Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-01 / 17. szám
1982. május 1. SZABAD FÖLDMŰVES 7 ! r'*4» Ez ősrégi dalát látssza a május. Csillan egy Ja. Ah, tükör cseréple. Az ismert arcokat felismered-e tört üvegén? Rajzó méhek zümmögő ütemére tűntek az éjbe, elvéreztek a szépség mezején. Merész homlok feszül az árnak. És éjszaka, éj. Sötétség óceánja. A hold fáradt hajója kikötőre nem lel. Fedélzetén, emlékszel-e, költő, menekültek csapatára, kik kínpadról jöttek Ide? Dalol a május Ki sejti a tél gyötrelmeit az üde virágban? A sorrá érő szavak fájdalma ilyen. Szorongó szirmok ritmusát ki sejti gyümölcsben, szárban? Bájuk már elhullt, elmúlt jeltelen. Messzi és hasztalan utazásra. Ez ősrégi dalát játssza a május. CSONTOS VILMOS: Békét a világnak Aki sose várt, azé is lettél, Annak is hoztál színt és tllatot. Akit a porba temetve leltél, S azt hittük róla, hogy már rég halott: Fénnyel locsoltad, karodba vetted, Egy új életre felélesztetted. Aki sose várt, azé is lettél. De tiszta szívvel csak az szerethet, Akit száz csatán végigvezettél, Aki vérével pirosra festett, S aki zászlódat magasra tartva Menetel hőshöz illőn, alatta. ó, én is érzem; ha te nem jönnél Fénnyel, illattal, szépséggel tlelve, Az élet számomra minden télnél Zordabb, sivárabb, hidegebb lenne. És dideregve, jajdulva, nyögve Esnék a kihűlt, fekete rögre. E. BOLESLAV LUKÄC: Május Nemi Békét a világnakI Pusztulj, cudar vihar, vadult bálványok, fegyvert egymásra fogjatokl Csak zúgjon a lázadt vér, a mérgezett ricsajI Kényetekért mi hulljunk, mi fizessünk adót? Nemi Békét a világnakl Ott kinn hekatombákat aranyborjú oltárán készítenek sokan, esőben yperit száll, bombák a fénybe vágnak... Talán öldöklés, éhség, dögvész vad kora van? Nem! Békét e világnakl A kínok keresztfáján eleget szenvedett már, leványadt, megfogyott, oldalaiba döftek, s most pokol vasvilláján urak patája elé löknétek, gyilkosok? Nemi Békét e világnakI Hűs gyanta csillapítja nyugtató balzsamával fájdalmak kínjait, és újra talpon áll már, lát, hall, lélegzik újra, és félénk ámulással éled, eszmélkedik. Nemi Békét e világnakl Nap, szépítsd sugarasra, mit orkán elcsúfított, mi romlásban fogant, ragyogl fel, szép szivárvány, röppeni a kék magasba, a magvető hadd vessen, s hadd szálljon a galamb. Aminap egészen véletlenül csöppentem be a nádszegi (Trstice) alapiskolába. Akkor, amikor meghallottam, hogy az Iskola bábcsoportja az idei kerületi versenyen sikeresen szerepelt, azonnal felkerestem a csoport tagjait. A gyerekekkel ez alkalommal nem volt szerencsém találkozni. Nem ültek iskolapadban, sem a klubhelyiségben ►— ahol egyébként pórbálnl szoktak —, hanem kint a szabadban töltötték a szép tavaszi délutánt. A sok próba után megpihennek, hogy ezután újult erővel készülhes senek az országos döntőre. Takács Éva csapatvezetővel, aki egyben a kis egyílttes életre hívója és irányítója, beültünk a kis helyiségbe a bábuk „birodalmába“. Amikor megkérdeztem tőle, mikor és hogyan állt öszsze a csoport, honnan jött az az ötlet, hogy bábjátszással foglalkozzon, hogy a játék szeretetére nevelje a gyerekeket, szerényen azt válaszolta, hogy a saját iskolájából hozta magával. Takács £va a lévai pedagógiai középiskolában ismerkedett meg a bábjátszással, a játszás technikájával, a bábuk készítésével. Amikor a nádszegl Iskolába került mint pionírvezető, kötelességének érezte, hogy a gyerekeknek megtanítson valamit. Ekkor támadt az az ötlete, hogy bábcsoportot alakit. — Nem volt nehéz összehozni a csoportot — mondta —, a gyerekek örömmel jelentkeztek. Az Iskola vezetőségének sem volt ellene kifogó1 sa. S megpróbáltam egyedül, Illetve a gyerekekkel közösen dolgozni. A próbákon néha annyi ötlettel álltak eló, hogy alig győztük beépíteni a műsorba. Kezdetben kisebb műsorral léptünk fel itt az iskolában és az óvodában. A műsorhoz a bábukat a gyerekek maguk készítették. Az én feladatom tulajdonképpen a színpadra állítás, a dramatizálás volt, mert bármilyen szövegkönyvhöz is nyúltam, úgy éreztem, hogy eredetiben nem tudjuk színpadra vinni a mesejátékot. S amikor elkészült a darab, rendszeresen próbáltunk, fellépések előtt természetesen gyakrabban. A csoport első Igazi fellépése 1977-ben volt, a Bumfordi című mesejátékot mutattuk be. Nagy volt a meglepetés, amikor műsorszámunk közönségsikert aratott, s megkaptuk az első elismerő oklevelet. A szakemberek biztatására tovább gyakoroltunk, részt vettünk a Dunamenti Tavasz országos vetélkedőn, de helyezést nem értünk el. Ezután hallgattunk, de nem sokáig. A Kíváncsi kis elefánt című játékkal újból kísérleteztünk. Ezt követte a Vásári kavalkád című. Mind a két műsorszám tetszett a közönségnek. Az utóbbit Tóth Elemér, a Tábortűz szerkesztője is megtekintette, s nagyon tetszett neki a műsor. Ekkor beszélgettünk arról, hogy mi legyen a csoport neve. ö mondta: „Olyan ez a csoport akár egy parázs, hol kialszik, hol meg fellobog, az együttes neve legyen Parázs.“ Azóta e név alatt szerepelünk. S lám milyen igaza volt Tóth Elemérnek, s milyen hatása volt a biztató szónak. A Parázs nem aludt ki, hanem lángra lobbant. A Parázs tagjai mindjárt az idei tanév elején szorgalmas munkához láttak. — Ekkor már segítőtársam is akadt Dusza Lívia óvónő személyében. Ketten kiválasztottuk a darabot. Zelk Zoltán Négy vándor című versét dolgoztuk fel. A pártás bábukat közösen a gyerekekkel készítettük. Ez a mesejáték az év négy évszakát — tavasz, nyár, ősz tél — mutatja be. Szőcs Tímea, a Tavasz megszemélyesítője, Perina Éva, a Tél, Sárkány Gyöngyi, az ősz és Gútai Stefánia, a Nyár megformálója, meg a többiek mind, mind megérdemlik a biztatást, a dicséretet. Hiszen a Gütán (Kolárovo) megrendezett kerületi verseny második kategóriájában második helyezéssel térhetett haza a kis csapat. A Parázs, a Négy vándor című mesejáték előadásával nemcsak Gútán, hanem Diószegen (Sládkovičovo), Deákin (Deakovce) Is bemutatkozott. S hogy közönségsikerük volt, azt mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy a közeljövőben további más iskolákban és óvodákban vendégszerepeinek, s bemutatják műsorukat. S reméljük, hogy ez nem volt a Parázs bábcsoport utolsó sikere. NAGY TEREZ A tavasz, nyár, ősz, tál Takács Éva pionírvezető Fotó: —íta—. Mák Ildikó 1954-ben született Rozsnyón (Rožňava). Közvetlenül az érettségi után jelentkezett a színháznál. Még most is úgy kezeljük mi Idősebb színészek, mintha a lányunk vagy unokánk lenne. Sok beceneve van, kevesen szólítják őt Ildikónak, vagy Ildinek, inkább Mákoskának, Mákodnak vagy Makovlcskának, mert amikor felvételre jelentkezett, való ban olyan volt, mint egy ragyogó, aprócska mákszem. Eredetileg tornatanárnő akart lenni, mivel a legjobb tornász volt az osztályban, s a tanárai biztatták is. De Ildikó sokat szereptelt az iskolai színdarabokban, ezért ismerősei azt javasolták neki, hogy próbálja meg a színészetet Mák Ildikó megpróbálta. Ahogy megjelent a felvételi bizottság előtt, mindenkinek mosolyogni támadt kedve. Képzeljenek el egy kis és molett bár kisportolt fekete kislányt, rövidre nyírt fekete hajjal, ragyogó szemekkel és gödröcskékkel az arcán, amint kipirulva az izgalomtól, felmegy a színpadra és várakozóan megáll a reflektorfényben. Mozgása jó volt: rugalmas, kecses, csinos Is volt, csak volt egy alapvető hibája: a palócos tájszólás. Erősen á-val ejtette az а-t és zengzetes palóc nyelvjárással húzta a szavak végét. Ez azonban csak akkor nagy baj, ha már nem lehet rajta segíteni, de nála megvolt a remény, hogy ezt ki lehet belőle nevelni. Hisz a színháznál valamennyien tájszólással beszéltünk eleinte. Voltak köztünk csallóköziek, Garam mentiek, Nyitra-m ellöklek, gömöriek és olyanok is, akik a kelet-szlovákiai, zempléni nyelvjárást beszélték. Node az évek folyamán, saját akarattal és képzett nyelvtanárok segítségével, elhagyta a tájszólást. Ami megmaradt, az nem zavaró, sőt egy kis egyéni ízt visz a színész beszédébe. Emlékezzünk csak, milyen ízes erdélyi kiejtéssel beszélt Tompa Sándor, Bihary József, vagy énekelt Palló Imre és Sárdy János. Ildikó is tudta, hogy az erős palóc beszédet el kell hagynia. S ez nagyjából sikerült is neki. Mikor utoljára játszottam vele (tavaly), már csak egy kis, amolyan kopogósságát éreztem dikciójának, s a tájszólása már alig figyelhető meg. 1973-ban a Menyasszonyban nyúlfarknyi fiúszerep>et kapott. Ű játszotta Rozsár Jóska mellett a ministránsgyereket. A színésznek bizony abba is bele kell nyugodnia, ha kevés szövegű, vagy egyáltalán néma szerepet kap. Így kapta meg a Svejkben a Zaki kutya szerepét. Ebben a szerepben már lehetett látni, hogy van Mákocskának fantáziája, lesz belőle valami, ahogy mondani szokták. Ezután a színház áthelyezte őt Kassára a Tháliához. Itt pár komoly szerepe volt, tehetségére felfigyelt a kritika is. Például a Vitéz lélekben. A Tháliánál nagyon igyekezett. Csaknem minden darabban játszott, mostoha körülmények közt járt tájolni. Hisz, amikor megalakult a Thálla színpad, nekik kevés jól felszerelt kultúrház jutott. Mákoska jó Iskolát járt ki a Tháliánál. Amikor visszakerült Komáromba már nagyobb szerepet kapott a Légy jé mindhaláligban s a Cigányban. Azután 6 is megkapta élete első főszerepét Goldoni Hazugjában, ahol Balazoni doktor egyik kikapós lányát játszotta, nagy sikerrel. Utoljára a Szent Péter esernyőjében játszott, méghozzá főszereidet, ö volt hugocskám, Bélyi Veronika, s amikor az erdei jelenetben összetalálkozunk és nyakamba borult, hát úgy öleltem őt át valóban, mint a kis húgomat, s olyan szeretettel csókoltam meg, mint akit újra megtaláltam. Szívből örültem sikerének. Ezután Mákoska egy nagyon szép, de civil szerepet vállalt magára. Férjhez ment, feleség lett és kismama. Az új évadban újra Játszik. Amikor legutóbb találkoztunk Komáromban, lelkesen mesélte el terveit. Kívánom, hogy váljanak valóra! SIPOSS ERNŐ Tavasz Kis-Duna mentén Foto: - Kalita -Májusi csokor JÄN KOSTRA:
