Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-31 / 52. szám

SZABAD röLDMÜVES 1982. december 3Í. 14 4 MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZÉT 4 MfiHESZET 4 MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZÉT 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZÉT 4 Csak azért is... Alig múltam 14 esztendős, amikor mindenesnek szegődtem a környék legnagyobb méhészéhez. Egy cseppet sem nnatkoztam gazdámnál, hiszen a százat jócskán túlhaladó méhcsalá­dok körül akadt tennivaló bőven. A nagy kiterjedésű kertben gaz­dámnak Igen szép beépített méhese volt, a családok többségét viszont szállítható kaptárokban helvezte el. Olyan kaptárokban, amelyeket a jól felszerelt műhelyben télen ml készí­tettünk. Elsajátítottam gazdámtól a „kaptár­gyártás“ mesterségét, a különféle méretű keretek, s ugyanakkor a mfl­­lépkészltés hogyanját. Télen rézüst­ben sonkolyból olvasztottam a viaszt. A cipókra emlékeztető viasztömböket gondosan raktároztuk, majd az arra a célra szolgáló berendezés Igénybe­vételével sok-sok műlépet készítettem a mesternek, de eladásra Is. Tán mon­dani sem kell, hogy kezdetben szo­katlan volt ez a munka, amikor vi­szont megbarátkoztam mindennel, alig vártam, hogy tegyek valamit. Gazdám a nyári idényben e szállít­ható kaptárok népével erdei nektárra vándorolt. Ez azt bizonyltja, hogy mintegy 45 évvel ezelőtt sem idegen­kedett egy-egy méhész a vándorolta­tástól. Csupán ennek a’célja volt más. Akkoriban ugyanis nem törekedtek növénymegpnrzásra, hanem csak nek­tárgyűjtésre. Egy alkalomal a tehergépkocsira felrakott kaptárak valamelyikének ta­karója a rázástól fellazult, én meg Lajos barátom a rakomány tetején kuporogtunk. Mondhatom, hogy a gép­kocsin jó összecslpdestek a kiszaba­dult méhek, ml meg más lehetőség híján zokszó nélkül, ám jókorára „hí­zott* arccal érkeztünk meg a telep­helyre, ahol lerakodtunk. Amikor a tehergépkocsi vezetője és a gazda meglátott bennünket, harsány kacagás­ban törtek ki, mi meg fiatalokhoz Illően elviseltük a szúrások okozta fájdalmakat... Máskor viszont rajzáshoz hármas­ban, á gazda, én és Lajos barátom az új telephelyre siettünk. A méhcsa­ládok egy hatalmas akácerdőhöz kö­zel, szép gyümölcsösben voltak elhe­lyezve. Lestük a rajok kirepülését.. A befogáshoz minden kéznél volt Nagy érdeklődéssel szemléltük, a­­mlnt az egyik család megrajzott, s a méhek a kert egyik magas almafájá­nak vékony ágán megalkották a cso­mót. — Rossz helyre szálltak — mondta a gazda — nehéz lesz a kasba be­rázni őket. Lajos barátom vállalkozó szellemű fiatal hírében volt. A gazda tehát sző nélkül rátekintett, ö viszont ezt biz­tatásnak vélte. Tüstént szólt, hogy vigyük a létrát a fa alá. Közös erő­feszítéssel úgy támasztottuk az ág­hoz, hogy a létrán feljutva a kasba rázhassa a rajt. A létra lejtős területen állt. Alsó részét tartanom kellett, nehogy a súly alatt megcsússzon. A gazda a raj szál­lását készítette elő. Lajos barátom fürgén kapaszkodott tel a csőméig, s ki tudja hogyan, de a létra felső része hirtelen megcsúszott, és az arc­védő nélküli Lajcsi — mi ugyanis nem használtunk arcvédőt — belé­­tejelt a rajcsomóba, mire annak egy része leponttyant, s 6 meg a szúrá­sok küzepette macskaügyességgel kú­szott lefele a létrán. Mindketten a derékig érő fű felé rohantunk, ahol meghemperegtünik. Addig feküdtünk arccal a föld felé, amíg röpködtek, zümmögtek felettünk a méhek. Aztán minden elcsendese­dett. Szaporán a kerekes kúthoz men­tünk, s én két vödör vizet húztam fel, hogy Lajcsi alaposan megmosdhasson. A kút melletti klspadról figyeltük a megbolygatott raj viselkedését. A gazda kissé megfecskendezte őket, és kevés ldö múlva csomóba tömörültek. Vártunk még negyedórá­nyit, Lajos a pádról felkelt ós ezeket mondta: — Ezt e nyamvadt rajt csak azért is befogom ... Vette a szalmakast és indult a lét­ra irányéba, én meg követtem őt. A gazda kissé aggódva, de szó nélkül figyelt minket. Lajos most már óvatosabb volt, s néhányszor megmozgatta a létrát, hogy ne úgy járjon, mint az előbb. A létra ez alkalommal szilárdan állt. Már feljutott a rajig, amely nyugodtan megtelepedett az ágon. A csomó alá igazította a kast, és ügyesen beütötte, majd a magával vitt lepedővel leta­karta. A művelet elvégzése ntán dia­dalmasan lépkedett lefelé. Aznap még további két rojt befogtunk, ám bo­nyodalmak nélkül. A nap már a látóhatár mögé bu­kott, s mi ketten dagadt arccal, de élményekben gazdagon ballagtunk hazafelé ... —hat— >/W Nem Is oly régen jártam egy nut­­riatenyésztőnél, és állományának meg­tekintése közben a kert végében né­hány méhcsaládot láttam. Csak ter­mészetes, hogy ezekről ts szó esett. Vendéglátóm látta, hogy érdeklődőm a méhek tránt, ezeket mondotta: „Ml csak a ma­gunk örömére, a család szükségleté­re méhészkedünk, ha azonban szín­vonalas méhészetet akar látni, nézze meg Leckésí József méhészetét.“ így kerültem Leckésiékbez. A vígkedélyü méhész szívesen válaszolt kérdéseimre. — A Gútától (Kolárovo] mintegy két kilométerre lévő telepen hogyan méhészkedik az ember? — Könnyen. Elég hozzá megnősül­ni. Legalábbis az én esetem így in­dult. Apósomnak volt három méh­családja. Ezekkel kezeltem, mert 0 beteges volt. és rámbízta a telelést. De hát a földek, az állatok, a sok munka, nagyon lekötöttek, s a méhek etetése így elmaradt. Tehát 1952-ben bármennyire ts nevetséges, karácsony­kor a konyhában etettem a méheket. Furcsa, de akkor kedveltem meg őket. Azt tudtam, hogy hasznot is hozhatnak, hiszen feleségem nagy­bátyját a negyven méhcsalád tartotta el. — Gondolom, későbben már nem kellett karácsonykor etetni. — De nem ám. A következő tavasz­­szal 10 ezer koronáért Holló méhész­től 10 családot vásároltam. Az első évben a meglevő állományt négy to­vábbi családdal szaporítottam. így gyorsan elértem az ötven -családiét­­számot. Azt hiszem, 1958-ban ébred­tem rá, hogy a továbblépést a ván­doroltatás jelenti. Ezt magam átlőt­tem ki, viszont a méhésztársak ts erre sarkalllak. — A családokkal merre vándorolt? — Akácra a közeit bajost erődbe. Nem volt könnyű, mert minden ván­dorlás fel és lerakodásból állt. így összegyűlt két traktorpótkocsira való rakomány. A kiszemelt helyen elké­szítettem a vándorbódét. Sok munká­val járt a vándorlás, de megérte. Elő­fordult, hogy 28—30, de 32 kilő mé­ff B л + г et is elértem az akácon családon­ként. Esetenként kevesebb volt a ho­zam, amennyiben az erős hideg tönk­retette az akácot. Eleinte a kisgazdák földiére tarlóvirágra is érdemes volt vándorolni. Ha jól emlékszem, itt 17 kiló volt a rekord. — És a jelenlegi méhészkedés? — Miután áttértem a nagy kaptá­rokra, húsz családra csökkentettem ál­lományomat. Készítettem egy vándor­kocsit. Így elmaradt a le és felrako­dás, s a bódé készítése. Ide tartozik, hogy már a méhész érdekeit Is figye­lembe veszik a gazdaságok. Rájöttek, hogy a méz, illetve annak az értéke ugyan a méhészé, a növények meg­­porzása viszont a gazdaságnak hoz nagy hasznot. — Hadd essen szó az Ide! évről Is. — A méhészével a gátat szövetke­zet egyik részlegének repcejöldjén kezdtem némt késéssel. A csalóidon­­kénti 13 kilós hozammal elégedett va­gyok. Utána a perbetel (Pribetaf akác-erdőbe vándoroltam. Átlagban 15 kiló mézzel letek nehezebb kaptá­raim. Ezt követte a naszvadl (Nesva­­dyj határban a napraforgó. A gyűjtés ott ts jól kezdődött, ám az esőzések gátolták a hordást, de kedvezőbb idő­járás esetén minden rendeződött. Ёп elégedett vagyok az év eredményei­vel. Amióta méhcsaládjaimmal ván­dorlók, kiegyenlítettebbek az ered­mények. — Ügy látom, hogy kitartott a Ba­logh Bálint tervezte kaptártlpusok mellett. Miért? — Környékünkön az idős, tapasz­talt méhészek közül többen kedvelik ezt a típust. Tapasztalataim alapján a méhek a kaptár belterületét, elren­dezettségét kedvelik. Magam ts ezért tartok ki mellette. — Mit tanácsol a kezdőknek? — Örömteli megállapítás, hogy a méhészkedés terén nagyobb az érdek­lődés, mint korábban. Több fiatal meg­szerette a szép és hasznos elfoglalt­ságot. Az eredményekhez viszont szorgalom, sok-sok tapasztalat szük­séges. Olvasni kell a szaksajtót, meg­figyeléseket végezni, és főleg a gya­korlatban cselekedni. így aztán az eredmény sem marad el. P. j. PLAVEC Már fél évszázada annak, hogy a méhekkel ismerkedni kezdtem. A hírek szerint (erről Írás nincs) három éves sem lehettem, amikor tavasszal a kasból még gyengén röpködő méheinket vesszővel kényszerltettem a gyorsabb röp­ködésre. Természetesen összemartak és majdnem végzetes lett az első velük történő találkozásom. Nem azért említem ezt, mintha az elmondottak a jő méhészkedés alapját képeznék. Arra nem is emlékszem, hogy édesapám milyen módszerrel méhészkedett. Dgy tudom viszont, bogy vegyes kaptár és ka­­sos méhészete volt. A harmincas évek végén, s a negyvenes évek elején édes­apám a Balogh-féle rakodókaptár mellett döntött, s nyolc-tiz családból álló méhészetét erre a típusra rendezte át. Erre az Időszakra már jél emlékszem és most is a fülem­ben érzem édesapára mondását, hogy „méhészkedni csak terv­szerűen és |ó módszerek bevezetésével lehetséges*. Ax a lé­pés, hogy mór akkoriban áttért egy kaptérttpusra, a kasokat meg rajbatogásra használta, ezt már tervszerűségnek, az új módoszerek bevezetésének nevezhetjük. Elhalálozása után ma­gam folytattam a méhészkedést. Később viszont kezembe ke­rült édesapámnak egy régi jegyzetffizete, amelyben 1938 ja­nuári dátummal a kővetkezőket olvastam: késiftettek: 2 drb Balogh-féle kaptárt 5 kg raűlép 6 22,— korona 100 kg cukor á 4,50 keretlécekért 50 egyéb kiadások 50 200 korona 110 „ 450 „ 50 összesen 890 korona szerűen cseréljük, nem lehet ezt mindig a csendes anyavál­tásra bízni, főleg akkor nem, ha a mébész ugyanakkor virág­porszedéssel is foglalkozik. Igaz, hogy a tervfeladatokat a rajtánk kívüli tényezők is befolyásolhatják. Ide sorolható például a rossz időjárás, te­hát olyan eset, amikor lefagy az akác, de vegyszerezés miatti mérgezés is előfordulhat. A mébészkedésben ez bizonyos koc­kázatot jelent. Ha az említett vagy egyéb tényezők keresztül húznák számításainkat, akkor nagy körültekintéssel még idő­ben kell a tervet módosítani. Ennek az eredményessége főleg a méhész képzettségétől, tapasztalataitól függ. Terveinket ne ütemezzük nagy