nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadta a programot, s ezzel bizalmat szava­zott az új Gottwald-kormfinynak. Ez az esemény 1949. március 10-én játszódott le az Alkotmányozó Nem­zetgyűlésben. Gottwald elvtérs prog­rambeszédében röviden összefoglalta a München előtti köztársaság burzsoá uralmának történetét. Tényeken mu­tatott rá és bizonyította, hogy „a tör­ténelmi megpróbáltatások idején a cseh és szlovák urak megmérettek — és könnyűnek találtattak“. Erre a nép zöme már az Idegen megszállás idején ráébredt. Klement Gottwald határozottan, a nyers igazságot kifejt­ve mondta ki a politikai következte­tést: „Egyre világosabbá vált, hogy a Nem papíron, hanem a valóságban németek után el kell űznünk a poli­tikai hatalomtól cseh és szlovák se­gítőtársaikat is, és hogy hatalmuk gyökeréhez kell nyúlnunk, vagyis a nép hosszúéves kizsákmányolása út­ján szerzett nagy vagyonukhoz. Tehát világos volt, hogy a döntő szó a fel­szabadított köztársaságban a népet illeti. Nem papíron, hanem a valóság­ban ... És az új népi demokratikus köztársaságban így valósággá kezdet* válni az, hogy minden hatalom for­rása a nép“. Gottwald nagyon találóan jellemez­te a felszabadulás és a februári ese­mények közötti Időszak fejlődését, amikor kijelentette: 1945 májusában a kormány ülésterméből dobtuk ki a reakciót, mig 1948 februúrjában ki­tűnt, hogy a reakció időközben az ablakon át visszatért. Gottwald rávi­lágított: A reakció közvetlen célja az volt, hogy az erőviszonyokat a kor­mányban és az egész államban még a választások előtt megváltoztassa, mert attól félt, hogy a választásokon vereséget szenved. A reakció végső célja pedig a népi demokratikus rend teljes megdöntése volt: elvenni a nép­től mindent, amit a felszabadítás és a nemzeti forradalom hozott, az egy­kori tulajdonosoknak visszaadni min­dent, amit már államosítottunk, és viszsaadni a nagyok és hatalmasok korlátlan uralmát. Külpolitikai tekin­tetben a reakció arra törekedett, hogy eltérítsen bennünket a Szovjetuniótól és többi szövetségeseinktől, és a köz­társaságot ismét azok mellé állítsa, akik Münchent viselik lelkiismeretü­kön ... Minden ellenforradalom el­hallgatja végső céljait, és kártyáit fokozatosan fedi fel. Az ellenforrada­lom elsősorban mindig a hatalmi erő­viszonyok megfordítására törekszik a maga javára, egész egyszerűen hata­lomra tör. A konstruktív gottwaldi program elfogadásával szabaddá vált az épí­tésnek, az alkotásnak már korábban is felvázolt útja. Eltűntek a reakció emelte mesterséges akadályok. Ez az út vezetett el az ötéves terveken át országunk felvirágzásáig a nép bizal­mát élvező párt vezetésével. Így öl­tött testet Klement Gottwald öröké: „Ez a nép világosan kifejezésre jut­tatta azt az akaratát, hogy végérvé­nyesen egyszer s mindenkorra való­sággá váljék az, hogy ebben az állam­ban minden hatalom tőle, a néptől ered. Önök a nép képviselői. Önök ma ismerik a nép akaratát. Tegyenek meg mindent, hogy a nép akarata törvénnyé váljék. És a nép ezért ál­dani fogja Önöket“ — fejezte be be­mutatkozó parlamenti beszédét. L. L. Alkotó tettekkel fejlesztjük e forradalom müvét Megünnepelték a februári események 35. évfordulóját A múlt héten kicsúcsosodtak a dolgozó nép 35 év előtti februári győ­zelmének emlékünnepségei. Ebből az alkalomból a nemzetvédelmi minisz­ter napiparancsot adott ki, Prágában és Bratislavában február 24-én 20 tü­zérségi dfszlövést adtak le. Ugyancsak ebből az alkalomból, valamint a szovjet hadsereg napja alkalmából a köztársasági elnök népi milicistáka< tüntetett ki. A Szakszervezetek Központi Tanácsa, Csehországi és Szlová­kiai Tanácsa Karel Hoffmannak, ä CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának elnökletével ünnepi ülést tartott. Az évforduló jelentő­ségét Václav Bélel, az SZKT alelnöke méltatta. Az ünnepségek a prágai Kulturális Palotában rendezett ünnepi nagy­gyűléssel csúcsosodtak ki, amelyen Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök mondott nagyhatású ünnepi beszédet. • c , Husák elvtárs bevezetőben kiemel­te, hogy a Februári Győzelem 35. év­fordulója alkalmából büszkén emlé­kezünk meg a CSKP-nak mint döntő politikai erőnek, a munkásosztály és a néptömegek vezérének és szervező­jének a reakció elleni harcban ját­szott történelmi szerepéről és a párt élén hosszú időn át állott Klement Gottwald elvtársnak jelentős szere­péről. A februári eseményekkel kicsúcso­sodott a munkásosztálynak, a dolgo­zók széles rétegeinek a burzsoá ura­lom megdöntéséért vívott küzdelme. Üj korszak nyílott hazánk életében — a szocializmus építésének korszaka. 1948 februárjának napjaiban a dolgo­zó nép győzelme szempontjából pótol­hatatlan jelentőségű volt az a tény, hogy szilárd szövetséges állott Cseh­szlovákia oldalán — a Szovjetunió. Ez lehetetlenné tette az Imperialisták nyílt beavatkozását belügyetnkbe. A Győzelmes Február forradalmi öröké népűnk, pártunk tartós értékei közé tartozik. Köztársasági elnökünk beszéde to­vábbi részében hangoztatta, hogy a forradalmi átalakulásokért vívott küz­delemben a dolgozók országuk Igazi gazdái lettek. A burzsoáziát megfosz­tottuk politikai és gazdasági hatal­mától. A kizsákmányolők maroknyi csoportjának demokráciáját a legszé­lesebb néptömegek demokráciája vál­totta fel. A múltban kizsákmányolt és megalázott munkásosztály a földmű­vesekkel és a többi dolgozókkal szo­ros szövetségben bebizonyította, hogy képes a burzsoáziánál összehasonlít­­hatóan jobban, a legszélesebb rétegek érdekében és javára igazgatni az ál­lamot és a közügyeket. ötéves terveink ével nagy alkotó lelkesedésnek, példamutató áídozatos­­ságnak, az akadályok leküzdésében és a szocialista átalakulások megvaló­sításában tanúsított elszántságnak az évei voltak. A dolgozó nép eredmé­nyesen megoldotta a szocialista Ipa­rosításnak és a falu szövetkezetesíté­sének bonyolult feladatait. A munkás­­paraszt szövetség szilárdításával a falu ts a szocialista építés útjára, a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdasá­gi termelés megteremtésének útjára térhetett. Husák elvtárs a továbbiakban ki­domborította, hogy a szocializmus egyik legfontosabb sikere hazánkban a nemzetiségi kérdés megoldása, a­­mely a csehszlovák államszövetség megalakulásában nyert kifejezést. Szocialista hazánkban létező valóság­gá váltak a csehek és szlovákok, va­lamint a hazánkban élő nemzetisé­giek egyenlőségének, testvériségének és szilárd egységének elvei. Pártunk lenini nemzetiségi politikájának fon­tos eredménye az a tény, hogy meg­oldódott a cseh országrészek és Szlo­vákia között történelmileg keletkezett gazdasági társadalmi és kulturális különbségek kiegyenlítődése. Szlová­kia a cseh nép testvéri segítségével történelmileg rövid idő alatt álla­munk fejlett, egyenjogú szerves része lett. Husák elvtárs kifejtette, hogy az eltelt 35 év alatt a szocializmus poli­tikai rendszerének építésében és tö­kéletesítésében is fejlesztettük Feb­ruár örökét. A nemzett bizottságok, a törvényhozó testületek és a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szerve­zetek szélesen elágazó rendszere ha­tékony eszköz a nép részvételének el­mélyítésére az államirányltásban és igazgatásban. Nálunk a társadalmi átalakulások általános tendenciája az osztályok és társadalmi csoportok egymáshoz közeledése. A nemzeti bi­zottságok mint a forradalmunkból eredő néphatalmi szervek évek során a politikai, gazdasági és kulturális élet felelős szervezői lettek. A nem­zeti felszabadító harc idején szüle­tett és Februárban újjászületett Nem­zeti Frnnt is tartós helyet foglalt el politikai rendszerünkben. Jelentős szerepet teljesített és teljesít: a mun­kások, parasztok, értelmiségiek szö­vetségének, nemzeteink és nemzetisé­geink egységének politikai kifejezője. A szocialista jelenünkhöz megtett úttörő öt nem volt könnyű. Óriási előnyünk volt, hogy a Szovjetunió, a szovjet kommunisták gazdag tapasz­talataiból meríthettünk. Ennek elle­nére az új feladatok megoldásában nekünk Is gyakran járatlan utakon kellett előrehaladnunk. Ezen az úton nem egy próbát kellett kiállnunk. A legnehezebb közülük a hatvanas évek végén a pártban és a társadalomban elharapódzott mély válság volt. Bará­taink testvéri segítségével történt le­küzdése a párt, a Nemzeti Front, az állam, a csehszlovák nép történelmi próbatétele volt. Államfőnk hangoztatta, hogy büsz­kén emlékezünk az elmúlt 35 év ered­ményeire, de figyelmünk főként a mára és a Jövőre Irányul. Ez minde­nekelőtt azt jelenti, hogy erőinket a CSKP XIV. kongresszusán kimunkált, XV. és XVI. kongresszusán kibonta­koztatott fő Irányvonal érvényesítésé re kell irányítanunk. Ez a szocialista társadalom továbbfejlesztésének, a szo­cialista országok testvéri közösségé­ben az emberek hazánk felvirágzását és boldog jövőjét szolgáló békés al­kotómunkájának irányvonala. Gazda­ságpolitikánk konkrét feladatait a he­tedik ötéves tervvel kapcsolatban a XVI. pártkongresszus tűzte ki. Felada­tunkká tette, hogy biztosítsuk a ter­melés további fejlődését az Iparban, a mezőgazdaságban és további ágaza­tokban, folytassuk a fejlett szocialista társadalom építésének programját, gazdaságunk gyorsabban alkalmaz­kodjék a nyolcvanas évek feltételei­hez. A kongresszuson elfogadott prog­ram fő célja marad az életszínvonal megőrzése és az elérendő eredmé­nyekkel összhangban való emelése, a nép társadalmi biztonságának javítá­sa. E feladatok megoldása során az elért fejlődési fok józan értékelésé­ből, reális lehetőségeinkből indulunk ki, hangoztatta Husák elvtárs. E feladatokkal kapcsolatban a szó­nok kiemelte, hogy a XVI. pártkong­resszuson kijelölt program megvalósí­tása során rendszeresen gondot for­dítunk a szocialista álfám és az egész politikai rendszer tevékenységének tökéletesítésére. A szocialista építés­nek abból a lenini értelmezéséből in­dulunk ki, hogy ez a milliós tömegek aktivitásának és energiájának a műve. Ezzel összhangban haladunk előre a szocialista demokrácia elmélyítése, a nép államigazgatásban és Irányítás­ban, politikánk alkotásában, megva­lósításában és ellenőrzésében való közvetlen részvételének bővítése felé. Intézkedéseket teszünk mindenekelőtt a nemzeti bizottságok tevékenységé­nek tökéletesítésére. Növeltük a nem­zeti bizottságok választott szerveinek és képviselőinek szerepét, és bővítet­tük a városi és a székhelyközségi he­lyt nemzeti bizottságok hatáskörét. Erősödött a nemzeti bizottságok sze­repe a gazdasági és kulturális építés­ben. Tevékenységük súlypontjává mindinkább a lakosság életének min­dennapi problémáival való törődés válik. Az állami szerveknek úgy kell dolgozniuk, hogy a dolgozó ember naponta meggyőződjék róla, ezek az ő szervei, melyekhez bizalommal for­dulhat, hogy biztosítják jogos érde­keit, hogy ezek a szó szoros értel­mében a nép által választott, a nép­nek felelős és a nép által ellenőrzött szervek. Beszéde befejező részében Husák elvtárs hangoztatta: A jelenlegi nyug­talan világban újra tudatosítjuk, mi­lyen felbecsülhetetlen jelentősége van népünk életére nézve a Szovjetunió­hoz fűződő szilárd barátságunknak, szövetségünknek és sokoldalú egvütt­­müködésünknek, annak a ténynek, hogy Csehszlovákia a szocialista or­szágok közösségének szilárd láncsze­me. Ez államunk függetlenségének és biztonságának szilárd védelme. Biztonságtudatunk elsősorban arra épül, hogy a munkásosztály és a dol­gozó nép élén élcsapatuk — Cseh­szlovákia Kommunista Pártja áll. A szocializmus továbbfejlődése, népünk és hazánk további felvirágzása érde­kében ügyelni fogunk arra. hogy pártunk tovább szilárduljon és elmé­lyüljön forradalmi jellege.

Next

/
Oldalképek
Tartalom