Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-25 / 38. szám

MEGÉRETT A KÖRTE Végre csapadékban és nap­sütésben egyaránt gazdag nya­runk volt, ami meglátszik a gyümölcsösök és a szőlőültetvé­nyek Ígéretes terméshozamai­ban is. A gyümölcsszüret a háztáji­ban mindig nagy eseménynek számít. A család apraja-nagyja részt vesz a szépen beérett ter­més betakarításában. FONTOS TUDNIVALÓK A vízben és cukorban gazdag gyümölcs viszonylag gyorsan romlik. Felületén penészgom­bák és egyéb apró szervezetek telepednek meg, amelyek — a kedvező táptalajon gyorsan sza­porodva — tönkreteszik a gyü­mölcsöt. Ez a romlási íolyamat még gyorsabb, ha a gyümölcs már eleve fertőzött. A gyümölcsök érése bonyo­lult folyamat, amelynek során a cukrok és savak mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya állandóan változik. A fogyasztó számára az az érés legkedve­zőbb állapota, amikor a cukor és a sav aránya a gyümölcsben a legkellemesebb. Ezt az álla­potot egyes gyümölcsök (pl. szilva, szőlő) csak a fán, illet­ve a tőkén érhetik el, míg más gyümölcsök (pl. a téli alma és körte) érése szedés után is folytatódik. Ezt nevezik a szak­emberek utóérésnek. Megfigyel­hettük, hogy pl. az utóérő téli almában, téli körtében a szá­munkra előnyös folyamatok a tárolás során továbbra is fenn­állnak. Ekkor különböző szín-, illat- és zamatanyagok alakul­nak ki, amelyek a gyümölcs fogyasztását kellemesebbé te­szik. A téli körtét (almát) nem is lehetne teljes beérésig a fán tartani, hiszen akkor csak no­vemberben szüretelhetnénk, a­­mikor az őszi esők és a korai fagyok veszélyeztetik a gyü­mölcs épségét. Az érés befejezése után a gyümölcsök már nem sokáig maradnak a fán, hanem túlér­ve lehullanak. Nagyon gyakori Jelenség, hogy ezfek a gyümöl­csök molyosak, pajzstetvesek, moníliásak, egyéb kártevőkkel vagy kórokozókkal fertőzöttek. Házikertünk növényvédelmén a következő évben sokat segíthe­tünk azzal, ha a lehullott gyü­mölcsöt gondosan összeszedjük és megsemmisítjük, mert a hul­lott gyümölccsel terített kert nemcsak csúnya látvány, de egyben káros is. Aki házikertben szüretel, je­lentős előnyt élvez a nagyüze­mi kertészettel szemben. A gyü­mölcs nagyobb része közvetlen fogyasztásra kerülhet, mivel a gyümölcs leszedésével nem kell sietnünk. Megvárhatjuk, hogy a termés éretten, fogyasztási szempontból optimális időpont­ban kerüljön le a fákról. Azt Is megfigyelhetjük, hogy a gyümölcsök ugyanazon a fán sem egyszerre érnek. A fák délre néző, több napsugarat és meleget élvező ágain minden gyümölcsfaj előbb érleli be a termését, mint az északi olda­lon. Aki gondosan és napról­­napra figyeli a gyümölcseit ér­lelő fák állapotát, az ezt a megfigyelést kamatoztathatja. Ha ugyanis részletekben szed­jük le a termést, akkor a fán maradó — még érőfélben lévő — gyümölcsök több tápanyagot nyernek és jobban kifejlődnek. HOGYAN SZEDJÜK A GYÜMÖLCSÖT? Valamennyi gyümölcsöt na­gyon gondosan és óvatosan kell szedni. A legtöbb hibát az el­hamarkodott szedéssel követik el a termelők. Az érett gyü­mölcs általában könnyen elvá­lik a fától, ezért ne szakítsuk erővel, és különösen ne a ter­mőrésszel együtt, mert ezzel a jövő évi termést csökkentjük. Szomorú látvány, ha sok a fák alatt a letépett levél, a letörött ág. A megtépázott fák tartalék­­tápanyagaik jelentős részét nem a következő évi termés előké­szítésére, hanem а эеЬек gyó­gyítására fordítják. Különösen akkor nagy a kártétel, ha öre­gebb fáknál az ágakon állva, nem pedig létráról szedjük a termést. jó ha tudják a kistermelők, hogy nem szabad esőben vagy olyankor szüretelni, amikor az esőtől vagy a hajnali harmattól a gyümölcs még nedves. A vizes felületű gyümölcsök rendkívül könnyen fertőződnek és romla­nak, ezért eltartási idejük je­lentősen lerövidül. A gyümölcs eltarthatósága szempontjából forró napsütésben sem előnyös szüretelni, mert a fölmelegedett gyümölcs is viszonylag gyor­san romlik. A legtöbb gyümölcsöt — ki­vétel az őszi- és kajszibarack, valamint a málna — kocsányá­­val együtt kell szedni. Ha ko­­csány nélkül szedjük le, akkor a nyílt sebfelületen fertőzési kaput nyitunk, és a gyümölcs korábban kezd romlani. MIKOR SZÜRETELJÜNK? A nyári és az őszi fajtákat teljes érettségben, a téli körtét és almát pedig a biológiai érettséget megelőző időpontban kell szedni. Gyakorlati megfi­gyelés szerint a túl korán szü­retelt gyümölcs a tárolás során gyorsan fonnyad, és az utóérés alatt az íz- és illatanyagok is kevésbbé fejlődnek ki. Viszont későn se szüreteljünk, mert részben nagyobb lesz a gyü­mölcshullás, másrészt a túlérett alma és körte nyomásra érzé­keny. Régi megfigyelés, hogyha az almafákon nagy termés van i— azaz sok az apró alma — a gyümölcsök jobban tárolhatók, mint amikor kisebb a termés, de „darabosabb“, nagyobb a gyümölcs. A közkedvelt Jonathán almá-i nak gyakori betegsége a Jona-i tán-foltosság. Ilyenkor a gyű* mölcsön kerek alakú, 2—3 mm nagyságú . foltok keletkeznek. A foltos alma nem kerülhet exportra. A tárolás során a gyümölcs húsában keletkező keserű ízű, besüppedő barna foltokat (taplófoltosság) általá­ban a kalcium hiánya idézi elő. A nagyobb gyümölcsök fogéko­nyabbak erre a betegségre, mint az apróbbak. Külföldi. ku­tatások szerint, védekezésül szüret előtt 8—10 naponkénti 0,5—0,6 százalékáos kalcium­­nitrátos permetezéssel segíthet­jük az alma héjában a kalcium-' tartalom növekedését. A gyümölcs szedéséhez minél laposabb edényeket ajánlatos használni. A hollandi rekeszek­­be, tálcára, műanyag vagy fa ládákba úgy rakjuk a gyümöl­csöt, hogy egy-két rétegnél több ne kerüljön egymásra. Így hosszú ideig tudjuk tárolni. Már szedéskor válogassuk a gyü­mölcsöt. A hibás, túlérett, el­torzult terméseket rakjuk kü­lön, közvetlen fogyasztásra vagy cefrének. Fontos, hogy a leszedett gyü­mölcsöt már ne süsse a nap. Valamennyi gyümölcsöt szed­jük le a fáról, mert a vissza­­maradók f—< a kártevők és a be­tegségek terjesztésével — a kö­vetkező évben nagy károkat okozhatnak. » Pecsenyenyúl, kontra malac? Fura helyzet, nemde? A fel­­sőpatonyi (Horná Potôň) kis­állattenyésztők néhány éve oly vehemensen nekifogtak a pecse­­nyenyúl-tenyésztésnek, hogy szlovákiai viszonylatban töDb ízben is megszerezték az első­séget. Volt nem egy olyan át­vételi nap, amikor ezer, sőt ezerötszáz tapsifülest raktak fel a BRANKO teherautóira. Szóval ment minden a maga rendjén. Aztán elkezdett aka­dozni a tápellátás, jött a mér­­gelődés, a kedvszegettség idő­szaka. Olyannyira elmérgese­dett a helyzet, hogy nagyon so­kan kiábrándultak a kecsegte­tőnek ígérkező nyúltenyésztés­­ből. —-♦— Sokablakos ház széles portá­jára nyitok be, keresvén az ál­latbarát-szervezet titkárát. Egy idős néni tudtomra adja, hogy a keresett illetékes Bratislavá­­ban dolgozik, s csak holnap jön haza, akkor szerencséltet. Am jövetelem célját megtud­va, az asszonyka sem állhatja meg szó