Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-31 / 52. szám

C OMI AN lOZSHP, az SZKSZ qútal (Kolárovo) helyf szervezetinek tagja húsz éve loylalkozik díszmadár-te­­nyésziéssel. Gyerekkorában a galambok érdekelték, később gerlicékket foglalkozott, s végül az egzotikus madaraknál — 9 úgy mondta, hogy a verebeknél — kötött ki. — Az első papagájt Tóth Im­re tenyésztőt őrstől kaptam. Egy Ideig csak nézegettem a mada­rat, azután kedvet kaptam a szaporításhoz. De nem sokáig tartottam ki mellettük. Hama­rosan áttértem a kanántenyész tésre. Igaz, a kanárt Igénye­sebb, de a feleségem bíztatott, meg segítőit is a munkában. Ketten egy célért Dómján József és Mária, a szenvedélyes madártenyésztö házaspár Volt idő, amikor hat van hét ven kanáriról gondoskodtunk. Ten­nivaló bőven akadt, viszont olyan öröm volt hallgatni a sok szép trillát. Az idős házaspár ma tizenöt kanárit, tizenhárom papagályt és négy zebrapintyet tart. Az udvaron madárházat építettek — a nyugdi/as kőművesnek ez nem okozott különösebb prob­lémát —, és a padlásszobát is átengedték a madaraknak. A kalickák, etetők és ttatók szintén házilag készültek. E- gyetlen gondjuk van — takar­mány beszerzése. így bizony gyakran előfordul, hogy a ma­darak házilag összeállított ke­veréket kapnak (kender, zab, köles, napraforgó, repce, leni. Ehhez zöldtakarmány (saláta, tyúkhúr) jár. A madarak szíve­sen fogyasztják a felkínált, re­szelt vagy főtt sárgarépát, Il­letve a csonterősítő szépiái. A kanárik ínyenc eledele a mor­zsával és mákkal meghintett, keményre főtt tojás. — A takarmány nem olcsó, de ennek ellenére a madárte­nyésztés gazdaságosnak mond­ható. Törzskönyvezett állomány­nyal dolgozunk, a szaporulatot gond nélkül értékesíthet fűk. Nagyon sok madarai helyben megvesznek az érdeklődők, a többit átveszi a szövetség duna­­szerdahelyi jDun. Streda) föl­­vásárló központja. Domjánéknál a férj és a fele­ség egyformán kedveli a mada­rakat. Amíg Józsi bácsi dolgo­zott. Mart néni látta el az állo­mányt. Megetetett, megitatott, a férjének csak a takarítás ma­radt. Amíg az erejükből futotta, fehér meg sávos plimut tyúko­kat tartottak, keltetést tojást termeltek, sertést hizlaltak, ka­csát neveltek. Ma már csak ön­ellátásra tartanak tyúkokat, húscslrkét. De a madarakról nem mondtak le. Sötl Még ki­állításra is fórnak velük. A he­lyi bemutatón legutóbb piros­fejű papagályokkal nyertek má­sodik díjai. Nagyon fontosnak tartják a szakirodalom folyamatos tanul­mányozását és a tenyésztői kö­rökben folytatott, kölcsönös ta­pasztalatcserét. Ezt a madarat vásárlóknak is mindig a figyel­mébe ajánlják, mert gyakran lapasztal/ák, hogy a kezdők hozzáértés nélkül Шпак mun­kához s a törvényszerűen fe lentkező kudarc elveszt a ked­vüket a tenyésztéstől. Elmond­tak egy konkrét esetet ts. Egy kezdő egyszerre több madarat veti tőlük, de magabiztosan vi­selkedett, nem kérdezett sem­mit, hát ők nem nagyon trak­­tálták tanácsokkal. Négy nap múlva szaladt ám a vevő, hogy azonnal nézzék meg a madara­kat, mert betegek. Elmentek, megnézték, és szörnytllködve tapasztalták, hogy a tenyésztő a kalickát a konyhaszekrény tetején helyezte el. A páradús, nagy melegben már alig liheg­tek a szegény madarak. Kivit­ték a kalickál az előszobába, ahol a madarak gyorsan „meg­gyógyultak". Az azóta sok is­meretre és tapasztalatra szert tett tenyésztötárs háza táján ma is vígan szál a madárdal. Néha ilyen kicsiségeken mú­lik a kezdeményezés sikere. Piaven Pál, Gúla (Kolárovo) Jubiláló alapszervezet A Szlovákiai Kisállattenyész­­tök Szövetségének feledi (Je­­senské) helyi szervezete októ­ber végén ünnepelte tizedik születésnapját. Ennek kapcsán Balázs Ferenc elnökkel a meg­tett út örömeiről beszélgettünk. Vendéglátónk, aki kezdetben titkára volt, hat éve pedig el­nöke a szervezetnek, így nyi­latkozott: „Feledén jó hagyománya van a háztáji állattartásnak, csak éppen szervezet nem volt, amely képviselje a kezdemé­nyezők érdekeit. Egy alkatom­mal Varga Dezsővel ős Gáka Gyula bácsival éppen erről be­szélgettünk, és elhatároztuk, megpróbáljuk összehozni az em­bereket. Nem kellett sokat to­borozni, érvelni, bőven akadt jelentkező. Tudtuk, sokan ki­zárólag a remélt előnyök miatt Jelentkeztek és nem igazi kedv­telésből, de valahogy meg kel­lett mozgatni a falut. Akik csak a hasznot lesték, már rég leinorzslödtak, viszont a lelkes állatbarátok közül ma is sokan oszlopos tagjai szervezetünk­nek. Hogy csak néhány nevet említsek: Petrusz Pál, Bittér Mikuláá, Szaó József, Markolón Viktor, Sobek Milan, Valko Ján, Zsófi Barnabás. A néhai kezde­ményezők közül Varga Dezső már járási szinten is elismert szakemberré lépett elő. Járá sunkban évek óta végzi a nyu lak törzskönyvezését. Gáka Gyu­la bácsi pedig, aki korábban Riinaszécsen (Rím. Seč) vojt alapszervezeti tag, négy évig állt szervezetünk élén.“ A későbbiek sorén megtud­tam, hogy a feledt szervezet­nek napjainkban harminchárom tagja Van. A szervezel fontos küldetést tölt be, hiszen ősz szesen kilenc település szaksze rű kisállattenyésztés iránt ér­deklődő állattartóit tömöríti. A rimaszombati (Kim. Sobota) já­rásban a felcdiek törzsköny­vezték az első fajtatiszta nyu­­lakat. A szervezet tagjai het­vennégy óta fajtatiszta tyúkál­lománnyal rendelkeznek, s jö­vőre talán már saját keltetőjük is lesz. Szerény, de annál ér­tékesebb galambállományuk az országos versenyeke« is jó! sze­repel. Sok értékes díjat nyer­tek a kassai (Kotticcj, Póstyé­­ni ( Piešťany I és dunaszerdabelyi (Dun. Streda) bemutatókon, és a nyitrai (Nitra) Nemzeti Kiál­lításon is kedvezően értékelték állataikat. Hetvenhatban párat­lan sikerről adhattak számot: a járási kiállításon kizárólag a feledi alapszervezet tagjai mutattak be állatokat, mert más alapszervezetek nem tudtak a követelményeknek megfelelő ál­lománnyal kiruikkolni. És ami szintéin említést érdemel: a szervezet tagjai már akkoy a saját ketreceikben mutatták be kedvenceiket. Dicséretet érdemlő, hogy az értékesítési gondok ellenére a nyulászok Is szorgoskodnak. Tavaly járási méretben ők ad­tak el legtöbb pecsenyenynlat, s szlovákiai méretben a hato­dik helyen végeztek a meghir­detett versenyben. Most. hogy Balázs Ferenc, a Jubiláló szer­vezet elnöke. a Branko Rimaszombatban föl­dolgozó üzemet létesített, talán még jobban fellendül a nyúlt»­­nyésztés iránti érdeklődés. Föl­téve persze, hogy ösztönzőbb lesz a felvásárlási ár, és az eladott nyulak után járó tápot Is megkapják a ktstenyésztők. Szorgoskodnak A deméndi (Demandíce) Hósz házaspár évek óta kisállattenyésztéssel tölti nyugdíjas napjait. Mind­ketten a közelmúltban töltötték be 72. életévüket, az SZKSZ helyi szervezetének alapító tagjai, áruterme­lési céllal nyulakat és juhokat tenyésztenek. A* utób­bi négy évben rendszerint kétszáz vágóérett pecse­­nyenyulat és húsz-húsz kiló gyapjút értékesítettek. Feri bácsi kora tavasztól késő őszig hordja az ál­latoknak a friss zöldet s a szénának valót. Rendsze­rint hajnali négykor Indul útnaik, hogy jó rako­mánnyal térhessen meg a parkból, a közterekről vagy a sáncokról, ahol sok kövér fű terem, és éven­te legalább három ízben lehet kaszálni. Az idős há­zaspár munkáját újabban a fiuk, iij. Hósz Ferenc is segíti. Sokat olvas, így az állattartás — főleg a nyúl tenyésztés г—egyre szakszerűbbé és eredménye­sebbé válik. Kép és szöveg: —bj—1 A kisállattenyésztés színvo­nalasabbá tételére törekedve, az alapszervezet baráti kapcso­latot létesített a nyíregyházi (MNK) kistenyésztőkkel. A köl­­.osönös tapasztalatcsere minő­ikét részről hozzájárulhat az j iredmények javulásához. És, hogy majd követőkben 'ke legyen hiány, az alapszervezet nagy gondot fordít a növekvő, fúj nemzedék fölkarolására. Hetvenhétben létrehozták az if­­. jú kisállat tenyésztők ikörét s azóta rendszeresen foglalkoz­nak az állattartás iránt vonzal­mat tanúsító gyerekkel. Farkas Ottó, Dobfenék (Dubno] 4 Élelmiszer-önellátásunk meg­alapozásában ezentúl is a mezőgazdasági nagyüze­meknek jut a döntő szerep. Persze, mint azt Pilra elvtárs a CSKP KB egy evvel ezelőtti, Októberi ülésén hangsúlyozta, a háztájiban, a kistermelők ál­tal megtermelt javak jelentősen hozzájárulhatunk a piaci vá laszték bővítéséhez, miközben a kistermelők sok — nagyüzemi termelésre alkalmatlan — par lagföldet bevonnak a termelés be A fentiek értelmében a köz­ponti szervek az utóbbi Időben több intézkedést lioztak a ház­táji termelés fejlesztésére, me­lyek következtében jelentősen fellendült a kistermelők kezde­ményezése. A háztáji állattar­tók napjainkban 345 ezer ser­tést tartanak, vagyis csaknem tiz százalékkal többet, mint két évvel ezelőtt. Hasonló előbbre­­lépés tapasztalható a juhte­nyésztésben. Nyolcvan óta mér­sékelten gyarapodott a barom­fiállományunk, elsősorban a tyúkok száma. A serlések ese­tében az országos állománynak 13,4 százaléka, a juboknál kö­rülbelül huszonkét százaléka, a baromfinak pedig harminc szá­zaléka a háztájiban található, miközben a tyúkállománynak mintegy fele van a kisteuyész­­tők birtokában. Az elmondottakból követke­zik, hogy a háztáji termelők jelentős részt vállalnak a szín­vonalas ellátáshoz szükséges javak megtermeléséből. Hogy konkrétak tegyünk, tavaly a háztátiban 125 millió liter te­jet. 81 ezer tonna vágóállatul és 844 millió darab tojást pro dukáltak. A kitermelt javak döntő részét kistermelőink őn-A kiállítások színvonala és a felvásárlás mérlege jelzi, hazánkban a kertbarátmozgalom és a kouyhakerti árutermelés kedvezően fejlődik Fotó: —bor TELJESÍTJÜK A CSKP KB 4. ÜLÉSÉNEK HATÁROZATÁT GondenyhM igyekezet ellátásra fordították, ugyan­akkor 10 millió liter tejet, 12,3 ezer tonna húst — főleg mar­hahúst — és csaknem 14 millió tojást kínáltak a felvásárlással megbízott szervezeteknek. Szocialista társadalmunk nagy erővel támogatja a kertészke­­dőket, akik Szlovákia gyümölcs termesztéséből kétharmad rész­szel, a központilag felvásárolt mennyiségből pedig nyolcvan százalékkal részesednek. A zöldségtermesztésben hasonló a helyzet. Kistermelőink tavaly összesen 214 ezer tonna zöldsé­get termeltek s ebből 67 ezer tonnát értékesítettek. Ez any­­nyit jelent, a Szlovákiában for­galmazott züidséguek egyne­gyede a háztájiból származott. Nagy segítség ez, de a jövőre nézve javítani kellene a háztá­jiban megtermelt zöldségnövé­­uyek választékát. Örömmel nyugtázzuk, hogy nyolcszor annyi juh és bárány megbizlaiására kötöttek szerző-« dést, mint a múlt évben. Tavaly a legtöbb húst a kelet« szlovákiai állattartók értékest* tették, akik az idén is elsőbb* ségük megtartására törekednek« Igyekezetük, a félévi értékelés eredményei szerint, sikerrel jár. Nyugat-szlovákiai méretben szintén fejlődés tapasztalható, viszont a közép-szlovákiai ke* rületben mintha csökkenne az állattartási kedv. Mint tudjuk, országos gond a tejtermelési és felvásárlási feladatok teljesítése. Tíz hőnap mérlege nagyjából 30 millió literes felvásárlási hiányt mu­tat. Gondjaink enyhítéséből a háztáji tehéntartók is részt vállalhatnának, hiszen példa* ként említhető kezdeményezés­ről máris számot adhatunk. Például a trenéini lírásban hat hónap alatt 156 ezer liter tejet vásároltak fel a háztájiból. De nem ez az egyetlen példa. Sőt! Nem is a legjobb, hiszen pél< dáui a dunaszerdabelyi (Dun. sikeresen fejlődik a háztáji Streda) járás állattartói A háztáji állattartók az Idén háromszor annyi sertés meghlz­­lalására és szerződéses értékesítésére vállalkoztak, mint ta­valy. A serkei (Šlrkovcej Közlök István évente nyolcvam ma­lacot hizlal, szerződéses alapon Fotó: -r-fcas szerződéses állattartás. A kis­­tenyésztők Szlovákiában tavaly több mint kilencezer szarvas­­marha, 2536 sertés, valamint 11 ezer 399 juh és bárány meg­­hizlalására kötöttek szerződést. Minden jel arra utal, hogy az idei eredmény még jobb lesz, hiszen augusztus végéig a hús­ipar 4571 tonna vágóérett álla­tot kapott a háztájiból, ami 6,6 százalékos emelkedést jelez. A megkötött szerződések össze­gezéséből kitűnik, bogy a ház­táji állattartók mindenekelőtt a sertés- és juhtenyésztés iránt érdeklődnek. Kistermelőink ugyanannyi szarvasmarha, há­romszor több sertés, illetve 234 lej* ezer liter tejet adtak a Szemnek. A tojásfelvásárlásban ezúttal a nyitrai (Nitra) járás került az élre. Itt a háztáji baromfi* tenyésztők 1 millió 113 ezer darab tojást adtak át a Jednota megbízott felvásárlóinak. Ez annyit jelent, hogy a kisterme­lők hat százalékkal részesed* nek a járási feladat teljesítésé* bői. STEFAN KOCIAN mérnök. Szlovákiai Statisztikai Hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom