Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-02 / 39. szám
1982. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES ĽUDOVÍT FULLA emlékkiállítása Két évvel ezelőtt halt meg Ľudovít Fulla, nemzeti művész. Sajnos, már két éve halott, így a forró születésnapi köszöntők csokrát márcsak hatalmas életművének talpazatára helyezhetjük el. Ez az életmű nemcsak a szlovák, hanem a huszadik századi európai festőművészet élvonalába emelte alkotóját. 1902-ben született Ružomberokban. Már gyermekkorában jól megismerte Liptó környékét, ahoi származott, később, mint a Dolný Kubín-i kereskedelmi Iskola tanulója, Árva (Orava) tájait (egyébként idevalósi volt az édesanyja). Fulla egész életén át emlegette, milyen meghatározó élményt jelentett számára a népművészettel való találkozás; a színek és formák gazdagsága, melyeket a népviseleten, tullpántos ládákon, fafaragásokon, kerámiai tárgyakon, fazekakon, táayérokon látott. Ugyancsak nagy hatással votl rá a gótikus templomok művészete. Hogy milyen mértékben hatottak Ľudovít Fullára a 19. század eszméi, a szlovák újjászületés gondolatai, azt Ifjúkort művelbő1 megtudhatjuk. A KEZDET Ľudovít Fulla Ifjúsággá tele van elégeletlenséggel és lobo;ással, mindenekelőtt elégedetlen a orssal, mert nem veszik fel őt a irágal Képzőművészeti Akadémiára, így évig Gustáv Mallý magániskoláéban tanul Brattslavában, majd 1922- 8 között a prágai Iparművészeti ls;olában. Előbb Arnozt Hofbauer, majd 'rantišek Kyselý tanítványa volt. Prá;al diákéveire jellemző, hogy teljes Iszántsággal és lelkesedéssel tanulnányozta a korszak eszméit, lgyekeett megérteni a NOSZF jelentőségét, z új művészeti irányzatokat, melyek özpontja a Devátsil elnevezésű mflészeti csoportosulás volt. Helyét 6 s csakhamar a DAV című folyóirat őzé csoportosult művészek között 3li meg. Már prágai tartózkodásáak első heteiben jó barátságban volt likuláš Galandával, akivel együtt lakította ki a DAV folyóirat müvézi arculatát. 1929—1931 között köös műteremben dolgoztak, s Galana 1938-ban bekövetkezett korai haliéig együtt küzdöttek a szlovák moern művészet programjának kialakl- Ssán. A korai Fulla-művek is ezeet a küzdelmeket, elképzeléseket Ikrözik, s tartalmilag szociális trányatot képviselnek (Krumpliszedés 923; Munka nélkül 1924; Gombasze- és 1924 s ide sorolhatók a Ján Poiöan verseihez készült illusztrációk i.). Ifjúkori művészetének második zakasza lírai hangvételű; ide olyan lűvek tartoznak, mint a Tükör előtt 923; s az 1924-es Akt. Harmadik és gvben leggazdagabb lnspirációs for- 5sa ebben az időben a népművészet, men fakad az öt linómetszetből álló — Nos, gyDztetek? — kérdezte. <— Nem győzitek erővel? ... Hány országot tg áztat ok le? ... Megszegtétek a becsületet, a lelküsmeretet... még sem győztetek ... nincs erőtökI Es elnevette magát. Késő éjszaka két katona vitte a cellába Híját, fehér fele hátracsuklott, haja a padlót söpörte, így dobták a sarokba. Ulja hörögve megfordult és hasra feküdt. — Lilecska... — mondta az Idősebbik Ivanyihinának. — Emeld fel a blúzomat, égeti a hátam ... Lilja, aki magú. Is alig vánszorgott, de mint valami ápolónő az utolsó pillanatig ott szorgoskodott barátnői körül, vigyázva felhúzta a hónáig a vérrel átitatott kötött blúzt; de visszahökkent az iszonyattól és sírva, fakadt; Ulja hátán véresen égett egy késsel kivágott ötágú csillag. Ezt az éjszakát élete utolsó percéig egyetlenegy krasznodonl lakos sem ta alsóruhát küldtek és 6 is hozzáfogott, hogy bátyúba kösse a leveleket. Hirtelen könny lepte el a szemét, nem tudott erőt venni magán, véres fehérneműjébe temette az arcát, a cella egy sarkába húzódott, és ott tilt egy darabig. Ktvitték őket a puszta térre, melyet ezüstben fürösztött a hold és két teherkocsira ültették mindannyiukat. Elsőnek vitték ki a minden erejétől megfosztott Sztahovicsot és félkörben meghimbálva testét, feldobták a kocsira. Sok „ifjúgárdlsta“ már nem tudott járni. Kívitték Anatolij Popovot, akinek összevagdalták a talpát. Vítya Petrov szemét kiszúrták, Ragozin és Zsenya Sepolov vezették kézenfogva. Vologya Oszmuhin jobb keze le volt vágva, de azért saját lábán ment. Tolja Orlov és Kovaljov vitték Vanya Zemnuhovot. Utánuk, mint egy hervadt fűszál, ballagott magában Szerjozska Tyulenyin. Külön teherautóra ültették a lányokat, külön autóra a fiúkat. (RÉSZLET) i A katonák felcsapták a kocsik ol• dalát és maguk is felmásztak a túl■ zsúfolt kocsiba. Fenbong altiszt a so. főr mellett foglalt helyet az első gép■ kocsin. A gépek elindultak. A puszta ■ téren át, a gyerekkórház és a Vorost’ lov-lskola épületei mellett vitték ■ őket. Elől a lányok autója. Ulja, Szása Bondarova és Lilja énekelni kezdték: : Rabláncon talált rád a halál, S halálod hősi dicső... A többi lány ts felkapta a dalt. Aztán a fiúk ts dallal válaszoltak a hátsó kocsin. Daluk messze-messze 1 húzódott a hideg mozdulatlan levegőben. A teherkocsi balfelöl elhagyta az utolsó házat és kifordult az 5. számú tárnához vezető úton. Szerjozska a kocsi hátsó falához szorulva mohón szívta be a fagyos levegőt ... Már elhagyták a Vtszelkire kanyarodó utat, pár párc múlva elérik és átszelik a völgyteknöt... Nem, Szerjozska tudta, hogy neki nincs már ereje ehhezI De előtte, térdre bocsátkozva kuporgott a hátrakötött kezű Kovaljov. ö még erős volt. azért is kötötték le a kezét. Szerjozska meglökte fejével, mire Kovaljov megfordult. — Tolka .. .mindjárt itt a völgy ... — suttogta Szerjozska és oldalt mutatott a fejével. Kovaljov vállán keresztül hátrakacsintott és megmozgatta lekötözött kezét. Szerjozska nekiesett fogával a Kovaljov kezén levő kötélgörc. k. De olyan erőtlen volt, hogy néhányszor odavágódott a kocsi oldalára és felvérezte homlokát. Ügy harcolt, mintha tulajdon szabadságáért küzdött volna. Végre kibogozta fogával a csomót. Kovaljov továbbra ts hátán tartva a kezét, ujjait mozgatta. ... Elfő s lesújt reád a bosszú, Hatalmasabb, mint ml vagyunk... — énekelték a lányok és fiúk. (1942. október 2-án Krasznodarban alakult meg az Ifjú Gárda, a Komszomol ismert ellenállási szervezete) ^somagbeadás napja volt. Hideg, f_ csöndes, szélmentes nap, a ka** lapálás, a kútverés zörgése, a járókelőié léptei messze elhallatszottak a levegőben, mely szikrázott a naptól és hótól, jeltzaveta Alexejevna és Ljudmllla — mindig együtt jártak csomagbeadásra — kis batyuba kötve némi ennivalót és egy kis párnát vittek, melyet Vologya utolsó levelében kért. Elindultak a puszta tér haván taposott keskeny ösvényen a börtön hosszan elnyúló épülete felé, mely fehér falaival, havas tetejével, árnyékos oldalainak szürkeségével puhán összeolvadt a környék színeivel. Anya és lánya annyira lesoványodtak, hogy még jobban hasonlítottak egymásra: testvéreknek nézhette őket mindenki. A szenvedélyes, mindig kitörésre kész anya most mintha kizárólag idegszálakból lett volna öszszeszőve. Jeltzaveta Alexejevna és Ljuszja rosszat sejtettek a börtön előtt tolongó asszonyok zajongásából abból, hogy mindegyiknek kezében volt a szatyra és hogy mozgás nélkül, szinte megmerevedve állt az egész csoport. A tornác előtt, mint mtndig, német őrszem állt és elnézett az aszszonyok feje fölött, a karfánál „polled!“ ült rövid sárga bekecsben. A csomagokat nem fogadta el. Sem Jeltzaveta Alexandrovnának sem Ljuszjának nem kellett körülpillantani, hogy megnézzék, ki áll körülöttük, mert mindennap ugyanazokkal találkoztak. Zemnuhov anyja, egy kicsi, töpörödött öregasszony, a tornác lépcsője előtt, állt, maga elé tartotta kts batyufát és azt mondta: — legalább valamit az ennivalóból vennél át... — Nem szükségest Magunk etetjük őket, — mondta a „pollcáj" másfelé nézve. — Agylepedöt kért,.. — Ш ma jó ágyat vetünk neki... Jeltzaveta Alexandrovna odament a tornáchoz és éles hangjával rászólt: — Mtért nem veszi át a csomagot? A „pollcáj“ hallgatott, ügyet sem vetett rá. — Nekünk nem sietős, várhatunk, mondta Jeltzaveta Alexandrovna és ránézett az asszonyokra. így álltak ott, amíg a kapu mögött több ember lépteinek zaját nem hallották, aztán valaki a. kapu körül foglalatoskodott, hogy ktnyissa. Az asszonyok mindig éltek ilyen alkalommal, hogy futó pillantást vethessenek az udvar eme részére nyíló börtönablakokba; néha meg ts láthatták a cellákban ülő gyerekeiket. Az asszonyok csoportja a kapu bal oldala felé húzódott. A kapuból azonban Bolman tizedes parancsnoksága alatt néhány katona jött és oszlatni kezd- 1 te az asszonyokat. Az asszonyok szétfutottak, aztán megint visszatértek. Sokan lármázni (; kezdtek. , Jelizaveta Alexandrovna és Ljuszja félreálltak és némán szemlélték a dolgokat. 1 — Ma ktvégztk őket — mondta Ljuszja. — Nemi En csak arra kérem az 1 Istent, hogy élete utolsó percéig ne 1 tudják letörni a szárnyát, hogy ne reszkessen ezek előtt a kutyák előtt, i hogy a képükbe köpjönI... mondta i Jelizaveta Alexandrovna, mély, re- 1 kedt, fojtott torokhangon és a szeme i rettenetesen villogott. < Gyermekeik ebben az tdöben visel- l ték el életük utolsó és legszörnyübh I gyötrelmeit. < Zemnuhov dülöngélve állt Bruckner I mester előtt, az arcán folyt a vér, je- I je erőtlenül lekonyult, de Valja min- i dénáron jel akarta emelni, végre si- l került és e szörnyű négy hét néma- l sága után megszólalt. Kodály centenáriu a Fölszállott a páva című művei szerepeltek, a Szlovák Filharmónia előadásában, Rajter Lajos vezényletével. A hangversenyen megérdemelt sikert aratott Máté Péter, a hazai magyar zenei élet nagy reménysége a Prágai Zeneművészeti Főiskola hallgatója, aki a Szlovák Filharmónia kíséretében Beethoven c-moll zongoraversenyét adta elő. Számomra nagy élményt jelentett a hangverseny, hiszen „élő előadásban“ először hallottam az r ílített Kodály-műveket. Annál fájóbb volt tapasztalnom, hogy a hangverseny alatt nagyon sok szék üresen maradt. Ennek okát most nem firtatom ... Lényegében ez a hangverseny jelentette a Kodálycentenárinm ünnepségsorozatának kezdetét, hiszen még számos járási és országos rendezvényre kerül s-r. fe-blm Nemrégiben a CSEMADOK Központi Bizottsága vezető titkárának jóvoltából résztvehettem azon az ünnepi hangversenyen, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Knltnrális Szövetségének Központi Bizottsága Kodály Zoltán születésének közelgő 100. évfordulója tiszteletére rendezett a Szlovák Filharmónia Nagytermében. Először Oto Ferenczv, a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnöke, majd Sidó Zoltán, a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöke méltatta a világhírű zeneszerző életművét és zenepedagógiai munkásságát. A műsoron Kodály Zoltán Galántai táncok, valamint A MATESZ MŰSORA (október) 2. szombat: A peleskei nótárius 3. vasárnap: A peleskei nótárius 8. szerda: A peleskei nótárius 7. csütörtök: A peleskei nótárius 9. szombat: A peleskei nótárius 10. vasárnap: A peleskei nótárius 13. szerda: A peleskei nótárius 14. csütörtök: A peleskei nótárius 15. péntek: A peleskei nótárius 16. szombat: A peleskei nótárius 17. vasárnap: A peleskei nótárius 22. péntek: Nagykér (Mllanovce) Alsószeli (D. Saliby) Ipolyság (Sahy) Kosút (Košúty) Dióspatony (O. Potőfí) Rété (Reca) Léva (Levice) Pered (Tešedíkovo) Farkasd (Vlöany) Bátorkeszi (Vojnice) Dunamocs (Moča) A homokra épülő ház Komárom (Komárno) (bemutató) 23. szombat: A homokra épülő ház Komárom (Komárno) 27. szerda: A homokra épülő ház Nagymegyer (Calovo) 28. csütörtök: A homokra épülő ház Somorja (Samorín) 29. péntek: A homokra épülő ház Gúta (Kolárovo) 30. szombat: A homokra épülő ház Csicső (Cíőov) 31. vasárnap: A homokra épülő ház Csenke (Cenkovce) felejtette el. A fogyó hold szokatlan fénnyel és ferdén az égen. A sztyeppe tíz kilométeres körzetben tisztán lát szott. A hideg elviselhetetlenné vált Észak felé a Donyec egész parthoszszában szakadatlanul villogott az ég bolt, kts és nagy csaták dübörgése hol elcsendesedett, hol újra erőre kapott. A hozzátartozók közül senki sem aludt ezen az éjszakán. De nemcsak a rokonok nem aludtak: tudta mindenki, hogy az éjjel ktvégztk az „lfjúgárdistákat“. Az emberek bádoglámpáik mellett ültek vagy teljes sötétben gubbasztottak jűtetlen szobáikban, vályogszurdékaikban. Időnként kiszaladtak az udvarra és sokáig kinn álltak a fagyon, hallgatózíak, nem szólal-e meg valamilyen hang, nem zakatol-e gépkocsi, nem ropog-e fegyver? A cellákban sem aludt senki, kivéve azokat, akik már nem voltak ■- zméletnél. Azok az „Ifjúgárdlsták“.akiket utolsónak vittek vallatásra, látták, hogy Sztyecenko polgármester a börtönbe érkezett. Mindenki tisztában volt vele, hogy a polgármester csak kivégzés előtt jelenik meg a börtönben, amikor szükség van rá a halálos ítélet aláírásánál... De azok a gigászt dübörgések, melyek végighullámzottak a Donyecen, a cellákban is hallhatók voltak. Ulja féloldalt fekve, fejjel, a falnak támaszkodott és átkopogott a fiúkhoz: — Gyerekek, halljátok, halljá’ok? ... Tartsatok ki... Jönnek a mieink ... Csakazértts, jönnek ... A folyosóról katonabaka:.. . к kocogása ért hozzájuk, a cellák ajtóit csapkodták. Kezdték kivezetni az ellogottakaff előbb a folyosóra, onnan íz utcára, de nem az udvaron, hanem i főbejáraton át. A cellákban télikabátban, vagy meleg kiskabátban ülő ányok segítettek egymásnak felvenni i sapkát, kendőbe burkolózni. Lilja ieölöltöztette a mozdulatlan fekvő Wyusza Szopovát, Sura Dubrovtna peiig legjob barátnőjét, Malát. Egy-két ány búcsúlevelet írt, melyet aztán evetett fehérneműjükbe rejtettek. Utjának a legutóbbi átadáskor tlszegylk legismertebb képe A piros fehenek, amelynek szabad vonalvezetése szinte iskolát nyit. Egy másik szép olajfestménye a Revúcai madonna bizánci freskóra emlékeztet. A nagy festő felszabaulás előtti művészetének harmadik témakörét városi motívumok jellemzik, például Bratislava a műteremből, Bratislava télen, 1940; Variációk a Blumentáltemplomra 1944; Virradat Bratislavában stb. jánosik-sorozat. KITELJESEDÉS Prágai tanulmányainak befejezése után Ľudovít Fulla 1927-ben hazatért Szlovákiába. Elvei, művészetről vallott nézetei alkalmatlanná teszik őt mindenféle kompromisszumra, csakhamar rájön, hogy képeinek, grafikai munkáinak eladásából nem tud megélni (korabeli viták azt bizonyítják, hogy munkáit értetlenséggel fogadták), ezért egyrészt újság-lllusztrációkkal, később pedig pedagógiai munkával biztosította megélhetését. 1927-ben a szenei (Senec) polgári iskolában, 1928-ban a malackyl középiskolában tanított. Ezután meghívják ót az akkor alapított bratislaval Iparművészeti Iskolába rajztanárnak, ľ lövészetének ebben a második szakaszában Ľudovít Fullára a szlovák Festőkön (Martin Benka, Gustáv Mallý, Miloš A. Bazovský, Mikuláš Gelände) kívül főleg cseh festők, például Laca Spal, Josef Čapek, Jan Zrzavý és Josef Sima hatottak. Am nagyon lényeges, hogy e művészek szemléletét és módszereit nem vette át nechanlkusan, hanem újra teremtette azokat. Az európai művészek közűi Cézanne volt rá hatással, főleg ami a geometriai testek iránti vonzalmát Heti, ám ezt is megtölti egyéni axpresszív tartalommal (Falusi lány. Kaszárnya stb.). Képein ugyanakkor ialusl motívumok Is megjelennek, Pásztorfiú A FELSZABADULÄS UTÁN 1945 Csehszlovákia felszabadít a szovjet hadsereg által nemcsak politikai és a közéletben, a művészeti életben Is határkő volt. Ladislav Novomeský már a szlovák művészek első kongresszusán joggal jelenthette ki, hogy a szlovák képzőművészet egyre inkább a szlovák kultúra élvonalába tör, arra a helyre, ahol eddig szinte kizárólag a költészet uralkodott. Hogy a helyzet így alakult, ahhoz nagyban hozzájárultak Ľudovít Fulla alkotásai Is. Ezért nem volt véletlen, hogy éppen őt bízták meg 1948-ban a Szlovák Nemzeti Felkelés második évfordulójára készítendő allegorikus plakát megalkotásával. Ľudovít Fulla 1945 utáni művészetét, mint a művészet csúcsteljesítményét jellemzi a kritika. Ez a megfogalmazás csak részben Igaz, a teljes Igazság az, hogy Fulla életműve töretlen és állandóan emelkedő színvonalú. Egyik legszebb képe ebből a korszakból a Szlovák menyaszszony, továbbá a Szlovák madonna, és a Jánošík fehér lovon. Egy Időben a kritika bizonyos formalizmust vetett Ľudovít Fulla szemére. A művész ekkor könyvlllusztrásiókkal bizonyította rendkívüli tehetségét, főleg Henry Fielding Charles Dickens, Hviezdoslav, Janko Jesenský, [án Kalinöiak könyvelnek illusztrációi érdemelnek említést. De talán a legszebb Illusztrációit a Szlovák mesék :ímű könyvben találjuk, melyekre élsősorban a népművészet hatott. 1982-ben meghal a művész felesége s ő elhagyja addigi lakhelyét Zllinát és Ružomberokba, gyermekkorának színhelyére költözik. Néhány év hallratás után újra minden erejét a munkának szenteli. Már žillnai villáéban Is állandó kiállítást rendezett te, amelyet szívesen mutatott meg tazal és külföldi látogatóknak. Ruíomberokban ugyanezt cselekedte, vaamennyl birtokában levő képéből állandó kiállítást rendezett, így alapozza meg a későbbi ružomberokl Ľudovít Fulla képtárát, mely a bratlslavai Szlovák Nemzeti Galéria fiókképtára. Ľudovít Fulla művészete így a legszélesebb közönség számára is hozzáférhető, áttekinthető az egész életmű a kezdettől a csúcsig, a teljes kibontakozásig. A közelmúltban a Szlovák Nemzeti Galériában gyűjteményes kiállítás nyílt Ľudovít Fulla nemzeti művész alkotásaiból, születésének 80. évfordulója alkalmából. A tárlaton mintegy 250 alkotás szerepel: olajfestmények és gyermekkönyv-illusztráclók, akvarellek, grafikai lapok, gobelinek — átfogó képet adnak az egyik legjelentősebb szlovák képzőművész életművéről. A kiállítást október végéig tekinthetik meg a látogatók. NAGY TERÉZ
