Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-13 / 45. szám

1982. november IS. SZABAD FÖLDMŰVES KAZAH SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Területe: 2 millió 700 négyzetkilo­méter Lakossága: 15 millió Fővárosa: Alma-Ata, lakóinak száma 1 millió A Szovjetunió második leg­nagyobb és negyedik legnépe­sebb köztársasága, Kazahsztán 1980-ban ünnepelte fennállásá­nak 60. évfordulóját. 1920. au­gusztus 26-án jött létre a Ka sah Autonóm Köztársaság, amely 193t-ban alakult át Ka­­sah SZSZK-vá. A cári Oroszor­szág egyik legelmaradottab te­rülete — ma a Szovjetunió egyik leggyorsabban fejlő­dd köztársasága. Kazahsztánt az ország egyik éléskamrájának Is nevezik, bár dina­mikusan fejlődik az Ipara Is. Már 1980- ban hatszor annyit termelt, mint egész Oroszország a for­radalom előtt. Fő­városa, Alma-Ata talán a legfiata­labb a köztársasá­gi székhelyek kö­zött — alig több, mint százéves —, s csak az utóbbi néhány évtizedben vált igazán város­sá. Alma-Ata na­gyon szép — vad­regényes völgykat­lanban, a Tien-San hegység Zsilijszkij Alatau gerincének lábánál fekszik, a Nagy- és a Kis-Al­­maatyinka folyók partján. Kazahsztán törté­nelme az időszá­mításunk előtti időkig nyúlik visz­­sza. Régi kínai és görög útleírások is említést tesznek a fejlett kultúrával és kézműiparral rendelkező har­cias szákokról. Az alma-atai néprajzi múzeum nagy becsben tartott kiállítási tárgyal között mutatják meg a látogatóknak egy több mint két és fél ezer évvel ezelőtt élt szák herceg nemrég feltárt sírjának pom­pás aranyleleteit. Régi történelmük ellenére a kazahok méltán vallják, hogy szinte mindent a forradalom­nak és az azóta eltelt több mint hat évtizednek köszönhet­nek. Voltaképpen még a nevü­ket is, hiszen a forradalom előtt és egy Ideig utána is gyakran keverték ősze a kir­gizeket a hozzájuk nyelvileg közel álló, a szintén török nyelvcsoportba tartozó kazahok­­kal (és megfordítva), a kaza­­hokat kirgizkajszákoknak, a kirgizeket pedig — megkülön­böztetésül — karakirgizeknek nevezték. Az elmúlt hat évtized nem­csak egy önálló kultúrájú ka­zalt nemzet kialakulásnak, Il­letve stabilizálódásának korsza­ka volt, hanem rohamos gazda­sági fejlődésének is. A cári Oroszország egyik legelmara­dottabb területe — ma a Szov­jetunió egyik leggyorsabban fejlődő köztársasága. Kazahsz­tánt a Szovjetunió egyik élés­kamrájának is nevezik, bár di­­nuamikusan fejlődik az ipara is. Néhány adat jól jellemez­heti ezt a fejlődést: Kazahsztán ipara 1980-ban 4,4-szer annyit termelt, mint 1960-ban, s hat­Kazab népművészeti együttes szór annyit, mint egész Orosz­ország a forradalom előtt. Egy másik összehasonlítás: Kazah­sztán ipara fél nap alatt ter­mel annyit, mint 1920-ban, két hét alatt annyit, mint 1927-ben — az iparosítás első évei után — a köztársaság gyárai és üze­mei előállítottak. A köztársaság villamosenergiatermelése 1980- ban egy főre számítva (60 mil­liárd kilowattóra 14,8 millió la­kosra) meghaladta például a magyarországi szintet. Kazahsztán igen gazdag ter­mészeti kincsekben. A köztár­saság nagy mennyiségű vasat, szenet, rezet, ólmot és kőola­jat ad a népgazdaságnak. Eki­­basztuz (pavlodari terület) kül­színi fejtései például évente 70—75 millió tonna szenet ad­nak. Itt létesítik a Szovjetunió egyik legnagyobb energetikai centrumát, öt hatalmas, egyen­ként négyezer megawatt telje­sítményű hőerőművet építenek, melyek a szenet a helyszínen alakítják át áramá. A világ egyik leggazdagabb vesérclelő­­helyeként emlegetik a szokolo­­vo-szarbajit, ahol mintegy 30 millió tonna ércet nyernek úgy­szintén külszíni fejtésből, és juttatnak — a helyi kombinát­ban végzett dúsítás után — Ka­raganda és az Ural-vidék ko­hóóriásainak. (A vasércbánya és dúsító dolgozói részére épült Rudnij város). Kazahsztán ve­zető szerepet tölt be a Szov­jetunió réz- és cinkbányászatá­ban, de bőven van itt ólom, bauxit, titán és egy sereg rit­ka fém. Ez az itteni gyors ipa­­rosodaás alapja. A kazah gép­gyártás korszerű termékeit a világ több mint 80 országába exportálják, s a köztársaság műtrágyagyártása megközelíti az évi 1,5 millió tonnát. A köztársaság történelmé­nek fontos szakaszaként emle­getik a szfizföldek feltörésének éveit. Főként a köztársaság északi területein 1954—1960 kö­zött csaknem 26 millió hektár szűzföldet és parlagföldet vál­toztattak termővé. Azóta Ka­zahsztán lett a Szovjetunió má­sodik legnagyobb gabonatermő területe. A megmaradt sztyep­pe kb. 35 millió juhot tarta­nak, az ország a gyapjú és a karakülprém-termelésben a má­sodik a Szovjetunióban. A Szir­­darja völgyben fejlett a rizs­termesztés. A gyapottermesztés főleg a csimkenti terület ön'ü­­zőrendszereihez kapcsolódik. Nemzetiségi tekintetben alig­hanem a Szovjetunió legtar­Alma-Atát kertvárosnak is nevezik. Tíz év alatt több mint egymillió facsemetét ültettek ki a városban. kább vidéke ez, mintegy száz különböző nép és népcsoport lakja: a kazahok mellett oro­szok, ukránok, üzbégek, belo­ruszok, ujgorok (kazah-kínai keverék), dungánok, tatárok, koreaiak, karakalpakok, néme­tek és megannyi más népe a Szovjetuniónak. A köztársaság­ban 355 újság és időszaki ki­advány jelenik meg — a ka­zah és az orosz mellett njgur, koreai és német nyelven is ad­nak ki újságokat. A köztársa­ság 29 színháza és 25 koncert­irodája között az összes főbb nemzetiség kultúráját ápoló együttesek megtalálhatók. KAZAHSZTÁNI ÉRDEKESSÉGEK ■ Kazahsztán 52. felsőokta­tási intézménye, az Állami Színházművészeti Főiskola az 1981/82-es tanév kezdetén nyílt meg Alma-Atában. Az intézet­ben a színházak és a filmgyá­rak számára képeznek színésze­ket, rendezőket, díszlettervező­Falusi ponoráma két és más szakembereket. Az új oktatási intézmény megnyi­tása örömteli esemény volt a köztársaság kulturális életében. Kazahsztánban 29 hivatásos és több mint 130 népi színház, kö­rülbelül 30 műsorszervező in­tézmény, filmstúdió, tévéköz­pont működik, és széles körű múzeumhálózat épült ki. ■ Alma-Ata már a 14. szov­jet város, amelyben metró épül. Az 1981—1985-ös években épü­lő metrónak három vonala lesz, egy óra alatt 40 ezer utast fog szállítani. Noha a ka­zah fővárosban és környékén fokozott a szeizmikus tevékeny­ség, a metró „állni fogja, a 12 fokos Mercalli-skála szerinti 9 fok erősségű földrengést Is. Tervezői felhasználták a tas­­kenti metró építése során szer­zett tapasztalatokat, ahol ha­sonlók a természeti feltételek. ■ A Tien-San egyik csúcsán — 2700 méter tengerszint fe­letti magasságban új csillag­vizsgálót adtak át Kazahsztán-Foto: APN. ban. A csillagvizsgáló nagy se­gítséget nyújt a tudósoknak tá­voli csillagok és bolygók meg­figyelésében. ■ A kazah fővárosban kiállí­tották az ősi szíklarajzok má­solatait. Az értékeket — 14 ezer esztendősek Is vannak kö­zöttük — az utóbbi években geológusok, természetkutatók, régészek fedezték fel a Balhas­­tó vidékén. Szinte érintetlenek. Az ázsiai táj valamikori állat­világát ábrázolják. Törvény óvja az „éneklő he­gyet“. — Kazahsztán egyik ér­dekessége az Akkum-Kalkan hegység, amelynek „éneklő ho­mokját“ Immár természetvédel­mi törvény óvja. A sajátos, ter­mészet alkotta „orgona“ tulaj­donképpen egy háromszáz mé­ter magas és három kilométer hosszú futőhomokhegy. Száraz Időben, amikor szélrohamok na­gyobb mennyiségű homokot hordanak le a hegyről, a kép­ződmény hirtelen „énekelni“, vibrálni kezd. Am a hegy hang; ja akkor válik különösen erős­sé, ha emberek futnak le ró­la. A vizsgálatok során bebizo­nyosodott, hogy a Belhas-tó partjától délre emelkedő hegy rendkívül tiszta, egynemű ho­mok. Az éneklő hegyet a szél fújta össze egy tő helyén, amely már a történelem előtti idők­ben kiszáradt. Minirepülőgépeket szerkesz­tett a Kazah SZSZK-ban a Dzsambulvosztroj esztergályosa. A gép súlya 350 köbcentiméte­res motorjával együtt ötvenöt kilogramm, óránként hatvan ki­lométeres sebességgel repül, s eléri a kétezer méter magas­ságot. Konstruktőre eddig két­száz repülést hajtott végre. A minígép kiterjesztett szárnyal­nak szélessége tíz méter, s ösz­­szecsukva belefér egy Zaporo­­zsec csomagtartójába. Tóth László Talán nem hangzik rosszul, ha le­írom, hogy Laci a Színház egyik nagy öregje. No nem egészen jó a szó, ez csak amolyan műszó. Mert azt szokták mondani, hogy „öreg em­ber, nem vén ember“. De nem ám! Pláne az 6 esetében. Bár 1922-ben született Rimaszombatban (Rimavská Sobota), de még mindig Idősebb „bonviván“ szerepeket játszik. A színház alapítása utáni első évben lépett be a társulatba. Kellemes kül­seje, szép énekhangja meghatározta szerepkörét. Nem Is maradtak el a hős-szerepek. Első nagyobb szerepe a Csikós földbirtokos fiúja. Ezt kö­veti az Aranyember Kanizsa főhad­nagya, majd az Ingyenélők kérője és a Tanítúnő szolgabírája. Mind egy­­egy jól megformált karakterfigura. Ezután magyarországi főrendezőt kap a színház, aki meglátja Laciban a humorra hajló alkatot Is és ráosztják a Ketten a veremben című komédia egyik főszerepét, a bárót. Ebben Si­­poss Jenővel két vidám csavargót játszanak, akik belekerülnek egy kém­történetbe és végig bukdácsolják, ko­­médlázzák az egész előadást. Szinte lubickolnak a szituációkban, és any­­nyl Ötletet halmoznak egymásra, hogy a rendezőnek kell már közbelépnie. A közönség esténként gurul a neve­téstől. Következik a Szélvihar jegyző­je s a felejthetetlen nagy szerep, a Néma levente Agárdy Péterje. Ezt kétszer Is felújította a színház, és majd 15 év különbséggel, de egyfor­ma sikerrel és Illúziót keltőén ját­szott benne Laci. Következik a Figaro házassága grófja, amiben olyan „grófosan“ ját­szik, hogy azóta megmaradt becene­vének a „gróf“. Közben ő a Csendes­tengert éden kapitánya s a Vidor család szolgablrőja. Majd jön élete és színházunk legbravúrosabb beug­rása. Három nappal a premier előtt, egy megbetegedett kollégától átveszi a Három szegény szabólegény fősze­repét, Léniát. Óriási szerep ez. Szinte lehetetlen olyan gyorsan beugrani egy Ilyen nagy szerepbe, mint neki sikerült. Igaz, hogy mindenütt fel voltak neki Írva a dalszövegek, tükör hátán, rejtett zugokban, dehát ez csak természetes. S még ezeket elol­vasva énekelni Is nagy dolog. I Utána egy édes esete volt a Lám­pásban, ahol egy falusi muzsikust játszik, aki a színpadon szerenádot ad szerelmének. Ügy volt megoldva, hogy 6 megzsírozott vonóval csak Imitálja a hegedülést és a színfalak mögött egy profi hegedűs játssza az igazi szerenádot Nos akkor vettünk fel egy új világosítót, aki fentről nézhette csak a darabot a reflektor­­hídról és így nem láthatta a „profi“ hegedűst, csak Lacit. Az előadás után aztán lelkesen gratulált a játékhoz és később sem akarta elhinni, hogy nem Laci hegedült. Olyan pontosan és átéléssel utánozta le Laci még a „gllssandőkat“, a virtuóz „plánökat“ is. Laci ezután Is egymás után játssza a Jobbnál Jobb szerepeket. Igazán elhalmozza vele a színház, ö a Ka­viár tengerészkapitánya, az Űri muri Lekencel Mukija s a Kisasszonyok a magasban orvosa. Aztán ismét vígjá­tékban kerül össze Siposs Jenővel, és itt a Windsori víg nőkben megint kikomédiáziiatják magukat. Még vív­nak is a színpadon, s a végén mint kérők felsülnek. De csak a szerep szerint, mert mint színészek sikert aratnak. Különben Siposs Jenővel történt Tőth Lacinak egy rendkívüli esete. A nagy bolondozásban szépen összekeverték a szöveget, s ahogy már lenni szokott, el is felejtették. Csak úgy, a maguk szövegét mondták a végén, amiből kifogyva savanyú arccal elhallgattak, majd Laci a nagy csendben halkan megszólalt „Látod komám, milyen nehéz dolog is ez.“ A súgó annyira élvezte a sa­ját rögtönzött szövegüket, hogy csak arra döbbent rá, hogy nem az erede­tit mondják és kezdte hirtelenében besúgni az igazit. S ment az előadás tovább. A közönség persze azt hitte, hogy így van rendezve. Hiába, a szí­nésznek még akkor ts hitelesnek kell lennie a színpadon, ha belezavarodik a szerepébe. Ezért színész, ha színész. Volt Lacinak Is, akárcsak a többi színésznek jó egy néhány bakija is. Egyet elmesélek. A Cigányban ő a hajdú és így kiált rá a cigányt ját­szó Dráfira. „Sült hazugság az, amit mondasz, de nekem ez tök mindegy.“ így a szöveg. Nos Laci barátunk az egyik előadáson összevonta a két mondatot, imigyen: „Sült tök az egész, no de mindegyl“ S ezen nemcsak ml nevettünk, de a közönség-is. Utoljára a Zöld fához címzett fogadóban ját­szottunk együtt, ahol Laci egy Ameri­kából hazajött kivándorlót alakít, akt a darabban agyonlövi magát. Ahogy kiment a színpadról és a színfalak mögött elhangzott a pisztolylövés, hát olyan csend lett, hogy szinte fájt. Éreztük mi színészek, kollégák, de a közönség Is, hogy üresebb lett a szín­pad nélküle. Szívemből kívánom, hogy még so­káig játsszon és alakításaival töltse be a színpadot. De ehhez az kell, hogy még sokáig jóképű, „stramm öregje“ maradjon a társulatnak. SIPOSS ERNŰ örök "szöwetség©“

Next

/
Oldalképek
Tartalom