Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-29 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. május 29. л ш ш гш Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik az élet szürke gondjai, kötelességszerű cselekedetei mellett maguk és szűkebb környezetük örömére felfedeztek egy csodát, tettekre késztető elfoglaltságot, amely az ember felemelkedésének, a vágyak beteljesülésének, a testi, lelki egyensúlynak mozaikkockáiból összetevődő világot teremt számukra. Az antik értékű könyveket gyűjtő esztergályos, a festegetö orvosprofesszor, a vonatmodellezéssel foglalkozó katonatiszt, az esténként eszperantót magoló könyvelőnő általában kötelességszerű feladatait is becsülettel végzi. Az alábbi portré olyan emberről rajzolódott, aki amellett, hogy emberformáló tevékenységet folytat, s maga is egy kedvtelés híve és művelője, szakköri tevékenység keretén belül igyekszik másoknak is átadni azt a pluszt, amire túlcivilizált világunk emberének — égető szüksége van. Kedves és felemelően szép ünnepség keretében emlékeztek meg VÔ- mosfaluban (Horné Mýto) a CSEMADOK színjátszó csoportja megalakulásának 20. évfordulójáról. Az eltelt két évtized alatt kitartó szorgalommal és szívós munkával dolgozó együttes olyan sikersorozatot ért el, ami nemcsak a járás, de sok tekintetben országos méretben is ismertté tette a csupán ezer lakosú csallóközi község nevét. Húsz év alatt húsz színdarabot betanulni, évről évre új bemutatóval kedveskedni az igényes hazai közönségnek, valóban ritkaság számba menő tevékenységet jelent. A csodálatos ügyszeretetből és nagy-nagy lelkesedésből eredó sikeres két évtizedes munkát elevenítették fel Vámosfaluban a csoport megalakulásának 20. jubileumi évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen. Már a bevezetőben elismeréssel kell szólnunk az ünnepség rendezőinek derekas, mindenre kiterjedő munkájáról. A meghívott régi és jelenlegi színjátszókat és vendégeket szépen megterített asztalokhoz ültették, s a gyülekezés-várakozás perceit a Vásárúti Vontszemíi jános vezette népi zenekar nagyszerű játéka, kedves fülbemászó muzsikája tette kellemessé. A vámosfalusi színjátszók eddigi, sikerekben gazdag tevékenységét Oláh Ödön, a csoport alapító tagja, jelenlegi vezetője-rendezője elevenítette fel. Beszámolójából kitűnt, hogy már 1962 előtt ^ annak ellenére, hogy nem volt állandó színjátszó csoportjuk f—i számos bemutatónak tapsolhatott a színjátszást szerető és támogató vámosfalusi közönség. A felszabadulás utáni Időszakban az első színdarabokat Csörge István igazgató-tanító szervezte és rendezte. Ezekben az —; 1949 és 1962 közötti — években a Kubo, Aranykenyér, A virágnak megtiltani nem lehet, Haragszik a pusztabíró, Fehér tyúk, Szembe fúj a szél, Csodálatos Vargáné és a Lampionok ünnepe sikeres bemutatói jelzik az alkotómunka légkörét. Tizenhárom év alatt nyolc bemutató, igen szép teljesítmény. E sikeres bemutatókon, a közönség nagy érdeklődésén és lelkesítő vastapsán felbuzdulva döntötte el a CSEMADOK helyi szervezete az állandó színjátszó csoport megalakítását. Az új csoport 1962 januárjában nagy sikerrel be is mutatta Egri Viktor Virágzik a hárs című háromfelvonásos színművét. A darabot Esztergályos Gabriella rendezte, az egyik főszerepet pedig az, alig néhány hónapja pedagógiai pályafutását itt kezdő Oláh Ödön játszotta. A húsz évvel ezelőtti indulástól, húsz premiernek tapsolhattak a vámosfalusiak. Sem a kezdetleges viszonyok, sem a rozoga kultúrház nem szegte kedvét a lelkes csoportnak, amely Nagy Nándor, Gróf Zoltán, majd Oláh Ödön rendezőkkel az élen töretlen akarattal dolgozott. Sőt a hazai bemutatókon kívül a vendégszereplésekre is volt kedvük és energiájuk. A két évtized alatt a kö-A CSEMADOK tardoskeddi (Tvrdošovce) helyi szervezetének kétszázharminc tagja van. Több éven keresztül pangott a szervezeti élet, a kultúrtevékenység. Hogy ezért kit terhel a felelősség, ne firtassuk, inkább beszéljünk arról, mi történt 1981 óta, amikor elkezdődött a tulajdonképpeni munka. Idén a szervezet élére új vezetőség került: a tagság Fugli Gyulát választotta a szervezet elnökének, Tóth Máriát alelnöknek, Sánta Máriát pedig kultúrfelelősnek. Rajtuk kívül is szép számmal akadtak olyanok, akik nem nézték jó szemmel a semmittevést, s szívügyüknek tartották a kulturális élet fellendítését és a hagyományok ápolását. Ennek érdekében történt a szervezés, mely önmagában is igényes munkát jelentett, s a kezdeményezőknek sok fáradsággal és a szabadidő jelentős részének a feláldozásával járt. Megemlíthetnénk azok nevét, akik sokat tettek azért, hogy ma már a CSEMADOK helyi szervezetének tevékenységét járási viszonylatban is elismerik. — Az új vezetőség megválasztása után elhatároztuk azt is, hogy dolgozni fogunk az ügy érdekében. Vezetőségi gyűlésen megbeszéltük, hogy esztrádműsorral lepjük meg a közönséget. A műsor összeállításával Pócs István zeneszakos tanárt bíztuk meg. Sikerült meggyőznünk néhány lelkes tagot is, akik szívesen jöttek a mindennapi munka után. Szerepezönség ragaszkodása és lelkes tapsa minden nehézségen átsegítette és állandóan újabb bemutatókra sarkallta az évek során többször is átalakult együttest. A Virágzik a hárs sikeres bemutatása és hét vendégszereplői fellépés után a következő színműveket tanulták be és adták elő a vámosfalusíak: Bort, búzát, békességet, Bolondóra, Elveszett útlevél, Bikaviadal, Jegygyűrű a mellényzsebben, Esküvő, Dalol a nyár, A fiam nem a lányom, Két szem mazsola, Kecsketej, Boldogságfelelős, Gazdag szegények, Ilyennek hazudtalak, A kísértet házhoz jön, Kaviár és lencse, Háromtól ötig, Az igazgató úr nevenepja, Charey nénje, és legutoljára — éppen a 20. évforduló ünnepi műsorára — felújították a Gazdag szegények Jókai-napokat is megjárt színdarabjukat. A vámosfalusi színjtászők 1979-ig a dunaszerdahelyi járásban, a C kategóriájú műkedvelő csoportok között nem találtak legyőzőre; három alkalommal szerepeltek a kerületi fesztiválon, 1978-ban pedig eljutottak a Jókai-napokra is. Ezt megelőzően a Szlmőn (Zemné) megrendezett kerületi fesztiválon oly elsöprő sikert arattak, hogy a megnyerhető négy díjból hármat vihettek haza. (I. díj, a legjobb rendezés és a legjobb férfialakítás díja:) A Jókai-napokon a bíráló bizottság a legjobb férfialakítás díját szintén Vámosfalunak ítélte. (Az érdekesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Szímőn I. díjat nyert férfi főszereplőt Oláh Ödön rendező helyettesítette.) Az eredményes munka, a siker és a közönség támogató érdeklődésének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy minden otthoni bemutatót >— a premier után — még legalább kétszer meg kellett ismételni. így a 20 színdarab 62 előadását több mint 12 ezer hazai néző tekintette meg. A vendégszerepléseknek v— számos helyen szintén ismételni is kellett — több két vállaltak, segítettek a szervezésben — mondotta Sánta Mária kultúrfelelős. A kezdet nem volt könnyű. Soksok akadályba ütközött a szervezeti- és a kulturális élet kibontakozása. Nem találtak olyan helyiséget, ahol megtarthatták volna összejöveleteiket és próbáikat. Ideiglenes megoldásokra kényszerültek, mindig keresni, kilincselni kellett. A mostoha körülmények ellenére is kitartottak. Igyekeztek — a lehetőségekhez mérten — a legtöbbet nyújtani, már amenynyit másfél év alatt tenni lehet. Olyanok voltunk, mirtt a mostoha gyerekek — panaszolta Sánta Mária. — A semmiből indultunk, de ma már tartalmas és sokrétű a munkánk. Alig pár hónap alatt — anyagi támogatás nélkül — bizonyítottunk. Színjátszó, tánc- és éneklő csoportot alakítottunk. Jól működik a citera- és a beatzenekar is. Igaz, ezek a zenekarok már korábban is tevékenykedtek, de nem volt, aki összetartsa, irányítsa őket. Az új vezetőség tudta, hogy az éneklő csoportban jó énekesek, a színjátszó csoportban pedig jó szereplők vannak. Ezért az első fellépésen esztrádműsorral próbálkoztunk. mint 40 ezer nézője volt. Vendégszerepeitek a magyarországi Töltéstaván és Ácson is. 1981 tavaszétól szoros kapcsolatot — kölcsönös bemutatókat — tartanak a zsitvabesenyői CSEMADOK-szervezet színjátszóival. A jubileumi ünnepség további részében a színjátszó csoport tagjai — nagyrészt új szereposztásban — felújították a Gazdag szegények, tragikomédiát. A szereplők — közülük néhányan húsz év óta szinte minden színdarabban közreműködtek — a következők voltak: Kozma József, id. Horváth Erzsébet, Zalka Jenő, Horváth Erzsébet, Bugár Margit, Szabó Mária, Katona Katalin, Füzék Lőrinc, Csibrányiné Bugár Irén, Kálmán Béla, Bugár Kálmán, Csömör László, Bugár Aladár, Horváth Sándor és Gányovics Jenő. Közreműködők Jákli Angéla, Vásárúti Vontszemű János és népizenekara. Rendező: Oláh Ödön. A bemutató után a CSEMADOK KB nevében Patrik József, a járási bizottság nevében Fél Miklós, a hnb nevében pedig Orbőn István köszöntötte és dicsérő oklevéllel jutalmazta a jubiláló társulatot. A hazai közönség nevében Bugár Aladár, a zsitvabesenyőiek nevében pedig Juhos István köszöntötte a vámosfalusi kollégákat. A CSEMADOK vezetősége a legkitartóbb színjátszókat — akik a 20 év alatt több mint tízszer szerepeltek — Oláh Ödönt, Füzék Lőrincet, Zalka Jenőt és Csömör Lászlót oklevéllel jutalmazta. Dicséretben részesítették a több mint öt színdarabban szereplőket is: Csibrányi Irént, Bugár Kálmánt, Bognár Sándort, Nagy Nándort, Nagy né Klabuzai Margitot, Bugár Margitot, Molnár Józsefet, Kozma Józsefet és Gányovics Jenőt. A kitüntetések átadása után Vásárúti Vontszemű János zenekara vette birtokába a színpadot, egycsapásra kellemes hangulatot teremtve szép muzsikájával. A színjátszók pedig — a régiek és újak közösen, mint egy nagy család elevenítették fel a régi — az idő múlásával egyre jobban szépülő emlékeket. A majdcsak százötven — köztük örvendetesen sok fiatal — színjátszó láttán jóleső érzéssel tudatosítottuk, hogy Vámosfaluban nemcsak biztos jelene, hanem szép jövője is van a műkedvelő színjátszó mozgalomnak. Nem csalódtunk: első fellépésünkön a mozihelyiség zsúfolásig megtelt. Előadásunk annyira tetszett a közönségnek, hogy többször meg kellett ismételni. Nagy sikert aratott Varga István, Varga Katalin, Vida László és a citerazenekar tagjai. A szólóénekesek közül pedig Sánta Ildikó, aki egyébként a járási döntőn harmadik helyezést ért el. Szépen énekelt az idős Vanya Panni néni, aki előadásmódjával elnyerte a közönség tetszését. — Színjátszó csoportunk Siposs Jenő Bolond óra című háromfelvonásos vígjátékát tűzte műsorra. Ez a színmű szintén tetszett a közönségnek: az öt hazai fellépésen kívül Szímőn (Zemné) is sikerrel szerepeltek. Brenkus Sándor, a Vass-házaspár, Mojzes József, Vass Zoltán, Sánta Ildikó, Sánta Mária, Tóth Mária, Fugli Gyula és a többiek kiváló teljesítményt nyújtottak. Ebből a kis ízelítőből az is kiderül, hogy Tardoskedden nemcsak sportkedvelő emberek élnek, hanem olyanok is akadnak szép számmal, akik munkaidő után szeretnek táncolni, énekelni, színdarabot játszani, egyszóval szeretnek szórakozni, kikap csolódni. Szívesen hívnának meg A környezet, ahol szótlanul figyeltem az eseményeket, átlagos volt. Egyszerű klubhelyiség, szekrények, könyvek, asztal, egy betűvetítő, a falon ábrák, képek. Persze ami itt történt, korántsem volt szürke, hétköznapi, hanem — mondhatnánk így is — mesés: egy asztal körül gyerekek ültek, akik feszült figyelemmel hallgatták a fehérköpenyes tanító néni nyugodtan, szépen kimondott tszavait. — Gyerekek, el sem hiszitek, hogy milyen szép látvány, a gyűrűs Szaturnusz. Nagyon sokéig, 1977-ig — a felfedezés pillanatáig — naprendszerünkben csak a gyűrűjét ismertük a Szaturnusznak. A mintegy 270 kilométer átmérőjű gyűrű szélességéhez képest nagyon vékony, mindössze 1,4 kilométer... — Tanító nénil A három óriásbolygónak, a Napnak, a Földnek, a Holdnak miért nem keletkezett gyűrűje? S egyáltalán, hogyan is keletkezett egy ilyen gyűrű? Felelet után peregtek a kérdések tovább, de azt a fiúcskát sem nevette ki senki, aki megkérdezte: „Tejből van a tejút, tanító néni?“ Később a szakköri foglalkozás „irodalmi“ része következett. Az űrrel, a naprendszerrel kapcsolatos mondásokat, verseket mondtak el a gyerekek, melyek közben olyan érdekes, gyönyörű szavak, fogalmak is elhangzottak, mint például változó csillag, folyóvölgy, árapály, Kepler-pálya. De szó esett itt például arról is, hogy a történészek, az irodalmárok miért is hozzák kapcsolatba a csillagokkal az Olimpuszt, a mitológia szerinti istenek hegyét. Ugyanis — a monda szerint — aki felmegy az Olimpuszra, az eléri a csillagokat. Szinte csak akkor érzem, hogy két lábbal a földön állok, s nem a tejszínű galakszis messzeségében lebegek, mikor a gyerekek felálltak, s a nem kötelező óra után elhagyták a termet. Amikor kettesben maradtam Jankó Ilonával, a szenei (Senec) magyar tanítási nyelvű alapiskola tanítónőjével, az itt működő csillagászati szakkör vezetőjével — megkérdeztem: vajon mi is a konkrét célja az asztronómiai szakkörnek? — A választ talán azzal kezdeném, hogy nem „csillagászjelöltképző“ szeidegen műkedvelőket is vendégszerepelni, de nem tehetik, mivel a székhelyközségben egyelőre nincs megfelelő kultúrház, s így a vendégművészek fellépése körülményes. — A „hazai“ sikerek után felfigyeltek ránk a község vezetői is — mondotta Sánta Mária. — A szervezet számára kikönyököltünk egy épületet a könyvtár mellett. A fiatalok önzetlen segítsége, tenniakarása abban is megmutatkozott, hogy rendbehozták az épületet. Most már két helyiség áll rendelkezésünkre; az egyikben próbálunk, a másikban pedig ügyes-bajos dolgainkat intézzük. — S ha már itt tartunk, hadd szóljak néhány szót a hat tagú zenekarról is. A hangszereket saját pénzükön vásárolták, de megérte, mert most már ők szolgáltatják a fiatalok számára a zenét. A közelmúltban például a sportszervezet klubtermében alkohol nélküli diszkót szerveztünk a fiatalok részére. De igencsak bosszankodtam, amikor megtudtam, hogy a büfében „titokban“ alkoholt is mérnek. Hiába mondtuk a büfésnek, hogy itt az alkoholnak semmi helye, 14—15 éves gyerekeknek semmi keresnivalójuk nincs az utcán éjjeli tizenkét órakor, félrészege'1. Bízunk abban, hogy a földművesszövetkezet a helyi nemzeti bizottsággal és a társadalmi szervezetek kel való jó együttműködés, a jó kap esolat az eddiginél még jobbon kibontakozik. NAGT TEREZ repe van ezeknek a szervezett összejöveteleknek. Én személy szerint azt szeretném, hogy a gyerekek érdeklődését fölkeltsük valami olyasmi iránt — a mi esetünkben ez az asztronómia — ami a gazdag érzelemvilág, a szocialista gondolkodásmód, az egészséges fantázia, és az emberséges magatartás kialakítását szolgálja. Ezt a célt maguk a gyerekek is erősítik: ugyanis nemcsak a „szögletesen“, számokban gondolkodó gyerekek jönnek el közénk, hanem a humán érdeklődésűek is. Például a kör munkájában részt vevő gyerekek többsége kitűnő rajzoló, amit nem hagyok figyelmen kívül. Rengeteget rajzolunk, persze itt a témát az asztronómia határozza meg. Amint figyeltem a kör munkáját, a gyerekek kérdéseire a magyarázatot, nem volt nehéz megállapítanom: a szakkör vezetője alapos asztronómiai ismeretekkel rendelkezik. Ez a tudásanyag milyen eredetű? Hosszú évek óta foglalkozom asztronómiával. Valamikor, még főiskolás koromban Nitrán Szabadi tanár elvtárs szerettette meg velem az asztronómiát. Itt egy földrajzkör tagja voltam, később, tanulmányaim befejezése után a Galántai (Galanta) Csillagászati Kabinet tagja lettem, melyet a nagy tapasztalatokkal rendelkező Molnár Iván fizikus-csillagász vezet. — Ha jól értesültem, itt állt előszór módjában komolyabb megfigyeléseket végezni: lefényképezte a Hold felszínét, szerencsés véletlen folytán távcsőn láthatta a Jupiter holdjait, a Szaturnusz csodálatos gyűrűjét. Mit jelent ön számára a csillagászat? — Lehet, hogy együgyű a válasz, de mégis azt mondom: talán mindent. Ez adja a kiegyensúlyozottságot, a pedagógusi pályámhoz nélkülözhetetlen nyugalmat, talán azt is, hogy mi, csillagászok az Irodalmat, a kultúrát másként — lehet, több építő fantáziával éljük át, mint általában mások. Férjemmel együtt különböző asztronómiai összejöveteleket látogatunk, előadásokon veszünk részt. Egyszóval: szeretjük a „csillagásztár-' sadalmat“. Az utóbbi időben nagy öröm érte a kis csillagászok házatáját. Egy asztronómiakör, a csillagászattal komolyan foglalkozó ember, emberek számára egy mini-obszervatórium — nagy ajándék. Az illetékesek ugyanis az iskola tetejét „megnyitották az ég felé“, vagyis egy kis csillagvizsgálót rendeztek Itt be kúptetővel, távcsővel, s más tartozékokkal. Stanko Mátyás szervezésében, a Montostroj vállalat, az iskola, a társadalmi munka különböző formáinak segítségével épül a „cslllaglaboratőrlum", ahol a létesítmény teljes elkészülte után komolyabb tudományos munkát végezhetnek majd a kör tagjai. Csillaggyújtásnak neveztem magamban Jankó Unna nemes, magasztos tevékenységét: utat mutatni a szép, az egyetemes kultúra felé — követendő feladat. Ez az igyekezet felsőbb szerveink akarata, óhaja is: alakuljon minél több szakkör, a tudás, művelődés olyan „kisintézménye“, ahol sok-sok ember előtt nyílik meg az új ismeretek, a szép, a követendő emberi magatartás felé 'e^ciő út. КАША GÁBOR MAG GYULA Csömör László A legkitartóbb vámosfalusi színjátszók, akik a jubileumi ünnepségen dicsérő oklevelet kaptak: (jobbról balra) Oláh Ödön — a társulat alapitó tagja, jelenlegi rendezője -— Füzek Lőrinc, Zalka Jenő és Őszinte szóval I