igényekre, hanem közepes adottságokra. Ezzel elkerülhetjük a kellemetlen meglepetése­ket. A tervszerű méhészkedés nem abban rejlik, hogy egyetlen célt tűzünk magnnk elé a vándorlás lehetőségének a kihasz­nálására, a mézhozam növelésére, mert az említettek bekövet-A tervszerűség méhészetünkben is fontos A bevételi jegyzetben viszont ez állt: közepes bordás esetén tíz családtól 200 kg méz á 10,— 2000 korona 2 raj ú 50 100 „ 2 kg viasz á 15 30 „ összesen 2130 korona A feltételezett haszon tehát körülbelül 1270 koronát tett kt. Méhészkedésem során én is hasonlö elveket követek, csak hozzáteszem harmadiknak a haladás elvét Is. A tervszerűség alapj&n készítem elő a tennivalókat a következő évre, például a kaptárak és egyéb eszközök javítását, készítését és módo­sítását Ide tartozik még a méhcsaládok tavaszi fejlődéshez történő előkészülete, a vándorlási lehetőségek kihasználása, az építtetés, a termelés, az anyanevelés és csere, a szaporítás, a telelés és a szükség szerinti egészségvédelem. Méhészeti eszközeimet, kaptáraimat, a virágporszedőket, a keretléceket télen magam javítgatom, fertőtlenítem, esetleg újakat készí­tek. A méhész egyben a barkácsolás mestere Is. A méhcsaládok tavaszi fejlesztésére természetesen már télen gondolni és készülni kell. A serkentéshez szükséges mézes­­tésztán kívül be kell szerezni néhány gyógyszert a különböző méhbetegségek leküzdésére. A noszéma ellen például Futna­­gillint, a költésmeszesedés leküzdésére a Fungicidint, és nem árt ha BEF készítménye Is van a méhésznek. Ne hiányozza­nak a készletből a fertőtlenítőszerek sem. A lépépíttetésre szintén időben kell előkészíteni a kereteket, s a műlépet, ez te a tervszerűséghez tartozik. A legjobb tulajdonsággal rendelkező családoktól kall anyát nevelni. Az anyákat terv­kezése miatt a véletlenre alapozott méhészkedés kockázata nagy, Így a sikertelenség is érzékenyen érinti a méhészt. Gondolok itt az egyféle méhtermék tervezésére, vagy kizáró­lag csak mézelésre törekvő vándorlásra. A tervet tehát más méhtermékekre, s a megporzási tevékenységre is irányítani kell. Ugyanakkor az anyagi erőket is figyelembe kell venni. Ez méginkább érvényes a kezdőkre. A hétvégeken méhészkedőknek pedig a szabadidőre kell tervezni a méhészetben előforduló teendőket. A méhészkedés­hez sok időre van szükség, s ennek nagy része meghatáro­zott hónapokra és napokra esik. Ha nem végezzük időben a feladatokat, akkor számolnunk kell a végeredmény rosszab­bodásával. Többen a családok számának növelésével töreked­nek a veszteségek behozására. Elfelejtik, hogy a több méh­családdal a baj is több, ezért ha a szabadidőből csupán tizen­öt méhcsalád gondozására telik, s mégis harmincra fejlesztjük állományunkat, a végeredmény még a tizenöt családét sem éri el. Három-négy szakértelemmel gondozott méhcsalád is nyújt­hat olyan eredményt, mint a tizenöt elhanyagolt. Amennyiben a méhész munkái meghatározott időhöz kötöttek, a teendő nem mindig igazítható a szabidőhöz. igyekeznünk kell ezért a kettőt jől összehangolni. A jő módszerekkel kapcsolatosan ^nélkülözhetetlen az ok és az okozati összefüggések összhangja. Az, aki céltalanul, vagy csak kíváncsiságból, fölöslegesen bontogatja kaptárait, zavarja méhcsaládjait, nem tud megválni az elavult módsze­rektől, az újat, a korszerűt elvett, az nem jó méhész. Ha tehát kaptárt bontunk, ezt megfontoltan, tervszerűen tegyük. A kor­szerűség tehát követelmény is. Méhészeti viszonyaink és le­hetőségeink a mezőgazdaság szocialista átszervezésével lénye­gesen megváltoztak. A vegyszerek, s a műtrágyák helytelen használatával például tömegessé válhat a méhpusztuiás. Ezért a régi, az elavult, a szellőzésre és a lezárásra alkalmatlan kaptárakat selejtezzük ki. Ahhoz, hogy a kornak megfelelően méhészkedjünk és el­kerüljük a kellemetlenségeket, alkalmazkodnunk kell a fej­lődéshez és eszközeinket, módszereinket is korszerűsíteni kell. Ilyen meggondolásból módosítottam a szlovák В típusú tízkeretes felülről történő etetésre elrendezett kaptáraimat hátulról való etetésre oly módon, mint a csehszlovák egységes kaptártipüsnknál szokásos. A kaptár elején van az első szel­lőztető, ugyanakkor a takaródeszkák helyébe rámákat készí­tettem, ezek első fele 3—4 milliméteres szololit lemezből ké­szült, másik felét viszont rostaszövet fedi. Lezárás esetén Így biztosított a szellőzés. Az első szellőztető a virágporszedésnél is jó szolgálatot tesz. A szedődobozt erre szerelem fel, és Így nyáron a kaptárban nincs nagy meleg, szellőztetés csak ke­véssé zavarja a méheket. A telelésben visszamaradt családokkal ne kísérletezzünk. Ilyen esetben az állomány csökkenését se sajnáljuk, inkább 4 a gyengéket egyesítsük. £n az egyszerűség, ám a korszerűség elvei alapján méhészkedőm. Az egyszerűséghez tartozik, hogy az anyákat évjáratok szerint bizonyos színű festékkel jelölöm, nem pedig színes, számozott sztaniolieraezkék felragasztásá­val. így a kezdőnek is könnyebb a helyzete. Több méhész­­társtól hallottam, hogy a kerethuzalokat mind a két oldalról besüti, vagy keresztbe is huzaloz. Ez fölösleges időveszteség. Az anya a huzalmentes oldalt már az első alkalommal hiány­talanul bepetézi. A méhészetben a haladás is fontos. Fejlődésünk ugyanis Jobb eredmények elérését teszi lehetővé. A rendelkezésünkre álló szakirodalom gyarapítja ismereteinket, s Így közelebb kerülünk a méhek biológiai életéhez is. Helytelen azonban, ha a méhészek a külföldi országok szakirodalmát veszik ala­pul, mert az ottani feltételek mások, mint nálunk. Természe­tesen érdemes olvasni, lapozgatni a külföldi szakirodalmat, tapasztalatokat gyűjteni belőlük, viszont idehaza csak azt vehetjük készpénznek, ami saját viszonyainknak megfelel. Célszerűnek tartom az alapszervezetek által rendesett ta­pasztalatcseréket, mert sok újat, hasznosat tanulhatunk jó szaktudással rendelkező társainktól. A gyakorlati és az elmé­leti ismeretek jé alapul szolgálnak a kezdőknek, de a hala­dóknak is. Az elméleti ismeretek bővítésére természetesen a téli hónapok a legalkalmasabbak. Ilyenkor esedékesek az elő­adások, a tanfolyamok. A tapasztalt méhészek kisebb méretű kísérleteket Is foly­tathatnak, s ezek eredményeiről beszámolhatnak az összejö­veteleken, de a sajtóban is. Nem jő méhész az, aki hét lakat alatt őrzi jő tapasztalatait, elhallgatja szép sikereit. Na­gyon időszerű napjainkban a Varroa atka fertőzés terjedésé­nek a megakadályozása, illetve annak likvidálása. Az ésszerű újítások szintén fontosak a méhészet további fejlesztésében. Az említettek valóra válthatók az évi tervek alapján, ame­lyeket a méhészek mindegyike saját elképzelése és tapaszta­lata szerint készít el a következő esztendőre. Meggyőződésem, hogy eredményes méhészkedést csak tervszerű alapokra lehet építeni. VICZÉN 1STVÄN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom