Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-11 / 36. szám

1982. szeptember 11. SZABAD FÖLDMŰVES GULAY ISTVÁN: — Nem értem — Ismételgette egyre. — Nem értemI Maga makkegészséges, a műszer mégis hipertóniát mu­tat. Meg kell félteni a rejtélyt... — Ml az a hipertónia? — kérdezte. — Magas vérnyomás. — De hisz nekem mindig alacsony vérnyomásom volt! — Tudom — felelte. — Épp ezért nem értem. — El­gondolkodva pillantott rá. — Csak nyugalom, nyugalom — Intett nyugtalanul. — Innen ki nem megy, amíg ki nem derítem, mitől hipertóniás. Vallja be, mitől hiper­tóniás! — Nem tudom. — Pedig tudom, hogy tudjál — Maga engem ne gyanúsítson — fortyant fel. — Egy beteg embertI Most jöttem vissza szabadságról, sem­mi okom magas vérnyomásra. Az adjunktus úgy kortyintott a kávéjából, hogy a pipa a szájában maradt. Inkább nézett ki nyomozónak, mint orvosnak. '— Szóval, nyaralni volt — állapította meg. — Hol nyaralt? Megmondta az igazat: — Külföldön. >- Ahal Szóval, külföldön! >— Ott. Es érte valami stresszt *— Engem nem ért semmt. A barátomat, akivel voltam, érte, engem azonban nem. — 'Akkor nem értem — hajtogatta. — Nem értem. 'A doki amúgy fó ember volt, megkínálta cigarettával, 6 rágyújtott (átkozott szenvedélyt), és eszébe jutott, hogyan járt a barátja a cigarettával. Utazásuk második napján rossz emberek törték fel a kocsiját, elvitték az autómagnóját, a ruhásböröndjét, és a benne levő összes cigarettáját. Mondta is az adjunktusnak: — Doktor úr, nem nekem kellene itt ülnöm, hanem a barátomnakI ^ Mi közöm nekem a barátjához? — Várjon csak, doktori Azt hiszem, fel tudom tárni a betegségem okát! , *— Maga? Már mindenki orvosnak htszt magáti Én nem — tiltakozott —, csak eszembe jutott... — Maga a bolondját akarja Járatni velem, mikor én főt akarok magának? — Tudom, hogy a doktor úr jót akar nekem, meg akar gyógyítani, de csakugyan nem tudom, miért nem Rozsár József Ha korra nem Is, de mint színész a legöregebb a MATESZban. 1921-ben született Kispesten, s alig volt 18 éves, amikor meglátott egy előadást, amit egy vándorszínész társulat mutatott be. Másnap megmondta édesapjának, hogy 6 nem akar fűszeres lenni, ha­nem színész lesz. Ahogy mesélte, édesapja napokig nem beszélt vele, annyira felháborí­totta fia terve. De Jóska mégis el­ment színésznek. Jelentkezett Erdélyi Mihálynál, aki felvette őt a szlnlisko Iájába. Persze ez olyan Iskola volt. hogy mellette szerepelnie is kellett minden este statisztált, hogy az élet ben is eltanulja a szakmát. Tájoltak vándoroltak városröl-városra, ha nen Is olyan mostoha körülmények közt, mint Déryné Idejében, de megpróbál tatás volt így is elég. Aztán egyszer csak nagyobb szerepeket is kezdett kapni, s mivel jól énekelt és táncolt még Bóni grófot is eljátszhatta a Csárdáskirálynőben. Erdélyi színtár sulata nyáron a „holtszezonban“ Pes ten vendégszerepeit. Sokszor szabad téren is, s ilyenkor „vendégcsalogató nak“ meghívtak neves pesti színésze két egy-egy fellépésre. így volt al kalma játszani Jávor Pállal, Somlai Bertalannal, Kiss Manyival, s egyszer a színészek nagy öregjével, Kiss Fe­renccel is. S itt történt mindjárt egy végzetes eset, ami majdnem a kar­rierjét törte. Az Aranyembert játszot­ták. Kiss Ferenc volt Tímár Mihály Jóska pedig All Csorbadzsit játszotta. Annál a jelenetnél, amikor a hajón a haldokló Ali Csorbadzsi lányát és kincseinek titkát már rábízza Tí­márra, megkönnvebbülve így szól: „Most pedig, fiam, tedd össze a ke­zemet és zárd le a szememet“! Jóska annyira meg volt llletődve, hogy Bu­dapest akkori első színészével, a fé­lelmetesen goromba és hiú Kiss Fe­renccel játszhat, hogy lámpalázas lett a Jelenetnél és így hörögte el utolsó szavait: „Most pedig, fiam, tedd ösz­­sze a kezemet és nyomd ki a sze­memet!“ Egyszerre vagy kétezer ember visított fel a nevetéstől és percekig visszahangozták a budai fák a kaca­gást. Jóska, amint kivitték a hord­ágyon, mint halottat, a színfalak mö­gött leugrott a hordágyról, s lesza­ladt a öltözőjébe, s bezárkózott a WC-be, mert tudta, hogy Kiss Ferenc halálra fogja őt keresni ezért a bla­­mázsért, ami őt a közönség előtt ér­te. De nem találta meg, s így csak parancsot adott az igazgatónak, hogy Jóskát dobja ki. Persze Erdélyi, aki a barátom került ide hipertóniával, miért én... Neki sokkal több oka lenne rá. Vagyis éppen hogy tudomt Az adjunktus a székébe roskadt, szájába vette a pipá­ját, és ismét kortyolt a kávéjából. — Miért? — kérdezte megadóan. — Mi történt a ba­rátjával? — Először is — kezdte — kifosztották a kocsiját. Rögtön a második napon. — Vetetett fel jegyzőkönyvei? — Igen. Aztán helénkszaladt egy Pisa-furgon, össze­tört a kocsija hátulja. — Megint jegyzőkönyv — bólintott a doktor. — Ügy van. De amilyen szerencsém volt, az én hol­mimhoz nem nyúltak, azok a csomagtartóban voltak, amit nem törtek fel. Nem vagyok ijedős, de végig maj­­rés voltam, hátha velem is történik valami. — Röviden, röviden! — Aztán képzelje, doktor úr, a barátom lelép a jár dóról és eltörik a lába. Idegen országban! Kórház, or­vosi kezelés satöbbi .. Megborzongott a puszta emlékezéstől. Az orvosnak ez nem .kerülte el a figyelmét. ( — Borzongntt, ha jól láttami — csapott le rá. — Persze, hogy borzongok, ha ilyenekre gondolokl — No és mi történt még a barátjával? — Mi történt volna? Amikor végre hazavergődtünk, bement a jegyzőkönyvekkel a biztosítóhoz, úgyhogy egyetlen fillér vesztesége nem lett a sok baj ellenére. — Ez természetes — mondta az adjunktus. — De ak­kor miért mondta, hogy a barátjának kellene itt ülnie maga helyett? — Hát nem érti? Mégiscsak vele történt minden rossz, neki kellett volna hipertóniát kapniI — Hajmeresztő történet — jegyezte meg a doktor. — Okosabb azonban nem lettem. Alighogy ezt kimondta, felugrott, hadonászni kezdett a pipájával. — Hopp! Figyeljem rám, nézzen a szemembe! Azt hi­szem, megtaláltam a baj gyökerét! Koncentráljon! Mond­ja magának is volt biztosítása? — Nem. Nekem nem volt. A doktor diadalmasan közölte vele: — Ugye; megmondtam, hogy tudja, mitől lett magas a vérnyomása. Ugye, megmondtam! — Mert nem volt biztosításom? Erre gondoltam én is előbb, doktor úr, de féltem, hogy azt mondja, attól még senki sem lett hipertóniás! • — Az idegességtől! Képzelje el, ha magával történik mindaz, amit elmondott... Vagyis ... el ne merje kép­zelni. mert még betegebb leszI , — No jó — állt fel. — Nem képzelem el, csak en­gedjen el. Az adjunktus elbocsátotta. — Recevtet nem kapok? — kérdezte. — Mire? — Gyógyszerre. — Nem kap sémmit. Érti? Nem kap gyógyszert. — De hisz beteg vagyok. A műszer is kimutatta! — Az igaz — mondta az adjunktus és iszonyodva nézett a páciensre. — Hátborzongató hipertóniája van... De arra kérem, barátom, távozzon innét sürgősen, ne gyötörje tovább se a műszert, se az én tudományos el­mémet biztosítást ügyekkel! szerette Jóskát, meg a jó viccet is, csalv ügy teljesítette a színészkamara elnökének a parancsát,/ hogy egy ideig eldugta vidékre játszani. Aztán jött a háború, meg a fog­ság, s mire Jóska hazatért, a régi társulat feloszlott. Édesapja idevalósi volt, így ők is hazajöttek, s Jóska je­lentkezett különböző színházaknál. 1958-ban a MATESZ-hoz került. Mivel operettszínész volt, mindjárt a zenés csoporthoz osztották be. így játszott a Csendestengeri édenben, a Bekopog a szerelemben, s az Érdekházasságban. Majd főszerepet kap a Három sze­gény szabólegényben. Jó figura a színpadon, így egy sor epizódszerepet játszik, a Különös házasságban, a Lámpásban, a Luzisztratében, s ő a Kismadár egyik sógora is. Nagyon jó szerepe van a Bolhabálban, egy süket nagybácsi. £n a Boldogultak báljában kerültem vele először kap­csolatba, s azóta is sokat játszottunk együtt. Nagyon jó partner és kolléga. Érzi a színpadot, s remekül tud po­­intírozni. Vele Játszani biztos siker a partnernak is. Hiába, a nagy praxis itt is érvényesül. Bravúros beugrás­sal is bizonyította tehetségét, amikor napok alatt átvette egy beteg kollé­gájától az öreg orvos szerepét a Vagy műtétben. Talán ennek köszön­hette, hogy utána a színház, élete legnagyobb szerepével ajándékozta meg. Eljátszhatta a Kaviár Patikusát, ami szerepálom. Ebben csillogtathat­ja operetu talentumát: énekel, tán­col, bolondozik. Az Ember tragédiá­jában mint a többiek, 6 is vagy öt szerepet játszik, s ő az ..thelló cip­rusi vitéze is. A Szent Péter eser­nyője mindkét változatában 6 játssza Kudelkát, a sekrestyést, nagy siker­rel. A Légy jó mindhaláligban ő az öreg pedellus, s ezzel olyan szerepel játszhat el, amit á fővárosi színhá­zikban is a legnagyobbak játszanak. Mint például Makiári Zoltán vagy Gózon Gyula. Az Antigonéban együtt voltunk a vének karában, de a „kar“ szó csalóka, hisz a kórus a főszerep­lője a darabnak, mert egész előadás alatt benn áll és gyönyörű verses szöveggel meséli el az el nem ját­szott történetrészleteket. Utoljára a Zöld fában léptünk fel együtt, s bú­csúztunk el. 0, bár mehetne nyugdíj­ba, tovább játszik. Ahogy tréfásan mondta, szeretné megérni az 50 éves színészi jubileumát. Ez nyolc év múl­va lesz csak, amin én is ott leszek. SIPOSS ERNŐ PETR BEZRUC:’ A paszkovi halastavak Frídlantba menet Ostravából utamat batyummal mértem, öt óra mozgás a javából gyalog,, mert elfogyott pénzem. Bocsánat, mindenki egykoron ifjú volt, vére volt, torka. Úton ily perzselő napokon folyvást csak nyakaltam volna. Szegényebb nálam a templom, fenn, fából a tornya, a falak. Messze, ameddig ellát a szem: tükrök a paszkovi tavak. Part fölé bókoló szőke sás fürtjei hajoltak könnyen, vöcsök és szárcsa, sirály és más madarak kacagtak szörnyen. Undok rotyogás. Gyerek és nő szokása. Sistergő örvény. Volna csak puskám, mely százat lő, egyként a vízbe söpörnéml Hat lesz-e? öt-e? Kettő? Elég? Rikácsol, gúnyosan nevet a fehérszárnyú, csúf csőcselék, puskacsőre való sereg. Esni kezd, zuhog Is. Reccsen is. Zeng az ég, a villám csapkod. Mit nekem förgeteg, menny köve, hisz vadkacsán a vihar nem fogl Füst gyanánt eltűnt az ifjúság, elszállt, mint ősszel a fecskék, mondjátok,, paszkovi tavacskák, látlak-e valaha ismét? Ki áll a helyemre Oly kevés a vérem s a számon is szivárog. Ha fű, virágok szőnyege benövi hantomat, ki áll a helyemre, s veszi fel vértemet, kardomat? Vitkovic kohói füstjében álltam ott, szememben éj borult, orromból láng csapott, akár nap sugárzott, akár est bitangolt, vont szemmel néztem én a gyilkos bitangot: dúsgazdag zsidót és grófot én mogorva bányarab, aknamély torkából ugorva. Bár egyiknek homlokán korona fénylett, mindegyik érezte gyilkát a fénynek, amelyet szememnek gyűlölet adott, kemény, zárt öklömet, dacot, beszkídi bányászok haragját. Oly kevés a vérem s a számon is szivárog. Ha fű, virágok szőnyege benövi hantomat, ki áll őrhelyemre, s veszi fel vértemet, kardomat? * Petr Bezruč költészetével radiká­lisan elfordult a polgárságtól és min­den reményét a kizsákmányolt osz­tályokba vetette, a kellő pillanatban jelent meg, hogy erejük tudatára éb­ressze és harcba szólítsa őket. Csodá­lattal és megilletődött szívvel olvas­suk ma is a századfordulón írt Szi­léziai dalokat. Leghatalmasabb közü­lük az „Ostrava“ című költemény, amelyet Július Fučík még a háború után is az első, valóban forradalmi jelentőségű szociális versnek tartott. Hogy mennyire kedvelik őt az ostra­­vai bányászok, annak ékesen szóló bizonyítéka az alábbi néhány sor, amelyet az egyik ostravai bányász küldött neki jubileuma alkalmából: „Űrömmel emlékszem vissza minden Önnel való találkozásomra, már akár Ostravicán, akár Kostelecben történt. Mindig úgy megyek Önhöz, mintha az édesapámhoz mennék. Senkivel sem érzem olyan jól magam, mint Önnel, öregem! Hogyan örült, mikor elmond­tam, hol mindenütt szavaltam már a verseit! Először az iskolában, majd e:.' gyűléseken és aztán Onoek személye­sen is. Soha életemben el nem felej­tem, mikor megdicsért, hogy én, az egyszerű bányász, eiszavaitam „Ki áll helyemre“ című versét__ Mindaz, amiről valaha álmodott, ma valóra vált.. És valóban, a költő akkor aratja legnagyobb diadalát, ha megéri, hogy szava testet ölt, versei életté válnak. És ezt a diadalt Petr Bezruč megérte. Születésének 115. évfordulójára emlé­kezünk szeptember 15-én. Na, mi a baj, józsikám? Az autószerviz jelentkezőirodájában álmos reggeli sor áll. A kerek abla­kon át nagyjából azonos kérdések és válaszok cserélődnek: a kocsi típusa, a lefutott kilométerek száma. A meg­rendelő több vagy kevesebb hozzáér­téssel előadja kocsijának panaszait, leadja a kulcsokat, aláír és a sor eggyel előrébb csosszan. Az átvevőpulttől balra, az ablak mellett középkorú, jól öltözött férfi áll. Az átellenben sorban állókra alig vet egy-egy pillantást: szeme annál gyakrabban ezegeződik a szerviz bel­ső helyiségeibe vezető, CSAK AZ AL­KALMAZOTTAK SZAMARA feliratú ajtóra. Kezében autókulcs, olykor az órájára pillant. Mintegy negyedóra elteltével kinyí­lik az említett ajtó. Aki kilép rajta, nem más, mint a szerviz vezetője. A sorbanállók jobbára ismerik: a sor önkéntelen tisztelettel nyílik szét előtte. A magányosan álló férfi arcán mo­soly jelenik meg. A szerviz vezetője egyenesen feléje tart. Kezet nyújta­nak egymásnak, és a csupán az elő­­recsosszanó lábak zavarta csendben tisztán hallatszik a kék köpenyes férfi kérdése: _ — Na, mi a baj, Józsikám? ’ Emberünk jóval halkabban, fojtott hangon válaszol. Monológja közben a másik olykor-olykor bólint egyet. Az­tán újra az 6 erős hangját hallani: — Rendben van. Délután kettőkor. Átveszi a kulcsokat, elköszönnek egymástól, és mindketten távoznak. A férfi, szemmel láthatólag elégedet­ten a kijárat felé, a szerviz vezetője, a kulcsot lóbálva, vissza az irodá­jába. A helyiségre újra rátelepszik az álmos csönd. Néhány perc múlva za­varja csak meg egy felberregő mo­tor hangja a szerviz előtti tágas par­kolóhelyen. A Jőzsika kocsijáé. Mun­kaköpenyes, fiatal szerelő ül a volán mögött. A kapu elé kanyarodik, fel­­csapődik előtte a sorompó, és a kocsi eltűnik a tágas műhelyek egyikében. ... Ezalatt benn, az ablak előtt, a sor eggyel Ismét előbbre lép. —ss A MATESZ MŰSORA 10. péntek: 11. szombat: 12. vasárnap: 16. csütörtök: 17. péntek: 18. szombat: 19. vasárnap: 22. szerda: 23. csütörtök: 24. péntek: 25. szombat: 26. vasárnap: Csicsó (Cičov) Szőgyén (Svodín) Negyed (Neded) Hodos (Vydrany) Nagylég (Lehnice) Zsigárd (Žiharec) Muzsla (Mužla) Jőka (Jelka) Jur nad Hronom (Cil. Radvafí) Ekecs (Окой) Lédec (Ladice) peleskei peleskei peleskei peleskei peleskei peleskei peleskei peleskei peleskei peleske* peleskei peleskei nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius nótárius Megjegyezés: A műsor mindenütt 19.30 órakor kezdődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom