Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-24 / 29. szám
Alakosság ésszerű táplálkozása megköveteli a zöldség- és gyümölcstermelés 30—35 százalékos növekedését a nagyüzemi termelők és a kertészkedök sokoldalú támogatása révén. Ugyanis a fejlett országokhoz viszonyítva hazánk az egy lakosra jutó zöldség- és gyümölcsfogyasztásban az utolsók között szerepei. Nem azért, mert természeti adottságaink között az alapvető zöldség- és gyümölcsfélékből nem lehetne a piacot kielégítő mennyiségben ellátni, vagy a fogyasztó nem tart e fontos terményekre igényt. Az okot elsősorban a felvásárlás és az elosztáe rugalmatlanságában, de részben a tárolókapacitások hiányában, a szállítási gondokban is kell kepesnl. Évről évre Ismétlődő, száma kertészkedök talanszor bírálat tárgyát képező probléma ez. Míg Szlovákia déli, produkltv zöldség- és gyümölcstermelő körzeteiben a nagyüzemek és a kistermelők egyaránt értékesítési problémákkal küszködnek, addig az északi körzetekben hiányos az ellátás. Arra is akad példa, hogy azokban a járásokban, ahol a termelők a terméssel nem tudnak ' mit kezdeni, a zöldségüzletek gyakran üresek, vagy a felkínált áru minősége meglelehetösen kifogásolható. Sajnos, ez alól az idei év sem kivétel. Az átvevői-szállítói kapcsolatokban felmerülő problémák a kistermelőket sújtják a legérzékenyebben, azokat, akik a hazai zöldségtermelésben több mint negyven, a gyümölcstermelésben pedig közel nyolcvan százalékban részesednek, s primőrzöldséggel jóformán ők látják el a piacot. De hogyan is vélekednek erről maguk az érintettek? Vágtornócon (Trnovec nad Váhom) a kertbarátmozgalomnak többéves hagyománya van. A galántai járásban a legerősebb helyi szervezetek között tartják őket számon. Hiszen a háromezer lelket számláló községben a helyi szervezetnek kétszázötven tagja van. Pontosabban,. úgyszólván minden negyedik család tagja a szervezetnek. Nem csoda, hogy ott- Jártamkor, amikor teljes ütemben beindult a felvásárlási Idény, Kruzslík Mária, a szervezet átvevő központjának vezetője alig győzte a felhalmozódott munkát, .s közben válaszolni, a gazdag irmést értékesíteni vágyó kistermelők kérdéseinek záporára — mikor Hozhatjuk a paprikát, a salátauborkát?, mikor veszik át végre a sárgarépát ... ? Panaszok áradata hallatszik a kistermelők részéről. — Kétezer fej salátát a kacsákkal etettem fel — mondja az egyik. — Magba szökött a hagymám, mert nem kellett, így lekaszáltam — legyint lemondóan i másik. — Nem veszik át a sárgarépát, úgylátszik bevárják, míg csökken az ára — zúgolódnak többen. — így megy ez az idény kezdetétől — mondja Kruzslik Mária «, még a primőr zöldség értékesítése is gondot okozott, pedig a piac tültelítéséről szó sem lehetett. Akadozott a fóliás saláta, a zöldpaprika, a salátauborka, a csemegehagyma, jelenleg pedig a sárgarépa értékesítése. A verítékes, önfeláldozó munka árén kitermelt zöldségnek jó része a kistermelő nyakán marad, holott száz kilométerre tőlünk a friss zöldség hiánycikk. A galántai Zelenina vágsellyeí (Sala) felvásárló központjában raktározási és szállítási problémákra hivatkoznak. Nem tartják be a szerződésekben megállapodott időtervet, de a leszerződtetett mennyiség átvételét sem. A hónapos retek kivételével, egyetlen zöldségféle esetében sem teljesítettük értékesítési ütemtervünket, a többlettermésről nem Is beszélve. A kistermelőknek sok bosiszúságot okoz a felvásárlás Örvendetes, hogy helyenként mér bogyósokat is szívesen termelnek PRflBltMA késleltetése, hiszen a piacérett vagy a raktáron felbaU mozott zöldség minősége gyorsan romlik, s a termelő fára-dozása ráfizetéssel jár. A helyi szervezet vezetői, felvásárlói igyekeznek kibővíteni a partneri kapcsolatokat, elsősorban az érsekújvári (Nové Zámky) és a nitrai Kertészeti Szolgáltatások révén. Bizonyos mennyiségű zöldséget a martini járásban tudnak értékesíteni. Sajnos, ennek ellenére sok zöldség kárba vész. Nemsokára megkezdődik a paradlcsomszüret. Gazdag termés ígérkezik. A helyi szervezet vezetői a múlt keserű tapasztalataiból kiindulva, az idén Is komoly problémákkal számolnak. Ugyanis a községben sokan foglalkoznak paradicsom termesztésével, s tetemes mennyiség értékesítésére kötöttek szerződést. A terméstöbbletet, legyen az első minőségi osztályú, általában ipari célokra vásárolják fel. A gyümölcsfelvásárlás sem mentes a nehézségektől. Tavaly például jelentős mennyiségű őszibarack ment tönkre, mert a Zelenina nem vette át kellő Időben. A bizonytalanság, a gyakran ráfizetéssel járó termesztés, a kedvezőtlen árpolitika arra késztetik a kistermelőket, hogy a piacon értékesítsék a termést. A kedvezőtlen átvevői-szállítói kapcsolatok boncolgatása során az érem másik oldalát Is figyelembe kell venni. If’incko Antalnak, a helyi szervezet pénztárnokának véleménye szerint a felmerülő nehézségekért részben a kistermelők Is felelősek, tevékenységük öncélúsága miatt. A községben többnyire a „kifizetődő“ zöldségfélék termesztésével, főleg a saláta, az uborka, a paprika, a paradicsom, a sárgarépa termesztésével foglalkoztak. Nehezen lehetett a köztudutba vinni az egyéb zöldségfélék, például eltevési uborka, feferonpaprika, zöldborsó vagy káposztafélék termesztését. Az idén új vezetők kerültek a helyi szervezet élére. A tagság tevékenységét az össztársadalmi szükséglet követelményeinek megfelelő Irányba próbálják terelni. Igyekezetük máris eredménnyel járt. Az Idén lényegesen bővült a termesztett zöldségfélék választéka. Dinnyetermesztéssel is többen próbálkoznak. Ha beválik, akkor jövőre szerződést kötnek nagyobb mennyiség termesztésére. A helyi szervezet tagjai áldozatkészek, eredményes tevékenységük érdekében. A múltban például csak egy átvevő központ volt a községben Ez nem volt elegendő a nagy mennyiségű termény felvásárlására. Ezért a helyi szervezet egy régebbi házat vásárolt, s átalakítását a szervezet tagjai társadalmi munkában végezték el. Itt hozták létre a második központot. A közeljövőben egy üzletrészeleget is meg akarnak nyitni az újonnan szerzett épületben, a kertészkedés! kellékek árusítására. Hiszen ez ideig Érsekújvárba vagy Galántára kellett znluk a kertészkedőknek az alapvető szükségleti cikkek beszerzéséért. Az emberekben megvan a termelési kedv, közös összefogással megtesznek mindent azért, hogy a kertbarátmozgalom betöltse össztársadalmi küldetését. De legyen meg hozzá a termelői biztonság is. KLAMARCSIK MARIA Tavasszal bíztattuk az embereket, kell a tők, termeljenek minél többet Mest viszont, alighogy beindult máris elakadt a fölvásárlás. A nagyüzem és a kistermelő együtt kérdezi — miért? Fotó: —bír VTflNülJUHK / ? íGYHňSTPl f Esővízfogó csatornára Ahol nincs vízvezeték, kút vagy természetes vízforrás, az esővizet gyűjtik össze. Sok hétvégi ház tulajdonosa kannában, tartályban hordja a vizet, hogy növényeit megöntözze, vagy kezet moshasson a kerti munka után. A tetőről lefolyó esővíz alkalmas ilyen célra; hordókba, kádakba gyűjthetjük a tetőről lefolyó csapadékvizet. Nemcsak nagy tartályokban, hanem pl. az esőcsatornára szerelt kisebb méretű edényben Is felfoghatunk esővizet. S ha csak keveset is, azt is nagyon meghálálják a szobanövények, amelyek ritkán Jutnak esővízhez. A tartályt a levezető csatorna alsó szakaszára, kb. 1—1,5 m-es magasságban célszerű felszerelni. A víz tárolására 10—15, esetleg 20 literes műanyag- vagy fém kannát használhatunk. Az edényt úgy kell' kialakítani, hogy a felesleges (az edény űrtartalmát meghaladó mennyiségű) víz akadálytalanul továbbfolyhasson a lefolyőcsőbe. Élőn. з, ha a tartály belsejében úgy áramlik a víz, hogy közben a tetőről a tartályba jutó szenynyeződések eltávozhassanak a túlfolyón. Bal oldali ábránkon a felfordítva szerelt műanyag kannába ívelt csődarab (2) nyúlik. S ha a kanna már megtelt, a felesleges víz egy rövid csövön (3) át az esőcsatornába (1) ömlik. A víztároló elhelyezéséhez в PVC lefolyócső egy darabját vágjuk ki. Ezután alakítsuk ki a kanna méretéhez, faltól való távolságához Illő méretű ívelt csodarabot. A kb. 90 fokos szögbe íveltre hajlított cső végét 45 fokban fűrészeljük vagy vágjuk le. A ferdén vágott cső végét helyezzük papírra, rajzoljuk körbe, s az ábra alapján kivágott műanyag lemezdarabbal ragasszuk be a cső végét. A csatornán lefolyó víz útjába kerülő palástrészt vágjuk ki. A lezúduló víz a kivágott nyíláson keresztül jut a csőbe. Az ívelt cső és a túlfolyó szásítsük meg, vagy a falra szerelt. laposacél tartókra helyezzük. Horgany- vagy horganyzott lemez anyagú esőcsatornára is szerelhető víztároló tartály (egy lehetséges megoldása a jobb oldali ábránkon látható). Ehhez horganyzott lemezből készült tartályt (7) vagy más edényt (pl. üres festékes kannát) használhatunk fel. Az esőcsatorna 40—50 cm hosszú darabját vágjuk ki. A cső 15— 20 cm-es szakaszára (5) szegecseljünk vagy forrasszunk terelőlemezt. A rövldebb csődarabot a kanna felső lapjába vámára vágjunk lyukakat a kiemelt lefolyőcsődarabba. A műanyag kanna alján (amelyik majd felülre kerül) vágott nyílásba erősítsük a bevezető, 111. a túlfolyó szerepét betöltő csövet. A csöveket ragasztással, tömítőgyűrűvel, esetleg tömltőmasszával is rögzítsük. A kanna eredeti nyílására (ha szükséges, a zárókupak felhasználásával) szereljünk műanyag leeresztő csapot (4). Végül a kiemelt csatornaszakaszt csatlakoztassuk a lefolyóhoz. A vízzel teli kanna elég súlyos. Felszerelésekor vagy a csatorna rögzítését erőgott nyílásba forrasszuk, az eredeti lefolyócső megmaradt hosszabb darabját (6) pedig a kanna aljához. A cső vége a kanna fölső szélétől kb. 10 cinre legyen. A kanna menetes kiöntőnyílására szereljünk csapot (8.). A víztároló tartály feletti csatorna végét és a kannából kiálló csőcsonkot ráncolással szűkítsük, majd a tartályt csatlakoztassuk az esőcsatornához. A kannát méretétől, alakjától és a kifolyócső elhelyezésétől függő kialakítású tartóra helyezzük. (Ezermester 81/8) Egy közönséges locsolócsó végére szerelhető ez az egyszerű szórócső. Elkészítés után tetszés szerint helyezhető el bárhol a kertben és tehermentesíti a tulajdonost, mert önműködően, finom permet formájában biztosítja az öntözést. A szerelvény főrésze (1) a 25—30 mm átmérőjű, 1200 mm hosszú fémcső. A cső egyik végét ráhegosztett koronggal zárjuk le. A másik végére tömlö-csatlakozócsövet erősítünk. (Amilyent az öntözöcsövek vízcsaphoz való csatlakoztatásához haszr.Jnr' A víz a csövön egymástól 100 mm távolságra, egyvonalban fúrt 5 mm átmérőjű lyukakon át permetszerflen szóródik ki. A cső támasztékait 30X2 mm-es laposvasból (lemezcsíkböl) vágjuk le (2), s hajlítsuk háromszög alakúvá. A háromszögek csúcsaira hegesszünk egy-egy csődarabkát (hüvelyt), amelyek belső átmérője lehetővé teszi az „A* cső átcsúsztatását A szórócső a kívánt helyzetben úgy rögzíthető, hogy a csődarabkákra (amelyekbe előzőleg lyukat fúrtunk), ráhegesztünk egyegy anyát és azokba szárnyascsavarokat hajtunk. Az Ily módon elkészített szérócsővel a locsolás helyét és Irányát tetszés szerint változtathatjuk. K. A. A harmatgyökerezésről Az új telepítésű szőlők egyik legfontosabb művelési munkája a harmatgyökerek rendszeres eltávolítása. Tudjuk, hogy az első öt évben ezt a munkát föltétlenül el kell végezni, mégis sokan megfeledkeznek róla, illetve egyszerűen elhanyagolják, mert munkaigényes. A következmény? A harmatgyökerek átveszik a növénytáplálási feladatot, következésképpen a talpgyökerek elpusztulnak. Ha az oltási csomó ver gyökeret, akkor az alany elrúgja a ráoltott nemes részt. Látom, sok kertésztársnak gondot okoz a harmatgyökerek eltávolítása, tehát elmondom, hogyan teszem könnyebbé én ezt a munkát. Alapelv, hogy az első harmatgyökerezést júniustól augusztus elejéig kell elvégezni, lehetőség szerint borús időben vagy naplemente után, hogy a perzselő nap ne tegyen kárt a zsenge hatjásokban. A tökét 10—15 cm mélyen kibontjuk, majd a tőke nyaki részéről éles késsel levágjuk a gyökereket, végül a tőkét visszatakarjuk. A műveletet az első öt évben nyaranta ajánlatos megismételni. En az első évben kibontom a tőkét, levágom a harmatgyökereket, majd 15 cm széles föliacsikkal becsavarom a tőke nyaki részét, csak utána húzok főidet a tőkéhez. A fóliát ügy helyezem el, hogy kb. 5 cm-re az oltás helyét is takarja. Ar így kezelt tőkéket öt év alatt egyszer sem kellett harmatgyökerezni. Később módosítottam az eljáráson: az élső évben barmatgyökereztem és csak a második év tavaszán helyeztem el a fóliát a tőkenyakon. Miért? Mart a második évben már nem kellett fölkupacolni a tókéket, tehát gyorsabban dolgozhattam. Megfigyelésem szerint a direkttermő tőkéknél is érdemes alkalmazni a fóliacsíkos védőborítást, mert serkenti a talpgyökerek, illetve az egész tőke fejlődését. Csépi Pál, várgede (Hodejov)
