Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-03 / 13. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK H E TI L APJA 1982. Április з. 13. szám * XXXIII. évfolyam * Ага 1,— Kč* t Oiszeríi hozziailissal Különös a tavasz varázsa. Rabul ejt. Nemcsak a szabadba őz, hajt, hanem egyben alkató-teremtő munkára is késztet. így van ezzel szinte valamennyi rögszerető ember: a traktoros, a gépkezelő, a brigádvezető, az agronómus, akit hív a mezsgyében, pacsirtadalos határ. Itt aztán kedvére nyújtóztathatja végtagjait, szabadon szárnyalhat a termelést jobbító gondolat, ötlet ötletet szülhet. Mert nagy szükség van ám erre: kincset érhet a mezőgazdasági nagyüzem számára a jó és megvalósítható elképzelés, a jelenleginél ésszerűbb, gazdaságosabb módszer, eljárás. Minden olyan elgondolás, amelynek gyakorlati megvalósításával közelebb juthat a szövetkezet, az állami gazdaság a kitűzött célhoz. Őszintén szólva, ennek a termékeny gondolatszárnyalásnak, emberi önmegvalósításnak útjából elhárította az akadályokat a differenciált javadalmazás, amely lehetó'vé teszi a szellemi tőke termelőerővé formálását. A közösségnek, a társadalomnak a tervezettnél, az átlagnál többet nyújtó, példás, vagy élenjáró dolgozó, szakember, vezető nem csupán erkölcsi, hanem anyagi jutalmazásban Is részesülhet. Ezt sajnos, nem mondhattuk el az előző javadalmazási rendszerről, amely épp azokat sújtotta, akik az átlagnál többet adtak a nép asztalára, az államháztartás javára. Az említett, fejlődést nem segítő javadalmazás egyszerűen gúzsba kötötte a kezdeményezőkészséget, a tettvágy kiteljesedését. Éles logikájú, kifinomult észjárású, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szövetkezeti elnökök, üzemgazdászok meggyőződéssel vallották: „Hát ki hallott már ilyet? Adóztatni azt, aki többet nyújt...?!“ Vagy: „Akárki ötöite-hatoita ki ezt a javadalmazást, nem sokat konyíthat a mezőgazdasághoz.“ Node, ez már a múlté, amiből — sajnos — késlekedve vonták le a kellő tanulságot. Éljenek hát a mezőgazdasági üzemek a mostani, kedvező javadalmazási rendszer nyújtotta lehetőségekkel. Minden eddiginél jobban becsüljék — és honorálják — azok munkáját, akikre a szövetkezet, az állami gazdaság bármikor számíthat, támaszkodhat. Mert van ám sok ilyen áldozatkész, végtelenül szorgalmas ember a gazdaságokban, csak a vezetők nem igen vették őket észre —, tisztelet a kivételnek! Meg aztán, mivel is jutalmaztak volna? Ehhez nem volt meg az anyagi fedezet. (Szándékos a keret szó mellőzése!)!) Az erkölcsi elismerés ugyan nem került pénzbe, de ... Túlzottan egyoldalúnak vélték a vezetők, mondván: kicsikét segíti csupán a cél elérését. No meg úgy voltak vele, mint az egyszeri ember, akinek eleinte nagyon imponált a becsületes munkája ellenében kimondott ..köszönöm!“, de aztán mégiscsak megsokallta, mondván: „Köszönömmel már tele a padlás . . Ezzel távolról sem azt hajtogatom, hogy az erkölcsi elismerésnek nincs funkciója a mezőgazdaságban. Igenis, vanf Csak az egyoldalúság ellen ágálok, amely végül is a jószándék lejáratásához. az -igazi küldetés be nem töltéséhez vezethet. Köszönjük meg a jó munkát, ez így illő, fejezzük ki a jó, vagy kiváló munkát végzők iránti nagyrabecsülésünket a közösség, a gazdaság nevében, de ne ez legyen az egyedüli üdvözítő forma ... I Miért a hangsúly? Egy jó ismerősöm két-három évvel ezelőtt, aki legalább egy negyedszázada boldogítja a közöst, mondta: „Engem még nem dicsért meg senki a jó munkámért, amióta a szövetkezetben dolgozom.“ Elszörnyűlködtem a hallottakon. Aztán mégis fordult a kocka: tavalyelőtt azok között sorakozott az aratási ünnepély díszemelvénye előtt, akik a legjobban helytálltak a betakarításban. S nemcsak sorakozott, hanem erkölcsi és anyagi elismerésben is részesült. Egyedi eset? Talán. De azért — háromévtizedes tapasztalat mondatja —< sokkal tárgyilagosabban, s csöppet sem elfogultan kellene az emberek munkáját értékel ni* felhasználva erre a termelési értekezletek, taggyűlések nyújtotta lehetőségeket. Mert bizony a nyilvános dicséret igencsak jólesik, még jobb munkára buzdít. Ugyanakkor nevelő hatású is, azok felé, akik átlagon aluli teljesítmény nyújtásával beérik. Márpedig, mily felemelő érzés, ha valaki — vagy valamely csapat, csoport, nagyobb közösség, Üzem — élenjáró. Ezt csak az tudja igazán, aki a példás dolgozók sorát hosszabbítja. Éppen ezért, mezőgazdasági üzemeinkben arra törekedjen a vezetés, hogy ne néhány tucatnyit mondhassanak élenjárónak, példásnak, hanem a többséget. Ha ezen munkálkodnak majd a közeli hetekben, hónapokban, a tervfeiadatok teljesítése során mindenkor számíthat a vezetés a dolgozókra, kikérheti sokszor aranyat érő véleményüket, javaslataikat, amelyek figyelembevételével, megvalósításával a fejlődés kereke előre mozdítható, az elmérgesedő problémák a vártnál hamarabb oldhatók meg. Most, hogy szabadabb a vezetők keze, az ésszerűbb, a gazdaságosabb előtérbe juthat. Vagyis, azon túl, hogy az anyagi érdekeltséggel százezrek, sőt milliók menthetők meg, amelyek azelőtt „elfolytak a tagság ujjai között“, jobban jutalmazhatók azok az ésszerűsítő-újító javaslatok is, amelyek nem csupán a termelést, hanem a szervezö-irányító-ellcnőrzö munka tökéletesítését előmozdítják. Ha például valami — szinte kézzelfoghatóan — elavult, nem szolgálja a fejlődést, sőt hátramozdit, miért ne lehetne rajta változtatni? Persze, törvényes keretek között. Ezekhez a módosításokhoz a tudomány nemegyszer segítséget nyújthat. Általában itt a legtöbb, eddig kihasználatlan tartalék. Nem olyan módosításokról van elsősorban szó, amelyek kellően át nem gondoltak, s holnap, vagy holnapután már változtatni kell rajtuk ... Egy jól prosperáló mezőgazdasági nagyüzemben ma már szinte nélkülözhetetlen az ésszerűsítő-újító brigád. Olyan brigád, amelynek tagjai mérnökök, s az új, a haladó fejlődést segítő megoldások, eljárások, módszerek gyakorlati megbonositását elősegíthetik, birtokában lévén a magas szintű szaktudásnak. Akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha ezt a szaktudást parlagon hagyjuk, nem kamatoztatjuk a közösség, a társadalom javára. A szellemi tőke így — és csakis így — válhat termelőerővé. N. KOVÁCS ISTVÁN Ha keservesen is, de végre kitavaszodott. A mezőgazdasági üzemekben arra törekedtek, hogy agrotechnikai határidőn belül jól előkészített vetőágyba kerüljön a tavasszi árpa, a hüvelyesek magja, s minél hamarabb elkezdődhessen a cukorrépavetés. A Csehszlovák Sajtóiroda fotóriportere a felsópatonyi (Horná Potöh) Vörös Csillag szövetkezetben kapta lencsevégre az árpavetőket. A nagy gonddal és agrotechnikai határidőben elvetett ősziek szépen fejlődtek, s jól átvészelték a kemény telet. Am a kritikus Időszak tavasszal jelentkezett, amikor a nappalt és az éjszakai hőmérséklet közötti nagy kilengések komolyan veszélyeztették az őszi vetéseket. Hiszen a tél után legyengült növényzet érzékenyen reagált a fagyra és a hirtelen nappali felmelegedésre. jelenleg még nem lehet pontosan felmérni az előidézett károkat >— állapították meg az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztést Irányítő bizottságának Idei első ülésén. A károk nagyságáról majd a második biológiai leltározás adhat hiteles képet. A kora tavaszi fagyok elsősorban a közép- és kelet-szlovákiai kerület gazdaságait sújtották. Az előzetes felmérések szerint a téli fagyok legjobban az őszt repce növényzetét károsították. Szlovákiai viszonylatban a növényzet 33 százaléka jől, 43 százaléka közepesen, 24 százaléka pedig gyengén telelt át. De a kedvezőtlen időjárást az őszi árpa is megsínylette. Ezért a jelen Időszakban a gazdaságok elsőrendű feladata, hogy az őszieket kezeljék, a növényzetet szinte naponta figyeljék. Az adott helyzetnek megfelelő agrotechnikai beavatkozást — levéltrágyázás, hengerelés, fogasolás — minden táblán külön-külűn a növényzet állapota szerint kell elvégezni. A tavalyi szűkös esztendő következtében az idén hatványozott feladatok hárulnak a mezőgazdasáig dolgozóra. A növényztermesztést — a múlt év valóságához viszonyítva — 17,8 százalékkal kell növelni. Feltétlenül szükséges, hogy a gabonatermelésben legalább részben behozzuk a kiesést. Ennek egyik alapvető feltétele nemcsak a gabonafélék tervezett vetésterületének betartása, hanem bizonyos mértékű növelése Is. Az elképzelések szerint legalább húszezer hektárral nagyobb területet kell bevetni. Ezért minden egyes hektár klszántott őszi gabonát tavaszi gabonával szükséges pótolni. Az őszi repcét azokon a táblákon, ahol a négyzetméterenkénti egyedszám nem éri el a 25-öt, ki kell szántani, s Szlovákia déli részén napraforgóval helyettesíteni. terület 15 százalékán végezték el. A közép- és kelet-szlovákiai kerület egyes részelt március vége felé még hó borította, s az erős éjszakai fagyok miatt eltolódott a vetés a gabonaféléknél, a máknál és a hüvelyeseknél egyaránt. Habár a burgonya előcsíréztatása sokkal kedvezőbben alakult, mint tavaly, a korai burgonya ültetése Is eltolódott. Ezért a gazdaságoknak minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy a burgonya ültetésének ütemét Gondos munkával - gazdag termésért Tavaszi gabonából, repcéből és napraforgóból elegendő mennyiségű és jó minőségű vetőmag áll a gazdasáságok rendelkezésére. Elmondható, hogy a többi növénykultúra vetőmagja is kellő mennyiségben, minőségben és fajtaválasztékban biztosított. Bizonyos hiány a lucerna és egyes fűfélék vetőmagjából mutatkozik. Az ősziek nitrogéntrágyázása az Időjárás adta lehetőségeknek megfelelő ütemben haladt, s március 25-ig a terület 85 százalékán elvégezték. A nyugat-szlovákiai kerületben március derekán kezdték meg a tavaszi gabona vetését. Március 25-ig a vetésterület 25 százalékán elvégezték, s a galántal, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásban pedig nagyjából be is fejezték. Aránylag jó ütemben halad a mák és a hüvelyesek vetése Is. Am szlovákiai viszonylatban a gabonafélék vetését csupán a vetésmeggyorsítsák. Hiszen már amúgy Is a termés későbbi beérésével számolhatunk, holott a télt tartalékok klfogyőban vannak. Az üzemanyag-takarékosságra való tekintettel a minisztérium külön Intézkedést hozott a zöldségtermeléssel, illetve -szállítással kapcsolatban. Ennek értelmében valamennyi járásban el kell érni azt, hogy alapvető zöldségfélékből önellátók legyenek. A déli körzetekből más járásokba csupána primőráru és a melegkedvelő zöldségfélék szállíthatók. Az Idén nagyobb gondot kell fordítani a munka minőségének javítására, az agrotechnikai fegyelem betartására és a takarékos gazdálkodás érvényesítésére. Az agronómusok fő feladata: a gazdag termést megalapozó tavaszi munkák menetének tüzetes ellenőrzése, mert ezeken a tényezőkön múlik majd a termés alakulása. «—kim—• ■ Lapunk 2. oldalán a Bratislava felszabaduláséért vívott harcokra emlékezünk és rövidesen vázoljuk Szlovákia fővárosának háborű utáni fejlődését, a 3. oldalon pedig időszerű kommentárok mellett Magyarország felszabadulásának 37. évfordulóját méltatjuk ■ „Tavaly szövetkezetünkben alaposan kijutott az elemi csapásból, ráadásul magunk is sok hibát vétettünk. Ebből mindenképpen le kell vonnunk a tanulságot...“ — vallja lapunk 5. oldalán a nagysallói (Тек. Lužany) Barátság Efsz elnö ke, majd „A múlt hibáiból okulva“ című cikk szerzőjének kérdésére válaszolva, a haladást szorgalmazó törekvésekről is beszámol ■ „A szaktanintézeti nevelés időszerű kérdései“ című írásunk — a 8. oldalon — az eredmények és a problémák tükrében vázolja a szaktanintézeti oktatás ellentmondásos helyzetét. Rámutat arra is, hogy a nevelés minőségi követelményeinek előtérbe helyezésére kell törekedni a mezőgazdasági és élelmiszeripari káderutánpótlás oktató-nevelő munkájában ■ „Szét érteni lényeges kérdésekben“ című írásunk lapunk 11. oldalán — nyomon követi a természet és az életkörnyezet védelmének társadalmi feladatait. Kiemeli azt, hogy a nem beruházás jellegű teendők keretében szinte korlátlan lehetőségek kínálkoznak a nemes célok megvalósítására. ■ Lapunk 12. oldalán „A legújabbb tudományos ismeretekkel hatványozni a termelők ötleteit“ című cikk a tavalyi Ismeretek és tapasztalatok nyomán körvonalazza a cukorrépa-termesztés kedvezőtlen helyzetének okait, s főleg az agrotechnikai hiányosságokra mutat rá
