Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-30 / 43. szám
1982. október 30. SZABAD FÖLDMŰVES 13 az összefüggések ismerete A szarvasmarha-tenyésztés feladatairól sokat beszélünk. A szakmai körökben pontosan tudják, hogy hány százalékkal kell az előző évhez képest növelni a termelést, hogy tejből és húsból mennyit kell termelni ahhoz, hogy a népgazdasági előirányzatok teljesüljenek. Ez jó dolog, de önmagában nem elég. Až állattenyésztésnek ugyanis nemcsak több terméket kell évről évre előállítania, hanem fajlagosan olcsóbban is kell termelnie. Ez a feltétele annak, hogy az üzemi jövedelemnek — a feszítettebb feltételek mellett Is — biztosítsák a gazdálkodáshoz és fejlesztéshez szükséges alapokat. Ehhez azonban nem elég csak „olcsón termelni“------a megtermett takarnr'nynövények beltartalmi értékének * javítása is a realizálás fontos feltétele. Az ál-és a takarmányozást, valamint az emberi tényező szerepét kell kiemelnünk. A régi, elavult istállókat korszerűsítették, s új* istállókat építettek. A szó szoros értelmében vett, korszerű istállójuk nincs. Az egyszerűbb — olcsóbb — anyagból és részelemekből felépített Istállók viszont a szakmai viták helyett is azt bizonyítják, hogy ilyen körülmények között — a több tízezer koronás tehénférőhelyek mellőzésével — is lehet magas szinten tejet termelni. Az állategészségügyi helyzet kapcsán időben tudatosították, hogy csak egészséges állatok képesek 4 ezer liter fölötti tejtermelésre. A döntő kérdésekben: a telepek zártsága, a technológia pontos betartása, a higiénia és nem utolsósorban a szakképKováts Gyula agrármérnök, a gazdaság igazgatója lattenyésztésben tehát a széleskörűen értelmezett mennyiségi feladatok mellett a minőségi követelményeknek is . legalább hasonló mértékben kell nö'vekédniük. Ézért közös okulásunkra az eddigieknél lényegesen többet kell ezekről a fontos minőségi követelményekről szólni, s főleg még többet tenni az ezzel összefüggő feladatok teljesítésért. GAZDASÁGOS ÉS MAGAS SZINTŰ TEJTERMELÉS — Gazdaságunk tevékenységének lő profilját a hús- és a tejtermelés képezi. Ennek megfelelően növénytermesztésünkben a takarmánynövények termesztése dominál. Különös gondot fordítunk a dolgozók anyagi érdekeltségére, kezdeményezőkészségük kibontakoztatására. Az összpontosítás és a szakosítás megoldásával állattenyésztésünk fő ágazati rendszerre tagozódik, mely ágazatokból, illetve farmokból — sertéstelep, növendék- és hízómarhatelep, tehenészeti telep — tevődik össze. Egységeinket az illetékes vezetők nagy hatáskörrel és teljes felelősségei Irányítják. A gazdasági tevékenység rendszeres heti értékelése minden termelőegységünknél megtörténik, ahol a munka eredményessége mérhető, s az eredmények alakulását befolyásolhatja a vezetés. Terveink megvalósításának biztosítéka megfelelő létszámú, magas szinten képzett szakember-kollektívánk, és a munkájuk során felhalmozódott biztos alapja a nagy genetikai értékű keresztezett szarvasmarha-állomány, s annak termelési potenciálja. Tenyésztői munkánk alappillére pedig az állatok céltudatos, előre kidolgozott program szerint való tenyésztése és tartása — vázolta a gazdaság állattenyésztésének „képét“ Kováts Gyula agrármérnök, a bősi (Gabčíkovo) Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság igazgatója. A 3620 hektáros szántóterületen gazdálkodó állami gazdaság 1335 darabot számláló tehénállománya két farmon van elhelyezve. Egy tel.'ntől átlagosan — a hádromnegyedév! értékelés alapján — naponta 11 liter tejet fejtek, s az idén 4 millió 500 ezer liter tej eladásával számolnak. Az értékesített tej, évek óta — 3,68 százalékos zsírtartalommal — az első minőségi osztályba nyer besorolást, ami évente 900 ezer koronás többletjövedelmet jelent a gazdaságnak. A TERMELÉSNÖVEKEDÉS MÖDjAI A termelést meghatározó tényezők közül elsősorban a tartástechnológiát, az állategészségügyi helyzetet Az állami gazdaság szántóterülete a dunai vízi erőmű építése következtében 470 hektárral csökkent. Az önsajnáltatás és az egymásramutogatás helyett — növénytermesztési feladataik teljesítése, s a takarmányalap megteremtése érdekében — a megváltozott feltételekhez cselekvőén igazodtak. A CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozatához — A takarmányok minőségének megóvásával... számottevő szántóterület szabadítható fel — igazodva, a helyi adottságokból kiindulva — saját hagyományaikra alapozva — még ésszerűbbé, hatékonyabbá tették a takarmánynövények termesztését, s a minőség javítását. zett dolgozók révén sikerült elérniük, hogy gümőkór- és brucellózis-mentes az állományuk. Ha közelebbről vizsgáljuk az állategészségügyi helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy miért olyan jó a borjak, a növendékek és a tehenek egészségi állapota. Az állami gazdaság vezetői ugyanis azokra a munkákra, ahol különösen nagy figyelmet kell fordítani a betegségek megelőzésére, a legszakképzettebb dolgozókat állították. E munkák pedig az ellés előkészítése, az elletés és a borjúnevelés. Mindhárom szakaszon olyan emberek gondozzák az állatokat, akiknek hozzáértése, fegyelmezettsége biztosíték a sikerre. Annak a már sokszor hangoztatott tenyésztési követelménynek, hogy a lehetőségek szerint minden borjút fel kell nevelni — tartalmat is adnak a gazdaságban, öt évvel ezelőtt például száz tehéntől csupán 85, jelenleg viszont már 100 borjút választanak el. Az eredmények azzal magyarázhatók, hogy a borjú megszületésétől kezdve megfelelő elhelyezéssel, gondoskodással kiküszöbölik a betegségeket. Az intenzív termelésű tehénre jellemző konstitúcló, alkat csak a sok mozgást biztosító, szabad tartás esetén alakul ki. Ezért választás után az üszőborjakat üszőnevelő telepre viszik, ahol legelőre alapozott takarmányozással nevelik őket. A vemhes üszőket az ellés előtti 2—3 hónapig változatlanul takarmá* nyozzák. Ezt követően takarmányadagjukat fokozatosan olyan mértékben növelik, hogy elléskor takarmányadagjuk beltartalmi értékben megfeleljen a laktáció várható csúcsperiódusa tápanyagigényének. A tejkiesés megelőzése érdekében, a vemhes üszők beállításáról, a lehető legoptimálisabb selejtezési arány biztosításáról szakbizottság — a gazdaság állatorvosa, az állattenyésztési ágazatvezető és a telepvezető — dönt. Az elmondottakból egyértelműen kitűnik — s erre mindazoknak érdemes odafigyelni, akik a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésén fáradoznak —, hogy az állategészségügyi munkában alapvető jelentőséggel bír a szakmai és az ökonómiai szempontok összhangjának megteremtése. Az illetékeseknek az állategészségügyi munkában nem a hibakeresést kell látni, hanem azt a rendkívül fontos és értékes szakmai tevékenységet, amely sajátos eszközeivel számottevően segíti a gazdaságokat abban, hogy mindinkább ki tudják használni az állatok termelőképességében rejlő tartalékokat, s ezzel több és jobb minőségű állati termék termelése révév A korszerű л *• *вШ Й|1 takarmányszárító л • * % г вШН számottevően javuljon az állatié- marhák és növendék állatok takarnyésztési ágazat jövedelmezősége. mányozására alkalmazzák. _____________ Lucernából, silókukoricából és fűfélékböl 2 ezer tonna szemcsézett takarmányt készítettek. A tehenek téli takarmányozásában fontos szerepet tölt be a takarmányrépa is, melyből 7 tonnás hektáronkénti hozamot éltek el. Az őszi takarmánykeverékeket zölden etetik, illetve lucernával szenázsolják. Másodvetéseik jól beváltak, 2,5—3 tonnás hektáronkénti zöldtömeget biztosítanak, s az 510 hektáros lucernást 5 alkalommal kaszálják. A borjak és a vemhes üszők részére 1330 tonna jó minőségű lucernaszénát készítettek. A tavaszi zöldtakarmányozást a Perkóval kezdik, s utána pedig a 100 hektáros szántóföldi legelőre alapoznak, mely a tehenészet szomszédságában van. A búzából 5,8, árpából 5,57 tonnás hektáronkénti hozamokat elérő gazdaságban kukoricából 7 tonnás hektáronkénti hozamokra számítanak. A kukorica 900 hektáros termőterületéből 180 hektár termését — mintegy 23 ezer tonna tömeget — CCM-módszerrel tartósítottak. AZ EMBEREK HOZZÁÉRTÉSE A tehenészeti telepeken dolgozó szakmunkások nehéz fizikai munkát végeznek, még akkor is, ha az istállók gépesítettek. Az alapmunkadíjbesorolás ennek alapján történt. Személyes jövedelmük döntő része a tervcélok megvalósításához, illetve azok túlteljesítéséhez kapcsolódik. Érdekes módon a 4 ezer liter fölötti tehenenkénti fejési átlag, s a tej első minőségi osztályba való besorolása ebben a gazdaságban az alapkövetelmények közé tartozik. A tehenészetben 4 szocialista brigád tevékenykedik, s közülük legeredményesebb a faluréti farmon dolgozó kollektíva. A Király, a Csémi, a Mészáros és Csóka házaspár ezen a farmon olyan eredményeket ér el, melyek hatóereje az egész gazda Ságra kisugárzik. KÖVETKEZTETÉSEK Nem szükséges az eredményes tej termelés nyitját különösebben keres ni. Ehelyett engedményt nem tűri módon, valóban a hozzáértő gazdi gondosságával meg kell tenni mind azt, amit már régóta tudunk, s ami i tejtermelés ABC-jéhez tartozik. Bősöl — különben ezt az országban mindé nütt tudják, csak nem mindenhol va lósítják meg — tisztában vannak az zal, amit a sikeres tejtermelés^ érdé kében tenni kell. Ezek a gondolatol fogalmazódtak meg bennem, amiko a siker feltételei és az összefüggése] felől érdeklődtem. — Naponta ellenőrizzük és szeméh szerint folyamatosan számon kérjüí a falar]atnk végrehajtását, rendszeresen foglalkozunk a tehenészettel, a „hozzáálláson", a „szemléleten“ múlik a siker — így fogalmazott érthető módon a gazdaság fiatal igazgatója. Mindez nagyon egyszerűnek tűnik, és nincs is másról szó, mint hogy idejében etetnek, ismerik, hogy melyik takarmányuknak milyen a beitartalmi értéke, s a takarmánynövények termőterületének kiválasztását nem tekintik harmadrendű feladatnak. Látszatra mindez egyszerű, természetes dolog — mondhatja bárki, fgy igaz! Egy sor, sikert meghatározó, egyértelműen az emberek hozzáértő munkájával, a szigorú szakmai fegyelemmel összefüggő tényező. CSIBA LÄSZLÖ SZELLEMÉBEN földben maradt értékek A jelenlegi bonyolult külső és belső gazdasági feltételek között az eddigi életszínvonal csak úgy tartható meg, ha a népgazdaság valamennyi ágazatában a termelés hatékonyságára és gazdaságosságára helyezzük a fő hangsúlyt. Előtérbe kívánkoznak azok az ésszerű intézkedések, módszerek, eljárások, amelyek lehetővé teszik az adott lehetőségek maximális kihasználását. Vonatkozik ez teljes mértékben a mezőgazdasági termelésre is. Hiszen gyakran tapasztalhatjuk. hogy a tetemes anyagi ráfordítások nem hozzák meg a várt eredményeket. A termelés ésszerűsítési tényezői között kiemelkedő helyen szerepel a minőség javítása, az energiaforrásokkal és az anyagi eszközökkel való fokozott takarékusság, valamint a termelési folyamatban előforduló mindennemű veszteség csökkentése. A növénytermesztés szakaszán számtalan oka lehet a gyakran megakadályozható veszteségeknek: például a helytelen agrotechnika, az elégtelen tápanyagpótlás, a szakszerűtlen növényvédelem, a gyenge biológiai anyag stb. Am a legnagyobb veszteségek a betakarítás során keletkeznek. Igaz. a betakarítási munkák nagyarányú gépesítése törvényszerűen lényegesen nágyobb veszteséggel jár, mint a hajdanában kézzel végzett betakarítás. De az is igaz, hogy e veszteségeknek jelentős hányada felelősségteljesebb hozzáállással, minőségi munkával, jobb odafigyeléssel elkerülhető. Népgazdaságunknak évek óta komoly problémát okoz a cukorrépa aránylag gyenge hozama. Érdekes módon a biológiai leltározások során végzett felmérések általában lényegesen nagyob terméssel kecsegtetnek, mint amennyit a valóságban elérünk. Ez pedig mind a külkereskedelemben, mind a belföldi ellátásban gyakran feszültségeket, bonyodalmakat eredményez. A lábon álló termés és a valóságban elkönyvelt hozam közötti különbözet, amely gyakran kiteszi a harminc százalékot, többnyire a betakarítási veszteségek rovására írható, ez az összterületre átszámítva óriási mennyiség. A cukurrépa betakarítási veszteségei is elkerülhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők, ha a mezőgazdasági üzemekben eleget tesznek az agrotechnikai előírásuknak. Közismert, hogy a minimális veszteséggel történő betakarításnak alfája és ómegája az egyenletesen fejlett növényzet kialakítása és a megkövetelt egyedszám elérése. Ha e fontos tényezők közül valamelyik nincs biztosítva, vagy ha az időjárási viszonyok olyanok, hogy a gépi betakarítás nagy veszteségekkel jár, akkor a kézi begyűjtéshez kell folyamodni. Sajnos, ezt az alapelvet a gazdaságok többségében az idén is figyelmen kívül hagyták. Halott a szélerózió 6s a kedvezőtlen, aszályos időjárási viszonyok következtében már a te* nyészidő kezdetén nyilvánvaló volt, hogy sok helyütt nem lesz meg a megkövetelt egyedszám, s ennek következtében a cukorrépa növényzete egyenlőtlen, vagyis a gépi betakarításra alkalmatlan lesz. A felsőbb szervek jóval a cukorrépakampány kezdete előtt utasításokat adtak ki a kézi betakarítás alkalmazására ott, ahol az egyedszám nem éri el legalább az ötvenezret, vagy a talajviszonyok nehezítik a gépek munkáját. A lakosság felé is felhívással fordultak, hogy legyenek a mezőgazdasági üzemek segítségére. A mezőgazdasági üzemeknek elég idejük volt arra, hogy a nemzeti ‘bizottságukkal, a társadalmi szervezetekkel, a védnökség! üzemekkel és az iskolákkal együttműködve felkészüljenek szükség esetén a cukorrépa kézi betakarítására. Az idén pedig erre valóban nagy szükség volt. A kampány első harmadában csak nagy erőfeszítések árán lehtett kiszántani a répát a száraz, rögös talajból, ami a betakarítási veszteségeket csak növelte. Ennek dacára, míg tavaly a terület 90, addig az idén 93 százalékán gépi betakarítást alkalmaztak. Igaz, ez egy* szerűbb, kevésbé munkaigényes megoldás, de milyen tetemes veszteségek árán? Gondolom, nem kell külön hangsúlyoznom az ebből származó népgazdasági károkat. A kampány még nem ért véget, s mindenhol változtatni lehet a helytelen gyakorlaton, a közömbösségen, a nemtörődömségen. Tetemes mennyiségű termést menthetnénk meg. Ha a betakarítási veszteségeket csak egy százalékkal sikerülne csökkenteni,, akkor szlovákiai viszonylatban 16—20 ezer tonnával több termést takaríthatnánk be. Érdemes ezen nemcsak elgondolkozni, hanem sürgősen cselekedni is. •—klm« A siker feltétele KOMMENT i Tudatosították, hogy a tömegtakarmányokat napjainkban nem a területegységekről nyerhető bruttó tömeg, hanem az egységnyi ráfordítás alap- , ján legkedvezőbben elérhető tápláló- ] anyagok, illetve ezek felhasználásá- | val nyerhető tej és hús mennyiségé- , vei kell mérni. i Az elmondottakból kiindulva nagy i gondot fordítottak a takarmánvnövé- < nyék táblakiválasztására, a talajmun- i kára és az agrotechnikára. A Duna i menti vizenyős talajú parcellákon i például nem termesztenek takar- i mánynövényeket. Az intenzív tejter- i melés és az okszerű takarmányozás összefüggéseiből kiindulva megváló- ; sították azt a célt, mely azt szorgalmazza, hogy a takarmánynövények termesztésének láncolata a betakarítással és a tárolással fejeződik be. Tehénállományuk takarmányozásé- ' nak alapját a szilázs képezi. Silókukoricából 55 tonnás hektáronkénti . hozamot értek el, s Igényességgel, a 1 szellemi és a fizikai erőt nem kímélő munkával 17 ezer 200 tonna kiváló minőségi szilázst készítettek. A jó beltartalmi értéket a fajta, a vetési és betakarítási idő optimális megválasztásával biztosították. A silókuko- ; ricatáblák széleiről nyert gyomosabb ' zöldtömeget — a szilázs minőségének megóvása érdekében — nem szilázsolták, hanem szárították. A tehenek részére a silókukoricán : kívül, kiváló minőségű szilázst készí- ] tettek leveles cukorrépafejből és répaszeletből külön-külön silóvermek- , ben tartósítva. A másodosztályúnak számító vegyes szilázst — répaszelet, leveles répafej, kukortcaszár — csak a hízó- i A cél: minden borjút felnevelni Fotó: Tóth Józsel
