Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-13 / 10. szám

1982. március 13. MABAB FölDMOVES 13 Határozott col: élvonalban maradni Ha moxl egyszerűen kijelenteném, hogy az ezernyoJcszáznegyven hektá­ros szántóterületet művelő bácsi (Bűt) földmüvesszövetkezet a múlt évben is a tőle megszokott eredmé­nyességgel gazdálkodott, néhányan bizonyára elismerően bólintanának. A mezőgazdasági dolgozókhoz mosto­ha időjárású évben — ekkora gazda­ságban — csaknem hétmillió korona tiszta jövedelmet elérni nem kis do­log! Viszont mások meg — és elkép­zelhető, hogy ők lennének többen — csak hümmögnének, hogy no, ettől ugyan nem lettem okosabb. Ezért — az unalmas statisztikai kimutatások­ba illő, végenincs számadatok ismer­tetése helyett — arra kérem Szabó Zoltánt, a közös elnökét, ossza meg velünk a szövetkezet múlt évi terme­lési és értékesítési eredményeiből fakadó örömét és gondját, próbáljuk A szövetkezet múlt évi gazdálko­dásának eredményeit összegező el­nökségi beszámolót Szabó Zoltán elnök terjesztette á zárszámadó köz­gyűlés elé közösen summázni azokat a tapasz­talatokat, melyeknek kamatoztatásá­val megteremthetik a hőn óhajtott évonalban maradás feltételeit, meg­vethetik a lábukat a felfelé Ívelő úton. — A múlt tapasztalataira építve, lehetőségeinket és tartaTékainkat fel­mérve, komoly elképzelésekkel, és persze, bizakodva kezdtük a viszo­nyaink közepette is igényesnek mu­tatkozó ötéves tervidőszak első évét i— tájékoztat beszélgetőtársam. — Csakhogy az időjárás nem fogadott a kegyeibe bennünket. Régen volt annyi gondunk és bosszúságunk, mint taValy. «Az emberi szorgalomnak kö­szönhető, hogy olykor-olykor moso­lyogni is volt kedvünk, okunk, és legalább részben ellensúlyozni tud­tuk az időjárás kedvezőtlen hatását. # Mivel kezdjük a sort: a sikerek­kel vagy inkább a problémákkal? — Én amondó vagyok, tálaljunk vegyesen, kövéret a sovánnyal. — Tehát? • ■— A növénytermesztéssel kezde­ném. Komoly lépéseket tettünk az önellátottság megszilárdítása érdeké­ben. Sajnos, a várt eredmény elma­radt. A gabonafélék nem nyújtották a tervezett hozamot, így lényegében a kukoricaprogramnak köszönhetjük, hogy minimális terméskieséssel zár­tuk az, évet. Az Iparszerű Kukorica­­termesztési Rendszer keretében 363 hektáron termeltünk szemes kukori­cát. -A 6,9 tonnás hozamátlag ben­nünket is meglepett. Nem csoda, hi-1 szén volt összehasonlítási alapunk. Tavasszal meghibásodott a rendszer által üzemeltetett vetőgép, így har­mincnyolc hektáron saját gépeinkkel juttattuk földbe a magot. Ezen a te­rületen csupán 4,1 tonna szemet csé­peltünk ősszel, persze hektáronkénti átlagban. Ebből is látni, milyen sokat jelent a jó gép, hiszen egyébként ugyanolyan föltételeket biztosítot­tunk, mint az említett nagyobb terü­leten. Mit mondjak: így is örültünk a sikernek. Mindent egybevetve, hat tonnát meghaladó hozamátlaggal já­rási elsők lettünk. És éppen ez a si­ker segített bennünket abban, hogy csupán két százalékkal maradtunk el a szemesek össztermelési szintjé­től. • A járáson említették, hogy is­mét fölzárkóztak a járás legjobb cu­korrépatermelőihez, az aranyosiak­hoz (Zlatnp na Ostrove). — Az elért negyvenegy tonnás át­laghozamnak kétszeresen örültünk. Számunkra nem csupán a második helyezést jelentette, de hektáronként ötvenhét mázsa polarizált cukrot, és persze sok-sok takarmányt is. Így a hétszáz tonna szálas, és a saját cél­ra meghagyott négyszáz tonna takar­mányliszt mellett, hét és fél ezer tonna minőségi szilázst készíthettünk be télire. Aki szarvasmarha-tartásra rendezkedik be, és élvonalban akar maradni a tejtermelésben, annak minden alkalmat meg kell ragadnia a bőséges takarmánykészlet megte­remtéséhez.-9 A tejtermeléshez még visszaté­rünk. Előbb a gyümölcsészeti és sző­lészeti eredmények felől szeretnék hallani. — Merőben ellentétes eredmények születtek. A gyümölcsészetben kiugró siker, a szőlészetben viszont teljes kudarc. A tervezett 420 tonna helyett 1095 tonna gyümölcsöt szüreteltünk. A munkában élen járók méltó erkölcsi és anyagi elismerésben részesültek Különösen az almáskert remekelt, az átlagos évek hozamának mintegy há­romszorosát nyújtva. Nagy csalódást jelentett a szőlő, hiszen a hetven százalékos tavaszi fagykár ötszáz tonnást terméskiesést jelentett. A be­vételeknél tapasztalt 3,5 millió koro­na hiány érzékenyen érintette költ­ségvetésünket. Ez a kudarc is közre­játszott abban, hogy a növényter­mesztést ágazat nyerstermelési fel­adatát csak kilencvennégy százalékra sikerült teljesítenünk. О És most lássuk, milyen éve volt az állattenyésztési ágazatvezetőnek? — A tojástermelést leszámítva, ez az ágazat beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A tejtermelésben évek óta élvonalbeliek vagyunk. Hatszáz tehenet tartunk, és tavaly darabon­kénti átlagban 4325 liter tejet ter­meltünk. Eladási kötelezettségeinket teljesítettük: terven felül 198 ezer liter tejet és közel tizenkilenc tonna marhahúst értékesítettünk. Tojás? Hiánnyal zártuk az évet. Adósságunk meghaladta a másfél millió darabot. A nyugállományba vonulóknak — egy-egy csokor virág és tárgyi jutalom kíséretében — mondtak köszönetét a közös érdekében végzett több év­tizedes, odaadó mankóért (A szerző felvételei) Pedig néhány évvel ezelőtt a legjob­bak közé tartoztunk. Emlékszem, 1975-ben tyúkonkénti átlagban 273 darab tojást termeltünk. Tavaly vi­szont a kétszázhúsznak is híja volt. ф Milyen elképzelésekkel indultak az új évben? — A szántónak mintegy hatvan százalékán továbbra is szemeseket termelünk. A búza és az árpa hoza­mát növelni, a kukoricáét tartani kí­vánjuk, hogy a szemesek átlagában 5,4 tonnás hozamról beszélhessünk legközelebb. Az állattenyésztés igé­nyeinek kielégítése céljából a szántó huszonhat százalékát takarmánynö­vények kapják. Az állattenyésztésben mindinkább a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére összpontosítjuk a figyelmünket. A központi irányelvek értelmében visszafogjuk a sertéste­nyésztést, csökkentjük az állományt, viszont bővítjük a marhahizlalást. A hízók számát már tavaly ősszel hat­van darabbal növeltük, és a takar­mánykészletet is úgy állítottuk be, hogy ne legyen gondunk a teleltetés­­sei. A juhtenyésztésben és a tejter­melésben a Szinten maradás is ко moly feladatot jelent, hiszen abrak­­takarékos módszerrel kell a korábbi eredményt nyújtanunk. Feltétlenül Javulást kell eszközölnünk a tojás termelésben. Elsősorban a betelepí­tésre kell ügyelnünk. Az utóbbi évek tapasztalata igazolja, korántsem mindegy, hogy milyen jércéket vásá­rolunk. A fejlesztési irányszámok ér­­tedmében a tervidőszak végén két­százhatvan darabos tojónkénti átla­got kell fölmutatnunk. Ezt a szlnvo nalat feltétlenül el akarjuk érni. Mindent egybevetve, az állattenyész­tésben tartani szeretnénk a múlt évi huszonöt millió koronás nyersterme­lési szintet, a növénytermesztésben pedig kilenc százalékos növekedéssel számolunk. S mindezekhez társul még az ésszerű takarékosságra tö­rekvés, hiszen a megtakarított koro­nák végső soron igen érzékenyen be­folyásolják az adott részleg, ágazat, és az egész szövetkezet gazdálkodá­sának jövedelmezőségét, a közös és az egyén boldogulását. Még csíp a reggeli hideg, de az ereszre fagyott jégcsapon már gyöngyözik az első csepp: napközben ismét jön az olvadás, ám éjjelre-hajnalra jégpáncél takarja az utat, a járdát. Az efsz autóbusza csúszkálva áll be a kultúrotthon elé. Az emberek vigyázva lépnek ki belő­le, összehúzzák magukon a kabátot, míg a busz melege után meg nem szokják a reggel hűvösét. De azért ott maradnak csoportba verődve, él­­celődve, egymást ugratva, s várják, míg a busz ismét fordul Bésbe (Be- . ša), Deregnyőbe (Drahftov), hogy in­nen is megérkezzenek mind, akik a zárszámadásra jönnek. Hogy a négy falu néhányszáz tagja közösen fog­lalja el helyét a kultúrház széksorai­ban. Jelezve, hogy messze már a tár­sulás ideje. Azóta egymáshoz szok­tak. Hiszen mindannyian egy közös­ségben dolgoznak, a vaján!, (Vojany) „Jövő“ Efsz-ben. Kagzonyi Arpád, a szövetkezet el« nöke a sikerekről, a gondokról szá­mol be, elismer és elmarasztal. — Három csatát kell megnyernünk ahhoz, hogy sikerrel zárjuk az esz« tendőt — cseng vissza az elnök sza­­va egy régebbi beszélgetésünkből. -« Ha a zöldségből, burgonyából és a kukoricából jó termést érünk el, ak* kor megnyertük az évet. A vaján! szövetkezet 3044 hektót mezőgazdasági területen gazdálko­dik; ebből 1602 hektár a szántó, a többi rét és legelő. Az emberi tőrei*­Nehéz év után •I« •> •> *»• •> •> ♦> «5» •> «£♦ »$» *J» «J» «J» «$« »J» «$♦ «J« »!♦ «J» «I« «J» «£♦ ♦!* ♦> «J» »J» «J* «*« «£» ♦*« »t» -Я E ГИГ Ж ЭЕ m nőségfl, g csupán |uhtenyésztésre al- zsoljuk. Szénát csupán a borjak ré­kalmas. szere készítünk. SZELLEMEBEH A közelmúltban a losonci (Luče­nec) járás sőregi (Surice) szövetkezetébe látogattam. A- felől érdeklődtem, hogy milyen mód­szereket, intézkedéseket alkalmaznak a szükséges takarmányalap megte­remtése érdekében. POLHÖS KAROLY agrármérnök, a szövetkezet elnöke óképpen nyilatkozott: — A CSKP Központi Bizottsága 4. plenáris ülésének határozata értel­mében a szarvasmarha-tenyésztés to­vábbfejlesztése került a figyelem homlokterébe. Szövetkezetünk marha­hizlalásra szakosodott. Az elért hasz­nossággal nem lehetünk teljes mér­tékben elégedettek. Ezért feltétlenül növelni akarjuk a hízóállatok napi súlygyarapodási átlagát, elsősorban megfelelő tömegtakarmányalap bizto­sításával úgy, hogy a takarékossági intőzkedésekre való tekintettel ' az erőtakarmúnyok fogyasztását is csök­kentjük. Gazdaságunkban a takarmánynövé­nyek termesztésének lehetősége a­­ránylag korlátozott. Ezernégyszáz hektár mezőgazdasági területen gaz­dálkodunk. Ennek csupán a fele szántó. Gabonát 450, silókukoricát 220, lóherét pedig 30 hektáron ter­mesztünk. A négyszáz hektárnyi dom­bos területű legelő igen gyenge mi-Ennek ellenére szarvasmarha-állo­mányunk jelentős: összesen ezeröt­száz darab. Az alapállományt, vagyis a borjakat vásároljuk. Az előhizlal­­dánk kétszakos. Az első szakaszban az elválasztásig, a másodikban pedig 150—250 kilós élősúlyig neveljük a növendékállatokat. Az ezer férőhe­lyes hizlaldából évente 420 tonna marhahúst értékesítünk. A gabonafélék betakarítása után jelentős területen tarlókeveréket ve­tünk: napraforgót, borsót, száznapos kukoricát. A zöldtakarmányozás mel­lett a termésnek egy részét szilázsol­­juk. A szemes takarmánnyal kevert szalma igen jól hasznosítható pótta­karmányként szerepel gazdaságunk­ban. A szalmát más gazdaságokból A taharmánvalap megteremtése fontos feladat A hízóállatok napi takarmányadag­ja húsz kiló szilázs és 6—8 kiló po­­gácsázott takarmánykeverék. Az állo­mány takarmányszükségletének biz­tosításához évente tízezer tonna szi­lázs szükséges. A tömegtakarmány­­alapot három forrásból teremtjük elő: Elsősorban a kétszázhúsz hek­tárnyi területen termesztett silóku­koricából. Ebből tavaly hektáronként 260 mázsás átlagtermést takarítot­tunk be. Megjegyzem, Jtogy az arány­lag alacsony hozamokat a jövőben jobb hibridek termesztésével, gondo­sabb agrotechnikával és kedvezőbb összetételű műtrágyázással akarjuk növelni. A legelők gépekkel hozzá­férhető dűlőinek termését is sziiá­is fölvásároljuk. Az apróra szecská­zott szalmát tejsavóval és sepredék­­kel vagy gyengébb minőségű korpá­val keverjük, majd légmentesen, fó­liával letakarjuk. Az így elkészített takarmány közepes minőségű szilázs­­zsal egyenértékű. Granulált takarmányból évente két­száz-kétszázötven tonnát gyártunk. De ez a mennyiség éppen hogy csak fedi a szükségletet. Elmondhatom, hogy tömegtakar­mányokból évente bőséges mennyisé­gű készletet teremtünk elő, sőt bizo­nyos mennyiségű tartalékkal is ren­delkezünk. Ennek köszönve egy kiló marhahús kitermelésére csupán 2,1 kiló erőtakarmányt használtunk fel. Gazdaságunkban igyekszünk a le­hető legnagyobb mértékben kihasz­nálni az élelmiszeripari melléktermé­keket és hulladékanyagot, (ól haszno­sítjuk a cukorgyári melaszt, és a sző­lőtörkölyt; az utóbbit az egész járás­ból felvásároljuk. A fa feldolgozása során keletkezett famelasz is értékes kiegészítő takarmány. A beltartalmi értéke jelentős, mert aránylag nagy mennyiségű cukrot, szénhidrátot, to­vábbá foszfort és különféle nyomele­meket tartalmaz. Egy speciális tisztí­tóberendezés segítségével a hulla­dékanyag takarmányozásra alkalmas­sá válik. Ugyancsak kihasználjuk a Chemlon gyártása során keletkezett mellékterméket, a penta szirupot. Mindezek a hulladékanyagok nagy­mértékben szennyezik a folyókat. Vi­szont megfelelő tisztítással értékes takarmányként hasznosíthatók. XXX Az üzemekben, gyárakban keletke­zett melléktermék vagy hulladék­anyagok kihasználása korparancs. Arról, hogy ezek alkalmassá váljanak a további hasznosításra, elsősorban a feldolgozó üzemeknek kellene gon­doskodniuk. Ebben pedig segítségül szolgálhat a mezőgazdasági üzemek­kel való együttműködés. Ezáltal tete­mes mennyiségű értékes anyagot le­hetne megmenteni, s egyben pótolni az erőtakarmány-hiányt. Tulajdonkép­pen ez az ésszerű gazdálkodásnak az alfája és ómegája. Beszélgetett: KORCSMAROS LÄSZLÖ vés, az elkötelezett munka ée • pé»> tos hozzáállás hozzásegítette a vajé« niakat ahhoz, hogy a múlt évben si­került áthidalniuk a nyolcvanas év okozta gondokat. Ezt az a tény is bi­zonyítja, hogy a szemesek termelési tervét 1523 mázsával sikerült túltel­jesíteniük. A kombájnosok helytállá­sának köszönve gyorsan és minimális veszteséggel takarították be a kuko­ricát, megmentve a fagytői, a hőtől« Tavaly a korai burgonya termesz« tésében az eddigi legjobb termést te« karították be. A burgonya értékesíté­si tervét 220 ezer koronával túlszár­nyalták. Az időjárással vívott csatá­ban a gazda maradt felül. A zöldségtermesztésben a hozamok valamivel kedvezőtlenebbül alakultak, noha a hozamkiesés ellenére is — a terebesi (Trebišov) járás egyik élen­járó zöldségtermesztői, s jő hírnevü­ket továbbra is megőrizték. A három csatát megnyerték. Nem is akárhogyan; nagyobb mennyiségű terméssel, jobb minőségű termékek értékesítésével, a munkaidő hatékony kihasználásával. A szövetkezet gaz­dasági feladatát teljesítette, s az évet egymillió 292 ezer korona tiszta nye­reséggel zárta. KÄDEK GABOR Az elnök beszámolójában elemezte az eredményes gazdálkodás főbb té­nyezőit: a munka- és technológiai fegyelem szigorú betartását. Ez csak megfelelő irányító és szervező mun­kával volt elérhető. Én pedig tovább gondolom a siker okát. Számba ve­szem a képzett vezetői gárdát. A gazdaságban minden felelős posztra tapasztalt szakember került, aki ké­pes befogadni a legkorszerűbb mód­szereket, s azokat a mindennapi munkában alkalmazni. Az állattenyésztésben lelérték a gazdasági állatok tervezett darab­számát. A marhahizlalásban jó süly­­gyarapodási átlagot értek el. Ezzel szemben nem lehetnek elégedettek a tejtermelés jelenlegi színvonalával, amely egy tehén átlagában alig érte el a 2675 litert. Ezt elsősorban a ta­karmánytermesztés aránylag kedve­zőtlen helyzete váltotta ki. Az elnöki beszámoló kiemelten hangsúlyozta a CSKP XVI. kongresz­­szusa és a CSKP Központi Bizottsága üléseinek határozatából eredő felada­tokat. Ennek értelmében az eddiginél jóval következetesebben kell megol­dani a mezőgazdaság belterjesítését, a termelés hatékonyságának növelé­sét. Az elnök felhívta a tagság fi­gyelmét a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésnek fontosságára, s ezen be­lül a tejtermelsé jobb előfeltételeinek a megteremtésére. •—illés—­*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom