Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-27 / 47. szám

SZABAD r’ÖLDMÜVES 14 Í982. november 2?« HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A malachitzöld nevű anylinfesték 0,4 milliószuros hígítása vizes oldat­ban kiváló gyógyszernek minősült számos halbetegség — saprolegniosis (balpenész) , costiosis (fátyolbeteg­ség), chllodeonellosis, trichodinosis, ichthypthiriosis (darakór) — leküz­désére, illetve megelőzésére. A haltenyésztésben jól bevált, szé­les körben alkalmazott malachitzöld Lengyelországból származik Sajnos az utóbbi években a lengyel mala­chitzöld importja akadozott. A hiány pótlására több külföldi anylin festékgyár malachitzöld min­táját próbálták ki. A vizsgálatok so­rán megállapították, hogy ezek a ha­lakra erősen toxikusak, illetve gyó­gyító és mérgező hatásuk között kicsi a különbség, vagy éppen a halakat már előbb mérgezik, mint azok élős­ködőire hatnának. Az NSZK-beli Bayer Gyógyszergyár a malachitzöldet gyógyszerként Is forgalmazza. Ezt akváriumi kísérletek során párhuzamosan vizsgálták több európai és távol-keleti gyártmányú készítménnyel, és a Bayer malachit­zöldet megfelelőnek találták a len­gyel gyártmány helyettesítésére. A „Malachitgrün oxalat“ az említett halparaziták leküzdésére kiválóan alkalmas. Mivel hatékonysága na­gyobb, eltérő adagolására hívnánk fel a horgásztársak figyelmét. A halak 24—48 órás tartós fürde­tésére csak 0,1 milliószoros hígítás­ban alkalmazhatjuk. Adagja ebben az esetben tehát 0,1 mg/liter. Egy 1000 köbméteres telelő vizébe csak 100 gr szükséges. Egy hektárnyi tófelületre 1 m-es átlagmélység esetén pedig 1 kg szer kell. A 4—5 óra időtartal­mú, halszállításoknál alkalmazott rö­vid fürdetésnél 0,2—Ó,4 mg/liter adag a megfelelő. A 20—45 perces rövid fürdetésnél, mely gyakran alkalma­zott eljárás a halkeltető házakban, például az ikrapenészesedés ellen, a 0,8 mg/liter hígítás a megfelelő. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a Bayer készítmény színe vizes olda­tában sokkal világosabb, mint a len­gyel készítményé. Azonos koncentrá­cióban fele annyira sem festi meg a vizet. — Ez ne tévessze meg a szak­embereket, akik többször alkalmaztak már ilyen fürdetési eljárást, és jól ismerik, hogy milyen színű egy ma­­lachittal kezelt tó vize. Sz. F. Az SZHSZ gútai (Kolárovo) he­lyi szervezete Füri István el­nök vezetésével már számos horgászversenyt szervezett. Az alap­szervezetnek, melynek tagsága ko­rábban a komáromi (Komárno) vá­rosi horgászszervezet kötelékébe tar­tozott, időközben önállóvá vált, ma 400 Telnőtt és 120 pionír horgász tagja van. A vezetőség a hagyomá­nyokhoz híven az idén Is megszervez­te a helyi jellegű halfogó versenyt, mely arra szolgált, hogy a tagok kö­zelebb kerüljenek egymáshoz, aminek nagy jelentősége van a társadalmi akciókban. A szóban forgó versenyen — a csergő és a császtai tavon — 170 sporthorgász állt rajthoz. A csehszlovák válogatott tagjai ré­szére is itt tartottak edzéseket, hogy sikerrel szerepelhessenek a közelgő versenyen, mert itt mérték össze ké­pességüket az osztrák válogatott tag­jaival, szép sikerrel. A szervezet el­nöke megjegyezte, hogy a mesterfo­gások elsajátítása nem egyszeri, ha­nem állandó feladat, s vizeinken va­lóban jó eredmények érhetők el. Eredményes versenyek Csak természetes, hogy a gútai horgászok őseik nyomdokain haladva öregbíteni kívánják a jó hírnevet, és az Aszód—csergői csatornán ennek megfelelően szervezték a 15. halfogó versenyt. A hazaiakon kívül a verse­nyen a komáromi (Komárno), az ér­sekújvári (Nové Zámky) és a mnsti sporthorgászok is rajtoltak. A ver­seny győztese Szabó Imre lett, aki összesen 99 halat fogott, s a nemzet­közi szabályok értelmében 1919 pon­tot ért el. A második helyre 1006 ponttal Barta József került, a harma­dik meg Pató József lett. Nagy példányokat nem fogtak. Csak kisebb halak „tisztelték meg“ horgaikat. Azok értek el jobb ered­ményeket, akik a kezdet kezdetén keszegezésre szereltek. Az eredményhirdetést szolid viga­lom követte. A jelenlévők mindegyike jó étvággyal fogyasztotta az ínycsik­landozó halászlét, vagy a sült kesze­get. Az Ínyenc ételek elkészítéséről Molnár Gyula halgazda, és Borka Géza vezetőségi tag gondoskodott. Ebben több horgász Is segítségükre volt. A versenyek nagy sikerélményt jelentenek mind a rajtolóknak, mind a szemlélőnek, ezért járunk ki szíve­sen a vizekhez. P. J. PLAVEC Látogatóban Mohács környékén A múlt év folyamán több alkalommal jártam az MNK- ban Baranya-megyében. A természet elbűvölő szépségeit csodálva, gyakran sétáltam a Mohács környéki Duna­­szakaszon. Nézelődés és merengés közben figyeltem arra, hogy e folyamszakasz vize talán kevésbé szennye­zett, mint például a főváros táján, esetleg nálunk Szlo­vákiában. Erről a természet tisztítóképessége jutott az eszembe. így szabadul meg a vén Duna a belé ömlő sok szennytől. Séta közben több horgásszal összetalálkoztam, és be­szélgettem, de magam is tapasztaltam, hogy a folyam ezen része halbőségnek örvend. A horgászok szép pél­dányokat szákoltak, egyikük sem áztatta feleslegesen a zsinórt. Kecsegét, amúrt, keszeget, vagy éppen balint vittek haza. Nem volt ritkaság a méretet meghaladó harcsa, s a nálnnk nagyon ritka kecsege vagy éppen a ponty zsák­mány. A jó lehetőségek növelték a sporthorgászok „ét­vágyát“, viszont fegyelmezetten engedték vissza a re túrpéldányokat, és a védett halakat, s így van ez rend­jén. Még a méretet már-már elérő egyedeket is vissza­eresztették, hadd nőjenek nagyra, a horgászok örömére. A hírneves mohácsi Duna-szakaszon más alkalmakkor is elbeszélgettem a horgászokkal. Tőlük tudom, hogy a megye 26 egyesületében megközelítően 10 ezer horgász tömörül. Az eltelt időszak adatai jó áttekintést nyújta­nak a horgászsikerekről. A mohácsiak több mint 167 tonna halat fogtak ki a Dunából horoggal. Egy-egy sporthorgászra közel 30 kiló zsákmány jutott. Ennek 47 százaléka ponty volt. Kedvezően javult a harcsa, s az amúr fogási aránya, süllőből és csukából viszont a szokottnál kevesebb akadt horogra. A fenti zsákmány persze nem adhat tiszta képet, mert a megyében halászati termelőszövetkezetek is vannak. A Mohácsi Halászati Tsz például 1 millió 873 ezer fo­rint értékű halat adott piacra, s ezzel a kép tisztábbá válik. Baranyában a halvédelemnek nagy jelentősége van. Ugyanakkor az állomány szaporításáról, a vizek halasí­­tásáról, de a környezet védelméről is gondoskodnak. A telet mindig a szervezet tagjainak az oktatására, és a hasznos rendezvények megtartására használják fel. Ak­kor tartják meg az évzáró taggyűléseket, ahol értékelik az eltelt időszak sikereit, s kitűzik a további célokat... P. J. P. Pótlási lehetőségek A horgászok lelkesedésé és áldo­zatvállalása közismert. Mindezek el­lenében állítom, hogy öt év alatt nem lehet mérhető eredményt felmutatni, és főleg nem, kizárólagosan halasí­­tással. Kétségbe vonom, hogy egy folyót ésszerű keretek között lehet pontyosftani, csnkásftani, sUllősíteni, méginkább, angolnásítani akkor, mi kor a folyó, mint élettér, kialakult körülményei folytán képtelen bizto­sítani a benépesítő élő szervezetek fenntartásához és természetes újra­termeléséhez nélkülözhetetlen alap­vető feltételeket, illetve csak szelek tiven és korlátozott mértékben. A folyók halasításához alkalmas fajt minden további nélkül meg lehet találni, s erre nemcsak a horgász és kis szerszámos befizetéseket lehet felhasználni, hanem annak akár 10 — 20-szorosát is. Ezzel azonban a fo­lyók halállománya érdekében még semmit sem tettünk. Elérhetjük ugyan, hogy egyes folyószakaszokon a kihe­lyezett halból vissza lehet fogni né­hány százaléknyit, ám csak addig, míg a készlet tart, s ezt a készletet állandóan fel kell tölteni. Az ilyen megoldást, még ha az elherdált mil­lióktól el is tekintünk, semilyen kö­rülmények között nem nevezhetjük a halállomány szabályozásának. Meg­nyugtató eredményt csak akkor re­mélhetünk, ha a lehetőségekhez ké­pest vissza tudjuk állítani az élettér eredeti állapotát, vagy legalábbis el­fogadhatóbb körülményeket tudunk biztosítani az őshonos halállomány számára. Mindenekelőtt tisztázni keli, hogy milyen cél érdekében kívánjuk óvni a folyók élővilágát, vagy azt gazda* gitani. Amikor a csatornák vonatko­zásában a növényevő halak státuszát értelmezzük, egyöntetű a vélemény, hogy a halasítás elsődleges feladata a növényi vegetáció visszaszorítása, vagyis a növények biológiai irtása. De vajon a folyók halasításának el­méletei között van-e hasonló egyér­telműséggel meghatározott cél? Ogy tűnik, nincs. Egy mindent magába foglaló közhely „ .. .fokozni kell a folyók halállományát, törekedve a nemes fajok arányának növelésére.“ Ebből szinte természetszerűen az kö­vetkezik, hogy mindezt a halászat gazdaságosabbá tétele és a sikeres horgászat érdekében kell tenni. Meggyőződésem, hogy az őshonos halállomány védelme kell, hogy le­gyen a folyóvízi halgazdálkodás min­denek fölé rendelt célja. Folyóink halállományának óvása olyan feladat, mely napjainkban is, de a jövőben még inkább az ember természetes környezetének érdekét szükséges, hogy szolgálja. Ebben csak eszköz és valahányadik rangú szempont a ha­lászat és a horgászat. Ahhoz ugyanis, hogy a folyók hal­állományára kisebb nagyobb mérték­ben hatni tudjunk, először a hullám­téri holt- és mellékágak szerepét és állapotát kell műszakilag megvizsgál­ni. (G. J.) VADAS7AT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Arozsnyói (Rožňava) járás leg­nagyobb, s egyik legaktivabb vadásztársaságát kerestem tel, hogy tájékozódjam a vadgazdálkodás terén elért eredményekről. Minden­nemű feladat teljesítésében — bele­értve a húseladást is — elsők a já­rásban. A 9600 hektáros birodalom­ban a 87 vadász évente félszáz szar­vast, 25 vaddisznót, s ugyanannyi őzet ejt el. A ragadozók lövése — róka, vadmacska, hiúz -»• itt nem korláto­zott. A múlt esztendőben például Fabo László csapdával három hlúzt fogott meg az állatkert részére. Me­zei Albinnak pedig a rókavadászat­ban volt szép sikere; nyolc róka ra­­vazságát sikerült kijátszania. Eseten­ként a szarvasállományban nagy ká­rokat okoznak az idetévedt farkasuk, s ezekből Is terítékre került egy-egy darab. tek persze a kukorica begyűjtésében is, hogy bizonyos mennyiségű szemes terményt szerezhessenek az állomány részére. A még hiányzó erőtakar­mányt sepredék gabonával pótolják. Ezt a szövetkezettől vásárolják. A szervezet minden tagja köteles egy sózó gondozására. A régi etetők helyébe újakat készítenek. Vadföldek létesltésvel csökkentik a szövetkezet növényknttúráiban előforduló vadká­rokat. Nyolc érdéi réten törték fel az ugart, s a földeket lucernával, si­lókukoricával, zabkeverékkel vetették be. Az emberi gondoskodás mellett az Idén a természet Is bőségesen el­látta eleséggel a vadat. Télen Is lak­mározhatnak a lehullott vadalmából, vadkörtéből, kökényből, borókából, csipkéből és a többi erdei gyümölcs­ből. A mogyorófák is roskadoznak a termétől. A tölgynek régen nem volt ilyen makk-termése, a vaddisznó nagy örömére. A vadászok ebből Is gyűjthetnek tartalékba. Télen 18 vadász ellenőrzi, s pon­tozza a vadakról való gondoskodást. Emiatt az előző években senkit sem kellett elmarasztalni. Mindenki köte­­lességtudóan végezte a feladatát. A területen nyolc vadászház van. A legkorszerűbbet >— szoba konyhás összkomforttal — az Idén adták át. Saját erőből építették társadalmi Mivel a Szilicel-fennsíkot nem öve­zi ősrengeteg, itt ts gondoskodni kell a vadak szervezett neveléséről. A va­dászat Izgalmas, ősi feszültséggel ter­hes élményeit, a vadászberkekben honos szertartásokat különös gonddal végzett vadneveléssel alapozzák meg. A vadgazdálkodás az országos Irány­elvek szerint elsőrendű feladátnak számít. A vadak téli etetéséhez szükséges takarmányok beszerzésében valameny­­nyl vadásznak meghatározott köte­lessége van. A házirend alapján egy vadásznak 200 kiló szénát kell be­­gyűjtenie az erdei rétekről. A szénát az etetőkben — mintegy 30 van be­lőle — tárolják. Idényben egy-egy napot segítenek a szövetkezetnek a rétek kaszálásában, és a szalma be takarításában. Az idén 26 tonna szé nát kaszáltak le, s gyűjtöttek be, to vöbbá 60 tonna bálázott szalmát szál lftottak a megadott helyre. Részt vet­munkában. Értékét 100 ezer koronára becsülik. Az élményre, újabb ismere­tek bővítésére éhező vadászok olyan etetőt készítenek, amelynek a köze­pén megfigyelő Is lesz. Onnan fogjak ellenőrizni, szemlélni és fotózni a vadat. A múlt esztendőben próbálkoztak a dámvad honosításával, de sikertele­nül. A hiúzok a vemhes egyedeket megtámadták és széjjeltépték. A me­zei nyúl megcsappant állományának a növelése viszont sikeres volt. Szívélyes kapcsolatban vannak a hanvai (Chanava) vadásztársasággal. A fennsíkról oda járnak fácánvadá­szatra. A vendégeket azonban bika­­bőgéskor fogadják. Az olomouci járás vadászaival szintén jó kapcsolatban vannak. Az elejtett vadak trófeái közül több öregbíti a kiállításokon jő hírnevü­ket Magyar József „vadkanagyara“ például egy nemzetközi értékelésen 3. díjat nyert. Mezei Sándor pedig a Szlovák Karst egyik ezüst 14-es szar­vasbikájának fejdíszével vált ismert­té. Csak hosszú felsorolásban érhet­nénk a sziliceí éremtáblázat végére. A szervezeti élet eseményei közül hadd említsem, hogy a tagsági gyű­léseket, szakfllmek vetítésével, elő­adásokkal és alkalmassági próbatesz­tekkel teszik változatossá, eredmé­nyessé. Olvasmányos vadászkróniká­juk hiteles dokumentumforrás. A szervezet anyagilag önálló. Évi bevétele 100—150 ezer korona. Van két kerekestraktoruk, egy kaszáló­gépük és egy motorfűrészük. Kihágás, jogtalan fegyverhasználat, nrvvadászat a szervezet területén még nem fordult elő. Ez a vadászok politikai és szakmai felkészültségé­nek magas színvonalát bizonyltja. KORCSMAROS LÄSZL0 A világ legnagyobb antilopja Az óriás jávorantilop (Taurotragus derbanus j viszonylag ritka állat. Mint­egy 12 ezer példány él belőle nap­jainkban Délnyugat-Ajrtkában. Állo­mányának megrltkulásához nagyban hozzájárult a szarvasmarha-tenyésztés elterjedése ezeken a vidékeken: az óriás jávorantilop igen fogékony a szarvasmarha-betegségek iránt. Az óriás antilopot nagyon nehéz megfigyelni élőhelyén. Ennek több oka is van. Néhány tucat állatot számláló csordában él, amely csordák hatalmas területek teljes állományát is jelenthetik. A csordát magát sem könnyű megtalálni, mivel táplálékot keresve a szavannában állandóan vándorol. Ezek az állatok csak a friss hajtásokat, fiatal leveleket eszik meg, felváltva a rügyekkel. Hogy ezt a táplálékot kellő mennyiségben meg­találják, naponta mintegy 12—20 ki­lométert járnak be. Az óriás jávorantipok Igen gyanak­­vóak. Egymást követó napokon soha­sem legelnek vagy isznak ugyanazon a helyen. Állandóan ugrásra készek, s ha az „őrszem* veszélyt telez, azonnal eljutnak. Gyengéjük, mint minden növény­evőnek, hogy szeretik a sót, ezért gyakran keresik fel a természetes sónyaló helyeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom