Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-10 / 27. szám
1982. Július 10. SZABAD FÖLDMŰVES-13 Helyrerázódás, önmagáratalálás az, ami a galántal Járás mezőgazdasági termelésének Irányításában az utóbbi két év alatt bekövetkezett. Több annál: minőségi változás, Igen Jelentős előrelépés. Tény, hogy az előző Irányító apparátus évek során számottevő eredményt könyvelhetett el, ami a mezőgazdasági termelés fejlesztését Illeti. Csakhogy ez a fejlődés később lelassult, majd megrekedt. Ezt aztán a lefelé csúszás követte. Bajok voltak főleg a tej- és hústermeléssel. A szóban levő mezőgazdaság-irányító szerv képtelen volt megbirkózni a pártkongresszus, valamint a CSKP KB, Illetőleg a járási pártbizottság határozataiból a Járásra háruló mezőgazdasági tervfeladatok teljesítésével. Adós maradt a hatékony módszertani segítségnyújtással Is az olyan szövetkezetnek, mint a vágfarkasdl (Vlőany), amely a nyugat-szlováklal kerületben céltáblaként szerepelt, éppen a leghátul kullogása miatt. A legmarkánsabb hibát azzal követték el, hogy az említett szövetkezet és a negyedi (Neded) egyesítésére úgy került sor, hogy hiányoztak a legalapvetőbb személyi előfeltételek. Így a Jócskán megnagyobbodott közös gazdaság csöbörből vödörbe esett (az Irányítás maradt a régi szinten). Utólag erről annyit: a nagyon gyöngén gazdálkodó két termelőegység egyesítése erőltetett volt, elhamarkodottnak bizonyult. Holott felsőbb párt- és mezőgazdaság-irányító szerveink épp az Ilyen ballépésektől óvták a türelmetlenkedőket. Félresikeredett az az elképzelés Is, hogy a növénytermesztésen belül a kukorica termesztésre érdemes terelni a legfőbb figyelmet. Ez már eleve túlzottan egyoldalúnak ígérkezett. A vérmes remény természetesen szertefoszlott. A tej- és hústermelés? Ne Is beszéljünk róla... I Hiszen ez adott alapot a „mérges nyilak céltáblába lövöldözésére“. Az eléggé bonyolult helyzetet még súlyosbította a frakciózás, a széthúzás. Jobbára ez őrölte az Idegeket, fecsérelte el azokat az erőket, amelyeket a termelésre, a Jobb munkaszervezésre és a tökéletesebb Irányításra kellett volna fordítani. Következett az elnökcsere, amit a lassú fejlődés Időszaka - no meg a rendteremtésé követett. Már mutatkoznak a növénytermesztés és az állattenyésztés Jó összhangja megteremtésének az eredményecskél... Természetesen az eddiginél Jobb eredmények eléréséhez a lassan saját lábára álló szövetkezetnek nélkülözhetetlen a hatékonyabb segítségnyújtás. Honnét kaphatná ezt a nagyobb segítséget? Egyrészt a vágsellyel (Sala) együttműködési körzet, másrészt a Járási mezőgazdasági Igazgatóság részéről. Továbbra is rászorul a járási pártbizottság erkölcsipolitikai támogatására. Erős, cselekvőképes üzemi pártszervezetek kellenek. Ezek csúcsvezetősége a tömegpolitikai nevelőmunkára, mint az egyik legfontosabb feladat teljesítésére mozgósíthatná a kommunistákat. Ez a nevelőmunka a pártcsoportokra hárulhatna, elősegítve a tervfegyelem megszilárdítását; a tagság felsorakoztatását a gazdaságvezetés mögé, s végső soron a közös gazdaság éves célkitűzéseinek az elérését. Csupán egyetlen, konkrét gyakorlati példa arra, hogy rendszeres odafigyeléssel, idejében nyújtott segítséggel, a problémák rugalmasabb megoldásával elkerülhető a céltáblává válás. Ha előrelátó, s Jól átgondolt az Irányítás, következetes a Járási mezőgazdasági igazgatóság általi ellenőrzés — és fölöttébb rendszeres majd előbbre. Oly értelemben, hogy a mostohább erőtakarmány-ellátás nehézségeit képesek leszünk >— részben—Ilyen megoldásokkal áthidalni. A Galántal Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezető- és kulcsszakembereinek mindennapi cselekedetein tettenérhető a feltétlen segltőkészség, a csoport- és társadalmi érdek összhangjának megteremtése. Igyekeznek mellőzni a bürokratikus ügyintézést; formaságoktól mentesen, emberközelből szerveznek, Irányítanak. Járási értekezletekre a sok vezető és szakember helyett csupán a legilletékesebbeket Invitálják, hogy megbeszéljék velük a legsürgősebb tennivalókat, s módszertani tanácsokat nyújtsanak. Ezzel nemcsak időt, hasznos energiát, hanem anyagiakat is megtakarítanak; zavartalanabbul —, a farkasdl példa be sem következhet. (Ennek az évek hosszú során hátul kullogó termelőegységnek mármár a léte forgott kockánl) Remélhető, hogy a szendergést, majd a talpraállást a fejlődés ütemének felgyorsulása követi. A mostani, teljesen ú] járási vezető-irányító gárda képes a hatékony segítségnyújtásra. Az új szemléletmód •— a tökéletesített gazdaságirányítás egész rendszerével az előtérben — olyan eszköz, amely az előrehaladást kétségkívül elősegítheti. Az új gárda lépésről lépésre szorítja háttérbe a beidegződött, öiöklött rossz szokásokat, amelyek több év gyakorlatában meghonosodtak. Nagyobb teret ad az ellenőrzésnek, amely az irányítás szerves része. De nemcsak az ellenőrzésnek! Felkarolja s célszerűen alkalmazza a termelésszervezés és gazdaságirányítás leghaladóbb módszereit, Jobban támaszkodva a tudományos Ismeretekre, azok gyórsabb gyakorlati alkalmazására. Konkrét példa erre a legutóbb Szenckirályfán (Králová prl Send) tartott gyakorlati bemutató, amely a sávos legeltetés egyes formált volt hivatva nemcsak népszerűsíteni, hanem a Járás mezőgazdasági üzemeiben annak széles körű alkalmazására ösztönözni. A bemutatón részt vevő vezetők, mezőgazdasági szakemberek többnyire elismerően nyilatkoztak erről a legeltetési módszerről, amely nemcsak munkaerőket szabadít fel, hanem gazdaságos volta mellett célszerű Is, mivel a szarvasmarha nem kényszerül Istállófogságra, öt-hat hónapon át... A Járási gyakorlati bemutatót követő eszmecsere nagyon hasznosnak, tanulságosnak bizonyult, határozottan a fejlődést mozdítja folyhat a termelés, az Irányítás. Mivel a járási értekezletek tapasztalatcsere-jellegűek, nem sikkadnak el az élenjáró mezőgazdasági üzemek Jól bevált módszerei, eljárásai, ellenkezőleg, széleskörűen alkalmazhatók, általánosíthatók. Ha ehhez még a mezőgazdasági szakemberek Is hozzáadják a gyakorlatban hasznosítható Ismereteiket, tapasztalataikat, az eredmények elérése már nem lehetetlen. Mindenképpen a Jml kulcsszakembereinek Javára írandó: jól kamatoztatják elméleti-gyakorlati tudásukat, amellett elvetik a bürokratikus, adminisztratív Irányítási módszereket. Főleg ebben rejlik lépéselőnyük, a régi gárdával összehasonlítva. Az új gárda haladóbb szemléletmódja abban is kifejezésre jut, hogy nem retteg a tömegtájékoztatási eszközök munkatársaitól, akik segítő-jobbító szándékkal foglalkoznak a Járás mezőgazdasági problémáinak felszínre hozásával, a megoldás útját Is megmutatva. Küszöbön a gabonabetakarítás. A Járási aratási stáh, az irányítás mellett a problémák megoldását, a közvetlen — vagy közvetett — segítségnyújtást tartja legfontosabb tennivalóinak. A Jml Illetékeseinek előrelátása, felelősségérzete többek között abban is kifejezésre Jut, hogy a kukoricát CCM-rendszer szerint tartósító mezőgazdasági üzemek vezetői már most megteremthessék a Jó műszaki előfeltételeket. Jelszava a Járási vezetőgárdának: Mindent a maga ldejébenl Vagyis: a mában élnek ugyan, de a holnap elvárásainak kielégítésén fáradoznak. Ez fölöttébb célravezető, előbbrevivő helyes szemléletmód. N. KOVÁCS ISTVÁN Az utóbbi években a másodnövények egyre fontosabb szerepet töltenek be a kellő mennyiségű tömegtakarmányok biztosításában. Ahhoz, hogy az őszi Időszakban is elegendő mennyiségű nedvdús zöldtakarmány álljon az állatok rendelkezésére, előtérbe került a keresztesvirágúak családjába tartozó másodnövények termesztése. Takarmányozási értékük a nagy fehérjetartalomban és a jó hidegtűrő képességben rejlik. Termesztésükkel a zöldtakarmányozás időszaka kinyújtható a tél kezdetéig, mivel jót bírják a mfnusz nyolc C- fokos hőmérsékletet is. Szlovákia déli körzeteiben a másodnövények termesztésében évjáratonként kiegyensúlyozott, nagy hozamok csak öntözéssel érhetők el. A gabonafélék (őszi búza, őszi és tavaszi árpa) betakarítása után a talaj felső rétege rendszerint száraz. A nedvességhiány következtében a magvak csírázása és a növényzet fejlődése egyenlőtlen. Ezért vetésük előtt hektáronként 300—400 köbméternyi öntözővíz szükséges. Az öntözés a talaj előkészítése előtt vagy közvetlenül a vetés után végezhető. A tenyészidő folyamán a másodnövények általában három-négy vízadagot igényelnek. Egy-egy vízadaghoz hektáronként 300—400 köbméternyi vízmennyiség szükséges. A növényzet vízigénye augusztus második felétől szeptember derekáig a legnagyobb. A másodnövények termesztésének előnye abban rejlik, hogy augusztus első dekádjának végéig folyamatosan vethetők. Kísérleti eredmények igazolják, hogy a későbbi vetés esetében is a korai vetéshez hasonló, jó termés érhető el. Az Ontózőgazdálkodási Kutatóintézet csallókűzhidasi (Most pri Bratislave) kísérleti telepén a Perko PVH, az SL NE-2 és a Buka fajtákkal végzett szántóföldi kísérletekben — öntözési feltételek között — különböző vetési időpontok esetében az alábbi zöldanyag-, illetve szárazanyagtermést értük el: július 7-én végzett vetés esetében 42,2, illetve 5,14; Július 13-án 41,8, illetve 4,77; Július 17-én 41,8, illetve 4,86; Július 29-én 43,7, illetve 4; augusztus 7-én pedig 40,5, illetve 3,5 tonnát hektáronként. A másodnövények folyamatos vetése a gazdaságok számára munkaszervezés szempontjából is előnyös, mivel a vetéssel egyidejűleg az aratási munkákat, a szalma begyűjtését és a talaj előkészítését is el kell végezni. A vetés Időpontjának kinyújtása kedvezően befolyásolja a másodnövények őszi begyűjtésének szervezését is. Kísérleteink alapján az Akela őszi takarmányrepcefajta július 20-án végzett vetése esetében szeptember első dekádjának vége felé — tehát 52 napon belül — alkalmas a begyűjtésre. Ebben az időszakban a növényzet eléri a 28 centiméteres magasságot, s hektáronként 13,8 tonna zöldanyag-termés nyerhető. A Perko PVH hibrid — hasonló vetési időpont esetében — szeptember második dekádjának vége felé, vagyis 62 nap után érik be a begyűjtésre. A növényzet ekkor harminc centiméter magas, s a zöldanyag-hozama 19,7 tonna hektáronként. A begyűjtést a beérés kezdeti Időpontjában csak akkor célszerű elvégezni, ha az egyéb tömegtakarmányokból hiány mutatkozik, vagy ha a másodnövényeket nagyobb területen termesztik a gazdaságok, s így a tél beálltáig folyamatosan hasznosítani lehet ezeket. Előnyös, ha a begyűjtést később végezzük el. Ugyanis a zöldtömeg mennyisége november elejéig folyamatosan növekszik, s így nagyobb termés érhető el. Ennél későbbi időpontban a növényzet csak minimálisan növekszik, de ennek ellenére a begyűjtést november végéig végezhetjük, a hozam és a minőség csökkenésének veszélye nélkül. Mivel az említett takarmánynövények szárazanyag-tartalma alacsony (10—13 százalék), inkább zöldtakarmányozásra alkalmasak. Szilázsolásuk esetén nagy szárazanyag-tartalmú takarmányok hozzáadása ajánlatos. Például a szilázst takarmányszalmával 1:5 arányban ajánlatos keverni. Ez annyit Jelent, hogy 10—12 pótkocsi zöldanyagra számítva egy pótkocsi takarmányszalma szükséges. Szllázsolásra a későbbi időpontban begyűjtött zöldtömeg alkalmasabb, mert a növényzet szárazanyagtartalma valamivel nagyobb. Az említett másodnövények zöldtakarmányozása esetén •— egy nagy számosállatra számítva — naponta hozzávetőlegesen harminc kiló zöldanyagra van szükség. Ha a 60—70 napos takarmányozási időszakot veszszük alapul, akkor egy nagy számos állatra számítva 1,8—2,1 tonna zöld takarmány szükséges. Ezt a mennyiséget pedig hektáronkénti 20 tonnás termés esetében 0,09—0,11 hektárnyi területről érhetjük el. Ezek szerint 100 nagy számosállatra számítva a másodnövények termesztésére legalább tíz hektárnyi terület szükséges. Több gyakorlati példa igazolja, hogy öntözött körülmények között a káposztafélék családjába tartozó takarmánynövények nyári és őszi termesztésével igen Jó eredmények érhetők el. A Perko PVH termesztésében például az eperjesi (Jahodnáj szövetkezetben ■— hektáronként egy adagban 600 köbméter öntözővíz Juttatása mellett i— 24,16 tonna, a peredi (Tešedíkovo) szövetkezetben >— 2—3 adagban 850 köbméter öntözővizet kijuttatva — 32,54 tonna, a íoporűai szövetkezetben pedig >—< 3—4 adagban 1580 köbméter vizet kijuttatva — 35 tonna zöldanyag-termést értek el hektáronként. Ing. MICHAL VENENI. CSc., a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója Merész elképzelés vagy kivitelezhető realitás? Nem vitás, hogy nehéz egy olyan mezőgazdasági nagyüzemnek a helyzete, amelynek ' területe tizenkilenc egymástól elszigetelt távol eső részlegre tagolódik. A szétszórt gazdasági részlegeken nehéz irányítani, szervezni a munkát, ellenőrizni a napi feladatok teljesítését. Ilyen körülmények között gyakran „kicsúszik a gyeplő a vezetők kezéből“, s a termelésben nem tudnak’ fejlődést elérni. Ilyen feltételek között küszködött évek során a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Állami Gazdaság. A gazdaság vezetői remélték, hogy a területek összpontosítása, amit 1977-ben hajtottak végre, gyökeres változást hoz majd. Csalódniuk kellett, mert amellett, hogy a gazdaság területe továbbra is széttagolt maradt, — bár kisebb mértékben, mint azelőtt, — az űjonan szerzett talajok termőképessége lényegesen gyengébbnek bizonyult. Kedvezőtlenebbül alakult a helyzet a gazdasági épületek és a géppark szempontjából is. A rossz munkaviszonyok, a gyenge gazdasági eredmények nemigen vonzották a dolgos kezű, igyekvő embereket. Érthető, hogy az állami gazdaság képtelen volt gazdaságilag stabilizálódni. A számtalan problémán még az ágazati irányítási rendszer bevezetése sem segített. A gazdaság több mint 12 milliós „tervezett" veszteséggel gazdálkodott, de a valóságban ettől nagyobb veszteséggel (50 millió korona) zárták az évet. Ogy tűnik, ez már a múlté. A tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének, az új gazdasági szabályozóknak életbelépése minőségileg megváltozott feltételeket teremtett, kényszerhatást gyakorolt a termelés fellendítésére. A gazdaság vezetőinek lehetőséget adott arra, hogy az adottságaiknak legmegfelelőbb termelési és gazdálkodási szerkezet kialakításával kiutat találjanak a reménytelennek tűnő helyzetből. Tavaly az állami gazdaságot a huzamosan lemaradozó mezőgazdasági üzemek csoportjába sorolták. Felmérték a hiányosságok, a felmerülő problémák okát, s a részletes elemzés nyomán kidolgozták a gazdaság belterjesítésének távlati tervét. A gazdaság vezetői elmondták, hogy 1985-ben 8,5 milliós nyereséggel szeretnék zárni az évet. A gazdálkodás színvonalát olyan szintre akarják emelni, hogy a jövedelmezőség elérje a 11,5 százalékot. Megkérdőjelezhető, nem emelték-e túl magasra a lécet? Reális-e a kitűzött cél vagy túl merész elképzelés csupán? A vezetők bíznak abban, hogy elérik céljukat. Az eddig végbement változások, a hozott intézkedések és a távlati elképzelések arról tanúskodnak, hogy a gazdaság dolgozói szeretnének kikerülni a sereghajtók sorából, a termelésben és a gazdálkodásban egyaránt előbbre akarnak lépni. De nézzük meg közelebbről, hogyan is akarják mindezt megvalósítani? t Első lépésként körülnéztek, 'hogyan is gazdálkodnak az élenjáró mezőgazdasági nagyüzemek, s bevált tapasztalataikat igyekeztek meghonosltani. Gyökeresen változtattak az irányítás és a munkaszervezés eddigi gyakorlatán. Az ágazati irányításról a belüzemi önelszámolás rendszerére tértek át. A kilenc gazdasági részleg önálló gazdasági központként szerepel. Ezzel összhangban például az állattenyésztésben már az anyagi ösztönzés új módszereit alkalmazzák A jutalmakat a tervfeladatok teljesítése, a minőségi követelmények be4 tartása, valamint az erőtakarmányokkal, az energiával és az egyéb anyagokkal, eszközökkel való takarékosság szerint, differenciáltan osztják szét. Az anyagi ösztönzés elveit a többi részlegre, illetve ágazatra is ki akarják terjeszteni. Ezért fokozatosan bevezetik a munkacsoportokra épülő munkaszervezés és anyagi érdekeltség rendszerét. Az új irányítási és jutalmazási rendszer alkalmazásától remélik a személyi felelősség elmélyítését, a íjiunkafegyelem megszilárdítását, a termelés növelését és gazdaságosabbá tételét. A termelésben elsősorban a növénytermesztés fejlesztését szorgalmazzák. Figyelmüket a gabonafélék termesztése mellett a tomegtakarmánynk termelésére összpontosítják. A szükséges takarmányalap megteremtésére adottak a feltételek. Bár a 4352 hektárnyi mezőgazdasági területből csupán 2783 hektár a szántó, a rétek és legelők területe meghaladja az ezernégyszáz hektárt. Fokozott figyelmet fordítanak a gyenge adottságú talajok termőképességének növelésére, valamint a rétek és legelők feljavítására. A gazdaságban megkezdték a trágyatelepek és a szilárdított silóvermek építését is. Az előzetes felmérések szerint a vezetők azt vallják, hogy az idén nem lesz hiányuk jó minőségű tömegtakarmányokbót. Az állattenyésztésben kitűzött szerkezeti változás összhangban van a gazdaság adottságaival. Elsőrendű feladatként a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztését jelölték meg. Az ötéves tervidőszak végéig a tejtermelést egyedenkénti évi átlagban az eddigi 2230 literről 3200 literre akarják növelni. A tejet csakis első minőségi osztályban szeretnék értékesíteni. Az erőtakarmány-hlányra való tekintettel a sertésállományukat felszámolják. Ezzel szemben az állattenyésztés hatékonyságának növelése érdekében szorgalmazzák a hús- és májtermelésre szakosított lúdtenyésztést. Véleményük szerint ez jól jövedelmező ágazat. Igaz, akad több hátráltató tényező is a fejlesztési program megvalósításában. Többek között nem elegendő az elavult gépek felújítására hivatott keret. Ugyancsak komoly gondot okoz a gazdaságnak a szakemberek megnyerése. A fiatal agrármérnökök idegenkednek attól, hogy szaktudásukat, rátermettségüket a nehéz feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben bizonyítsák. Annak ellenére, hogy az állami gazdaságban kedvező szociális feltételeket, példán! lakást biztosítottak számukra, Inkább a könnyebb, már kitaposott utat keresik. Az ntóbbl két esztendő eredményei érzékeltetik, hogy a gazdaság a konszolidálódás felé halad. Reméljük, hogy az új gazdasági szabályozók ésszerű gyakorlati érvényesítése valóban gyökeres fordulatot hoz a gazdaság életében, és merész’ céljaik nemcsak álomképek maradnak, KLAMARCSIK MARIA A tavalyi szűkös takarmánykészletnek, az ésszerűtlen takarmány-gazdálkodásnak kedvezőtlen hatását ma is érezzük a termelésben. Az idei aszály is megdézsmálta a takarmánynövények hozamát. Ahhoz, hogy a tél folyamán hasonló problémákkal ne kelljen küszködnünk, minden takarmányforrást maradéktalanul hasznosítani kell. Ezért mindenütt arra kell törekedni, hogy az aratás idején az összes szalma begyűjtése, megfelelő tárolása a feladatok értékrendi sorrendjében a legfontosabb teendők között szerepeljen. Fotó: CSTK ■ ■ Öntözés: a másodnövények nagy hozamának biztosítéka
