Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-18 / 37. szám
SZABAD r’ÖLDMÜVES 1982. szeptember 18. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф A vad ellátása»ásványi anyagokkal Pavel Svorník, a ]b elnöke a vadászat hónapja kapcsán elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy nagy felelősség hárul a vadászokra az apróvad állomány megmentésében és gyarapításában, mert számuk a Járás területén is rohamosan csökken. Míg 1973-ban 6222 darab mezei nyulat tartottak számon, addig jelenleg már csak 2125 van. Hasonló a helyzet a fácánnal. A foglyot pedig lassan védetté keliene nyilvánítani, hiszen száma 2888-ról 195-re apadt. Az áldatlan állapoton csak a vadászok és a földművesek példás összefogása segíthet. Bodzsár Gyula Vadjaink táplálékában elegendő mennyiségű a kálium, viszont a nátrium kevés. Egyes növényekben a nátrium és a kálium aránya a következő: Л pionírok fegyelmezetten hallgatták az elnök beszámolóját Hasznos időtöltés A diószegi (Sládkovičovo) vadásztársaság, a pionír és ifjúsági ház. valamint a két alapiskola pionírszervezete elhatározta, hogy a mezőgazdasági területről mintegy 300 fácántolást összegyűjt. Az elhatározást siker koronázta. A vadászok a törekvést méltányolták. Több mint 70 pionír részére találkozót szerveztek a diószegi üdülőben. A találkozón 11 vadász is részt vett. A fiatalok örömére légpuskával sportlövészetet fák friss hajtásaiban 1 : 1000 erdei fűben 1 : 500 lóherében 1 :100 réti fűben 1 : 50 lucernában 1 : 20 gyomokban 1 : 4 Ugyanekkor például a szarvasmarha tejében a nátrium tartalom átlag kilogrammonként 0,5 gramm. Ebből kitűnik, hogy a szoptató vadnál könynyen áll elő nátriumhiány. Ezért lényeges, különösen tavasszal a sózók feltöltése. Ehhez célszerű hozzáadni az ipar által „ásványianyag-keverék“ címen gyártott anyagot. Ez főleg foszfort, nátriumot, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Különösen az anyaállatoknak és a növendéknek fontos a foszfor. Az ásványi anyagokat télen kell a vad számára biztosítani. Ezt az NDK-beli Uhlenstein kísérleti területen évek óta eredménnyöl alkalmazzák. Az apM vedelne Szomorú megállapítás, hogy a múlt évek során országos viszonylatban feltartóztathatatlanul csökkent a vadállomány. így aztán érthető, hogy a „Minden erővel a fellelhető apróvad gyarapításáért“ jelszó Jegyében tartotta legutóbbi plénumülését az SZVSZ nagykürtös) (Veľký KrtíS) járási választmánya. A tanácskozásnak ünnepi hangulatot adott, hogy a vadászat és a természetvédelem hónapjában került sor a plénumülésre. Szerencsés nimród Tevékeny vadásztársaság Ai Ipolysági (Sahy) Vörös Csillag vadásztársaság tagjai Cintula Gyula elnök irányításával az idén is kivették részüket a környezetszépitésbőt. A pereszlényi (Presefany) és az ipolyvlski (Vyíkovce) hatér mentén kora tavasszal 2 ezer borókái ültettek ki, tehát 850 órát dolgoztak társadalmi munkában. így a Puszely határrész Jelentősen megszépült. A vadásztársaság tagjai kötelezettségvállalással köszöntik a NOSZF 65. évfordulóját. A határsávban minden vadász 10 őrá társadalmi munkát vállalt. A gépekkel nehezen hozzáférhető részeken kézi kaszával vágják le a vadak etetéséhez szükséges takarmányt. A készlet fölmérése után a többletet átadják a szövetkezetnek: }6 kapcsolat van a vadásztársaság és az Ipolysági Vörös Lobogó Efsz vezetősége között. A szövetkezet a takarmány szállításakor szükség szerint kisegíti a vadásztársaságot. A munkák során a vadászjelöltek is derekasan helytállnak. Ondrej Gajdáč pionlrvezető, aki szenvedélyes vadász, a csapat tagjaival megkedveltet! a természetet. Szabad szombatokon és vasárnapokon szemlélik a természetet, figyelik a vadállomány, s a madarak életét. A fiatalok közül többen máris jövendő vadászokként figyelhetik meg a káros vad kilövését, a kőborkutyák és macskák garázdálkodásának a felszámolását. Sok pionír az élmények hatására elhatározta, hogy önkéntes védője lesz a szabad természetnek. így ugyanis módjában áll bővebben megismerni az élővilágot, de a földművesek hasznos munkáját is. Belányi János Az ipolysági Vörös Csillag vadásztársaság tagjai a határmenti földterület kaszálásával eleséget biztosítanak a vadak téli ellátására Hikkel Géza nagy szenvedélye a va-* dászat. Ugyanakkor szívesen foglalkozik vadneveléssel és vadvédelemmel is. A munkásszülők gyermeke ré" gebben álmodni sem merte volna, hogy valaha trófeákkal díszített szobája lesz. Gyermekkorában a vadászat a grófok, a bárók, tehát az urak kiváltsága volt. Neki pedig csak a hajtó szerepe Jutott. Most meg takaros lakóházának trófeákkal díszített szobájában beszélgettünk felidézve a múltat. Ebben a szobában megtalálható az őz, a szarvas, a róka, a borz, de a vaddisznó trófea Is. Mindegyikhez külön él» mény fűződik. Hikkel Géza legnagyobb élménye az első róka elejtése volt. Erre bizony hetekig kellett várnia. Már 1975-től tagja a hronovcel HUBART vadásztársaságnak. Ha csak teheti a szombatokat és a vasárnapokat a természetben tölti el. A kilövésen túl feladatának tartja a vadak védelmét, nevelését, télen pedig azok etetését. Maj8rszki Márton HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A haSgazdálkodásban is ésszerűbben A horgásznak manapság nem kis gondot okoz egy-egy fogós csali beszerzése vagy otthoni elkészítése. A vidéken élőnek könnyebb a sorsa, mart kapja az ásót, és megszerzi a balfogáshoz szükséges gilisztát, de hol ásson a városban élő horgász? 0 esetleg összekotyvaszthatja az ajánlott csalik valamelyikét. Ehhez alapanyagként felhasználhatja a különféle összetevőket, no meg a lisztet, és mehet a vfz mellé, s ha szerencséje van, akkor esetleg megszákolhat egy pontyot, vagy más halfajt. Ogy tűnik, hogy a Jövő horgászának nem okozhat majd gondot a fogős csali megszerzése, összecsomagolja szerelését, és elindul a víz mellé. Útközben leszakít valahol néhány szál zöld lucernát, és készen állhat a halfogásra. Lehet, hogy a vázoltak egyesekben kételyeket ébresztenek, az elmondottakat nem tartják eléggé reálisnak, megvalósíthatónak. Ezeknek csak azt mondhatjuk, hogy ami nálunk esetleg utópiának tűnik, az a Szovjetunióban, az MNK-ban, az NDK-ban, a BNK-ban és más országokban már valóság. Európában ugyanis az édesvízi halgazdálkodásban a hatvanas évek forradalmi változásokat hoztak. Ez mindenekelőtt a Szovjetunió halgazdászalnak köszönhető. Ök kezdeményezték az ország európai körzeteiben az ázsiai folyami halfajok meghonosító sát. A kísérletekhez főleg a növényevő fajokat vették Igénybe, amelyek nek táplálékszükséglete lényegesen eltér a nálunk honos halfajokétól. Amíg például a Közép-Európában élő fajok főleg az állati eredetű táplálékot, s az erőtakarményt részesítik előnyben, addig az Ázsiából származó fajok e tekintetben szerényebbek, mert a vizek és környéke növényzetének hasznosítására alkalmasak. A ponty és az ebbe a csoportba tartozó halak például nagyon kedvelik a nem éppen olcsó erötakarmányt. Így tulajdonképpen a baromfival és a sertéssel szinte azonos fogyasztókká váltak. Ezzel szemben a növényevő halak a tömegtakarmányt kedvelik, s jól gyarapodnak tőle. Nem mondunk tehát újat azzal, ha azt bizonyltjuk, hogy halgazdálkodásunk szerkezete még nem eléggé kiegyensúlyozott, mert a növényevő halfajok nem nyerték még el az illetékesek tetszését. Az egyensúlyhelyzet tehát csak akkor lehet Ideális, ha a növényevő halfajok megfelelő életteret kapnak a halgazdálkodás szerkezetében. Ennek elodázása egyik oka annak, hogy helgazdálkodásunk nem párhuzamosan, vagyis nem arányosan fejlődik az állattenyésztés más ágazataival. Nem a véletlen műve, hogy a halhústermelés és fogyasztás alacsony szinten van. Ugyanakkor a környező országokban halhúsból külföldre Is szállítanak. A növényevő halfajok szélesebb körű meghonosításának azért van létjogosultsága, mert tömegtakarmányokból sokkal több áll rendelkező-^ sünkre, mint például szemestermőnyből. Vizeink természetszerűleg Is jelentős mennyiségű növényt táplálékot biztosíthatnak az ázsiai halfajok részére. Hasznosításukkal hatványozódna az egységnyi vlzterületre jutó halhústornielés. Egyesek esetleg azzal érvelhetnek, hogy a növényevő halfajok (amur, busa) hazai meghonosításával, nagyobb méretű elterjesztésével a pontynak vetélytársat állítanak. Tán mondanom sem kell,* hogy ez nem egészen Igaz, mert a ponttyal a halgazdaság szerkezetében továbbra is számolunk, tehát a Jövőben még nagyobb teret kap a szerkezetben. Ehhez azonban szervezettebben kell felfejlődnie az utánpótlás-nevelésnek. Csak örülhetnénk annak, ha a halgazdaság szerkezetét a növényevő, ázsiai származású halfajokkal kiegészíthetnénk. Ezek ugyanis a korábbinál lényegesen nagyobb életteret biztosítanának a pontynak. A vízinövényekkel benőtt tavakat megtisztíthatnák, s egyben Jelentős mennyiségű halhússal gyarapíthatnák a piacot. A növényzettel benőtt tavak mechanikai úton történő megtisztítása amellett, hogy nagyon munkaigényes és költséges, egyben lehetetlen is. Gazdaságos, és minden másnál olcsóbb megoldás, ha a gyomos tavakba növényevő halfajokat telepítünk. Ezek képesek arra, hogy a tavakat megtisztítsák. Egyes kanálisokba már kihelyeztünk pár darab amurt, s azóta megszűnt a gyomosodás, szükségtelen a karbantartó személyzet, s nem kell beszerezni a vízinövényzet irtására szükséges drága eszközöket. Ez Szlovákiában persze még nem általános jelenség. A józan ész viszont azt diktálná, hogy az amurnak és a busának engedjünk nagyobb teret vizeinkben. Azokban a tavakban, amelyekbe esetleg növényevő halfajokat telepítenénk, az egységnyi területre számított zsákmány 30—40 százalékkal nagyobb lehetne a korábbiaknál. Ez pedig azt jelentené, hogy 301) --*00 ezer küé haihóssal több jutna a fogyasztói piacra. —hai— Szibéria gyöngyszeme Az ínyencek azt állítják, hogy a bajkáli omulamaréna a világ egyik legízletesebb hala. Végnélküli halászata oda vezetett, hogy már a század elején megcsappant az értékes halfajnak az állománya. Nagy károkat okozott a folyón történő faúsztatás is, ahova a halak íváskor vándoroltak. A szovjet tudósok a Bajkálban fejleszteni kívánják ennek az értékes halfajnak az állományát. Külön határozat született az omulamaréna halászati tilalmára. Tíz évvel a határozat után végezték el az első tudományos-gyakorlati felderítést. Ennek során meg kellett állapítani az állomány hozzávetőleges számát, súlyát és életkorát. Az eredmények arra utaltak, hogy jelentősen nőtt a halállomány, a tó és a bele ömlő folyók partját mintegy kétezer kilométer hosszúságban megtisztították a kitermelt fa hnlladékaitól, és az omulamaréna visszatért megszokott ívási helyére. A természetes újratermelésen túl a tudósok megszervezték az omulamaréna keltetését is. A Bajkál-mentl bolserecsenszki halgazdaság évente körülbelül fél millió halikrát gyűjt be ez inkubátorokba, az ivadékot kiengedi a Bajkálba. A tudósok számításai szerint a közeljövőben az omulamarénaállomány annyira megnövekedhet, hogy ésszerű határok között ismét lehet halászni. A bajkáli omulamaréna állományának növeléséről való gondoskodás egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyek e tó — Szibéria gyöngyszeme — növény és állatvilágának megóvására irányulnak. (APN| Ritka zsákmány, galóca a horgon Fotó: G. B. szerveztek, majd Magnusz Ottó mérnök, a vadásztársaság elnöke tartalmas előadás keretében számolt be a vadak életéről, s a természetvédelem fontosságáról. A vadásztársaság a legjobb céllövöket emléktárgyakkal Jutalmazta. Az esti tábortűz mellett szalonnát sütve közösen Jól elszórakozták. Krajcsovlcs Ferdinánd
