Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-16 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. }annár 16« 4 Élenjárók seregszemléje Az élelmiszerellátás egyre inkább — világprobléma- A fejlett és fejlődő országok közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítése csak nagy erőfeszítések árán, a tudomány és technika vívmányainak gyakorlati felhasználásával lehetséges. Hazánkban az utóbbi években növekedett az élelmiszerimport, amit a jövőben a földalap védelme mellett a gépek jobb kihasználásával ,a munkatermelékenység fokozásával és az ésszerű takarékossági programok megvalósításával csökkenthetünk. Gazdaságpolitikánk egyik fő célkitűzése saját termelési és nyersanyaglehetőségeink maximális és hatékony kihasználása, s nem csupán annak hangoztatása. Az igazsághoz tartozik, hogy elég lassú a ráébredésünk a komplex gazdasági reform kidolgozásának, és gyors, átgondolt, a szomszédos országok jó tapasztalatait is programjába soroló alkalmazásának szükségességére. Az említett lassúságot jól példázzák a „rejtett“ tartalékainkra tett célzások, kijelentések, amelyek különféle fórumokon, termelési értekezleteken, tanácskozásokon hangzanak el. Sajnos, a kinyilatkozók legtöbbször megrekednek a „még nagyon sok rejtett tartalékkal rendelkezünk“ formula ismételgetésénél, ténymegállapításánál. Kevesen és ritkán hangoztatják, elemzik és tárják fel ezeknek a „rejtett tartalékoknak“ a „színhelyét“, formáját és kitermelésük lehetséges módszereit, technológiáját. Társadalmunk nagy kohászműhelyében napjaink legfontosabb követelménye, hogy mindenki vegyen részt t—i tudása legjavát adva — az össznépi problémák megoldásában: az Üj Forma öntésében. Mezőgazdaságunk legjobb „kohászai“ minden bizonnyal a szocialista brigádokból kerülnek ki. Ez a mozgalom azért haladó, mert emberi tartalomból nőtt ki. . .. Ä rozsnyói (Rožňava) Járásban a napokban tartották meg azt az ünnepi külsőségekben is jelentős tanácskozást, amelyet méltán nevezhetünk a mezőgazdaságban élenjáró egyének és kollektívák valamint a földműveseket egész évben támogató, kisegítő üzemek, társadalmi szervezetek, hnb-k és iskolák képviselői találkozójának. A kiértéklésre meghívott mintegy kétszáz vendég képviselte a szocialista brigádokat, az efsz-ek védnöküzemeit és társadalmunk szinte valamennyi intézményét és mindazokat, akiknek része volt az 1981. évi kenyércsatában, és részt vettek a nehéz és munkaerőigényes zöldaratásban. A társadalmunk megbecsülését szimbolizáló kitüntetések átadása közben, a járási párt- és állami vezetők biztató erőt sugárzó kézszorításainak meghitt pillanataiban alkalom nyílt, hogy tapasztalataimat összegezve az 1981-es év határkövétől visszatekintsek a mezőgazdaságok megtett útjára és felmérjem az előttük álló út göröngyeit, emelkedőit. Hadd mondjam el, hogy a múlt évben a rozsnyói földművelők a keletszlovákiai kerület brigádmozgalmában a III. helyen végeztek. A speciális problémák, feladatok megoldására törekedő szocialista brigádok munkatermelékenysége növekszik, a pártpolitika népszerűségével összhangban. Állításom igazának bizonyítására néhány adat: Az általában gyenge gabonatermés évében a rostáriak 3,7 tonnás hektárhozamot értek el, ami itt kimagasló eredménynek számít. A Gemerská Poloma-iak és a revúcaiak alig kisebb hozamokkal követik ókét. A burgonyatermesztésben kétszáz mázsás hozam elérésével (a terv 156 mázsát irányzott elő) Gemerská Poloma vitte el a pálmát. A járásban a S. ötéves tervidőszakban az előző félévtizedes eredményekhez viszonyítva 19,5 százalékkal növekedett a gabonatermés, a burgonya hozama tíz százalékkal nőtt, a rétekről pedig 26 százalékkal takarítottak be több szénát, mint korábban. Az állattenyésztésben az utóbbi tíz év alatt tizenöt százalékkal nőtt a szarvasmarha-állomány. Hatvannégy százalékkal nagyobb lett a sertésállomány és csekély mértékben, nyolc százalékkal a juhállomány is gyarapodott. A tej- és hústermelés növekedése lassúbb ütemű volt. A kimutatások szerint a múlt év-Kitüntették a legjobbakat ben a növénytermesztés gyorsabb, az állattenyésztés lassúbb ütemben fejlődött A mezőgazdaság eredményeit kifejező számok mögött tettek, ötletek, önzetlen többletmunka, értékelendő újítószellem rejlik. A járás mezőgazdasági földterületének 74,5 százaléka zöldtér, ebből 33 százalékot tesznek ki a szántőföldön termesztett takarmánynövények. Ennek a százalékaránynak a növekedése, a gabonatermesztés rovására menne. Az utóbbi négy esztendőben a rétek 21 mázsás átlaghozamát tíz mázsával növelték, az évelő takarmányoknál hatvan mázsa fölötti a hektárhozam. De úgy látszik, ez is kevés volt ahhoz, hogy a Járásnak ne legyenek takarmánygondjai. A természetes takarmányforrásokban gazdag vidéken kicsit különös takarmánygondokről beszélni. Az évről évre visszatérő probléma, beszédtéma közmondásos esetté vált: itt nem látják az erdőtől a fát, illetve a réttől a гттгвввшшпмг» füvet. De úgy tűnik, s ez örvendetes, hogy az érzékcsalődás szűnőfélben van, ugyanis a szakemberek figyelme az utóbbi Időben a takarmánynövények megbecsülése felé fordultl A jelenlegi ötéves tervidőszakban többszáz hektár mocsaras területet akarnak lecsapolni, és 80 millió korona felhasználásával további ötezer hektár szántóterület termőerejének növelését végzik majd el. A JÖVÖ TEENDŐI A takarmánynál maradva: a jövőben nagyobb ütemben kell folytatni a rétek, legelők rekultiválását, trágyázását. A folyamatos és időbeni takarmánybegyűjtésre terepreszabott gépparkot kell összeállítani, kifejleszteni. A takarmányok konzerválásának és veszteségmentes tárolásának megoldása is sok törekvést igényel. Néhány évvel ezelőtt a jnb és a jmi felhívására indult egy mozgalom „Minden lakos gyűjtsön össze egy mázsa szénát“ címmel. A járás lakosságának egy bizonyos (falusi) rétege ezt hazafias kötelsségének tartotta. Olyannyira, hogy voltak akik háromszáz, sőt ötszáz mázsa szénát kaszáltak-gerezlyéztek össze a gépekkel hozzáférhetetlen parcellákon. De sokkal nagyobb azoknak a tábora (ezek többnyire a városlakók), akik fülük botját sem mozdították a felhívásra. Nézzük meg, mit mutat az 1981-es év szénagyűjtési eredménye: A 85 ezer lakos csak 225 vagon szénát szolgáltatott be. A járásban túllépik az 1 kilő sertés- és marhahús előállítására előirányzott abrakmennytséget. A jövőben ennek megakadályozása érdekében bonyolult gazdaságfejlesztésre és hathatós Intézkedésekre, valamint minden dolgozó becsületességére, felelősségtudatára és felelősségvállalására lesz szükség. A rozsnyói járásba hetenként 14 ezer liter tejet szállítanak más járásokból, hogy fedezni tudják a lakosság tejfogyasztását. A jelenlegi 2450 literes évi fejési átlag növelése is nagy feladat elé állítja a mezőgazdasági üzemek vezetőit és dolgozóit egyaránt. Az előrelépést, a takarmánykérdés megoldása ellenére is nehezíteni fogja, hogy az állattenyésztésben dolgozók jelentős hányadé nem rendelkezik szakképzettséggel. Ez egy újabb komoly problémát, a dolgozók szakmai képzését vonja maga után. Ehhez még hozzá kell adnunk a szigorú ellenőrzés bevezetését, a munkabér növelését, я munkásokról való gondoskodás fejlesztését.,. Korcsmám* László Ondrej Miškovií felvétele ,*.v. I W A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének kimutatása szerint egyre több mezőgazdasági üzem létesít óvodát. Felvételünk egy ilyen óvodában készült Gépjavítók — munka közben Fotó: >— tt»--» Bombaötletek -bombasztikus eredmények nélkül „Néha letesznek az asztalra olyan újítási javaslatokat, hogy amikor áttanulmányozzuk, megszédülünk. Mi történik később? Az újítást helyileg alkalmazzuk, továbbítjuk az illetékes szervhez, aztán már nem hallunk felőle. Ilyenkor elfogja ez embert a düh, s legszívesebben a sarokba vágná az asztalán lévő összes újítást...“ Hát igen. Az újítási előadó elkeseredik, az újságíró — az ügyben kitudja hányadszor — tollat ragad. Kiben nem vélt ki Indulatot az, ha az Illetékesek olyan újításra sem reag?,T''>k, ami közhasználatba bocsátva sok millió korona értékű hasznct ’''"'hatna társadalmunknak. • A galántai Járás egyik szövetkezetének gépesítési ágazatvezetője miután ismertette a csoportjába tartozó szerelők ötleteit, — szerényen —t saját újításáról Is szólt. Ennek lényege a következő: a gépkezelők, javítók körében köztudott, hogy a hatalmas vontatóerőt képviselő Skoda traktorok motorjai nagyobb megterhelés mellett — a rossz olajszintjelző miatt — „besülnek“. Az ágazatvezető ennek tudatában egy olyan berendezést szerkesztett, ami időben jelzi a motor „szívzörejeit“. Ez az egyszerű szerkentyű megelőzi a meghibásodást, az ezt követő méregdrága javítást. Erről az ötletről később tudomást szerzett a mezőgazdasági igazgatóság járási újítási előadója Is, aki maga dolgozta ki a szükséges dokumentációt, s küldte feljebb az illetékeseknek. Hogy ml lett ennek az eredménye? A Skoda traktorokat a mai napig sem gyártják az említett berendezéssel felszerelve, holott ez a gazdaságoknak féléves, egyéves gépkiesést, társadalmunknak pedig tetemes veszteséget jelent. # A komáromi járás egyik szövetkezetének gépjavítója néhány évvel ezelőtt rájött arra, hogyan is lehet kiküszöbölni, csökkenteni a kukoricakombájn által okozott termésveszteséget. A találmány gyakorlati alkalmazása után beigazolódott, hogy egy kombájnnal egy betakarítási idény alatt háromszáz- négyszáz ezer koronás megtakarítást lehet elérni. Klsebb-nagyobb huzavona után >— anyagilag ugyanis nem értékelték megfelelően az űjltő ötletét >— mégis továbbították az öletet az illetékeseknek. Az eredmény: a kukoricabetakarltőgépek 1— kisebb-nagyobb eltérésekkel — a mai napig is olyan veszteségesen dolgoznak, mint jőnéhány évvel korábban. „Aki gyorsan ad, az kétszer ad“ — tartja a közmondás, ami sajnos, mezőgazdasági gépgyártásunkra nem vonatkoztatható. A zsigárdi (Žiharec) szövetkezet gépesítési főágazatvezetője konkrétabban fogalmazott: „Beosztásomnál fogva tudom, hogy minden gyárt — futószalagról lekerült — gépberendezésen van mit Javítani. Ezeket a hiányosságokat nekünk kell pótolnunk. így sokszor olyan ötletek megvalósítására kényszerülünk, melyeket 1— a közérdek kívánja ezt így — a gyártó cég felkarolhatná, s a legrövidebb Időn belül alkalmázhatná. Sajnos, nincs olyan fórum, amely segítene abban, hogy ezeK az ötletek villámgyorsan bekerülhessenek a gyárba. A többszöri közvetett és közvetlen próbálkozásunk azt igazolja, hogy a gyári fejlesztési Irodák kapuit még nagyágyúval sem lehet szétlőni ...“ 4 Amint ezt a példák, a vélemények garmada igazolja: a gyári fejlesztési és a gyakorlati szakemberek közötti együttműködés hiányos, jogosan bírálható. Persze mindemellett meg kell említeni azt is, hogy miért is marad sokszor „gazdasági udvaron belül“ az illetékes szövetkezet, állami gazdaság országos viszonylatban is jelentős újítása. Idézem egy szövetkezeti elnök véleményét: „Korábban több újítási javaslatot is eljuttattunk a járási szervek felé. Habár némelyike valóban bombaötlet volt, néhány hónapos vándoroltatás, felülbírálás stb. után az újítás valahol elsikkadt. Az újító megkapta érte a szerény néhányszáz koronás jutalmát, persze abban a sikerélményben nem részesülhetett, hogy ötletét viszontlássa valamelyik gyári berendezésen. Hát mit kerteljen az ember: nem elkeserítő ez? Mivel minket is teljesen leköt a termelés — nincs se időnk, se módunk arra, hogy jogilag is „klsérgessük“ az újítást — azt mondtam: maradjon kapun belül az újítás és kész. Magunkon segítettünk, s ha más nem viszi, hát nem kapja ...“ Akkor, amikor ötéves tervfeladataink az ipar állandó fejlesztését, a technikai vívmányok érvényesítését tűzték ki célul — а XVI. pártkongresszus részletezte ezeket a kérdéseket —, visszatetsző az, hogy a fentiekben említett módon fecséreljük el az alkotó ember által létrehozott szellemi javakat. Hiszen papír és ceruza nélkül is bárki könnyen kiszámíthatja: hány és hány millió korona úszik el évente annak következtében, hogy újításaink, szabadalmaink belevesznek a bürokratizmus tekervényes útvesztőjébe. Mivel a gyárakban, üzemekben, közhivatalokban, a mezőgazdasági termelőegységeknél nem holmiféle mitológiai alakok, hanem emberek tevékenykednek, csakis az embereken múlik: béklyót csatolnak ötletekkel, ' fantáziával „megáldott“ embertársaikra, vagy hagyják őket mindannyiunk hasznára alkotni. KALITA GÄBOR Fotói lokalíta«9
