Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-10 / 27. szám
1982. július 10. * 27. szám * XXXIII. évfolyam * Ага 1,— Kčá A felmrjeprogram mepeléslsa stratégiai íontossdgű feladat Irta: ŠTEFAN FERENCEI MINISZTER, AZ SZSZK NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE A CSKP hosszútávú gazdaságpolitikai programjában, amelyet XIV. és XV. kongresszusán fogalmazott meg, stratégiai irányvonalként tűzte ki célul az alapvető élelmiszerekből való önellátottság elérését. Az előrelátó és megalapozott politikai irányzatot a CSKP XVI. kongresszusának határozatai még nyomatékosabban alá húzták. Az irányelvek megvalósításának szükségszerűsége elsősorban a külpolitikai és gazdasági viszonyokból ered. Napjainkban az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek behozatala egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, részben devízaigényességük miatt, de főleg azért, mert a tőkés piacon stratégiai jellegű nyersanyagként szerepelnek, s a fejlett tőkés országok politikai mesterkedéseinek eszközét képezik. Mindezek a tényezők arra késztetnek bennünket, hogy a lakosság élelmiszer-ellátását óiinél nagyobb mértékben saját forrásainkból fedezzük. Ezért a gabonaprogram sikeres megvalósítása mellett minden erőnket a tömegtakarmányok termelésére és az összes rendelkezésre álló takarmányforrás hasznosítására kell összpontosítanunk. Vagyis a jóváhagyott fehérjeprogram megvalósítására, amely amellett, hogy az állattenyésztés belterjesítését célozza, egyben alapvetően fontos antiimport intézkedéseink egyike. Azon problémák megoldásához, a melyek a kellő mennyiségű és magas fehérjetartalmú takarmányok előállításával függnek össze, hatékony ellenőrző tevékenységünkkel, a vizsgálatok során feltárt hiányosságok orvoslására, valamint a tartalékok kiaknázására hozott intézkedési javasatokkal mi is hozzá akarunk járulni. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága a CSSZSZK Népi Ellenőrzési bizottságával, a népi ellenőrzés szlovákiai szerveivel, valamint szakemberek széles csoportjával együttműködve utóvizsgálatot végzett annak felderítésére, hogy az 1979-ben végrehajtott vizsgálat őta az elfogadott intézkedések nyomán milyen változások álltak be a fehérjeprogram megvalósításában. Megállapítható, hogy a fehérjeprogram megoldását szorgalmazó párt- és állami szervek határozatainak, intézkedéseinek fokozatos megvalósítása több pozitív eredményi hozott. Lényegesen javult azon fehérjetartalmú nyersanyagok hasznosítása, melyeket a fehérjeprogram elfő gadása előtt nem, vagy csak kis mértékben használtak ki az állatok takarmányozásában. A hüvelyesek területe 125 százalékkal, az állami alapokba történő felvásárlásuk pedig tizenegyszeresére növekedett. Kedvező fordulat állt be a tejpor és a savó takarmányozási célokra való felhasználásában, valamint az élelmiszeripari és a vendéglátóipari hulladékok hasznosításában. Növekedett az állati eredetű takarmánylisztek és az L-llzin gyártása is. Megállapításunk szerint a pozitív változások mellett hiányosságok Ss tapasztalhatók a határozatok és intézkedések végrehajtásában. Az illetékes szervek és vezető dolgozók ré széről a fehérjeprogram céljainak megvalósításában gyakran hiányzott az igényességre yaló törekvés. Több hézagos helyet tapasztaltunk az irányító munkában, az ellenőrző tevékenységben és a feladatok elmulasztásáért járó felelősségrevonásban. AZ ÉVELŐ TAKARMÁNYNÖVÉNYEK TERMELÉSÉNEK NÖVELÉSE a fehérjedús takarmányok előállításának egyik legjelentősebb forrását képezi. Összhangban van az állattenyésztés szerkezeti változásával ősz szefüggő követelményekkel, amelyek a tömegtakarmányok termelésére alapozott szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését szorgalmazzák. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy 1978-tól 1980-ig az évelő takarmánynövények területe 3,7 százalékkal, a hektárhozamok pedig 17,8 százalékkal növekedtek. Ez anynyit jelent, hogy részarányuk a szántóterületen elérte a 14,5 százalékot, a hektáronkénti átlaghozam pedig a 7,94 tonnát. Tavaly rosszabbodott a helyzet: az évelő takarmánynövények termőterületének nagysága és átlaghozama egyaránt csökkent. Az előzd évhez viszonyítva hozzávetőlegesen 223 ezer tonnával kevesebbb szénát termeltünk. (Folytatás a 12. oldalon) i Becsületet a szalmának! Bármennyire kényelmetlen, mégis Igaz: az Idén megint nagy szükségünk lesz a szalmára. Tudjuk, milyen komoly feladatok várnak ránk az állattenyésztésben, tisztában vagyunk az abraktakarékos termelés fontosságával, és megközelítő pontossággal a takarmánytermelési lehetőségeinket is föl tudjuk mérni. Az előrelátás, a józan ész óvatosságra int — tartsuk nagyobb becsben a szalmát. Helytálló a figyelmeztetés, hiszen a gyakorlati tapasztalatok sora bizonyítja, hogy a felületesen szervezett betakarítás és helytelen tárolás következtében a megtermett szalmának mintegy harminc százaléka rendszerint kárba vész. A tél végi, kora tavaszi takarmánygondok jelzik, ilyen pazarlást nem engedhetünk meg magunknak. BETAKARÍTÁS, KÉT MŰSZAKBAN Az elmondottak ismeretében, legutóbb a dunaszerdahelyi [Dunajská Streda) járásban kérdezgettük az Illetékeseket, milyen sorsot szánnak a szalmának ezen a nyáron? Németh János agrármérnök, a járási mezőgazdasági Igazgatóság főnövénytermesztője elmondta, hogy a korábbi évek tapasztalataiból merítve, a szemtermés és a szalma betakarítására alaposan fölkészültek. A járásban több mint 26 ezer hektár gabona és közel ezerkétszáz hektár rspce várja az aratókat, azonkívül még borsót is kell csépelniük. Több helyütt öntözéses viszonyok közepette termelik a gabonát, mégis 15 20 százalékkal lesz kevesebb a szalma, mint az előző években. Az évelők szokásosnál gyengébb hozamát a nem hagyományos takarmánytermő területek fütermésének hasznosításával igyekeznek ellensúlyozni, de természetesen elsősorban a szalmára alapoznak. Mindenképpen elejét szeretnék venni a korábban tapasztalt, évi húszharminc százalékos veszteségnek. Amióta fölépült a nagyjából nyolcezer szarvasmarhát összpontosító nagyhizlalda, ebben a járásban is egyre inkább tudatosítják, hogy a szalmát nem lehet kiadást és gondokat gyarapító, fölösleges melléktermék gyanánt kezelni. A mezőgazdasági üzemek úgy határoztak, hogy н takarmányozási célt szolgáló szalmatermés nagyobb hányadát préselni fogják és fedél alatt vagy fóliával borított kazlakban tárolják, lehetőség szerint a gazdasági udvarokban. Az alomszalmát a kevésbé termékeny parcellák szélén rakják kazlakba. A tennivaló nehezét a gépekre bízzák, de a munka meggyorsítása érdekében szívesen fogadják az idénymunkások, a társadalmi szervezetek, a fiatalok és a nyugdíjasok, valamint a sportolók segítségét. Németh agrármérnök számítása szerint a kombájnok napi teljesítménye harminc-negyven százalékkal haladja túl a bálázók és a szalmakocsik teljesítményét, tehát a szalmabetakarítók két műszakban fognak dolgozni, hogy az ekék mielőbb feltörhessék a tarlót. Erről ugyan nem esett szó, de a szerdahelyiek feltételezhetően azzal is számolnak, hogy Medárd a jelek szerint tombolni fog. OJ, ENERGIATAKARÉKOS MÓDSZERREL KÍSÉRLETEZNEK __ Amikor a jö példák felől érdeklődtem, a fonovgnytermesztő a lúcsi (Lúč na Ostrove), a vásárúti (Trhové Mýto), a csllizradványi (Člltžská Radvaň) és a somorjal (Samorín) szövetkezeteket említette. (Folytatás a 4. oldalon) ★ Lapunk 2. oldalán megemlékezünk Benyó Máténak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének 55. születésnapjáról, beszámolunk a népi ellenőrzési bizottságok mun kájának időszerű kérdéseiről, a 3. oldalon pedig őszszefoglaljuk a szovjet—francia űrutazás eseményeit, és kommentáljuk az amerikai külügyi tárca élén történt változást ■k A haza védelme minden csehszlovák állampolgár kötelessége — mondja ki az alkotmány, s ennek alapján a honvédelmi törvény. A Nagyszabású honvédelmi verseny című írásunk, lapunk 6. oldalán — a fentiek tükrében — számol be a .komorjai (Šamorín) Vnb és a Kék Duna Efsz közös rendezésében lebonyolított honvédelmi versenyről ★ A szabadság sajnos nem mindig tölti be szerepét, a fizikai és a szellemi felüdülést. Ezért alaposan át kell gondolnunk, hogy miképpen fogjuk szabadságunkat eltölteni. Szabadság, üdülés című cikkünk — lapunk 8. oldalán — tanáccsal szolgai azok számára, akik kellemesen és hasznosan akarnak nyaralni Fotó: Kádek (3) ás Sk.
