Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-26 / 8. szám

H n 7, é n k ftjkort történelmének egyik legfontosabb határkövét az 1948-as februárt eseményok Jelentik. Harmincöt éve annak, hogy kicsúcsosodott a munkásosztálynak a kizsákmányoló burzsoá rendszer el­leni Igazságos harca. A Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkás­­osztálynak, parasztságnak és baladá értelmiségnek a politikai hatalomért folytatott harcát siker koronázta. A német fasizmussal, ma}d pedig a ha­zai reakcióval történt leszámolás ntán 1848 februárja átmenetet Jelen­tett a nemzeti és demokratikus forra­dalomból a szocialista forradalomba. Csehszlovákiának a dicső szovjet hadsereg általi felszabadítása, vala­mint a közös harcok során kialakult, csehek és szlovákok Nemzeti Front­ja előfeltételét Jelentette a népi-de­­mpkratikns alapokra épillá új, önálló Csehszlovákia létrejöttének. A Kassal Kormányprogram, a Nemzett Front első közös programja meghatározta a politikai, gazdasági, szociális és knltnráli8 fejlődés legfontosabb fel­adatait. A dolgozó parasztság javát szolgál­ta a földreform első szakaszának végrehajtása. Megkezdődött a Gott­­wald-kormány Építő programjának megvalósítása, amely azonban a kül­földről támogatott burzsoázia ellen­állásába ütközött. A reakcióval valló nyílt összetűzés­re először Szlovákiában került sor, ahol 1948 őszén kitört a politikai válság. A kommunista párt vezetésé­vel a munkásosztálynak és a paraszt­ságnak sikerült demokratikus eszkö­zökkel győzelmet aratnia a reakció lelett. A bnrzsoá reakció politikai képvi­selete — a forradalmi események ala­kulása miatti félelmében — úgy dön­tött, bogy kormányválságot idéz elő és megfosztja a kommunistákat a po­litikai hatalomtól. Nyílt ellenforra­dalmi államcsinykisérletilk része volt a nemzetközi imperializmus azon tö­rekvéseinek, hngy Csehszlovákiát visz­­szatérftsék a kapitalista fejlődés út­jára. A kísérlet azonban kudarcba fulladt. Az ellenforradalmi erőkkel szemben az egyesitett, s a döntő ütközetre jól felkészült munkásosztály lépett fel, amelyhez felzárkózott a dolgozó pa­rasztság, valamint a lakosságnak a CSKP áltat vezeteti többi rétege. A földműves bizottságok prágai kong­resszusán, illetve az emlékezetes Václav téri gyűlésen az ország föld­műveseinek ISO ezer képviselője egy­hangúlag Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája mellé állt. Győ­zött az igazsági Iparilag fejlett or­szágban a történelem folyamán elő­ször vívták ki parlamentáris úton a proletárdiktatúrát, a dolgozó nép va­lódi hatalmát. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta a mezőgazdasági dolgozók ás a kisparasztok jogos kö­veteléseinek a megvalósításáért is küzdött. A Februári Győzelem után megszűntek az utolsó akadályok is, amelyek útjában álltak a parasztság földért és egyéb követelésekért folyó földmővesszövetkezetekről szóló tör­vényt, amely kifejezte és megjelölte a szocialista földművesszövelkezetek fejlesztésének politikai Irónyvonalát. A mezőgazdaság további — a nagy­üzemi termeléshez vezető — fejlődé­se szempontjából nagy jelentőségűek voltak a CSKP IX. kongresszusának határozat. Ezen a kongresszuson tűz­ték ki hazánk szocialista építésének fő irányvonalát, és ismét hangsúlyoz­ták a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szilárd szövetségének jelen­tőségét. Gottwald ismert megállapítása — amely szerint addig nem lesz ha-1960 után megkezdődött e szövet kezetek megerősödésének és nagyobb gazdasági egységekbe tömörülésének korszaka. A CSKP XÍV. kongresszusa a népgazdaság minden ágazata, de különösen a mezőgazdaság számára igényes feladatokat tűzött ki. Az ötödik ötéves tervidőszakban el­ért eredmények igazolták a párt me­zőgazdasági politikájának helyességét. A mezőgazdaság ezekben az években az egész népgazdaság fejlődésének stabilizáló tényezőjévé vált. A szocialista átalakuláson kérész­­tülmenű mezőgazdaságunk magasabb minőségi szintre került, és végérvé-Híven Február örökéhez IRTA: RUDOLF VANČ0, AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJE százéves küzdelmének. Befejeződött a földreform második és harmadik sza­kasza. Életbe léptek az árakkal, az adókkal és a hitelekkel kapcsolatos rendeletek, sor került az elosztás át­szervezésére, a mezőgazdaság gépe­sítésére, bevezették a földművesekről való szociális gondoskodást stb. Egyidejűleg a párt tudatosította, hogy a felaprózódott mezőgazdasági kistermelés nem tud eleget tenni a növekvő élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyagszükségletnek. A népgaz­daság fejlődése érdekében szükség volt a mezőgazdasági dolgozók ipari termelésbe való átáramlására. A fa­lusi termelés kisüzemi jellege szintén ellentétben állt az egységes és terve­zett szocialista gazdaság követelmé­nyével. A párt figyelmének középpontjába ezért a szocialista nagyüzemi mező­gazdasági termelés megvalósítása ke­rült. A mezőgazdaság további fejleszté­sével, szocialista átszervezésével kap­csolatos kérdéseket a CSKP Központi Bizottságának 1948 novemberi plénu­ma vitatta meg. Elméleti alapja tenin kollektivizációs terve, gyakorlati pél­dái pedig a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése folyamán szerzett szovjet ismeretek voltak. Az említett plénum határozatai alapján 1949 feb­ruárjában elfogadták az egységes zánkban szocializmus, amig a falvak­ban meg nem valósul a szocializmus­ba való átmenet — a párt politikai­­szerwsző, agitációs és nevelőmunká­­jának a tartalmává vált. Az ötvenes évek végéig sikeresen befejeződött mezőgazdaságunk szocia­lista átszervezése. Az 1959-es év vé­gén a termőföld döntő része szocia­lista tulajdonba került, a magánszek­tor a földterületnek csak a 13,3 szá­zalékával rendelkezett. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével — a népélelmezés megnö­vekedett igényeinek kielégítése mel­lett — megvalósult a társadalom szo­cialista építésének egyik legnehezebb feladata. A párt ügyelt a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának kiépítésére. A kollektivizálás folyamán elsősorban a szovjet behozatal jóvoltából növe­­kodet a traktorok és más gépi eszkö­zök száma. Ennek következtében lé­nyegesen nagyobb lett a növénykultú­rák hektárhozama. Viszonylag rövid időn belül — a CSKP helyes gazdaságpolitikájának eredményeként — sikerült teljesen megváltoztatni mezőgazdaságunk tár­sadalmi-gazdasági szerkezetét, szocia­lista alapokon egyesíteni gazdaságun­kat és kialakítani a teltételeket a szocialista nagyüzemi termelés újabb formáinak bevezetésére. nyesen győzedelmeskedtek a szocia­lista termelési viszonyok. A CSKP XIV. kongresszusa utáni időszakot mezőgazdaságunk fejlődésé­nek harmadik szakaszaként tartjuk nyilván. Az összpontosítás és a szako­sítás. valamint a kooperáció előnyei­nek és lehetőségeinek felhasználása lehetővé tette a hatékonyság növelé­sét. Hazánk szocialista mezőgazdasága az eltelt több mint 30 év alatt szá­mos figyelemre méltő sikert ért el. 1948 és 1980 között szembetűnő növe­kedést értünk el a gabonafélék ter­melésében: búzáből 1,9 tonnáról 4,1, árpából 1,87 tonnáról 3,8, burgonyá­ból 12,7 tonnáról 16,1, cukorrépából pedig 24 tonnáról 38,4 tonnára növe­kedtek a bektárbozamok. A bektárbozamok növekedése főleg a szovjet búzafajtáknak köszönhető. Gabonafélékből 1948-ban 4 millió 768 ezer tonnát, 1980-ban pedig 10 millió 699 ezer tonnát takarítottunk be. Az állattenyésztés fejlődése még ennél is dinamikusabb volt, mivel szerkezetében még nagyobb változá­sokra került sor. A hústermelés az 1948. évi 440 ezer tonnáról 1980-ban 1 millió 691 ezer tonnára, a tejter­melés pedig 2 milliárd 540 millió li­terről 5 milliárd 731 millió literre növekedett. Annak ellenére, bogy az egy főre eső fogyasztás terén a világ legfej­lettebb országai közé kerültünk, to­vábbra is jelentős külföldi behozatal­ra szorultunk. Az adott helyzetet fel­ismerve, a CSKP XV. kongresszusa határozatában feladatul tűzte ki az önellátás elérését, először a szeme­sek, majd pedig az alapvető élelmi­szerek termelésében. Ezen irányvonal helyességét igazolta pártunk XVI. kongresszusa is. A megvalósítás prog­ramját a CSKP Központi Bizottságá­nak 4. üléso határozta meg, amely előtérbe helyezte a növénytermelés gyorsabb ütemű fejlesztését. Mező­­gazdaságunk arányos fejlődésének elengedhetetlen feltétele ez, mivel csak ily módon csökkentbetű a szemes takarmányok behozatala, s csak fgy valósítható meg hagyományos termé­keink exportálásának növelése. A nyolcvanas évek feladatainak összetettségét, igényességét a mező­­gazdaság, az élelmiszeripar és n nép­gazdaság minden ágazatában az adja, hogy a feladatokat egyre nehezebb körülmények között kell megvalósí­tani. A műtrágyák, a növényvédő szerek, az tizem- és fűtőanyagok, va­lamint mindennemű energia felhasz­nálásában nagyobb gazdaságosságra kell törekedni. A feladatok teljesítése snrán döntő tényezővé válik a tarta­lékok és a meglevő források mozgó­sítása, illetve teltárása. Elengedhe­tetlenül szükségessé válik a szervező és irányító munka tökéletesítése. Nagyobb Igényességgel és 'felelős­séggel kell alkalmazni a mezőgazda­ság tökéletesített irányítási rendsze­rét. A mezőgazdasági üzemekben sokkal kezdeményezőbben kell ki­használni azokat a lehetőségeket amelyeket az anyagi érdekeltség ha­tékony formái nyújtanak. A szocialista társadalom építése so­rán elért pozitív eredményeinket nagymértékben a Szovjetunió Önzet­len segítségének, együttműködési készségének és nem utolsósorban bé­kepolitikájának köszönhetjük. A szem­ben álló reakciós körök viszont nem adják fel vlláguralmi terveiket, az Egyesült Államok és szövetségeseik politikája komolyan veszélyezteti ■ világbékét. Február forradalmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy minden erőn­ket a fejlett szocialista társadalom építésére, a 7. ötéves terv feladatai­nak maradéktalan és felősségteljes teljesítésére, s ezáltal a világbéke megerősítésére, megőrzésére összpon­tosítsak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom