Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-13 / 6. szám
1982.február 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, Testvérországok életéből 1 Természetvédelem a Szovjetunióban Szovjet-Türkméniában nagyon kevés az erdő. Az ország területének csaknem 80 százalékát sivatagok borítják. A szövetségi köztársaságnak mégis van erdőgazdálkodási minisztériuma, melynek legfontosabb feladata a kopár vidékek erdősítésének megszervezése, új zöldterületek létesítése, erdősávok telepítése a városok, falvak, a megművelt földterületek és gyümölcsösök védelmére. Az erdősítésben nagy segítséget nyújtanak a Türkmén Tudományos Akadémia Sivatagkutató Intézetének munkatársai és a Közép-ázsiai Erdőgazdasági Tudományos Kutatóintézet szakemberei. A tudósok segítségével sikerült szárazságtűrő, a türkméniai talaj- és éghajlati viszonyokhoz rendkívül jól alkalmazkodó fa- és bokorfajtákat kiválogatni. A két intézetben kidolgozták a sivatagi homokbuckák zöld ültetvényekkel történő megkötésének módszerét is. Száz évvel ezelőtt Türkméniában a Kopet-Dag hegység jelenleg kopár és terméketlen lejtőit értékes borókaerdők borították. Ma itt is új erdőtelepítésre van szükség. A köztársaság 1979-ben elfogadott erdőtörvénye a gazdálkodás olyan feltételeinek megteremtését irányozta elő, amely a szükséges mértékű fakitermelés mellett is gondoskodik az erdőállomány, állandó gyarapításáról. A minisztérium természetvédelmi tevékenységet is folytat. Ma négy védett és tíz időszakosan védett területet tartanak nyilván összesen 737 700 hektáron. így nemcsak a növény, hanem az állatvilágot is védik a kipusztulástól. Bővülő árucsere Lendületesen fejlődik a szovjet—magyar belkereskedelmi árucsere. A Választékcsere-forgalom alakulása tavaly 30 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Mindkét részről intézkedéseket hoztak a forgalom további növelésére. Nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunió köztársaságaival fennálló kapcsolatok kérdéseinek, s a megbeszélések eredményeként az idén az orosz, az ukrán; a belorusz, az észt és a lett köztársaság mellett a moldáviai, valamint az Azerbajdzsán SZSZK is bekapcsolódik a szovjet— magyar választékcserébe. Bulgária búzatermése Bulgária tavalyi búzatermését mintegy 4 millió 100 ezer tonnára becsülik, szemben a tavalyelőtti 3 millió 840 ezerrel. A búza hektárhozama 10,5 százalékkal, 4,38 tonnára nőtt. Árpából 18 százalékkal több, 3,77 tonna termett hektáronként. Az ország északkeleti részében az öt tonnát is meghaladta. Egyébként 1 milmi 820 ezer tonna termés várható árpából. Románia gazdasági helyzete Á Román Szocialista Köztársaság idei terve a nemzeti jövedelem 5,1 és a társadalmi termék 4,4 százalékos növelését irányozza elő. Az idei tervben kivételes fontosságot kap a mezőgazdaság fejlesztése, hogy blztosítsítsák a lakosság jó ellátását. A terv központi feladattá teszi az ország energetikai és nyersanyagalapjának növelését. Az idei terv parlamenti megvitatásával párhuzamosan a képviselők a mezőgazdasági és élelmiszeripari nagyarányú fejlesztési programot is megvitatták. Romániában az utóbbi években sok panasz hangzott el a gépállomások tevékenységével kapcsolatban. Ezért az év elején törvényerejű rendelet lépett életbe .amely változtat a gépállomások és állami gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek eddigi szervezeti viszonyán. A jövőben a gépállomások tulajdonában levő traktorokat, kombájnokat, gépeket és mezőgazdasági felszereléseket hosszú lejáratú szerződés alapján állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek használatra átadják. A gépállomások dolgozói teljes jogú tagjai lesznek a termelőszövetkezetnek, de javadalmazásukat a gépállomástól kapják. Emellett megkapják a szervezeti szabályzatban előírt háztáji kertet, az ellátási programnak megfelelően hivatalos áron gabonát vásárolhatnak, s házat építhetnék a faluban, ahol dolgoznak. Ezen kívül teljesítmény-díjazás alapján vállalkozhatnak cukorrépa, kukorica és más növények termesztésére. Azok a gépállomási dolgozók, akiket állami gazdaságokra helyeznek ki, a gazdaságtól tíz árig terjedő személyi parcellát kapnak használatba. A rendelet célja az, hogy a jövőben a termelőegységek vezetői, szakemberei szükségletüknek megfelelően irányítsák éS használják ki a mezőgazdasági gépeket. Jugoszlávia és a többi KGST-ország együttműködése Az utóbbi években jelentősen növekedik Jugoszlávia és a többi KGST- ország kereskedelme. Az első félévben a szocialista országokba irányuló jugoszláv export 52 százalékkal, az onnan származó import 20 százalékkal növekedett. A mérleghiány 35 millió dollárra csökkent, az export ugyanis 98,6 százalékban fedezte az importot, ami tavalyhoz viszonyítva sokkal kedvezőbb. Jugoszláviának a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, az NDK-val, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Mongóliával folytatott kereskedelme 1976 és 1980 között együttes értékben elérte a 2S riiilliárď 800 millió dollárt. Tavaly a kelet-európai szocialista országokkal folytatott árucserére 34,7 százalék jutott Jugoszlávia teljes külkereskedelmi forgalmából. Jugoszlávia és a kelet-európai szocialista országok kereskedelmének teljes értéke 1981 és 1985 között eléri az 56 milliárd dollárt. „AZ A SZABAD, SZABAD VILÄG* A nyugati Kína-szakértők is felfigyeltek rá, hogy a nemzetközi kapcsolatokban követett kínai módszerek 'különös változáson mentek keresztül. A történelmileg hagyományos, szinte közmondásos diplomáciát, a linjutangi „bölcs mosolyt'* ravasszággal párosuló nagyhatalmi barbarizmus váltotta fel. Peking mindinkább alkalmazott nemzetközi módszerévé vált a hadüzenet, a diplomáciai kapcsolatok megszakítása nélküli háborúskodás. Ennek alkalmazása ugyan agressziót? jelent a Javából, főként szomszéd népek ellen, a kínai vezetés viszont az ilyesmit „határincidensként“, „helyi konfliktusként“ könyveli el. Persze nem önmaga, hanem harmadik felek, a világközvélemény „megnyugtatására“. Ennek a módszernek lehetünk a tanúi az indokínai országok iránti kínai politika újraformálódásában, elsősorban Vietnammal szemben. Ellenségessé vált Peking politikája Laosszal szemben is, különösen azután, hogy az útépítés (kínai elképzelés szerinti felvonulási terepek) címén ott tartózkodó kínai csoportokat a laoszi kormány mint feleslegeseket udvariasan kiutasította az országból. Ami pedig Kambodzsát illeti, a pekingi rezsim mindent elkövet, hogy He^ig Samrin képviseletét a külföldön elszigetelje, ugyanakkor „védő karját“ terjeszti a kambodzsai nép közönséges gyilkosai, a polpotisták fölé, s azon mesterkedik, hogy a Mao szellemi örökségén nevelkedett, népfelkeléssel megoktatott vezetés megmaradt embereiből, továbbá más társadalmi érdekeket képviselő, vagy egykori szerepükből élő személyiségekből új képviseletet tákoljon össze. Ezt a célt szolgálta a közelmúltban Khleu Samphannak, Norodom Szihanuk hercegnek és valamilyen új erők megbízottjaként színre lépő Son San-nak pekingi találkozója. • HEGEMONIZMUS ÉS „ANTIHEGEMONIZMUS“ A pekingi politika rejtelmeibe bepillantva és az összefüggéseket kutatva különleges kisszótárt kell használnunk. Nemcsak a kínai „virágnyelv“ kifejezéseinek megértéséért, az allegóriák érteimének kibogozásáért, hanem a megszokott, például diplomáciai kifejezések kínai értelmezésének tisztázásáért is. így például a kínai sajtóban és a vezetők beszédeiben hemzseg a hegemonizmus és antihegemonizmus kifejezés. Nos, kitudódik, hogy Peking a hegemonizmuson, amely valamely hatalom erőszakos befolyásra törekvését, hatalmi érdekei érvényesítésének kiterjesztését jelenti, a Szovjetunió békepolitikáját érti, sokat hangoztatott antihegemonizmusa pedig nem más, mint a maóizmus gyakorlati szovjetellenessége, szövetkezése a világ imperialista és reakciós erőivel a szocialista eszmék térhódítása ellen. Peking szovjet veszélyt kürtőivé ugyanakkor évtizedek óta egyengeti sajátos, nem egyenes útú politikájával a maga hatalmi bázisának megteremtését. Ennek egyik útja a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával baráti kapcsolatokat ápoló, gazdasági együttműködést folytató tekintélyes ázsiai országok katonai fenyegetése. Kína ármánykodása, fegyveres fenyegetése főként a szubkontinens olyan országai ellen irányul, mint India és Afganisztán. Ami Indiát illeti, Peking az utóbbi évtizedekben nemegyszer indított területszerző helyi rablóháborút India ellen, s már az ötvenes évek óta jelentős területet tart megszállása alatt Arunachal Pradesh államban. Peking hivatalosan további területeket követel Indiától az ország északi övezetében. Ebben az ügyben járt Huang Hua külügyminiszter az ősszel Delhiben. Megegyeztek a viszály megoldását célzó tanácskozások pekingi folytatásáról, de a tárgyalások légköre nagyon hűvös volt, a kínai fél mosolygó arccal tolmácsolta hegemonista szándékait és egy cseppet sem rokonszenvezett India elnemkötelezettségi politikájával. • Ázsia békéje ellen Arról van szó, hogy Peking követelésének teljesítése esetén 90 ezer négyzetkilométernyi terület cserélne gazdát India határvidékén. Peking azonban más fondorlatos eszközöket is alkalmaz a neki nem tetsző kormányok pozícióinak aláásására. India bonyolult felépítésű szövetségi állam, rengeteg nemzetiség lakja. Peking emlsszáriusaí jó táptalajra találnak itt különféle indítású szeparatista mozgalmak szervezésére a központi kormány ellen. E szempontból különös aktivitás tapasztalható Ássam, Manipur, Tripura, Nagaföld indiai államban és Arunachal Pradesh és Mizoram szövetségi területen. A mizó és a naga törzs már a múltban is különös hévvel lépett fel az Indiai központi kormányzat elleň, de próbálkozásai kudarccal végződtek. Assam állam déli részén például egy Peklng-barát szeparatista csoport „Manipur népi felszabadító hadseregévé“ nyilvánította magát. Jelszavuk Manipur elszakítása Indiától, s határain „független államok szövetségének“ létrehozása, mely Nagaföldet, Mizoramot és Tripurát is magába külpolitika képlete szerint az ázsiai „védelmi vonalnak“ India és Afganisztán határán kell vonulnia a Szovjetunióval szemben. • EGY KlNA, КЁТ KlNA? Amaóisták politikájával kapcsolatban külön fejezet Tajvan kérdése. A 36 ezer négyzetkilométer terjedelmű és 18 millió lakosú szigetország már a letűnt századokban felkeltette a spanyolok, hollandok, portugálok érdeklődését. A gyarmatosítás! törekvések különösen a XVII. században erősödtek. A hódítók fokozatosan kiirtották a maláj származású őslakosságot. Kína 1887- ben szánta rá magát Tajvan bekebelezésére, de már gyarmatosítást szándékkal jelentkezett az Egyesült Államok, Anglia, Németország és Japán. Tajvan helyzete alakulásának megvan a maga diplomáciai története. Az angol és amerikai kormány megbízottai 1943-ban az emlékezetes kairói találkozón ígéretet tettek a Kuomintang-kormánynak, hogy a japánok leverése után az általuk megszállt Formoza (Tajvan) kínai szuverenitás alá kerül. A kínai forradalom győzelme azonban beleszólt ezekbe a tervez-Kínai változatok n. Ázsia Peking terveiben foglalná. Ezek a sokszor hangzatos nevű szeparatista szervezetek, mint a különféle „nemzeti felszabadító mozgalmak“, bizonyos Biseswara Szingh úr „Naga Szocialista Tanácsa“ a kínai érdekek szekértolói. Peking öt államtól és két szövetségi területtől kíván elorozni nagy kiterjedésű régiókat, s nem véletlenül ott, ahol a közelben ásványkincslelőhelyeket jeleznek a geológiai kutatások eredményei. A szeparatista mozgalom szitásával próbálkozik Peking a szomszéd Banglades államban is, sőt része volt államcsíny előidézésében is. Indiával és más békeszerető országokkal szemben még egy megfélemlítő eszközt tartogat. Ez a történelmi okokból is Indiával szemben ellenséges Pakisztán nukleáris felfegyverkezésének támogatása, Pakisztánnak van atomfegyvere, megszerkesztették, de kipróbálásához és tökéletesítéséhez megfelelő terepre és berendezésre van szüksége. Kína pedig örömest felajánlotta a maga rakétakilövő berendezéseit, így aztán nagy titokban ott folynak a pakisztáni kísérletek. India békepolittlcája azonban mindeddig hatásosnak bizonyult a „pakisztáni mumussal“ szemben. Az islamabadl kormány nukleáris ambíciói viszont éles ellentétben vannak az ország gazdasági, és különösképpen szociális helyzetével, hiszen a szegénységet illetően vezet a világlistán. Peking egységbontó, á szeparatizmussal kísérletező törekvései más ázsiai országokkal szemben is érvényesülnek. Sokszor olyan országokkal szemben is, amelyekkel a maóista rezsim, legalábbis látszatra, baráti kapcsolatokat tart fenn, mint amilyen például a thaiföldi rendszer. Kína szeparatista mozgalmakat szít az egyes ázsiai országokban élő kínai nemzetiségeken keresztül Malaysiában és Burmában is. A nemzetiségi kérdéssel való vlszszaélés egyébként a maőisták speciális fegyvere. Hszlnclang ujgur tartományban, ahol ujgurok meljett kazahok, kirgizek, üzbégek és más nemzetiségiek is élnek, a kínaiak kegyetlenül elnyomják, és a hanokkal (nagykínaiak) valő keveredésre kényszerítik őket. Ugyanakkor táborekat létesítenek, melyekben különféle afgán menekülteket, ellenséges törzseket képeznek ki és látnak el fegyverrel, hogy visszacsempészve őket hazájukba, a fennálló népi demokratikus és a szocialista közösséggel szövetséges rendszer megdöntésére vessék be fegyvereseiket. A kínai getásekbe. Tajvan a vereséget szenvedett Kuomintang menedékhelye lett, és különösen a koreai háború idején megnőtt a szerepe mint stratégiai bázisé. Az amerikaiak 1954-ben védelmi szerződést is kötöttek a tajpejl bábkormánnyal. A népi Kína kormánya mindenkor az ország szerves részének tekintette Tajvant, és elvetette a „két Kína“ politikáját, amelyet az imperialisták a nemzetközi kapcsolatokban a gyakorlatban is érvényesítettek. Az egységes Kína elképzelését támogatták elvből a szocialista országok Is. Ennek az álláspontnak nagy győzelmét jelentette az az ENSZ-döntés, hogy csak a népi Kína küldöttségét Ismeri el a kínai nép törvényes képviselőjének. Ezek után a tajvani kormány, melynek élén az egykori diktátor, Csang Kai-sek 71 éves fia, Csang Csing áll, mindinkáb az Egyesült Államok támogatására kényszerült. A pekingi vezetés hangzatos szavakkal ugyan támadta a tajvani rendszert, de a gyakorlatban nem tett lépéseket az ország beígért újraegyesítésére. Sőt, mindinkább megbékélés tanúsított még az ottani burzsoázia iránt is. Tavaly ősszel Peking hivatalos ajánlatot tett Tajpejnek szoros együttműködésre, mely állami egyesülésben (Egyesült Kínai Állam) kulminálna úgy, hogy Tajvan a maga sajátosságait, burzsoá rendszerét megőrizné. Tajpej a javaslatot kereken elutasította. Ezt követően robbant ki kisebb konfliktus Peking és Washington között, amikor Időszerű lett Reagan elnök Tajvannak tett fegyverszállítási ígéretének a beváltása. A viszályt salamoni ítélettel oldották meg: Tajvan nem fog gyártani repülőgépeket. A kért F 16-os és F 5-ös gépek helyett a 97 millió dolláros fegyverszállítási üzlet keretében hasoníó tulajdonságú F 5e és F 5g mintájú stratégiai vadászgépeket szállítanak Tajvannak. Ez nem annyira iritálja a magát „veszélyeztetve“ érző Pekinget, viszont Csao Cejang kormánya továbbra is kiköti magának azt a jogot, csak rajta keresztül folyjanak Washington ős Ta’pej tárgyalásai. Összegezve Peking ázsiai ambícióit: a nemzetközi imperializmus fő szövetségese és segítőtársa lett. Elképzelése: az Egysült Államok, Japán és Kína „szentszövetségének“ megteremtése a világrészben, s ezen az alapon a kínai hegemonizmus és terjeszkedési szándékok elérése. LŰRINCZ LÄSZLÖ Következik: III. Peking csápjai a fekete földrészen Igazságos tärsadaloiiii Szabad kereskedelem Szabad rablás (Jurij Kersin rajza) A múlt héten tanácskozott a Francia Kommunista Párt XXIV. kongreszszusa, melyen tekintélyes küldöttségekkel képviseltették magukat a testvérpártok. Pártunk küldöttségét Vasil Biľak, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára, az SZKP küldöttségét Konsztantin Csernyenko, a PB tagja, a KB titkára vezette. ■ Georges Marchais főtitkár beszámolójában hangsúlyozta, hogy a kongresszus teljesen új helyzetben folytatja munkáját, s ebben a helyzetben az FKP-nak . mint a munkásosztály, a szocializmus pártjának teljesen új felelősséget kell vállalnia. A francia kommunisták minden erejükkel hozzájárulnak majd a változás megvalósításához Franciaországiban. Marchais elemezte évtizedek harcának tanulságait és a pártvltát arról, mi okozta a legutóbbi választásokon elszenvedett visszaesést. Húszéves késéssel, csak a XXII. kongreszszuszon kezdték meg konkrétan felvázolni a szocializmushoz vezető francia utat. A közös program aláírásával a párt nem világította meg kellőképpen a végcélt, hanem csak közbeeső szakaszt javasolt, s ráadásul ezzel eltompította a különbséget az FKP és a Szocialista Párt között, így az utóbbi felé terelte a népi mozgalom széles rétegeit. A központi bizottság jelentése a Franciaországban megvalósítandó szocializmus három fő vonását felvázolva mutatott rá a párt teendőire. Ezek: egy igazságos társadalom megteremtése, a társadalmi termelés új módon való növelése, a demokrácia és a szabadságjogok biztosítása. A továbbiakban kifejtette a felvázoltakkal kapcsolatos konkrét elképzeléseket. Hangoztatta: a demokratikus, békés előrehaladás azt jelenti, hogy Franciaországban olyan változásoknak keli bekövetkezniük as erőviszonyokban, amelyek lehetetlenné teszik majd a burzsoáziának, hogy erőszakhoz folyamodjék. Marchais megjegyeztél az FKP nem javasolja, hogy Franciaország szakítson eddigi szövetségeseivel, de álláspontja szerint Párizs semmilyen formában sem térhet vissza a NATO katonai szervezetébe. Hangsúlyozta, hogy az FKP szolidáris a szocialista országokban működő kommunista pártokkal, Lengyelországgal kapcsolatban pedig a békés és demokratikus megoldás elemeinek kibontakoztatását őhajtotta. Az FKP XXIV. kongreszsusa Georges Marchais-t ismét a párt főtitkárává választotta.
