Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-16 / 2. szám

SZABAD FÖLDMŰVES í 1982. Január IS. 8 Tapasztalatok a fiatal immkaerő megnyeréséről, neveléséről és ällanilösitäsäroi Ä losonci (Lučenec) járás mező­gazdaságában a munkaerő jelenlegi helyzete, főleg korösszetétele és szak­­képzettsége nem a legkedvezőbb. Egy­részt a nyolc és félezer mezőgazda­­sági dolgozónak, szövetkezeti tagnak közel egyharmada ötven éven felüli, másrészt ugyanannyinak hiányzik az a szakképzettsége, melyet a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés megkövetel. Igaz, az idősebbeknek megvan az élet- és munkatapasztala­ta, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni; a nagyüzemi termelés fejlő­désével összhangban nekik is gyara­podott a tudásuk. Azonban az elkö­vetkező években számos szövetkezeti tag nyugdljkorba lép, így várható, hogy az aktív munkaerők létszáma az eddiginél nagyobb mértékben fog csökkenni. Ennek tudatában a párt­­szervek, szervezetek, a járási mező­­gazdasági Igazgatóság és a mezőgaz­dasági üzemek vezetőségei a munka­erő kérdéseivel egyetemesen és kö­vetkezetesebben foglalkoznak. Az adott helyzetből, a mezőgazda­­sági termelés további korszerűsítésé­ből és távlataiból kiindulva, nagyobb figyelmet fordítanak azon fiatalok megnyerésére, akik mezőgazdasági főiskolát, szakközépiskolát, felépítmé­nyit végeztek, vagy szaktanintézetben tanultak. E jelentős feladat teljesíté­sében részt vesz a járási nemzeti bi­zottságok munkaügyi és iskolaügyi szakosztálya, az iskolák igazgatóságai és a pályaválasztó bizottságok. Az alapiskolák pályaválasztó bizottságai, betartva az előírt feladatokat, java­solják a tanulókat mezőgazdasági szakközépiskolákba és szaktanintéze­tekbe. A feladatok teljesítését kedve­zően befolyásolja az a valóság is, hogy az utóbbi években a mezőgaz­dasági Iskolák Iránt növekedett a ta­nulók érdeklődése, és egyre többen mennek dolgozni a mezőgazdasági üzemekbe. Például az 1980 és 1981 évben 224 fiatal kezdett dolgozni me­zőgazdasági üzemeinkben, akik mező­­gazdasági szakiskolán és szaktaninté­zetekben szereztek szakképesítést, ami azt jelenti, hogy Járásunkban a tervezett szakképzett munkaerő bizto­sítva van. Azonban még mindig fenn­áll az a nemkívánatos jelenség, hogy számos fiatal a kötelező katonai szol­gálat után, nem megy vissza a mező­­gazdaságba, főleg arra hivatkozva, hogy a mezőgazdaságban nem a leg­jobbak a kereseti lehetőségek, és hiá­nyos a szociális és kulturális ellátott­ság, ezért a népgazdaság más ágaza­taiban helyezkednek el. Járásunkban az utóbbi években vég­zett felmérések azt bizonyítják, hogy az elért eredmények ellenére tovább­ra is fokozott figyelmet kell fordítani a szakmunkások és szakközépiskolát végzett fiatalok megnyerésére. Ennek érdekében a Járási pártbizottság arra ösztönzi a pártszerveket és szerveze­teket, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben egyetemesen és következetesen foglalkozzanak a fiatal munkaerők megnyerésével, azok nevelésével, ál­landósításával. Meg kell érteniük a gazdasági vezetőknek, hogy a fiatal munkaerőnél nem elégséges csupán a megnyerés, hanem ezen túlmenően meg kell teremteni a szociális és kulturális feltételeket, amelyek bizto­sítják állandósításukat. Ezen a téren többet kell tenniük a Nemzeti Front szervezeteinek, elsősorban a Forra­dalmi Szakszervezetnek, a nemzeti bi­zottságnak ts a SZISZ-nek. Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a pártszervezet vezetése alatt a gazda­sági vezetés és a Nemzeti Front szer­vezetei következetesen foglalkoznak a munkaerők állandósításával, ahol meg­teremtik a szükséges feltételeket munkájukhoz és életükhöz, ahol meg­értést tanúsítanak irántuk, ott a fia­talok megmaradnak. Példa erre a ső­­regi (Šurice) Egységes Földműves­szövetkezet, ahol az utóbbi években számos fiatal szakmunkás, szakközép­iskolás és főiskolás helyezkedett el. Ez annak tudható be, hogy a gazda­ság vezetősége — összhangban a me­zőgazdasági termelés távlataival — következetesen biztosítja a fiatal munkaerő stabilizálását, igyekszik megteremteni a szükséges feltétele­ket. Ehhez nagyban hozzájárulnak a tisztségviselők, a vezető dolgozók és az idősebb szövetkezeti tagok, akik jól viszonyulnak a fiatalokhoz. Ha­sonló példákat, eltérő eredményekkel lehetne említeni járásunk más mező­­gazdasági üzemeiből, ahol a fiatal munkaerő kérdését következetesen igyekeznek megoldani, amit egyre jobban igényel a mezőgazdaság táv­lati fejlődése, melyet a CSKP XVI. kongresszusa és a központi bizottság negyedik ülése határozott meg. A fiatal munkaerő megnyerését és állandósítását pártszerveink és szer­vezeteink abból a szempontból is szor­galmazzák, hogy bővíteni tudják a tömegszervezetek tagságát, elsősorban a SZISZ szervezetekét, akik közül a jövő párttagjelöltjei kerülnek ki. Szá­mos mezőgazdasági üzemben pozití­van mutatkozik meg a SZISZ szerve­zetek tevékenysége a fiatalok munka­­aktivitásában, valiunint politikai, tár­sadalmi és kulturális életük területén. Azokban a mezőgazdasági üzemek­ben, ahol a fiatal munkaerőt stabili­zálják, támogatják kezdeményezésü­ket, munkaaktivitásukat, politikai, tár­sadalmi és kulturális tevékenységü­ket, ott a fiatal generáció a mező­­gazdasági termelés növelésének fon­tos erejévé válik. Ezt tartjuk fontos­nak a járási pártbizottságon, s ezért összpontosítjuk a pártszervek, szerve­zetek és a gazdasági vezetés fő fi­gyelmét a fiatalok megnyerésére, ne­velésére és állandósítására a mező­gazdaságban. TANKINA ISTVÁN 4 Ha a programban továbbra is szere­pel a séta, a kirándulás, akkor jól jön a sportöltözék férfiaknak is. A sportruházat színben élénkebb és min­tában hangsúlyosabb, mint a klasszi­kus öltöny-felöltő összeállítás. A ki­egészítő pulóver, sál, vastag zokni, vagy a férfiak körében is tért hódító kötött kesztyű-együttesek színesek, vi­dámak, nemcsak a fiatalok számára! Hogy a cickány nem moharegér, gyerekkoromban én sem tud­tam. Hogy is tudta volna hát Kalmi kandúr, aki még annyi osztályt sem járt, mint én. Meg ha járt is volnál Mindenkor híres volt lustaságáról, s amikor a macskaiskolában az egerek természetrajtzát tanulták, őkelme ép­pen álmosan bámészkodott kijeié az ablakon. Amikor aztán jelcseperedett és ud­vari szolgálatba lépett Mári néném­­nél, bizony nem sok hasznát vették nekt. Nappal aludt a tyúkól padlá sán, este meg őgyelgett a jarakások körül. Mivelhogy sem sültgalámb, de még csak párolt veréb se volt haj­landó a szájába repülni, szégyenszem­re befanyalodott a gazasszonyhoz egy kis ételmaradékot kunyerálni. Néném előbb fogta a seprűt, hogy elpáholja egy cseppet a tunya nap­­lopót, de aztán mégis meggondolta magát. Bízott a szép szó erejében és megpróbált lelkére beszélni a dolog­­kerülőnek. — Ide figyelj, Kalmikám — kezdte majdnem kérlelően —, te már fel­nőtt cica vagy. Azért fogadtalak a házamba, hogy segítségemre légy. Láthatnád, hogy a kukoricaszárítóba befészkelték magukat az egerek. Ne hagyd, hogy elpocsékolják a drága termésemet. Ugye megérted? A kandúr dorombolt valamit, oda­­dörgölőzött Mári néne kötényéhez, még a farkát is fölkunkoritotta igye­kezetében, s vajon az ilyen szép ígér­getés láttán ki lett volna olyan szív­telen, hogy egy csésze tejjel sem szánja meg a bűnbánót. Amikor Kalmi a bajuszáról is le­nyalogatta illemtudóan a rátapadt édes cseppeket, a néni ismét lelkére kötötte, hogy legalább ma éjszaka kapja el еду-két kéretlen morzsoló­­nak az irháját. Kalmi megígérte, de a konyha langymelege, no meg a fi­nom vacsora úgy qlzsibbasztotta a tagjait, hogy kis idő múltán igencsak laposakat kezdett pislogni, jobbnak látta hát kisomfordálni, a friss leve­gőre. Egyet bótyorgott az udvarban, s mi­kor kiment szeméből az álom, eszébe jutott vállalt feladata. Igen ám, csak éppen azt felejtette el, hogy hol да-Kalmi kandúr tévedése rázdálkodnak azok a mihaszna ege­rek. Mivel sétájában éppen a széna­boglyánál tartott, kitalálta, hogy az alatt tanyázhatnak. Lekuporodott hát a puha szárított fűre és gyönyörkö­dött kedvére a csillagokban. Biztosan el is szundított, mert úgy éjféltájt hallani vélte, hogy valahol azt ének­lik: „CiCkom, cickom, vagyon-e szép lánya.. —• No megálljotok csak ti cérna­­farkúak! Még tt mertek engem kl­­csúfolni? Megkerülte a boglyát, és látja ám, hogy a túloldalon sok apró puhasző­rű, hegyesorrú állatka ropja a táncot a holdvilágnál. Kalmi közelebb settenkedett, aztán zsupsz, hirtelen a lakodalmasok közé vetette magát. Ugyan kit kaphatott volna el mást, ha nem éppen a meny­­asszonyt? Lett is erre nagy cincogás, sivalkodás. A kandúr meg akkorát nevetett, hogy még a kakas is kinyi­totta rá a szemét a tyúklétra legfelső fokán. Egyszeresük hallja ám Kalmi, hogy valaki félénken kérlelni kezdi öt. — Kedves macska vitéz, engedd szabadon a menyasszonyomat! — Micsoda? Egérmenyasszony? Még ilyet sem ettem világéletemben. Gye­re csak közelebb, hadd vegyelek té­ged is jobban szemügyre! — Nem egerek vagyunk mi macska uraság, hanem cickányok — szipogta tovább a gyenge hangocska. — Cickányok? Kacag a májam .. ' Méghogy cickányoki Egér vagy cic­kány mind egykutya. Azt hiszed, hogy a bundátok színével megtéveszthet­tek? Mohaegerek vagytok, zsiványok és punktum! — Hogy mondhatsz Ilyet, tisztelet­reméltó kandúrlovag? Az egér rág­csáló, mi meg becsületes rovarevők vagyunk. Nézi csak meg jobban a fo­gazatunkat! — s azzal elszántan elő­lépett a boglya alól a bátor kis cic­kánylegény. Hanem a kandúr hirtelen marokra kapta őt is. De ki sem mond háttá gonosz szándékát, máris fel­­nyavíkolt rettentő fájdalmában. A kis vőlegény úgy belevájta tű­­hegyes fogait a macska mancsába, hogy az csillagokat látott ott is, ahol éppen nem ragyogtak. Kihullott kar­mai közül a cickányleányka is, mert úgy pergett a mafla ragadozó saját tengelye körül, mint az egyensúlyát vesztett búgócsiga. Irdatlan haragra gerjedt a cická­nyok iránt, s féktelen dühében elha­tározta, hogy mindahányat kiirtja. Csakhogy akkorra úgy eltűntek a pöt­töm rovarevők, akár a naftalín az in­gek között. Csupán kellemetlen illa­tuk jelezte, hoqy előbb méq valóban ott voltak. így hát Kalmi kandúr mi mást te­hetett, megtartotta haragját az ege­rekre, mert közben eszébe jutott, hogy a gazdasszony nem a boglyához küld te vadászni, hanem a kukoricaszárító alá. Hej, ha akkor odafigyel a magyará­zatra ... Mikor is? Ha én azt tudnám, hányadik osztályban tanulják a macs­kák a rágcsálókat? Ti sem emlékez­­tek rá? Csicsay Alajos A KÉPESSÉG A FONTOS Jó-e ha egy hivatás, mesterség, szakma családi örökséggé válik, s a gyerek mór kiskorától úgy nevelődik, hogy egyszer a szülő helyébe lép. Jó-e vagy rossz, ha az alma nem esik messze a fájától? Ezek a kérdések mindig felvetődnek, valahányszor az em­berek saját gyermekük jövőjéről beszélgetnek. Akadnak per­sze olyanok is, akik azt vallják — s a nézetüknek minden alkalommal hangot is adnak —, hogy ők nem szólnak bele gyermekük pályaválasztásába, nem kényszerítik rájuk, nem beszélik le őket a választott szakmáról. S itt is adott a prob­léma: vajon helyes-e, ha a szülő minden esetben ráhagyja a felelős döntést a gyermekre? Az biztos, hogy a kényszerítés nem jó, nincs értelmei De annak viszont már van, ha a szülő a pedagógussal együttműködve ad tanácsot a gyereknek, s egyéni képességé­nek, hajlamainak megfelelő pályára irányítja. Semmi esetre nem válik a gyermek hasznára, ha a szülő csak a divatos pályákat, szakmákat tartja szem előtt! A felmérések általában azt mutatják, hogy a tanulók közül még mindig kevés készül fizikai dolgozónak, még kevesebb mezőgazdasági szakembernek. Egy falusi fiú például — aki­nek a tanulmányi átlaga alig éri el a közepes szintet —, jogász, pontosabban ügyvéd szeretne lenni. A kérdésre, hogy miért, azt válaszolta: „Mert az apukám így találja jónak“. A szóbenforgó apuka bizonyára nem teljesült álmait szeretné megvalósíttatni fiával, s közben talán eszébe sem jut, hogy elképzelése mennyire helytelen, mert a fia is előbb-utóbb ki­ábrándul belőle. Az osztályfőnökök és a pályaválasztási felelősök szülői ér­tekezleteken ismerették a továbbtanulás lehetőségeit. Országos viszonylatban a júniusban végző több tízezer nyolcadikos és kilencedikes közül megint sok ezren tanulhatnak tovább gim­náziumban, szakmunkásképzőkben és érettségit is nyújtó in­tézetekben. Ez azt is jelenti, hogy a nyolcadik és kilencedik osztályt befejező fiatalok jelentős hányada szerezhet érettsé­git. A magyar tanítási nyelvű iskolában végzettek számára különösen fontos, hogy közülük még többen tanuljanak to­vább — főleg a középfokú iskolákban — hiszen, a felmérések szerint a magyar nemzetiségű tanulók aránya a középiskolák­ban még nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételé­nek. Nagyon szükséges tehát, hogy a szülők — sokéves tapasz­talatuk, ítélőképességük alapján — helyesen mérjék fel gyer­mekük képességét, és ne keressék annak a módját, hogy be­bizonyítják a pedagógusoknak: igenis felveszik a gyermekü­ket oda, ahová ők akarják. KANIZSA ISTVÄN [ElftZTBEJTTt«Y VÍZSZINTES: 1 Tógó fővárosa. 4. Ázsiai nép. 8. Nem mögé. 11. Toalett­­sikk-márka. 13. Ada község lakosa. 15. Tyúklakás. 16. Be cézett Teréz. 18. Női becenév. 20 Kettős mássalhang zó ford. 21. Juhász köpeny. 23. Szám­la. 26. Egri vár vé­dője. 28. N-el a végén az első ame rikai űrhajós. 29 Csinos. 32. Mezei. 34. Baszk terror­szervezet. 35. Kicsi­nyítő képző. 36 Tantál vegyjele. 38. Valaki szlovákul 40. Rangjelző. 41 Ruhaanyag. 42. Ü; több idegen nyelv ben. 44. Izomsza lag. 46. Váci Mi hály. 47. Paszulv. 49. Nyakrész. 51. i/áros Erdélyben. 54. Idegen divat. 55. Kisebb súlyegység. 57. Hegycsúcs. 59. Végnélküli rend. 60......... billeg. 02. Magyar festőművész. 64. Ázsiai állam. 66. Zsidó vallási kellék. 69. Női név. 71. Görög betű. 72. Európai nép. 73. Fia arabul. 74. Finom bor­fajta. 75. Nagy ázsiai ország. szó. 43. Finom ital. 45. Hiányos nyel 48. Város Dél-Arábiában. 50. Mikszá regényalak. 52. Fedd. 53. Elég szí vákul. 56. Levegő latinul. 58. Li németül (MOOR). 81. Dísz. 63. Sz! vák lépés. 65. Város Jugoszláviába 67. Kronométer. 68. Azonban. 70. I zásban van! 72. Izomkötő. FÜGGÖLEES: 1. Az idézet első ré­sze. 2. Állati lak. 3. Kérdőszó. 5. Egyiptomi napisten. 6. ... Kaié, kis sziget az Aldunán. 7. Pénzintézet. 9. Igavonó. 10. Az idézet harmadik ré­sze. 12. „A“ dorong. 14. Ide-oda mo­zog. 17. Gárdonyi színdarabja. 19. Inletdarab. 22. Az idézet második ré­sze. 24. Néni szlovákul. 25. Keresztül. 27, Azon a helyen. 30. Ékl 31. Vissza­vett! 33. Elektromos töltésű atom-e. 37. и», Ata, szovjet város. 39. Tiltő-Beküldendő a függőleges 1., 22. és 10. számú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek A lapunk 50. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Közösséggel a közösségért.“ Nyertesek: Paksy Jolán, Kulcsod (Kľúčovec), Rózsa Gusztáv, Nyárasd (Topofníky), Fürjes Lenke, Kövecses (Strkovec).

Next

/
Oldalképek
Tartalom