Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-14 / 32. szám

1982. augusztus 14. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A Japán Kommunista Part Kill. kongresszusa Július utolsó hetében az izu-félszi­­getl Ataml város pártiskolájénak nagytermében 1047 küldött részvéte lével tartotta meg XVI. kongresszu­sát a Japán Kommunista Párt. Kül­földi delegátusokat nem hívtak a ta­nácskozásra, melyen megvitatták a |övö évi szenátusi, törvényhatósági és az esetleges alsóházi választásokra való felkészülésnek, a dolgozók élet­körülményei és politikai jogai védel­méért, az atomfegyverek eltiltásáért és a békés japán alkotmány oltal máért vívott harcnak a feladatait. A hatvan éve fennálló párt küzdel mének eredményeit Mijamoto Kan­­dzsi, a JKP Központi Bizottsága El­nökségének elnöke méltatta. Közölte, hogy a taglétszám mostanra 480 ezer­re nótt. Hangsúlyozta a tömegmoz­galmak további kibontakoztatásának szükségességét, mindenekelőtt az Egye­sült Államok háborús politikájával, az első atomcsapás és a korlátozott nuk­leáris háború szélsőséges amerikai elméleteivel szemben. Történelmi ese­ménynek nevezte, hogy Japánban, Nyugat-Európában és magában az Egyesült Államokban soha sem ta­pasztalt méretű akciók Indultak az atomfenyegetés ellen. A központi bizottság beszámolója, melyet Fuva Tecuzo főtitkár adott elő, szintén élesen megbélyegezte a Reagan-kormányzatot, amiért — a vi­lág népeinek békevágyát semmibe vé ve — az atomháborús készülődés út­jára lépett, s Jogot formál arra, hogy meggyújtsa az atomháború lángját Az amerikai magatartással szembe állította a Szovjetuniónak azt a kö­telezettségvállalását, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. A világ három fő forradalmi ere­jének összefogásával kapcsolatban olykor szovjetellenes kicsengésű, ho mályos fejtegetésekbe bocsátkozott. Elmarasztalta Kínát az amerikai-ja pán katonai szövetség támogatásáért s azért, hogy külpolitikájában még mindig nem szakított a „kulturális forradalom“ hagyományaival. Elítélte az Egyesült Államok latin-amerikai agressziós politikáját, a nemzeti fel­­szabadulásukért küzdő népek harcá­nak feltartóztatására irányuló durva beavatkozását, valamint a Washing­ton által támogatott Izrael Libanon elleni agresszióját. Belpolitikai kérdésekkel kapcsolat ban figyelmeztetett a Suzuki-kormány fegyverkezési politikájának veszélyei­re. A Liberális Demokrata Párt a nö vekvő gazdasági terheket mindinkább a dolgozókra hárítja át, s a hadi kiadások javéra lefaragja a szociális megajánlásokat. E helyzettel kapcso­latban kiemelte valamennyi demokra­tikus és haladó erő összefogásának szükségességét. A JKP XVI. kongresszusa ötnapos tanácskozás utón befejezte munkáját. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszusi dokumentumokat, majd megválasztották a 211 tagú köz­ponti bizottságot. A központi bízott ság elnökének a 90 éves korában tisztségéről lemondott Noszaka Szan­­zónak utódjává nagyobb hatáskörrel Mijamoto Kendzsit választották. No­szaka a párt tiszteletbeli elnöke ma­rad. A KB 45 tagú elnökségének új elnökévé Fuva Tecuzót választották, akit a főtitkári poszton Kaneko Mi­­cuhiro követ. Az SZKP Központi Bizottsága táv­iratban üdvözölte a kongresszust. Rá­mutatott, hogy a japán kommunisták ma is aktívan fellépnek a militariz­mus, valamint Japánnak az amerikai imperializmus veszélyes stratégiájába való bevonása ellen, a demokráciáért és a dolgozók érdekeiért. Az SZKP Központi Bizottsága annak a remé­nyének adott hangot, hogy a két pári kapcsolatai az együttműködés erősí­tését fogják szolgálni a két nép, va­lamint a Távol-Kelet és az egész vi­lág békéjének és biztonságának érde­kében. Békemegmozdulások jellemzik au gusztus első felét. A hirosimai és nagaszaki atomkatasztrófa évfordulója évenkénti összejövetelek­re ad alkalmat, melyek közös neve zője: harc a békés, atomfegyverek nélküli világért. Évről évre fdősze rűbb a jelszó, ez következik az ame­rikai kormány gyakorlati politikájá­nak megítéléséből. Mást mondtak az amerikai elnökök nyilatkozatai, és más volt tényleges politikájuk. Harrv Trumantól Ronald Reaganig. Harminchét éve, hogy az Enola Gay nevű B-29-es amerikai bombázó elin­dult végzetes útjára. A Fát Mant (kö vér ember) már 1945 júliusában ki­próbálták a nevadai sivatagban, pon tosan tisztában voltak az atombomba romboló hatásával. Mégis elhatároz­ták a Fat Man karcsúsítottabb válto­zatának, a „Little Boy“-nak (kisiiú) kipróbálását. A négy tonna súlyú, öt méter hosszú, 20 ezer tnt robbanó­anyagnak megfelelő erejű szörnyet 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perc kor a tíz kilométer magasságban szálló Enola Gayről 1 km magasság ban a város fölött robbantották fel. A város kétharmad részében elpusz­tult az élet. A mai, 900 ezer lakosú Hirosimában néma emlékei vannak a 100—200 ezer ember pusztulását oko­zó atomtámadásnak, de a sugárfertő­zöttek új nemzedéke élő emlékezet­ként vádolja a tragédia cinikus elő­idézőit. Hirosima tragédiáját „vélet­len“ idézte elő. Azaz. véletlen műve volt, -hogy azonos nagyságrendű négy város — Hirosima, Niigati, Kokura és Nagaszaki közül éppen Hirosimá­ra és Nagaszakira esett a választás. Az atombombát antifasiszta emig­ráns tudósok szerkesztették njeg ha­tásos fegyverül, végső eszközül a náci hódítás elhárítására. Ilyen szellem­ben adott a megboldogult Roosevelt elnök utasítást a tudósoknak. Utóda, Harry Truman is tisztában volt az atombomba hatásával, hiszen potsda­mi naplójában olvasható: „...cél­pontjaink katonák legyenek, ne pe­dig asszomyok és gyerekek. Még ha vadak, kegyetlenek, könyörtelenek és KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Vészjelzések érkeznek az afrikai Szomáliából. Azt állítják, hogy tűz van, s oltására amerikai fegyvereket kérnek. Erre a hírre bi­zonyára felfigyel az olvasó, hiszen alig üt éve, hogy Ogadenben elhall­gattak a fegyverek, g az etiópiai— Szomáliái konfliktus elcsitult. Szo­mália középső tartományaiban július eleje óta valóban fegyverek szólnak, de ehhez semmi köze sincs a szom­széd, szocialista irányzatú Etiópiá­nak. Nyilván a harcokról kiszivár­gott hirek késztették a Szomáliái köz­ponti tájékoztató szerveket koholmá­nyok szándékos terjesztésére, hogy megtévesszék a közvéleményt. A Szo­máliái állítás szerint ugyanis etiópiai s velük szövetséges kubai, szovjet, NDK-beli és dél-jemeni erők törtek be Szomáliába, és léptek harcba a hadsereggel. A hírügynökség állítását semmivel sem tudta alátámasztani, bár Sziad Barre államfő és főpa­rancsnok sietett bejelenteni, hogy a támadó etiópiai erők „megsemmisítő vereséget“ szenvedtek. Ugyanakkor Addisz Abeba hivatalos cáfolatot tett közzé, hogy az etiópiai fegyveres erők közelében sem jártak a határ­vidéknek. Barre ugyanakkor „erköl­csi, politikai, katonai, anyagi és egyéb segítséget“ kér — kitől mástól —, mint az Egyesült Államoktól. Reá gan elnök pedig megértéssel fogadta Barre nyilatkozatát, s kijelentette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít or­szágaik kapcsolatai jövőbeni erősö­désének. A mesék világából térjünk át a va lóság talajára. Tény, hogy az ogade­­ni konfliktus óta nagyon megromlott a két szomszédos ország, Szomália és Etiópia viszouya. Szomália alul­maradt a fegyveres harcban, melyet területszerzési céllal, a stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt fon­tos Ogaden birtokolásáért robbantott ki. A szocialista országokkal valaha baráti kapcsolatokat ápoló Barre po­litikájában ugyanis úgy 1977 óta gyö­keres változás történt, mondhatnánk 180 fokos fordulat Washington irá­nyában. Mivel fő állampolitikai cél­kitűzésként a „Nagy-Szomália“ tervét kezdte megvalósítani, elkerülhetetlen konfliktusba került etióp szomszéd­jával. Csakhogy Barre katonai kudar­ca rendszerének gyenge pontjait is felfedte, egyebek között a lakosság szociális elhanyagolását. Megtorló in­tézkedései ideig-óráig csillapították a kedélyeket, de megoldást nem je­lenthettek. Tavaly ősszel híre járt a Szomáliái ellenzék szervezkedésének. Vagy négy Barréval szemben álló politikai szer­vezet októberben megalakította Szo­mália Megmentésének Demokratikus Frontját, s e szervezet fegyveres erőkkel is rendelkezik, melyek a Szo­máliái nép érdekeinek elhanyagolása miatt és még amiatt is küzdenek Barre rendszere ellen, hogy kiárusít­ja az országot, elárulja érdekeit az amerikaiak javára. Ez a fegyveres szervezet lépett most akcióba, amit a mogadishui kor­mány „etiópiai agresszióként“ kívánt elhitetni a közvéleménnyel. Az ellen­zék szervezett fegyveres harca két­ségtelenül kellemetlenül érinti Barre rendszerét, mely tovább süllyed a népárulás és az imperializmussal való cimborálás mocsarába. Washington ugyanis felfigyeltető érdeklődést ta­núsít Szomália mint együttműködő partner iránt, hiszen az annyira ex­ponált térségben a berberei és mo­gadishui támaszpont létfontosságú a Pentagon számára. Ismert tény, hogy a nevezett tá­maszpontok bérbe adása évi mintegy 20 millió dollár bevételt jövedelmez a Barre-kormánynak, mely a bérlet fejében többnyire fegyverszállítmá nyokat kíván. Az 1980. augusztus 18- án kötött amerikai—Szomáliái egyez mény 40 millió dollárt helyezett ki­látásba Szomáliának, hogy területéi a Pentagon felhasználhassa az ame­rikai „gyorshadtestek“ gyakorlati ki­képzésére. Nemzeti és szociális motívumai vannak a lakosság elégedetlenségé­nek, mely a tisztikarra is befolyással volt. Januárban tiszti lázadásról, feb ruárban és áprilisban pedig a dolgo­zók lázongásáról érkeztek hírek. Mindez előjele volt a Szomália Meg­mentése Demokratikus Frontja meg­mozdulásának. A szervezet most már a második frontot nyitotta. meg az országban. Tizenhat közigazgatási körzet közül kilencben már szilárdan megvetette a lábát, elfoglalta Guldo gob és Bulanbal várost, mely a fő­várostól mindössze 320 kilométerre fekszik. A Reagan-kormány konkrét reagá­lása: az amerikai légierő légihidon keresztül látja el fegyverrel a szük­séghelyzetben levő Szomáliái kormány katonáit. Ebből a szempontból fontos szerepet játszik az Indiai-óceánban Diego Garcia szigete, melyet támasz­pontul használnak fel az amerikaiak. Ez is bizonyítja, hogy a világ köz­véleménye joggal küzd a szigettel kapcsolatos amerikai tervek megmá­­sításáért, annál is inkább, mert a tér­ségben gombamódra szaporodó tá­maszpontok száma tavaly már elérte a 21-et. Barre nem mer szembenézni önma­gával, ezért — mint a történelem nem egy esetben bizonyította — sor­sa bukás és elfeledtetés lesz, mint mindazon diktátoroké, akik szembe­kerültek saját népükkel. LÖRINCZ LÄSZLÖ Támadásra készülnek (M. Abramov rajza) Nincs nyugalom Szomáliában Riadóztato emlékezet elvakultak is a japánok, mi nem dob­hatjuk ezt a borzasztó bombát a régi fővárosra vagy az újra (Kyotóra, il­letve Tokióra).“ Ennek ellenére, Truman a vezérkari főnök tanácsára elrendelte az atom bomba ledobását Hirosimára, majd néhány nap múlva Nagaszakira. Kel­lett a gyakorlati tapasztalat, továbbá gazdasági behatolás céljából vákuum­ra törekedtek Japánban, provokálva a szerződéses kötelességeinek min­denkor eleget tevő Szovjetuniót, mely a történtektől még korántsem lett gyengébb a térségben. Az a Truman rendelte el a két ja­pán nagyváros elpusztítását, aki a fasizmuson aratott győzelem alkalmá­ból mondott ünnepi szónoklatában patetikusan kijelentette: „A mai nap­tól kezdve mi csak előrehaladunk. Előrehaladunk az otthon biztonságá­nak új időszakába. A többi egyesült nemzettel együtt előrehaladunk a bé ke új, jobb világa felé.“ Mást kínált és mást adott. Akár­csak mai utóda, Ronald Reagan teszi, akinek gyakorlati politikája hamis hangként vegyül békeszólamaiba. Az első nukleáris csapás, a megelőző atomcsapás, a korlátozott nukleáris háború elmélete mind ellentétben van azzal, ahogyan a szocialista or­szágok és példájukat követve a többi békeszeretö népek képzelik el a bé­ke hőn óhajtott, fegyverektől és erő­szaktól mentes világát. A hivatalos Washington most, a helsinki európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet tanácskozása és záróokmányá­nak elfogadása óta eltelt hetedik esztendőben a hidegháború ötvenes éveinek vészterhes időszakát Idézi fel. Az elnök újabb, a még veszélye sebbé fejlesztett neutronbombák mennyiségének növelését szorgalmaz za, hogy a neutrontöltetek számát kél és fél millió dolláros kiadással 2200 ra növeljék. „Rendeltetésük“ Európa lenne. Az elnök fegyverkezési politikája már a törvényhozásban is aggodal­makat kelt. Nemcsak közvetlenebbül veszélyeztetett NATO-szövetségesei helytelenítik fegyverkezési hajszáját, hanem már egyes amerikai honatyák Is. Az amerikai képviselöházban en­nek megnyilvánulása volt az, hogy elvetették a vegyi fegyverek újra­gyártására beterjesztett törvényjavas­latot. Világszerte békemegmozdulásokkal válaszolnak az amerikai elnök veszé­lyes politikájára. Az egyik ilyen meg­nyilvánulásnak lehettünk a tanúi ha­zánkban is, amikor a 23 nemzet kép­viseletében Stockholmból elindult Békemenet '82 részvevői a Szovjet­unió után hozzánk is ellátogattak, hogy Ismerkedve hazánkkal, egyez­tetve és egyesítve béketörekvéseinket, Bécsben részt vegyenek az atomle­­szerelési hét Impozáns záróakciói­ban. A japán fővárosban a világ har­minc országából érkezett 800 küldött tanácskozott az ENSZ-közgyűlés 2. leszerelési ülésszakának dokumentu­mairól. Békevédelmi mozgalmak, szak­­szervezeti egyesületek, támaszpontok elleni mozgalmak, vallásfelekezetek, s nem utolsósorban az amerikaiak vietnami háborújának rokkant, sugár­­fertőzéses veteránjai képviseltették itt magukat. Ez az atom- és hidrogén­­fegyverek elleni világkonferencia ün­nepélyes békenyilatkozattal és a kor­mányokhoz intézett felhívással befe­jezte tokiói munkáját, s azt Hirosi­mában folytatja, majd Nagaszakiba is ellátogat. „Az atombáborús veszély elhárítása az emberi civilizáció to­vábbi fejlődésének legszükségesebb feltétele“, — hangoztatja a dokumen­tum. Követelik a kormányoktól, első­ként nyilvánítsák Európát atomfegy­vermentes övezetnek, s a kormányok mondjanak le az atomfegyver első­ként való alkalmazásáról. További vi­lágrészeken és a világtengerek tér­ségében is atomfegyvermentes öveze­tek létrehozását szorgalmazzák, ahol elutasítanák atomfegyverek kutatását, kifejlesztését, gyártását, birtoklását, kipróbálását és bevitelét. Síkraszáll­­tak egy kötelező érvényű és mielőbb megvalósítandó általános leszerelési programért, mely elsőbbséget bizto­sítana az atomfegyverek teljes o.til­tásának. L. L. Nem családi perpatvar Hónapok óta tart a Szovjetunióból Nyugat-Európába vezető, épülő gáz­vezetékkel kapcsolatos nyugati szál­lításokra vonatkozó amerikai tilalom körüli huzavona. Nem és nem. Rea­gan elnök hajthatatlannak mutatko­zik, hogy engedjen, noha amerikai gazdasági szakemberek és honatyák őt is falhoz szorították. A közöspiaci szervekben, NATO-tanácskozásokon, a nyugati világ vezetőinek számos ősz szejövetelén programpont volt az em­bargo feloldása, de az amerikai kor­mány makacsul kitart álláspontja mellett. Pedig öngólt lő. Schmidt kancellár, az Egyesült Államok legnagyobb nyugat-európai partnerének, az NSZK-nak vezetője nemegyszer kemény bírálattal illette a makacskodó és meggondolatlan Reagant, s így fogalmazta meg derű­látó nézeteit: A gázvezeték megépül, gáz lesz. Persze azért ő Is betar) bizonyos szövetségi szabályokat. Kor mánvának gazdasági minisztere, Lambsdorff a múlt hét végén láto­gatott Kanadába hogy az ottani vezetőkkel találkozzék, mielőtt Washingtonba folytatva útját ke­nyértörésre kerülne sor.. Az idő ugyanis sürget A szerződések ér­telmében., melyek érvényességét és kötelező voltát eddig még senki sem merte kétségbe vonni, ugyanis szep­temberben meg kellene kezdődniük a szállításoknak. Két turbina máris kiszállításra vár az AEG—KANÍS vál­lalat udvarán. Lambsdorff útjának eredményességére várnak. Am nega­tív esetben is megfontolandó a le­gyártott gázvezeték-elemek visszatar­tása, mert egyrészt a szovjet meg­rendelések 25 ezer munkásnak adnak kenyeret a vállalatban, másrészt programmódosítás stb. folytán a szov­jet ipar is le tudja gyártani a kívánt munkadarabokat. Nyugat-Európa vezetői határozottan ellene fordultak az amerikai diktá­tumnak. A belügyeikbe történő be­avatkozásról és szuverenitásuk meg­sértéséről beszélnek. Reagan ezzel kapcsolatban ugyan csak a nyugat­­európai államok „túlérzékenységét“ emlegeti, ám rátapintott a valóságra a francia külügyminiszter, Clande Cheysson, amikor nyersen fogalmaz­va kijelentette Reagan címére: „Nyu­gat-Európa megmutatta, hogy nem az Egyesült Államok szolgája“. A nyugati fejekre hűsítő kijőzani­­tással hatott az a bejelentés is, hogy a Szovjetunió idejében megépíti a szibériai lelőhelyek kiaknázását le­hetővé tevő gázvezetéket, akár haj­landók ebben részt venni a nyugat! partnerek, akár nem. A szovjetország gázcsőhálózata manapság olyan sűrű, hogy hosszát tekintve háromszorta körül' lehetne vele tekerni földgo­lyónkat. A gázcsövek legyártása sem okoz megoldhatatlan problémát, mert az eddigi szokásos 75 atmoszférások helyett már 100—120 atmoszféra nyo­mású gázcsövek kikísérletezésével foglalkoznak a Szovjetunióban. Reagan egyik tilalmi érve, hogy a Szovjetunió, mely gázzal fog fizetni a nyugati szállítmányokért, 12 mil­liárd dollárnyi jövedelemre tenne szert az üzlettel, s ez őt erősítené. Az elnök megfeledkezik arról, hogy amit szövetségeseinek tilt, magára nézve megengedhetőnek tart: haj­landóságát fejezte ki további gabo­naüzlet kötésére a Szovjetunióval. Itt az amerikai farmerek nyomása nyilvánul meg, mert az idei rendkí­vül jó termelési eredmények miatt el akarják adni gabonatöbbletüket, mégpedig tisztességes áron. A gázüzletből kifolyólag Francia­­országot 5—6 milliárd dollárnyi ha­szon kecsegteti, az olasz EN1 gazda­ságilag ugyancsak felette érdekelt a 18 millió tonnányi gázcsővezeték szállításában, illetve az ehhez szük­séges kompresszorok legyártásában és leszállításában. A szovjet „gáz­üzlet“ után egyébként görög, török és spanyol cégek is érdeklődnek. Nemcsak a tőkés szempontból első­rendű haszon kilátása vonzó: A ka­pitalista országok jelenlegi válságá­ban szilárd munkaalkalmak biztosí­tása gazdasági és politikai, főként szociálpolitikai szempontból rendkí­vül fontos, mert százezreknek bizto­sít megélhetést, ami könnyebbséget jelenthet az egyes kormányok kon­szolidációs politikájában, a válságból való kilábalásban. így hát, Reagan Ismert gazdasági embargója, mely a decemberi len­gyelországi konszolidációs intézkedé­sekkel kapcsolatban rendelt el, visz­­szafelé sült el. A Szovjetuniót és szövetségeseit akarta vele térdre kényszeríteni, ám saját NATO-szövet­­ségeseln csattant az ostor. Ha a kap­csolatok kiéleződéséről beszélünk ennek folytán, akkor a feszültség in­kább az Egyesült Államok és nyugat­­európai szövetségesei között fokozó­dott. A nyugat-európai országok pe­dig rádöbbenhetnek, hogy a mostani amerikai elnök politikája a beígért felvirágzás helyett, csak önpusztító háborút tud nyújtani az emberiség­nek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom