Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-23 / 3. szám

1982. január 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Feltárták a lemaradás okát Hat évvel ezelőtt nyolc szövetkezet társításával jött létre a lévai (Levice) járás legnagyobb földmfivesszövetke­­zete, a báti (Bátovce) Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz. Sajnos a gaz­daságban az egyesülés úta nem sike­rült megoldani a tejtermelésben fenn­álló problémákat. Hogy miért, arra kerestünk választ a közelmúltban tett látogatásunk sorén. A szövetkezet ve­zetősége napirenden tartja ezt a kér­dést, melynek megoldása igen sok időt és jelentős erőfeszítést vesz igénybe. A legutóbbi összejövetelen, ahol a CSKP XVI. kongresszusának, valamint a CSKP KB 4. ülésének ha­tározataiból eredő feladatokat vitat­ták meg, elhatározták, hogy az eddi­ginél jóval határozottabban lépnek fel azok ellen, akik nem teljesftik kötelességüket. A szövetkezet tehénállománya 1220 darab, ami ötvennel kevesebb a ter­vezettnél. A célkitűzéseket a tejter­melésben sem sikerült teljesíteniük. Tavaly a kilenc gazdasági részleg kö­zül mindössze három, a báti, a drže­­nicei és a horgai birkózott meg fel­adataival. A leggyengébb hasznosságot a peécnicei részleg dolgozói mutat­ták ki. A lemaradás oka több tényezővel magyarázható. Közülük túlsúlyban voltak a szubjektív hiányosságok. A termelésben és az eladásban tapasz­talt kiesés elsősorban az alacsony álománylétszámban és a gyenge hasz­nosságban rejlik. Hogy miért... Évek óta munkaerőhiánnyal küzde­nek, s az állattenyésztésben dolgozók jelentős része bizonyos idő elteltével elhagyja munkahelyét. A termelésben nemcsak a gazdasági részlegek, de még az egyes istállók között is rend­kívül nagyok az eltérések. Több ko­moly hiányosság tapasztalható a tö­­megtakarmányalap biztosításában, a takarmányok minőségében és a ta­karmányozási technológiában. Végül, de nem utolsó sorban szólni kell a hiányos munkaszervezésről is, ami nem tükröződik vissza az állatte­nyésztési vezetők jutalmazásában, vagyis hiányzik a hibákért való fele­­lősségrevonás hatásos formája. Az ellenőrző bizottság megállapí­totta, hogy igen nagy, s nem egy esetben teljesen alaptalan a belüzemi tejfogyasztás. A vezetőség a felme­rülő problémák megoldását minde­nekelőtt a jobb munkaszervezésben, a tökéletesebb nyilvántartásban, vala­mint a munkafegyelem szilárdításá­ban látja, jelentős tartalékok vannak a peCenicei, a pukaneci, a deviöanyi, a kmeíovcei, a jabloňovcei és a drž­­nicel részlegeken, ahol a termelés az előző évekhez viszonyítva jelentősen visszaesett! A szövetkezet pártszervezete az ál­lattenyésztést, s ezen belül a szarvas­marha-tenyésztést kulcsfontosságú ágazatnak tekinti, ezért mindent el­követnek fellendítése érdekében. Az idén az állattenyésztésben szocialista munkaversenyt hirdetnek, hogy ez­által is ösztönözzék a dolgozók kez­deményezését a jobb eredmények el­érése érdekében. Abel Gábor Korszerűsítéssel a hatékonyság növeléséért Szocialista mezőgazdaságunk a több mint három év­tized alatt óriási fejlődésen ment keresztül.A termelés sokszorosan növekedett, s olyan fokú a gépesítés, ami­lyenről nagyapáink még álmodni sem mertek volna. A korszerű gépesítés révén megváltozott a mezőgazdasági munka jellege, nagyon sok esetben nehéz fizikai mun­kától mentesítik a gépek az embereket. Az elért sikerek ellenére sem lehetünk azonban elé­gedettek. A fejlődésben ugyanis nincs megállás. A me­zőgazdasági üzemek többségében a korszerű gépek mellett ott éktelenkednek a régi, elavult épületek. Fő­leg az állattenyésztéshez. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepe van a beruházásoknak, a régi létesít­mények korszerűsítésének, a munkakörülmények javí­tásának. E kérdés megoldására az utóbbi években fo­kozott figyelmet szentelnek a hetényi (Chotín) szövet­kezetben is. Ottjártamkor Lami Miklós, a földművesszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a 7. ötéves terv időszakában a szövetkezet a beruházásos építkezésre mintegy tizenkét millió koronát fordít. Az építkezések megvalósítását a szövetkezet tizennyolc tagú építészeti csoportjával old­ják meg. A szövetkezeti dolgozókat nagyra becsülik ebben a szövetkezetben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a 7. öt­éves tervidőszak első építkezéseként a múlt év decem­berében adtak árt rendeltetésének egy korszerű kllenc­ko­ven személy befogadására alkalmas, nyolcszázezer róna értékű szociális létesítményt. Az ötéves tervidőszak elkövetkezendő éveiben még igényesebb feladatok várnak az építészeti csoport tag­jaira. Az Idei év elején hozzáfogtak egy kétszáznyolc­van férőhelyes tehénistálló építéséhez, amelynek értéke hét és fél millió koronát tesz ki. Az elnök ügy véli, hogy egy éven belül a létesítmény elkészül. Az 1983—1985-ös években korszerűsítik az egész ál­lattenyésztési telepet. Erre azért van szükség, mert az istállók több mint harminc évvel ezelőtt épültek és bizony a munkakörülmények kedvezőtlenek. A nehéz munka következtében a hasznosság terén nem érik el a kívánt eredményeket. Aki a mezőgazdasági telepek táját ismeri, tudja, hogy legtöbb helyen rendezetlen és egészségtelen a környe­zet. A hetényiek ezen is szeretnének segíteni. Az öt­éves tervidőszak második felében portalanltjék a telep­hez vezető utakat és a telep környezetét ts rendezik. Ezen felül szilárdított sílóvermek építésével Is számol­nak a tervidőszak végéig. A feladatok igényesek. Az építőcsoport tagjai már a múltban is megoldották a rájuk háruló feladatokat. A korszerűsítés azonban minden bizonnyal hozzájárul majd a termelés hatékonyságának növeléséhez. Kólóul Ernő A kapásnövények fajtanemesítésére szakosított bučanyl állo­más dolgozói nagy erőfeszítést fejtenek ki az új, nagyhoza­mú, egycsírájú cukorrépafajták nemesítése érdekében. Idejük jelentős részét az üvegházi kísérleti növények megfigyelésére fordítják Fotó: ^STK oaratí országok 1brme\esi tepúsifatatai A kisegítő gazdaságok szerepe problémái és feltételei gyobb fokú differenciálódásában, a döntő jelentőségű részlegek előnyben való részesítésében mutatkoznak. Jelentős ismeretekről van szó, hi­szen ezek a középfokú irányító szer­vek hiányos koordináló és szervező tevékenységére utalnak. Elgondolkoz­tató, hogy míg a műszaki fejlesztés területén aránylag gyakran szervez­nek kiállításokat, a legkorszerűbb technika bemutatásával egybekötött „új technika napjait“, addig az irá­nyítás, a szervezés és a jutalmazás területén hasonló rendezvényeket nem szerveznek. A termelési folyamatban a lehető legnagyobb gazdaságosság elérését a dolgozók munka- és életkörülményei Is befolyásolják. Elsősorban a lakás, az óvoda, a bölcsőde, az étkezés, a közlekedés biztosításáról, de nem utolsó sorban a kulturális, a sport- és üdülési lehetőségek megteremtésé­ről van sző. Sajnos az üzemek több­ségében a komplex módon értelme­zett anyagi és erkölcsi ösztönzést nem tekintik az önelszámolásra épülő irányítás szerves részévé. Az csak természetes, hogy a dolgozóktól csak akkor várható maximális teljesítmény és hatékony kezdeményezés, ha az összes, egymással szorosan összefüg­gő, s egymást kisegítő biológiai, má­zaid, szervezési, közgazdasági és szo­ciális munkafeltételeket biztosítjuk. Az elégtelen, vagy a komplex mó­don nem értelmezett ösztönzés, az egyenlősdi az irányító munkában sem hat serkentően a kezdeményezés kibontakoztatására, s ezáltal a szer­vezeti egységekben is csökken a dol­gozók munkaaktivitása. Gyakran a szocialista verseny mozgalom is for­málissá válik. Az említett hiányossá­gok következtében formalizmus ural­ja az egyének vagy a munkacsopor­tok erkölcsi ösztönzését is. 4. A BELÜZEMI ÖNELSZÁMOLÁSI EGYSÉGEK ÍRÄNYtTÄSA Az elmondottakból kitűnik, hogy az üzem újratermelési folyamatának az önelszámolásra épülő irányítását nem lehet számottevő mutatók alkalmazá­sával csupán a feladatok lebontására vagy a könyvelési nyilvántartás számadataira leszűkíteni még annak ellenére sem, hogy a számítástechni­ka segítségével az adatokat gyorsab­ban és hatékonyabban dolgozzák fel. Ezt a folyamatot a dolgozók körében kifejtett széleskörű politikai és szak­mai nevelömunka segítségével az üzem vagy az ágazat alkotó módon történő, s gazdaságilag Indokolt fej­lesztésére kell értelmezni. E tevé­kenység alapvető eszközének tekint­hető: a terv, a szervezés, a gazdasá­gi szabályzók, az információs rend­szer, az egyének és munkacsoportok anyagi és erkölcsi ösztönzése, vala­mint tervszerű ellenőrző és értékelő ráhatású, a tervfeladatok teljesítésé­nek biztosítására irányuló munka- és termelési értekezletek, természetesen a szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádok tagjai kezdeményezésének kihasználásával. Csakis az említett eszközök komplex módon történő és rendszerbe foglalt kihasználása ered­ményezheti a belüzemi vagy üzemi újratermelési folyamatnak az önelszá­molásra épülő, gazdaságilag és össz­­társadalmilag hatékony irányítását. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak többsége nem ér­telmezi, s nem végzi saját munkáját komplex és rendszeresített módon. Ehhez nem készítette fel őket kellő­képpen az iskola. Azok, akik időköz­ben hozzáigazodtak a gyakorlati kö­vetelményekhez, eredményesen Irá­nyítják az üzemi vagy a belüzemi munkacsoportokat, főleg termelési és gazdasági vonalon, valamint a politi­kai és társadalmi nevelésen keresztül is. A gyakorlatban kifogásolható az a sokszor tapasztalt jelenség, hogy a termelés gazdasági hatékonyságára való tekintet nélkül korszerű műsza­ki és technológiai eljárásokat alkal­maznak. A vezetők felelősségérzetének gyen­gítését gyakran a központi szervek által kiadott utasítások és módosítá­sok is elősegítik. Így például a Szö­vetségi Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium által 1979-ben ki­adott módosítás, amely az efsz-ek műszaki-gazdasági dolgozóinak jutal­mazását érinti. A termelési részleg­­vezető munkakörének meghatározása csupán a termelési folyamat szerve­zésére és Irányítására, valamint a feladatok teljesítésének- s az ezzel összefüggő műszaki fejlesztés bizto­sítására korlátozódik. A termelés gaz­dasági kérdéseivel, Így a költségek, illetve a gazdasági eredmények ala­kulásával kapcsolatos felelősség hiányzik. Említettük már, hogy a vezető dol­gozónak az önelszámolási egységek eredményein való anyagi érdekeltsé­ge nem alaposan kimunkált. Ezáltal a vezetők nem érdekeltek abban, hogy az önelszámolási módszereket az általuk irányított munkaközössé­gek hatékony és minőségi munkára valő ösztönzése érdekében érvényesít­sék. A vezető dolgozók munkaköre meghatározásában az irányító munka komplex rendszerének egyéb elemei is hiányol hatók. Többek között az emberekkel valő munka és törődés. A vezető csakis kiváló, vállalkozó kedvű és kezdeményező dolgozók, munkatársak segítségével képes vég­rehajtani a feladatok minőségi és ha­tékony teljesítését. Ez a biológiai, műszaki, szervezési és gazdasági fel­tételek megteremtése mellett a bé­rek, a munka- és életkörülmények, a politikai és erkölcsi ráhatás révén az állandó munkacsoportok célszerű ká­derfelépítését és a dolgozók szünte­len cselekvésre, nagyobb teljesítmény­re és kezdeményezőkészségre valő ösztönzését is megköveteli. Az állat­­tenyésztésben vagy az Ipari növények termesztésében kialakított állandó munkacsoportok pozitív példái mutat­ják a helyes utat a többi részleg szá­mára is. A vezető dolgozók munkájában gyakran tapasztalható, hogy a rájuk bízott szervezeti egységekben nem szentelnek kellő figyelmet a dolgo­zók politikai és szakmai nevelésére. Holott a munkaközösségek tudatos részvételét az irányításban, az önel­számolási módszerek szellemében tör­ténő kezdeményező cselekvésüket ha­tékony politikai és nevelő munka nélkül lehetetlen elérni. Hiszen ép­pen ez hatványozza az eredményes irányító munka többi tényezőjének szerepért is. Természetesen ahhoz, hogy a veze­tők nevelő hatást gyakoroljanak a munkaközösségek dolgozóira olymó­don, hogy ők is megértsék az önel­számolásra épülő irányítási rendszert, s ezt komplex módon alkalmazzák, a vezető dolgozók nevelése is szükség­szerű. (Folytatjuk) A KISEGÍTŐ GAZDASAGOK SZEREPE A Bolgár Népköztársaságban a nagy ipari üzemek mellett kisegítő gazdaságok alakultak, amelyek fel­adata: hozzájárulni az egyes körze­tek, kerületek jobb hús-, zöldség- és gyümölcsellátásához, az üzemi és iskolai konyhák üzemelési költségei­nek csökkentéséhez. Jelenleg az országban már több mint háromezer-nyolcszáz kisegítő gazdaság van, amelyek tizenhárom­ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodnak. Főleg zöldség-, bur­gonya-, lencse- és bahtermesztéssel foglalkoznak. A gazdasági állatok tenyésztése is hatáskörükbe tartozik. Tavaly például a burgaszi kerület ki­segítő gazdaságai tizenhét és félezer hízott sertést, tízezer vágőjuhot, ezer vágómarhát és huszonkétezer barom­fit értékesítettek. A sumeni kerület kisegítő gazdaságai, amelyek a nagy ipari kombinátok ellátásához Is hoz­zájárulnak, a múlt évben 685 tonna húst, tizenhárom tonna tejet, tizen­kétezer darab tojást és több mint hatszáznyolcvan tonna zöldséget ad­tak a közellátásnak. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a kisegítő gazdaságok legfontosabb feladata: javítani a munka minősé­gét, főleg a munkaszervezés hatéko­nyabb formáinak és a tudományos­műszaki haladás vívmányainak széle­sebb körű érvényesítésével, úgy, hogy hatékonyságukat fokozatosan az ag­rár-ipari komplexumok színvonalára emeljék. TALAIJAVÍTÄS MAGAS FOKON A Szovjetunió mezőgazdasági föld­területének hatvanöt százaléka olyan körzetekben terül el, ahol rendszere­sen ismétlődnek a nagy szárazságok. Ezzel szemben a Moszkvától keletre, északra és nyugatra elterülő körze­tekben Szibéria és a Távol-Kelet nagy kiterjedésű termőterületein sok a csapadék. E kedvezőtlen éghajlati ál­lapot megváltoztatása a célja a Szov­jetunió 1981—1985-ös évekre szőlő talajjavttósi komplex programjának megvalósítása. A jelenlegi ötéves tervidőszak éveiben a meliorált föld­területeken a növénytermesztés volu­mene egy harmadával lesz nagyobb. Eddig a Szovjetunióban 30 millió hektár területen végeztek talajjaví­tást. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban ez a terület további 7 millió hek­tárral bővül, mindemellett növekszik e területeken a termelés belterjeslté­­se is. A talajjavítás során bonyolult, igényes rendszereket valósítanak meg, fgy például szabályozzák a talaj vízkészletét, a talajt tápanyagokkal gazdagítják, védik a talajokat az erózió kedvezőtlen hatásától, olyan feltételeket alakítanak ki, amelyek biztosítják a növénykultúrák iparsze­re, nagyüzemi termesztését, és még sorolhatnánk tovább. A talajjavítási munkálatok ered­ménye a terméshozamok növelésében is megmutatkozik. A meliorált terüle teken, amelyek a szántóterület tíz százalékút és az évelő takarmány­­növények termőterületét képezik, a Szovjetunió mezőgazdasági termésé­nek egyharmadát állítják elő. Így például az egész gyapottermést, a szemes kukorica egyharmadát, a zöld­ségfélék háromnegyed részét, a ta­karmányok egyötödét stb. A korszerű vízgazdálkodási rend­szerek kiépítése lehetővé tette, hogy Eszak-Kaukázusban rizst, Belorusszia lecsapolt, egykori mocsaras, lápos területein pedig takarmánynövénye­ket termesszenek. Csakis a gazdálko­dás tervszerű irányításával, a pénz­eszközök összpontosításával kerülhe­tett sor hatalmas talajjavítási és víz­gazdálkodási rendszerek létestfésére. Például a kahovl öntözőrendszer há­romnegyed millió, az észak-krími ön­tözőcsatorna pedig kétszázezer hek­tár területre terjed ki. AZ ÖNELLÁTÁS ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának határozatai értelmé­ben a mezőgazdasági dolgozóknak 1985-ben 10,5—11 millió tonna gabo­nát kell termelniük, ami egy lakosra számítva 1200 kilogramm gabona termelését jelentené. A Bolgár Nép­­köztársaság feltételei között ezt a feladatot nem lehet kizárólag a ter­mesztés belterjesltésével teljesíteni, még annak ellenére sem, hogy ez az irányzat a legjelentősebb a bolgár népgazdaság fejlesztésében. A termés­hozamok növelésése mellett a mező­­gazdasági földterület bővítésére Is szükség van. Már néhány éve gabonatermesztési kísérleteket folytatnak a nagy kiter­jedésű hegyi termelési körzetekben. Az eddigi eredmények biztatóak, mert a bőtermő, a betegségekkel és a faggyal szemben ellenálló fajták Igénybevételével, elegendő mennyisé­gű ipari trágya biztosításával egyre növekszik a gabonafélék termőterü­lete a hegyi termelési körzetekben. Ha mindéhhez hozzászámítjuk a lej­tős területeken használt új betaka­rítási technológia megoldását, a sze­mesek termelése egynegyedével nö­­veyhető. Áz önellátás elérésében további tartalékot jelent a mintegy negyven­ezer hektárnyi mocsaras, lápos terü­let termővé tétele. Ez azonban külön­leges lecsapolási technológia kidol­gozását és megvalósítását igényli. A jövőben nagyon sok függ a faj­taösszetétel helyes megválasztásától és az új mezőgazdasági gépek gyár­tásától. Ugyanakkor a búza, a szemes kukorica termőterületének növelésé­vel is számolnak, és hatékonyabban fogják kihasználni az árpa termesz­tése adta biológiai, műszaki és gaz­dasági lehetőségeket. A korszerű gé­pekre is egyre nagyobb szükség van, mert egyelőre nagyok a betakarítási veszteségek, például a szemes kuko­rica esetében a 20 százalékot is meg­haladják. A BNK-ban az évi 11 millió tonna gabonatermés elérése már a szeme­sekből valő önellátást jelentené. E célkitűzés elérése azonban komoly igyekezetei, áldozatkészséget kíván a mezőgazdasági dolgozóktól és veze­tőktől egyaránt, mindemellett változ­tatásokat kell eszközölni, főleg a tu­dományos-műszaki haladás vívmá­nyainak érvényesítésén alapuló mun­katermelékenység fokozása érdeké­ben. (HÍZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom