Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-22 / 20. szám

1982. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES IS A kedvezőtlen Időjárási viszo­nyok következtében a takar­mánynövények fejlődése lelas­sult. így nemcsak a zöldtakarmányo­zás kezdete tolódott el, hanem keve­sebb mennyiségű zöldtömegre Is szá­míthatunk. Ezért minden mezőgazda­sági üzemben a zöldtakarmányokkal Is takarékosan kell gazdálkodni. Napjainkban i—i a belterjes állat­­tenyésztés követelményeinek megfe­lelően, főleg Dél-Szlovákla természeti adottságai között — az állatok tava­szi-nyári takarmányozását túlnyo­móan a szántóföldön termesztett zöldtakarmányok biztosítják. Elsősor­ban az őszi és tavaszi keverékek, a másodvetések, de nem utolsósorban a herefélék. Több gazdaságban súlyos hibát követnek el a herefélők zölden tör­ténő takarmányozásával kapcsolat­ban. Amellett, hogy ezen értékes, nagy fehérjetartalmú takarmánynö­vényt fölöslegesen pazarolják, a téli takarmánykészlet biztosítását Is ve­szélyeztetik. Azokban a gazdaságok­ban, ahol nem veszik figyelembe a herefélék zölden történő takarmá­nyozásának hátrányos ökonómiai vo­natkozásait, előbb-utóbb saját káru­kon tanulják meg a zöldtakarmányo­zás ésszerű módszereit. Ahhoz, hogy az állattenyésztésben elérjük a megkövetelt hasznosságot, tavasztól késő őszig, folyamatos zöld futószalagot kell biztosítanunk. A zöldtakarmányozás Ideje alatt foko-Ésszerű gazdálkodást! zott gondot kell fordítani a takar- máz. Egy hatszáz kilós élősúlyű te­­mányadagok összetételére. Ugyanis a hén tíz literes napi fejésl átlag mel­tápanyagok akkor hasznosulnak ked­vezően, ha a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok aránya az állatok egyes kor- és hasznossági csoportjának megfelel. A takarmánynövények optimális hasznosítása végett Ismernünk kell az állatok anyagcsere-forgalmát. Az állatok szervezetükbe Juttatott zsír-, cukor- és keményítőtöbbletet tarta­lékanyag formájában raktározzák el a szövetekben. A nitrogéntartalmú anyagokból csak annyit használnak fel, amennyi az adott hasznossághoz vagy a növekedéshez feltétlenül szükséges. A kihasználatlan nitrogén­­tartalmú anyagoknak egy része a vizelettel távozik el a szervezetből, bizonyos része pedig nitrogénmentes anyaggá m zsírrá, keményítővé, cu­korrá alakul át. így az állatok az értékes fehérjéknek egy részét a lényegesen olcsóbb cukor vagy ke­ményítő formájában hasznosítják. De nézzük meg -közelebbről, hogyan Is alakul a helyzet, ha a nyár folyamán zöldtakarmányként csupán a lucernát hasznosítjuk. Egy kiló zöldlucerna 24 gramm száraz­anyagot, 10 gramm keményítőt és 28 gramm emészthető fehérjét tártál* lett naponta hozzávetőlegesen 850 gramm emészthető fehérjét Igényel. Az állatnak a Jólakottság érzése ki­váltásához 55 kiló zöldlucernát kell adagolni naponta. Ez a mennyiség mintegy 1450 gramm emészthető fe­hérjét tartalmaz. Ez hatszáz gram­mal több, mint amennyire» az állatnak szüksége van. Tehát száz tehénre számítva naponta legalább hatvan kiló emészthető fehérje vész kárba. Értéke szerény becslés mellett Is több mint hatszáz koronát tesz ki. Száznapos Idény alatt több mint 62 ezer korona értékű takarmányt po­csékolunk el. Az sem sokat változ­tat a helyzeten, ha három-négy kiló takarmányszalmát keverünk a zöld­lucernához. A fehérjepazarlás megakadályozása érdekében a zöldtakarmányokkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy a herefé­lék zöldetetésére ne kerüljön sor. A zöld futószalagot úgy állítsuk össze, hogy a nagy keményftőértökű és fe­hérjékben gazdag takarmánynövé­nyek egyaránt képviselve legyenek benne. A célszerűen kialakított zöld futószalag lehetővé teszi, hogy a he­reféléket a téli takarmánykészletben tartalékoljuk. K. Molnár Ferenc 3aráti országok termelési 1Zpúsžfalafňí TUDOMÁNYOS KUTATÁS Belorusszia mezőgazdasága komoly tudományos háttérre támaszkodik: 16 tudományos kutatóintézetre és kísérleti állomásra. A belorusz tudósok a legkülönbözőbb területeken dolgoznak. Mivel a köztársaságban a me­zőgazdaság az állattenyésztésre szakosodott, nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a takarmánytermesztésnek. Nagy területeken termesztik a pil­langósokat, elsősorban a helyi adottságok mellett Jól fejlődő lóherét és lucernát. Kidolgozták a trágyázás új módszereit. Mindez lehetővé tette a takarmánykultúrák terméshozamának növelését. Az Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézetben meghatározták a kü­lönféle fejlődési szakaszban levő állatok táplálkozási normáit, kidolgoz­ták a takarmányok elkészítésének, tárolásának és minőségi értékelésének új módszereit. így a pillangósokból és gabonafélékből álló keverék táro­lásakor a táplálóanyag-veszteség lényegesen csökkent. Érdekes a szal­mának a takarmányként való felhasználására kidolgozott új eljárás. Nagy figyelmet fordítanak a kutatóintézetben a kiváló állatfajták ki­­tenyésztésére. Ilyen például a fekete-tarka szarvasmarha egyik változata, amelynek tejhozama 6—8 ezer kilogramm évente. Kidolgoztak olyan juhszelekciós eljárásokat és módszereket, amelyek eredményeképpen a fiatal egyedek átlagosan napi 200—250 gramm súly­gyarapodást értek el. Kitenyésztettek egy olyan nagy hozamú fajtát, amely nyíráskor 6,3 kilogramm gyapjút ad juhonként. Sokat ígér az új fekete-tarka és a nagy testű fehér sertésfajta. Az állatok 180 nap alatt 100 kilogrammot híznak úgy, hogy a súlygyarapodásra fordított takar­mány mennyisége kevesebb, mint korábban. Ezek a fajták teszik ki az állomány több mint 60 százalékát. A paradicsom a sok csapadék és a meleg hiánya miatt Belorussziá­ban rosszul fejlődik. De kidolgoztak egy olyan hatalmas méretű, mozgat­ható fóliaalagutas paradicsomtermesztési technológiát, amely megoldotta ezt a problémát. (M. M.) , i in ■—— ——i——a Segítik a lemaradozó üzemeket A Magyar Népköztársaságban az Idén elsősorban azokat a termelő­­szövetkezeteket segítik, amelyek ked­vezőtlen feltételek között gazdálkod­nak. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy növelik a gabonafélék, a kuko­rica és a hüvelyesek, illetve a mar­hahús felvásárlási árát. A Jövőben a korábbi évek tapasztalataival el­lentétben a segítségnyújtás nem a gazdasági eredményekhez Igazodik, hanem minden esetben a talajgazdál­kodás minőségéből Indul kl. Az 1981- es esztendő eredményeinek elemzése megmutatta, hogy vannak olyan ter­melőszövetkezetek, amelyek gazdál­kodása nem éri el az átlagos szin­tet. Gyakran a , gépekkel való ellá­tottságuk sem megfelelő. Néhány ter­melőszövetkezetben 40 százalékkal kevesebb gép áll rendelkezésre, s a szakemberek száma sem kielégítő. Ezért a segítségnyújtás egyik fontos részét a fiatal szakemberek, szako­sított dolgozók nevelése fogja képez­ni. A lemaradozó szövetkezetek hely­zetének Javításához az élenjáró ter­melőszövetkezetekkel történő együtt­működés különféle formál Is hozzá­járulnak, olyan formában, hogy a közös munkát anyagilag is érdekeltté teszik. (HIZ) gyakorlati alkalmazása mély Is dolgozik, a hanyagul vég­zett munkának elvész a konkrét felelőse. Az idei évtől kezdve az alapjutal­mat két részre bontottuk. Az első, az alapjutalom nyolcvan százalékáig terjedő része a munka mennyiségé­től, a hátralevő húsz százaléka pe­dig a munka minőségétől, esetleg az alapeszközök hatékony kihasz­nálásától függ. A növénytermesztés­ben például a Jutalom teljes ösz­­szegét csak annak a traktorosnak fizetjük kl, aki teljesítette a gép ki­használásának tervét, eleget tett az egyes munkák minőségi követelmé­nyeinek, s nem lépte túl a megsza­bott üzemanyagkeretet. Az állatte­nyésztésben a fejők esetében a Juta­lom 80 százaléka a kifejt te] meny­­nylségétől, tíz százaléka az első mi­nőségi osztályú tej elérésétől, öt szá­zaléka az erőtakarmányok fogyasz­tási normájának betartásától, hátra* levő öt százaléka pedig a tehenek és az Istálló tisztaságától függ. Ez a Jutalmazási rendszer vala­­menyi dolgozót a becsülettel végzett, alkotó munkára serkenti. Mindenki érdem szerinti Jutalmazásban része­sül. A hanyagul végzett munkát nem lehet elkendőzni. Az eredményprémiumokat az időn is hasonló elvek szerint fizetjük kl a dolgozóknak, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy az egyén munká­ja az eddiginél Jobban érvényesül a termelési folyamatban. A döntő Je­lentőségű Idénymunkák során Ideig­lenes önelszámolási komplex gépesí­tési csoportokat létesítünk, az Idén első ízben a takarmányok begyűjté­sében, tárolásában és tartósításában is. Ezáltal az állattenyésztés szük­séglete és a rendelkezésre éllő ta­karmányforrások közötti aránytalan­ságok megszűntetésére törekszünk. A gépesítő csoportok fő feladata lesz, hogy megszabott határidőben és költségekkel gyűjtsék be és tá­rolják a tömegtakarmányokat, a be­takarítási veszteségek minimálisra való csökkentése és a maximális beltartalml érték elérése mellett. Az a véleményünk, hogy napjaink­ban, amikor az élelmiszerekkel való önellátottség elérése stratégiai Jelle­gű kérdéssé vált, s előtérbe került az Irányitól munka hatékonyságának növelése valamennyi mezőgazdasági üzemben, a kitűzött célok elérése érdekében felbecsülhetetlen segítő eszközzé válhat a komplex módon értelmezett és célszerűen alkalma­zott belüzeml önelszámolás. Hiszen ezen Irányítási módszer révén ér­vényesül a legjobban az az alapelv, miszerint: „ahogy ma dolgozunk, úgy élűnk holnap“. Plsch I. ászló agrármérnök, a somorjal Kék Duna Efsz elnöke FEJLŐDÉSE: A SZÖVETKEZET GAZDASÄGI EREDMÉNYEINEK Mutatók 1971—75 1976 1977 1978 1979 1980 1981 egy ha-ra eső mezőgazdasági nyerstermelés 14 D06 13 733 11 965 16 848 18 856 25 837 27 27B egy ha-ra eső árutermelés 11 397 12 442 14 424 14 345 19 809 22 403 24 019 egy dolgozóra eső teljesítmények* ben kifejezett munkatermelékenység 90 365 94 489 119 249 122 995 124 101 142 998 143 592 egy állandó dolgozó átlagos évi jutalma 25 057 29 384 29 811 20 989 31000 91 952 31924 egy ha-ra eső tiszta nyereség 3 019 1 565 3 207 3 902 4159 5190 4 555 A lucerna hozamát és minőségét legnagyobb mértékben a begyűjtés Időpontjának optimális megválasztása határozza meg. Fotó: —blm й takarmánynövények begyűjtéséről Az évelő takarmánynövények nagy hektfirhozamának s kedvező beltar­­talml értékének elérése — az elvárt ökonómiai mutatók figyelembevételé­vel i— szigorú agrotechnikai és tech­nológiai fegyelmet követel. A sikeres termelésüket biztosító alapvető agro­technikai intézkedések közé tartozik a növényzet kihasználásának szerve­zése. Ezalatt a kaszálások számának és Időpontjának meghatározását ért­jük. A növényzet kihasználási mód­ja, vagyis szervezése nemcsak a ta­karmányok minőségét, hanem a ter­més nagyságát, a növényzet állapo­tát, tartósságát, de nem utolsósorban a termelés gazdaságosságát is befo­lyásolja. A szakirodalom általában az „opti­mális időpontban“ történő begyűjtést javasolja. Ez a meghatározás igen tág fogalom, s nem nyújt pontosabb információkat a begyűjtés biológiai, ökonómiai, irányító-szervezési vonat­kozású kérdéseiről. Az évelő takarmánynövények be­gyűjtésével kapcsolatban azt az alapelvet kell szem előtt tartani, hogy a takarmányok beltartalml ér­téke és ízletessége sokkal kedvezőbb, ha a növényzetet Inkább valamivel korábban, mint fejlődésük későbbi időpontjában kaszáljuk. A mai tech­nológiával lényegesen jobb minőségű és ízletesebb szilázst és szenázst ké­szíthetünk, ha a növényt néhány na­pig tovább hagyjuk gyökéren, mint a zöldtakarmányozás esetében. Ezt az időbeni különbséget a begyűjtés időtervének kidolgozásakor is figye­lembe kell venni. Az állatok tudományosan megala­pozott takarmányozásában igen fon­tos a takarmánynövények energia­koncentrációjának értékelése. A szar­vasmarhák számára készített tömeg­takarmány egy kilogramm száraz­anyagának legalább ötszáz energia­­egységet kell tartalmaznia. Ennél magasabb koncentráció Is kívánatos, mert lehetővé teszi ereőtakarmányok megtakarítását. A tömegtakarmányok beltartalml értékének ugyancsak fontos mutatója as emészthetőség. Célszerű, ha ez egyenlő arányban van as állatok hasznosságával. Minél nagyobb a te­henek tejhasznossága, annál nagyobb mennyiségű könnyen emészthető tö­megtakarmányt igényelnek. Termé­szeti adottságaink között a takar­mánynövények emészthetőségének nem volna szabad hatvan százalék alá csökkennie. A kaszálás késésével a növényzet öregszik, s ezáltal a ta­karmány energiakoncentrációja és emészthetősége fokozatosan csökken. Az évelő takarmánynövények és a gyepnövények begyűjtésének időpont­ja az összes agrotechnikai Intézke­dések közül a legnagyobb mértékben befolyásolja a növényzet emészthető proteintartalmát. Nem kívánatos, ha a szarvasmarhák számára szánt friss zöldtakarmány szárazanyagában az emészthető proteintartalom 8,5 szá­zalék alá csökken. A tömegtakarmányok szárazanyag­tartalma ugyancsak fontos mutató. Alapvető követelmény, hogy a zöld­takarmány szárazanyag-tartalma ti­zenöt százaléknál ne legyen alacso­nyabb. A növényzet öregedésével a szárazanyag-tartalom növekszik. Igaz, ezáltal az évelő takarmánynövények könnyebben szilázsolhatók, szárítá­suk gyorsabb és olcsóbb, azonban egyidejűleg romlik beltartalml érté­kük, az energiakoncentráció és az emészthető proteintartalom csökke­nése révén. Ezért az évelő takar­mánynövények begyűjtésének idő­pontját nem lehet csupán ennek a mutatónak alárendelni. Az egyes évelő takarmánynövé­nyek begyűjtésének optimális idő­pontja aránylag rövid Ideig tart, ezért a nagyüzemi termelésben lehe­tetlen teljes mértékben betartani az optimális határidőt, a munkaerő­­probléjnákra és a gépi eszközök hiányára való tekintettel. De min­denképpen úgy kell intézkedni, hogy a takarmánynövények kaszálása s be­gyűjtése hét tíz napnál ne tartson tovább. Ezt a követelményt az évelő takarmánynövények és gyepnövények faj- és fajtaválasztékának meghatá­rozásakor, a szükséges gépsorok biz­tosításakor, a munkaszervezésnél és a jutalmazási rendszer kidolgo­zásakor is figyelembe kell venni. A begyűjtési munkálatok megfelelő szervezésére a lucerna, valamint a lucernafüvek különösképpen érzéke­nyek. A kaszálások számának és időpontjának helyes meghatározásá­tól nemcsak a takarmány minősége, hanem a termés nagysága és a ter­melés gazdaságossága is függ. Kísér­leti eredményeink Igazolják, hogy természeti adottságaink között a lu­cerna hozamának alakulását a leg­nagyobb mértékben a begyűjtés szer­vezése befolyásolja. A kaszálások szántának és időpontjának meghatá­rozásakor abból a tényből kell kiin­dulni, hogy a lucerna gyökérzete a tenyészidő végén elegendő mennyisé­gű tartalékanyagot tartalmazzon. Ez úgy érhető el, ha legalább 60—70 napot biztosítunk a növényzet fejlő­désére ax utolsó előtti és az utolsó kaszálás között. A hasznosítás első évében igen fontos tényező az első kaszálás időpontjának helyes megha­tározása. A hét tíz nappal később végzett első kaszálás igen kedvezően befolyásolja a termés alakulását, nemcsak az első, hanem a hasznosí­tás további éveiben is. A begyűjtést úgy kell szervezni, hogy az első ka­szálást a hasznosítás harmadik évé­ben levő lucernával kezdjük, majd a kétéves lucernával folytatjuk. Utol­jára hagyjuk az egyéves növényzet kaszálását. A lucerna a talajadottságokra Is nagyon érzékenyen reagál. Minél jobb körülmények között termeszt­jük, annál kevésbé érzékeny a be­gyűjtés szervezésére. Ezért elsősor­ban a kedvezőtlenebb adottságú ta­lajokon termesztett lucerna biológiai igényeire jobban oda kell figyelni. Az eddigi tapasztalatok szerint a lucerna kihasználásának alábbi szer­vezési módját javasoljuk: # a lucerna termesztésének első évében jobb talajokon négy, gyen­gébb talajokon csupán három ka­szálást végezzünk; • a második évben Jó talajokon négyszer, öntözött körülmények között ötször kaszáljuk a lucer­nát; ф a harmadik évben, mivel az utol­só hasznosítási évről van szó, nem szükséges szigorúan betar­tani a kaszálások időpontját. Ha a lucerna felszántása után őszi gabonát vetünk, akkor a kaszálást úgy ütemezzük be, hogy a lucer­nás feltörését legalább harmino nappal a vetés előtt elvégezhes­sük. Ez annyit jelent, hogy a lucernát aguszuts elején be kell gyűjteni. A szántóföldi gyepnövények eseté­ben — főleg ha ezeket öntözött kö­rülmények között termesztjük — a termés begyűjtésének szervezésekor figyelembe kell venni a növényzet biológiai Igényelt is. Ez igen fontos, fóleg a növényzet tartóssága szem­pontjából. Minél gyakrabban kaszál­juk a gyepet, annál nagyobb szük­ség van arra, hogy legalább egy kaszálást — legelőnyösebb, ha a te­nyészidő második felében — teljes virágzás idején végezzünk el. Ezál­tal a gyökérzet megerősödik, s több tartalékanyagot halmozhat fel a to­vábbi fejlődéshez. Ezt az Intézke­dést feltétlenül be kell tartani annak ellenére, hogy bizonyos mértékben romlik a takarmány minősége. A felsorolt alapelvek betartásával elegendő mennyiségű, s kiváló minő­ségű tömegtakarmányt nyerhetünk. Ésszerű takarmányozással a téli és a nyári időszakban egyaránt a nyolc literes napi fejésl átlagot biztosít­hatjuk. Emellett jelentős mennyiségű erőtakarmányt takaríthatunk meg. MICHAL SANTA mérnök, a bratislaval Ontözógazdaságl Kutatóintézet dolgozója >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom