Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-30 / 43. szám
A SZŐLŐBEN Az idei szüretre nem lehet panaszunk, a szőlő bőségesen fizetett az egész évi iáradozásért. Dél-Szlovákiában rekordtermés volt, nagyüzemben és háztájiban egyaránt. És ami nagyon fontos, a szőlő egészséges volt, rothadás csak elvétve fordult elő, s tulajdonképpen az időjárás is kedvezett a szüretelőknek. Egyetlen okunk volt a bosszúságra: a gyenge cukortartalom. De ez már sajnos velejárója a nagy hozamnak. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy a gazdag termés által kimerített tápanyagokat pótoljuk. Ha egy mód van rá, áranként hét-nyolc mázsa szerves trágyát dolgozzunk be a földbe. Csak hasznunkra lehet, ha a szerves trágyán kívül irég hat-nyolc kilogramm kénsavas káliumot és ugyanannyi szuperfoszfátot is juttatunk egy ár szőlőterületre, a barázdákba szórva. A juttatott trágyaféleségekre vékony földréteg kerüljön a barázdában, mert csak így lehet elejét venni a tápanyag-veszteségnek. Sokan telepítéshez készülődnek. Ideje, hogy alaposan előkészítsék a talajt. A beültetésre szánt területről el kell távolítani minden olyan anyagot (szemét, gyom, beteg, kivénült gyümölcsfák stb.j, melyek gátolják a telepítési munkákat, később pedig csökkentik a növényvédelem hatékonyságát. Laboratóriumi talajvizsgálat alapján végezzék el a tápanyagpótlást és a telepítendő fajtákat is ennek ismeretében válasszák meg. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat a talajforgatás során kell kijuttatni, hogy a tápanyagok a gyökérzónába kerüljenek. A nevezett műtrágyák fölhasználásakor tartaléktrágyázásnak megfelelő adagokkal dolgozzunk. Így néhány évre elegendő tápanyag-tartalékot alakítunk ki, s elősegítjük a fiatal ültetvény gyors és egészséges növekedését is. Telepítéshez kizárólag államilag ellenőrzött és elismert oltványt érdemes használni. Vásárláskor nagyon ügyeljünk arra, hogy az oltvány megfeleljen az állami normának, erős gyökérzettel, beérett hajtásokkal rendelkezzen, egészséges, vírustól és atkáktól mentes legyen. Oltványt fúró után ne ültessünk, inkább kézzel ássuk meg a gödröket. A gyökereket gondosan vágjuk vissza. Ha a föld nem elég nedves, ne feledkezzünk meg a beöntözésről. Akárcsak tavasszal, az eltelepített oltványokat most is föl kell csirkézni, hogy a rügyeknek védelmet nyújtsunk a fagyok ellen. Előfordulhat, hogy a megvásárolt oltványokat nem áll módunkban azonnal kiültetni. Ilyenkor az oltványokat ideig-A BOROSPINCÉBEN Novemberben át kell fejteni a már kiterjedt és tisztuló bort. Az újbort ne hagyjuk sokáig a seprőn, mert az tele van különféle idegen anyagokkal, amelyek könnyen bomlásnak indulhatnak és káros utóerjedést idézhetnek elő. Ha fejtés előtt valamilyen rendellenességet észlelünk, akkor az újbort kénezzük vagy végezzünk csersavas-zselatinos derítést. Az újborok állóképességét fokozhatjuk, ha hektoliterenként D □ Effl tennivalók lenesen el kell vermelni, nehogy a gyökérzet kiszáradjon. A tavaszi fertőzés megelőzése érdekében lombhullás után a lehullott leveleket össze kell gyűjteni és el kel égetni vagy lombhullás utánra kell halasztani a talajmunkát, hogy a leveleket leszánthassuk. Ezzel megakadályozhatjuk a szőlőorbánc és a fakórothadás fellépését, s csökkenthetjük a peronoszpóra, valamint a lisztharmat kártételét. Aki tavasszal oltványt készített és azokat beiskolázta, most lombhullás után szedje föl a gyökeres oltványokat. Kiásás közben nagyon kell ügyelni arra, hogy a gyökérzet ne sérüljön meg s ne szakadjon be a földbe. A kitermelt oltványokat osztályozzuk, majd fajták szerint kötegeljük. A saját szükségletre termelt oltványokat ajánlatos mielőbb eltelepítenni, a többit pedig értékesíteni. Ha csak tavasszal tervezünk telepíteni, akkor az oltványokat megfelelő helyiségben, nedves homokban úgy tároljuk, hogy ne száradhasson ki a gyökérzet és a fagy se tegyen kárt az ültetőanyagban. 40—50 gramm Derítőn készítménnyel kezeljük. A fejtett bort soha ne tartsuk darabban, vagyis a hordó vagy más tárolóedény mindig legyen tele. Töltögetéshez mindig tartsunk bort kisebb demizsonban. Borunk minőségét gyakori kóstolással ellenőrizzük, s ha valamilyen rendellenességet észlelünk, a bajt azonnal orvosoljuk. A pincében igyekezzünk optimális hőmérsékletet tartani. A tárolt boroknak a 10—13 C-fokos pincehőmérséklet a legmegfelelőbb. A káros gombák elszaporodása ellen rendszeresen Ismételt kénezéssel védekezhetünk. A pincében légköbméterenként egy azbeszt kénszeletet kell elégetni. VARGA jŰZSEF A QYÜ.MOLCSQSBEN Túl vagyunk a bő hozamot nyújtó szüreten, de a kertben még mindig sok a tennivaló. Ki kell takarítani, fel kell ásni a kertet, közben rendszeresen ellenőrizni kell a gyümölcstárolót, nem romlik-e valamelyik rekeszben a gyümölcs, nem fészkelték-e be magukat a rágszórva. A jutatott trágyalélecsálók stb. A tárolót éjszaka szellőztetjük, néha elégetünk néhány kénszeletet, hogy elejét vegyük a gombabetegségeknek. A száraz levegőjű tárolóban néha meg kell locsolni vízzel a kőpadlót, hogy a gyümölcs (főleg a Golden delicious alma) ki ne száradjon. Ilyen helyiségben a tárolt gyümölcsöt ajánlatos fóliával borítani. A ládákat külön-külön, de egymásra rakva is betakarhatjuk. Ezzel elejét vehetjük a kora tavaszi fonnyadásnak. Még mielőtt kézbe vennénk az ásót, szükséges elvégezni néhány metszési és kiegészítő műveletet. Az öreg, de egyébként értékes gyümölcsöt nyújtó fákat ifjítjuk. Nagyon ügyeljünk arra, hogy az ágcsonknk végén föltétlenül maradjon vékonyabb hajtás vagy vessző. A vágási felületet világos olajfestékkel kell lezárni. Az idős fákon előfordulhatnak odvak, repedések. Ezeket ki kell tisztogatni, majd be kel önteni betonnal vagy be kell gipszelni, és száradás után le kell zárni festékkel. Fontos tennivaló a gyümölcsmúmiák összegyűjtése és megsemmisítése. Novemberben megmetszheíjük az idősebb alma- és körtefákat, viszont óvakodjunk a kajszi és az őszibarack metszésétől. Ha a fölsorolt munkákkal végeztünk, jöhet az ásás. Óvatosan dolgozzunk, hogy ne tegyünk kárt a fák gyökereiben. A koronagyűrűben sok gyökeret találunk — a típusalanyoknál 15 cm mélységben —, s ha elvágjuk őket, újak nőnek helyettük. Ásáskor forgassuk be a lehulott faleveleket, a juttatott szerves- és műtrágyát (az adagokról októberben már beszéltünk). Aranként egy két kilogramm karbamidot vagy mészsalétromot Is kiszórhatunk, hogy a bedolgozott falevelek felbomlását serkentsük. Erre azért van szükség, hogy elejét vegyük a betegségek terjedésének. A gyümölcstermő bokrok közelében különös óvatoss.'—<al kell ásni. A bogyósok (málna, ribiszke, egres) sok gyökérhajtást nevelnek, melyeknek hasznát vehetjük. Ha újabb bokrokat szeretnénk telepíteni, akkor a gyökérhajtásokat óvatosan válasszuk le és azonnal ültessük állandó helyükre. Ha nincsen szükségünk a gyökeres hajtásokra, akkor kössük őket csomóba és a kert szegletében vermeljük el az ültetőanyagot, hogy kisegíthessük vele a beszerzési gondokkal küszködő kertésztársakat. A málnásban könnyebb lesz a dolgunk, ha ásás előtt tőből kivágjuk a letennivalók A kiállítások alkalmával kertészkedőink nem csupán a termelésben elért kiemelkedő likerekről adnak számot, de alkalmanként bemutatják házilag barkácsolt mindennapi tevékenységet segíőt munkaeszközeiket is. A felvételen Farkas Miklós alistáli (Hroboöovo) kertbarát házi készítésű vetőgépét mutatjuk be. termett vagy fertőzött (didimella) vesszőket. Lám csak, mennyi tennivalót fölsoroltuk, és a telepítés még csak szóba sem került. Pedig ennek is most van az id->. Ha kiszáradt vagy kivágott fát pótolunk, a csemetét ne közvetlenül az előző fa helyére ültessük, hanem legalább egy méterrel távolabb, esetleg más gyümölcsfajt válasszunk. A telepítéshez készülődőknek hasznos ismeretekkel szolgálhat szakrovatunk április 3-án megjelent „Melyiket telepítsük?“ című írása, melyben az almafajták jellemzésével foglalkoztunk. Aki új fát telepít, legyen igényes. Kizárólag elismert oltványt, címkével ellátott, egészséges csemetét érdemes ültetni. Almából lehetőleg M 9-es alanyt válasszunk, s a csemetéket 1,2 X 1,5 méteres térállásban telepítsük el. jól gondoljuk meg, hogy egy-egy sorba mit ültetünk. A kajszi nehezen illeszthető be a keskeny sövénybe. Az ültetőanyag beszerzésekor nagyon fontos, hogy a fa gyökerében ne tegyen kárt a fagy. Ha rövid szállításról van szó, általábap nem gond megóvni a csemetét a károsodástól. Telepítés előtt csak a sérült gyökérrészeket kell visszavágni. A csemetét olyan mélyre kell ültetni, mint a faiskolában volt. Ültetéskor a félig már visszatakart gödörbe egy kanna vizet kell önteni, majd a gödröt teljesen betakarjuk s a fát fölkupacoljuk. A földhalom védi a gyökereket a fagy ellen. Ha a fa törzse görbe, akkor a görbe felével az uralkodó szélnek ~í.v.. szembe fordítjuk. Ősszel a koronát nem bántjuk, karót csak a görbe törzsű oltványok mellé teszünk. A nyúlkártól azonban minden fát óvni kell. Ha nincsen az egész kert biztonságosan körülkerítve, akkor minden gyümölcsfa törzsét külön kell védeni hatvan centiméteres magasságig (nyúldrót, fóliazsák, műanyag védőburok stb.). A téli permetezést nem szabad elsietni. Lehetőleg csak a metszés, takarítás és ásás utáu kerítsünk rá sort, mégpedig száraz, fagymentes időben, decembertől március végéig. Permetlét ezentúl is Nitrosan vagy Arborol vegyszerből készíthetünk. Gondoskodjunk a szamóca, főleg a később telepített ültetvény teleltető takarásáról. Erre a célra szalmás trágyát, komposztot, szalmát, esetleg a fák alatt kaszált füvet használhatjuk. Elég a sorközöket betakarni, a szamócatövek teljes takarása nemkívánatos. BELUCZ JÄNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa шютит KÉRDÉS: Tavaly novemberben átültettem egy fiatal (3—4 éves) diófát. Az Idősebbek tapasztalatára hallgatva, arra Is ügyeltem, hogy a fa eredetileg északra néző oldala átültetés után is északra nézzen. Nem tudom, tényleg fontos-e az Ilyesmi, de hallgattam a szóra. Sajnos, a fa mégis kipusztult, bár tavasszal már reménykedni kezdtem, hogy megered. Igaz, a föld ahová áttelepítettem, kicsit savanyú, de más gyümölcsfák szépen megvannak benne. Kérdésem: bízhatok-e benne, hogy a további csemeték megerednek átültetés után, és mennyi meszel jutassak ki a savanyúság megszüntetésére? N. L., O. VÁLASZUNK: Olvasónk soraiból kitűnik, hogy maga sem hlszi, mi szerint az átültetett diófa pusztulását vagy megeredését az eredeti helyzethez való ragaszkodás befolyásolná, s a kudarc okát a talaj kémhatásában keresi. Megvallom, eddig a szak* irodalomban utalást sem találtam arra nézve, hogy átültetéskor a fa eredeti tájolására flgyelemmel kéne lenni. Inkább arra kell ügyelni, hogy a gyökerekben ne essen kár. Legfeljebb arra kell ügyelni, hogy a fa görbéje északi irányba vagy az uralkodó szélnek szembe nézzen. Tapasztalatból tudom, hogy a három-négy éves diófa nehezen viseli el az átültetést, ezért Inkább csak suháng csemetével érdemes kísérletezni. További alapelv, hogy a fát nyugalmi lefőben nem szabad visszavágni. Inkább várjuk meg a tavaszt, hogy a fa megeredjen, és augusztusban alakítsunk Я koronán. Persze mindez megfordítva Is alkalmazható: ha tudom, hogy ősszel valamelyik fát *t akarom telepíteni, akkor augusztusban kézbe veszem a metszőollőt, és előkészítem a fát a telepítésre. A kérdés másik részére válaszolva annyit: a diófa inkább a fagyzugos területre érzékeny, mint a savanyú talajra. Egyébként a meszezést jól bírja. Ennek-bizonyítására elmondom, hogy a nagyüzemek egy hektár dlőskert műtrágyázása során 120 kilogramm nitrogént, 80 kilogramm foszfort és ISO kilogramm káliumot adagolnak, plusz 1600 kilogramm meszet. (Bj)