Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-03 / 26. szám

1982. július 3. SZABAD FÖLDMŰVES, Asszony a forradalomban Az internacionalizmus életünk Jel­legzetes vonása. Áthatja a szo­cialista társadalmat és a kom­munista mozgalmat. Naponta meg­nyilvánul a szocialista társadalom, a . nemzetközi kommunista és munkás­­' mozgalom életében, tevékenységében. 1 A népek barátsága és testvérisége számunkra törvény. ! A kommunisták tevékenysége a gya- 1 korlatban igazolta a proletár interna­cionalizmus alapelvét, mely a tudo­mányos kommunizmus elméletének és gyakorlatának egész tartalmát áthat- 1 Ja. Az internacionalizmus zászlaja ' alatt győzött a Nagy Október, szilár­dult meg az első szocialista állam, ' jött létre a szocialista világrendszer, 1 erősödik és fejlődik a szocialista ál­­' lamok közössége, s tömörül egységbe a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom. A proletár internacionalizmus taní­tása abból indul ki, hogy a munkás­­osztály és általában a forradalmi munkásmozgalom jellegét tekintve, nemzeti s egyben nemzetközi is. Nem­zeti azért, mert egy meghatározott ország feltételei között szerveződik osztályerövé, nemzetközi pedig azért, mert a munkásosztály érdekei min­den országban azonosak. A proletár internacionalizmus ellen­ségei ezért elkövetnek mindent, hogy a nemzetközi munkásmozgalmat, nem­zeti egységeit, a kommunista és mun­káspártokat megfosszák összetartó ( erejüktől, alapelvüktől. Nagyon törvényszerű, hogy az SZKP XXVI., a CSKP XVI. kongresz­­szusán és a testvérpártok kongiész­­szusain a beszámolókban és a hatá­rozatokban jelentősen kifejezést nyer , a proletár nemzetköziség. A marxis- , ta-leninista pártok határozottan szem­­beszállnak az internacionalizmus je­lentőségét és szerepét elferdítő és le- ( kicsinylő nézetekkel. Szembeszállnak ; azokkal, akik annak bizonyítására , szövetkeztek, hogy az tntemaciona- , lizmus „túlélte magát“, elvesztette , egykori jelentőségét. , A proletár internacionalizmus mint . a munkásosztály politikájának és vi- , lágnézetének megnyilatkozása a nem- < zetiségi kérdésben — a tudományos ( kommunizmus egyik fő alapelve, a , dolgozók szolidaritásának eszméje a , kizsákmányolás elleni harcban, a dől- , gozók társadalmi és nemzeti felsza­badításáért, az új szocialista társa- , dalom felépítéséért vívott harcban. < Ez az aiapelv határozza meg egyide- ( jüleg a szocialista közösség országai- j nak kölcsönös viszonyát is. г A szocialista társadalom ktalakulá- i sa folytán a proletár tnternaclonaliz- t mus mint forradalmi folyamatok lánc- i szeme elmélyül és tökéletesedik. Az i új típusú nemzetközt kapcsolatok alapja* lett. A szocialista országok i kapcsolataiban az internacionalizmus s nemcsak erkölcsi-politikai jelleget ölt, r hanem szerződéseik, egyezményeik ť (CLARA ZETKIN EMLÉKEZETE) sen összeforrott a II. Internacionálé háború előtti tevékenységével. Mint ilyennek nagy része volt a Nemzet­közi Nőszövetség létrehozásában, s 1910-ben a szervezet koppenhágai összejövetelén az ő javaslatára nyil­vánították nemzetközi nőnappá már­cius 8-át. Később Németországba hazatérve a párt baloldali szárnyának egyik él­harcosa lett, kimagasló szerepet töl­tött be a SPARTACUS SZÖVETSÉG­BEN, s Németország Kommunista Pártjának alapítói közé tartozott. Korelnöki tisztségben 1932-ben ő nyi­totta meg a Reichstag, a birodalmi parlament ülését. A már félszázad­nyi forradalmi tevékenységet maga mögött tudó Zetkin asszony korán felismerte, milyen világkatasztrófával fenyegető veszély rejlik a fasizmus­ban, riadóztatta az ország lelkiisme­retét, óva intett a fasiszták hatalom­ra jutásától. * A harmincas években a Szovjet­unióban lelt menedékre, mely máso­dik hazája lett. Életére döntően ki­hatottak találkozásai Leninnel. Fei­­becsttlhetetlen értékű politikai visz­­szaemlékezéseiben örökítette meg be­szélgetéseiket, melyek gazdag elmé­leti munkásságának nagyon becsült részét alkotják. Clara Zetkin 1933. június 6-án, Moszkva közelében hunyt el. A Kreml falán tábla jelzi örök nyugvóhelyét, emlékét az egész forradalmi világ tisztelete övezi. Mindent a győzelemért 41 EVE KEZDŐDÖTT A NAGY HONVÉDŐ HABORO A fasiszta Németország 1941. június t 22-én a hajnali órákban hítszegően és hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. Repülőgépek ezrei tör­tek be a szovjet légitérbe, halált szórva gyilkos terheikkel. Gyalogos, páncélos és gépesített kötelékek tel­jes fegyverzetben lépték át a szov­jet határokat s nyitottak tüzet a Vö­rös Hadsereg határőrségeire. Egyide­jűleg a hitleri Németország európai szövetségeseinek a csapatai is támad­tak. - • -A német hadvezetés már előre a szovjet határon összpontosította erőit. A Norvégia hadseregcsoport kapta feladatul, hogy csapást mérjen Mnr­­manszk és Kaudalaks ellen. Az Észak hadseregcsoport célja baltvidéki tá­madás és Leningrád elfoglalása volt. Segítségére jöttek volna a Ladoga-tó vidékén hadműveleteket végző finn csapatok. A jegerősebb német had­seregcsoport, a Közép célja Minszk elfoglalása, majd támadás volt Szmo­­lenszk és Moszkva irányában. A Holm és a Fekete-tenger között ope­ráló Dél hadseregcsoport célja a déli Iparvidékek megszállása volt, bal­­szárnya pedig Kijev irányában táma­dott. Az ellenségnek az volt a szándéka, hogy gyors csapásokkal mélyen be­hatoljon arra a területre, ahol a szovjet határvidéki katonai körzetek csapatai táboroztak, ne hagyják visz­­szavonulni az ország belsejébe, ha­nem a nyugati határokon morzsolják fel őket. A fasiszta légierő heves támadásai nagy veszteségeket okoz­tak, a hátországban és az összekötő vonalakban is károkat idéztek elő. A szovjet csapatok nehéz harcokat víva kénytelenek voltak visszavonul­ni. Közben kimerítették az ellensé­KOMMERTÁRURK r gei s a leguagyuuu ioku uusiessegtu tanúsították a haza nehéz óráiban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány Lenin örökét tartva szem előtt mindjárt a háború első napjaitól a haza védelmére szólítot­ta fel a szovjet népet. Nagyszabású mozgósítási programot dolgozott ki az ellenséges támadás visszaverésé­re. 1941. július 30-án Állami Honvé­delmi Bizottság létesült a szovjet állam anyagi, szellemi és emberi erői mozgósításának meggyorsításéra. El­nöke Joszif Visszúrionovics Sztálin lett. A hadműveletek irányítása a legfelsőbb parancsnokság főhadiszál­lásán összpontosult. A szovjet csapatok a véres védelmi harcokban hadviselési tapasztalatokat szereztek. Kikényszerített visszavonu­lásukat ellencsapásaik kísérték az egyes frontszakaszokon. A szovjet csapatok hősies helytállásukkal élet­ben és hadianyagban nagy vesztesé­geket okoztak az ellenségnek. Lé­pésről lépésre . hiúsították meg az ellenfélnek a szovjetország teljes ve­reségére és fegyveres erőinek meg­semmisítésére irányuló terveit. Sok támadást feltartóztattak, s e­­gyes frontszakaszokon hosszú ost­romra kényszerítették az ellenséget, mint például Lenlngrádnál, Ogyesszá­­nál, Szevasztopolnál stb. Az agresz­­szor legyőzésében a harci és gazda­sági tevékenység mellett nagy szere­pe volt a szovjet külpolitikának és diplomáciának, mely igyek^ett ki­alakítani a népek egységfrontját a fasizmus elleni harcban és létrehoz­ni a népek és államok hatalmas Hitler-ellenes koalícióját. így működ­tek céltudatosan a szovjet társada­lom összes szervezetei, hogy kivív­ják a győzelmet a Nagy Honvédő Háborúban. JÄN MICÄTEK- аош GČVEZträ-SZERZÓOfS Clara Zetkin, a kiváló német for­radalmár születésének 125. évfordu­lójára emlékezünk július 5-én. Clata Zetkin igen nagy érdeme a forra­dalmi nőmozgalom szervezése, a ki­zsákmányolt és jogfosztott asszonyok osztályöntudatának ébresztése és fej­lesztése, soraik nemzetközi szerve­zése. 1857-ben Lipcse vidékén tanító­­családban született. A falusi tanító­­családban hagyomány volt a hivatás öröklése. Ügy hozta a sors, hogy Clara fiatal tanítónőként bekapcsoló­dott a szervezett munkásmozgalomba Forradalmi nézeteinek érését, kikris­tályosodását elősegítette megismer­kedése, majd későbbi házassága egy orosz szociáldemokrata emigránssal, Oleg Cetkinnel. Kivételes szó­noki képességével, meggyőző erejű agitációjával elérte, hogy a parla­mentbe is beválasztották. 1881-ben, amikor bevezették a hírhedt „kivéte­les törvényt“, mely a forradalmi munkásszervezetek megbénítását je­lentette, illegálisan tovább folytatta tevékenységét a szociáldemokrata pártban. Később emigrációba kényszerült. Működött a francia és olasz munkás­­mozgalomban, Svájcban, majd az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Mindenütt a női emancipáció lelkes harcosának bizonyult, Leninnel együtt vallotta, hogy a nők felszabadítása nélkül nem valósulhat meg a szocia­lista forradalom. Clara Zetkin tevékenysége különö­azt is meghatározzák, hogy politiká­jukban támogatják a kölcsönös köze­ledést, barátságot és segítségnyújtást. A szocialista internacionalizmus a proletár internacionalizmus tovább­­folytatódása, a dolgozók nemzetközt szolidaritásának egyik formája. Ugyan­azok a normák és alapelvek érvé­nyesülnek, de most a szuverén szo­cialista államok kapcsolataiban. Je­lentősen bővült a szocialista interna­cionalizmus társadalmi bázisa. Szub­jektumai már nemcsak a forradalmi mozgalom egyes nemzeti egységei, hanem a szocialista államok közös érdekei alapján egybekovácsolódott nemzetek. Világos a következtetés, miért szál­ka az internacionalizmus a nemzet­közi reakció és kiszolgálói szemében, az antiko;nmunista, revizionista és opportunista erők szemében. A szo­cialista internacionalizmusban például a „szuperhatalom“, azaz a Szovjet­unió érdekeinek kiszolgálását látják, és e fogalmat majdnem „Moszkva találmányának" nevezik. Az antikommunista propaganda na­pont támadja a proletariátus egy év­századon ét bevált harci eszközét, a proletár internacionalizmust. „A pro­letár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kom­munista pártokat és általában a mun­kásmozgalmat erős és bevált fegyve­rétől fosztjuk meg. Ez jó szolgálat lenne az osztályellenségnek, amely, mellesleg, nemzetközi méretekben aktívan összehangolja kommunista­ellenes akcióit“ — hangzott el az SZKP XXV. kongresszusának szónoki emelvényén, s e szavak máig is ér­vényesek s maradnak mindaddig, amíg az osztályellenség támadja az internacionalizmust. Az antikommunizmus a Szovjetunió ellen folytatja a legádázabb harcot. Szítja a szovjetellsnességet, és újabb üzelmekhez folyamodik, hogy a Szov­jetuniót elszigetelje szövetségeseitől, a forradalmi munkásmozgalomtól, a nemzeti felszabadító harctól, hogy i ezeket az erőket megfossza harcuk i legkövetkezetesebb támogatójától, vé- i delmezőjétől. 1 A nemzetközi reakció újabban arra ; is számít, hogy a szocialista építés : során előforduló nehézségeket és hiá- i nyosságokat egybevegyíti nacionalista i előítéletekkel, s egy konkrét ország i Még egyszer az internkionalizmusró! A FORRADALMI MOZGALOM ÖSSZEKÖTŐ LÁNCSZEME Az ENSZ-közgyülés 2. rendkívül leszerelési ülésszaka lassan be fejeződéséhez közeledik. A vi­­lághatalmak képviselőinek beszéde elhangzottak, így ma már pontos két alakítható ki arról, melyik ország hogyan viszonyul a sürgks lépésekei követelő tényleges leszereléshez. A beszédek, megnyilatkozások tükréber hatalmas front bontakozik ki az ol vasó előtt, a békeharc osztályfrontja melyen beigazolódik, hogy a dolgo­zóknak, így az emberiség legszéle­sebb rétegeinek érdekelt leghívebben a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviseli. A tanácskozásoknak impulzust adotl — a visszhangból ugyanis ezt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le — Leonyíd Brezsnyev elvtárs üzenete, melyet Andrej Gromiko olvasott fel beszé­dében: a Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, ez pedig ez­zel a bejelentéssel törvényerőre emel­kedett. A Szovjetunió a Nyugat, első­sorban az amerikai Reagan-kormány kardcsörtető háborús politikája által jellemzett Időszakban páratlan egy­oldalú lépésre szánta magát, hogy ezzel .jendületet adjon a további ta­nácskozásnak, minden gátat, torlaszt eltávolftván a feltétlenül szükséges kölcsönös bizalom légkörének meg­teremtése felé vezető úton. Ml célt szolgál ez a szovjet kezdeményezés? Mint a szovjet külügyminiszter beszé­dében Is kifejtette, a Szovjetunió kormánya tudatosítja a háborús ve­szélyt, s éppen ezért — a forrada­lom óta híven követett lenini béke­politika szellemében — államközi megoldások javaslataival törekszik a viszály okainak megszüntetésére, a béke fennmaradásának biztosítására. A szinte hagyományos szovjet de­rűlátás konkrét tényekre támaszko­dik. Egyrészt olyan megnyilvánulá­sokra, hogy az amerikai kormány kezdi félhangon elismerni az aláírt, de nem ratifikált SALT-II szerződés elveinek érvényességét, A Reagan-Nincs Ínyükre (R. Karatajev rajza) i kormány ugyanis eddig nem sértette • meg e szerződés elveit, noha maga • Reagan választási korteskörútjár I majdnem nemzetközi katasztrófának i nevezte a carteri szerződést. Más ; részt tekintélyes, mérvadó amerikai : körök elismerték azt a szovjet rész i ről többször hangoztatott tényt, hogy i egyenlőség, egyensúly alakult ki a • két nagyhatalom hadiereje között. Hol , akadozik tehát az érdemleges meg­oldás? A békeharc viíágírontján Ott, hogy Washington szándékosan megtévesztő manőverekhez folyamo­dik. A leszereléssel kapcsolatos in­tézkedésekből csak azokat a ténye­zőket emeli ki, amelyek számára ked­vezőek, a többiekről nem szerez tu­domást. A legnagyobb méretű fegy­verzetcsökkentést a Szovjetuniótól várja, például a páncélkocsik terén, ezek számát tekintve ugyanis a Szov­jetunió fölényben van, ugyanakkor nagyon hallgat például az MX raké­ták rendszerbe állításának felgyorsí­tott programjáról, az előretolt álló­­másoztatású amerikai eszközökről, az amerikai hadiflotta szerepéről, pél­dául a Perzsa-Öbölben stb. Az pedig különösen furcsa logika, hogy — feje tetejére állítva az egyszerű és természetes emberi gondolkodásmó­dot — az Egyesült Államok előbb roskadásig szeretné feltölteni a NATO fegyvertárait a legpusztítóbb fegyve­rekkel, s csak azután mondaná: Tár­gyaljunk. Gromiko azokból a javaslatokból kiindulva, amelyek Leonyíd Brezs­nyev legutóbbi beszédeiben elhang­zottak, három pontban foglalta össze a sürgős teendőket: a tárgyalások viszonyai között (jelenleg Lengyel­­országban) a nacionalizmust Is az Ideológiai harc eszközei közé sorol­ja, a nemzeti érdekek védelmezésé­­nek szerepét szánja a nacionalizmus­nak. Nem véletlenül törekszik a pro­letariátus jelképeit (vörös zászló, öt­ágú csillag, sarló és kalapács] eltá­volítani, és helyükbe a nemzeti jel­képeket állítani. A cél: a dolgozók internacionalista érdekeinek, köteles­ségeinek szembeállítása a nemzeti ér­dekekkel, a „nemzeti egység“ szem­beállítása a marxista-leninista osz­tályalapú egységgel. A nemzeti egy­ség hamis jelszavának propagálásával az „osztálysemlegességet“ hirdeti. Az imperialista központoknak az a törekvése, hogy a nemzeti sajátossá­gok előtérbe helyezésével a szocia­lista országok megosztására töreked­jenek, arra késztet minket, hogy rendkívül nagy figyelmet szenteljünk a nacionalizmus és a szovjetellenes­­ség minden megnyilvánulásának. A proletár és szocialista Interna­cionalizmusnak megvannak a maga hazai vonatkozásai Is. Köztársaságunk nemzetiségi összetétele megköveteli, hogy az internacionalizmus jegyében mindenütt fellépjünk a politikai, kul­turális és gazdasági élet egyes sza­kaszon. Hazánkban, ahol csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, len­gyelek és németek élnek egy fedél alatt, az internacionalizmus elveinek szigorú érvényesülése nélkül elkép­zelhetetlen volna a köztársaság egy­sége, szilárdsága, a fejlett szocialista társadalom fejlesztése, egymás köl­csönös tisztelete, megbecsülése, nem utolsósorban a nemzetek és nemze­tiségek közeledése. A proletár és szo­cialista internacionalizmus belső kri­tériuma a kölcsönös viszony pozitív fejlesztése, erősítése. Nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolataira utalva szögezte le a XVI. pártkongresszus beszámolója: „El kell mélyíteni a munkásosztály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövetségét, őrizni és erősíteni kell a nemzetek és nemzetiségek testvéri együttműkö­dését, egységét, senkinek sem szabad megengedni ennek megbontását, na­ponta törődni kell azzal, hogy nem­zeteink szoros egységben dolgozza­nak, fejlődjenek és közeledjenek — ez a múlt hagyatéka és a jövő na­rancsa.“ PÉK VENDEL célja legyen valóban stratégiai fegy­verzetkorlátozás és -csökkentés; a tárgyalások ne szolgáljanak spanyol­falul a fegyverkezési hajsza folyta­tására; a tárgyalások mindkét fél ré­széről az egyenlőség és azonos biz­tonság elvei alapján folytatódjanak, feltétlenül őrizzék meg az előző ered­ményeket, így a SALT-II szerződés­ben foglaltakat is. Ronald Reagan az ENSZ-ben, to­vábbá látogatása során az érintett európai fővárosokban Is indokolatla­nul azzal érvelt, hogy a szovjet béke­javaslatot merő propagandafogásnak értelmezi. Álláspontjának alátámasz­tására a NATO erőteljesebb fegyver­kezési programot fogadott el, Reagan pedig kiterjesztette a szocialista or­szágokkal való gazdasági kapcsola­tokra vonatkozó embargókat. Ez még Amerikában Is, nemcsak a kisvállal­kozók, hanem a nagyszabású nemzet­közi gazdasági ügyletekben érdekelt nagyvállalkozók felháborodott tilta­kozását is kiváltotta. Ami a kis országok hozzáállását illeti, szinte valamennyi nevében be­szélt Bohuslav Chüoupek külügymi­niszterünk, amikor kijelentette, hogy Itt, ahol a gazdasági és politikai ér­dekek történelmi kereszteződése pusz­tító háborúkat szült, a szó szoros értelmében létérdekünk a békés, fegy­vermentes jövő megteremtése. „Be­csületesen részt kívánunk vállalni minden olyan leszerelési javaslat vagy átfogó intézkedés megvalósítá­sában, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvére épülnek. Am kell, hogy minden ország cselek­vőén és építő szellemben vegyen részt a leszerelési tárgyalásokon, a többi országgal tisztességesen együtt­működjék, kölcsönösen elfogadható megoldások keresése során politikai jóakaratot tanúsítson, tartózkodjék mesterséges akadályok gördítésétől.“ A Szovjetunió lépései, Brezsnyev Htvárs idézett bejelentése, a most Hőterjesztett szovjet leszerelési me­­norandum, az 1925-ös genfi konven­ciót klbővftő javaslatok a vegyi fegy­verek hatálytalanítására mind bizo­­íyftják, hogy a Szovjetunió élenjár i példamutató békekezdem ényezés­­len. LORINnz r.Sszt.n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom