Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-25 / 51. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. december 25. mesél Téli hangulat Ült Rozsnyó (Rožňa­va) főterén. A város különben a szo­kásos hétköznapját élte, ám egyszer­re az utca autöáradatában feltűnt egy nyitott, csilingelő lovashintó. Rajtam kívül mások is észrevették a furcsa­ságot, s odasereglettek a főtér köze­pére a nagy karácsonyfához, ahol megállt a furcsa Jármű. Utasairól ítél­ve — mert személyesen Télapó érke­zett rajta — egyenesen meseország­ból jöhettek, de ajándékországot Is útbaejthették, mert őt nagy kosár ajándékot hoztak magukkal. A messzi útról érkezők kiszálltak a hlntóből, s puttonyukból cukorkát zá­poroztak a csodájukra összesereglett tömeg közé. Ezután a hosszú szakál­­lú, piros bundás Télapó a feldíszített óriásfenyőböz lépett, amelyen egyet­len varázsütésére kigyúltak a színes lámpák. Rövid ceremónia következett, s Meseország küldöttel a városháza nagytermébe mentek, ahol vidám mű­sorral fogadták őket a városi gve­­rekek. Télapó átadta hazája üzeneíét, elmondott egy mesét, jóra tntette a piclnkókat, s további kötelességeire hivatkozva elbúcsúzott tőlük. Ekkor szegődtem a nyomába én, hogy „felnőttesebb“ dolgokról Is ki­faggassam a lövevénvt. Amint később kiderült, éD vagyok Itt a vendég, mert Gerža István — „másodállás­ban“ télapó — a városi kulturális- és művelődési központ vezetője. — Hugyan lett Télapó? — Véletlenüll — Mióta van a „tündérek kegyei­ben“? — Tíz éve! — Szívesen csinálja? — Örömmell — Hogyan zajlik le egy ilyen „ka­rácsonyi ajándék-előzetes“? — Nagyjából úgy, ahogy látta. A városi plonírházból Indulunk, s Rozs­nyó minden óvodájába ellátogatunk. Feldíszített htntónkat az ovisok min­dig nagy lelkesedéssel és izgalommal várják, s akorra időzítik ünnepi mű­sorukat, amelynek mi is szereplői va­gyunk: mesével, tánccal. A rövid, kö­zös játékot követően kiosztjuk az ajándékokat, és irány a következő óvoda. — Honnan a hintó meg a ló? — A hetiért kastélyból (Betlipr), a húzóerőt a Rozsnyót Állami Gazda­ság biztosítja. — Télapó bácsi, milyenek a rozs­­nyói gyerekek? — Édeseik és — éhesek. Mesére, csodákra, játékra, játszadozásra... — Mikor laknak majd jól? — Egészen, igazán sohaseml — De miért nem; mi ennek az oka? — Mert mese- és játékorszégban sem a régi már a helyzet. A napsugár­ból, szivárványból és virágillatokból szőtt mesetörténeteket tündéreink már nem tudják a szülők nyelve alá — Egyrészt a népi játékok „feltá­masztásával“, s természetes anyagok­ból készített sorozatgyártáséval, más­részt a sok-sok apu-anyu szájából el­hangzó „élő“ mesékkel. A mese a gyereikek száméra kortylntásnyi sza­badság, tündérien édes értetlenségük fantáziáragyújtásának a fáklyája. Aki ebben a nyelvi varázslatban nem részesül?... Azért olyan Jélekszegé­­nyek a csecsemőotthonban nevelt gyerekek. Azért nem beszélnek sokan még hároméves korukban sem. Pedig, hogy vágynak az ölmelegre, hogy ér­tik a becéző, duruzsoló hangot, az álomba ringató mesét, dallamotl S az! hiszem, mindvégig vágynak a szülői ajkak után. Van az emberben egy ősi szeretetigény, a közvetlen égyüvétar­­tozés érzésének Igénye, amely csakis a családban, tagjainak szoros érzelmi közösségében elégülhet ki. Ahol a December — január i' kelte nyugta kelte nyugta !» 6. p. ó. p. ó. p ó. p. December 27 Hétfő JÄNOS FILOMÉNA 7 31 15 59 13 45 3 32 December 28 Kedd KAMILLA IVANA |i 7 32 16 00 14 21 4 51 December 29 Szerda TAMÄS MILADA i; 7 32 16 00 15 7 6^9 December 30 Csütörtök DÄVID DAVID |i 7 32 16 01 16 4 7 23 December 31 Péntek SZILVESZTER SILVESTER ![ 7 32 16 02 1714 8 28 január 1 Szombat OjÉV <[ 7 32 16 03 18 32 9 2} Január 2 Vasárnap Abel ALEXANDRA J» 7 32 16 04 19 51 10 03 BÄNHIDI LAJOS: гШ . I.*V5 sé$ Ha hó nincs, hintó Is ló... A fO, hogy megérkezzék Télapó. lopni; hanglemezre és magnószalagra látsszék fel. Meg aztán a mesemon­dó padka Is hiányzik az otthonokból A régi, csodás játékok ismeretlen ké­szítői Is eltűntek. A helyükbe lépő Ifjú játékmesterek pedig már mű­anyagból, műszívvel készítik a müőrö­­met okozó tökéletes felnőttholml utánzatokat. Elszörnyülködve ftgye lem, hogy a bájos és poetíkusan naiv korban élő gyerekek (játék)géppuská kát ropogtatnak, halomra lövik velük (persze csak Játékból) szüleiket s a vendégeket — mindezt pedig a kará­csonyfa békét áoasztó fényében. Ilyen játékok birtokában agresszívvá fej­lődnek a gyerekek. — Mivel lehetne a játékipar lázas „fegyverkezését“ visszaszorítani? — kérdezem aggódva. Komolyság, megfontoltság és gyön­gédség volt a hangjában, amikor eze­ket mondta: szülői otthon nem sugározza át a gyerekre a szeretet védő biztonságát — bármilyen sokat nyújtson is a tár­sadalom — érzelemszegénységben nő fel a gyermek. Télapó bácsi elhallgatott, mintha fe­leletet, nyugtázást várna minderre tő­lem ... (De) ekkor már messze jár meglő­­dított fantáziám: a gyermekkor csen­desen zajlő teleiben. Gondolataim is visszatérnek ifjúkorom gyertyafényű szobájába; az ablakba kitett, fényes­re pucolt, ajándékot váró cipőkhöz, a Télapó supráihoz... Kint kéken vilá­gít a decembert hó. A már-már el­feledett, fenyőillatú kicsi szobában lámpaoltás után, égő fahasábok rőt fénye táncol a falakon. Az aprócska ablakon át újra kitekintek az ezüst téli éjszakába, ahol sűrű, nagy pely­­hekben hull a hó... hull, akár az álom ... K. L. Hirtelen széllel jött pörögve kacéran körrel körözött A klkötőhíd kő cölöpje fehér ruhába öltözött. Kavargó hó játszott a náddal. Ezüstrahfiba bújt a fa. Fagyottan kéklő hlmporával befedte vastag zúzmara. TÉNAGY SÁNDOR: Kökénybokor Álmodik a kökénybokor, álma ágán rügyek nyílnak. Megrezzen a napmelegre: fölcslllagzik ezer csillag. £; * yg* KÄLDI JÄNOS: Téli etűd Elfonnyadt az őszi ég. Lehullt a virága. A tarka lomb messze szállt. Üres a fa ága. Új virágként Itt a dér. Villog reggelente. Dermedt, fagyos a határ, végtelen a csendje. Havas négysoros Cseng a csengő, hangja fáj. Issza téli félhomály. Issza halott rózsaszál. Issza messzi, parti táj. 1У1К й|ЙЩШЙУ KplP •БгяУс.' --як*» Karácsony este a hét ióbarát a Hörcsögnél tanyázott: az ö háza volt a legtágasabb, kényelmesen elfértek benne. Mindenki hat csomagocskával érke­zett: az ajándékokkal. És mindenki hat csomagocskát kapott: egyet-egyei mindenkitől. Negyvenkét, színes sza­laggal átkötött kis csomagtól roska­dozott az asztal, de én úgy hiszem, hogy ö, az asztal is örült egy kicsit a többiek örömének. Legelőször Egérke bontotta ki a csomaglait; furdalta oldalát a kíván­csiság, vajon mit kapott ajándékba? — Egy bekecs, egy meleg bekecst — kiáltott jel örömében, és tüstént fel is próbálta. Elégedetten-nézegette magát a tükörben, a Hörcsög pedig mosolygott, ugyanis a bekecs az ö ajándéka volt. — Lássuk csak a kővetkezőt, a kis Tücsökét — tüsténkedett lázasan Egérke. — Egy bekecs, egy másik bekecs — mondta, de mintha most már nem örült volna annyira. A kts Tücsök röstelkedve lesütöttte szemét. — Ne haragudj. Egérke — pityere­den el a Gyíkocska — tudod, tudod én Is bekecset vettem neked áfán dékba. Bekecset vettem, hiszen olyan fűzős természetű vagy. — Nem baj — nyugtatgatta Egérke — Egyik nap a Hörcsögét, másik nap a kis Tücsökét, harmadik nap a tté­­det jogom viselni. — Igen ám, csakhogy... khm, khm — köszörülte torkát a Csiga —, csakhogy én Is bekecset vettem ámi Azt mikor viseled majd? — Es az enyémet? — kiáltott a Kabóca. — Hát te Is? — szeppent meg Egérke. — Sőt, én is — mondta halkan a Borz. Erre már elnevette magát Egér­ke. — No, nézzük csak. Van hat beke­csem — számolta ujjam. — Jut min­den napra egy, mert vasárnap a régi bekecsemet fogom viselni, amit vala­mikor régen Hörcsög barátomtól kap­tam. — De ugye, Egérke, az enyémről se feledkezel meg? — kérdezte a kis Tücsök. — Azt is fogod viselni egy héten egyszer? — Hogyne vilselném — mondta Egérke. — Kedden, kedden veszem föl a tiédet, az lesz az én keddi be­kecsem. A kis Tücsök megnyugodott. Aztán körbeálltak, táncoltak, énekeltek. Vi­dámak voltak. A Hörcsög fogta a Borz kezét, a Borz a kis Tücsökét, a kts Tücsök a Kabócáét, a Kabóca az Egérkéét, Egérke a Gyíkocskáét, Gyí­kocska a Csigáét, a Csiga a Hörcsö­gét. Hanem azért szívünk mélyén egy icipicit szomorúak voltak: nem volt karácsonyfájuk. A hó nagy pelyhekben hullott az éjszakában. Ha hull a hó Ha hull a hó a hó a hó a hó puha szárnyon lebben álom Hó ha hull ha száll a hó ha gondolsz rám úgy gondolj hát ne fájjon... Vi Jľ.. 4No| & A kis Tücsök az ablakban ült, néz­te, a hóesést, és fölsóhajtott: — Ügy szeretem a jenyőillatotl — Emlékeztek, tavaly milyen szép nagy karácsonyfánk volt? — kérdez­te a Hörcsög, és elmosolyodott. Maga elé képzelte a fenyőt ezüstösen csil­logó leveleivel, barna tobozaival. A többiek is ugyanarra gondoltak: heten ugyanarra a fenyőfára, és szinte az Illatát is éreztéjs. — Halljátok? Száncsengöl — szólt az ablakból a kis Tücsök. Füleltek, és valóban, ők is hallották, amint egyre közelebb, közefebb szól a csengő: csing-ling, csing-ling. A lovak halk dobaját is hallani lehetett. — Ki lehet az? — tűnődött a Borz. S a száncsengö már az ablak alatt szólt, majd hirtelen elnémult. Ekkor kopogtatott valaki. — Tessék — mondta a Hörcsög. Manócska lépett be, kezében egy hatalmas fenyőfával. Csöndesen kö­szönt, letette a fenyőt, aztán ahogy jött, olyan hirtelen távozott is. Csak a száncsengők egyre távolodó hang­ját hallották. — ]ej, de szép fenyő, be jó illatú — lelkendezett a kts Tücsök. — Nahát, ez a Manöcskat Még azt sem várta meg, hogy köszönetét mondjunk érte — mondta Egérke. — Ez igen — örvendezett a Gyí­kocska ts. Közben kint elállt a hó, s elöbújtak a csillagok. A legszebb csillag bere­pült az ablakon, és a fenyőfa hegyé­be ült. Ügy csillogott, hogy gyertyát sem kellett gyújtani. Fényesség töl­tötte be a szobát anélkül is. ök pe­dig még sokáig énekeltek, beszélget­tek a karácsonyfa alatt, amely szebb volt, mint a tavalyi, szebb, mint ed­digi bármelyik karácsonyfájuk. Es még álmukban is hallották a Manócs­ka száncsengőjét: csing-ling, csing­­ling, csing-ling.,, FECSKE CSABA ír ír s 21 ZZ 1ST IJT 30 31 15 17 36 46 49 39 14 7 VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Szergej Szmirnov: Karácsonyi vendég 112. című verséből idé­zünk; az idézet el­ső sora. 12. Közép­kori francia irodal­mi műfaj (FAB­LIAU). , 13. Osu­­kom. 14. Mutató névmás. 15. Hatá­rozói rag. 16. Vesz­teség. 17. Lantén. 18. Tejnek a felü­letén megsűrűsődő réteg. 19. Végtag. 20. Kérdő névmás. 21., Angliai uralko­dócsalád. 23. Kő­­rus. 24. Hiányos kötbér. 25. 0. N. A. 26. Haver. 28. La­koma. 29. Fént. 31.. Ész — latinul. 33. Képző. 34. Csalá­­dias ünnep. 37. Ősz­­tályzat. 39. Nő ke­ze (ék. csere). 40. Ralk. 42. Gyilkolt. 44. Az emberi test legkeményebb kép­ződménye. 45. ... fa, ékszer. 46. Vissza: fénytelen. 47. (ék. f.). 41. Ruhadarab. 43. Igeképző, ök — szlovákiíl. 48. Mikszáth egyik 48. Norvég költő. 50. Zola regénye, hőse. 49. A vietnami holdújév (TÉT). 51. A hét egyik napja. 53. Nagy mi- 50. Mássalhangzó. 51. ....-szigetek, rigy. 54. Ipari növény. 55. Csomó. 57. Indonéziához tartozó szigetcsoport Törökország autőjelzése. 58. Római 52. Személyem. 53. Német író. 54. FI- 501. 59. Sarokban vanl gyei. 55. Svéd fiúnév. 56. Fém. 58. Beküldendő a vízszintes 1., vala- Műszál. 60. Egg-.........Ital. mint a függőleges 1. számú sorok FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet második megfejtése, sora. 2. Gyom. 3. Itterbíum. 4. Elta-57 9 1Ü a V J ■ 17 ■ 20 F ■ 2é­s ”, ¥ Ш * |4Ô ТГ 45 p8 m H Г 1 >9 bi szít. 5. Iráni pénznem. 8. Szaporító szerv. 7. Európium jele. 8. Tönk. 9 E. A. R. 10. Azonos beűk. 11. Meg munkáltnak látszó kovadarabok. 16 Magyar író. 18. Germán népcsoport 19. Kts sziget az Indiai-Óceánban. 20 Kézimunkát végez. 22. ... step, társa sági tánc. 23. A magyarországi nép reformáció legjelentősebb mozgalmá nak vezetője. 27. T. I. O. 30. Rag. 32 MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 48. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Hiába félsz tőle eljön a tél. Tavaszodról majd csak emlék mesél. Nyertesek: Karika Vince, Csenke (Cenkovce), Matús Éva, Kissztrácin Bőven áraszt. 35. Szerb. 36. Város (Maié Straciny), Veress Vilmos, Nytr- Kínában. 38. Tartomány Romániában ágó (Nýrovoe). \

Next

/
Oldalképek
Tartalom