Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-09 / 40. szám

1882. október 8.

SZABAD FÖLDMŰVES

HOGY NE FÁJJON, NE IS SAJOGJON A SZÍV. . .!

Szem eI61 rejtve, szerényen búvik meg ez a falucska a Garam partján. Lakosai hajdanában szegényparasztok, nincstelen zsellérek voltak. Kiszolgáltatottság, megalázás, nélkülözés volt az osztályrészük. Munkájuk zsíros hasznát a nagybirtokosok, gazdagok fölözték le. Ha lázadni próbáltak, ki merték nyitni jogos követeléseikkel a szájukat, könyörtelenül lecsapott rájuk a kizsákmányolásra alapozott úri hatalom .,.

Egyedül a kommunista pártban volt minden reményük, amely világító fáklyaként mutatta az utat az elnyomottaknak, a nyomorgóknak. A párt szava eljutott a legszegényebb viskókig, s tanított — eszmélni. Már a háború előtti évtizedekben arra nevelt, hogy van másmilyen társadalmi rendszer is, ahol a dolgozó nép a saját sorsának irányítója: ez nem más, mint a két világrészen elterülő Szovjetunió.

Társult ehhez a neveléshez az éhkopp, az egyre szervezettebbé válás. Egymást követték a munkásmegmozdulások, aratósztrájkok. Ezek egyszer sikerrel jártak, másszor sikertelenül. Am a remény pislákoló lángocskája sosem hunyt ki bennük. Ha korgó gyomorral is, de fennhangon énekelték: „Nem lesz a tőke úr mirajtunk ..Es eljött ez az idő! A rabláncot a szabadsághozó szovjet csapatok verték le Csehszlovákia dolgos népe kezéről. Az agrárproletárok, szegényparasztok kezébe került az a föld, amelyen kisemmizettként gürcöltek. A föld azoké lett, akik azt megművelik.

Tőrén (Turá), ebben a lévai (Levice) járásbeli faluban, 1948 szeptemberében olyasmi történt, ami örök időkre — megmásíthatatlan történelem. Itt alakult meg Csehszlovákia első egységes földművesszövetkezete,

Furlnda elvtárs agyában született meg, a szovjet kolhozokat alapul véve— pergette vissza az emlékezés fonalát Hányó elvtárs. — Oly meggyőződéssel beszélt az akkor még nekünk nagyon is új gazdálkodási forma előnyeiről, lehetőségeiről, hogy nekibátorodtunk: Steiner Oszkár földbirtokos kisajátított 200 katasztrális hold földjén kezdtünk közösen

Furinda Rudolf, hazánk első efsz-einöke

gazdálkodni. De milyen körülmények között? Se igevonó állat, se gépi felszerelés. Csupán a nagy akarásunk volt, amelytől nem tágítottunk jottányit sem!

Mit tett a józan észjárás? A közös gazdaság elnöke, Furinda elvtárs egy pár lovat kölcsönzött a Garamgyörgyi (jur nad Hronom) Állami Gazdaságtól, azzal készítették elő a

elvtársat, tanácsot és segítséget kért tőle a további közös munkához. Utána még nagyobb lendülettel és kedvvel végeztük a tennivalóinkat. Az állami gazdaságtól traktort béreltünk, a pénzt közösen adtuk össze. Kellett nagyon a gép, mert a Szlovákia északibb részeiből idetelepedettek egymás után hagyták itt földjeiket, amelyeket mi vettünk művelés alá. Igaz, az aratás körül volt egy kis probléma, mert elkötötték az utat, nem engedtek bennünket aratni... De azért mégis learattunk.

Ősszel rendbe tették az istállókat, teheneket vásároltak, persze, csak olcsóbbakat, a vágóhídon válogattak

a kiselejtezettek között. Ezzel alapozták meg közös állatállományukat.

— így volt. A legnehezebb akadályokat is leküzdöttttk. örülünk neki, hogy mi voltunk azok, akik elsőkként raktuk le a közös gazdálkodás, a szocialista mezőgazdaság alapjait — szói lelkesülten Valkovicsné. — Am kissé elkomorul az előbb még vidám arc, amikor arról beszél, hogy az egyesülési hullám elsöpörte a tőrei szövetkezetét, a kezdeményezőt — néhány évvel ezelőtt „olvadt be“ közös gazdaságuk a sárói (Šárovce) ВЁКЕ szövetkezetbe. — Sosem gondoltuk volna, hogy végül is ez lesz hihetetlenül nehéz körülmények között létrehozott szövetkezetünk sorsa.

A többiek fejbólintással jelzik: az 6 véleményük is a Valkovicsnéével azonos. Ogy érzik, tőrt döftek a szívükbe, amely azóta is fáj, kegyetlenül fáj... Hol a község neve? Sehol! Dicső tettüket csupán az egyetlen emlékszoba őrzi dokumentumaival. Márpedig, feltétlenül többet érdemelnének; például — a község mellett vivő országút mentén egy tájékoztató táblát, hogy az arra járók megtudhassák: itt, Tőrén alakult meg hazánk első egységes földmüvesszövetkezete.

Adós a járási székhely, Léva is, annak illetékes szerve, amelyre az ismeretterjesztés, a propaganda tartozik. A járásba látogatók miért nem tudhatják: Tőre a forradalmi tett kivitelezője, a szövetkezeti gazdálkodás úttörője. S talán a sárói szövetkezet tekintélyét se csorbítaná, ha tőre-sárói szövetkezet néven szerepelne, mint munkaérdemrendes közös gazdaság. •

Ogy hisszük, ez az adósság — ha megkésve is, de —törleszthető. jogos kívánság ez. Teljesüljön mielőbb, hogy a 17 bátor kezdeményező szíve ne fájjon. Ne issajogjont

Tábla az emlékház falán

BÖJTÖS JÄNOS

í

N

I

4

I

s

I

s

I

s

I

N

I

4

I

N

I

s

I

N

I

I

N

I

s

I

s

I

5

I

\

I

4

I

s

I

N

I

N

I

5

I

s

I

s

I

4

I

4

I

N

I

s

I

4

I

s

I

N

I

V

I

4

I

s

I

s

I

4

*

s

I

4

Júliusinak beillő forróság. Kókadt répalevelek, tenyérnyi vastagságú talajrepedések jelzik a m£r több mint három hőnapja tartó,, növénykínzó aszályt. Porfelhőbe burkolóznak a betakarítógépek a kőkeszi Kamenné Kosihyj szövetkezet répaföldjén. A tervfeladatokat szorgalmas munkával megvalósítani igyekvő emberek arcán, gondvájtva barázdák.

— Nagyon kemény a föld. Nehéz belőle kiszedni a répát — panaszolja id. Nászaly Vin ce, a teljesen új répakombájn kezelője. — Szüntelenül figyelni kell a gépmonstrumot, mert az amúgy Is kötött ^elaj na-Porfelhőben -gyón klszikkadt. Nemegyeszer meg kell állni, visszatolatni néhány métert, s újra ráállni a répasorokra.

Munkáját nehezíti az is, hogy a fejezőgép forgórésze által kavart portól, alig látni a répasorokat.

Richtárek Stefan mérnök, főagronómus érkezik meg a GAZ típusjelű terepjáró gépkocsival.

— Mekkora területen tér3 mesztenek cukorrépát, ,s milyen hozamátlag ígérkezik hektáronként?

—■ Az Idén száz hektárnyi a Cukorrépánk. A hozamátlag? Kevés. Huszonnyolc-harminc tonnával számolunk. Fajta? A Nova Dinát vetettük.

— Répatisztaság?

— Hát, sár az nem tapad most, ily nagy szárazságban a répára. De azért előfordul, hogy a szállítószalagra nagyobb rö-g is felkerül, a rakomány közé vegyül. A fejezőgép jó munkát végez. így hát a szabványnormát nem sértjük -meg. Aztán meg ellenőrzés is van: ezt teszi rendszeresen

„aranyásók"

Bartal István fiatal technikusunk. Ä betakarítás zavartalan menetéért ő a felelős.

— Innen hová kerül a

répa?

i—A tíz kilométernyire levő ipolybalogi (Balog nad Iplom) szövetkezet rakterületére. Október 10-ig a harmonogram napi 100 tonna szállítását határozzza meg, ezt követően korlátlan mennyiségben.

Mit tesznek a betakarítási Szállítóik? Egyelőre Medve veszteség minimálisra csökken- Béla és Hampachel László tevése érdekében? hergépkocsivezetők. A répafej

‘ _ szállításáról pedig Laczkó Jó'— A minőségi munka: alap- zsep gs Baksa László gondoskövetelmény. Ezt személyes rá- godik. hatással is igyekszünk az emberek tudatába vésni. Csak- A nehéz körülmények között hogy, mi sem kívánhatunk le- a munkaütem lassúbb a tervehetetlent; a jelenlegi talajviszo- zettnél, ám zavartalan. Mlndnyok közepette a gépek sem ezek ellenére remélhető, hogy végezhetnek százszázalékos a cukorrépa a lehető legmunkát. Ezért kézi utánszedést kisebb veszteséggel, Idejében alkalmazunk, hogy a termés- jut el rendeltetési helyére, bői minél kevesebb maradjon a

táblán. B. J.

Munkaszemlén a főagronémus (A szerző felvételei)

17 bátor emberrel, Furinda Rudolffal, a veterán pártharcossal az élen. (Csak úgy mellékesen: vajon, hányán tudják a mai diákok, fiatalok, főleg a falusiak közül, hogy innét indult el, majd terebélyesedett országos méretűvé szövetkezeti gazdálkodásunk? ... Érdemes lenne ezen a téren többet tenni, jobban a tudatba vésni: a több mint három és fél évtizedes fejlődést a kommunista párt helyes iránymutatása, tömegpolitikai nevelőmunkája révén érhettük el, a mezőgazdasági dolgozók tízezreinek szorgalmával, s munkásosztályunk hatékony támogatásával.)

E kis falu nagy forradalmi tettére a volt iskolában létesített emlékszoba fényképsorai, dokumentumai emlékeztetnek. A látottakat B e n у 6 József, S i m к 6 Lajos, Vatkovics István és neje élőszóval egészíti ki:

— A közös gazdálkodás gondolata

magágyat, majd kézzel vetettek, gép híján.

V a 1 k o v 1 c s Istvánné szólt közbe:

— Előbb persze vetőmagot kellett vásárolnunk. Pénzünk nem volt, Így hát a bankhoz fordultunk külcsönért. A kölcsön ellenében kis házainkat terhelték be: megmondták, ha képtelenek lennénk a hiteltörlesztésre, házainkat elárverezik. A falubeliek fejcsóválva figyelték merészségünket. Sőt, aggályoskodtak: „Várjatok csak, eladják a tetőt is a fejetek fölül. Kenyeretek se lesz..De mi hittünk abban, amit elkezdtünk!

A beszéd fonalát Simkó Lajos pergeti tovább. Elmondja, hogy dolog híján (télen) Banská Bystricára, Zvo- Ienba mentek pénzt keresni, hogy a tavaszi munkakezdéskor legyen néhány korona a háznál.

— A következő évben elnökünk személyesen kereste fel Gottwald

Négyen az alapít^kközül Fotó: B. J. (2) és kov)

KI FELEL A MULASZTÁSÉRT?

Irány: A KUKORICA!

Alkalmi kalauzom: Szopó László, a csicserl (ClCarovce) szövetkezet pártelnöke. Csattogva ficánkol alattunk a motorkerékpár. Átszeljük a falut, s észak felé, a műútra kanyarodunk. Röpke néhány perc, s márts a határban vagyunk. Egy hatalmas táblán Juhász Dezső kombájnnal lucernamagot csépel. Érkezésünkre leállítja gépét, majd szóba elegyedik velünk:

i— Amint itt végzek <— mondja —, irány: a kukorica ...

A többit hadd mondjuk el róla mi: huszonöt éve kombájnol. Ismeri a legrégibb, a későbbi és a legújabb kombájntípusokat. Évente bekapcsolódik a szocialista versenybe; többször volt már a jók és az élenjárók között versenygyőztesként. Az évek, évtizedek során fgy vált belőle munkában edződött, szívős, kitartó, kezdeményező szakember. S ha nem kombájnol? Gépet javít. Tennivalója akad bőven, amit felelősségteljesen, megbízhatóan végez.

Kissé odább megyünk, a másik táblára. Itt szóját csépelnek. Elöl halad Bodnár Gyula, őt követi Perduk István, kissé távolabb Balogh Géza, majd Palkó Géza zárja'a sort.

i— Háromszáz hektáron termelünk szóját —magyarázza az élen haladé. — Sajnos, bő terméssel nem nagyon dicsekedhetünk.

— Mi a probléma?

i— Gyomirtó szer híján a terület elgyomosodik. Már ez egymagában Is terméscsökkentő. A másik: gazos-gyomos talajon a gépiek sem képesek nagyon jő munkát végezni.

A pártelnök mögé ülök a vasparipára. A „vezér“ elpanaszolja, hogy bizony nagyon szűkös volt'az Idén a csapadék, amit a növények sínylették meg. Közben a Kertalja dülőház érünk, ahol beérett már a kukorica. Egy E- 516-os gabonakombájn térül-fordul benne, s gyorsan telik a magtartálya. Aztán, kisebb üzemzavar.

— Nincs komoly baj — bondja Dudás László kombájnos. — A fosztótengely a csigával együtt kiesett az adapterből. A szélső sort nem

szedte rendesen, mindjárt gondoltam: csakis ez lehet a hibája.

Negyedóra'sem telik bele jóformán, helyére kerülnek az alkatrészek. Szerszámpakolás. Gépindítás.

Megtudom, 370 hektáron termesztenek kukoricát, s betakarítását nemrég kezdték. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, bizonyára már teljes lendülettel halad a kukorica gépi betakarítása, miután a többi kombájnt is ide vezényelték»

— Mit mutat a hektárhozam? — érdeklődöm kísérőmtől.

— Négy és fél tonnát terveztünk, de ennél sokkal több lesz. Néhány évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk ilyen jó hozamátlagra. Akkor hektáronként csupán három tonnát tudtunk betakarítani.

Kőrútunk a végefeíé jár. A cúkorrépatáblán találkozom Marczi Gyula efsz-elnökkel, aki bizakodó: reméli, hogy a 33 tonnás, tervezett hozamátlagot túlszárnyalják. Am megcsappan a jókedve, amikor a korai burgonya problémájával rukkol ki.

— Nem tudtuk idejében értékesíteni, s most szedjük. A termés bőséges. Már 160 tonnányi van raktáron, de még halvány remény sincs az értékesítésére.

Míg az elnök jogosan panaszkodik, jómagam azon morfondírozom: az illetékesek sokkal rugalmasabban intézkedhetnének, hogy ilyen probléma ne fordulhasson elő. A tőketerebesl (Trebišov) járásban nem csupán az élbolyban levő csicserieket nyomasztja ilyen értékesítési gond (60 hektáron termesztettek korai burgonyát), hanem számos más szövetkezetei is, ahol vevő híján földben maradt a termés.

Mit vonhat maga után az ilyen nehézkesség, ami az árutovábbítás terén az idén megnyilvánult? Azt, hogy a mezőgazdasági üzemek lövőre nem termelnek korai burgonyát, nehogy Ismét a „nyakukon“ maradjon. Vajon nem lehetne ezt másként, jobban...? Mely szervek követték el a mulasztást? KI felel azért, hogy a korai burgonya helyére tervezett másodnövény vetőmagja zsákban maradt ... ?

ILLÉS BERTALAN