Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
1982. december 18. SZABAD FÖLDMŰVES Ml »*• Г-*•sms .....v\ ■ж%шт' шшттш OROSZORSZÁGI szovjet szövetségi szocialista KÖZTÁRSASÁG > TAPASZTALATCSERE, barAti beszélgetések Moszkvai tartózkodásunk folyamán egész sor szerkesztőségbe ellátogattunk, amelynek során lehetőség nyílt baráti beszélgetésekre és tapasztalatcserére, megismerkedtünk a szerkesztőségek belső felépítésével, a szovjet újságírók munkájával, a szerkesztőségek műszaki ellátottságának színvonalával. A PRAVDA szerkesztősége 1981 óta új épületben székel. A Szovjetunió világszerte leg-1 ismertebb napilapja több mint tíz és fél millió példányban jelenik meg. Két kiadásban készül, az első zárása 19 órakor, a másodiké pedig 23 óra körül van. A távoli országrészekbe elektronikus úton továbbítják az első kiadás oldalainak fénymásolatát, vagy repülővel viszik a matricákat, amelyekről a helyi nyomdákban készítik azon a környéken terjesztett példányokat. A Pravdának 48 városban van kirendeltsége, ahol nyomda is működik. A második kiadás Moszkva és a fővároshoz közel levő városok részére készül. Az olvasók és a szerkesztőség kapcsolatának bizonyítására csak egy adatul említek: naponta 1600—1800. évente pedig több mint félmillió levelet kapnak az olvasóktól. A levelekkel kapcsolatos munkával hatvan személy fog lalkozik. A TRUD a világ legelterjedtebb napilapja — tizenhárom és fél millió példányban jelenik meg. Az olvasóktól évente több mint félmillió levelet kapnak. A zárás 22 órakor van, s a Pravdához hasonlóan Moszkván kívül további 43 városban nyomják. A szerkesztőségnek több mint hétszáz külső munkatársa, levelezője van. A szerkesztőség jó kapcsolatot tart fenn a hazai Práce és Práca napilapokkal, ami egyrészt anyagcserén, másrészt szerkesztők cseréjén alapszik. Az IZVESZTYIJA szerkesztőségének hatemeletes székháza a Puskin tér és a Csehov utca sarkán van. Az első szám 1917. március 17-én jelent meg. Naponta több mint hétmillió példányban jut el az olvasókhoz, a közkedvelt vasárnapi mellékletből két mílióval többet nyomnak. Nyomósa a távoli városokban hasonlóképpen történik, mint az előbbi esetekben. A szerkesztőségnek hatvan hazai és negyven külföldi tudósítója van. Az olvasóktól évente több mint háromnegyed millió levelet kapnak. A lap széles körben foglalkozik a kolhozok és szovhozok eredményeivel, problémáival, azért nem véletlen, hogy egész sor mezőgazdasági üzem viseli az Izvesztyija nevet. Mindhárom szerkesztőségi példa bizonyítja, hogy a Szovjetunióban az olvasók kiselibnagyobb gondjaikkal, problémáikkal bizalommal fordulnak a szerkesztőségekhez, ahonnan leveleikre kielégítő választ is kapnak. Ezenkívül ellátogattunk az 1923 óta megjelenő AGITÁTOR szerkesztőségébe, továbbá az 1925-ben alapított TASZSZ távirati iroda és az 1961-ben alapított NOVOSZTY1 (APN) sajtó ügynökség, valamint az Állami Rádió és Televízió Bizottság székházába. Ez utóbbiban megtekintettünk néhány stúdiót is. Egy előadás keretében, amelyet a főszerkesztő tartott, megismerkedtünk az 570 ezer példányban, heti két alkalommal megjelenő SZOVjETSZKAJA KULTÚRA szerkesztőségének munkájával is. II. RÉSZ A szerkesztőségekben, székházakban szívélyesen fogadtak bennünket, s kérdéseinkre is készségesen válaszoltak. MOSZKVA KÖRNYÉKÉN A már említett Zelenogradon, Csillagvároson és a Katonai Pilótaképző Akadémián kívül újságíróküldöttségünk a moszkvai terület további három helyére is ellátogatott. ZAGORSZK 71 kilométerre fekszik Moszkvától északkeleti irányban. Híressége az orosz építészet egyik csodálatos gyöngyszeme, а XIV. század negyvenes éveiben alapított Trojice-Szergijov-koIostor. Több mint négyszáz éve, а XV — XVIII. század építészetének alkotásaiban gyönyörködtünk ebben a kolostorban. Legrégebbi az 1423-ban épült egytornyú Trojickij-székesegyház, amelyben megcsodáltuk a szebbnél szebb ikonokat. Megtekintettük a kolostormúzeum történelmi osztályát is. A Rizsnyica épü leiében megnéztük а XIVTM XVII. századi orosz művészet kimagasló alkotásait. LENINSZKIJE GORKI 35 kilométerre fekszik Moszkvától jén feladatul kapta, hogy valamilyen módon jelölje ki azt a 12—12 személyt, akik a tanfolyam végén a penzai, illetve az altaji területre látogatnak el. .Szavazással döntöttünk arról, hogy egy kalapból sorsat húzunk. Nekem az altaji terület jutott, aminek nagyon megörültem, hiszen az ember Szibériába nem juthat el bármikor. Sajnos, a vezetőségnek nem tetszett a sorshúzás eredménye, ezért — már csak presztízsből is — még egyszer sorsot húztunk. A szerencse most sem hagyott cserben — ismét az altaji területet húztam ki. Az orosz nyelvtanfolyamon már nagyon sokat hallottunk mindkét területről. Penza egyébként 619 kilométerre van Moszkvától, az altaji terület pedig a nyugat-szibériai, körzetben/ található. Megtudtuk többek között azt is, hogy az altaji területen az átlagos napi hőmérséklet télen —19 C-fok, de —40 C-fokos, sőt ennél nagyobb fagyok is előfordulnak, ezért indulás előtt az összes nálunk levő meleg holmit becsomagoltuk. Szerencsére az altaji területet ottjárlunkkor a nagy fagyok elkerülték. mmm Lenin-szobra Zme/nogorszk főterén, a koszorúzást követben déli irányban. E falucska közelében áll az az egykori nemesi kastély, amelyben élete utolsó éveit töltötte V. I. Lenin. A XVIII. században épült és hatalmas parkkal (a védett terület nagysága tízezer hektár) körülvett kastélyban, amely 1949 óta emlékmúzeum, gondosan megőriztek mindent úgy, ahogyan Lenin életének utolsó napján volt. Az idegenvezetők jóvoltából megnéztük az épületkomplexumok egyes szobáit, sőt a garázsban azt a terepjárót is megcsodáltuk, amely Lenin elvtársat szállította Moszkvába és vissza. NARO-FOMINSZK körzeti székhely, 60 kilométerre fekszik Moszkvától délnyugati irányban. Egy egész napot töltöttünk az 1900 négyzetkilométer területű és 170 ezer lakosú körzetben. A Nagy Honvédő Háború idején a várost ketté szelő Nara-folyó mentén húzódott Moszkva védelmi vonala. A körzeti és a városi pártbizottság vezetőitől nagyon sok érdekességet tudtunk meg, többek között azt is, hogy a körzetben 16 kolhoz és szovhoz, valamint 25 ipari özem működik. A városban megkoszorúztuk a Katonai Dicsőség Emlékművét, majd megtekintettük a Honismereti Múzeumot. Visszatérőben megálltunk a körzet második legnagyobb, 25 ezer lakosú városában, Aprelovkában, ahol megnéztük azt a hanglemezgyárat, amely a szovjet hanglemezek hetven százalékát állítja elő. PENZAI VAGY ALTAJI TERÜLET? Küldöttségünk vezetősége a csehszlovákiai tanfolyamok dékánjától még az előadások ide-December kilencedikén a Vnukovói repülőtérről — az Aeroflot menetrendszerű járatával — 11 órakor indultunk Barnaulba, az altaji terület központjába. A négyórás repülőutat leszállás nélkül tettük meg, s amikor Barnaulba érkeztünk, már 19 óra volt. Tudniillik kelet felé repültünk, s mivel a repülőút négy óra hosszáig tartott, Moszkva és Barnaul között pedig négyórás időeltolódás van, a négyórás út nyolcórássá „változott“. A megérkezés után óráinkat négy órával előbbre állítottuk. Az időeltolódást saját bőrünkön is tapasztaltuk: este egyszerűen nem bírtunk elaludni, reggel pedig felébredni, de azért egykét nap alatt alkalmazkodtunk az új viszonyokhoz. NYUGAT-SZIBÉRIA A Szovjetunió egyik legnagyobb és legjelentősebb gazdasági-földrajzi tájegysége. Nyugaton az Urál hegység határolja, északi partjait a jegestenger mossa, délen Kazahsztán sivatagos sztyeppéivel és' az orosz Altaj hegyvonulataival határos, keleten pedig a jenyiszej-folyő határolja. Területe csaknem két és fél millió négyzetkilométer, a Szovjeuniö területének egytized része. Ennek a hatalmas területnek négyötödét foglalja el a Nyugat-szibériai-alf öld, amely a Szovjetunió legnagyobb síkvidéke és a földkerekség egyik legnagyobb alföldje. Nyugat- Szibériában felmérhetetlen mennyiségű természeti kincs található. Annak ellenére, hogy éghajlata szélsőségesen kontinentális, rendkívül zord, mezőgazdasága fontos szerepet játszik a Szovjetunió élelmiszerellátásában. A mezőgazdaságilag hasznosítható földterület több mint 36 millió hektár, ebből több mint 29 millió hektár a szántó, a többi rét és legelő. ALTAJI TERÜLET Nyugat-Szibéria déli részén található, a Mongol Népköztársasággal és Kínával, valamint a Kazah SZSZK-val határos. Területe 280 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma több mint 2 millió 660 ezer. A területnek fejlett ipara van, amelyhez az is hozzájárult, hogy a második világháború idején a megszállt területekről egész sor üzemet, gyárat, többek között a Sztálingrádi Trakiurgyár jelentős részét telepítették erre a vidékre. Oj üzemek is épültek, így például a TRANSZMAS mezőgazdasági gépgyár, a kazán- és gyufagyár. Fejlett a terület kohó-, vegy-, élelmiszer- és rádiótechnikai ipara is. Az ipari üzemek többsége Barnaniban, Bijszkben, Rubcovszkban, Pavlovszkban, Sziavgorodban, Zmejnogorszkban, Aiejszkben van. Fejlett a terület mezőgazdasága is, különösen az állattenyésztés, ezt azonban most nem részletezem, mert különálló írásokban erre még visszatérek. A területen évente 1,2—1,4 millió négyzetméter alapterületű lakóházakat, 10—12 ezer gyermek részére pedig bölcsödét és óvodát adnak át. Természetesen új ipari üzemeket is építenek és a mezőgazdaság fejlesztésére jelentős beruházásokat fordítanak. A terület jelentős művelődési központ is. Összesen nyolc felsőfokú oktatási intézmény működik. A kultúra terjesztéséről, a lakosság kulturális igényének kielégítéséről egész sor színház, kulturális intézmény gondoskodik. BARNAUL Az altaji terület központja, annak legfejlettebb és legrégibb városa az Ob folyó meredek partján terül el, ott, ahol a Barnaulka beletorkollik és ahol a turkesztán-szibériai vasútvonal a dél-szibériait keresztezi. Lakosainak száma több mint 600 ezer. 1980-ban ünnepelték a város fennállásának két és fél évszázados évfordulóját. Barnaul ügy keletkezett, hogy a kor egyik legnagyobb iparosa, Gyemidov ezüstöntő műhelyt épített ezen a vidéken. Barnaulban nagyon sok találmány született. Én' mindössze kettőt említenék. Polzunuvnak a találmánya, a gőzgép évekkel megelőzte Watt gőzgépét. A gőzgép elkészült, feltalálója azonban már nem láthatta működés közben, mert 38 éves korában elragadta a tüdővész. Gőzgépe működött, be is vált, 1780-ban azonban megsemmisítették. Guljajev neves földrajzkutató és irodalmár volt, később a báránybőr hasznosításával kezdett foglalkozni, és elsőként valósította meg a gyapjúfestés olcsó módját. Oroszországban divat lett a festett altaji bekecs, amit mindmáig barnaulkának neveznek. Barnaul Nyugat-Szibéria legjelentősebb művelődési központja. Négy felsőfokú oktatási intézményében — a műegyetemen, az orvostudományi egyetemen, a pedagógiai és agrártudományi főiskolán — több mint tízezren, a 18 szakközépiskolában pedig több mint 12 ezren tanulnak. A Filharmóniai Társaságon kívül a városnak három színháza van: a drámai színház, az úttörő- és bábszínház. A városban 270 könyvtár, 40 klubhelyiség, egész sor sportpálya, sportcsarnok, fedett nszoda van. A városban a 11. ötéves tervidőszak éveiben 1 millió 300 ezer négyzetméter alapterületű új lakásokat, 12 új iskolát, 15 bölcsődét és óvodát, kazánházakat, üvegházakat építenek. A megérkezést követően két napot töltöttünk a városban, melynek során találkoztunk a területi pártbizottság vezető dolgozóival, akiktől átfogó képet kaptunk mind a területről, mind Barnanlről. Megnéztük a város nevezetességeit, többek között a polgárháború bőseinek sírját, a Nagy Honvédő Háború elesettjeinek emlékművét, a feltaláló Frolov alapította Honismereti Múzeumot, a bányászok emlékoszlopát, továbbá a lakóházaktól távol eső ipari negye deket, a modern lakótelepeket, a várost körülvevő erdőségeket, az 1600 m széles Ob-folyót és azt a kombinált, 1800 m hosszú hidat, amelynek alsó része a vasúti, felső része pedig a közúti forgalmat szolgálja. Elbeszélgettünk a hétfő kivételével 263 ezer példányban megjelenő Altajszkaja Pravda szerkesztőségének munkatársaival. Megnéztük azt a nyomdaipari kombinátot is, ahol a könyveken, a helybeli napilapokon, folyóiratokon és üzemi lapokon kívül hat moszkvai napilapot (Pravda, Komszomolszkaja Pravda, Izvesztyija, Trud, Szovjetszkaja Rosszija, Szeiszkaja Zsizny) is nyomnak. Ellátogattunk az Állami Rádió és Televízió Bizottság területi székházába, ahol megnéztük a stúdiókat is. Megleptésünkre a berendezések között a bratislavai TESLA n. v. termékeivel is találkoztunk. Ezenkívül még elláíogaíinnk a Szibériai Gyümölcsészeti és az Altaji Állattenyésztési Tudományos-Kutató Intézetbe, a zöldségtermesztésre szakosított Szputnyik szovhozba és megnéztük a Jaltai Drámai Színház egyik előadását. ZMEJNOGORSZKI KÖRZET December 11-én éjjel hálókocsiban utaztunk a Barnaultól több mint 300 kilométerre levő Rubcovszkba, innen pedig A második világháborúban elesettek emlékműve Barnaulban. A két félkör alakú építményen elolvasható a több mint 14 ezer elesett neve téréskor még megálltunk Kuzminkában, ahol megnéztük a korszerűen berendezett középiskolát és elbeszélgettünk a juhtenyésztésre szakosított Szevernij szovhoz vezető dolgozóival. RUBCOVSZKI ÉS PAVLOVSZKI KÖRZET December 14-én és 15-én a rubeovszki körzeti pártbizottság vendégei voltunk. Elbeszélgettünk a Kommuniszticseszkij Priživ városi újság szerkesztőivel. Nagy élményt jelentett számunkra az Altaji Traktorgyár öntödéjének és szerelőcsarnokainak megtekintése, ahol lánctalpas traktorokat szereinek össze. Találkoztunk a gyár vezető és élenjáró dolgozóival, valamint az üzemi lap és rádió szerkesztőivel. Végül ellátogattunk a Krajina Szovjetov Kolhozba, ahol megismerkedtünk a kolhoz eredményeivel és a kolhoztagok kulturális életével. December 15-én hálókocsival tértünk vissza Barnaulba. December 16-án a pavlovszki körzetbe látogattunk el, ahol először is találkoztunk a körzeti pártbizottság vezető dolgozóival, elbeszélgettünk a Novaja Zsizny körzeti újság szerkesztőivel, végül betekintést nyertünk a Komszomolszkij Szovhoz eredményeibe. December 17-én Barnaulban tartózkodtunk, s a városi pártbizotí ság vendégei voltunk. HAZAFELÉ December 18-án 10 órakor indultunk a ' repülőtérről, s a már említett négyórás időeltolódás következtében ugyancsak 10 órakor érkeztünk meg Moszkvába, a Vnukovói repülőtérre. Ez a nap számunkra négy órával hosszabb volt. Délután már a 24-tagú újságíróküldöttséget fogadta az akadémia rektora. Az ünnepségen hivatalosan is befejezettnek nyilvánították a tanfolyamot, majd a rektor átadta a tanfolyam elvégzéséi bizonyító okleveleket. Baranovkai utcarészlet 1 , i reggel autóbusszal a 92 kilométerre levő Zmejnogorszkba. A körzet területe 167 ezer hektár, lakosainak száma 26 ezer. Találkoztunk a körzeti és városi pártbizottság vezető dolgozóival, majd a város főterén megkoszorúztuk Lenin szobrát. Ennek során kellemes meglepetésben volt részünk: a helybeli iskola diákjai saját készítésű csehszlovák zászlókkal üdvözöltek. Másfél napot töltöttünk a baranovkai Rosszija Szovhozban. Megnéztük a városnak is beillő falut, a szovhoz gépesítési központját és egyik állattenyésztési telepét, több fzben elbeszélgettünk a szovhoz vezetőivel, megcsodáltunk egy szibériai fenyőerdőt, sőt egy röplabda-mérkőzést is játszottunk a helybeliekkel. A vissza(A‘szerző felvételei) December 19-ét a hazatérésre való felkészüléssel töltöttük el, majd másnap a Seremetyevöi repülőtérről a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság menetrendszerű járatával indultunk Prágába, ahonnan egy belföldi járattal jutottunk el Bratislavába, késő éjjel. Befejezésül csupán annyit: ahogy az elején nem készültem a tanfolyamra, a végén nagyon örültem, hogy részt vehettem rajta, ugyanis megérte. Gondolatokban sokszor visszatérek Szibériába, az altaji területre, s ilyenkor azon morfondírozom, hogy csak még egyszer elkerüljek erre a vidékre, de nyáron. BARA LÁSZLÓ