nélkül, hogy ne említ­se a nyúlügyet, ami majdhogy­nem balul ütött ki. Közbeveti, hogy bizony ő is felhagy a ne­veléssel, mert sok a velük való bajlódás. Haszon? Alig. A tenyésztői kedv igen ala­pos lelohadását példázva újsá­golja, hogy a BRANKO átvevő embereinek manapság meg kell elégedniük néhány-száz darab pecsenyenyúllal. S ha így megy tovább ...? A tenyésztők száma mind kevesebb lesz a község­ben... Majd végképp elfogy, akárcsak a fogyó Hold. Mi történt valójában? Talán a „munkaundor“ nevű betegség fertőzte meg a lakosokat? De­hogy! Erről szó sincs. Hát akkor meg miféle féreg foga rág? Nem féreg azl A nép­szólás szerint „bogár“, amelyet a Bratislavai Kerületi Törzsál­lattenyésztő Vállalat duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) kirendeltségének emberei tettek a felsőpatonylak fülébe. Azaz­hogy, kedvező ajánlattal hoza­kodtak elő: a vállalkozók te­­nyészkocát kapnak, azzal a cél­lal, hogy malacokat nevelhes­senek. Micsoda groteszk helyzet, ugye? Emlékszünk Jól, nem oly rég volt az a bizonyos malac­­dömping, amely ... Node, hagy­juk, elmúlt. Más Időket élünk. Majdnem a fordítottját. Hiszen kínáljuk már: „Nosza, nevelje­tek malacotl Előnyös.“ Valóban az. Megtalálják szá­mításukat a malacnevelők. Est mutatja az eddigi, rövid múltú tapasztalat. A malacnevelés hallatlan fellendülése. A köz­ségháza legtlletékesebbje, a hnb-elnök hamarjában elökoto­­rászott jegyzékéből például megtudható, hogy összesen hat­vanhét lakos foglalkozik to­­vábbtenyésztésre alkalmas, faj­tatiszta malacok nevelésével. Többek között arra is fény de­rül, hogy augusztus 10-ig nem kevesebb, mint 670 darab ma­lacot adtak át 25 kilogrammos súlyátlaggal a termeltető válla­latnak. Természetesen az olvasó arra is kíváncsi, milyen feltételek között vállalták a lakosok a malacok nevelését. Mert nagyon is megköveteli ám a magáét ez a visító had, hogy éhe csilla­podjék. Malaconként (az emlí­tett súlyátlagban leadva) 40 kilogramm takarmány dukál, a szerződésnek megfelelően. És a vesződség honoráriuma? A malacnevelők élősúlykilón­ként 25 koronát kaptak. Ezek után hány korona ütötte a hat­vanhét lakos markát, jócskán megérdemelten? Több mint fél-* millió korona, hozzávetőleges számítások szerint. Tehát a malacnevelés jöve­delmezőbb. Jól hasznosul a konyhai és háztáji hulladék. Kevesebb munkaráfordítással nagyobb haszonhoz Jut a neve­lő. Jobban megéri, mintha pe­­csenyenyulat tenyésztene, a­­mely sok pepecseléssel, s nem kevés kockázattal jár, mert a nyuszi kényesebb jószág. Ha betegség gyötri, hamarabb ki­múlik. Jószerével ezért hagytam bé­kén Szalai Károlynét, az állat­barát-szervezet titkárát, ottjár­tam másnapján. —f-Az a bizonyos „bogár“ mind­eddig kellemesen döngicsél a fülekben. De vajon meddig? Ez kizárólag a Bratislavai Kerületi Törzsállattenyésztő Vállalaton múlik. Ha esetleg közben mégis pálfordulás következne be, a vállalatot könnyen a BRANKO felsőpatonyi kudarcához ha­sonló, kellemesnek nem mond­ható meglepetés érheti. (kov) INÄL9AK Ezúttal a galambtenyésztés iránt vonzódók figyeljenek. Ni­ka Tibor rimaszombati tenyész­tőtárs továbbtenyésztésre alkal­mas, nagy testű benešovi fe­hér galambokat — növendéke­ket és tenyészpárokat — kínál megvételre, jutányos áron. Cí­me: Malá ul. 4, 979 01 Rimav­ská Sobota. -M-10 old. Itt az ősz, elérkezett a kiállítások, a terménybemutatók idő­szaka. Aki egész évben szorgalmasan — és persze szaksze­rűen — dolgozott, annak most van mivel dicsekednie , Fotó: —bor ŐRSÉGVÁLTÁS Szlovákia-szerte fellendülőben a kiskertészet, ez vitatha­tatlan. A változás mennyiségi és minőségi szempontból egy­aránt megfigyelhető. Üj alapszervezetek alakulnak, a meglé­vőkben bővül a taglétszám, szervezettebbé, összehangoltabbá válik a munka. (Bár ennek kapcsán óhatatlanul „margóra“ kívánkozik, hogy ez az összhang a felvásárlók részéről oly­kor, mi tagadás, hagy némi kívánnivalót maga után.) Az alapszervezeteken belül viszont általában jobb együttműkö­dés az új módszerek gyorsabb elterjedése, a termelők lehe­tőségek szerinti tudatos irányítása tapasztalható, egyszóval mindazok az előnyök, amelyeket a szervezeti forma biztosít. Nem mindegy tehát, milyen vezetőség áll egy-egy kisker­­tész-alapszervezet élén. A paprika, a saláta, az uborka persze megterem, ám további sorsa — ahogy mondani szokás — már „szervezés kérdése“ is. Éppen ez az, ahol a legtöbb múlik a szervezetek vezetőin, irányítóin: a reális körülményekhez mért szerződéskötésekkel, a felvásárlás zökkenőmentes meg­szervezésével „kedvet csinálhatnak“ a termesztőknek, míg ezek hiánya, és az ebből fakadó értékesítési nehézségek a leglelkesebbeknek is kedvét szeghetik. A fűri (Rúbaň) kiskertészek alapszervezete 1975-ben ala­kult. Akkor mindössze harmincöt tagot számlált; ma kerek százat. Fennállásának hét esztendeje alatt kétségkívül az 1982-es év hozta a legnagyobb és legígéretesebb változást a szervezet életében: január elsejétől új elnök vette át irányí­tását, Esek Imre személyében. A harmincnégy esztendős, fiatal férfi korábban már több poszton bizonyította tettre­­készségét és szervezési képességeit: évekig volt a SZISZ funkcionáriusa, illetve a CSEMADOK helyi szervezetének el­nöke. Üj funkcióját, közismert szervezőkészségén túl minde­nekelőtt annak köszönheti, hogy — bár a párkányi (Štúrovo) Papír- és Cellulózgyárban dolgozik — egyike a község leg­aktívabb kiskertészeinek. Gondozott kertjében hatalmas fólia­sátor fehérük; szabadidejének legnagyobb részét itt tölti. Jómagam is itt találtam rá. Rövid beszélgetésünk témája az volt, mit ígér a tűri kiskertészek számára az év eleji „őrség­váltás“. A bevezetőben említett általános érvényű kérdések fokoza­tosan öltöttek konkrét formát Esek Imre szavai nyomán. El­mondotta, hogy a szervezet munkáját évekig gyakorlatilag lehetetlen volt lemérni és értékelni, mivel, a községben nem lévén felvásárló, a gyümölcsöt és zöldséget a tagok a köze­lebbi-távolabbi községekben, esetleg a járási székhelyen, Érsekújvárban (Nové Zámky) értékesítették. A termelés és az eladás szervezett formáját az tette lehetővé, bogy két éve helyi felvásárló működik a községben. Ennek eredményekép­pen nőtt meg ugrásszerűen a tagok száma, és_ érték el az ezerháromszáz lakoshoz képest jó arányt jelentő, százas tag­létszámot. Ennek kapcsán feltétlenül ide kívánkozik a helyi felvásárló, Zubnár Dezső neve, aki mint a szövetkezet gép­kocsivezetője, nemegyszer oldotta meg az elszállítást is, a Zelenina „szeszélyei“ következtében — Üj elnök, egyben új vezetőség is áll tehát a íúri kisker­tészek szervezetének élén. Fél év kevés a bizonyításra: ezért is maradtak ki a számok, a konkrét eredmények. Meggyőző­désem viszont, hogy a következő idény végeztével, egy újabb látogatás alkalmával bátran sorolhatjuk őket. Követendő pél­daként. 'M-.S GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom