Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-26 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. június 28 rekek döntik el. Az albumban, me- ételekkel kedveskedtek a gyerekeklyet találomra a kezembe vettem, a nek. A háború alatt és a háború után születettek közül bizonyára sokan emlékeznek azokra a pionírtábori élményekre, melyek a gyermekkor legkedvesebb emlékei közé sorolhatók. Hazánkban már a februári győzelem utáni években — amikor nagyrészt az ország gazdaságának talpraállítása merítette ki az erőforrásokat — előtérbe került az emberről való sokoldalú gondoskodás. Később a hetvenes években az említett tényező olyan minőségi változáson ment keresztül, melyre ország-világ előtt büszkék lehetünk. Az Iparban dolgozók mellett mezőgazdasági nagyüzemeink dolgozói Is rendszeresen részt vesznek üdülésen, adott esetben gyógykezelésen, melyek zömét a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége szervezi. Mivel napokon belül bezáródnak az Iskolák kapui, vizsgáljuk meg, hogy a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága milyen lehetőségek, tapasztalatok birtokában szervezi a mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek nyári üdültetését. NEM JANUÄRBAN Ha az ember különböző beosztású mezőgazdasági dolgozók véleményét kéri ki a pionírtábori üdültetéssel kapcsolatban, a válaszok az elégedettség hangján fogalmazódnak. Hogy miért van ez így, azt Gdovin Erzsébetnek, az SZFSZ járási bizottsága titkárának szaval is Igazolják: — Nem árulok el titkot, ha elmondom: szigorúan betartjuk azt az íratlan szabályt, hogy nem januárban, a naptári év kezdetén kezdjük el a gyerekek pionírtábori üdültetésének a szervezését, hanem ősszel, amikor a pionírtáborok bezárják kapuikat. Így partnerünk, a TATRATOUR utazási Iroda segítségével Időben lefoglalhatunk olyan üdülőközpontokat, melyekkel kapcsolatban a korábbi években már jó tapasztalatokat szereztünk. Gdovínné a tapasztalatokat idéző mondatai közben néhány pirosfedelú albumot tesz elém, melyeket tanúbizonyságként szán: a táborozások milyenségét végül is nem ml felnőttek, hanem az üdülésen részt vevő gyegyerekek nem fukarkodtak a szóval, sőt rajzban is kifejezték véleményüket. íme ez állt az első lapon: 1980. AUGUSZTUS 9, SZOMBAT „A délelőtt utazással telt el. Az úton rengeteg kombájnt láttunk. Szüléink, akik a nagypakai (Velká Рака) — ma már a társult légi (Lehnlce) szövetkezethez tartozik — és a nagymagyarl (Zlatá Klasy) szövetkezetben dolgoznak, már befejezték az aratást. A kombájnosoknak sokat integettünk, akiknek gépeikre nagy DS, GA vagy más betűk voltak ráírva. Délután megérkeztünk Moravský Berounba, ahol már finom vacsorával vártak minket. Nagyon szép környezetben szállásoltak el, s van itt minden, amire csak szükségünk van ...“ Csóka Pali, Árva Évi, Kausitz Zoli, Pasek Peti és a többiek naplószerüen írták le élményeiket, melyből kitűnik, Gdovin Erzsébet: „1100 gyermek üdültetését biztosítjuk“ A szerző felvétele hogy a gyerekek kitűnően érezték magukat. Az album bejegyzései a morva- és a cseh országrészekbe kalauzolják az érdeklődőt... — Igen, ez azért van így >— szólt a titkár —, mert legtöbb pionlrtébori „törzshelyünk“ a jelzett területen található. Ide sorolnám a Huhvaldy, Staré Hámre-i, Moravské Beroun-i táborokat, ahová már több éven keresztül küldjük pionírjainkat. Eleinte némi fenntartással fogadtuk az utazási iroda jelzett ajánlatait — persze előzetes okok nélkül. Ma már az elégedettség a tábor személyzete és a gyerekek részéről adott, amit nagyon jó példákkal is bizonyíthatunk. A' Staré Hámre-t pionírtáborban például a szakácsnők magyaros Keverőiizem a malomta Hogy pontosan mikor épült Ipolynagyfalun (Veľká Ves nad Iplom) a malom, nem sikerült kiderítenem. Annak viszont már lassan húsz éve, hogy az ódon épület falai közt keverőüzem működik. Vezetőjétől, Koncz Józseftől érdeklődöm, mi minden készül itt. Koncz József, a keverőüzem vezetője — Tápokat készítünk a gazdasági állatok számára. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, s a kívülállónak alig mond valamit. Enyhe túlzással úgy Is fogalmazhatnánk, ahány fajta állat, annyi féle tápot, keveréket készítünk. Például másféle tápot keverünk a sertéseknek, mint a hízómarháknak, vagy a teheneknek. Azt Is szükségesnek tartom megemlíteni, hogy egyének is rendelhetnek nálunk tápokat szerződéses állatállományuk részére. ■ Sok szó esett a tápokról. Miből készülnek? »— Lényegében gabonából különféle komponensek hozzáadásával. Ezek közé tartoznak, hogy csak néhányat említsek, az őrölt takarmányféleségek, ásványi takarmány-adalékanyagok, takarmánysók, különféle foszfá-» tok, tejpor stb. ■ Magától értetődd, hogy az egyes tápok összeállítása rendkívül felelősségteljes munkát követel. Hányán dolgoznak a keverőben? — Heten végzik ezt a tényleg nagy figyelmet és pontosságot Igénylő munkát. Két műszakban folyik a tápkeverés, és bizony nem éppen a legkorszerűbb gépsorokkal. Dolgozóink — többségük az indulástól itt dolgozik — lankadatlan igyekezetét bizonyítja, hogy az év elejétől minden hónapban maradéktalanul teljesítették a tervet. Havonta, a szétírásnak megfelelően, 120—150 vagon keveréket állítanak elő. Mindig szem előtt tartják a minőséget, s ami szintén lényeges, az anyagtakarékosságot. A Nagykürtösi Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat ipolynagyfalusi keverőüzemének Irodájában gondosan összeállítót faliújság jelzi, hogy szocialista brigád dolgozik a keverőben. Amikor erre terelődik a beszélgetés, Koncz József elárulta, hogy 6 a brigád vezetője Is. ‘— öt évvel ezelőtt határoztuk el, hogy megalakítjuk a szocialista brigádot. 1981-ben kaptuk meg mind a kilencen a bronzjelvényt. Egyébként szovjet-módszer szerint dolgozunk, s a munkavédelmi előírások szigorú betartásán kívül nagy figyelmet szentelünk a minőség javításának, s a hatékonyság növelésének. Az elavult gépsorokat újítási javaslatok megvalósításával igyekszünk korszerűsíteni. A brigád eredményes újítója, Kázmér Ferenc tavaly három újítási javaslatot is benyújtott, és közös erővel mindet meg is valósítottuk. EZERSZAZ GYERMEK A PIONlRTABORBAN A járási bizottság titkára a múlt eredményei után szólt a jelenlegi helyzetről is. Idén a járásból összesen 1100 gyermek vesz részt a szövetség által szervezett táborozáson. Ez a szám évről évre hasonló, ugyanis ilyen igény mutatkozik a szövetkezetek részéről. Az 1100 gyermek közül 140 külföldön — a magyarországi balatonkeresztúri úttörőtáborban — üdül. — A szülők részéről érthető az aggodalom: vajon milyen felügyelet mellett táboroznak majd a gyermekek, lesz-e orvosi felügyelet, s az alapvető higiéniai követelményeket biztosítjók-e? — Az aggodalom érthető; ezért nagy gondot fordítunk arra, hogy az említettek vonalán a legkisebb hiányosságokat is elkerüljük. Szó esett a felügyeletről: a járási pártbizottság ifjúsági osztályára minden évben beterjesztünk egy kérvényt, mely a pionírvezetők kiválasztását Irányozza elő. Az ifjúsági osztály — véleményünk és az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint — nagy körültekintéssel választja ki azokat a fiatalokat, akiket táborvezetéssel, a gyermekek foglalkoztatásának szervezésével, s a felügyelettel bízunk meg. Az orvosi ellátás nagyon jó, mivel vagy az illetékes járási kórház, vagy a helyi egészségügyi központ biztosítja a gyermekek egészségügyi ellátását. A higiénia vonalán a járási higiéniai állomás végzi kompromiszszumot nem ismerő ellenőrzéseit. Határozott intézkedések születtek azzal kapcsolatban, hogy az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága körzetenként, járásonként kiépíti pionírtáborait, így megoldható lesz a csereüdültetés is. — Tervbe vettük, hogy Felsőpatonyban (Horná Potőű) építjük ki az SZFSZ Járási bizottságának felügyelete alá tartozó pionírüdülő-telepet, ahol minden feltétel biztosított. Egyelőre a koncepciós kérdések megoldásán dolgozunk, s ha az építkezés beruházási része is megoldódik, a jövőben remélhetőleg egy komoly létesítménnyel gazdagodunk. * Társadalmunk nagy gondot fordít arra, hogy szociálpolitikai szempontból megoldást nyerjenek mindazon kérdések, melyek a dolgozó ember jólétét garantálják. A lehetőségek adottak, kihasználásuk viszont gyakran attól függ, hogy igazságosan vannak-e elosztva azok a javak, melyeket dolgozóink lelkiismeretes munkával teremtettek meg. Amint azt a fentiek is bizonyítják a jó példákért nem kell messzire menni. KALITA GABOR ■ A szocailista brigád munkán kívüli élete is érdekelne. Mit tud erról mondani a brigádvezető? — Ajánlanám, hogy lapozzuk fel közösen a brigádnaplót, amit György Istvánné adminisztrátor, brigádunk egyetlen nőtagja vezet, nagyon példásan és hozzáértően. Az üzemvezető előveszi a vaskos brigádnaplót, s a kezembe adja. Kevés időmből csak úgy futtából telik az átnézésére, de így Is sokáig tart a végére érni. Hosszadalmas volna most felsorolni az egyes akciókat. Jelzésképp csak annyit, hogy a brigádtagok közös színházlátogatáson vettek részt, Jégrevün voltak Zilinán, közösen ünnepelték meg a munka- és életjubileumokat, névnapokat stb. Külön kell szólni az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) gyermekotthon lakói felett vállalt védnökségükről, ami nem puszta formalitáson alapszik. Két nagyszerű példa rá: tavaly is, idén is ai keverőüzem brigádjának tagjai a gyermeknap alkalmából felejthetetlen programot készítettek a gyermekotthon lakóinak. Közös kirándulást szerveztek a természetbe, szalonnát sütöttek, labdáztak, énekeitek, egyszóval jól elszórakoztak. A másik példa: a brigád nevében Kázmér Ferenc karbantartó vállalta, hogy a gyerekintézmény villanyhálózatában előforduló hibákat díjmentesen kijavítja. Élt is ezzel a lehetőséggel az otthon vezetősége, s Kázmér Ferenc pedig bizonyította, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy Jó. BODZSÄR GYULA О A legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben elvégezték a kombájnok tűzbiztonsági ellenőrzését. Persze a kombájnosoknak arra is ügyelniük kell, hogy ne kerüljön szalma a kombájn forgóalkatrészei közé, mert a súrlódás tüzet okozhat Fotó: г?гЦа-?= Eletet az éveknek Hajdanában a fiatal nemzedéknek kellett gondoskodnia szüléikről. A megváltozott életmód, s a munkalehetőség kényszerítő hatására azonban a fiatalok többsége városokba költözik. Szüleik falun maradnak, gyakran egyedül, támogatók nélkül. Az ilyen Idős emberek sajátos szükségleteinek kielégítéséről a társadalomnak kell gondoskodnia. öregkorát mindenki másképpen éli le. Van, aki boldogan, hozzátartozóival körülvéve, de van, aki mások segítségére szorul, mert egyedül él. Az idősek ellátására vonatkozó szociálpolitikai alapelvek konkrét megvalósítása a járási és helyi szervektől függ. Nem mindenütt értik meg az idősek gondjait. Ez a magyarázata annak, miért fordul elő, hogy az egyik járásban megértéssel viszonyulnak az idősekhez, míg a másikban aránylag keveset tesznek gondjaik enyhítése érdekében. Á rimaszombati (Rim. Sobota) járásban egyetlen nyugdíjasklubot tartanak számon, mégpedig Vecseklőn (Veéelkov). A közelmúltban ellátogattam oda, hogy hírt adjak az olvasóknak az emberséges vállalkozással létrehozót intézményben zajló életről. Az Ojbásti (Nová Bašta) Helyi Nemzeti Bizottsághoz öt község — köztük Vecseklő — tartozik, 2400 összlakossal. Közülük hétszázan nyugdíjasok. 1979-ben, amikor egy kormányrendelet irányelveket adott ki a nyugdíjas klubok megalakítására, a hnb akkori titkára Mede László azonnal élt a lehetőséggel. Kezdeményezésére 150 ezer korona ráfordítással egy éven belül átalakították és berendezték a nyugdíjasok részére az üresen álló volt tanítói lakást. A klub vezetője Básti Erika kalauzol végig a termeken. A társalgót kényelmes fotelokkal rendezték be, az asztalon szines tévékészülék. Az ebédlő a célt szolgáló berendezéseknek ad helyet. Egy jól felszerelt konyha is tartozik a klubhoz. A sarokban konyharobot, mellette gáztűzhely, villanysütő, takaréktüzhely és hűtőszekrény sorakozik. Két szakácsnő készíti itt a hét öt napján száz nyugdíjas részére a meleg ebédet. A sűrű vizpárával nehezen birkózik meg a kis teljesítményű ventillátor. Nagyobbra kellene kicserélni, hogy kellemesebbé váljék itt a munka. Kilépünk az udvarra. Az épület mellett a konyhát ellátó kis zöldségeskertet is megnézzük, amelyet a nyugdíjasok gondoznak. Leülünk egy fa árnyékával betakart lócára, és beszélgetünk. Básti Erika válaszaiból két esztendő eseményeit, tapasztalatait gyűjtögetem a jegyzetfüzetembe. A klub létrehozása, funkcióján kívül az idősek megbecsülését is jelképezi. Az ifjú nemzedékhez tartozó vezetőség minden törekvése arra irányul, hogy az időskort elérő emberek öregségüket is aktívan, elégedetten nyugalomban és megbecsülésben élhessék. Legnemesebb cselekedetük, hogy a rászorulóknak biztosították az ételt. Kezdetben vonakodtak, s csupán tizenheten vették igénybe ezt a szociális szolgáltatást. Jelenleg nyolcvan személynek főznek. A vecseklői nyugdíjasok itt helyben fogyasztják el az eledelt. A mintegy ötven porciót pedig az újbásti, óbásti, hidegkúti (Studená) és a tajti (Tachty) rászorulóknak Szállítják személyautóval. Egy ebédért — jövedelmüktől függően — 2,50—5 koronát fizetnek a nyugdíjasok. Tízórait éé uzsonnát is tudnának biztosítani számukra, ha igényelnék. A kalóriadús étrendet a hnb szociális bizottsága állítja öszsze, orvosi jóváhagyással. Péntek kW vételével minden nap szerepel hús az étlapon. Az Idősek egészsége fölőtt szervezett orvosi felügyelet őr* ködik. Rendszeresen mérik a vérnyomásukat, ellátják őket a legszükségesebb gyógyszerekül. Az étkezésen kívül „szellemi eledelt“ is biztosítanak a nyugdíjas klubtagok részére. Tavaly például hat alkalommal szerveztek orvosi előadást számukra. Teadélutánon ünnepelték meg egyik legidősebb klubtársuknak, a 80. életévét betöltő Bódi Hona néninek a születésnapját. A klub vezetői egy szép tortát sütöttek erre az alkalomra. Idős társaik virággal, az óvodások kultúrműsorral tisztelték meg az ünnepeltet. Közös kiránduláson vettek részt, amelynek során meglátogatták a tornaijai (Šafárikovo) nyugdíjasok otthonát, s egy filmet Is megnéztek, ami nagy élményt jelentett számukra. A Nőszővetség és a Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai időnként ajándékokkal, a pici óvodások pedig vidám jelenetekkel kedveskednek a tisztes munkában megöregedett polgártársaknak. A klubba több újságot kézbesít a postás, amelyekből Bódi néni szokott felolvasni idős társainak. A klubot látogató idősek közül sokan tagjai voltak az egykori vecseklői énekkarnak. Most a régi énekkari tagokból kórust akarnak alakítani, hogy a Feleden (Jesenské) hamarosan átadásra kerülő nyugdíjasklub avatásán dallal köszönthessék, üdvözölhessék szerencsés sorstársaikat. A klubot többnyire csak a helybeliek veszik igénybe. A többi négy községből a rossz autőbuszközlekedés miatt csak elvétve akad egy-egy látogató. A klubtevékenység rendszeressége és mérete korántsem olyan, mint ahogyan azt a vezetőség szeretné. Megpróbáltuk felderíteni az okokat. Megkérdeztük az embereket, hogy mire volna még szükségük a klubban? Többek között egy magnetofonra. Társasjátékok is kellenének a szabadidő kellemesebbé tételéhez. Egy lemezjátszót és egy filmvetítő gépet is kérnek. Az utóbbit főleg az egészségügyi előadásokon ^hiányolják. Szórakozásból és kíváncsiságból is szeretnének beletekinteni testük titkaiba és a nagyvilágba. Az idősek szívesen kézimunkáznak, csak hímzőfonal vagy kivarrnívaló kerülne a kezükbe. Lehet, hogy valaki azt mondja: sokat kérnek. Szerintem nem többet, mint a szórakozás és a hangulatteremtés, valamint az egymáshoz közelebb jutás eszközeit, amelyek biztosításától függ egy feszélyezetlen klubközösség létrejötte; egy magányt űző, derűs öregkori napokat termő, megbecsülésre érdemes kis mikrotársadalom kialakulása. Vecseklőn adottak a feltételek az idősekről való sokrétű gondoskodás programjának kiteljesítéséhez, továbbfejlesztéséhez. A helyi nemzeti bizottság figyelmének védőpajzsa alatt a nyugdíjasok biztonságérzettel tekinthetnek a jövőbe. Korcsmáros László