Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-31 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július 31 Aki az elmúlt hónapokban Losoncon (Lučenec) járt, lázas városszépítő igyekezetnek lehe­tett szemtanúja. Szinte elkép­zelhetetlenül rövid idő alatt megszépült, megifjodott a já­rási székhely, számos, évek óta bosszantó hiányosság szűnt meg egyik napról a másikra. Érthető ez a nagy szorgalom: augusztus 6—20. között itt — illetve a szomszédos bolyki (Bofkovce) repülőtéren — ren dezik meg a XVI. Ejtőernyős Világbajnokságot. A város mél­tó keretek között akarja fogad­ni és vendégül látni az egész világból Ideérkező vendégeket. ф Hogyan készülnek a ren­dezők erre a nagy eseményre? — kérdeztem JUDr. Július Kud­­lákot, a VB szervezőbizottságá­nak titkárát. s— Nagyszerű érzés, hogy mi kaptuk meg a XVI. Ejtőernyős Világbajnokság rendezési jogát, de ez a megtiszteltetés az ava­tatlanok számára elképzelhe tétlenül sok munkával, renge teg szervezési problémával jár. Meg kellett teremteni a nagy eseményhez méltó és szüksé­ges feltételeket: korszerűsíteni a repülőteret, létrehozni vagy újjáépíteni az ideérkező ver­senyzők, küldöttségek, vendé­gek ellátását, szórakoztatását biztosító létesítményeket. Enr : keretében nyílt meg a közel múltban az új PRIOR áruház, amely 65 millió koronás beru­házással épült, átadták rendel tetősének a vasút felett átívelő gyalogos és közúti felüljárót, mely folyamatossá teszi a köz lekedést a város és a repülő tér között. A létesítmény érté ke 58 millió korona. Oj autó­buszpályaudvar épült öt millió korona értékben, a közv;Iág! tás, gyalogjárók, utcák rende zése, műemlékjellegü és köz épületek tatarozása, a terek, parkok rendezése mintegy 50 millió korona értéket képvisel. Ennek a sokrétű feladatkomp­lexumnak a megoldása a poli­tikai és közigazgatási szervek mindenre kiterjedő rendszeres munkáját igényelte, csakúgy, mint az egyes akciókat lebo­nyolító, az építkezéseket kivi­telező vállalatok, üzemek dol­gozóinak becsületes munkáját, igyekezetét. Ennek az össze­hangolt munkának a nyomán gazdagodott, szépült meg a vá­ros, jöttek létre a világbajnok­ság lebonyolításához szükséges feltételek. Losonc megszépülve várja kedves vendégeit. Ф A világbajnoksággal kap­csolatban mondana néhány adatot? — Mintegy 30 országból ér­keznek résztvevők a VB-re. jönnek a Szovjetunióból és a többi szocialista országból, de jelezték résztvételüket az USA, Kanada, Franciaország és még sok más ország legjobb ejtő­ernyősei is. Természetesen szor­galmasan készülnek hazánk ej­tőernyősei is, hogy a XVI. Ej­tőernyős Világbajnokságon is eredményesen képviselhessék szép sikereket elért ejtőernyős­sportunkat, hiszen az előző ti­zenöt VB-n ugyancsak jty sze­repeltünk: 17 első, 24 második, 19 harmadik és 9 abszolút vi­lágbajnoki győzelmet szerez­tünk. # Az idei VB-nek az előzők­höz viszonyítva lesznek újdon­ságai? — Természetesen, mint az élet minden területén, itt is egyre nagyobb szerepet kap a technika. Egyik ilyen újdonság a célbaérkezés pontosságátjel­ző villamos mérőműszer, amely 1 cm-nyi pontossággal kénes megállapítani a célbaérkezés helyét. A versenyzők egy sne­­ciálisan kialakított AN-2 típusú repülőgépből végzik majd az ugrásokat. ф Milyen egyéb látnivalóban lesz része a nézőközönségnek? — A megnyitó napján, au­­guszuts 8-án gazdag műsor várja az érdeklődőket. A nagy nemzetközi repülőnap a dél­előtti órákban a repülőtechni­ka bemutatásával, a Honvédel­mi Szövetség tagjainak gya korlatéval kezdődik. Délután 2 órakor kerül sor az ünne­pélyes megnyitóra, mely után megkezdődik a nemzetközi re­pülőnap gazdag műsora. A következő napokban (au gusztus 9-e és 17-e között) a versenyprogramot bonyolítják le. Az eredményhirdetésre és a világbajnokság befejezésére augusztus 19-én kerül sor. * A ma embere számára a re­pülőgép már természetes „hét köznapi “dolog, hiszen alig mű ük el nap, hogy a legkisebb település fölött is ne húzna el néhány gépmadár. Sőt a repü­lőgép egyre inkább elválaszt­hatatlan lesz a mezőgazdaság tói is, hiszen napjainkban már a növénytermesztés elengedhe tetlen segítője. A repülés tehát nem újdon ság, de az ember ég és föld között való lebegése még min­dig élményszerű látnivaló mind­annyiunknak. Ezért is előzi meg oly nagy érdeklődés a XVI. Ejtőernyős Vllágbajnoksá got, amely a Bratislavában 1958-ban megrendezett VB után a második hazánkban. Böjtös Jáno Molnár Tibor: „Életrevaló, céltudatos társaság, jó velük dolgozni.. Pezsgő, sokszínű sportélet Röviden így jellemezhető a galántai (Galanta) járás 4300 lakosú községnek, Nagyfödé­­mesnek (Veiké Olany) a sport­élete. A községbe érkezve, már az első alaposabb széttekintés sejteni engedi, hogy a sport­élet itt távolról sem korláto­zódik — sok más községhez hasonlóan — csupán a labda­rúgásra. Szép kiépített strandfürdő mellett haladunk el, a meden­cék két oldalán gondosan kar­bantartott röplabda- és tenisz­pálya. Kissé távolabb hosszú, láthatóan nemrég elkészült ke­rítés mögött terül el az itt is legnépszerűbb sportág felleg vára, a két labdarúgópálya. Igen, kettő: az egyik kimon­dottan csupán edzőpálya. Va­jon hány községben található még ilyen?... Egyfajta jó érte­lemben vett kíváncsisággal, sze­mélyes érdeklődéssel is várom tehát Múcska Lászlónak, a helyi sportszervezet elnökének a sza­vait a község sportéletéről. Van miről beszélnie. A szer­vezet egy híján ötvenéves: 1933-ban alakult, akkor még csak labdarúgó-szakosztállyal. Az ötvenes évek elején egy, fa­lusi viszonyokhoz képest meg­lehetősen szokatlan sportág honosodott meg, és mutatott fel rövid időn belül kiemelke­dő eredményeket: a súlyeme­lés. A „nehéz fiúk" födémesi gárdája néhány éven belül az I. ligába küzdötte fel magát! Olyanok álltak akkor a súly­zók mögött, mint Borovský jo zef, aki a község színeiben nyert szlovákiai bajnokságot, valamint Nagy László és Ko­vács László sokszoros csehszlo­vák válogatott. A rövid „történelmi“ kitéiő után a jelenre tereljük a szót Érthető, hogy a labdarúgás ke rül elsőként szőnyegre: mint mindenütt. Nagyfödémesen is ez a legnépszerűbb sportág. A község felnőtt és ifjúsági csa­pata egyaránt a kerületi baj­nokság I. В osztályában ját­szik. Kérdésemre, milyen ered­ménnyel, kertelés nélküli a vá­lasz: sikerült megkapaszkod­nunk ... A sportszervezet elnö­ke néhány mondattal nyomban rá is világit a viszonylagos si­kertelenség okaira. A csapat tavaly komoly válságot élt át: legjobbjai bevonultak katoná­nak, hiányos volt az edzések látogatása, lazult a fegyelem. Feltétlenül szükség volt valaki­re, aki a bomlás szélén álló gárdát kemény kézzel össze­fogja, megmenti a kieséstől, és rendszeres munkával megte­remti a jövőbeni jó szereplés feltételeit. Sikerült is olyan embert találniuk, akinek már puszta neve is meggyőzi a sport ismerőit arról, hogy a nagyfödémesi labdarúgás ma a lehető legjobb kezekben van: edzőjük tavaly óta Józsa Lász­ló, a közelmúlt kétszeres csehszlovák gólkirálya. A szak­osztályban újra komoly mun­ka kezdődött, amelynek igye­keztek megteremteni az anyagi feltételeit is: Z akció kereté­ben bekerítették a két pályát, rendbehozták a környéküket, és tervben van egy új öltöző építése. Másik jól menő szakosztá­lyuk az asztalitenisz. Már az alapiskolában rendszeresen fog­lalkoznak a tehetségesnek mu­tatkozó gyerekekkel, ahol a tornaterem kitűnő edzési lehe­tőségeket nyújt. Jgy aztán ért­­tíető, hogy a sportágnak nagy tömegbázisa van a községben: volt honnan kiválogatni azt a csapatot, amely az idén járási bajnokságot nyert. A siker fő kovácsa játékos-edzőjük, Grem­­ba György, aki ötvenegy éve sen is a csapat egyik legjobb ja. A strandfürdőhöz tartozó röplabdapálya, és az ugyanoti újonnan létesített teniszpálya remélhetőleg ezt a két sport ágat is gyorsan meghonosítja majd a községben. A röplaDda esetében tulajdonképpen csak szervezési kérdés az egész, hi­szen a fiatalok évek óta rend­szeresen művelik, elsősorban a nyári strandidényben. Ami pe­dig a teniszt illeti, a „fehér sport“ szépsége, varázsa bizto­síték arra, hogy mint minde­nütt, ahol némi lehetőséget biztosítanak a művelésére, itt is gyorsan megszeressék. Múcska László külön szólt az alapiskolában folyó élénk és jó színvonalú sportéletről. Fel­szerelés szempontjából — tor­naterem, sportudvar stb. — kö­zel vannak ahhoz, amit teljes­nek lehet nevezni. A testneve­lés szakos pedagógusok rend­szeresen foglalkoznak a gyere­kekkel nemcsak a tornaórá­kon és a különböző sportszak­körök keretében, hanem a pio­nírliga versenyeibe való be­kapcsolódás formájában is. A gyerekek így már egészen fia­tal» korukban megszeretik a rendszeres mozgást, a sporto­lást, amely szervesen beépül későbbi éle+farmájukba is. Szintén az alapiskolával kap­csolatos az a tömegsport-ree­­dezvény, amely már hagyomá­nyosnak nevezhető a község sportéletében: évről évre meg­rendezik az alapiskola pedagó­gusaival közösen a „Szlovák Nemzeti Felkelés nyomdokain“ menetet, szeptember első nap jaiban. Az egyre nagyobb nép szerűségnek örvendő rendez vényt előadásokkal, filmvetfté sekkel és a SZNF résztvevőivel való beszélgetésekkel teszik színesebbé. Röviden összefoglalva így fes. tehát Nagyfödémes sportélete az új idény kezdete előtt. Az elmondottak alapján minden lehetőségük megvan rá, hogy az eddig is gazdagnak nevez hető tevékenységüket még szí nesebbé, sokrétűbbé tegyék méltóképpen ünnepelve meg ezzel jövőre a sportszervezet fennállásának félévszáz.ľ'-.s ju­bileumát. Vass Gyula ■ ■ ári verőfény... Színek, formák és.rit- 1УМ musok kavargása a Schubert-park sza­­badtéri színpadán. Izgalom, lelkesedés a színfalak mögött — átszellemült arcok a le látókon ... Feltörő taps; rövidesen üres a szín pad, és megindul a mozgás a nézőtéren. Vé letlen találkozások, viták, véleménycserék. Amott, egy terebélyes vén tölgyfa árnyéká­ban — öltözékükből ítélve — sihederekből és bakfislányokból álló emberkupac. Adott hely zetben — a rekkenő hőségben — a legkép telenebb hasonlat villan át az agyamon: mint ha parázs körül melegednének. — Csak nem fáztok, hogy ilyen szorosan összebújtok? — kísérlem meg a társalgást, de alig vesznek rólam tudomást, mire váratlanul megfordul az egyik fiú: — Kérem? A, tessékl Erre, mint a megbolygatott darázsfészek, fellazul a gubanc, ujjongó, derűs tekintetek szegeződnek rám, és mindenkinek van közlen­dője: — Épp az imént vettük át a díjat... Tibor báésinál van a dicsérő oklevél meg az emlék­plakettek, azokat akartuk látni... Három díj, fantasztikust ... Fülekpüspöktek (Filakovské Biskupice) vagyunk — sziporkáznak minden irányból a tájékoztató megjegyzések. — Szóval a Palóc Táncegyüttessel ismerke­dünk?! Ezek szerint a vezető Molnár Tibor (Fölényi) — fordulok a „parázs“ felé. Szem­mel láthatóan víg kedélyű, tréfás kedvű em­ber, talán ezért is szeretik őt a fiatalok. — Mit jelent ez a siker a csoportnak és vezetőjének; egyáltalán mi is rejlik a siker mögött? — érdeklődöm. — Minden jól sikerült fellépés örömöt, elé­gedettséget jelent az együttesnek, a dicsérő szóban, esetleg díj odaítélésében pedig ide­stova tizenöt évi munkánk elismerését, értéke­lését érzem. Ebben az élményben volt részem az idei zselízi fesztiválon, amikor is nekünk ítélték a legjobb menettánc díját, a kezemben tartom az együttes kiváló táncosteljesítményé­vel kiérdemelt dicsérő oklevelet, és csopor­tunk egyik tagja, Somoskői Ági a legjobb szólóének diját mondhatja magáénak. Azt hi­szem, érthető az örömünk, tekintve, hogy cé­lunk a népi kultúra őrzése, továbbéltetése, ami sikeres színpadi bemutatkozásokban ölt konkrét formát. Ez az, ami lelkesít, ami moti­válja munkánkat. Életképes, céltudatos társa­ság, jó velük együtt dolgozni — s szeretet­teljes pillantást vet a fiatalokra. — A tánco­sok persze néhány évenként váltakoznak, hi­szen nagyrészt középískoláskorú fiatalok, én viszont 1968 óta — amikor összeverbuváltam egy maréknyi műkedvelőt — a mai napig ki­tartottam. Igaz, vannak törzstagok, például Patvaros Gizella és György Zsuzsanna, akik már hét éve táncolnak az együttesben. Zenei kíséret szempontjából is szerencsésnek mond­hatjuk magunkat, ugyanis öttagú zenekarral dolgozunk, melyet Nosko Károly vezet. Ha­gyományőrző tevékenységünk ugyancsak elkép­zelhetetlen Székely István művészeti vezető hathatós közreműködése nélkül — mondja. miközb°n a közelben társalgó magas, vibráló tekintetű férfi felé int, aki kisvártatva kész­ségesen bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Milyen tapasztalatok birtokában vezeti Székely István a palóc együttes hagyomány­' őrző tevékenységét? — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy immár nemcsakhogy értékes tapasztala­tokat gyűjtöttem az amatőr népművészeti moz­galom terén, de szinte életelemem a hagyo­mányápolás. Nem tekintem tehát áldozatválla­lásnak, hogy a magyarországi Salgótarjánról járok fel Fülekpüspökire. Egyébiránt a Palóc nem az egyetlen csoport, amelyikkel foglal­kozom. A Salgótarjáni Kohászati Művek Ko­hász Népi Együttese, valamint a Kazári Népi Hagyományőrző Együttes művészeti irányítása is az én posztom. — Szakértelemben tehát nincs hiány. A ha­gyománygyűjtés, illetve -feldolgozás, valamint a műsorösszeállítás terén milyen törekvéseket követ a Palóc együttes? — Célunk mindenekelőtt a hazai magyar­lakta területek népi hagyományainak átmenté­se, azok tiszta és tájhű tolmácsolása. Műso­runkban medvesalji, gömöri, bodrogközi stb. táncok szerepelnek, de keresztmetszetet adunk magyar tájegységek (Kalocsa, Dél-Dunántúl, Rábaköz) táncaiból is, főleg ugrósanyag (a legjellegzetesebb motívumok) felhasználásával. Magyarországi nemzetiségi területek táncanya­gából szintén merítünk (eleki polka, soproni sváb molnár tánc). Én személy szerint a tar­talmi gazdagságot helyezem előtérbe, a formái másodlagos szempontként kezelem. — Jó szerepelni, fiúk? — firtatom most már a srácok véleményét. — Színpadon igen, újságban nem — jegyzi meg szellemesen egy jóképű fiatalember, s nyilván őszintén, mert a nevét nem árnlja el. — Én sorköteles vagyok, de eltávozást kér­tem, hogy Zselizen legalább szurkolhassak a gárdának. — Ml viszont többen egy hét múlva érett­ségizünk — én történetesen a fülek! gimná­ziumban (Azóta bizonyára sikeresen tettek érettségi vizsgát — a szerző megjegyzése.) —, mégsem hagytuk cserben a csoportot. így kettős volt az izgalom. Különben is sok időt töltünk együtt. Hetente három alkalommal gyakorolunk. Szombaton és vasárnap rend­szerint egésznapos próbákat tartunk — vallja Mikula Róbert. Molnár Tibor egy nyílt tekintetű, pajkos szemű legényre hívja fel a figyelmet: — Ez meg Itt az együttes réme — mondja tréfásan Tóth Péterre mutatva, csupaszív, hun­cut mosollyal a szeme szögletében, majd hoz­záfűzi: — Hej, de szeretem az ilyen gézen­gúzokat, nélkülük ecetizű lenne az élet. — Na és hol jobb táncolni: a diszkóban, vagy az együttesben? — Szeretünk diszkóba járni, az nem vitás, de oda kizárólag lazítani, szórakozni megyünk. Egyéb gyakorlati értelme nincs. Az együttes­ben végzett munka pedig egyben szórakozás is, és ez a szórakozás nem öncélú, hanem nemes célt követ — fejtik ki közösen, egy­más véleményét kiegészítve. — Éppen ez a tudat teszi vonzóbbá, mélyebbé a népitánc élményét. Szerintünk téves az a felfogás, hogy a mai fiatalság érzelemvilágának idegen a népi kultúra. Az ifjúság ma Is, mint mindig, fogé­kony a valódi, hamisítatlan művészet iránt, csak a srácok nyelvén is értő és hozzáértő közvetítőre van szükség. ...Talán nem is annyira valószerűtlen a gondolatindító metafóra: valóban csupa tűz és melegség ez a lelkes társaság. GYEPES ARANKA ф „Minden sikeres fellépés öröm az együttesnek“ Prandl Sándor felvételei Ejtőernyős Világbajnokság HAZÁNKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom