Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-26 / 8. szám

1983. február 26. SZABAD FÖLDMŰVES Fučík Taskentbarr Julius Fučík nem tört meg az ellenség előtt, élete utolsó pillanatáig hű maradt a kommunizmus eszméjéhez, az Ok­tóberi Forradalom földjének odaadó barátja maradt. Hitler hóhérai 1943. szeptember 8-ának hajnalán, Berlin elővárosá­ban, a plotzenseei börtönben végezték ki. A kivégzést meg­előző bírósági tárgyaláson (1943. augusztus 23-án) Julius Fučík bátran kiáltotta bírál szemébe: „Igen, segítettem a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereget! És ez a legszebb, amit életemben, negyven éven keresztül, eddig tettem ... Több mint két évet éltem a Szovjetunióban, és megszerettem azt az életet. Az ember pedig csak azt szereti meg, amiben örö­mét leli, ami lehetővé teszi, hogy nőjön. Ott az ember bol­dogsága épül. Ott a szemem előtt nőtt ki az, amiért mi har­colunk, amit mi csak elképzelünk. A szemem előtt nőtt ki az osztálynélküli társadalom. Meg vagyok győződve arról, hogy a háború után új kítszak kezdődik!... Önök most felolvas­sák az Ítéletet. Tudom, így hangzik: Halál az embernek! Az én Ítéletem önök fölött már rég elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népének vérével ez van írva: Halál a fa­sizmusra, halál a kapitalista rabszolgaságra! Életet az em­bernek! Jövőt a kommunizmusnak!“ Taskent, a harmincas évek... Be­fejeződött az első szovjet ötéves terv, és egész Üzbegisztán — a fővárossal egyetemben — a cári Oroszország egykori elmaradott perifériájából gyors ütemben változik szocialista világgá. Forradalmi változások men­nek végbe a gazdasági, szociális és knltnráUs szférában egyaránt. Ebben az időben, harmincnégy de­­cember végén érkezik Taskentba Ju­lios Fnőik. A riportanyag, amit közép-ázsiai útja során gyűjtött, nemcsak a Rudé právo és a Tvorba hasábjain jelenik meg, banem a Drága föld ... clmu könyvének magvát is képezi. E ri­portok mindegyikének a Topográf ut­ca volt a születési helye. Jnlius Fučík minden egyes felfedező útja végezté­vel ide tért vissza, hogy az asztalnál vagy a vén tölgy koronája alatt egy csésze zöld tea mellett barátjával, Bocskarevvel megossza a szerzett be­nyomásokat. Hallgatósága mind na­gyobb számú lett. Közéjük tartozott Nagyezsda Bobkova is, a Komszomol taskenti városi bizottságának instruk­tora, aki őszinte szimpátiával viselte­tett a csehszlovák újságíró iránt, ar­ról beszélt, hogy mint segíti az iizbég ejtőernyősök első „lépteit“, s végUl az asztalról leugorva be is mutatta felkészültségét... Fučík azonnal ész­revette, hogy fülig szerelmes Bocska­­revbe, s egyszer nem bírta tovább, minkettőjüknek baráti tanácsot adott: „Hagyjátok abba a butaságot... Szeretitek egymást, minek gyötrődtök hát, házasodjatok össze!“ Ügy is történt. Harminchat január­jában Alekszandr Ipatyejevics és Na­gyezsda Georgijvna férj-feleség let­tek ... Mindketten kijelentették — ha egészségben megérik aranylakodal­mukat —, a lányukkal, vejiikkel, nnokájukkal együtt az ünnepélyes pillanatban természetesen Julkóra is emlékeznek majd. Hiszen éppen neki köszönhetik, hogy sorsuk egész életre összekapcsolódott. Alekszandr Ipatyejevics néhány hó­nappal később, harminchat áprilisá­ban találkozott utoljára Julkó barát­jával, amikor Fučík haza készült Csehszlovákiába ... Nyugtalan, kegyetlen háborús évek következtek, s miután a szovjet had­sereg megsemmisítette a hitleri „ezeréves“ birodalmat, szabadságot és békét hozott Csehszlovákiának, Alekszandr Bocskarev értesítést várt Julkótól... Nem jött hír. Csak negy­venöt végén olvasta egy csehszlová­kiai újságban a Üzenet az élőknek különös sorsát, amelyet Fučík a náci börtönben írt. A cikk azzal végződött, hogy a könyv szerzőjét a haladé cseh újságírót, a CSKP illegális Központi Bizottságának tagját ezerkilencszáz­­negyvenhárom szeptember nyolcadi­kén a Berlin melletti börtönben kivé­gezték. Alekszandr Ipatyejevics és felesége fájdalmát enyhítette a büsz­keség, hogy barátjuk nem tört meg az ellenség előtt, az utolsó pillanatig hű maradt a kommunizmus eszméjé­hez, az Októberi Forradalom Földjé­nek odaadó barátja maradt. A csehszlovák nemzeti hős öröksé­ge és neve a legifjabb taskenti nem­zedék hagyatékává vált, a főváros ötödik körzetének, a hamzininak könyvtára az 6 nevét viseli, akárcsak a pionírszervezet is ... Ezerkilencszázhatvanötben a tas­kenti 119-es számú iskola Julius Fu­čík internacionalista barátságklub pionírjai azt javasolták, hogy Taskent­­ban létesüljön Fučík Múzeum. A ter­mészeti csapás, amely 1S6S. április ?.6-án Taskentet sújtotta, sokban be­folyásolta ezt a szándékot. A földren­gés Bocskarev házát is elpusztította. A helyén a Podjomnyik üzem négy­­emeletes lakóházat kezdett építeni. A múzeumról azonban nem feledkez­tek meg — egy négyszobás lakást en­gedtek át erre a célra. Itt összponto­sították az összes beszerzett anyagot, ide érkeztek a Szovjetunió nyolcvan városában felkutatott dokumentumok, így azután, mint Julius Fučík elhatá­rozta — valóban visszatért Taskent­ba. „Eljött“ —, hogy mindörökre le­telepedjen a nevét viselő utcában, a múzeumában. A taskenti Fučík Múzeumot ponto­san egy évvel ezelőtt, 1982. február 26-án nyitották meg ünnepélyesen, Gusta Fnčíková, Josef Valenta, a Cseh Djságírók Szövetsége elnöke, Zdenék Kropáč, a Rudé právo moszkvai tudó­sítója és más hivatalos személyiségek részvételével, de rajtuk kívül ott vol­tak a taskentiak s a fővárosba láto­gatók is. A múzeum tárgyal Fučík gyermek­korát és ifjúságát idézik, újságírói és irodalmi munkásságát, a hitleri meg­szállókkal vívott hősi harcát. A doku­mentumok tucatjai beszélnek Fučik Uzbegisztáni, valamint Közép-Azsia további szovjet köztársaságai tett út­jairól, a könyvtárban megtalálhatók Fučík művei, azonkívül a vele és a Csehszlovákiával foglalkozó könyvek. Külön helyet kaptak azok a rajzok, amelyeket a Szovjetunió népművésze a Lenin-rend tulajdonosa, a Szovjet Művészeti Akadémia rendes tagja, Nyikolaj Zsukov alkotott a Riport az akasztófa alól című könyv hatására. Ezenkívül több taskenti művész alko­tása is helyet kapott a múzeumban, amelyet Fučík üzbegisztáni látogatá­sai ihlettek. A taskenti Fučík Múzeum látogatói az eltelt egy esztendő során alaposan megismerhették a haladó csehszlovák újságíró életét és munkásságát, s szá­muk napról napra nő. Kortársak és a legfiatalabb pionírok és komszomo­­listák, akik számára Fučík élete pél­damutató. A múzeum csehszlovák szi­getté vált a napos üzbég fővárosban, s a híd szerepét tölti be, a testvéri barátság hídjáét, amelyről Fučík min­dig is álmodott, s amelyet tiszta szív­ből igyekezett megteremteni. VLAGYIMIR SZEMJONOV, Taskent •Február 23-án emlékeztünk meg a fasiszták által 1943-ban kivég­zett cseh hazafi, író és újságíró, Julius Fučík, nemzeti hős születé­sének 80. évfordulójáról. Eredményes tevékenység Immár egy esztendeje működik Érsekújvárban (Nové Zámky) a Csehszlovák—Szovjet Barátság Há­za. Az intézmény igazgatója Tóth Béla, politikai-szervező munkatár­sa pedig Emil Mikla. Mindketten nagy tapasztalatokkal rendelkez­nek a kulturális és politikai tö­­megmunka terén, amit már előző munkakörükben Is bebizonyítottak. Annak ellenére, hogy egyelőre meglehetősen helyszűkében vannak — mindössze az ifjúsági klub két helyisége áll rendelkezésükre — mégis elmondható, hogy eredmé­nyes munkát végeztek az elmúlt esztendő folyamán. Nemcsak a CSSZBSZ érsekújvári alapszerve­zetei és a város iskolái számára biztosítottak be színvonalas ren­dezvényeket, de módszertani út­mutatásaik eljutottak a járás leg­több községébe. Eddigi tevékenységűk jellemzé­sére néhány adat: 208 szovjet film vetítésére került sor a rendezé­sükben, amelyeket összesen II ez­ren tekintettek meg. A szovjet filmgyártás legjobb termékeiből válogattak, megfelelő volt a fil­mek tematikai és életkor szerinti összetétele, és vetítésüket gondos propaganda előzte meg. Nyolc ki­állításuknak összesen ötezer néző­je volt. Ezeken kívül harmincöt íz­ben rendeztek beszélgetéseket, vi­taesteket, amelyek témát a Szov­jetunió békepolítikája, az űrkuta­tás eredményeinek békés felhasz­nálása és egyéb időszerű kérdések voltak. Különösen sikeres volt a CSSZBSZ és a SZISZ járási bizottsága kép­viselőinek találkozója, amelyen megvitatták az együttműködés Szá­mos területét. Egyik legutóbbi rendezvényük a nemzetközi barát­ság-klubok vezetőinek kétnapos febrnári értekezelte volt, amelyen huszonötén vettek részt, és vitat­ták meg a klubtevékenység hagyo­mányos és új formáiban rejlő le­hetőségeket. Eddigi legsikeresebb rendezvé­nyük kétségtelenül az az audiovi­zuális műsor volt, amelyet Szilárd szövetség cím alatt a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére készítettek. Közel öt­­venszer került bemutatásra és mintegy négyezren láthatták:­Munkájuk feltételei a közeljövő­ben lényegesen megjavulnak, hi­szen rövidesen új székházba köl­töznek a város központjában, az Obrancov nileru utcában. Tevé­kenységük ezzel remélhetőleg még sokrétűbbé és gazdagabbá válik. PLAVEC J. PAVEL kultúrál külpolitikai eseményekről. A Honvé­delmi Szövetség helyi szervezete a tervbe vett négy előadás megszerve­zésével a honvédelmi nevelés elmé­lyülését, a kertbarátok két előadása a kistermelői zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés színvonalának emelését, a Csehszlovák Vöröskereszt alapszer­vezetének elődásai pedig az egészség­­védelem hatékony módszereinek el­terjedését szolgálják. A művelődési ház évi működési ter­ve aránylag sok rendezvénnyel szá­mol. Előirányozza például a gyü­mölcs- és a zöldségkiállítás megszer­vezését, tánctanfolyamot ígér az ér­deklődő fiataloknak, míg főző tan­folyamot asszonyoknak és leányoknak. A lakosság szórakoztatásáról, a művészeti és népművészeti értékek 6s ismeretek terjesztéséről, a közön­ség esztétikai neveléséről színdara­bok, helyi méretű népművészeti ren­dezvények és esztrádműsorok rende­zésével gondoskodik. Egyrészt azál­tal, hogy szerződésileg vállalta a Komáromi (Komárno) Magyar Terü­leti Színház öt előadásának megszer­vezését, adott esetben lehetővé teszt a járásban működő élvonalbeli mű­kedvelő színjátszó csoportok bemu­tatkozását és költségtérítési kötele­zettségek nélkül, tehát Ingyenesen nyújt fellépési lehetőséget a község­ben működő öntevékeny művészeti csoportoknak. Itt feltétlenül elismeréssel illik adózni a Béke Efsz vezetőségének azért az önzetlen segítségért, amit a kulturális-művészeti tömegmozgalom fejlesztéséhez ad. Az a tény, hogy terembért — esetenkénti ötszáz koro­nát — csak a Jövedelmezőnek bizo nyúló táncmulatságok alkalmából kell fizetni, míg az egyéb rendezvé­nyek alkalmából a művelődési házat és öszes kellékeit a társadalmi szer-'' is élet vezetek díjmentesen használhatják, mentesíti a társadalmi szervezeteket a rendezvényekkel Járó anyagi gon­doktól és az aktivitás fokozására ser­kent. + *í* + Muzslán a mozgalom fejlesztéséhez szükséges anyagi feltételek biztosítá­sa és a kulturális-művészeti tömeg­­mozgalom kibontakoztatásán fáradozó emberek áldozatos munkája kialakí­totta a művészeti tömegmozgalom ki­­sebb-nagyobb kollektíváját. Grosch Gábor tanító, aki mellékfoglalkozás­ként mint rendező működik, a CSE­­MADOK vezetőségével karöltve, nyil­ván szívügyének tartja a színjátszó csoport állandósítását, illetve azt, hogy ez a csoport a jövőben is hal­lasson magáról. Baracska Györgyné szakoktatásával szépen fejlődik a gyermek néptánccsoport, míg Szabó Erzsébet vezetésével a Nőszövetség helyi szervezete már megalapozottan jónevű menyecskekórus létezésével dicsekedhet, melynek tekintélyét, lé­tezésének nagy Jelentőségét öregbíti az Önzetlenség, a" más szervezetek, főleg a CSEMADOK rendezvényein való sorozatos szereplés. Ennek az együttműködésnek a gyümölcse az a folklórcsoport is, amely Grosch Ist­vánná koreográfiájához igazodva a Fonóval elismerést vívott ki nemcsak a község, hanem a Járás határain túl is. A művészeti tömegmozgalom egyik pillérét képezi Muzslán a nyugdíjasok klubjához tartozó hat tagú citera­­zenekar, melynek népszerűsége — műsorának gazdagodása és előadás­módjának csiszolódása folytán — szemlátomást növekszik. Többek kö­zött erre utal az Is, hogy a gyerme­kek körében Is vonzó tényezővé vált. Köszönhető Gál Kálmán elvtársnak, a citerazenekar vezetőjének, hogy huszonegy gyermek serénykedhet szervezetten és szakszerű irányítás mellett a népművészet említett for­májának elsajátításán. A falu kulturális életében — a már említett csoportok mellett — szerepet játszik az ifjúsági szervezet beat­zenekara is, amely Králik Gábor ve­zetésével a táncmulatságok és más ifjúsági rendezvények nélkülözhetet­len tényezőjévé vált. Persze, ajánlatos lenne valamilyen módon ezt a zene­kart még jobban az ifjúsági szerve­zethez és azon keresztül a művelő­dési házhoz láncolni. E kapcsolat szi­lárdításakor azonban helyes lesz tisz­teletben tartani a zenekar sajátos helyzetét és sajátos érdekeit is. Külön fejezetbe kívánkozik a muzs­­lal nyugdíjasok, az egykori példás és még ma is Jó példát mutató kultúr­­munkások dicsérete. A nyugdíjasok klubja —, amely a közösségi élet szépségeit nyújtja a muzslai nyugdí­jasok számára — a falu második kul­turális központjává vált. Nemcsak azért, mert a nyugdíjasok kultúrált körülmények között szórakozhatnak, hanem azért is, mert ott olyan tette­ket „kovácsolnak“, amelyek kedve­zően hatnak a fiatalokra, s a kultu­rális-művészeti tömegmozgalom fejlő­désére. Ilyen esemény volt a Muzslai lakodalmas színrevitele, melyet a múlt esztendő folyamán négyszer mu­tattak be, mégpedig telt ház előtt. + 4* + A kulturális-népnevelő munka szer­vezése — néhány területen — még Muzslán is Javításra szorul. Talán elsősorban is azt kellene fontolóra venni, hogy a már megszo­kottá vált és csupán gyér érdeklő­dést kiváltó politikai ismeretterjesztő előadásokat, amelyek általában az aktuális bel- és külpolitikai esemé­nyek megvilágítására szorítkoznak, tematikai szempontból hogyan lehet­ne gazdagítani, s így az előadásokat vonzóbbá tenni. A lehetőségek lényegében adottak. A siker kulcsa a szervezők kezében van. Csupán arról van szó, hogy köz­­érdeklődést kiváltó előadásokat kell szervezni. Tehát félre kell dobni az elhasználódott sablonokat. Azokat fel kell váltani a közvélemény szorgal­mas és rendszeres kutatásával. S e kutatás nyomán olyan témákról kell előadásokat szervezni, amelyek fog­lalkoztatják a község lakosságát. Le­hetnek azok politikai, ideológiai, köz­­gazdasági, kulturális vagy tudomá­nyos kérdések. Abból a követelmény­ből kell kiindulni, hogy a felvilágo­­sító-népnevelő munkának választ kell adnia a lakosságot foglalkoztató bo­nyolult kérdésekre. A művelődési ház lehetőségei per­sze bizonyos értelemben korlátozot­tak. Nem rendelkezik a sokrétű és gyakran bonyolultnak tűnő kérdések érdemleges megválaszolására Jól fel­készült előadókkal. De segíthet a Szocialista Akadémia, főleg annak járási vezetősége, amely a feltétele­zésem szerint Jól felkészült előadók­kal rendelkezik. Tehát nem kell „szívbajosnak“ lenni. Kérni, s ha szükséges, követelni kell Jól felké­szült és szakavatott előadó delegálá­sát. S ha a közérdeklődésre számot tartó előadás idejében és hatékonyan lesz propagálva, a siker is nagyobb lehet, mint az elavult sablon szerint szervezett előadásokon. A művelődési ház működési tervé­nek rugalmas teljesítése és a rendez­vények látogatottságának kívánt mé­retű biztosítása — véleményem sze­rint — megköveteli a művelődési ház vezetőségének olyan összetételét, a­­mely hatékony segítőtársa lehet a ve­zetőnek. Helytelen a kulturális-művé­szeti tömegmozgalom iránt passzív magatartást tanúsító személyeket a vezetőségbe besorolni. Az Ilyenek és a sajátos munkakörükben nagyon el­foglalt emberek képtelenek hozzájá­rulni a kulturális-népnevelő munka fejlesztésére irányuló törekvésekhez. Legyenek a vezetőségben elsősorban is olyan emberek, akik a tömeg- és társadalmi szervezetek helyi vezető­ségében és e szervezetek működésé­ben is kulcsszerepet töltenek be. Olyanok, akik a művelődési ház ve­zetőségében is felelősséget vállalnak a szervezetük által betervezett ren­dezvények kivitelezéséért; akik tiszt­ségüknél fogva érdemben foglalkoz­hatnak a különböző szervezetek ren­dezvényeinek koordinálásával, vagyis összehangolásával; akik az egyes ren­dezvények sikere érdekében — közös műsor előkészítése vagy közönség­­szervezés terén — biztosítani tudják saját szervezetük kívánt méretű köz­reműködését. Valamire szükség lenne még Muzs­lán. Elsősorban is falumúzeumra! Sok minden van Muzslán, amit illő lenne megmenteni az utókornak és megis­mertetni az újabbnál újabb generá­ciókkal. Gondolok itt régi szerszá­mokra, jellegzetes népművészeti tár­gyakra és nem kevésbé arra is, hogy e falu egykori forradalmi, munkás­mozgalmi hagyonlányai — legalább egy emlékszoba keretében — a feledés homályából felszínre kerüljenek és így hatással legyenek az ifjúság szo­cialista öntudatának formálódására. Tisztában vagyok azzal, hogy egy falumúzeum létrehozása bonyolult do­log. Elsősorban Is megfelelő épület kell. De Muzslán van ilyen épületi Az egyemeletes egykori cipőbolt, a­­mely az élelmiszerbolt időszaki rak­tárává minősült. Nem tudom, vagyon­jogiig kihez tartozik ez az épület. Talán a JEDNOTA Fogyasztási Szövet­kezet birtokolja. Időszerűvé vált, hogy a helyi nemzeti bizottság szorgal­mazza az említett épület kisajátítását, esetleg egy másik, de a célnak meg­felelő épület mielőbbi megvásárlását. Ha ez meg lesz, akkor a hagyomány­­tisztelő és védelmező emberek szor­gos munkája nyomán egy olyan falu­múzeum születhet Muzslán, amelyre a falu minden lakója büszke lesz. PATHÖ KAROLY A taskenti Fučík Múzeum ünnepélyes megnyitásán jelen volt Gusta Fučíková is j középen j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom