Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-05 / 22. szám
1982. június 5. * 22. szám * XXXIII. évfolyam * Ага 1,- Kés Szakszeri! öntözést Szomjas a föld. A talaj vízháztartása majdnem kimerült. A lehullott kevés csapadék a csaknem nyári hőhatás, majd a szeles időjárás következtében elpárolgott, a talaj kiszikkadt. Am ebbe az áldatlan helyzetbe a j6 mezőgazdász nem nyugodhat bele, főleg akkor, ha adottak az öntözés lehetőségei. A közösségi és a társadalmi érdek is azt diktálja, hogy a tavalyinál nagyobb hozamátlag elérése csakis szakszerű öntözéssel lehetséges. Olyan öntözéssel, amely a talaj vízháztartásához, a kultúrnövényzet vízigényéhez rugalmasan Igazodik. Ezért az öntözés szakszerűsége fontosságának a hangsúlyozása. Persze még így is fölöttébb egyoldalúnak tűnhet az okfejtés. Miért? Mert az öntözés sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Van bizonyos ellenhatás, amelyet a maradiság jelzővel illethetnénk. E visszahúzó erő abban mutatkozik meg a legraárkánsabban, hogy az öntözés gazdasági jelentőségét mindmáig nem tudatosították egyes gazdaságvezetők vagy szakemberek. Húzzák-halogatják az öntözést, az ég csatornáinak megeredésére várva, holott rosszul teszik. Az eső csak nem esik, s a növénykultúra meg kókad, szomjazik, a fejlődésben visszamarad, vagy a huzamosabb szárazság teljesen tönkreteszi ... A másik véglet viszont az, hogy tűlöntözünk, amivel nem növeljük a hozamátlagot, hanem csökkentjük. Ez bizonyított tény. Az egyenletes vízelosztás nagyon fontos, annál is inkább, mert túl a hozamnövelésen, az öntözési költség is így kevesebb. Tehát a szakszerűség mellett a gazdaságosság ugyancsak lényeges. Mit öntözhetünk, s milyen haszonnal? Erről győződhettünk meg a legutóbb egy speciális tanulmányút során, a galántai járásbeli nagyfödémesi (Veiké Ofany) ВЕКЕ Efsz-ben, valamint a Galántai Állami Gazdaságban. Segítségünkre voltak ebben a Bratislava! Ontözogazdasági Kutatóintézet tudományos dolgozói, Vincent C i s 1 á к igazgatóval az élen, s nemkülönben az említett szövetkezet, valamint az állami gazdaság illetékes vezetői, növénytermesztési szakemberei. Ruman József agrármérnök, a szóban levő szövetkezet szakavatott, a jól bevált régit, s az előremutató újat egyaránt felkaroló elnökének beszámolójából megtudhattuk, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szemesek (gabona és kukorica), továbbá a takarmánynövények termesztésének. Míg az előbbieket 3000 hektáron termesztik (a szántójuk összesen 4663 hektár), az utóbbiakat a szántó 20,5 százalékán. Eléggé számottevő a szántóföldi legelőjük, amelyen ezeregyszáz tehenet legeltetnek. Ottjártunkkor a jókai (Jelka) határrészen levő szántóföldi legelőt már egyszer lelegeltették, s utána kiadósán megöntözték. Igenis, amellett törtek lándzsát, hogy a lucerna- és lóheretermesztésnél jóval előbbre mutat az intenzív fűfélék termesztése. Míg a lucerna első kaszálata egy hónapot késett, s a termés is kevesebb a vártnál, a bőtermő fűfélék viszont korábban, s a pillangósoknál bőségesebb hozamot nyújtanak. A szántóföldi legelőn tartott tehenek teje mindennél olcsóbb: (Folytatás a 4. oldalon? A nagyfödémesi (Veľké Oľany) Béke Efsz-ben 3600 hektárnyi területet öntöznek. Felvételeinken: Vincent Čislák a tudományok kandidátusa, a Bratislava! Öntözőgazdasági Kutatóintézet igazgatója Ruman József agrármérnökkel, efsz-elnökkel a Benefenyő-dülő cukorborsótábláján a talajnedvességet ellenőrzik; Wiederman Mihály, az öntözőbrigád tagja, Fregatt-kezelő munka közben N. Kovács István felvételei A mezőgazdaság összehangolt, erőteljes és hatékony fejlesztése, a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásának további javítása, szocialista vonásaik erősítése olyan feladat, amely szorosan öszefügg társadalmi, gazdasági haladásunkkal, a fejlett szocialista társadalom sikeres építésével. Ezt a szemléletet tükrözi az a határozat, amelyet pártunk Központi Bizottságának 4. ülése hozott. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság soron levő feladatainak megoldása nem lesz könnyű, az eddigieknél nagyobb feladatok hárulnak a vezetőkre és a dolgozókra egyaránt. Az utóbbi hangsúlyozása azért Is szükségszerű, mert korunk mezőgazdasági termelésének formálásában minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a technika, s az azt mozgásba hozó ember. Ebből persze nem következik az, hogy a jövőben nem kell a termelésben hasznosítani minden átmeneti vagy hagyományos megoldást. Közismert, hogy beruházási lehetőségeink végesek. Így aztán nemcsak az újat, hanem minden gazdaságosan hasznosítható eszközt és anyagot fel kell használnunk. A mezőgazdaságban levő hatalmas és egyre korszerűbb eszköztömeget a lehető leghatékonyabban kell a termelés szolgálatába állítani. Ehhez azonban nagy és növekvő szakmai hozzáértés, kitűnő szervezőkészség, pontosság, fegyelmezettség, s a jő tapasztalatok gyors terjesztése és gyakorlati alkalmazása szükséges. Tömören, de találóan fogalmazva a korszerű eszközökhöz a jelenleginél nagyobb hozamok illenek. Mezőgazdaságunknak jócskán vannak olyan tartalékai, amelyek jobb munka- és üzemszervezéssel, nagyobb fegyelemmel feltárhatók. Tartalékaink és erőforrásaink ismertek. Rutinszerű felsorolásuk nélkül Is elmondható, hogy eredményesen és hatékonyan csak az a mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodhat, amelynek hosszabb távra kidolgozott, kiforrott céljai vannak, nem túlozzák el az adottságok szerepét, bátran vállalják a kockázatot, sőt a szokatlanul új lehetőségek után is kutatnak és újítanak. Kézenfekvő tehát a tanulság: világos célokkal, a helyi adottságokhoz Igazodva a kedvezőtlen termőhelyi körülmények között is lehet boldogulni. A gyakorlat sajnos azt Igazolja, hogy mezőgazdaságunkban gyakoriak az adottságokból származó ellentmondások: jó feltételekkel rendelkező gazdaságok rekednek meg gyakran a fejlődésben, mert képtelenek hasznosítani adottságaikat, mert nem rendelkeznek a sokat emlegetett önmegvalósítási képességgel. Megelégszenek önmagukkal, szinte rutinszerűvé válik tevékenységük, nem keresik a mindennapi gazdálkodás sok apró, kevésbé látványos, de annál eredményesebb forrását. Több gazdaságunkban a vezetés színvonalával, felkészültségével sem lehetünk elégedettek. Hiányzik a semmivel sem pótolható, helyettesíthető „belső parancs“, az okos kezdeményezések, az eredményekért való alapos megdolgozás érzése. Az elmondottak törvényszerű velejárója, hogy túl sok energiát köt le a napi feladat, csökken az előrelátás, s jellemzővé válik a feladatok kampányszerű végzése. Megfeledkezünk arról, hogy nágv feladatokat csak az emberi tényezők figyelembevételével lehet fiz (ШШШ megvalósítani. Ha a dolgozók érzik a megbecsülést, érzik, hogy számítanak rájuk, sokra képesek; hirtelen kiderül, hogy sok energia, tettrekészség lakozik bennük. Nem véletlen, hogy hasonló feltételek között ott érnek el kimagaslóbb eredményeket, ahol jobb a vezetők, valamint a vezetők és a dolgozók közötti összhang, s ezzel párhuzamosan emelkedik a szakmai felkészültség, a szervezettség, az aktivitás. Ebben az értelemben a termelés egyúttal a ráfordított munka mennyiségének és minőségének kifejezője is. Miért fontos ennek a hangsúlyozása? Meglátásaink szerint azért, mert nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek között, hanem gyakran a gazdaságokon belül is nagy különbségek vannak az egyes táblák, istállók és műhelyek között. Az okok között természetesen találhatók objektív tényezők is, az eredmény azonban leggyakrabban az ott dolgozók szorgalmától, hozzáértésétől és kezdeményezőkészségétől függ. A társulások következtében megnagyobbodtak a gazdaságok, belterjessé vált a fejlődés, előtérbe kerültek az önköltség, a hatékonyság és a minőség problémái. Pozitív példák bizonyítják, hogy a megfelelő önállósággal felruházott ágazatok, üzemegységek, ha anyagilag és erkölcsileg is megfelelően érdekeltek, akkor keresik az útját, módját a hatékonyabb gazdálkodásnak. Az önelszámolás előnyei szembeötlőek, kézzelfoghatók, mégsem terjed megfelelően. Több helyen idegenkednek tőle, mert nem ismerik pontosan a módszer lényegét, összefüggését az üzemszervezéssel, a tervezéssel, a számvitellel, a jövedelemelosztással. Az önelszámolási rendszer különösen a nagyobb gazdaságokban tehet jó szolgálatot. Segítségével el lehet érni, hogy a dolgozók növekvő kedvvel és szorgalommal közvetlenül bekapcsolódjanak az ágazati, az üzemegységi feladatok jő elvégzésébe, s így nagyobb mértékben járulnak hozzá az eredményekhez. Gazdaságaink Irányító rendszerét — az önelszámolás lehetőségeinek hasznosításával — úgy kell fejlesztenünk, hogy tovább erősödjék a tervszerűség, hatékonyabb legyen a központi irányítás, s ugyanakkor növekedjék a gazdálkodó szervek önállósága, kezdeményezőkészsége és felelőssége. Ezen a talajon a párt politikájának megfelelően kell erősítenünk a szövetkezeti demokrácia elemeit is. Pártunk agrárpolitikája arra ösztönöz, hogy a követelményekhez igazodva mezőgazdaságunk a változó körülmények között mind magasabb színvonalon teljesítse társadalmi, gazdasági hivatását. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezését követően e politika gyakorlati alkalmazásával nagyszerű eredmények születtek a haza javára. Az elért magaslatokról — a falu korszerűsítésében, a szövetkezeti parasztság szocialista tudatának erősítésében, a termelés korszerűsítésében, hatékonyságának javításában — továbbjutni nem egyszerű feladat. Helyes irányítási és munkamódszerekkel, a pártunk politikája által megjelölt úton, a kölcsönös bizalomra alapozva azonban töretlen lendülettel haladhatunk tovább. E munkához — végső soron a fejlett szocialista társadalom építésének fontos szakaszához —, jó támpontot, hosszabb távra szőlő útmutatást adott a CSKP Központi Bizottságának 4. ülése. CSIBA LÁSZLÓ ■ Lapunk 2. oldalán olvasóink kommentárban Ismerkedhetnek meg a nemzeti bizottságok jogkörének bővítésére vonatkozó törvény módosítással. A 3. oldalon a most elfogadott szovjet élelmiszerprogramot ismertetjük, továbbá a lidicei tragédia 40. évfordulója alkalmából a fasizmus ma Is kísértő réme elleni harc időszerűségére mutatunk rá. ■ A szerelem, a esaládépítés, „fészekrakás“ utáni ösztönös vágy megacélozza a fiatalok erejét, a nehézségeken való győzelem pedig megduplázza erejüket, boldogságukat. Hogy hogyan? E témakörrel lapunk 8. oldalán foglalkozunk. ■ Szaknovatunk e heti számában is összefoglaljuk a soron levő szőlészeti, zöldség- és gyümölcskertészeti tennivalókat, de méltányoljuk a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) kertészkedők önellátásra törekvését és a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) akvaristák kezdeményezését is. ■ Napjainkban a korszerű öntözéses viszonyok között végbemenő trágyázás fokozott igényeket támaszt a tápanyagok pontos elemzésével szemben. Az újszerű elemzési és vizsgálati módszerekkel, gyakorlati tapasztalatokkal lapunk 13. oldalán „Laboratóriumi módszerek a tápanyagellátásban“ című cikkünk foglalkozik. ■ „Az európai költésrotb?dás gyógyítása“ című cikkünk — lapunk 14. oldalán — vázolja azokat a jeleket, amelyek a veszélyes méhbetegséget előidézik. Ismerteti a betegség lényegét, a gyógyítás módját, s hangsúlyozza, hogy az antibiotikumok nem ölik meg a lépben levő kórokozókat.
