Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

i

1982. április 10.

SZABAD FÖLDMŰVES

Fölemelte kezét és távozott

1749. augusztus 28-án született Majna-Frankfurtban a németek legnagyobb költője és drámaírója Johann Wolfgang Goethe. Amint önéletrajzában írja, nagy szenvedések kö zepette Jött a világra: édesanyja há romnapi vajúdás után szülte meg őt. Am nevelése, Iskoláztatása sokkal könnyebb volt, mivel Goethe gazdag polgári család gyermeke volt. A tanulékony és eszes kisfiú érzékenyen reagált mindenre. Nagyon szeretett olvasni és festeni, szívesen járt színházba. A színpad szeretetét, de a drámai költészet első csíráit is a nagyanyjától ajándékozott bábszin- ^

ház keltette fel benne. Tizenhat éves korában Lipcsébe ment, hogy atyja kívánsága szerint Jogot tanuljon. Oj környezete nagy hatással volt az érzelemben gazdag fiatalemberre. Rövidesen szerelmes lett Katchen Schönkopfba. Ennek a diákszerelemnek köszönhetjük az Anette c. elbeszélő dalos könyvet, és a Die Laune des Verliebten című bájos pásztorjátékát. A szertelen és rendszertelen

életet élő Ifjú megbetegedett: tanulmányait megszakítva tért vissza a szülői házba. Négy évvel később Strassburgba ment, hogy tanulmányait befejezze, de Itt is inkább a természettudománnyal foglalkozott, mint a joggal. Nagy hatással volt rá baráti köre, különösen Herder társasága. Ez a férfiú vezette őt a rómaiaktól a görögökhöz, a naív Homéroshoz, a tréfás franciáktól a szenvedélyes Shakespearehez, s végre az anakreonl költészettől az egyszerű népdalhoz. Itt kezdett foglalkozni a német népdallal, öreg anyókák ajkáról gyűjtötte a népköltészet termékeit. A jogi doktorátust megszerezve, elhagyta Strassburgot és Wetzlarba telepedett le, mint joggyakornok. Ни vatalnoki munkája mellett nem hanyagolta el a szép lányokat és asszonyokat. A fiatal költő itt szeretett bele Charlotte Buffba. A lány ekkor Kestner tanácsos (Goethe barátja) menyasszonya. Goethe sokat szenvedett azért, hogy az imádott nő nem lehet az övé. Levélben búcsúzott el a lánytól, s elhagyta a várost. Frankfurtba ment, ahol olyan Igazi szerelem és boldogság várja, amiről a költő eddig nem is álmodott. S ez a szerelem gyógyír, balzsam volt a csalódott és érzékeny költő szívére.

Ugyanis Goethe összeísmerkedett egy frankfurti kereskedő feleségével. Ebből az ismeretségből csodálatos kapcsolat alakult ki. S míg 6 boldogan tölti napjait, tudomást szerez arról, hogy Johann Jerusalem, egyik barátja, öngyilkos lett, miután reménytelenül volt szerelmes. Nos ebből a három élményanyagból alakult ki Goethe egyik legnagyobb műve, a Werther szerelme és halála című regény.

A műnek óriási hatása volt, de sok ellenfele Is akadt, mégsem tudták népszerűségét lerontani, sőt minden európai nyelvre lefordították. Ez a regény az egyre erősödő polgárság életszemléletét, antifeudálls meggyőződését tükrözi. Érdekes a regény filozófiája Is, mely az akkori német értelmiségi fiatalok életszemléletén igyekszik változtatni. Arra inti az olvasót, hogy tanuljon meg másképpen cselekedni, nem úgy, mint ahogy azt Ifjú barátja — Jerusalem — tette. S végül az ifjú Werther alapján és cselekedetein keresztül Goethe leleplezi annak a társadalomnak a képmutatását, amelyben ő is élt.

Goethe ezekben az években rengeteget dolgozott. 1773—1775-ig írja drámáit, szatíráit, melyekben a természetest a mesterkélttel, az életteljes érzelmet a józansággal állítja szembe. Ez Időtájt foglalkqzott a Fausttal Is, de egyelőre félre tette. Prózában írt énekes játékaiban újabb szerelmi viszonyát örökítette meg: Erwin und Elmire és Claudine von Villa Bella. Mindkét darab Lili (Elisabeth Schönemann) iránti szerelmi hódolat. A bájos bankárleányt Goethe el is jegyezte, de mivel a házasságot mindkét részről ellenezték a szülők, ez az eljegyzés felbomlott.

Ekkor az ifjú Goethe költői tehetsége és neve már ismert egész Németországiján. Híres emberek: grófok, hercegek, hivatalnokok, írók és költők keresték társaságét. Így ismeri

meg a 17 éves Károly Ágostot, akit élete végéig Goethe nagyon szeretett.

A weimari udvar egyesítette ez időben Németország legkiválóbb tehetségeit. Erre a időszakra esik emlékezetes és hosszú ideig tartó viszonya Steinné asszonnyal. Ez a nagy műveltségű asszony oly nagy hatással volt a költőre, mint ezelőtt egyetlen ideálja sem. Steinné asszony alakját örökítette meg az Iphigeniában és a Tasso Leonora hercegnőjében.

Irodalmi tevékenységén túl Weimarban részt vett az államügyek intézésében. Barátai aggódtak költői pályájáért, ő azonban Seefahrt című

(Részlet a Faust-ből)

költeményében megnyugtatta őket, mintahogy a következő műveivel is. Igaz első tíz évi weimari tartózkodása idején hivatalos teendői sok Idejét vették el, ezért megváltásnak és megszabadulásnak érezte Olaszországba való utazását, ami termékeny hatással volt rá. Utazásai során készült el három nagy drámája: Iphigenie auf Tauris, Tasso színmüve és az Egmond tragédia. Amikor Olaszországból visszatért Weimarba, hivatalainak nagy részéről lemondott, s ezekután kimondottan az irodalomnak szentelte életét. Jó barátságban volt Schillerrel, akivel gyakran találkozott. Schiller buzdítására újból elő vette a még mindig töredékben lévő Faustot és első részét be is fejezte Schiller bekövetkezett halála nagyon elszomorította Goethét: elhagyatottnak és árvának érezte magát, de a következő két évtizedben is nehéz sorscsapások érték őt. Meghalt neje Christiane Vulpius, ami Goethének, igazi fájdalmat okozott. 1828-ban fejedelmi barátja, Károly Ágost nagy | herceg, a következő évben Lujza J nagyhercegné, majd 1830-ban egyet £ len fia. A fájdalomtól és az egyedül létből menekülve, agg kora dacára, a munkában keresett enyhülést. Faust drámájának befejezésével foglalkozóit. A költőt több mint ötven évig foglalkoztatta Faust eszméje, míg végre elkészült a nagy mű, ami Goethe művészetének csúcsát jelentette. A második rész 1831-ben készült el, kiadását a költő már nem élte meg. A Faust második részének befejezése után pár hónapai — 1832. március 22-én — nyolcvankét éves korában elhunyt a német s a világ irodalom legnagyobb egyénisége: Johann Wolfgang Goethe. Testét a weimari fejedelmi sírboltba helyezték el 150 évvel ezelőtt

Juhász Gyula*

TISZAI C

Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól, Tücsök jelel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a ttszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák Hallgatják halkan a harmoni it.

Magam a parton egymagám vagyok, Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,

Ma kikötöttünk itthon, álmodók!

Shakespeare estéje

Az esti ködben, őszi esti ködben Hazabotorkál, véle a homály,

A dérütötte hold lassan kelőben:

Már itt az ősz és itt az este már.

Az országúton kósza álmok járnak,

Danol a szél, halődik a határ, »Járnak az árnyak, vége van a nyárnak,

Már itt az ősz és itt az este már.

A kandallóban sírnak már a gallyak,

Künn a tarlókon kárognak a varjak,

Nyárnak halála: árnyak élete.

Vtolás alkony, opálos színekkel,

Nézi a néma, nagy, magányos Ember:

Szívében kong, bong a Téli regei

* 1937. április 6-án halt meg Juhász Gyula, a 20. századi magyar líra kiemelkedő képviselője

Faust (a palotában)

Jött négy, ment három, láttam én.

Amit beszéltek, azt nem érthetém.

Hallani véltem hogy — nyomor,

S a halál, — a végszó ily komor.

Tompán, kisértetin kongott a hang. Szabadba még nem küzdtem én magam. Csak \dobhatnám a mágiát már félre,

Ne is gondolnék már varázsigére,

'S Természeti állnék csak mint ember itt, Ember voltomra adnék valamit.

Az voltam én, míg a homálytól vontán Magam’ s világom’ el nem káromoltam. Most már a lég is mind’ varázst lehel,

Már azt se’ tudnám, hogy kerüljem el. . Mosolyoghat bármi józanul napom,

Az éj az álmok hálójába fon.

Üde mező ha felvidítna már,

Rám kánya károg; s mit károgna? — Kár. Babona-nyűgben későn és korán, Baljós^felül, mint óvás hat reám.

Magában áll az, kinek fél szive.

Nyikorg az ajtó, s nem lép senki be.

NAGY TERÉZ

Ü

s.

cs

t-,

a:

<

03

A festészet vonzásában

KÉT FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZ BODROGKÖZI TÄRLATA

Azok, akik valamelyest tájékozottak a képzőművészetben, Tiszai Nagy Menyhértet és Kiss Egon Károlyt tehetséges festőnek ismerik. Jómagam több hazai tárlaton találkoztam velük. Legutóbb a Királyhelmeci (Král. Chlmec) Művelődési Ház kistermében megrendezett közös tárlatukon. Bár a kiállított alkotások száma eléggé korlátozott volt, a válogatás viszont munkásságuk minden jellemző szakaszát, fejlődésük teljes panorámáját mutatta.

Tiszai Nagy Menyhért festő a javából, olyan, akit vérbeli piktornak, született festőtehetségnek szoktak nevezni. Ösztönösen biztos színérzékkel rendelkezik. Élénken, harsányan épp oly tiszta akkordokat tesz le, mint gyengéden, líraian. Nem betanult képletek szerint dolgozik, hanem hibátlanul hangolja egymáshoz még a közfelfogás szerint össze nem illő foltokat is, szabadjára engedi festői indulatait.

Kiss Egon Károly színérzékenysége spontán jelentkezik, a természet, az élet élményszerű, meggyőző erővel kínálja neki a megfestenivalót, s ő nem idegenkedik az eleven impreszsziók befogadásától. Ugyanakkor szigorúan ellenőrzi magát iskolázottságának megfelelően, de a tanultakkal sohasem béklyózza fantáziájának érzékletes felvillanásait. A színek töretlensége, a formák nagyvonalúsága, á kifejezés érzelmi hitele, a megjelenítés lakonikus volta a féstőt monumentalistává minősítheti.

Tiszai Nagy Menyhért 1944-ben született Zemplénagárdon, jelenleg Kisgéresben (Malý Horei) él. Most arról faggatom, mit jelent a szülőföld

a festő számára?

— A szülőföld kérdése nagyon is tág fogalom. Azt a helyet tartalmazza, ahol születtünk. Ettől függetlenül az egyén talán Jobban kötődik ahhoz a vidékhez, ahol felnő, s a sorból nem zárható ki a világnak az a darabja sem, ahol az ember pillanatnyilag él és dolgozik. Hogy én történetesen Zemplénagárdon születtem, ez teljesen lényegtelen. Jó, hogy ott születtem, és emlékeim szépek és maradandók, de gyermekkoromtól itt élek. Az itteni emlékeim ma már

annyira a szívemhez nőttek, mintha itt születtem volna. Éppen ezért tematikámban nincsenek merev határok; lényegében ugyanaz található meg Csallóközben vagy Ung-vidéken, mint itt Érzelmileg és a kötőidés szempontjából, amióta Kisgéresben élek, olyan hosszú idő, hogy már nyugodt lelkiismerettel mondhatom: ezt a vidéket is szülőföldemnek tekintem.

Tiszai Nagy Menyhért élményanyagában a tájképek és a portrék egyaránt megtalálhatók, még a népművészethez is érzékeny intuícióval kapcsolódik, az idegéiben érzi, hatodik érzékszervével észleli a halhatatlan folklór ihlető érdemeit, szőttesek, varrottasok, faragások, cserepek, népszokások ősi indítékait. A mármár mitikus stilizáltságot találó jeleket, átvitt értelmű motívumokat tett közérthetővé, s ezek kipróbált btz-Balról Tiszai Nagy Menyhért, jobbról Kiss Egon Károly

tonsággal vezetik el a tudatot és megértést lélektől lélekig, az egyéntől a közösségig.

Tiszai Nagy Menyhért ezt sem programszerűen teljesítette, mert magától értetődően élt a falu szellemi kultúrájának tanulságaival. Színvilágának eredően zengzetes lejtéséhez ez a népművészeti tájékozottság, ez a gyermekkori emlékekhez kötődött inspiráció Is hozzátartozik.

Kiss Egon Károly Leleszen (Leles) született, huszonöt éves. A kassai iparművészeti után itthon talált önmagára.

— Milyen forrásokból táplálkozik festői világa?

— Feltétlenül foglalkoztatott és foglalkoztat a szülőföld hangulatának a visszaadása, a környezet, amelyben élek, az élmény, ami hat rám, a gyermekkori világom és természetesen a jelen kor, egyszóvaT mindaz, ami érzelmileg közel áll hozzám. Ná! m nincs egy merev határ kedvenc és, mondjuk úgy,, hogy „nem kedvenc“ téma között. Ha nem lenne kedvencem az a bizonyos téma, amellyel éppen akkor foglalkozom, akkor nem is tudnám azt a munkát kivitelezni, megkomponálni. Mégis felsorolhatok pár olyan munkámat, amely valóban nagyon közel áll hozzám: Latorcapart, Leleszi látkép, Cikera és még vagy húszat tudnék felsorolni. El mondhatom, hogy megvalósítotlim mindazt, amit annak idején célul tűztem ki magam elé.

Kiss Egon Károly sokoldalú festő. Finom pasztell színekkel megragadott alak- és tájábrázolásai mellett gondolatainak kompozíciós vetületei is megtalálhatók. Realizmusa szerencsésen ötvöződik absztrakciós szín- és formakészségével.

A két bodrogközi fiatal festő közös tárlata maradandó emléket . nyújtott a szemlélőknek. Illés Bertalan