Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-01 / 17. szám

1982. május 1. SZABAD FObDMÜVES 3 A külkereskedelem tükrében Ä Szovjetunió tavaly 109 milliárd 700 millió rubel értékű kül­kereskedelmi forgalmat bonyolított le az előző évi 94 milllárdhoz képest. Jelentősen növekedett a szocialista országokkal lebonyolí­tott kereskedelme. Az árucsere-forgalom értéke elérte az 58 mil­liárd rubelt, ahhoz képest, hogy az előző évben csak valamelyest lépte tűi az 50 milliárd rubelt. A fejlett tőkés országokkal a Szov­jetunió a korábbi 35 milliárd 360 millió rubeles forgalmat bonyo­lított le; a fejlődő országokkal az árucsere 11 milliárd 960 millió­ról 16 milliárd 400 millió rubelre emelkedett. A szocialista országok közül a Szovjetunió legnagyobb partnere továbbra is az NDK, majd Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgá­ria következik. Csökkent a Szovjetunió árucsere-forgalma Kínával: az 1980. évi 316 millió 600 ezer rubellel szemben 1981-ben 176 millió 800 ezer rubelt tett ki. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelemben hatmil­­liárd rubel értékű forgalommal az első helyen továbbra is az NSZK áll, ennél jóval nagyobb arányú növekedéssel változatlanul Finnország a második, majd Franciaország, Olaszország és Japán következik. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban mind az import, mind az export nőtt. Az összforgalom 1981-ben 1 billió 845 mil­liárd rubelt tett ki. Nagy-Britanniával viszont csökkent a kereske­delmi forgalom. A fejlődő országok csoportjában az 1980-as lista­vezető India helyét Argentína vette át. Ösztönzik a háztájit Szovjet értékelések szerint az ország számos körzetében nagy erőfeszítések történtek a háztáji és kisegítő gazdaságok fejleszté­sét előirányzó újabb párt- és kor­mányhatározatok végrehajtására. Sok kolhoz és szovhoz megfele­lően kihasználta az új rendelke­zések kínálta lehetőségeket, s e­­zek már most kezdeti eredmé­nyekről számolhatnak be. Így pél­dául arról, hogy megindult a szerződéskötés a háztáji hizlalás­ra. E szerződések értelmében a mezőgazdasági nagyüzemek egye­bek között segítik a háztáji állat­tartás feltételeinek megteremtését, s gondoskodnak a felvásárlás megszervezéséről is. Az új rendelkezések a szovjet társadalom széles rétegeit érintik. A kimutatások szerint ugyanis mintegy 40 millió családnak van háztáji és kisegítő földterülete. E gazdaságok többsége ugyan nem termel piacra, de összessé­gükben mégis jelentős részt vál­lalnak a lakosság áruellátásában. Elegendő arra utalni, hogy e gaz­daságokból került ki a hústerme­lés 31, a tojás 32, a tej 30, a zöldség 35 és a káposzta 64 szá­zaléka. Ezek az adatok egyértel­műen alátámaszthatják annak a hivatalos értékelésnek a megala­pozottságát, hogy a gazdaságok az élelmiszer-termelés nélkülözhe­tetlen kiegészítő elemét, az agrár­ipari komplexum szerves részét alkotják. S ahol a helyi szervek követke­zetesen érvényesítik e szemponto­kat, az eredmények nem marad­nak el. A szovjet sajtó követendő példaként említette az ogyesszai és Ívovi terület sikereit. Az ogyesszai területen a háztáji gaz­daságok nyolcezer tonna húst ter­meltek szerződéses alapon, a Ívovi területen pedig 45 ezer hizlalási szerződést kötöttek a kolhozok és a szovhozok. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a háztáji állattar­tásban még nagyok a kihasználat­lan tartalékok. Az Ekonomicsesz* kaja Gazeta szaklap szerint a háztáji és kisegítő gazdaságok csaknem egyharmadában egyálta­lán nincs haszonállat, s például szarvasmarhát csupán 55 száza­lékukban találni. E jelenséget több okkal magyarázzák, például azzal Is, hogy a fiatalok egy ré­sze nem szívesen vállalja a ház­táji állattartással járó vesződsé­­geket. A lap szerint több vidéken „pszichológiai akadályai“ is van­­nak a kisüzemi termelés fellendí­tésének. Ebből a szemszögből a­­lighanem általános érvénvűeknek tekinthetők a rosztovi terület ta­pasztalatai. Legutóbb ugyanis itt figyeltek fel a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői személyes példamutatásának kimagasló je­lentőségére. Az történt ugyanis, hogy a kolhozok vezetői megle­petéssel tapasztalták: a tagság az igen előnyös feltételek ellenére sem vállalkozik szerződéses hiz­lalásra. E helyzet azonban egy csapásra megváltozott, amikor a kolhoz összes vezetője maga is szerződést kötött. Példájuk nyo­mán kivétel nélkül minden kol­hoztag jelentkezett szerződéses ál­lattartásra. Ilyen példára szükség lesz még egy ideig. Ugyanis a statisztikai adatok tanúsága szerint egyes vi­dékeken, a nem feketeföldi öve­zetben Is, a háztáji gazdaságok­ban tenyésztett haszonállatok szá­ma egyelőre nem növekszik, sőt bizonyos helyeken csökken. A saj­tó erélyesen bírálja ezt a jelen­séget, s rámutat, hogy e helyzet­be a helyi állami és gazdasági szervek semmiképpen sem nyu­godhatnak bele. REAGAN NULLA-MEGOLDÁSA Amerikai részről minduntalan kitérnek az európai lesze­relési kérdések megvitatása elől, s a Szovjetunió egyoldalú leszerelését követelik, amit Washington „nulla-megoldásnak“ nevez. (M. Abramov rajza) Oj szovjet űrállomás kering a Föld körül, a műit héten útnak indították a Szaljut 7. tudományos űrállomást. Pályájának legtávolabbi pontja jelen­leg 278, legközelebbi pontja 219 kilo­méterre van a Föld felszinétőL Egy Föld körüli fordnlatot 89,2 perc alatt tesz meg, pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 51,6 fok. A hivatalos közlemény szerint az új űrállomás pályára állításának cél­ja annak a kutatási programnak a folytatása, amelyet a tudomány és a népgazdaság hasznára végeznek a szovjet tudományos űrkomplexumo­kon. Kipróbálnak több, új, korszerű­sített műszert, berendezést és rend­szert is. Az egyelőre személyzet nél­kül működő űrállomást a földi irá­nyító központ a Szovjetunió terüle­tén levő, követő állomások, valamint az Atlanti-óceánon hajózó Szergej Koroljov kutatóhajó segítségével irá­nyítja. Az új szovjet űrállomás, a Szal­jut 7. az első jelentések szerint jól működik. Huzamosabb időn át kü­lönféle próbáknak vetik alá, hogy meggyőződjenek róla, minden beren­dezése rendben működik-e. Csak az­után kerülhet sor arra, hogy űrhajó­sok vegyék birtokukba a szovjet űr­kutatás új laboratóriumát. Ha a Szaljut 7. beválik, ez lesz majd az otthona a júniusra tervezett szovjet —francia közös űrexpedíciónak is. Am készenlétben áll az „űrveterán“ — a Szaljut 6. űrállomás — is, amely változatlanul használhatőan kering a Föld körül, jelenleg egy nagymé­retű mesterséges holddal összekap­csolva. A közös űrexpedíció tagjai bármelyik űrállomáson dolgozhatnak majd. A Szaljut 7. rajijának érdekes vo­nása, hogy az űrállomás-program kezdetének 11. évfordulóján bocsá­tották fel. A Szaljut 7-ről még nem közöltek adatokat, de ismeretes, hogy elkészí­tésénél felhasználták nemcsak a Szaljut 6. üzemeltetésének több mint négyéves tapasztalatait, hanem az eddigi lakott űrállomások működésé­nek egyéb tapasztalatait is. A szovjet kozmikus program irá­nyítói azt hangoztatták, hogy a Föld körül állandó pályán keringő kozmi­kus kutatólaboratóriumra változatla­nul nagy jövő vár, és felhasználása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a tudo­mány és a népgazdaság egyaránt gyarapodjék a világűrből nyert ada­tokkal. Tanácskozott a KGST Végrehajtó Bizottsága A múlt héten Moszkvában két* napos tanácskozást folytatott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának Végrehajtó Bizottsága. 103. ülésén Marjai József magyar miniszterelnök-helyettes elnökölt. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, miniszterelnök-helyőt­­tesek vettek részt. Hazánkat' Rh­­dolf Rohlídek miniszterelnök-he­lyettes képviselte. Az ülés egyik legfontosabb fel­adata a KGST júniusi budapesti XXXVI. ülsészakának előkészítése volt, így a végrehajtó bizottság­nak az ülésszak elé kerülő beszá­molója, valamint több más beszá­moló-tervezete. Megvitatták a gazdasági együttműködés számos más időszerű kérdését is, a többi között a mikroprocesszoros tech­nika széles körű elterjesztésének és felhasználásának programját, a tagállamok könnyűipari és faipa­ri együttműködésének feladatait, a Iegkorszerűb színes készülékek gyártásában kialakított együttmű­ködés továbbfejlesztését. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Megfontoltság és céltudat A viharos húsvéti békemenetek frappáns tanúbizonyságul szolgáltak arra, hogy nagy űr tátong a nyugat­­európai kormányok és a néptömegek között annak megítélésében, milyen veszélyes az új típusú közép-hatő­­távolságú amerikai nukleáris rakéták telepítése és tárolása a nyugat-euró­pai országokra, elsősorban a befoga­dókra nézve, s egyáltalán szükség van-e erre Nyugat-Európa ún. bizton­sága érdekében. A felvonulók felira­tos táblái, a tudósítók által rögzített párbeszédek sok mindent elárulnak. „Állítsátok meg a NATO-fegyverke­­zéstl“, „Nem kellenek az amerikai rakéták!“, „Kelet-nyugati tárgyaláso­kat“ — hirdették a jelszavak számos nyugati európai ország fővárosában, ahol találkozót adtak egymásnak a rakétapolitika ellen tiltakozó felvo­nulók. Angliában egyenesen kimond­ták Thatcher asszony címére: „Állít­sátok meg a Tridentet! Most, amikor a fő nyugati hatal­maknak is gondot adott a brit—ar­gentin viszály, melyet a Malvin-szi­­getek argentin megszállása robban­tott ki, Washingtont is elgondolkoz­tatja. Nem megy minden úgy, aho­gyan azt a titkos kabinetüléseken, a CIA boszorkánykonyháiban elképze­lik. A korántsem haladó rendszerű Argentína, ahol a társadalmi erőszak éppen olyan otthonos, mint Uruguay­­ban vagy Guatemalában, nem ható­dott meg Haig külügyminiszter köz­vetítő szerepétől a Malvin- (Falk­land-) szigetek miatti viszályban. Az Egyesült Államok először is csendet akar. Viszonylag közel van hozzá a viszály térsége. Szívből támogatná leghűbb NATO-szövetségesét, Angliát, ám tekintettel az Amerikai Államok Szervezetére, a latin-amerikai álla­mok tömegeinek és részben kormá­nyainak hangulatára, kénytelen fel­venni a diplomáciai küldetés tetsze­tősebb álarcát. Annál is inkább, mert az amerikai lakosság is kezdi únní a kormány szűnni nem akaró elkö­telezettségeit különféle tájakon, olyan népek ügyében, amelyek egyáltalán nem kérik prókátor! szerepre az amerikai külügyminisztériumot. Nem Is szólván arról, hogy az amerikaiak elégedetlenségének mély gazdasági és társadalmi okai is vannak. A Nyu­­gat-Európába telepítendő NATO-raké­­ták óriási megterhelést jelentenek az amerikai kincstárnak, az Ilyen ter­mészetű kiadások a szociális ráfor­dítások és közjóléti kiadások nagy­szabású megnyirbálásával járnak. Ezt már tapasztalatból tudják az amerikaiak. Sőt, ezt kifejezésre Is juttatták. A nagy tiltakozó mozgalmak az Egye­sült Államokat sem kerülték el. Két­millió amerikai emelte fel szavát a közelmúltban a Reagan-kormány ve­­vélyes háborús politikája ellen. Ez igen meglepte az amerikai hatósá­gokat, mint az is, hogy 700 ezer alá­írás gyűlt össze annak a folyamod­ványnak támogatására, hogy a kor­mány rendezzen népszavazást az atomfegyverkezés moratóriumáról. (A törvényes előírások szerint már 300 ezer aláírás elegendő az említett követelés folyamatba tételére.) Nyugat—keleti tárgyalásokat, talál­kozót — ez a hang csendült ki a nyugatnémet szociáldemokraták mün­cheni kongresszusán is, amely zak­latott politikai légkörben, bizonyos fokú megosztottság légkörében ülé­sezett. Willy Brandt pártelnök és Helmut Schmidt kancellár józan helyzetértékelése nagyon pozitívan befolyásolta a küldöttek állásfogla­lását, amivel kapcsolatban az a meg­állapítás, hogy az 1984-es választá­sokig nem változik a párt politikája a béke és a leszerelés kérdésében. Kétségtelen, hogy a szociáldemokra­ták tömegbázisra támaszkodva kép­viselhetik ezt a politikát Washington önző követeléseivel szemben, hiszen a felmérések szerint a párttagság több mint harmadrésze a kelet­­nyugati párbeszéd megkezdésének komoly híve. Ilyen fejlődés hátterében tett Rea­gan elnök bizonytalan kijelentést ar­ról, hogy szeretne találkozni Leonyid Brezsnyevvel, mégpedig leginkább jú­niusban, az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli leszerelésének Időszakában. Az elnök amolyan kötetlen csevegésre gondolt, talán semmire sem kötelező ígéretekre. Brezsnyev elvtárs a közelmúltban elég konkrét választ adott az ameri­kai elnök kételyeket keltő elképze­lésére. A Pravda munkatársának adott nyilatkozatában hitet tett a találkozóval kapcsolatos előzetes ki­jelentések mellett, az SZLKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai mel­lett. Hangoztatta: „Olyan szovjet­­amerikai csúcstalálkozót szeretnénk, amely összhangban volna azzal, hogy országaink nagyfokúan felelősek a világbékéért, és beváltaná a hozzá fűzött reményeket“. A főtitkár a ta­lálkozó helyéül bármely harmadik országot jelölte meg, névszerint pél­dául Svájcot vagy Finnországot, ha az illető kormány előzetesen bele­egyezne. A találkozás Időpontját az idén ősszel, például októberben vá­laszthatnák meg. Brezsnyev hangsúlyozta a lényeget: a találkozó jó előkészítését és kö­vetkezetes lebonyolítását. Az interjú nagy visszhangot keltett a világon. Általában pozitív vissz­hangot, ami azt bizonyítja, hogy a népek felelősségteljes elhatározáso­kat várnak tőle, mindenekelőtt azt, hogy kimozdítsa a holtpontról a már folyó tárgyalásokat (Becs, Madrid, Genf), és ösztönözze új SALT-tárgya­­lások hatásos elkezdését. A siker tit­ka a megfontoltság és jő szándék — ezt azonban Reagannek még meg kell tanulnia. LÖRINCZ LÄSZLÜ in A lenini PRAVDA első számának megjelenése, 1912. május 5. óta im­már hetven év telt el, s a proleta­riátus első győzelmes szocialista for­radalmát megvalósító élcsapat vezető sajtószervének küldetését tölti be. Május 5-ét már 1923 óta a szovjet sajtó napjaként ünnepük. Nagy nem­zetközi hatású emléknap ez, hiszen a Pravda a lenini eszmék küzdelmei­ben fontos fegyver volt, nemcsak hazai viszonylatban, hanem nemzet­közi téren is segítette győzelemre juttatni a proletariátus ügyét, példát mutatott a kommunista újságírás stí­lusának kialakítására, mindenképpen a párt és a munkásosztály áldozatos szolgálatára. Mozgósított a Nagy Ok­tóber eszméinek diadalra juttatásá­ban, mozgósított a polgárháború frontjain, majd később a Nagy Hon­védó Háború vérzivataros éveiben a baza önfeláldozó védelmére serken­tette a szovjet harcosokat. A szovjet sajtó legszebb erényeit megtestesítő Pravda elvszerű lenini érveléssel, az osztályellenség hazug­ságainak megcáfolásával, a gazdasági fejlődés által felvetett új feladatok megoldására való mozgósítással, az új szocialista embertípus formálásá­ban való közreműködésével a többi szocialista és munkássajtónak is kö­vetendő példát mutat. Természetesen, az idők változásá­val a feladatok is változnak, olykor eltolódik a hangsúly, az elvi lényeg azonban változatlan. Nagyszerűen ki­fejtette ezt a tavalyi szovjet párt­kongresszuson Leonyid Iljics Brezs­nyev, amikor az ideológiai terület feladatait boncolgatva megjegyezte: „Minden egyes újság- vagy folyóirat­­cikket, minden egyes tévé- vagy rá­dióműsort úgy kell tekinteni, mint komoly beszélgetést az emberekkel, akik nemcsak a tények igaz és haté­kony ismertetését várják, hanem a­­zok beható és komoly értékelését is. Reméljük, hogy a szovjet újságírók sajtónk sokmilliós aktívájával együtt mindig magas fokú társadalmi akti­vitást és felelősségérzetet fognak ta­núsítani, a pártos újságírás lenini elveit és hagyományait követvei... Mindenkinek, de az ideológiai mun­kásnak a legnagyobb mértékben kell, hogy érzéke legyen az új iránt“. A tízmilliós példányszámban meg­jelenő Pravda munkatársai mindent megtesznek, hogy megfeleljenek e kö­vetelményeknek, hogy mindjobban betöltsék a kollektív agitátor, propa­gandista és szervező szerepét. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom