Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-17 / 15. szám
1982. április 17. SZABAD FÖLDMŰVES Kis falu a nagy Duna mentében Hajdanában arányraosóiról .és haj löszeiről emlegették a legtöbbször Szapot (Palkovíőovo), ezt a Duna menti falucskát. Aztán az előbbi mesterség teljesen kiveszett, majdhogy nem feledésbe merült. Am az utóbbi, amit csupán néhányan űznek hivatalosan, ma is fellelhető. Aztán a földművelők tábora volt a legnagyobb. Sorsuk nem volt Irigylésre méltő nekik sem, hiszen a talajvíz évente többször is feltört, közel lévén a vén folyam — a „népek országúba“. Egy évtizeden belül többször megismétlődött, hogy kétszer Is vetettek a föld kérges kezű művelői, s egyszer sem arattak. Gyakori volt az olyan eset, hogy a már érőfélben levő vagy beérett gabonát árasztotta el a talajvíz, tengerré változtatva a határt Ha már érett volt a gabona, mentették a menthetőt: csónakba sarlózták azt, amit lehetett... Ä FELSZABADULÄS UTÄN Ha Jől emlékszem, az ötvenes évek derekán válaszúthoz érkezett Csilizköz falvainak, köztük Szapnak Is a lakossága. Dönteniük kellett: maradnak-e a régi életforma mellett, vagy a még teljesen Ismeretlent, az újat választják...? A vajúdás Időszakában kerültem kapcsolatba e falucska lakosaival. A nyárasdl (Topolníky) Kubík Béla pártmunkás és jőmagam az emberekben meg-megülő, majd feltörő kételyeket Igyekeztünk eloszlatni, hirdetve a szövetkezeti gondolatot, terjesztve a párt Iránymutató szavalt, kisebb- nagyobb összejöveteleken, többnyire a deszkapajtából kiképzett mozihelyiségben vagy a plcurka, egytantermes iskolában, a templom tőszomszédságában. Nos, a szapiak az újat, a közös gazdálkodás útját választották, ami eleinte bizony eléggé göröngyös volt. Nehézségekkel küszködtek, sok volt a buktató, amely a fejlődést lassította, de közös erővel Igyekeztek elhárítani az akadályokat. Aztán új szelek kezdtek fújdogálnl. Szóba került egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem létrehozása. S nem tétováztak, megértve qz új Idők parancsszavát, csatlakoztak a többiekhez. Ma már a Jó hírű CSILIZKÖZ szövetkezet gazdáinak — vagy nyugdíjasainak — vallhatják magukat. Sőt, nyomdokaikban utódaik Járnak, de1- rekasan helytállva. Tehát a sok-sok szócsata, kínoskeserves küzdelem és áldozatvállalás beérett gyümölcsét jobbára már az alapító tagok fial, lányai élvezik. Nagy öröm az új élet születésénél bábóskodók számára, hogy e falucska lakói nem csupán anyagilag, hanem szellemileg Is felemelkedtek. Üjszerűen gondolkoznak, sokat adva az önművelődésre, tanulásra, a falu arculatának vonzóvá, csinossá tételére. Nemcsak akarnak, tudnak Is közösen cselekedni, életkörnyezetüket Javítani úgy, hogy ne csak a helyiek, hanem az itt megforduló vagy átutazó idegenek Is otthonosan, jól érezzék magukat. Oj SZÍNFOLTOK Kétségkívül sok vendéget vonz a valahai községháza udvarában szerényen megbúvó halászcsárda. Jóízű halétel-különlegességeivel, kulturált, magas szintű felszolgálással méltó elismerést vívott ki magának. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi ármódosítás folytán kissé többet rajzol a ceruza, de a vendégek ettől függetlenül viszsza-vlsszajárnak. Útjukba ejtik ezt a csárdát, amelynek belső kiképzése vonzó, Ízléses. Turistaidényben oly nagy a látogatottsága, hogy az üzemeltetője — a Stupava! Halgazdaság —i tervet szövöget, dédelget, arra vonatkozóan, hogy beláható időn belül az Igények, a korkövetelményeknek megfelelően klelégltődhessenek ... A falu éke, dísze: a művelődésháza. Helyén fogant az új élet, az egykori iskolában Írták alá a földművelők a belépési nyilatkozatot, soksok vívódást követően. A szövetkezet „bölcsőjét“ oly áhítatosan „ringatők“ közül hadd említsem a mindig segítőkész Patasit, a nemrég elhunyt Esztergályost, aki fegyverrel is védte a közös vagyont. Am az alapító tagok száma ennél Jóval több. Tiszteletbecsület emléküknek! Talán egy szerény, kis emléktáblát megérdemelnének azok, akik oly sokat viaskodtak a jobblétért, az emberibb életért, míg végül győzelemre vitték ezt a harcot, amelyet a kommunista párt Irányított. PÄRHÜZAM Aki körülnéz a faluban, szemébe ötlik a lakosság kezemunkája, összefogása nyomán született rend, tisztaság, s egyéb létesítmények. A szorgos kezek átalakította-megújttotta régi Iskolaépületben található a posta, a könyvtár meg a nyugdíjasklub. Átépült, megújult a közvilágítás, a hangosbeszélő-hálózat. Befejeződött a vízvezetékhálózat bővítése: ezáltal teljes a hálózati , vízellátás, ami egészségvédelmi szempontból is Igen Jelentős. Most van soron egy köztér és parkoló kialakítása, közvetlenül a vendéglő mellett. Ugýancsak parkosítják majd a Sáros-tó és a Kovácstó környékét. Eddig két választási Időszak cselekvési tervéből kimaradt vegyesbolt építésére Is sor kerül (a mostani hat évtizedet megélt, s már nem felel meg a mai követelményeknek, megérett a lebontásra). Rendbehozzák a temetőt és a ravatalozót. Feltöltik és termővé teszik a lapos, eddig sémi hasznot nem nyújtó községi területeket. A hnb Irodahelyiségei a falu legszebb épületében — a művelődésházában — találhatók. Itt beszélgettünk el Bartal Imre elnökkel, valamint Vörös Istvánná anyakönyvvezetővel. A falu főkormányosa arról is tájékoztatott, hogy a művelődésháza belsejét faburkolattal látják el. Az alcímként szereplő párhuzam miként értendő? Ügy, hogy nem csupán a falu küllemét cslnosítgatják, teszik vonzóvá, hanem az emberek műveltségi szintjének emelését, tudásgyarapítását, szemléletformálását is éppoly fontosnak tartják. Ennek érdekében — egy kivételévell — már valamennyi tömegszervezetet sikerült mozgalmi életre, társadalmi tevékenységre serkenteni. Nyilvános pártgyűléseken, népgyűléseken értesül a lakosság számos közérdekű eseményről, a Nemzeti Front helyi szervezetének cselekvési programja teljesítéséről; társadalmi munkára mozgósításban a 22 képviselő is számottevően közreműködik. Eredményesen tevékenykedik a hírközlő kör, amely öt tagú. Ezek többnyire érettségizett fiatalok, akiknek a munkáját a Járási népművelési Intézet oly módon ts megkönnyíti, hogy módszertani segédanyagot bn csát a rendelkezésükre, amit a vre lációsok“ a helyi viszonyoknak meg felelően, ügyesen hasznosítani tudnak. Dicséretre méltó tevékenységet fejt ki a falu könyvtárosnője, aki sok•sok könyvbarátot toborzott már. Am író-olvasó találkozót ts sikeresen szervez: tavaly ősszel Ordódy Katalin és Lovicsek Béla hazai magyar írókat látták vendégül. Ezen kívül n nőszövetség helyi szervezetén belül érdemleges tevékenvséget fejt ki a 17—20 tagú olvasókör. Kötelező és ajánlott művek olvasását tűzik feladatul, majd termékeny vitát bontakoztatnak ki. A derék könyvtárosnó azonban nem éri be azzal, hogy a felnőtteket könvvszeretetre inspirálja; a helyi 1—4. osztályú kisiskolásokat ts Igyekszik könvvszeretetre serkenteni. Személyes példamutatása követésre méltó. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a könyvtármozgalom Járási versenyében a megtisztelő III. helyet vívták ki. S végül hadd fejezzük be ezt a cikket azzal, hogy a szapiak így értelmezik az anyagi-szellemi felemelkedést, a már említett párhuzamot. Ezért lehettek a kisebb falvak kategóriájában a járási környezetszépítésl és falufejlesztési versenyben már két ízben — tavaly és tavalyelőtt — győztesek, a II. helv birtokosai. N. KOVÁCS ISTVÁN Szabolcsikéknél Az asszony ünnepi vacsorához készül. A konyhában bódltó az Illat. Mindenütt rend és tisztaság. Szabolcsikné beszél, keze munkálkodik. Amikor azt meséli, hogyan sütött kenyeret, meg rándul a tíz ujj, о kovászolás, a dagasztás, a szakai tás, a kenyérvetés fogásait Idézve. A férfi egyenes, szinte merev tartást!. Ezt mondja: — Az volt a kenyér, azt szerettem ... Hetek műltán is megettem. A mostani...? — legyint. — Pedig jó az — mondja az aszszony —, én megötven év Jóban, rosszban — Gyakran meglátogatnak minket a gyerekek JA szerző felvételei) eszem a boltit is. Tudja, tönkrement a kemence, azóta nem sütök kényé rét... A férfi erre semmit sem mond. A ház ura I9ll-ben, asszonya 1913- ban született. Házasságot kötöttek 1931. november 21-én. — Ügy igaz — sóhajt nagyol Szabolcsikné. — Miként zajlott le a lakodalmuk? — Szegényes volt: egy kis hús, egy kis tészta, kevés bor. Estétől hajnalig tartott. De sokaknak még enynytre sem tellett. — Jegygyűrű, esküvői fénykép? — Arra már végképp nem jutott. — Mit dolgoztak? — Gazdálkodtunk. Apámtól örökölф m hstárbsm # Gépek zajától hangosak a napsütötte szántóföldek. A Szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdaság növénytermesztői is szétszóródtak a gazdasághoz tartozó hét falu határában. Kövesdi Tibor mérnök, főagronómussal a kiscsalomijai (Malá Calomija) határban kerestük fel a vető munkacsoportot. Majer Péter és Pohánka György éppen a vetőgépek tartályát töltötte fel a két traktoros, Babka János és Pásztor István pedig a gépek ellenőrzésére használta fel a kis szünetet. — Gyakoribb ellenőrzéssel Jelentő sen csökkenthető az üzemz ivar — mit Ija Pásztor István. — Most a munkaidő teljes kihasználására nagy szükség van, sok a tennivaló, mivel a napokban Is kényszerpihenőre parancsolt minket az eső. — Persze, nem veszélyes a lemaradás — egészíti ki a főagronómus —, a Jelenlegi helyzetet figyelembe véve terv szerint végzünk a tavasziak vetésével. Pedig sok magot kell földbe tennünk, összesen 1140 hektáron kell elvetnünk a tavasziakat. — Mi okoz gondot a tavaszi mun kák végzésénél? — Egyenlőre csak az Időjárás. Kezdetben az éjszakai fagyok miatt csak dél felé kezdhettük meg a munkát. Gyors, felületes munkát nem akarunk végezni, hiszen a jó termés A lúiiühübdaioiü egy része (A szuiző felvételei) Л vetőbrigád alapja a megfelelő magágykészités és az Idejében történt vetés. A munka minőségére Is nagy gondot fordítunk, azért irányoztunk elő dolgozóinknak célprémiumot. Az árpa vetésénél a vetésmélységre és a magmennyiségre különösen ügyeltek dolgozóink, valamint arra, hogy üres sávok ne maradjanak a vetésben. A Jó munkáért Járó Jutalmat természetesen csak akkor kapják meg, amikor már zölden a határ, vagyis lemérhető munkájuk minősége. —Milyen teendőket végeznek még a vetéssel egyidőben? — Jelentős területen végezzük a műtrágyázást, a káli és a foszfor szórását. A járási agrokémiai vállalat repülőgépeivel 50 hektárra Juttatunk nitrogént Nagy figyelmet szentelünk a rétek és a legelők gondozásának Is. Az Ipoly mentén elterülő 415 hektár, öntözhető legelő ttsztftását, fejtrágyázását végeztük el. A boronálás után egy tízfős női munkacsapat kézikapával a gyomokat Irtotta. Így akarjuk elérni, hogy legelőinken csak Jó minőségű fű nőjön, a haszontalan gyom ne vonja el a táperőt. Határjárásunkon meggyőződtem róla, hogy az állami gazdaság vezetői, dolgozói munkájából kiérezni a gazdaságosabb, eredményesebb termelésre törekvést. Kell Is a pozitív hozzáállás, mivel az Idei tervek igényesebbek a tavalyinál. BÖJTÖS JANOS tem egy kis földet, és béreltünk is, úgy jöll össze öt hektárnyi... — így a házigazda. Már megint az ujjak. Számolnak. Leltárba veszik, hol, melyik dűlőben volt a szántó, s mennyit kellett napjában gyalogolni. — Régen sokat kellett dolgozni — emlékszik az asszony. — Naponta kétszer megjártam a mezőt. Kapáltam, majd hazajöttem főzni, mosni, ruhát foltozni. Éjfél előtt sose kerültem az ágyba. — Család? — Tessék csak elgondolni: kilenc év alatt hat gyereket szültem. De nem ám a kényes-fényes szülészeten, mint a mostaniak, hanem otthon, a bába segítségével, meg anélkül. Mert ilyen is előfordult... Felnőttek becsülettel. Mind tanult. Dolgoztak is velünk. Sajnos, egy fiunk baleset következtében meghalt. — Sokba került a hat gyerek taníttatása? — Sokba bizonyi — S megérte? Most egy gyereke sincs itthon? — Gyakran hazajönnek, egyszer egyik, máskor a másik, meg van ügy, hogy egyszerre többen. A szomszédban lakó lányom naponta meglátogat. Dolgosak a gyerekeink. Amit tölünk tanultak, ők is azt teszik. Nem panaszkodhatunk rájuk. Takaros a ház, rendezett a porta. Az udvaron szőlőlugas. A kert burgo nyát, zöldséget terem. — Még mindig sok a munka — mondogatják. — Mi meg gyengülünk ... — panaszolta a férj. — Es a gyerekek lakodalma? Gazdagabb volt, mint a maguké? — Azt hiszem ...I — szól határozottan az asszony. A férj kiegészíti a félmondatot: — Ha helyén az eszük, s Jól megértik egymást, akkor nem lehet baj. Öt lányomra sok kellett, bútorra, stafirungra. — Mivel egészül ki a nyugdíja? — kérdem a férfitől. — Eljárogatok dolgozni a szövetkezet kertészetébe. Az asszony meg a házkörüll munkát végzi. — A dolognak sosem lesz vége? — Annak soha ... A háziasszony: — Egész éleiében sokat dolgozott a férjem. A szövetkezet alapító tagja volt, majd három évig elnöke. Dehát akkor csupán 760 korona volt a havi fizetése, abból pedig nyolctagú családot nemigen lehetett eltartani. A háztáji is pótolt valamicskét... Majd el is felejtettem, miért is voltam Szabolcsikéknál Szolnocskán (Solnlöka). Szabolcsik néni névnapját ünnepelték a gyerekek, a vök, a tíz unoka és a két dédunoka. Igazán meghitt volt ez az ünnepség, s derűs a hangulat, ILLÉS BERTALAN
