Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-23 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. január 28. 8 LUKACS TIBOR, AZ SZSZK OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK KÖZPONTI TANFELÜGYELŐJE: Válaszút еШ GONDOLATOK A PÄLYAVÄLASZTÄSRÖL ORVOSI TANÁCSOK Az ünnepi hangulatot felváltották a hétköznapok gondjai, problémái. Nincs ez másképpen az iskolákban, különösen az iskolák azon osztályaiban és azokban a családokban sem, amelyekben a gyermek további életpályájával kapcsolatos döntés után most kell kitenni az első fontosabb pontot. A gondok még hatványozottabbak, mert ezzel lezárul egy felkészülési szakasz gyermekeink életében. Aki már próbálta, tudja, aki most éli ét, először érzékeli, hogy eme elhatározás véglegesítése nem is olyan egyszerű feladat, nem is problémamentes dolog. Annak ellenére, hogy alapiskoláink döntő többségében ma már megfelelő színvonalon folyik a pályára, az életre való felkészítés. Az a felkészítés, amelyik lényegében már az iskolábalépésse) elkezdődik, azok*kal az első ösztönös megjegyzésekkel, hogy „ennek a nebulónak jó feje van“, „értelmes“, annak viszont „ég a keze alatt a munka“, „jó a hangja“, „szépen rajzol“ stb. Ezek a kezdeti megállapítások fokozatosan érlelődnek és fokozatosan alakítják ki a kisiskolás körvonalait, jellemzőit, bizonyos értékeket arról, hogy ennek vagy annak a tanulónak milyen pályára, hivatásra vannak meg a kellő adottságai. Ezekre épít tovább a jó pedagógus és szerencsés esetben a szülőkkel közösen irányítja az ifjú emberpalánta érdeklődését az egyéni adottságainak legjobban megfelelő pálya iránt. Sajnos azonban az életben nem mindig megy ez ilyen olajozottan és problémamentesen. Olykor nem sikerül az iskolának vagy a szülőnek megtalálni azt a hivatást, amelyik alkalmas a gyermek számára, és ő is szívesen készül rá. Még ennél is, sajnos, több az olyan eset, amikor a szülő saját álmait, vágyait kívánja megvalósítani gyermekével, és teszi ezt erőszakos ráhatással, függetlenül attól, hogy a gyermek képes-e ezen vágyak megvalósítására, meg vannak-e hozzá a szükséges objektív feltételek. Ezekben az esetekben az iskola — vagy néha a szülő — nem volt képes kellő mértékben felmérni a gyermek rátermettségét, felkészültségét, illetve azt a társadalmi kárt és személyi szerencsétlenséget, amit az ilyen ráerőszakolt döntéssel okoznak, visszaélve a gyermek kiszolgáltatottságával. Igaz, mondhatja valaki, majd hozzászokik. Sajnos, többségében ez nem így van, egy elrontott, hibás pályaválasztást sokkal nehezebb helyrehozni, orvosolni, mint elkövetni vagy elkövettetni. Többségében ezekből a gyerekekből válnak és lesznek felnőtt korukban az életunt emberek, a rossz munkások, a munkakerülők, a társadalom perifériájára sodródó egyének. Ezért szükséges a pályaválasztással az iskola, de a család részéről is sokkal hamarabb foglalkozni, s nem akkor töprengeni, amikor a jelentkezési lapot kézbe kapjuk és rá kell Írnunk döntésünket. Ahhoz, hogy a társadalmi elvárás, a társadalmi érdekek optimális összhangban legyenek az egyén adottságaival és felkészültségével, arra van szükség, hogy az iskola és a család között idejében megértő kapcsolat és jő feltételek alakuljanak ki, azaz, hogy a család kellőképpen támogassa az iskola pályaválasztási munkáját, az iskola pedig kellő tájékoztatást nyújtson az egyes foglalkozásokról, a foglalkozások tartalmáról és személyi követelményeiről. A szülő számára egyszerűbb a döntés, ha nemcsak a foglalkozás vagy az iskola nevét közük vele, hanem pontos ismeretet kap arról is, hogy milyen igényt támaszt gyermekéve! szemben az iskola vagy a kiválasztott szakmunkásképzés. A pályaválasztásnál az sem mellékes szempont, hogy hol tud elhelyezkedni a fiatal az iskola befejezése, illetve a szakmai elsajátítása után, jó ha erről pontos áttekintése van a szülőnek. Jó ha a gyermeknek (még jobb, ha a szülőknek is) személyes tapasztalatai vannak a választott szakmáról, iskoláról, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az üzemek, munkahelyek, iskolák látogatásának fontosságát, vagy az üzemek kíválő dolgozóival való találkozást, eszmecserét, akiktől —, mint legavatottabbaktól — a valóságnak megfelelő információt kapnak az egyes munkaterületek (szakmák) iránt érdeklődők. A szülők részéről viszont még mindig gyakran tapasztalható a gyermek iránt való elfogultság, amit a helyes pályaválasztás érdekében a lehető legkorábban fel kell számolni. A társadalom igényeit is figyelembe vevő pályaválasztást még mindig igen károsan befolyásolja az egyes továbbtanulási lehetőségek és bizonyos divatos szakmák iránt való érdeklődés, aminek a sokszoros túljelentkezés következtében az az eredménye, hogy a tanuló olyan Iskolába vagy szakmába kerül, amelyhez nincs meg a kellő felkészültsége. Igen lényeges, amint ezt az SZSZK oktatásügyi miniszterének a szülőkhöz és pedagógusokhoz intézett levele is hangsúlyozta, a társadalmi igény figyelembe vétele. A zavartalan pályaválasztás érdekében figyelembe kell venni a társadalom elvárásait, s azt, hogy az 1982-es évben a pályaválasztó 14 és 15 éves tanulók 64,5 százalékát munkásszakmákra és küzépszaktanintézetekbe, 13 százalékát gimnáziumokba, 18 százalékát szakközépiskolákba, 2,3 százalékát pedig egészségügyi iskolákba kell elhelyezni. Bár ezek globális számok, de, gondolom, senki számára nem okoz fejtörést megállapítani belőlük, hogy hol vannak a legnagyobb lehetőségek. Nincs ebben semmi véletlenszerű, ezt kívánja társadalmunk műszaki fejlettségi szintje. A szakmunkásképző intézmények és a szakközépiskolák között igen nagyok a lehetőségek a mezőgazdasági szakmára való felkészülésre is, ahol Dél-Szlovákia lakossága eddig is jól megtalálta számítását. Ezt látszik igazolni az is, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák típusai közül ebben az iskolatípusban sikerült elérnünk a Szlovákia nemzetiségi összetételének megfelelő arányszámot. Végezetül még ki szeretnék térni az SZSZK oktatásügyi miniszterének a már említett levelére, különösen a levélnek azon részére, amelyben külön a magyar és ukrán szülőkhöz fordulva, ezeket írja: „Hangsúlyozni akarom, hogy az Önök gyermekei számára ngyan olyanok a továbbtanulás esélyei, mint a szlovák nemzetiségű gyermekeké. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a gimnáziumok iránt megnyilvánuló érdeklődés mellett fokozni keli a magyar és ukrán nemzetiségű gyermekek érdeklődését a szakközépiskolák, közép-szaktanintézetek és ezek négyéves tanulmányi szakjai iránt is. Közös igyekezetünk kell, hogy legyen a középiskolákban is elérni azt a beiskolázási arányszámot, amilyen arányú a magyar és ukrán nemzetiségű gyermekek száma az alapiskolákban." Gondolom az idézett gondolatok nem kívánnak magyarázatot. Az oktatásügy irányítóiban és az általuk kidolgozott irányelvekben megvan a szükséges — pártunk és kormányunk lenini nemzetiségi politikájának megfelelő hozzáállás, ezért csak rajtunk, szülőkön és pedagógusokon múlik, hogy hozzáértő és tenniakarő elhatározással éljünk a bennünket megillető lehetőségekkel. Lehet, hogy a címben feltett kérdésre, nem sikerült egyöntetű választ adni, de azt talán sikerült megértetni a szülőkkel, pedagógusokkal egyaránt, hogy a pályaválasztásra vaiő hatékony nevelés „titka“ az iskola (a pedagógus) és a család harmonikus együttműködésében rejlik. Amilyen Idős az emberiség, olyan Idős az igyekezet is, hogyha valaki megbetegszik, gyógyszerek után nyúl. A beteg ember az orvosokra és a gyógyszerekre bízza egészségét. Csak az a baj, hogy beteg nem minden esetben tartja be az orvos utasításait. Igaz az Is, amikor a gyógyításról van szó, akkor igen sok ember tud adni jó tanácsokat anélkül, hogy mélyebben ismerné az összefüggéseket. Előfordul, hogy a beteg nem az orvosra hallgat, hanem a szomszédasszonyra. Mert a szomszédasszony azt mondta, hogy ezt így kell használni és nem úgy, mint ahogy az orvos mondta, vagy „a szomszédaszszonynak segített ez és ez a gyógyszer, akkor nekem is segíteni fog“. Ezekhez hasonló öngyógyászati utasítások hangzanak el a háztartásokban. Előfordul az Is, hogy a beteg akarja felvilágosítani az orvost, hogy ezt a gyógyszert írja fel és nem azt, amit az orvos akar: a beteg akarja diktálni, hogy mit írjon fel neki az orvos. A tapasztalatokból kiindulva tehát az öngyógyászat veszélyeire szeretném felhívni a figyelmet. Helytelen cselekvés, amikor a beteg az otthon felhalmozott gyógyszereivel saját magát vagy gyermekeit gyógyítja. De ennél még rosszabb, ha valaki szenvedélyes megszokásból használja a gyógyszereket. Először azt gondoltuk, hogy csak néhány fiatal hajlamos erre, de kiderült, hogy teljesen normálisan éló emberek Is szenvedélyes gyógyszerfogyasztók. Itt arra a sok ALNAGON-ra, DINYL-re, RADEPUR-ra vagy DIAZEPAM-ra gondolunk, amelyeket nagyon sokan és nagy mennyiségben használnak. Ha összehasonlítjuk a középkorú nóket és férfiakat, azt kell mondanunk, hogy míg a férfiak az alkoholban keresik a vigaszt, a nók inkább a fájdalomcsillapító, a nyugtató és az altató tablettákban. Részben meg lehet érteni a nőket, de a férfiaknak nem adunk igazat, mert rászoknak az alkoholra és nem törődnek úgy, ahogy kellene, munkájukkal és gorombák a családjukhoz is. Nem tudnak olyan értékeket teremteni, mint egy józan ember. A nőknél azért érthető ez a jelenség, mert mindig időhiányban szenvednek. A nók elérték már azt, amit a férfiak. Bebizonyították, hogy ők is nagyon értékes tagjai társadalmunknak, de a sok házimunka még sok házasságban a nőké, így nyilvánvaló, hogy az Időhiány miatt idegesek. Ha a munkából hazatérnek, sokszor bizony fáradtan kell fózni, mosni, takarítani és a gyermekeket nevelni. Az időhiány feszültséget, Idegességet, fejfájást és alvászavart idéz elő. Ha veszekszünk, akkor még Inkább fokozzuk az Meges állapotot és felborul a családi béke. Az még nem lenne káros jelenség, ha a tabletta szedése csak egyedi és alkalmi lenne, mert a feszültséget valahogy le kell vezetni. A baj akkor kezdődik, ha ezek a megnyugvások a „mérgekkel“ rendszeressé és általánossá válnak. Idővel észrevétlenül a nemdohányzó nőból dohányzó lesz, a nem alkoholista nőből alkoholista, de súlyosebb az utóbbi a gyógyszereket mértéktelenül fogyasztók helyzete, mert gyógyszerek nélkül az ilyen nő egy napot sem tud kibírni. A dohányzás rákhoz, až alkoholizmus májcirozlshoz vezet. A sok gyógyszerfogyasztás tpegvál» toztatja a belső szervek működését. Rongálódik a gyomor, a vese, a máj és a központi idegrendszer. Ilyen embernek megváltozik az egyénisége, durvább lesz. Konfliktusba kerül munkatársaival, és gyakran a kibírhatatlan állapotot öngyilkossággal fejezi be, mert képtelen elviselni a problémák megoldását. Ezért ügyeljünk arra, hogy csak akkor vegyünk be gyógyszert, ha ez feltétlenül szükséges. Dr. NAGY GÉZA ^ютшштя ЙЕЙЙгШШЕВУ Ozsvald Arpád: „A halastő tengerről álmodik“ című verséből idézünk, ami egyben a vers első sora. Gyószerekkel való visszaélés aztán minél jobb terméshez segítse az embereket. így vigasztalta a holló a kts Jéghercegnőt, aki végül is elidőzött még egy keveset a világban. Ide-oda repült a hollóval. Látta, hogy a gyerekek szánkáznak, síelnek, amott meg korcsolyáznak, hógolyóznak. Ő is szívesen közéjük állt volna, de nem mert, attól tartott, elriasztaná őket azzal a nagy hideggel, ami belőle árad. Csak messziről figyelet, milyen jól mulatnak kicsinyek és nagyok, élvezik a tél örömeit. Amikor úgy érezte, már eleget látott ,a holló hátán visszatért a Jéghegyre, a várkastélyba, csillogó-villogó, kristályos trónjára. Alighogy hátat fordított a világnak, a földön elolvadt a hó, a napocska meleg sugarakat küldött az emberekre, zöldellő növénykék, hajtások dugták ki fejüket a földből, a fák rügyezni kezdtek, a vándormadarak visszaérkeztek délről. A Jéghercegnő pedig, ott üldögél kristályos trónszékén, és tavasszal, nyáron, ősszel egyre csak arról ábrándozik, hogy egyszer majd ismét elutazhat hollóháton világot látni. Ti már tudjátok, gyerekek fiogy amikor a kis hercegnő útra kél, a földön tsmét beköszönt a tél. A kis Herceoi A Jéghegy csúcsán, a hófehér várkastélyban, csillogó-villogó, kristályos trónján ott üldögélt a Jéghercegnő. Szörnyen unatkozott. Már minden könyvét kiolvasta, kézimunkázott ts egy ideig, aztán hópehely-csillagocskákat rajzolt, és most nem tudta, mihez kezdjen. Nagy-nagy csönd volt körülötte, amit csak a hollók károgása szakított meg olykor-olykor. A szénfekete madarak a hegy körül röpködtek, és be nem állt a csőrük. Egyszer csak a legnagyobb holló észrevette, hogy a várkastély toronyszobájában búslakodik a jéghercegnő. Kopogtatott hát az ablakon, és így szólt: — Látom, unatkozol, szép kis jéghercegnő. Kár-kár. Gyere, pattanj jel a hátamra, magammal viszlek, megmutatom neked a világot. — Veled megyek —• ugrott jel trónusáról örömmel Jéghercegnőcske. A várkastély megannyi ajtaja-kapuja zajtalanul feltárult, ahogy a Jéghercegnő leszaladt a lépcsőn. Ügyesen felült a holló széles hátára, és huss!... kirepültek a világba. A Jéghercegnő elragadtatva kiáltotta: — Ő, milyen gyönyörű a világi Milyen színpompás! Sokkal szebb itt a földön, mint nálunk a Jéghegyen, ahol hófehér minden. Jó ideje repültek már, amikor a kis hercegnő hátrapillantott. Es bizony, szörnyen megijedt. Mögötte je hérséges fehéren csillogott a világ a téli nap sugaraiban. A tavak befagy tak, mozdulatlanul, dermedten álltak. A hőlepte fák az ég felé nyújtogatták kopár ágaikat. Csak messze-messze előttük, ott, ahol még nem járt a holló a féghercegnővel, csak ott volt napsütötte, tarka a táj. — Miképpen lehet az, hogy itt is kifehéredett a világ, és dermesztő hideg lett, akárcsak nálunk? — kérdezte panaszosan a kis hercegnő. —i De hiszen te a jéghercegnő vagy — magyarázta a holló, jeges hideg árad belőled. Kár-kár. Ezáltal a napocska elveszti melegítő erejét, s a madarak délre költöznek, ahol nincs hideg. A kis állatok pedig elrejtőznek mélyen a föld alatt, egyikük-másikuk téli álmot alszik. Minden élőlény menekül előled hercegnő, ha teheti. Kár-kár. — ö, de borzasztói — rázkódott össze a kis hercegnő. — Erről nem tanultunk az iskolában. 'Így hát szerinted én csak bajt hozok a világra? Ezt igazán nem akarom. Inkább menjünk, kedves holló, vigyél gyorsan haza a palotába, ahol nem ártok senkinek. — Ne búsulj, kis hercegnő. Kár-kár. Télnek is kell lennie. Ez a dolgok rendje. Földanyának pihenésre van szüksége, ilyenkor új erőt-gyüjt, hogy Idegen ötletből írta Szirmai Marianna Ш 4-Fotó: (kovács] VÍZSZINTES: 1. A versidézet második sora, zárt betűk: h, о, 1, gy, s, o. 10. Kisebb település. 11. Több pápa neve. 12. Jegyezné. 13. Ezen a helyen. 15. Hangtalan Kant. 16. Kettős mássalhangzó. 18. Levegő görögül. 20. Hibázik. 21. Megszólítás. 22. Épületrész. 23. Férfiak megszólítása Angliában. 24. Segélykérő jel. 25. Lámparész. 26. Baszk terrorszervezet. 27. Lazításban van! 29. Kemény tárgy. 30. Angol világos sör. 31. „A“ vásárié. 32. Mássalhangzó kiejtve. 34. Elődje. 36. .. .Sándor, szlovák fró. 37. Névelő. 38. Kisebb katonai alakulat. 39. Labda a hálóban. 40. Izomszalagja. 41. Hangtalan vív. 42. Tói... 43. Női név betű hiánv. 45. Zenei rövidítés. 46. Gyom. 47. Szlovák arany. 48. Bratlslavai autók jelzése. 50. Horgol. 52. Villanykörte. 53. Európai nép. 54. Lengyel város. 55. Libahang. 56. Trombltahang. 57. Asszonynév végződés. 59. Igekötő. 61. A múlt idő jele. 63. Hangtalan néz. FÜGGŐLEGES: 1. Időmeghatározás. 2. Női becenév. 3. ... ütés, agyszélütés. 4. Tyúklakás. 5. Mázsái. 6. Igavonó. 7. Nem bent. 8. Káros. 9. Ismeretlen adakozó névjele. 10. A versidézet harmadik sora, zárt betűk: ü, k, é, ó, s, a, s, 1, d, k. 14. A versidézet negyedik része. 15. A versidézet ötödik része. 17. Egyedül szlovákul. 19. Becézett Mária. 21. Haiféleség. 26. India része. 27. Régi római köszöntés. 28. Söntés. 33. Indok. 35. Szélhárfa. 37. Szlovák helyeslés. 42. Tik... 43. Nem sok, ném kevés. 44. A növényszár alsó vége névelővel. 49. Vékony deszkadarab névelővel. 51. Vissza kent. 53. Jegyezni. 58. Teke közepe. 60. Kínai hosszmérték. 62. Tantál vegyjele. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 10., 14. és 15. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 51. számában közölt keresztrejvény helyes megfejtése: „Csillog a fenyőfa, Szikrázik a gyertya. Összedobbannak a szívek, s jut ajándék mindenkinek...“ Nyertesek: Sámson Arpád, Szőgyén (Svodín), Molnár Mónika, Hajnácskő (Häjnáčka), Urbán Kelemen, Menyhe (Podhorany).
