Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-27 / 12. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1982. március 27. $ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ A tavaszi etetés problémái Hozzászólás Mezdgazdasógunk fejlődésével a méhészet is lépést tart. Így a változások esetenként jó vagy rossz hatással vannak egymásra. A fejlődés során előforduló káros hatásokat tehát közös erővel mindig sikerül kiküszöbölni, amennyiben a változásokra gyorsan reagálunk, egymáshoz alkalmazkodnnk. Az utóbbi tizenöthúsz évben a vadon élő méhek eltűntek. Eltűntek azonban azok a méhészek is, akik a változásokkal nem békéitek meg, nem voltak képesek segíteni a méheket. Ezek helyébe azonban újabbak léptek. Olyanok, akik a méheket más szemszögből nézik és a kornak megfelelő módon méhészkednek. Tndjnk, hogy a méhek az ember segítsége nélkül már nem boldogulnak. Elelempótlásra van szükségük. Az egyik legfontosabb beavatkozás a méhek életébe az etetés. Ezt mindig célszerűen kell végezni. Sokszor nem tudjuk, hogy a felesleges etetés, esetleg a nem megfelelő összetételű táplálék is káros lehet a méhek egészségi állapotára. Általában tavasszal és ősszel hordástalan időszakban, azonban nyáron is etetjük méheinket. Legérzékenyebbek a tavaszi etetéskor. Ilyenkor követjük el a legtöbb hibát, s ezzel meggátoljuk őket a tavaszi fejlődésben. Az etetésnél, az élelem összetételénél tekintettel kell lennünk a családok állapotára, erejére és esetleges betegségére. Az élelerapótlással a mézet helyettesftjük. Sokkal nehezebb azonban a teljes értékű élelem, vagyis a virágpor pótlása, mely a méhek szervezetének a felépítéséhez szükséges. A méhek a virágporral pótolják a vitaminokat és a fehérjéket. A méhészek erre a célra pótlóanyagokat használnak. Ezek között a legbeváltabb a szójaliszt, a szárított sörélesztő, a zsírtalanított tejpor (Laktfno) és a tojásfehérje. A tojásfehérje azonnban romlandó, ezért az ezzel készített eleség nem tárolható. A Laktfno az egyik legértékesebb és leghasználatosabb pótanyag, azonban a benne levő tejcukornak a iaktózának tiz százalékon felüli mennyiségben már mérgező hatása van. Az említett pótanyagok tápértéke hasonló a vitaminok, a cukrok és az ásványi anyagokéra, azért egyiket vagy a másikat nagyon nehéz előnyösebbnek ftélnl. Kísérletek bizonyították, hogy ezek együttes hatása vagyis a mézestészta használata a legeredményesebb, amelynek elkészítésére két vagy három fajta pótanyagot is használhatunk. A mézestészta azonban harminc százaléknál több pötanyagot ne tartalmazzon, mert a méhek nem fogyasztják el. Legmegfelelőbbnek bizonyult a tiz-tizenöt százalékos keverési arány. Nagyon jé az arány, ha a porcukor hatvanöt, a méz húszhuszonöt, a pötanyagok mennyisége pedig tíz-tizenöt százalék. Minél több méz van a keverékben, annál szívesebben fogyasztják a méhek. Amenynyiben a mézestészta harminc százaléknál több mézet tartalmaz, az a beadás után sok nedvességet magába szív, s emiatt szétfolyik. Ezt elkerülhetjük, ha a mézestésztát etető edényben adjuk be. A pútanyagok tápanyagkészlete rendszerint nagyobb mint a természetből nyert virágporé, hatásfoka azonban kisebb, s ezért nem teljesen pótolja a természetes anyagot. Természeti viszonyaink között azonban a pótanyagok használatát nem nélkülözhetjük. Az élesztő ötven, a szójaliszt negyvenkettő-negyvennyolc, a tejpor harmincöt-harminckilenc, a virágpor pedig átlagosan huszonkét százalék fehérjét tartalmaz. A fenyők virágpora azonban értéktelen a méheknek. A pótanyagok gazdag tápanyagtartalmának élettani hatása persze nem nagyobb mint a természetes virágporé. Feltételezhető, hogy a méhek a virágport emiatt fogyasztják szívesebben és többet igényelnek belőle. Egyes kutatók szerint a virágpor vonzó anyagokat is tartalmaz. Ma azonban ezen anyagok előteremtésére hasonló hatásfokú vegyszereket használnak, s így a pótlóanyagok jobban hasznosulnak. A mézestészta készítésére három rész pótanyagot és egy rész szárított virágport használhatunk. A konzervált vagy a szárított virágpornak a frissnél kisebb a hatásfoka. A kísérletek alkalmával a frissen gyűjtött virágporral készített eleség juttatásával a méhek negyvenkilenc, a konzervált virágporral a szárított élesztővel negyvenhét, s a cukorszörppel etetett méhek csak húsz napig éltek. A fiasítás terjedelmének vizsgálatakor a friss virágporral készített mézestésztával 129, a konzervált virágporral 113, a Laktínoval és élesztővel készített 125, a cukorszörpbe adott tojásfehérjével pedig 129 százalékos eredményt értek el. A pótanyagok etetése alkalmával figyelembe kell venni, hogy a méhek kora tavasztól késő őszig virágport találnak a természetben. Tehát nemcsak a pótanyagokat hasznosítják. A pót anyagok, de főleg a szabadban elhe lyezett szójaliszt kihelyezésekor legyünk elővigyázatosak, gondoskodjunk róla, hogy a méhek ezekkel a sejteket feleslegesen ne terheljék. A sejtekben megszáradt pótanyagokat úgyis kihordják. A pótanyagokkal készített mézestésztát a méhek tavasszal akkor igénylik, amikor a virágpor és más élelemkészlet fogytán van, s a napi szükséglet egyre jobban emelkedik. A tavasz szeszélyes időjárása sokszor hetekig gátolja méheinket a virágporhordásban. A mézestésztát tehát mindig a fiasítás fölött helyezzük el, hogy azt a fehérjére éhes fiatal, vagyis a Hasítást gondozó méhek felhasználhassák. Bebizonyosodott, hogyha az eleség közel van a nyílt fiasításhoz, akkor azt a fiatal méhek a fiasítás gondozásában sikeresen hasznosítják. Rendes körülmények között az idősebb méheknek szükségtelen a fehérje, tehát a mézestésztával rájuk erőszakolt fehérje életüket rövidíti. Dr. Peroutka szerint tavasszal a mézestésztával beadott virágpor vagy pótanyag segíti a noszéma szaporodását, ezért adagolását nem tanácsolja. Mačička mérnök a tavaszi idényben vagy nyár végén,tehát a telelés előkészítésekor tíz százaléknyi fehérjepótló adagolását ajánlja a mézestésztába. Az én tapasztalataim szerint ez az utóbbi hasznosabb. Az anyanevelés miatt családjaimat augusztus végéig pótanyagokkal etetem, s a Lipt. Hrádok-i Méhészeti Kutatóintézet megfigyelései alapján családjaim februárban nem voltak fertőzöttek noszémával. Ha tehát a két véleményt mérlegeljük, és a küföldi tapasztalatokat is figyelembe vesszük, akkor a mérleg nyelve a pötanyagok javára billen, sőt virágporban szegényes vidéken az eredményes méhészkedés ezek nélkül lehetetlen. A külföldi vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a fehérjék a méhek emésztő szerveiben befolyásolják a noszéma szaporodását. Ugyanakkor a fehérjés anyagokkal etetett családoknál mégis kevesebb a noszémás megbetegedés. Ennek az az oka, hogy az elegendő fehérjével ellátott családok méhei a terjedelmes fiasítás gondozásban aránylag hamar elhasználódnak, tehát nem öregednek meg, de a családok ezzel szemben egészséges fiatal méhekkel gyarapodnak. Tehát a mesterségesen segített gyors változás a legjobb védekezés a noszéma betegség ellen. Tavasszal tehát a beteg családokat nem etetni, hanem gyógyítani kell. Az erősen beteg, noszémás családokon azonban etetéssel már nem segíthetünk, esetleg csak pusztulásukat gyorsítjuk. Az egészséges családok noszéma elleni védelmét legjobban az elegendő élelem, a méz és a virágpor esetleg ezeknek a pótlása biztosítja. ANTAL ZOLTÁN Január 16-án a Szabad Földműves „Méhészet“ rovata írást közölt Veress Ervin méhésztárs tollából, amely Csurilla József és Viczén István cikkét elemezte. Ezekre nem térek ki, mert a cikk hosszúra nyúlna, bár a két íráshoz nekem is lenne mondanivalóm. Veress méhésztárs cikkében felfedeztem néhány dolgot, amivel az én több évtizedes tapasztalataim nem egyeznek. Méhészeti szakoktatói minőségben kötelességnek tartom, hogy hozzászóljak, hiszen némely megállapítás a kezdő vagy a gyakorló méhészeket megtévesztheti. Ha tollat ragadunk, ezt azért teszszíik, mert segíteni akarunk Szlovákia méhészetének a fellendítésében. Ez persze csak akkor lehetséges, ha évtizedes, hasznos tapasztalatainkat közöljük egymással. A legjobb igyekezettel tesszük ezt, mégsem biztos, hogy esetenként igazunk van. Ahány ember, annyi méhész és jó tapasztalat lehetséges. Most pedig engedtessék meg, hogy Veress méhésztársnak a téli élelempótiással kapcsolatos megállapításaira megtegyem az észrevételeimet. • Szerinte a téli élelempótlás kezdetét nagyban befolyásolják az időjárási viszonyok. Némelyik évben például, augusztus közepén hasonló lehet az .időjárás, mint szeptember közepén. Ehhez kellene igazodnunk? Az etetés meghatározásakor Veress méhésztárs szerint az anyák petéző képességét is figyelembe kellene venni, s példaként említi az 1956-os évet, amikor augusztus közepén befejeződhetett volna a téli élelempótlás, mert az anyák a petézést augusztus elején beszüntették. Ezzel szemben 1980-ban a családokban még szeptember végén Is sok nyilt-fiasítás volt. Cikkét ezzel fejezi be: „Mindent figyelembe véve a méhésznek látni kell, hogy elérkezett-e az etetés ideje“. Megragadta figyelmemet még a következő megállapítás 'is: „A méhek már a petéző Időszakban beprogramozzák azt a Hasítást, amelyből áttelelő méhek fognak kelni. Így sok augusztus végén kelő méh rövid életű. Ezek még az ősz folyamán el fognak pusztulni. Ugyanakkor a júliusban kelt méhek egy csoportja hosszú életű, megéri a tavaszt.“ Itt Veress méhésztárs hivatkozik az „Odborné včelárske preklady“ 1980. 2. számára. Mielőtt ehhez hozzászólnék, lényegesnek tartom, hogy hol méhészkedünk. Szlovákia méhészei nem igazodhatnak olyan feltételekhez, amelyek nem megfelelőek. Egyes méhészeti teendők elvégzésére tehát Szlovákiában nem egyforma az időpont. Helyeslem azonban dr. Őrösi Pál Zoltán professzor ezen meghatározását: „A téli eleség pótlását mindig Idejé❖ ❖ л Gyakorlati ismeretek a jó telelésről ❖ ❖ * V ❖ ❖ ❖ ❖ Л *;♦ Л V ❖ ❖ Kezdő koromban tartalék családjaimat 3—4 lépen teleltettem, és mindig átteleltek. Márciusban azonban az anyával csupán maréknyi nép maradt. Tavasszal a kis családban a hasmenés nyoma volt látható. Ez gondolkodásra ösztönzött. Később persze világossá vált előttem, hogy a téllel velő küzdelem során a méhek tavaszra teljesen kimerültek. Az élet fenntartásához nélkülözhetetlen hőfokot ugyanis nagy hidegben is létre kellett hozni. Különben elpusztulnak. Ehhez sok energiára, vagyis mézre volt szükségük, tehát sokat fogyasztottak, vastagbelük hamar megtelt, és a kirepülés előtt a kaptárban ürftkeztek. A telelés feltételeiről már sokai olvashattunk. Ki így, ki úgy vélekedett a dologról. Egyesek a fészek szűkítését és a hőszigetelővel való jó takarást feleslegesnek tartják. Szerintük ha van elég élelem, a jő méhcsalád a zord telet is átvészeli. Magam is ezt a nézetet vallom, szerintem azonban a jő méhcsaládnak oly módon kell áttelelni, hogy a méhek többsége még április második felében is éljen. Tavasszal minél tovább élnek, annál zavartalanabb a fejlődés. A kis családokkal szerzett tapasztalatokról azért emlékeztem meg, mert ezeknél Jobban érzékelhető, hogy egy telelő családban mit Is jelent az állandó hőtermelés. Az .erős méhcsalád ezt nem érzi ennyire, ha azonban nem rendelkeznék a teleléshez szükséges feltételekkel, ezt állandó hőtermeléssel ellensúlyozná. A tapasztalt méhész már a nyár elején megállapítja, hogy tulajdonképpen mi az okozója egy-egy méhcsalád lemaradásának. Így vagyok vele én Is. Ezeknél sokszor az anya a hibás. A fogyatékosság felismerésekor tehát megjelölöm azon családokat, amelyeknél halaszthatatlan az anyacsere. Július 20-ig lecserélem a nem tetsző anyákat. Csak a kiváló minőségű méhanyák képesek rá, hogy augusztus közepére 60—70 négyzetdeciméter fiasítást biztosítsanak a családban. Hordástalan időben azonban a legjobb anya sem petézik lendületesen. Ha tehát az augusztus hordástalan, akkor az anyák szinte egy szálig leállnak a petézéssel. Ezt figyelembe véve a családokat július 20-tól serkentem, s azt auguszutsban folytatom. Így érem el az említett Hasítást. A lép egyik oldalán egy nézetdeciméter Hasításból mintegy 400 méh kel. Ha tehát az említett 60— 70 négyzetdemlcéter fiasítás családonként megvan, akkor ezt 400- zal szorozva 24 ezer, Illetve 28 ezer olyan méhet kapok, amely abban az évben alig vagy egyáltalán nem dolgozik. Az említett Hasítás többsége augusztus végén és szeptember elején kel. így szeptember 10-re befejezem a télt eleség pótlását. Ennek feldolgozását és befedését az ősszel kieső méhek végzik. Így elérem, hogy minden méhcsaládom legaláb 8 lépet sűrűn takar, és fiatalon megy telelőbe. Az erőnlétet és fiatalságot persze őriznem kell a telelés alatt, hogy tavaszszal azt mondhassam, hogy nemcsak átteleltek a méhetm, hanem erős családjaim vannak. A telelést mindig szeptember 25. és október 5. között fejezem be. Léputcánként két-kétésfél kiló mézet számítok. (A szélső lépeken még többet.) így a családoknak még a gyümölcsvirágzás kezdetén is elég az élelme. A fészek szűkítésére gyékénypárnát használok, mert ez jobb, mint a szalmapárna. Saját készítésű szalmakaptáralm vannak. Ezeket pollszterénnel minden oldalról oly mődon védem, hogy a falak és a pollsztlrén között egy centiméteres légtér maradjon, A kaptának alá 1s poliszterént teszek. Felülről szintén jól takarok. Erre pokrócot, hobrát összegyűrt és kisimított újságpapírt használok. Erre helyezem a kaptár tetejét 5 centiméteres szalmafonattal. Erre kerül a pléhtető. Az elmondottakból is látható, hogy erősen takarom télre a családokat. A jó légcserét a ktjárón keresztül biztosítom. Minden benti lépre egy és fél négyzetcentiméter levegőáramlatot számítok. Szerintem ez megfelelő. Családjaimnál a tavaszi ellenőrzéskor mocsok és penész nem található. Téli hulla is kevés akad, s ami a legfontosabb rohamos tavasszal a fejlődés. Három évtizede méheim veszteségmentesen telelnek. Tavasszal öröm néznem az egészségtől duzzadó családokat. Ezek a termelés lehetőségét jól kihasználják. Az ismeretek persze csupán az én véleményemet vázolják. Ez pedig nem jelenti azt, hogy másnak ne lehetne még hasznosabb megfigye lése a teleléssel összefüggésben Ha persze ezt nem teszi közkincs csé, akkor az Ismeret keveset ér Minél több méhész írja meg hasz nos tapasztalatát, annál jobb, hi szén nem lényegtelen, hogy a kéz dó kinek a kárán tanul. N. K. ben kell kezdeni“. Tehát a szerint, hogy ki és hol méhészkedik. Négy évtizede méhészkedem. Én mindig tudtam, hogy mikor kell kezdenem a téli eleségpótlást. Fiatal, kitűnő minőségű anyákkal rendelkező méhcsaládaimat bordásfalán Időszakban július 20-tól és egész augusztusban serkentettem. Lehetetlennek tartom, hogy egy egészséges, jól kezelt családnak augusztusban, illetőleg augusztus elején kevés vagy egyáltalán ne legyen fiasítása. Amennyiben ez fgy alakult, az csak a méhész hibája. Az anyák petézöképességét tehát a téli eleség kiegészítéséhez. Illetve megkezdéséhez nem vehetjük figyelembe. Az anyák nyárvégi petézőkészségét irányítanunk kell, mert az augusztusi méhek a jól telelők. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ki hol méhészkedik. Én például a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban méhészkedem. A téli élelempótlást mindig augusztus 28-án kezdtem, és szeptember 10—12-én befejeztem. Tehát attól eltekintve, hogy az időjárás augusztusban szeptemberi, vagy pedig szeptemberben augusztusi jellegű volt. Észak-Szlovákia méhészei persze ennél akár két héttel Is korábban etethetnek. Sered, Galánta és más körzetek térségében az általam alkalmazott időponttól persze később is etethetnek. Ebből jól látható, hogy még Szlovákiában is eltérés lehet a téli élelempótlás kezdetére vagy befejezésére. Egy jó méhésznek természetesen minden szakmába vágó írást el kell olvasnia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent el Is kell fogadnia. Az „Odborné včelárske preklady“ a világ kiváló méhészeinek az írásaiból közöl szemelvényeket, nem biztos azonban, hogy ezekből nálunk minden elfogadható. Magam is számtalan hasznos dolgot fedeztem fel benne, azonban ezekből csak azokat választottam ki magam részére, amit hasznosíthatőnak ítéltem a sikeres méhészkedéshez. Ez természetesen az én írásaimra is vonatkozik. Még talán valamit az augusztusban kelt méhek rövid, és a júliusban keltek hosszabb életéről. Már említettem, hogy nem mindegy, hol méhészkedünk. Az Éskak- Szlovákiában augusztus végén kelt méhek például lehetnek késeiek. Tudjuk ugyanis, hogy a késel méhek nem tudnak megszabadulni a bélsártól, ezért rövid életűek. Ezek Rimaszombat körzetében szeptember végén, október elején kelnének. Arra persze ügyelek, hogy minél kevesebb ilyen fiasítása legyen a családoknak. Azt tanultuk, és azt tapasztaljam, hogy a jól telelő, Hitetve a hosszú életű méhek augusztusban, de legkésőbb szeptember elejéig kikelnek. Tehát azok telelnek jól, amelyeknek elég idő jut a sok virágpor elfogyasztására, és van idejük a bélsártól való megszabadulásra. Minden méhésznek ezt körzetenként helyesen kell Irányítani. Nem szabad elfogadni a külföldi ismereteket addig, amíg azok helyességéről és hasznosságáról meg nem győződtünk. Aki tehát tollat fog gazdag Ismereteinek közlése céljából, szükséges, hogy ezzel mások számára is segítsen, és a jószándék vezérelje. Azzal a reménnyel fejezem be ezt a cikket, hogy Veress méhésztárs Is egyetért megállapításaimmal. Ugyan van-e költünk olyan méhész, aki azt állíthatná, hogy a javaslata tökéletes? Szerintem ilyen nincs. A méhek érthetetlen viselkedését a természetes környezettel összefüggő biológiai folyamatát még kutatják. Az említett cikkhez azért szóltam hozzá, mert tapasztalataim a felvetett kérdésben nem azonosak, és hogy kinek van igaza, azt a kedves méhész olvasók maguk döntsék el. NAGY KAIMAN, méhészeti szakoktató V ❖ ❖ ❖ л ❖ Л ❖ ❖ ❖ ❖ *•*❖*>v *!' ♦I« ♦> ♦> »:• m »I* *:♦ *:* •;* ♦:« *> м ♦:« »:• i^r 1^1 *2* »2* •> »J» *2« »2* * *2» *2* ♦J* *2* *2* <2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* ❖ ❖ ❖ ❖ *2* ❖ *2* ❖ ❖ ❖ ❖ ♦ • HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakát, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért, — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavitjnk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Zelovce •вавааааааававвааааааааваааавш
