Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-17 / 15. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1982. április 17. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT A sponhorgásii* világbajnoksága előtt A sporthorgászok világbajnokságát a CIPS szabályai értelmében két évenként szervezik. A nemzetközi horgászszervezet a világbajnokság szervezésével ebben az évben a Cseh­szlovák Horgászszövetséget bízta meg. A nagy, világméretű eseményre Kar­lovy Vary-ban 1982. szeptember 12— 16-án kerül sor. Még 1980 őszén egy szervező csapattörzs és több bizott­ság létesült az előkészítő munkák megtételére. Közöttük említhető a szervező, a politikai-propaganda, va­lamint a gazdasági-, műszaki-, vala­mint sportbizottság. Pontos ütemter­vet dolgoztak ki a versenyek sikeres lebonyolítására. A nemzetközi méretű bajnokságra a világ harmincnyolc országának a versenyzőit hívták meg. Az ünnepé­lyes megnyitóra szeptember 12-én délután a Thermál szálloda előteré­ben kerül sor. A nagy eseményt je­lentő sporthorgászvetélkedő tulajdon­képpen vasárnap, a Béke Sportsta­dionban kezdődik, majd a további napokon a Karlovi Vary-i röptéren folytatódik. A sporthorgászvetélkedőt mind az egyének, mind a csoportok kategóriá­jában a CIPS szabályai szerint veze­tik le. A csapatokat a férfikategóriá­ban négy, a női kategóriában pedig két versenyzőből állítják össze. A nemzetközi (CIPS) normák értelmé­ben a csapatok az 1—5, az egyének pedig az 1—11. CIPS szabályokhoz igazodva versenyezhetnek. A szabá­lyok pontjait tömör magyarázattal az alábbiakban ismertetjük: 1. sz. szabály: Célbadobás (Schick) műlégyhasználattal, 2. sz. szabály: Kombinált dobás nagy távolságra műlegyes készség­gel és anélkül. 3. sz. szabály: Célbadobás (Aren­berg) súlyozott készséggel öt összefüggő körbe. 4. sz. szabály: Súlyozott célbadobás öt, egyenként 76 cm-es plaszt­­ból készült célpontra. A cél­pontok a startléctől különbö­ző távolságban vannak elhe­lyezve. 3—4. sz. szabály: Ebben a kategó­riában a dobáshoz használt súly csepp formájú plasztból készül. 5. sz. szabály: Távolsági súlyozott dobás. A dobáshoz 7,5 g-os alumínium súlyt használnak. A dobás alkalmával az előirt magasságot el kell érni. 6. sz. szabály: Távolbadobás műle­gyes, egykezes szerelékkel. A versenyben az előírt hosszúsá­gú és tömegű legyes zsinór kötelező. Erre kell felkötni a műlegyes élőkét. 7. sz. szabály: Távolbadobás müle­gyes, kétkezes készséggel pisztrángfélékre a hatodik számú szabály szerint. 8. sz. szabály: Távolbadobás kétke­zes szerelékkel, 18 g-os alu­mínium súllyal az ötödik sz. szabály szerint. 9. sz. szabály: Távolbadobás multip-Ukátor-orsós szerelékkel. A súly 18 g-os műanyag tömeg, a dobási egymástól 76 cm-re lévő 10 pontra kell végezni, amelyek háromszögben he­lyezkednek el. 10. sz. szabály: Távolbadobás multlp­likátor-orsós kétkezes szere­lékkel, 18 g-os alumínium­súllyal. 11. sz. szabály: Távolbadobás multip­likátor-orsós egykezes szere­­, lékkel a 11. sz. szabály sze­rint. Amint már említettük, a női sport horgász versenyzők az 1—5. szabály szerint (öttusa), továbbá a 9—10. szabály értelmében álnak a rajthoz. A férfi versenyzők az 1—5. (öttu­sa), a 6—8. (TG-háromtusa), a 7—8. (nyolctusa), és a 9—11. (multi-há romtusa) szabályok szerint állnak a rajthoz. A verseny résztvevőit a Csehszlovák Horgászszövetség szak­­bizottságának a tagjai készítik fel az egyes csoportok vezetőivel karöltve. Hazánk versenyzői ebben az évben több összpontosításon fejleszthetik képességeiket, s az ott elért eredmé­­mények alapján kiválasztják azokat, akik Karlovy Vary-ban sikerrel sze­repelhetnek a világbajnokságon. Ez a világbajnokság nem kimon­dottan a Csehszlovák Horgászszövet­ség akciója, jó alkalmat nyújt arra is, hogy a külföldi versenyzők meg­ismerkedjenek hazánk jellegzetessé­geivel, békeszerető népünk vendég­szeretetével. A vendéglátó Csehszlo­vák Horgászszövetség a világméretű sportesemény sikeres levezetéséhez, s az ezzel kapcsolatos feladatok zökkenőmentes lebonyolításához nagy támogatást kap pártunktól és a Cseh­szlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottságától. Nagy segítséget nyújta nak az előkészítő munkákban a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség dol­gozói is. A Csehszlovák Horgászszövetség nek összesen 594 helyi szervezete van, ebből 495 a CSSZK-ban, 109 pe­dig az SZSZK-ban. A helyi szerveze tek jelentékeny hányadában megszer vezik a halfogó technika versenyét. Ebben a sportágban a Cseh Horgász szövetség 55 helyi szervezete nagyon aktív. Ezekben a szervezetekben összesen 700 versenyzőt regisztrál­tak. A Szlovák Horgászszövetség kere­tében 22 helyi szervezet, 186 nyil­vántartott versenyzővel nevezett be. A rajtolók közül tehát a hazai ver­senyeredmények alapján válogatják ki a világbajnokság reprezentánsait. Horgászszövetségünk a versenyzők részére évente néhány kategóriában megszervezi a vetélkedőt. Az l. ligának tavaszi és őszi for duója, a II. ligának szintén tavaszi és őszi fordulója van. Ugyanakkor kerületi versenyeket is szerveznek. Nagyon hasznosnak bizonyultak a felnőtt és az ifi versenyzők részére szervezett Csehszlovák, CSSZK és SZSZK halfogó technikai bajnoksá gok. Az élvonalhoz tartozó verseny­zők ezeken kifejleszthettétk jó ké­pességüket, s így van rá remény, hogy a világbajnokságra kiválasztot­tak kedvező sikereket érnek el. A „Sportmester“ és az „Érdemes Sportmester“ büszke cím is arra sar­kallja az élvonalbeli versenyzőket, hogy a jó versenyszellem megtartá­sára törekedjenek, a lehető legna­gyobb sikerrel szerepeljenek. Viera Capková sporthorgász már mind a két elismerést kiérdemelte. Hazánk versenyzői a halfogó tech­nikában 1981-ben magas színvonalat értek el az Európa-bajnokságon. Hannoverből nem kevesebb, mint öt érmet hoztak el. Ez nem a véletlen műve, hiszen a hazai rekordokat egyre másra felülmúlják. Ez azt bi­zonyítja, hogy jó a versenyszellem. Bízunk benne, hogy versenyzőink a sporthorgászok világbajnokságán is dicsőséget szereznek hazánk színei­nek. —hai— A határozatok szeilemáben A CSKP Központi Bizottságának 4. ülése arra ösztönzött, hogy gon­doskodjunk az ivadékutánpőtlás he­lyi feltételeinek a létrehozásáról a sporthorgészvizek saját nevelésből származó halasztásáról és nem utol­sósorban a piaci halhústermelés fo kozatos fellendítéséről. A Szlovák Horgászszövetség vá­lasztmányai korábban már érdemben foglalkoztak a határozatilag jogerőre emelkedett feladatokkal, hiszen az SZHSZ III. kongresszusa kötelezte szervezetünk vezetőségeit és tagjait a gazdasági tevékenység fellendítésé­re, s azon belül a halhústermelés korszerű módszereinek a meghonosí­tására. A nyugat-szlovákiai kerületben az SZHSZ Központi Bizottságával kar­öltve arra törekedünk, hogy a kö­vetkező évben (1983) mintegy húsz, a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében (1985) pedig 100 százalékkal növel­jük a piaci halhústermelést. A hal­hústermelés fellendítésében a piszt­rángon van a fő hangsúly, mert kel­tetése, nevelése, szaporítása és piaci célú nagyüzemi termelése kapacitás szempontjából megoldottnak tekint­hető. Erre a célra a bytöai, a kutcsodi (KluCovec), a Považ­ská Bystrica-i és más tógaz­daságainkat szándékozunk kihasznál­ni. Ezekben a tavakban mintegy ezer mázsa piaci pisztráng termelhető. Elképzeléseink szerint a dunai vi­­zierőmű építésével kialakuló vízügyi helyzetre való tekintettel a Csalló­közt behálózó — mesterségesen ki­alakított — csatorna rendszereknek egy részét piaci halhústermelésre, továbbá ivadék szaporítására szándé­kozunk felhasználni. Ide sorolhatnám még a v i r t i tavat is, amelyet az erdeti huszonkettőről ötven hektá­rosra bővítünk. Ebből a tóból mint­egy huszonnégy hektárt fogunk piaci halhústermelésre használni. Ez vi­szont még a jövő zenéje, mi tehát arra törekedünk, hogy a tógazdasá­got a lehető leggyorsabban terme­lésbe állítsuk. Az is figyelmet érdemel, hogy C sic só (Cičov) körzetében belát­ható időn balül egy 160 hektáros tó­gazdaságot létesítünk. A tervdoku­mentációk már elkészültek. Ügy szer­vezzük a munkálatokat, hogy 1985- ben a tógazdaság egyes tavait üzem­be helyezzük. A komáromi (Ko­márno) járás területén azonban két további tó felújítása is napirendi té­ma. Ezek munkálatait előreláthatólag 1983—1984-ben kezdjük. Kerületi viszonylatban persze több tervezetünk is kimunkálás alatt van. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban a Párizs csatornán negyven hektáros ivadéknevelö tórendszert, a n i t r a i járásban pedig egy hatvan hektáros halastavat létesítünk ugyan­csak ivadéknevelésre. Szövetségünk ezzel párhuzamosan további lokatitá­­sok hasonló célzatú felkutatását és hasznosítását is szorgalmazza. Ilyen lokatitásnak ítéltünk egy hetven hek­táros területet Ipolyságon (Ša­hy), amely az Ipoly szabályozásával alakult ki. Ezt a lokalitást rendkívül alkalmasnak tartjuk halivadék sza­porítására. A három tógazdaság — az érsek­­újvári, a nitrai és az Ipolysági — a csicsói nagy kapacitású halkeltető és nevelő tógazdaság kiszolgáló részle­geként lép be termelési szerkeze­tünkbe. A esteséi tógazdaságban leg­feljebb egynyaras ivadék nevelésével számolunk. Ezt helyezzük ki az em­lített szaporító tavakba, ahonnét két­­nyarasan kerülnek továbbnevelésre, a méretesek pedig a fogyasztói piac­ra. Elképzeléseinket 1986-ig fogjuk megvalósítani. Az érsekújvári, nitrai és az Ipoly­sági tógazdaságok építési munkálatai nem túlzottan igényesek. Szükséges a földmunkát ritmikusan elvégezni, továbbá elkészíteni a járulékos be­ruházásokat. Ha ezek készen lesznek, akkor a tavak a célnak megfelelően hasznosíthatók. Kerületi méretben erre a célra mintegy 300 millió koro­na áll rendelkezésünkre. Ez azt je­lenti, hogy a kivitelezés nem ütközik pénzügyi, de más akadályokba sem. Befejezésül még az is említésre méltó, hogy a virti halastó végleges üzembe helyezésével a körzet mező­­gazdasága ts előnyös helyzetbe ke­rül, hiszen lehetőség nyilik mintegy 600—700 hektár növénykultúra öntö­zésére. Csak természetes, hogy a töb­bi tógazdaságok vizét is felhasznál­hatják öntözésre, emi magátél érte­tődő, hiszen a halgazdaság szerves tartozéka a mezőgazdaságnak. G. B. VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT + VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Trófeák és etetők Kevés olyan szenvedélyes vadászt Ismerek, mint amilyen Gyurcsek Er­nő, a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Erdőgazdasági Üzem igazga­tója, aki egyúttal a vadászszövetség járási bizottságának elnöke is. A két funkció jól összefér egymással, hi­szen mind a kettőhöz nagy adag ter­mészetszeretet szükséges. Gyurcsek Ernő esetében ebből nincs hiány. Az Igazgatói teendők elvégzése után szinte minden nap fogja a fegyvert, és kimegy a határba, hogy egyrészt ellenőrizze az üzemi feladatok tel­jesítését, másrészt meggyőződjön a körzet vadászainak a vadállomány megvédésére Irányuló munkájáról. Az utóbbiakról beszélgettem vele, a téli vadászidény befejezése előtt. — Mindenekelőtt meg kell állapí­tani, hogy az utóbbi időben járá­sunkban jól fejlődött a vadállomány. Különösen az apróvad szaporulata kedvező. Ennnek köszönhetjük, hogy az idényben lényegesen túlteljesítet­tük a kilövési és az élő vad befo­gási tervet. Vadászaink a szezon alatt 12 ezer nyulat, 10 ezer fácánt, több mint 300 őzet lőttek. Ezenkívül néhány vaddisznó is puskavégre ke­rült, sőt harminc-negyven szarvas is. ф Ezek valóban szép eredmények, de most inkább a vadállomány vé­delméről szeretnék hallani, amire, gondolom, a kemény tél alatt nagy szükség volt. — Azzal kezdeném, hogy a vad védelme a vadász egyik legfontosabb faladata. Ezt a vadászatról szóló törvény is előírja. Még májusban ki­dolgozzuk a vadállomány védelmére Irányuló munkatervet. A vadgazdák a lehető legpontosabban megállapítot­ták, hogy egy-egy vadfajból mennyi van a vadászterületen, s ennek meg­felelően tervezték a téli időszak ta karmányszükségletét. Azt Is előírások szabályozzák, hogy az egyes vadfa­jokat hány napig kell télen etetni. Az érdekesség kedvéért említem; a vadászok pontosan tudják, hogy a nagyvad esetében 120, az apróvad esetében pedig 90 nap az etetés idő­szaka. Ezekre a napokra kötelező az elegendő szemes és más takarmány biztosítása. ф Minden esetben sikerült ezt biz­tosítani? — Járásunkban jő együttműködés alakult ki a mezőgazdasági üzemek­kel. Vadászaink évente segítséget ajánlanak a mezőgazdasági üzemek­nek, társadalmi munkát vállalnak, s ennek fejében kapják a segítséget a szövetkezetektől, s az állami gaz­daságoktól. E nélkül nehéz lenne olyan szjntet elérni a vadállomány téli etetésében, mint ahogyan az az utóbbi években sikerült. Persze, mi azért szerények vagyunk. Megelég­szünk a hulladék szemesekkel is. A kombájnok után mindig marad any­­nyi pelyvás gabona, ami nekünk bő­ven elég az aprővad téli etetésére. Ezenkívül a takarmányok termeszté­sére igyekszünk kihasználni olyan területeket, amelyek nagyüzemi me­zőgazdasági termelésre alkalmatla­nok. Megragadunk minden alkalmat, hogy a vadállomány részére megfe­lelő mennyiségű és összetételű elesé­­get biztosítsunk. ф Gondolom, a szövetkezetekkel való együttműködéshez az is hozzá járul, hogy a szövetkezeti tagok, sőt a vezetők között is sok a vadász. — Ml tagadás, ez fgy van. Sőt tér mészetes Is, hogy az a szövetkezeti vezető, aki tagja szövetségünknek jobban megérti a problémánkat, s he módjában áll segít azok megoldásá­ban. ф A hosszú, kemény tét nem tett kárt a vadállományban? Fel lehet ezt már mérni? — Decemberben biztosak voltunk benne, hogy a vadállomány Intenzív segítségre szorul. Felhívtuk erre a vadgazdák figyelmét, s úgy érzem, hogy azok sikeresen megoldották a feladatokat. A járási bizottság tagjai rendszeresen ellenőrizték az etetési feladatok teljesítését. ф On milyen gyakran járt az er­dőbe? — Erdész és vadász Is vagyok egy személyben. Számomra a tél az egyik legizgalmasabb évszak. Ilyenkor tisz­ta ahatár. Eltűnt a kukoricakóré, messzire ellát az ember, s jól ellen­őrizheti a körzetében a vadállomány állapotát. # Mit lehetett megállapítani? — Sajnos, a késői ellés következ­tében elég sok fejletlen őzgidát lát­tunk a határban. Ezek hamar raga­dozók és kóbor kutyák áldozatául eshetnek. Amikor a vadász kimegy az élelemmel a határba, rendszerint a fegyverét is magával viszi, hogy leterítse a kártevőket. Ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint a rend­szeres etetést. ф Azt, hiszem, nagy vétség lenne, ha ilyen szenvedélyes vadásztól, mint ön, nem kérdezném meg, hogy a január harmincegyedikén végződött vadászidény alatt milyen trófeákkal gazdagodott a gyűjteménye? — Vadászatom nem volt olyan si­keres, mint ahogyan szerettem vol­na, de azért elégedett vagyok. Végre sikerült olyan vadkant leterítenem, melynek a trófeája, az agyara, sze­rintem könnyen aranyérmet nyerhet и vadászkiálításon. Ф Mikor veheti újra kezébe a fegyvert vadászatra? — Egy kis pihenés következett, de március tizenhatodikétól újra va­dászhattam. Részemre a szalonka lö­vése a legkedvesebb vadászatok egyi­ke. KAMOCSAÍ IMRE A jí пика gyümölcse A dióspatonyi (Orechová Pó­ton) vadásztársaság a közel­múltban évzáró taggyűlésen értékelte a múlt év feladatai­nak a teljesítését, és kitűzte azokat a célokat, amelyek a soron levő időszakban a szer­vezet tagságára hárulnak. A vadásztársaság elnöke, Gyur­­kovics László elemezte a tevé­kenységet, s nagyra értékelte a tagok munkáját, hiszen ak­tív közreműködésükkel valósí­tották meg a kitűzött tervfel­adatokat. Az év folyamán gon­doskodtak a vadállomány vé­delméről és szaporításáról, s ez a vadászldényben kedvező for­mában jutott kifejezésre, hi­szen az előző évhez viszonyít­va nagyobb lett a teríték, tel­jesíthették a lelövési, valamint a befogási tervet. Lőtt vadból több mint ezer­­kétszáz kilót adtak közellátási célokra. Élő nyálból és fácán­ból viszont száz százalékra teljesítették a befogási tervet. A vadásztársaság tagjai sike­resen teljesítették a feladato­kat. A tél beállta előtt új ete­tőket készítettek, de a régieket ts kijavították, hogy legyen hová elhelyezni a nyáron be­gyűjtött szemestakarmány-hul­­ladékot és a tömegtakarmányt. Erre szükség is volt, hiszen a hosszú tél megviselte az állo­mányt. A tél folyamán hetenként váltva hordták ki az eleséget az etetőkbe. A fácánoknak szemterményt, a nyulaknak, meg az őzeknek szálas-takar­mányt vittek. A tagok tudták, hogy a jövőben csak akkor le­het gazdag a vadászzsákmány, ha télen ápolják, gondozzák, károsodás nélkül átteleltetik a vadat. Tehát minden vadász akkor a legboldogabb, ha a széles, nagy határban népes vadcsordákban gyönyörködhet. A vadásztársaság tagjai min­dig aktívan segítettek a köz­ség különböző akcióin. A múlt évben például ezernyolcszáz órát dolgoztak a létesítmények kivitelezésén. A mezőgazdasá­gi szempontból nem hasznosít­ható vizenyős területekre — mintegy két hektáron — cser» jét és fát ültettek, bogy le­gyen búvóhelye a mezei vad­nak. A faültetést ebben az év­ben folytatják, s így belátható időn belül a fás és cserjés sűrűség biztonságos menedékei nyújthat a vadnak. Kisebb területen csicsókát ültettek, hogy a magas szárré­­szek között a mező vadjai el­rejtőzhessenek a kártevők elől. Tavasszal pedig a csicsóka gu­mója ízletes takarmányt nyújt az állománynak. A múlt év fo­lyamán a vadak biztonságát veszélyeztető sok kártékony ragadozót lőttek, amelyek, ér­zékeny károkat okoztak a va- s dászterületen. Az elmondottakból látható, hogy a vadásztársaság tagjai egész évben arra törekednek, hogy a vadászldény kezdetén a népes vadállomány sok szép élményben részesítse őket. BOGNÁR LÄSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom