Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-23 / 42. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. október 23. JOGPROPAGANDA ADÓMENTESEK A mezőgazdasági földek következe­tes kihasználásának biztosítása támo­gatásra talál valamennyi illetékes szervnél. Már hosszabb ideje meg­vannak rá a jogi, gazdasági és szer­vezeti feltételek. Az utóbbi időben a társadalmi ér­deklődés a kistermelők és a kiste­­nyésztők tevékenységének a támoga­tására is irányul. A nagyüzemi célokra alkalmatlan földeken a mezőgazdasági termelés további növelése végett szocialista államunk azzal is ösztönzi a lakos­ság kezdeményezőkészségét, hogy mentesítse bizonyos fajta mezőgazda­­sági termelésért általában kirótt me­zőgazdasági adó és a jövedelmi-adó fizetésétől. Az SZSZK kormányának 1981/268. számú határozata és az SZSZK Pénz­ügyminisztériumának 1981/83. sorszá­mú, a Pénzügyi Híradóban (Finančný spravodaj) közölt irányelvei alapján az adómentesség, az alábbiakban em­lített kivételekkel, a lakosságnak mezőgazdasági termelésből eredő be­vételére vonatkozik. A feltétel azon­ban az, hogy polgártársunk azt mun­kaidőn túl, vagy vele egy háztartás­ban élő személyek segítségével vé­gezze. Az adott cél szempontjából nem lényeges, vajon önellátásra, csa­ládi felhasználásra, vagy eladásra szolgálnak-e a mezőgazdasági termé­kek. Az adómentesség nem vonatkozik a szőlő, virágok termesztéséből, pré­mesállatok tenyésztéséből származó jövedelemre, a vágónutria kivételével. Az adómentesség továbbá nem vonat­kozik azokra, akik bérmunkaerő al­kalmazásával fizik a mezőgazdasági termelést, vagy másoktól átvállalt földeken folytatják. Ugyancsak nem vonatkozik az adómentesség az egyé­nileg gazdálkodó parasztokra, akik­nek a mezőgazdasági termelés a fő foglalkozásuk. Az adómentesség feltétele az, hogy az illető személy a foglalkoztató szervezettől vagy iskolától munka­vagy tanulmányi kötelességeinek elő­ző évi rendes teljesítésére vonatkozó igazolást nyújt be. A nyugdíjasok postahivatali igazolást mutatnak tel nyugdijuk folyósításáról. A részleges járadékélvezők, akik még dolgoznak is, a munkaadó igazolását nyújtják be. Az írásbeli igazolást el kell látni a szervezet pecsétjével és felelős személyek aláírásával. Munka- vagy tanulmányi kötelességek rendes telje­sítésére vonatkozó igazolás kiadása­kor a szervezetnek tekintettel kell lennie arra, vajon mezőgazdasági termelés végzése nem történik-e majd a dolgozó munka- vagy tanulmányi kötelességei rendes teljesítésének ro­vására. Az adómentesség feltételének tel­jesítését az illető személy évente február 15-ig mutatja fel igazolással, melyet az illetékes helyi, városi vagy városkerületi, adóügyeket is ellátó nemzeti bizottság elé terjeszt. Ha ilyen állampolgár földművelés­sel foglalkozik, az igazolást аяэп a helyi nemzeti bizottságon terjeszti be, melynek területi hatáskörében vannak e földek. Ha ezek egyszerre több helyi nemzeti bizottság hatás­körébe tartoznak, az igazolást azon a helyi nemzeti bizottságon terjeszti elő, amelynek hatáskörébe a földek legnagyobb része tartozik. Ha ilyen állampolgár földművelés nélkül vé­gez szakosított állattenyésztést, az igazolást azon a helyi nemzeti bizott­ságon terjeszti be, melynek körzeté­ben ezzel a termeléssel foglalkozik. Azok az adófizetők, akiknek az utóbbi években szakosított mezőgaz­dasági termelés vagy különleges nö­vénykultúrák termesztése után jöve­delemadót róttak ki, az erre vonat­kozó igazolást az elé a helyi nemzeti bizottság elé terjesztik, melynek ha­táskörébe esett a lakóhelyük az előző év december 31-én. Az illetékes adófelügyelő nemzeti bizottság indokolt esetekben eltekint­het az igazolás leadásának határide­jétől, vagy azt meghosszabbíthatja. Ha az illető polgár a megjelölt ha­táridőn belül nem nyújtja be az iga­zolást, vagy ha nem teljesíti az adó­­mentesség feltételeit, köteles a tör­vényben megjelölt határidőn belül adóbevallást tenni. A kistenyésztők és kistermelők mentességét mezőgazdasági adó és jövedelmi adó fizetésétől akkor adják meg első ízben, ha a mezőgazdasági termelésből eredő jövedelemről van szó, melyből az 1982. évi teljesít­ménynormák szerint kiszámítják a megadóztatott jövedelmet. Ha szako­sított állattenyésztési termelésből és különleges növénykultúrák termeszté­séből származó jövedelmekről van szó, az adómentesség már az 1981- ben elért jövedelmekre vonatkozik. A pontosság kedvéért hangsúlyoz­nunk kell, hogy az említett adómen­tesség nem vonatkozik a földadóra. Az említett adózási intézkedések kétségtelenül hozzájárulnak a lakos­ság jobb mezőgazdaságitermék-ellá­­tásához, s minden talpalatnyi mező­­gazdasági föld még jobb kihasználá­sához. JUDr. DUŠAN BERNÄTH Takarékoskodunk... JOGI VÁLASZOK MEG EGYSZER A NAGY ÁRNYÉKOT VETŐ FÁKRÓL V. D. olvasónk a 32. számunkban megjelent „Lehet-e védekezni a szom­széd nagy árnyékot vető tujafája el­len“ című cikkünkre reagálva, leve­lében azt írja, hogy neki Is hasonló panasza van szomszédjára, aki beltel­­kén 10—15 méter magas akácberket ápol. A sűrű lombozatú fák nagyon beárnyékolják olvasónk kertjét s e­­zért nem tudja azt célszerű kerté­szeti növények termesztésére haszno­sítani. A szomszéd először csak „tü­relmi időt“ kért, vagy két évet, hogy a gyorsan növő akácfák közben még jobban megerősödjenek, mert szeret­né őket kivágásuk után szőlőkarók készítésére felhasználni. Sajnos, ez csak üres Ígéret maradt, újabban már barátságtalan elutasító volt a válasza. Nagyon önző válasz, s ma sem fe­lel meg a szocialista együttélés alap­elveinek, még kevésbé felel meg a polgári törvénykönyv jövőre várt, fel­tehetően 1983. árprilis elsejei hatály­­lyal kiadandó új rendelkezésének, a­­mely az említett kérdésben is jogsza­bály szerint fogja szabályozni a szomszédjogot. Olvasónknak Is azt ajánljuk, várja ki az Idézett rendelkezés hatályba lépését, s ha újabb felszólítása Is eredménytelen maradna, jogosult lesz a járásbírósághoz keresettel fordulni. Dr. F. J. Október első heteinek egyike im­már hagyományosan a takarékosság hete Szlovákiában. Ebből az alkalom­ból a Szlovák Állami Takarékpénztár is megvonta fél évi mérlegét. Az idei takarékossági napok fő cél­ja — a társadalom érdekeiből kiin­dulva — a takarékosság és az okos gazdálkodás fontosságának hangsúlyo­zása volt. Különösképpen nagy szük­ség van erre most, belső tartalékaink széles körű mozgósításának időszaká­ban. Ezek között jelentős szerepet ját­szanak a több milliárd koronát kite­vő bankbetétek, amelyek hitelforrá­saink fontos összetevői. Az elmondottak tükrében domboro­dik ki annak a néhány számadatnak a jelentősége, amelyek a Szlovák Ál­lami Takarékpénztár idei munkáját fémjelzik, augusztussal bezárólag. Az SZSZK lakossága ebben az időszakban 11 milliárd 240 millió koronát helye­zett el betétkönyvein; az onnan kivett összeg nagysága 9 milld. 389 ezer koro­na volt. A betétek összegének növe­kedése tehát szlovákiai viszonylatban elérte áž 1 milliárd 240 millió koro­nát, miáltal a bankbetétek teljes ösz­­szege 52 milliárd 777 millió koroná­ra nőtt. Az ötmilliós lélekszámot te­kintve ez több mint tízezer korona nagyságú betétet jelent átlag egy la­kosra. A takarékoskodás térhódítását jelzi az a tény is, hogy a Szlovák Ál­lami Takarékpénztár fiókjai az esz­tendő első felében 250 ezer új betét­könyvet nyitottak. Számuk ezzel meg­közelítette az ötmilliót, tehát gyakor­latilag az SZSZK minden lakosára jut egy érvényes takarékbetétkönyv. Az év második felében a takaré­koskodás két új szervezett formájára nyílt, illetve nyílik lehetőség. Az egyikről — a bányásztanulók jutalom­­-takarékoskodásáról — korábban már beszámoltunk lapunkban. Szeptember elsején vezették be. Ugyancsak szep­tember elsejétől jelentkezhetnek az érdeklődők a takarékoskodás teljesen új formájára, a nyugdíjasok jutalom­-takarékoskodására. Nők 45 és 57, fér­fiak 50 és 60 év közötti életkorban vehetik igénybe. A takarékoskodást ciklus mindig november hónappal kezdődik, időtartama öt év. A havi be­tét nagysága 100 és 1000 korona kö­zött választható meg. A takarékosko­dás névre szóló betétkönyvön folyik, ami azt jelenti, hogy a betéttel csu­pán a tulajdonos rendelkezik, továb­bá azt, hogy nem vonatkozik rá az örökösödési adó. Az ötéves ciklus le­teltével a betétkönyv tulajdonosa 500- tól 5000 koronáig terjedő jutalomban részesül, amelynek konkrét összege a megválasztott havi betét nagyságá­tól függ. Háromszáz koronás betét esetében például a prémium 1500 ko­rona, a kamat 900 korona, a betét összege a ciklus befejeztével tehát 20 400 korona lesz. Ami a kölcsönök különböző for­máit illeti, a Szlovák Állami Takarék­­pénztár az év első felében 2 milliárd 500 millió koronával segítette a lakos­ságot. A kölcsönök törlesztésének ösz­­szege ugyanebben az időszakban 2 milliárd 650 ezeir korona volt. Fajtá­jukat, illetve felhasználásukat tekint­ve az iparárucikkek vásárlására fel­vett kölcsönök képviselik a legna­gyobb összeget — 604 millió koronát, ezt nagyságrendben az ifjúházas-köl­­csön (580 millió) és az egyéni lakás­építkezésekhez nyújtott kölcsön (540 millió korona) követi. Az elmondottak alapján könnyen belátható, milyen jelentős szerepet tölt be a Szlovák Állami Takarékpénz­tár az egyéni és a társadalmi mé­retű pénzgazdálkodásban egyaránt. A felsorolt adatokból az is egyértel­műen kitűnik, hogy a lakosság él a felkínált lehetőségekkel. Reális igény van tehát arra, hogy az intézmény — amely decemberben ünnepli fenn­állásának harmincadik évfordulóját — szolgáltatásainak bővítésével to­vább erősítse eddigi helyét a lakos­ság anyagi biztonságának szolgálatá­ban. VASS GYULA rssrsssyssssssssssssssjrssssssssssssssssssssssssrssssssssstrsssssssssssssssjysssssssj Vilke (Veľká nad Ipľom) szék­helyközség a losonci (Luče­nec) járásban, helyi nemzeti bizottságának igazgatása alá tartozik a szomszéd Jelső (Jelšovec) és Tő­­rincs (TrenC) község is. Cerovský Lászlót, a hnb elnökét és Palcsó Bé­lát, a titkárt „vallatom“, milyen vál­tozások történtek a lakossági szolgál­tatásokban a székhelyközségek tör­vényben megszabott kialakulása után, minek örül a lakosság és mit szeret­nének megvalósítani. Az elmondottakból az a kép alakult ki, hogy a lakossági szolgáltatások fejlődésére nagy befolyással van a járási székhely közelsége. A lakosság nagy része ott dolgozik, naponta in­gázik, a legtöbb szolgáltatást is a járási székhelyen veszi igénybe. Ter­mészetesen a legszükségesebb dolgo­kat megtalálják a községben. Egyéb­ként ha minden konyhacikket oda­haza akarnának megvásárolni, aligha elégíthetnék ki igényeiket. Az élel­miszerüzletnek, melyben a legszük­ségesebb iparcikkek is kaphatók, nin­csenek tárolási lehetőségei, a régi KÖZSÉG VÁROSKÖZELBEN faépület szűk keretű. Sándor Károly boltvezető nem Is rendel nagyobb mennyiségű- árut. Csak azt reméli, hogy a már tíz éve tervezett új üz­letház építése a mostani megbízatási Időszakban talán megvalósul. A község húsboltja is jó szolgála­tot tesz, mert nem kell minden hús­áruért a városba utazni, teljes mér­tékben azonban nem elégíti ki az igényeket. A vendéglátó szolgálat is javult, amióta egy helyiséggel bőví­tették a vendéglőt. A szolgáltatások keretében működik a borbély, a szál­lítási, fuvarozási teendőket meg a helyi nemzeti bizottság tehergépko­csija látja el. Bizony jó szolgálatot tesz a lakosságnak különösen most, amikor más üzemek takarékossági okokból nem vállalnak fuvarozást. Főként építő- és fűtőanyagszállításra veszik igénybe. Az idén új iskolát adtak át rendel­tetésének. Négytantermes, s kényelmes hajlékot nyújt a két nyelven tanulók­nak. Sajnos, a két napközi otthonban egyelőre még várni kell az étkezést lehetőségek megteremtésére. Az óvodai férőhelyek tekintetében kedvezőtlenebb a község helyzete, a gyerekeket a társközségekbe kell hor­dani, mert itt nem annyira telítettek az óvodák. A probléma megoldását a tervben szereplő ú], korszerű óvoda megépítésétől várják. Nagy pozitívum az egészségügyi el­látás megoldottsága. Van körorvos, nőgyógyász, gyermekorvos és fogor­vos is. Az embernek az a benyomása, mintha megoldásra váró jelentősebb feladat nem is volna a községben, a társközségek is rendelkeznek minden szükségessel. Több szolgáltatást a járási székhelyről látnak el. Rendsze­resen kijár a ruhatisztító üzem be­gyűjtő autója, minden községbe szál­lítanak propán-bután gázpalackokat. Két nagy gondról mégis említést kell tennem. Az egyik a közlekedés: az előző években a községen át köz­lekedő autóbuszjáratokat megszün­tették, illetve más vonalra terelték. Rendkívül hiányzik ez a községnek, mivel többen távolabbi helyekre Is utazgatnak. A másik gond: a losonc— rárospusztai közút rendkívül rossz állapota. Rendbehozására állítólag csak későbbi években kerül sor, ad­dig viszont sok bosszúságot kell le­nyelniük a helybelieknek. Vilkén úgy fest a helyzet, csak az jelent gondot, amit nem tudnak ön­erőből megvalósítani, megoldani. Kez­deményezőkészségben, tenniakarásban nincs hiány. Helytállnak a képvise­lők is: Brusznyai Barna, Rufínyi La­­josné és a többiek, eredményesen se­gíti a kitűzött célok elérését Győry György vezetésével a jelsói polgári bizottság is. Ez az összefogás és ten­­niakarás bizonyára még szebbé, gaz­dagabbá teszi a jövőben Vilkét, a székhelyközséget és társközségeit. BÖJTÜS JÁNOS A hosszúra nyúlt idei nyárutó, a szeptember végéig tartó derűs, fölöttébb nyárias Idő nem nagyon nyújtott al­kalmat az őszi dologvégzés ütemterve elkészítését kés­leltető tétovázásra. így volt ez többek között a lévai (Levice) járásban Is, ahol a járási párt- és mezőgazdaságirányító «szervek nem ragasz­kodtak a régebben oly természetesnek vélt adminisztratív irányítás egyes fázisaihoz, megszokott eljárásaihoz. Attól a céltól vezérelve, hogy a nagyobb önállóság, a szélesebb körű kezdeményezés és leleményesség segítse elő а XVI. pártkong­resszus, valamint a pártplénumok (központi, kerületi, járási) határozataiból eredő feladatok még zökkenőmentesebb meg­valósulását. Oj szempontként került előtérbe az, hogy a mezőgazdasági üzemek felelős vezetői, szakemberei törjék a fejüket a bajok, problémák ésszerűbb megoldásán, a lehetőségek jobb kiakná­zásán és hasznosításán. A minőség és hatékonyság, valamint a gazdaságosság mint fogalom, a mindennapi gyakorlatban öltsön testet. Mert a mezőgazdasági üzemek fölötti túlzott atyáskodás kényelemszeretetre nevel, ami egyáltalán nem lehet cél. Már csak azért sem, mert megfojtja a helyi kezdeményezést, szel­lemi tunyaságra késztet. Sokéves tapasztalat bizonyítja: a me­zőgazdasági üzemek vezetőinek nagy többsége nem is igényli ezt az atyáskodást, amit a helyes döntések, a jó gazdasági eredmények fényesen bizonyítanak. A mindtg jobbra törekvés — a tervezésben, az irányításban és a termelésben — azt eredményezte, hogy a lévai járásban létszükséglet — és nem divathullám — a fejlődés kerekének előrelendítése. Hasznosnak bizonyult a mezőgazdasági üzemek vezetőivel szembeni nagyobb társadalmi elvárás kellő tuda­­tosítotása. Többek között azt eredményezte a nevelő-tudatfor­máló folyamat, hogy — a néhány évvel előbbihez hasonlítva _ tökéletesebb az agrotechnika, például a szemesek esetében (a gabona áttelelése mintegy egyötödével jobb volt az előb­­binéll). Még egy meggyőző példa erre vonatkozólag: az utóbbi 20 évben a gabona és a kukorica hozamátlaga 2,15-szörösére növekedett, viszont a tömegtakarmányé csupán a 1,30-szoro­­sára. Az utóbbi fejlődése fölöttébb lassú, amivel csöppet sem elégedettek a járás Illetékes párt- és mezőgazdaságirányító szervei. Továbbléptek: tulajdonképpen a tömegtakarmány­­termelés ütemgvorsítását, minőségi javítását volt hivatva elő­segíteni az SZLKP járási bizottságának október 13-1 plénum-. ülése. Ez a tanácskozás nem elvontan, hanem az állattenyész­tés fejlesztésével és hasznosságának fokozásával szoros ősz­­szefüggésben tárgyalt, s tűzte ki a halogatást nem tűrő fel­adatokat. Végh Ferencnek, a járási pártbizottság titkárának tájékoz­tató szavaiból többek között az Is kitűnt, hogy az utóbbi há­rom évben határozott javulást észleltek, ami a silótakarmány­­termesztést és tárolást Illeti. Az eredmény titka: a mezőgaz­dasági üzemek növénytermesztési szakemberei szakítottak a korábbi, hibás megoldással. Mégpedig oly értelemben, hogy nem gyönge, hanem jó minőségű talajba vetették — és vetik MAI MÉRCÉVEL A HOLNAP IGÉNYESSÉGÉVEL a jövőben is a silókukoricát. Több figyelmet fordítanak ennek a takarmánynövénynek a tisztántartására, nehogy az elburjánzott gyom rontsa a szilázs minőségét. A szakszerűbb tartósítási eljárással ugyancsak a minőségjavítás a cél. A legutóbbi JB-plénumülés reflektorfénybe állította a tö­­megtakarmány-termelés további javítását, annak ellenére, hogy az utóbbi három évben a lucerna és a lóhere vetéste­rülete a szántónak 11,5 százalékáról 13 százalékára terjedt. Ugyancsak nem mellékes az állatállomány takarmányozása szempontjából az sem, hogy a takarmányrépa termőterülete az idén már ötszöröse volt a három évvel ezelőttineki De sorolhatjuk tovább: előtérbe került a bőhozamú Perko és a Tyfon termesztése, amivel a zöldtakarmányozás időszaka jóval korábban kezdhető, s késő ősszel fejezhető be. Figyelmet érdemlő, hogy a szénakészítésre (rétiszéna és lucerna, lóhere) fektették a nagyobb hangsúlyt, már az idén Is, jövőre méginkább — a szénázs rovására. Ugyanis, szenázs­­ból megvolt a tömeg, de a hasznosság elmaradt mögötte. Fölöttébb nagy fontosságot tulajdonítanak ebben a járásban a cukorrépa-termesztésnek: például a tavalyihoz viszonyítva. az idén 250 hektárral bővült ennek a fontos ipari nyersanyag­nak a vetésterülete, s elérte az 5,5 ezer hektárt. S szó van a további területbővítésről, már annál is inkább, mert az állat­állomány-létszám további gyarapítása mellett a takarmányter­mő terület nem növekedett. Nos, ez is egy lehetőség, amelyet kiaknáznak. A párthatározatokból eredő növénytermesztés-fejlesztés készteti a járás irányítószerveit és a mezőgazdasági üzemek felelős vezetőit arra, hogy megkülönböztetett figyelmet for­dítsanak a talajtáperő gazdagítására. Egyelőre ott tartanak, hogy a szántóterület egyötöde kap Istállótrágyát, öt százaléka meg zöldtrágyát — évente. Jelenleg az istállótrágya-gondozásban és annak korszerű eszközökkel való talajra szórásában az agrokémiai vállalat 15 százalékában részesedik, a többi a mezőgazdasági üzemek­re hárul. A cél az, hogy a 7. ötéves tervidőszak végéig az említett vállalat fele arányban részesedjék. Némileg magyarázatot ad — Nyugat-Szlovákia más járásaié­hoz viszonyítva a termésátlagszintet — az, hogy a lévai járás termőterületének 64 százaléka savanyú, s évente 21—22 ezer hektárt javítanak mésziszappal. Mintegy öt-hat év tapaszta­latait alapul véve, a járás illetékes szervei arra,a meggyő­ződésre jutottak, hogy változtatnak a helyzeten. Az évente meszezett területet 17 ezer hektárra csökkentik, de * ugyan­akkor a mészadagot növelik, hogy a talaj savanyú kémhatását ezáltal eredményesebben semlegesítsék. Valószínű, hogy ez a jól átgondolt — és gazdaságossági szempontot is előtérbe helyező — döntés eredményre vezet, feltéve, ha gyakorlati megvalósítás követi. Különösen akkor, ha a mészadagnövelés egyenes arányban áll a talajsavanyú­ság fokozottabb semlegesítésével. Erre vonatkozólag minden bizonnyal megnyugtató választ adhat a mezőgazdaságtudo­mány, még a vállalkozás lebonyolításának megkezdése előtt. Hát így van ez a lévai járásban, ahol a jelenlegi helyzethez igazodva, a fokozott társadalmi elvárásoknak megfelelően tökéletesedik a mezőgazdasági termelés irányítása. Az illeté­kes járási szervek nem vállalják magukra azt a fokozott felelősséget, amely a mezőgazdasági üzemek vezetőire hárul. S helyesen cselekszenek! Mivel nemcsak gondolkodtatnak, leleményességre, a termelés ésszerűbbé és jövedelmezőbbé tételére tanítanak, hanem önmaguk is gondolkodnak, a ter­melésirányítás tökéletesítésén, a fejlődést segítő szemléletmód formálásán fáradoznak. N. KOVÁCS 1STVÄN

Next

/
Oldalképek
Tartalom