Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-19 / 7. szám
1983. február 19. SZABAD FÖLDMŰVES Mezőgazdasági könyvhonap Februárt nemcsak a zárszámadó közgyűlések hónapjaként tartják számon falvajnkban, hanem mezőgazdasági könyvhónapként is. Immár hagyomány, hogy a tél vége felé több szó esik mezőgazdasági szakkönyvről, folyóiratokról, arról, hogy mennyire fontos egész éven keresztül a hozzáértés, a tudás, a szakmai műveltség gyarapítása. Valóban, mezőgazdaságunkban már évtizedekkel ezelőtt elmúltak azok az idők, amikor a termelés apáról a fiúra szálló módszerei, fogásai is elegendőek voltak a boldoguláshoz. Ma már nemcsak a nagyüzemi termelésben, hanem a háztájiban is mindennapos a korszerűsítés igénye, ami pedig elképzelhetetlen folyamatosan bővülő ismeretek nélkül. Ezért — az egész életünket szolgáló ismeretek gyarapítása szempontjából — jelentős esemény százezrek számára a mezőgazdasági könyvhónap. Természetesen a mezőgazdasági termelés változásával azonos ütemben változik a szakmai ismeretet terjesztő írott szó tartalmával kapcsolatos igény. Sőt az Is követelmény, hogy a szakkönyvkiadás járjon az események előtt, a szakkönyvek készítsék elő a termelésfejlesztés egy-egy újabb szakaszát. Az utóbbi igényt igyekszik kielégíteni a bratislavai PRÍRODA Lap- és Könyvkiadó nemzeU vállalat. ]án Braun agrármérnök a könyvkiadó főszerkesztője a kiadói munkát elemezve hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-termelési ágazat felgyorsult fejlődésének folyamatában a szakkönyvnek alapvető funkciója van. Mind a fejlődés objektív szükséglete, mind pedig az e közegben dolgozó emberek felkészültségének rendkívül széles skálája megkívánja, hogy a mezőgazdasági kiadványok differenciáltak legyenek. Ezért a szűkebb kört érintő tudományos művek, a felső- és középkáder napi munkájához szükséges kézikönyvek és a szakképzettség nélküli dolgozók szaktudásának fejlesztését szolgáló népszerű könyvek egyaránt fontos szerepet töltenek be kiadói munkájukban. Rámutatott, hogy az olvasóközönség, amely a könyvet munkája során felhasználja, a könyvkiadásban objektív tényezőként hat. E közeg tudati állapotát a maga komplex, egyben differenciált voltát ismerni kell ahhoz, hogy a szakkönyv a tTTdatformálás hatékony eszköze legyen, munkaeszközzé váljék és a produktumig hasson. Az elmondottakkal összhangban idei tervezetükben olyan időszerű kérdésekkel foglalkozó szakkönyvek szerepelnek, mint a: Kukoricatermesztés szervezése, a Kooperáció és integráció a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztésben, A takarmánynövények belterjes termesztése, s ésszerű hasznosítása, A víz és a növények stb. A kiadó keretében tevékenykedő magyar szerkesztőség a nagyüzemi mezőgazdasági termelést érintő szakkönyvek mellett, néhány kiadványával a kiskertészkedők és a kisállattenyésztők szakismeretének bővítését Igyekszik szolgálni. A szakkönyv sajátos áru, szellemi termék, mely a kereskedelem folyamatában kél el, azután a tudatra hatva anyagi erővé válik. Népszerűsítése, terjesztése leginkább azért szükségszerű, mert mezőgazdaságunkban a műszaki színvonal előbbre tart, mint a dolgozók műszaki felkészültsége, s közgazdasági tájékozottsága. — esi — Dédelgetett, becézett, de gyakran bizony felelőtlenül, vagy túlságosan bírálgatott kedvencünk, vagy inkább „egykénk“ a Magyar Területi Színház hírét, művészetét sokan ismerik hazánkban és határainkon túl is. Múltjában, rangjában, összetételében, tartalmi és művészi színvonalát tekintve ma nemzetiségi kultúránk fáklyavivőjének tekinthetjük. A fennállásának 30. évfodulóját ünneplő színház a Februári Győzelmet követően megindult folyamat szerves részeként alakult. Élettörténetéhez tartozik, hogy 1950 augusztusában megalakult a Faluszínház magyar részlege, amely már első bemutatóival sikert aratott a magyarlakta vidékek falvaiban és városaiban. Dél-Szlovákia több évig magyar nyelvű színházat nem látott közönsége vágyott az anyanyelvi kultúrára, a színpadi játékra, a szép magyar szóra. E jogos igényt párt- és állami szerveink méltányolták és támogatták. Az SZLKP Központi Bizottsága 1952 februárjában hagyta jóvá, hogy a délvidéken önálló magyar nyelvű színház létesüljön. Az Iskolai és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal 1952. augusztus 27-én Fellegi Istvánt bízta meg, hogy hozza létre Komáromban (Komárno) a magyar dolgozók hivatásos színházát. A társulat hivatalosan 1952. október elsején kezdte meg működését. A tizenhét tagú alapító csoport tizenkét tagja a Faluszínházból, négy tagja pedig a legjobb dél-szlovákiai műkedvelő színjátszó csoportokból került ki a Magyar Területi Színházhoz. A kis létszámú, ám nagy lelkése déssel induló együttes már az indulásnál olyan buzgalmat tanúsított, amelyre egyedül csak az ügyszeretet, az elhivatottság érzése és az őszinte lelkesedés sarkallhatja az embert. Az indulás anyagi, műszaki és egyéb gondjai mellett több esetben a nézők ízlésével is meg kellett küzdeniük. Sokan ugyanis a burzsoá köztársaságra jellemző fércműveket, érzelgős, álromantikus színműveket, szirupos operetteket vártak a MATESZ-tól. A társulat színészei azonban már az indulásnál magukénak valották juhász Gyula szavait: „A színészet izom és idegmunka. Aki már a lelkét is beleadja, az már nem színész, hanem művész. Olyan művész, aki a múlandó órákat az örökkévalósághoz igazítja.“ Bemutató előadását a színház 1953. január 31-én Urbán Ernő Kossuth-díjas író Tűzkeresztség című — a szövetkezetesítésről szóló — akkoriban nagyon időszerű színművével kezdte. Induláskor a legtöbb segítséget a bratislavai Nemzeti Színház Oj Színpada nyújtotta. Az előbbi Štefan Munk személyében rendezőt, az utóbbi pedig műszaki felszerelést bocsátott a MATESZ rendelkezésére. történt beolvadása után — harmincnégy ' tagúra nőtt. 1970 márciusa óta Kassán (Košice) működik a MATESZ Thália Színpada. A megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő színház fennállása óta 220 színművet vitt színpadra, 8500 előadásban, három és fél millió néző előtt. A jubileumi előadás Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regényének színpadi változata volt, Török Tamás feldolgozásában. +♦+ A MATESZ kereken száz tagból álló társulat, amelynek kétharmada Komáromban, fennmaradó harmada pedig Kassán» teljesíti művészeti feladatait. Harminchat színészük van, közülük 22 a komáromi MATESZ, 14 pedig a kassai Thália Színpad társulatának tagja. Az „őrhelyek“, ahol a Magyar Területi Színház társulatai rendszeresen megjelennek Léva (Levice), Losonc (Lučenec), Rimaszombat (Rimavská^ Sobo-Harminc év a kultúra szoluálatában A társulat két-három éven ta), Rozsnyó (Rožňava), a csaibelül huszonkét, majd — 1969- lóközi apróbb-nagyobb falvak, ben a Faluszínház társulatának „Gömörország“, a bodrogközi táj a Magyar Területi Színházba települései. Tavasszal a szép Az 1973—74-es színházi évadban a MATESZ nagy sikerrel vitie színre Alekszej Arbuzov Jó reggelt boldogság! című színművét Mák Ildikó és Holocsy István a Szeretve mind a vérpadig című színpadi változat egyik jelenetében tette, a körülöttünk levő nagyobb világgal való találkozás. A dráma nemcsak színház, hanem irodalom is. Ezzel öszszefüggésben a Magyar Területi Színház fennállása óta a világ drámairodalmának olyan remekműveit is színpadra vitte, mint az Ember tragédiája, Rómeó és Júlia, a Vihar stb. Ugyanakkor sikeresen tolmácsolta a szlovák drámairodalom néhány kiemelkedő alkotását is. + ♦ + A 30 éves Magyar Területi Színház szellemi és kulturális felemelkedésünket reprezentálja, s ez számunkra jelkép is. A romboló és pusztító háború törmelékeinek a helyén a múlt értékes köveit is felhasználva — február szellemében — építi tovább új történelmét és kultúráját a dolgozó nép. Nemzetiségre való tekintet nélkül berendezkedhetett azokban a csarnokokban, amelyekből valaha ki volt rekesztve, de amelyek mint jogos örököst őt illették. CSIBA LÄSZL0 magyar sző ünnepén a Jókai Napokon „ráadásként“ játszanak, nyáron pedig az országos népművészeti seregszemlén Gombaszögön lépnek fel ezrek előtt. A MATESZ 30 éves élete része, élesztője annak a szellemi, művelődési mozgalomnak, ami hazánkban a felszabadulás után megindult, s felmérve ma eredményeit, hatását — méltán elmondhatjuk: mérlege pozitív. Művészi igénnyel, odaadással szolgálta, s szolgálja a szocialista kultúra szétsugárzását, a csehszlovákiai magyarság szellemi felemelkedését, tehát végső soron az országot, s pártunk politikáját. A férfikorba lépő színház életében egymás után következő három korszak figyelhető meg. Első a fészekrakás, az újrakezdés időszaka volt, a korszakalkotó Februári Győzelem után. Ezt követte az önmagukra utalás időszaka, amikor az írók kialakították a maguk korszerű nyelvezetét, mondani valóját a hazai magyar irodalom keretei között. A harmadik lépcsőfokot a kitekintés jelen-Hippokrátészek Kórházi betegágyamban feleszem, napjaim meg vannak számlálva. Éppen a tükörben mustrálgatom magam. Sárga foltok. Kétségtelen — epekő. Ezek az első tünetek. Erről jut eszembe, nemrég Bukarestben 17 500 követ távolítottak el egy hatvanéves beteg szervezetéből. Ez tizenkétezerrel több, mint amennytt N. polgártársnönél találtak. Egek, milyen gyorsan születnek a rekordoki ö faf, 6 jaj, egyre éhesebb leszek. Rettentő étvágyam van. Megörülök a vágytól — még a gondolatától is —, hogy ehessek egy báránycombot, egy kiló kolbászt és egy üveg kovászos uborkát, sőt még két tányér levest is bevágnék. Sajnos, így van ez mindig a hipoglikémiás betegségeknél, amikor a hasnyálmirigy kiválaszt még egy hormont — a Прокат... Hogy is mondta Anna Szemjanovna: „Még szerencse, hogy nincs rejtettheréjűsége.“ ö, drága Anna Szemjonovna, miért is gondolja, hogy éppen nekem nincs? Ellenkezőleg,I Van. Ez a rejtettheréjüség tipikus esete. Amikor a főorvossal beszélgettem minderről, 6 nagyon ridegen válaszolt: „,Megvizsgáljuk!u Az arcáról leolvashattam, valami olyasmi jár a fejében, hogy jobban ért a betegségekhez. mint én. • Nemrég Agrajena relémhez utaztam falura a szklerodermiás megbetegedéssel kapcsolatban. ö sikeresen gyógyítja ezt a kórt borjútrágyával. Bár Agrafena néni azt mondja, hogy a szklerodermia a rosszindulatú kallagénok csoportjába tartozik, én úgy vélem, nincs teljesen igaza. Ennek a betegségnek az okát még nincsenek végérvényesen kiderítve. De térjünk csak vissza az úgynevezett doktorokhoz.. Az itteni főorvos — név szerint Csubukov — akárcsak a többiek, nem tartja szükségesnek, hogy kórházban maradjak. De én megmakacsoltam magam. Es ez a Csubukov mindössze a kezét tárta szét a csodálkozástól. Es természetesen bosszút forral ellenem. Egész nap rám sem hederített. Csak úgy estefelé ült oda az ágyam szélére. — Mi a panasza? Röviden válaszoltam: a legfőbb hipoglikémia, szklerodermia, de lehetséges, hogy rejtettheréjűség. — Es miből gondolja? Fura kérdés. Mindez — válaszolom — az önmegfigyelés eredménye, amit rendszeresen vezetek a naplómban. Amikor azután a kandidózról kezdtem beszélni, Csubukov nagyot sóhajtott, és úgy tűnt, halvány ibolyaszínű dunsztja sincs arról, amit elmondtam. Eljött a vizsgálat ideje, és én arra kértem, hogy vessenek interferonos kezelés alá. Azt mondta, nincs rá szükség. Hát tessék — a bosszú. Ha megérem, az interferonnal kapcsolatban megtanácskozom a dolgot Anna Szemjonovnával. Egyébként, igen megdöbbentett engerr&Aleksze) Pétrovics esete, a hatodikról. Megállapítottam, hogy krónikus hepatitisze van, de ő minderre a füle botját sem mozdítja. Borzalmas alak. Utána kell néznem, mennyit nőnek a körmei. IEgy egészséges ember kezén hetenként egy milliméterrel, a lábán pedig 0,25 milliméterrel növekszik.] Akkor .majd minden világos lesz. Ügy mondják, az emberi testben több mint 300 millió izomrost van. Attól tartok, én még a jelével sem rendelkezem. Nyilvánvalóan kevés a szervezetemben az adenozin foszforsav — így azután a naplóvezetés is nehezemre esik. Elernyed a kezem. Minden elhomályosul. Naplómat az éjjeliszekrényre tettem, és behunytam a szemem. Reggel arra ébredtem, hogy valaki elég erélyesen böködi a vállamat, amikor pedig kinyitottam a szemem, az ápolónőt pillantottam meg, kezében a ruháimmal. — Üdvözlöm. Hazamehet — mondta vidáman. Vállat vontam, és öltözködni kezdtem. Csodálatosképpen a kórházi zárójelentést is kezembe nyomták. Kissé megvetően elmosolyodtam, zsebre vágtam: ugyan, mi újat tudnak ezek mondani nekem! Csak a kapunál álltam meg, előhúztam a papírt. Elég pongyolán firkantották rá a nevem. A diagnózis rovatban ezt olvastam: egészséges. Alul pedig pirossal ez állt: „Orvosi szaklapoktól eltiltani“. BORISZ PROTOPOPOV Fotó: L. M. Télen tavaszra készülök, Tavaszkor a nyárra. Mindig magvetésre, Ojnbb aratásra. Azután szüretre, Pohár száján csókra, S rád, bunda melegje, Tél zord zimankója. Jön az évszak, megy az évszak, Amit adnak, maradék csak. Egyik hagy a melegéből, . Másilfc.lzét, színét hozza Nyelvemre, szemablakomra. Olyan is van, aki hullajt Morzsa örömöt is néha: Percet szerelmes játékra, Órát a vállra vett gondnak, S napokat, amik úgy folynak, Valamennyi szürke folt csak. Olyan színtelen foltocska, Amely nélkül rongyos volna, Sors, a gúnyád, s talán fele Idő alatt Is elkopna. Szaladj mégis körbe körbe. Öreg szekér, fuss zötyögve, Idevetve, odarázva, S ne tűrd, hogy a saroglyába’ Szunyókálhassak naphosszat, Rázz, hogy a rázáshoz szokjak, S ébren legyek, mindig ébren, Míg utam tart a szekéren.
