Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-18 / 37. szám
A hetvenes évek elején, amikor Perbetén (Pribetaj jártain és a kisállatle nyésztők mozgalmának eredményei telöl érdeklődtem, a község. illetve az SZKSZ helyi szervezetének vezetői általáhan elismeréssel beszéltek a kisállattenyésztők tevékenységéről. Nagyra értékelték a kezdeményezést és a tenniakarást. de ugyanakkor nem titkolták, hogy főleg a nyulászokkal sok a gondjuk és a bajuk. A kialakulóban lévó — némi jövedelmet ts ígérő — nyúlfelváeárlás itt ís'megcsiklandozta az emberek fantáziáját. Sokan barkácsoltak ketrectömböt, vásároltak nyulat és várták a nagy sikert, amely többnyire elmaradt. A tapasztaltabbak hiába mondogatták, hogy az eredményes munkának a jó szakmai fölkészülés és helyes fajtamegválasztás az alapja, csak kevesen hallgattak rájuk. Az alapszervezet vezetői hiába érveltek, hogy a szövetség alapszabályzata értelmében minden alapszervezeti tag köteles elismert, fajtatiszta állatokkal dolgozni, amelyek — a célnak megfelelő választás esetén — nem csupán a központi alapból kiutalható takarmánymennyiséget jelentik, de a szerződéses állattartást is eredményesebbé, jövedelmezővé teszik. A szó nem volt elég. Viszont az ismétlődd kudarc, illetve az élenjárók példája meggyőzte az embereket, tgy történt, hogy доуге többen döntöttek a tervszerű munka mellett, és hogy a perbetei nyulászok tavaly országos hfrnévrn tettek szert. VÁLTOZNAK AZ IDŐK... Perbete nem kis település, a kisáltattenyészlők alapszervezetéről mégsem lehetett soha elmondani, hogy népes. A napjainkban negyvenöt főt számláló szervezet elnöke, Basternák Imre erről így vélekedik: — Ml úgy szoktuk mondani, hogy a kevesebb néha több. Nem vagyunk sokan, de Igyekszünk jő munkát végezni. Es ezt nem csupán a hírnévért tesszük. Az egyéni és a társadalmi érdek egyaránt ezt kívánja tőlünk. • A nyulászok sikeréről tudunk. Mivel foglalkoznak még az alapszervezet tagjai? — Akárcsak másutt, itt ts tartanak az emberek baromfi!, juhot, galambot, vannak díszmadaraink, fajkutyáink, sőt, már nutriával is kísérletezünk. De nálunk is megváltozott э szemléletmód. Korábban kimondottan kedvtelésből tartottunk különleges állatokat vagy fajtákat, most mindinkább a gazdaságosság határozza meg a fajták kiválasztását. A baromfitenyésztők tojástermelő tyúkokat frodejlend, hemsír, oravkaj, húst adó kacsákat és ludakát tartanak. Igyekezetüket tz alapszervezet mindenben támogatja. Egy-egy alapszervezatl tag részére.évi átlagban harminc-negyven naposcsibét hozatunk, s újabban bővíteni kívánjuk az А-tenyészetek számát, hogy valamelyik keltetővel együttmüködve, részben Jövedelmezőbbé teltessük a tojástermelést, másrészt enyhíthessünk a tenyészállatok beszerzésével járó gondokon. A szemléletváltás már a galambászatban Is érezteti hatását. A dísz- és postagalambok egyre Inkább háttérbe szorulnak s helyüket hústermelő kingek foglalják el. Érdeklődőkben NINCSEN HIÁNY, DE... A községben az utóbbi kéthárom évben jelentősen föilendült a nyúltenyésztés. Nyolcvanban 4567, tavaly pedig több mint hatezer peesenyenyulat ф Ez nem halványítja el az érdemeiket, hiszen más községben is hasonló a helyzet, esetleg az arányok változnak. Máz kérdés, hogy mindenütt igyekeznek megnyerni в háztáji állattartókat a tervszerű munkának. — Igyekezetben nálunk sincsen hiány. Hívtuk és hívjuk a nvulászokat, de amikor az alapkövetelményről, a fajtatiszta alapállomány beszerzéséről beszélünk, nagyon sokan hátra arcot csinálnak. Hiába, a törzs könyvezett tenyészállatnak ára van, még akkor is, ha történetesen barátok vagy tenyésztőtársak között cserél gazdát. Példák sora igazolja, hogy adtak át a tenyésztők a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalatnak. Az egy tagra jutó évi átlagot számltgatom, de a szervezet elnöke félbeszakít. — A dicsőség nem kizárólag a miénk, hiszen a szervezet tagjain kívül még nagyon sokan tartanak nyulakat a faluban. A fölvásárlásból természetesen ókét sem zárjuk ki, hiszen a társadalmi érdek úgy kívánja, hogy minél több vágóállat kerüljön hasznosításra. Alapszervezetünk negyven tagja a múlt évben 3504 peesenyenyulat értékesített. Ebből következik, hogy a nem szervezett háztáji állattartók körülbelül negyven százalékkal járultak hozzá az országos verseny második helyének elnyeréséhez. Ilyen állatokkal sokkal jobb eredményt lehet elérni, mégis csak kevesen áldoznak pénzt a minőségi tenyészanyag beszerzésére. Pedig utazgatniuk, levelezgctniük sem kellene, hiszen tagjaink közül sokan nevelnek tenyészállatokat, melyeket halyi érdeklődés hiányában más községek, gyakran távoli országrészek hirdetésre . jelentkező nyulászal vásárolnak meg. Így nem nagyon gyarapodik ez a maroknyi csoport, mert senkit nem veszünk föl alapszervezeti tagnak, aki nem rendelkezik fajtatiszta állománnyal. Mielőtt a tagfelvételi kérelem sorsa felől döntenénk, az ellenőrző bizottság tagjai a helyszínen győződnek meg arról, hogy a szervezeti élet Iránt érdeklődők rendelkeznek-e a kérvényben Sipos János több mint egy évtizedes szorgalmát az SZKSZ járási bizottsága szövetségi kitüntetéssel méltányolta, hangsúlyozva. hogy főleg a nyulászat fejlesztésében elért eredményeit becsülik nagyra. Törzskönyvezett francia ezüst nyulakat tart, melyektől tavaly 95 tenyészállatot és 139 peesenyenyulat értékesített Fotó: —bor feltüntetett törzsállománnyal. A gyakorlat kényszeritett bennünket Ilyen lépésre, mert In előzetes ellenőrzés nélkül jóvá« hagytuk a felvételi kérelmet, később lilába kértük a tenyésztőt, hogy vegye már meg a fajtatiszta állatokat. Ha más« ként nem lehetett, így kell biz« tosftanunk a szövetség alapsza« bályzatának megtartősát. DIVATBA JÖN A NYÜLTOR? Amikor a nyúlfelvásárlás idei kilátásai felől érdeklődtem, Basternák Imre elkomorodott. — Azt hiszem, kénytelenek leszünk szerényebb eredmény« nyel beérni. Pontos fölmérést nem végeztünk, tehát nem ál« irthatom, hogy kevesebb nyulat tartanak a faluban. Viszont tény, hogy kisebb a kínálat. Augusztus végéig mindössze 2800 nyulat kapott tőlünk . a Branko. Igaz, egy hónapot kihagytak a fölvásárlók, de nem ez a probléma. A takarmány és a hús drágább, viszont a nyúlhús fölvásárlási ára nem változott. Lényegében ez Idézte elő, hogy a nyúltenyésztésben Is kezd érvényesülni az önellátásra törekvés. Nem akarok neveket mondani, de tudok tenyésztőkről, akik egyszerre húsz-harminc nyulat leölnek, a húst lesütik, megfüstölik, ko!« bászt, pástétomot készítenek belőle stb. Lehet, hogy lassan divatba jön a nyúltor? Kicsit 'szokatlan, kicsit munkaigényes, de alapjában véve nem rossz elképzelés. Népgazdasági szem« pontból megítélve, n családok önellátása is segítség. ф Egy kérdés erejéig marad« |nnk még a nyulászatnál: melyik fajták a legkedveltebbek a faluban, és kik a szervezet leg« jobb nyúltenyésztői? — Legelterjedtebb a francia ezüst. Kimondottan ideális hústermelő fajta, előnyei vitathatatlanok. Aki egy kicsit az ál« lomány szépségére is ad, a né< met tarkát választja. Aki törzskönyvezett tenyészállatokat tér« vez eladni, szintén' erre a faj« tára szavaz, hiszen a tapasztalt tenyésztők körében is keresett, tehát jő áron értékesíthető. Tartanak még a faluban új« zélandit, kaliforniait, csincsil« lát, sőt, francia kosorrút is. A legjobb tenyésztők sorából el« sősorban Kollár Károlyt kell kiemelni, aki tavaly országos versenygyőztes volt. De ahogy mondani szokás, a közösség sikere csapatmunkán alapszik, ezért nagyra értékeljük Sípos jános, Lacza Ferenc, Gatyás János, Czetmayer Imre és mások igyekezetét is. Ф S végezetül: kiállítások, Tudom, tartottak már néhány bemutatót, de az idei központi jegyzékben nem olvastam a fa« iu nevét. — Ezen az őszön nem lesz helyi kiállítás, mert egyszerűen nem futja az erőnkből. A ko« rábbi rendezvényekre ráfizettünk, mert kölcsönözni kellett a ketreceket. Most már vannak saját kgtreceink s jövőre szervezünk egy színvonalas kiállítást, melyre a környező falvak. Illetve a baráti alapszervezetek tagjait is meghívjuk. KÁDEK GÁBOR Bárhogy vesszük, komoly feladataink vannak: elő kell segítenünk minden talpalatnyi mezőgazdasági földterület ésszerű kihasználását, le kell kaszálnunk és be kell gyűjtenünk az elfekvő, illetve a gépek számára hozzáférhetetlen területek fűtermését, a közjó érdekében ismét föl kell lendíteni a háztáji állattartást, takarékosságra kell ösztönözni az embereket, s közben biztosítanunk kell a választási programban vázolt feladatok teljesítését. Ez mind olyan teendő, melyeknek elvégzése nagyobb céljaink elérését hivatott szolgálni. A Kassa-vidéki (Košicevidiek) járásban megértésre talált az ösztönző szó. A munka kezdetét vette, sőt, immár bizonyos részeredményekről is számol adhatunk. Viszont sajnálattal tudatosítjuk, hogy a központi intézkedésektől függő feltételek olykor nincsenek összhangban az elvárásokkal, így időnként kicsorbul a fellobbanó kezdeményezés. De nézzük inkább a konkrétumokat. Magyarbödön (Bídovce) napjainkban hatvanhárom tagja van a Szlovákiai Kisállattenyésztők helyi szervezetének. Igaz, hogy a tenyésztők eddig tizenkét szarvasmarha és nyolcvanöt juh meghizlalá-Isára kötöttek szerződést, viszont gondjaik is vannak. Marci István hnb-titkár csaknem minden járási tanácskozáson felszólal, hogy miért kevés az abrak, miért fékezzük a végre kibontakozó muzgalmat. Buzitán (Buzicaj a kistermelők huszonhat tehenet, tizennyolc üszőt, 220 juhot A cél ёгШеп és 450 nyulat nevelnek. Büszkén mondogatják, hogy nekik bizony van aki segítsen. A szövetkezet helyesen cselekedett, amikor a hetven hektáros, bokrokkal benőtt, a közös által alig használt legelőt használatra átengedte a háztáji állattartóknak. A hetven hektáros területen immár háztájiban s a tenyésztők télire is kellő mennyiségű szénát készíthetnek. Košická Belá községben másként oldották meg a dolgot. A háztáji állattartók eddig huszonkilenc hektárról gyűjtötték be a szénát, részben saját célra, részben a közös takarinánykészletét gyarapítva. Valaliky napjainkban több mint négyezer lakosú település. Mivel a kerületi székhely tőszomszédságában található, egyre többen igényelnek telket családi ház építéséhez. A terjeszkedés nem lenne célszerű, ezért az őpítkezést igyekeznek a belterületre szorítani. A korábbi hatalmas telkek méretének csökkentésével mint- ] egy nyolcszáz építkezni ó- I hajtó igényeinek tehetnek 1 eleget. A kertészkedni vá- 1 gyóknak tavasszal 106 kis- ] kertet jattattak, természete- j sen nagyüzemi termelésre 1 alkalmatlan területen. A ; kistenyésztők szorgalma dicséretes: 141 szarvasmarhát tartanak, ebből kilencvenet j hizlalási szerződés alapján. Kár, hogy a takarmányt töb- j ben becstelen úton akarják beszerezni. Érthető, hogy az állami gazdaság vezetősége ennek nem örül. Popročon is akadnak kezdeményezők. A kistenyésztők szervezete immár 112 taggal működik. Az emberek nem csupán az állattartásban jeleskednek, de a közhasznú társadalmi munkában is. Ami szintén említést érdemel, sokan fakitermeléssel biztosítják a szükséges évi tüzelőt, s így körül helül 1200 tonna szén más célokra történő fölhasználását teszik lehetővé. Mint mondtam, most indulunk új úton, de kezdeményezésben nincsen hiány. Kár, hogy a föltételek megteremtésében néhány lépéssel hátrább vagyunk, s ez bizony fékezi a lendületet., Mindenesetre bízunk a ja-, vuiásban — és teszünk is érte! IVÁN SÁNDOR, Kiskertek az atomerőmű szomszédságában Mohiban (Mocliovcej tavaly kezdő« tét vette az atomerőmű építése. A községet szanálták, lakói Léván (Le-* vice) és a környékbeli falvakban él* nek. A közügyek intézésével a Garam* kálnaí (Kálna nad Hronom) Hnb-t bíz* ták meg, a tömegszervezetek megszűntek működni. Mivel a község lakói elköltöztek, a szőlők és a hobbikertek elárvultak. Persze, a kertbarátok nem hagyták annyiban a dolgot. Kezdeményezésükre január dere* kán az atomerőmű, a Váhostav építőüzem dolgozói és a község volt lakót megbeszélést tartottak, elhatározva, hogy újra megalakítják a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszer« vazetét. Megválasztották az előkészítő bizottságot, és kérvényt nyújtottak be a Garamkálnal Hnb-hoz. A szervezet megalakításával, illetve az elárvult kertek Ismételt gondozásba vételével a nemzeti bizottság egyetértett, így július 24-én Garai Ján elvtársnak, az SZKSZ Lévai JB elnökének jelenlétében újra megalakult a szervezet, mely a „Mohi“ szőlőskertek“ nevet kapta. A szervezetnek jelenleg 52 tagja van, elnöke Nagy Zoltán. A kertbarátok kötelezettséget vállaltak, hogy a lehető legrövidebb időn belül három hektáros, edd.>£ nem művelt területet tesznek termővé, azonkívül társadalmi munkával járulnak hozzá a szőlőhelyre vezető, Z-akclőban épülő ezerkétszáz méteres útszakasz kiépítéséhez. a Kassa-vidéki * Császár Ernő, Jnb titkára * • Garaimltálee (iMAhm utad ttoemuai)
