Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-21 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 14 1982. augusztus 21. VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 Mint egy brigád... Ahhoz, hogy egy vadásztársaság eredményesen tevékenykedjen, elsősorban a tagok, s a vezetőség kölcsönös megértésére van szükség. Vagyis a tagság egy emberként áll ki a vezetőség melett, illetve fordítva. Kis Jóindulattal mondhatjuk, hogy a vadásztársak szocialista brigádként végzik a rájuk háruló fel-Kozmér Ferenc vadgazda, a somorjai vadásztársaság legidősebb tagja adatokat. S ez így van rendjén, hiszen a közösségi szellem nem más, mint a marxista-lenini elvek továbbvivője, amely napjainkban a szocialista brigádmozgalomban nyilvánul meg. A somorjai (Šamorin) Kék Duna szövetkezet vadásztársasága, az említett közösségi szellemben égzi mnnkáját. Amit tehát a tagság indítványoz, azt a vezetőségi gyűlésen aprólékosan megtárgyalják, a döntést pedig a tagságra bízzák. Nem véletlen tehát, hogy a dunaserdahelyi (Dunajská Streda) járás egyik legjobban működő alapszervezete éppen a somorjai vadásztársaság. Ez a vadásztársaság jó hagyományokkal rendelkezik. Az elődök ugyan már kiöregedtek — közülük páran eltávoztak az élők sorából —, nevük azonban megmaradt a vadásztársaság krónikájában. Ambrus Ernő bácsit például a halál éppen akkor ragadta ki szerettei köréből, amikor a fiatalok felépítették a vadászházat. A fiatal vadászok nagyon kedvelték Ambrus bácsit, aki sokat mesélt vadászélményeiröl. Aztán felült a kerékpárra, s elindutl hazafelé ... Vesztére. Egy faemelő gép halálra gázolta. Ennek már tíz éve. Fehér Károly elvtárs, pedig három évvel ezelőtt betegsége miatt mondott le az elnöki tisztségről. Azóta if). Fehér Ferenc az alapszervezet elnöke, s a vadásztársaság tagjainak átlagos életkora mindössze 38 év. Tehát a háború éveiben és az utána születők képezik a vadásztársaság zömét. És ami a legfontosabb, eredményesen dolgoznak, mert az idős vadásztársaktól — annak Idején — sokat elsajátítottak. Júniusban a hagyományos agyag galamblövő versenyen kidomborodott a fiatalok szervezőkészsége, akarása és ez nem a véletlen műve. Az idén, immár hetedszer a festőién szép „Berekben“ reggel kilenc órától, késő délutánig ropogtak a vadászfegyverek. Mintegy hatvanöt személy, három ízben, tíz-tíz lövést adott le. A vadászoknak természetesen Jobb voll a találatarányuk, mint azoknak, akik nem rendelkeztek vadászengedéllyel. Tizennyolc éven felül ugyanis kellő vadászfelügy.elettel, bárki részt vehe tett a versenyen. Az esemény népszerűségét az is bizonyította, hogy nem csak a környező falvak, de a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) és a hősi (Gaböíkovo) vadásztársaság tagjai Is beneveztek a versenyre. Az értékeléskor pedig a következő sorrend alakult ki: Első díjat — férfi karóra — Nagy Tibor, az úszori (Kvetnslavov) vadásztársaság tagja nyerte. A második díjat — utazótáska — Varga Károly, a helyi egyesület vadásza érdemelte ki. Mig a harmadik és a negyedik díj — öt liter bor, férfi esernyő, kulacs és vadászkés — a nagyszarvai (Rohovce) vadásztársaság képviseletében versenyző Jankó és Kral elvtársak tulajdonába került. Elmondható, hogy az 1830 hektár vadászterületen gazdálkodó vadásztársaság megérdemli a dicséretet, hiszen olyan versenyt rendezni, mint a Júniusi volt, nem gyerekjáték. A vadászok erre bizony kevésnek bizonyultak, ám a feleségek ízletes cicigánypecsenyét, halat és őz-gulyást főztek, bort, limonádét és üdítő italokat szolgáltak fel, így joggal kiérdemelték az 500 résztvevő elismerő sét. OVARY PÉTER Amilyen mértékben terjed a városi életforma, ugyanolyan mértékben jelentkezik az emberekben a természet utáni vágy. Ennek egyik megnyilvánulási formája a természetjárás, a vadászat iránt megnövekedett érdeklődés. Közismert, és szinte unalomig ismételt tény, hogy a gépesítés, motorizáció, a növekvő ipari termelés és a mezőgazdaság fejlesztése igen nagy mennyiségű szennyező anyaggal terheli környezetünket. Ezeknek a káros anyagoknak egy csoportját a nehéz fémek alkotják. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) különösen három fém: a higany, az ólom és a kadmium sorsát kíséri nagy figyelemmel, .mert ezeket tartják a legveszélyesebbnek az élő szervezetekben való felhalmozódásuk miatt. Az ólom környezetűnkben való elszaporodásáért leginkább a gépkocsi tulajdonosok nagy száma felelős. Ismeretes. hogy a benzinhez kevert kopogásgátló anyag ólom-tetraetil. Ez önmagában is erősen mérgező vegyűlet; a benzin elégésekor különböző ólnm-oxidnk és -kloridok keletkeznek helöle, és a kipufogógázokkal távozva, szennyezik az autóutak mentén a növényzetet. A vizsgálatok szeriül ez a szennyezett sáv az autóutaktól — a forgalomtól függően — 50—100 méterre terjed. A szennyezett területen élő nö vényzet takarmányként való íelhasz nálása károsíthatja az állatok szervezetét, súlyos esetben krónikus élommérgezést is okozhat. Az őlommérgezés forrásai lehetnek még az őlomfeldolgozó kohók és üzemek, az eldobott akkumulátorok és az ólomtartalmú festékek — például a mfniumfesték — Is. Szeretnénk felhívni a vadászok figyelmét egy érdekes problémára, a krónikus ólommérgezés: vadászattal kapcsolatba hozható kérdésére: Főleg Kanadában és az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben felfigyeltek a víziszárnyasok egyfajta megbetegedésére, illetve elhullására. A legyengült, lesoványodott állapotban elhullott állatok felboncolásakor a zúzógyomorban többé-kevésbé elkopott sörétdarabokat találtak, és a boncolást követő vegyelemzés magas ólomszintet mutatott ki az állatok májában. Ez a betegség leginkább a vadkacsákat érintette. A vizsgálatok kiderítették, hogy a vadkacsák vadászata során igen sok sörét került a tavakba. Gondoljunk csak arra, hogy 1 darab 12-es patronban 32 gramm súlyú ólomsörát van! A kacsák pedig az iszapból kavics helyett felszedik a sörétszemeket. Tudjuk, hogy a madarak táplálkozásában milyen nagy szerepe van a zúzőban levő kavicsoknak, hiszen ezek segítségével aprítják össze a táplálékot. A zúzógyomor Intenzív izommunkája következtében, a szervezetbe került és a kavicsnál puhább sörétek kopnak, és ha csak igen kis mértékben is, de az emésztőnedvek hatására oldódnak, és a tápcsatornában részben felszívódnak. Amerikában kísérleteket végeztek vadkacsákkal, és megállapították, hogy a durva rostos takarmányon tartott állatok zúzógyomra nagyobb mértékben tartotta vissza, és koptatta el a mesterségesen megetetett 5—6 ólomsörétet, mint a kevés rosttartalmú takarmányt fogyasztó állatoké. Az előbbi csoport tagjainak vérében és szerveiben jelentősen magasabb koncentrációban találtak ólmot a vizsgálatok során, mint az utóbbiakéban. Ez a kísérlet is igazolta, hogy a kavicsként felhasznált sőrétek károsak a madarakra. A szervezetbe kerülő ólomvegyületek csak igen kis mértékben szívódnak fel az emésztőrendszeren keresztül, a legtöbb ólom a bélsárral távozik. A felszívódott ólom jelentős része is kiválasztódik az epével, vizelettel és az emlősöknél a tejjel. A szervezetben megmaradó ólom elsősorban a májban és a vesében halmozódik fel, és hosszabb idő után a csontokban rakódik le. Az ólom mérgező hatását azáltal fejti ki, hogy a szervezetben a fehérjékhez kapcsolódva bizonyos enzimek tevékenységét gátolja. Ez a gátló hatás a vérfesték képződésének biokémiai folyamatában bárom helyen is jelentkezik, és egyenes következménye az emberben, állatban kialakuló vérszegénység. A krónikus ólommérgezést egyébként, főleg embereknél, már régtóa ismerik. Ez leginkább a nyomdászok betegsége volt. Sajnos, még ma is előfordul, hogy nem gondolnak fellépésére, mivel tünetei nagyon gyengék és Jellegtelenek. Ez különösen fennáll az állatok esetében, amelyek legtöbbször gubbasztanak, lesoványodnak. A fentebb leírt kacsakfsárletben nem tudtak más tüneteket megfigyelni az állatokon, mint gyengeséget, zöld színű hasmenést. Az elpusztult állatok kórbonctani és kórszövettani vizsgálata sem mutatott egyértelmű és jellemző elváltozásokat ólommérgezés esetén. De a szervek, főleg a máj és a vese kémiai vizsgálata bizonyítani tudja az ólommérgezést. Normális körülmények között a májban kevesebb ólom van kilogrammonként 3 milligrammnál. Ha ez az érték 10 milligramm fölé emelkedik, már fennnáll az őlommérgezés gyanúja. 20 mg/kg érték felett biztosan állíthatják, hogy ólommérgezéssel van dolgunk. Egyébként amerikai adatok szerint igen kevés, már 0 darab в-os sörét felvétele is mérgezést okozhat a vadkacsában. A félvadon tenyésztett és tartott vadkacsák élőhelyein az Intenzív vadászat miatt tehát számolni kell az őlomsörét felvételének lehetőségével. Ez az állomány legyengülését és számos egyed váratlan kiesését okozhatja. Meg kellene gondolnunk, hogy milyen Intézkedésekkel lehetne megelőzni az Ilyen gondokat. Szóba jöhet esetleg a tenyésztavak Iszaprétegének részleges kotrása, vagy az ólomsörét más anyaggal (acél, esetleg üveg?) való helyettesítése. Gondolkozzunk és cselekedjünk időben, nehogy a vadászat, ez a kedves sport fokozza a környezetünkre ható ártalmakatl — N.— HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT# HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT# HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT# Takarmánypótló a halhústermelésben oxigén az aerob bontáshoz. Ezenkívül a tóvízben már ott vannak az aerob baktériumok tömegei, melyek azonnal „kezelésbe veszik“ a szerves anyagot. * A nagyüzemi sertéstelepek szennyvíztisztítása ma som megnyugtatóan megoldott, bár sok kísérlet és még több javaslat történt e téren. Az iparszerü sertéstelepekre ezért nagy nyomást gyakorol a kibontakozó környezetvédelem. A sertéstelep szagos és sok tömény szennyvizet termel, s ezen nem lehet egyszerűen túladni. Javaslatok vannak a hígtrágya szűréses tisztítására, továbbá szárítására, nyárfások öntözésére, elszikkasztására, rétek, szántók öntözésére stb. Nem térünk ki az említett eljárások előnyeinek és hátrányainak ismertetésére, az illetékesek azokat saját bőrükön tapasztalják. SSfflSBEIEEB tapasztalatot Az eddigi gyakorlat csak azt mu tatta, hogy nincs tökéletes eljárás és nem is valószínű, hogy lesz olyan, amely mindenütt alkalmazható. Nem történt viszont előrehaladás a trágyaszennyvizek (hígtrágyák) halastavi tisztítására és hasznosítására. A haltenyésztők kevés kivétellel azt vallják, hogy a hítgrágya (szerves trá gya) nem hulladék, hanem a halhús hozam fokozásának nélkülözhetetlen és olcsó nyersanyaga. Az ötvenes évek elején dolgozták ki a sertéstrágya halastavi alkalmazásának technológiáját, amivel a természetes hozamukat 200—300 szá zalékkal növelték, 100 kilogramm szilárd sertéstrágyából 3—4 kilo gramm halhúst termeitek (Bikaion Szegeden, Rétszilason és sok más tógazdaságban). A hidraulikus trágyaeltávolftással elméletileg még kedvezőbbé vált a halastavi felhasználás, bár távollevő halastavakhoz a hígtrágyát nem lehet szálítani. De mi lenne, ha a sertéstelepek mellé, ahol erre viz és terület van, higtrágya-hasznosító halastavakat épftenének? A naponta termelt sertéstrágya hasznosítására a halastó március közepétől október közepéig alkalmas. Ami azt jelenti, hogy csak késő ősszel kellene a trágya más elhelyezéséről gondoskodni Ilyenkor nem olyan nagy a knrnye zetszennyezés veszélye. Ha egyszerű ülepítéssel fáziséi választást alkalmaznak, 120—140 bízó sertés trágyáját lehet egy hektár tőfelületen hasznosítani. Ha nincs fáziselválasztás és a teljes trágyái szórjuk ki, 80—80 sertés trágyája! képes egy hektár tó feldolgozni. A trágyát naponta, frissen kell a tóba juttatni. Lényeges azonban, hogy miként jut a hígtrágya a tóba. Minden trágya, ahogy megszabadul „termelőjétől“, bomlani, fermentálód n! kezd, természetesen olyan iitem ben, ahogyan benne az elbontó baktériumok elszaporodnak. Ez az elbon tás anaerob, (oxigén hiányában szaporodó), mert nincs a szerves anyag ban oxigén. Ha napokig hagyjuk в trágyát állni, bűzös, anaerob rotha dás indul meg benne. Halastavi fel használásra akkor )ó a trágya, ha még ez a folyamat nem hatalmaso dott el, a trágya még friss. Hogy e trágya jól hasznosuljon, illetőleg ne okozzon bajt a halastóban, aerol (oxigén jelenlétében történő szerves bomlás) erjedésnek kell benne végbemenői Ezt ügy érhetjük el, hogy a friss trágyát felhígítva vagy a hígtrágyát hígítás nélkül speciális szóTófejeken át a tó felületére szórjuk, a trágyarészecskék levegővel érintkeznek és levegőt ragadnak magukkal. A tóvízben is van elég oldott ződnek, amit a tóvízben lebegő algák azonnal felhasználhatnak fotoszintézisükhöz. Ennek az a feltétele, hogy legyen napfényenergia. A kiszórt szerves anyagot a tó vizének életközösségei (baktériumok, algák) 1—2 órán belül felhasználják és annak széntartalmát az algák testükbe beépítik. Az algák közvetlen hasznosítására elsősorban szűrő halfajokat, fehér és pettyes busát kell népesíteni a tóba. így annak a trágyának az alkotó elemei, amit reggel 8 órakor kiszórtak, már estére nagy részben a halak búsába épülnek be. Van még egy feltétel: csak délelőtt szabad trágyát szórni, lehetőleg 7 és 12 óra között, hogy ideje legyen a tó élővilágának a szerves anyag feldolgozására. A sertéstelephez a halastó olyan közel legyen, hogy a bfgtrágya csővezetéken juthasson a tó melletti gyűjtőaknába. Az aknáknak (tisztítás érdekében iker megoldást ajánlok) 24 óra trágyatermését kell befogadni. Az aknából motor nyomja a híg (vagy tóvízzel felhígított) trágyát öntöző cső vezetéken át a tó közepébe, ahol a vfz felszínétől 0,5—1 méterre kiemelkedő szórófejek szórják szét. Egy hektárra 2—3 szórófejet használunk. Egy motor csak 5—8 szórófejet tud egyszerre ellátni, ezért a szórófej csoportokat egymás után kell a motorra rákapcsolni. A kiszórás technikai megoldását a helyi viszunyok szerint lehet kialakítani. A népesítésre hektáronként 5—10 ezer egynyaras busát (70 százalék fehér, 30 százalék pettyes busa) és 300—500, 10—20 dekás pontyot használunk, szükség szerint amurral kiegészítve. Más megoldás szerint 1500—2500 kétnyaras busát és 300— 500 kétnyaras pontyot lehetne népesíteni. A halhűshozam ily módon ' iztosan meghaladná a 2—2,5 tonnát hektáronként — takarmányozás nélkül. —Woei.— A VADKACSAK ÓLOMUfRPEZÉSÉRŐl Az erjedés hatására széndioxid, to vábbá más kevés széntartalmú vegyUIetek, pentozok. bexozok stb. kép
