Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-12 / 23. szám

SZABAD FOLDMOVES 1982. június 121 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A párthatározatok szellemében A Szlovák Horgászszövetség min­den törekvése arra irányú), hogy kedvező feltételeket teremtsen a le­hető legnagyobb halzsákmány eléré­sére, s egyben segítsen tagjainak a fárasztó munka utáni felüdülésben, a horgászsport tökéletesítésében és további fejlesztésében több gondot okoz például az után­pótlást képező pontyivadék beszerzé­se. Helyette újabban csuka- és fogas­ivadékot helyeztünk ki, mert mást nem kaptunk. Erre a célra a Duna árterületének vizeiből is több mint 7 ezer 200 csuka, és 4 ezer fogas ivadékot mentettünk ki. Vysoká pri Morave körzetében csukaivadékot helyeznek ki Az SZHSZ bra­­tislavai fővárosi szervezetének gaz­dasági tevékeny­sége nagyon szer­teágazó. A múlt évben a gazdasági tevékenység követ­kezetes és folya­matos megvalósí­tása során, a tag­ság és a vezetés jó együttműködé­sével rendkívül szép sikerek szü­lettek. Szerveze­tünk alapvető fel­adatai közé tarto­zik a gondjainkra bízott élővizek hal­bőségének állandó biztosítása. Ezen áll vagy bukik a sporthorgászat eredménye, az életkörnyezet védelme, s egyben kedvező Irányú alakítása is. A halállomány létezése tehát rend­kívül kedvezően befolyásolja vizeink biológiai összetételét, tisztaságát, s így a halak tisztító tevékenysége nélkül a vizek minősége leromlana és még üdülésre sem volna alkal­mas. A múlt év folyamán a fővárosi horgászszervezet vizeibe 45 ezer 4Б7 kiló pontyot, 4560 kiló amúrt, 5466 kiló többféle fehérhalat, 1500 kiló compót, 123 kiló méretes csukát, 660 kiló pisztrángot és 58 ezer 600 kiló egynyaras süllőt helyeztünk ki. Ezzel tulajdonképpen kedvező feltételeket hoztunk létre a létszámban gyarapo­dó tagjainknak a sikerélményekben gazdag sporthorgászatra. Tudni kell azonban, hogy vizeink természetes halbősége is számottevő. A korábbi évek halasításából, de a szaporulat­ból is tekintélyes halmennyiség ma­radt vizeinkben. Főleg ragadozó fa­jokból bőséges a választék. Már évek óta vizeink minél töké­letesebb halasítására törekedünk. Bár az eddigi eredmények biztatóak, táv­lati szempontból ítélve mégsem le­hetünk teljesen elégedettek. Egyre Horgászszervezetünk vezetősége a CSKP XVI. kongresszusa, továbbá a 4. plénum irányelveinek a megvaló­sítása során arra törekedett, hogy minél jobb feltételeket hozzon létre a halasításhpz szükséges alapanyag saját keretekből történő előteremté­séhez. Erre nevelő és szaporító ta­vakat tartunk fenn, s a fokozatosság elvei szerint törekedünk az önellá­tásra. A szaporítást 1979-ben kezd­tük, s eddigi eredményeink azt mu­tatják, hogy jó irányban haladunk, bár az ivadékszükséglet és saját ter­melésünk között még lényeges az eltérés, ami azzal magyarázható, hogy aránylag kis vízterületen szá­mottevő sporthorgász tömörült. A múlt évben például szaporító ta­vainkban 7 ezer 320 kilő pontyiva­dékot neveltünk fel és helyeztünk ki horgászvizeinkbe. Sajnos ez az évi pontyivadék-igénynek csak 16,10 szá­zaléka, 2635 kiló kétnyaras pontyot pedig más forrásokból helyeztünk ki. örvendetesnek tartjuk, hogy az egynyaras fogasivadékot teljes mér­tékben saját nevelésből fedezhettük. Távlati szempontból arra töreke­dünk, hogy tovább bővítsük ivadék­szaporító és nevelő kapacitásunkat. Ennek viszont az a feltétele, hogy újabb vízterületekkel gazdagodjunk. Halnevelési célra persze az olyan tavak legalkalmasabbak, amelyeket meghatározott célzattal saját magunk építünk. Körzetünkben ilyennek ígér­kezik a öatai és a Maié Leváre-i ne­velőtó. A soron levő ötéves tervidőszak vége felé nagyon kedvező kilátá­saink vannak az ivadéknevelő kapa­citás bővülésében. Ogy tűnik, hogy ezeknek az üzembehelyezésével évi átlagban legalább 80 tonna ponty­ivadék előnevelése , válhat lehetséges­sé, ez azonban csak akkor esedékes, ha megkapjuk a szükséges keltetett napos ivadékot, és ehhez kellő meny­­nyiségű haltápot is. Csak a szakem­berek tudhatják, hogy a nevelőtavak állományának az etetéséhez speciális tápok szükségesek. Ezt pedig a köz­ponti alapokból kell beszerezni. Csak így van gazdasági, gyakorlati értel­me a halasításhoz szükséges állo­mány saját alapokból történő előte­remtésének. Az embereK, vagyis a horgászok népes táborának a szabadban való tartózkodásával, a horgászsport ál­landó művelésével a szabadidő hasz­nosan eltölthető. A dolgozó újult erővel, felfrissültén léphet munkába. A horgász a vizek mellett persze si­kerélmények elérésére törekedik. Ez a halfogás. Főképpen ezért vállalko­zik a szabadban való tartózkodásra. A múlt év sikerei arról tanúskodnak, hogy tagjaink nem hiába időztek a vizek mellett.' A gondozásunk alatt álló vizekből a múlt év folyamán összesen 103 ezer 694 kiló különféle halat fogtak ki horoggal. Egy-egy horgászra tehát 13,15 kiló halzsákmány jutott. A fel­tüntetett összmennyiségnek 57,20 szá­zaléka ponty, 12,70 százaléka csuka, 4,80 százaléka pedig süllő, a hátra­maradó mennyiség viszont több fajta fehérhal volt. Csak természetes, hogy egyes fővárosi körzeti horgászszer­vezeteinkben (ezekből 8 van) eltérő az egy horgászra jutó halzsákmány. Bratislavában például a legjobb ered­ményt az I. számú körzet tagjai ér­ték el. A horgászra jutó évi zsák­mány 13,50 kiló volt. A Bratislava­­vidéke járásban levő Dunajská Luž­­ná-i körzeti szervezetben viszont 17,95, a Szenei (Senec) körzeti szer­vezetben pedig 16,60 kilós fogási eredményt értek el. Mi arra törekedünk, hogy a hor­gászidény hosszabbításával elősegít­sük az eredmények javulását. Ezt a célt követjük azzal is, hogy némely vizeinken meghatározott halfajok horgászatát egész évben engedélyez­tük, ugyanakkor egyes halfajok rész­A szlovákiai halfogó bajnokságon megjutalmazzák a győzteseket Fotó: K. Sabrlca ben vagy teljesen védettek marad­tak. Kiterjesztettük a halfogási idényt a éuítovói, a zlaté pieskyi, a kalnái, a pasienkyi (Kuchajda), a centúzi, a rnvinkai (töltés mellett), a szenei tóra, a Dunajská Lužná-i a kalinovói vízterületekre és a zohori csatornára. A többi vizeinken a horgászidény június elejétől december végéig tart. Az előző években viszont szeptember végével fejeződött be .a horgászidény. Legújabb intézkedéseinkkel is arra törekedünk, hogy szervezetünk kere­tében az országos méretű szabályo­zókhoz igazodjunk, és tagjaink ré­szére lehetővé tegyük a nagyobb zsákmány elérését. Feltételezzük, hogy tagjaink az idény második szakaszában, vagyis ősszel a ragadozó halfajok horgásza­tát előnyben részesítik, mert a ponty akkor már elvermel, és alig táplál­kozik. így nagyobb az esély a raga­dozó halfajok megfogására és száko­lására. Fővárosi szervezetünk házi­rendje aprólékos tájékoztatást nyújt a halfogás feltételeiről, illetve sza­bályozóiról. Szervezetünkben a nemzetközi hor­­gászszervezet (CIPS) szabályai értel­mében élénk sporttevékenységet foly­tatunk. Több horgásztársunk részt vesz a halfogó versenyeken, de a dobótechnikai bajnokságokon is. A halfogó versenyeken tíz, a dobótech­nikai vetélkedőkön pedig két csapat képviseli a fővárosi szervezet színeit. A múlt évben Bratislavában a II. liga vetélkedőivel együtt összesen 15 ver­senyre került sor. A körzeti hor­gászszervezetek csapatai mind a szlo­vákiai, mind a csehszlovákiai verse­nyeken rajtoltak. A szlovákiai és a csehszlovákiai bajnokságok felnőtt és ifjúsági hor­­gászcsapataínak összeállításéban a fővárosi szervezet vezetősége aktívan részt vesz. Ez nagyon igényes mun­ka, hiszen a versenyek előtt szak­­felügyelet mellett kemény edzések folynak. Ebben az évben is nagyon igényes feladatot kaptunk. Saját ver­senyzőink felkészítése mellett minket bíztak meg a fiatal horgászok cseh­szlovák dobótechnikai bajnokságának a megszervezésével. A nagyszabású országos méretű bajnokságra a IV. körzeti szervezet vezetőinek aktív közreműködésével 1982. augusztus 6. és 8-a között a „Mladá Garda“ sport­pályán kerül sor. A fentiek azt bizonyítják, hogy mindent megteszünk a dolgozók élet­­feltételeinek javítása, színesítése ér­dekében. Persze nem állítjuk, hogy amit eddig tettünk, az már a maxi­mum, s eredményeink nem lehetné­nek jobbak. Tudjuk, hogy a CSKP XVI. kongresszusa és a 4. plénum irányelveiből ránk háruló feladatok sikeres megvalósítása céljából még sokat kell tennünk. Eltökélt szándé­kunk, hogy a megkezdett úton to­vább haladva egyre jobb társadalom­­politikai és gazdasági eredményeket érjünk el. Ezzel segíthetjük a leg­jobban a párthatározatok gyakorlati megvalósítását. Dr. MICHAL MASARYK, az SZHSZ fővárosi szervezetének titkára VADÁSZAT ♦ VADÄSZAT ф VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT * VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф Vadászjelöltek vizsgáztak A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a közelmúlt­ban vizsgáztak a vadászjelöl­tek. Ezzel a fiatalok újabb csoportjának van lehetősége vadászatra. Más járásokban is hasonló a helyzet. Egyre több fiatal törekedik az ősi sport gyakorlására. Szövetségünk el­képzelése, hogy tervszerű vad­­gazdálkodással tegye lehetővé az emberek kulturált szórako­zását. Az újonnan avatott va­dászok helyenként a taglét­szám hiányát pótolják, vagype­­dig bővítik — a megengedett keretek között — a létszámot. Itt talán kissé időzzünk el. Ha ugyanis egy területre bizo­nyos szárrtú vadász jut, csak természetes, hogy mindenki szeretne lakást, s a növekvő forgalomhoz széles utak kelle­nek. Csakhogy az utak, az épít­kezések és egyéb létesítmé­nyek továbbá a szennyeződések, valamint a zaj károsan befo­lyásolják a vad életfeltételeit. Dehát szükség van új gyárakra is, s a vegyszerek ma már nél­külözhetetlenek. Mezőgazdasá­gunknak pedig évről-évre töb­bet kell termelnie, s ezért sen­ki nem mondhatja, hogy áll­junk meg. Ahol egy-két évtizeddel ez­előtt érintetlen erdők, mezők húzódtak, ott most hétvégi há­zak sorakoznak, nem beszélve a turistákról, akik közül sokan keresztül-kasul járják az erdőt, mezőt, és nem is gyalogszer­rel, hanem gépke c’val — ahol ez meg van engedve —, de sokszor a tilalomra is fittyet hánynak. Tiltott helyen tüzet raknak, kirabolják a fészek­aljakat, és légpuskával lövik a vadat. Erélyesen kell fellép­nünk azokkal szemben, akik az erdőben, a természetben nem a kikapcsolódást, a fel­üdülést, hanem a randdalíro­­zást szeretik. Némely orszá­gokban egyes lokalitásokra csak a természetbarátok láto­gathatnak el. Ide tartoznak a rezervátumok is. Mezőgazdasági területeinken Is gyakori a vadak zaklatása. A korszerű gépek fogási szé­lessége és üzemelési sebessé­ge" ma már gazdasági szem­pont, a vadra azonban ez is ártalmas. A vadállomány fejlő­dését segítő takarmány egyre drágul, és a nagy fuvardíj Is kedvezőtlenül hat. A nagytáb­lás növényi monokultúra szin­tén az aprőv^d* életterét befo­lyásolja, mely. cealí*fém egyol­dalú táplálékot nyújt részére, a termény begyűjtése után vi­szont a vad csaknem éhezik, leromlik, és sokszor el is pusz­tul. Szinte hihetetlen, de valóság, hogy egyes lokalitásokon a vad etetését már a nyár végén kell kezdeni. Csak olyan va­dásztársaságoknak van esélyük a belterjes gazdálkodásra, a­­melyek képesek a helyes és szakszerű munkavégzésre. Ez főleg a jó vezetőségtől, a töké­letesen szervezett kollektív munkától, a fegyelemtől és egymás kölcsönös megbecsülé­sétől függ. Ogy kell gazdál­kodnunk, hogy nem biztosan jó napjainkban az, ami tegnap még jó volt. Minden alkalmat ragadjunk meg arra, hogy biz­tosítsuk a vadállomány alap­vető szükségletét. Ez csak úgy érhető el, ha részletesen is­merjük vadászterületünk állo­mányát. Ezt egyrészt szak­könyvek segítségével, másrészt az adott körülmények alapos vizsgálatával, megfigyeléssel kiegészítve végezhetjük. Csak így tarthatjuk meg a területen élő vadállományt. Tény, hogy már ez is eredmény. Ennyivel azonban nem elégedhetünk meg. Többre és jobbra kell törekednünk, hogy az utánunk következő nemzedékek dicsér­jenek, és ne marasztaljanak el. Ha a sorainkat fiatalító va­dászok hasonló lelkesedéssel és igazi vadászszenvedéllyel vállalják a munkát, mint aho­gyan annak idején mi is tet­tük, és ma is tesszük, akkor jó kezekbe kerül a stafétabot. Csak ilyen elképzelésekkel, nemes gondolatokkal érdemes bekerülni valamelyik vadász­­társaság kötelékébe, ahol a te­rület, de az állomány Is adott. Mert nem lehet közömbös, hogy van-e lehetőség a vadá­szatra. Ahol ez nem lehetsé­ges, ott sürgősen cselekedni kell. Többen kifogásolják, hogy a vadászidény rövid. Az persze kevés embernek jut az eszébe, hogy a területeken dúvad is akad, s helyenként nem is ke­vés, s azt gyéríteni kell. En­nek vadászata is élményt nyújt, kitűnő alkalom a 16- készség gyakorlásához. Való­ban sok izgalommal, élménnyel jár egy-egy róka kivárása és elejtése. Időigényes sport ez a javából. Ezt csak az tudhatja, akinek már volt benne része. „Nincs időm“ — hallhatjuk blkalmanként a vadásztársaság egy-egy tagjától. Nagy baj, hogyha ezt egy vadász han­goztatja. A vad ugyanis nincs fához kötve, becserkélésére, ki­várására időt kell szakítani, és nem is keveset. Ugyanakkor még a vad nevelése, gondozá­sa, az etetők, a sózók és egyéb berendezések készítése, kar­bantartása is halaszthatatlanul szükséges. Ebből is jól látható, hogy a vadászat időigényes sport. Sok szabadidőt és ener­giát kell áldozni például a nyúl vagy a fácán befogására. A befogó háló kölcsönzése idő­höz van kötve. Az időjárás alakulását is úgy kell elfogad­ni, amilyen. Elképzelhető, hogy a befogást esős, havas vagy sáros időben végezzük. Ez bi­zony nem nyújt szívderítő él­ményt. A nagyvadas területeken vi­szont csak hosszú cserkélés, várakozás után látjuk meg a vadat, és nincs rá biztosíték, hogy el is ejthetjük azt, mert nem olyan minősítésű, mint amilyet az engedélyünk feltün­tet. így mindent kezdhetünk elölről. A vadászat ma már a nép­gazdaság fontos ágazata. Sok devizát hoz társadalmunknak. A vadállomány köztudottan nemzeti kincs, és ezt társadal­munk ránk bízta. Nekünk kell óvni, nevelni, gondoskodni ró­la. Ez nem kis feladat, mert hiszen a nemzeti vagyonnal pontosan kell gazdálkodni. Végezetül talán még annyit, hogy célszerű, ha, az újonnan avatott vadászok a szakiroda­lomból merítve tovább bővítik ismereteiket, az a leghaszno­­sabbb azonban, ha személyes megfigyelések és tapasztalatok birtokában egymást is segítik. A vadászterületen mindig jár­janak nyitott szemmel, szívlel­jék meg a tapasztaltabb vadá­szok tanácsait. A kemény, de örömteli munkához kívánunk a fiatal vadászoknak sok örömet és vadászsikereket. Becsüljék meg a bizalmat, azt a lehető­séget, amit társadalmunktól kaptak. Safarit József Eredmények egy skeetlövö versenyen Az SZVSZ Galántai városi bizottsága Kajal község melleti több mint egymillió korona beruházási értékben jól felszerelt skeetlövö versenypályát létesített. A járás vadászai a társa­dalmi munka keretében fezen létesítményen sok ingyenes mű­szakban dolgoztak. A közelmúltban itt szervezték meg „Ga­lante felszabadítása“ tiszteletére a skeetlövö versenyt, mely­nek nagydíjaként két serleget és több jutalomtárgyat tűztek ki. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy dr. Valter Rudolf, a verseny egyik szenvedélyes szervezője, aki Szlovákia jól is­mert skeetlövője, kénytelen volt megkérni 93 versenyzőt, hogy mondjon le a részvételről, és szívesen visszafizetik a személyenként begyűjtött 160 koronát, mert a verseny estig sem fejeződik be. A serlegeken kívül (ezekből kettőt tűztek ki 4 ezer korona összértékben) még vagy tíz értékes díj is vonzotta a versenyzőket. Itt láthattuk hazánk legkiválóbb versenyzőit is. A lövésze­ten végül 80 versenyző állt rajthoz. Erős északi szélben kel­lett helytállni a lövészeknek, de így Is megmutatkozott, hogy aki tud, azt a szerencse sem kerüli el. A dobóbereu­­dezést úgy képezték ki, hogy a versenyzők soha nem tudják, melyik állásból kapják a korongot, tehát jó céltartónak és lövőnek kellett lennie, aki dobogóra akart jutni, A verseny majdnem 17 óráig elhúzódott. Végül kihirdették az eredmé nyékét. A trapkoronglövészet első díját František Leuikus, az Uherský Brod-i ČZ versenyzője nyerte, 90/100 ponttal, a skeet­lövö verseny győztese pedig Ladislav Sokol Senica-i verseny­ző lett, 89/100 ponttal. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amint a versenyzők a trapkorongra lőnek. KRAJCSOVICS FERDINAND

Next

/
Oldalképek
Tartalom