Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-13 / 10. szám

1982. máreius 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, A Vénusz jelentkezik ÜJABB SZOVIET ÜRSIKER Elefl ízben sugárzott színes képe­ket a Földünkhöz legközelebb esű bolygó, a Vénusz felületéről automa­tikus úrlaboratórium, a Vénusz—13 szovjet bolygóközi úrállomás leszálló egysége. A Vénusz—13 négyhónapos, több mint 300 millió kilométeres út után érkezett a bolygóhoz, leszálló egy­sége 127 percen át továbbított tudo­mányos adatokat a Földre a bolygó­közi állomásnak az égitest körül ke­ringő részlege segítségével. A leszál­ló egység a panorámafelvételek mel­lett fontos mérési adatokat is eljut­tatott a Földre — több mint 66 mil­lió kilométer távolságra. A jelenté­sek szerint a képek minősége kiváló, a tudományos adatok rendkívül érté­kesek. A leszálló egység automatikus berendezései fúrással talajmintákat vettek, és ezeket azonnal elemezték. Vizsgálták a bolygó felszínének tu­lajdonságait egy különleges letapo­gató berendezés segítségével is. A szovjet tudósoknak, az űrállomás szerkesztőinek kiváló szakértelméről tanúskodik, hogy az automatikus le­szálló egység 457 C-fokos hőségben, 89 atmoszférás nyomásban is több mint két órán át képes volt a vizs­gálatok elvégzésér» A Vénusz—13 tavaly október 30-án indult útnak. A leszálló egység a Vé­nusz felszínét a déli szélesség 7 fok 30 percnél, a 303. hosszúsági foknál érte el, az úgynevezett Phoebus-tér­­ségtől keletre, viszonylag sima terü­leten. A leszálló egységen két tele­­fotométert helyeztek el, amelyek egyenként 180 fokos szögben készí­tettek felvételeket. Az adatokat a Vénusz—13 automatikus bolygóközi állomásra továbbították, ennek mű­szerei juttatták őket tovább a Földre. A jelek szerint a Vénusz talaja, a szovjet űrszonda leszállása helyén tufaszerű kőzetből áll. Ezt az első következtetést a szovjet tudósak ab­ból vonták le, hogy mennyi energiá­ra volt szükség az űrszonda fúró­berendezéseinek működtetéséhez. Szovjet űrszonda már kuttatta a Vénusz talaját, ez azonban az első eset arra, hogy sikerült mintát ven­ni és azt megfelelően elemezni is. Az adatok egyébként a Vénusz fel­színéről több mint három perc alatt jutottak el a Földre. A leszálló egység a Vénusz felszí­nére juttatta a Szovjetunió címerét. Intézkedések a kereskedelem és a közétkeztetés javítására о Szovjetunióban A tizedik ötéves tervben 23,4 szá­zalékkal növekedett a szovjet belke­reskedelem forgalma. A tizenegyedik ötéves tervidőszak első esztendejé­ben, tavaly 283 milliárd 600 millió rubel értékű áru talált gazdára, s ez 41 milliárd 800 millió rubellel több, mint 1980-ban. Az imponáló számok ellenére sem tartják megnyugtatónak a kereske­delmi szolgáltatások fejlődését. Ez derül ki egy új kormányhatározatból, amely megállapítja, hogy a keres­kedelem, a tanácsok, kőt maga a bel­kereskedelmi minisztérium Is, nem megfelelő mértékben befolyásolja a közfogyasztási cikkek gyártási ter­vének alakulását. Pontosabban szól­va, nem segítik elő és nem követelik meg elég határozottan, hogy a ter­melés összhangban legyen a fogyasz­tói igényekkel. Nemegyszer előfor­dul, hogy az ipar Indoklás és követ­kezmények nélkül csökkenti bizonyos keresett cikkek gyártását. Máskor olyan árukból van hiány az üzletek­ben, amelyekből a gyári vagy a nagykereskedelmi raktárakban jelen­tékeny készletek vannak. A fogyasz­tói készlet helytelen felmérése, az Ipar és a kereskedelem kellő össze­hangoltságának hiánya, valamint a szállítási szerződések gyakori meg­sértése nagy károkat okoz a népgaz­daságnak, de mindenekelőtt a fo­­gasztó számára bosszantó. Mindezt figyelembe véve, az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mostani határoza­tával kötelezi a szövetségi köztársa­ságok központi és területi pártbizott­ságait, a köztársaságok miniszterta­nácsait és illetékes minisztériumait, valamint a helyi tanácsokat, hogy a Jövőben minden eszközzel segítsék a kereskedelem fejlődését, munkájának minőségi javulását. A közszükségleti cikkek gyártásának terveit, azok vég­rehajtását, valamint a szállítási fe­gyelmet helyben a tanácsok és a pártbizottságok, felsőbb szinten a minisztériumok és a főhatóságok kö­telesek ellenőrizni. Hasonlóképpen kiemelt feladatként említi a határozat a közétkeztetés színvonalának emelését. Eszerint a közeljövőben gyarapítják az~~olcsó ét­kezdék és büfék számát, javítják a meglevők felszereltségét és választé­kát. Mélyhűtött más-más módon tar­tósított félkész és készételekből az eddiginél jóval nagyobb lesz a vá­laszték — ezzel is könnyíteni igye­keznek a munka után hazatérő házi­asszonyok dolgát. A kereskedelem és a közétkeztetés további javításának elősegítésére a határozat kimondja, hogy az ilyen fejlesztésre kért hitelek esetében a beruházási bank és az állami bank a jövőben tekintélyes kedvezménye­ket köteles adni a beruházónak. Kü­lönben a továbbiakban minden Ilyen beruházás költségének öt százalékát lakásépítkezésre kell fordítani. Eze­ket a lakásokat az érintett kereske­delmi vagy közétkeztetést vállalat dolgozói kapják meg. Roman terviienfés A román mezőgazdaság tavaly va­lamivel kevesebbet teljesített, mint 1980-ban. A múlt évre vonatkozó je­lentés megállapítja, hogy a lakosság életszínvonalában jobb eredményeket lehetett volna elérni, ha felelősség­teljesebben valósították volna meg a feladatokat. Az ipari termelés 4, az ipari áru­termelés 2,6, a nemzeti jövedelem pedig 2,1 százalékkal növekedett. A lakosság reáljövedelme 2,2 százalé­kos emelkedést mutat. Tavaly a kőolaj-feldolgozást a nagy Importköltségek miatt csökkentették. A feldolgozott mennyiség 1981-ben 24 millió 700 ezer tonna volt. A vegy­ipar mintegy 2 millió 600 ezer tonna műtrágyát gyártott. A kitermelő- és energetikai ipar 37 millió tonna sze­net, több mint 11 és fél millió tonna kőolajat, 29 millió 300 köbméter föld­gázt, több mint 70 milliárd kilowatt­óra elektromos energiát szolgáltatott. NYUGAT-EURÓPA NAPOLEON! VÄGYÄLMAK (M. Abramov rajza) A Lengyelországból érkező hírek a helyzet fokozatos rendezé­séről tesznek tanúságot. A •zükségállapot bevezetése óta feb­ruár végén ült össze első ízben a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának ülése. A 7. plé­num úgy határozott, hogy a párton belül általános vitára bocsátja a LEMP eszmei programnyilatkozatá­nak alábbi című tervezetét: „Miért harcolunk, mire törekszünk“. A do­kumentum, mint hangsúlyozzák, cí­mével és témájával egyaránt a LEMP elődjének tekintett, 1942-től 1948-ig működött Lengyel Munkáspárt ha­sonló témájú történelmi jelentőségű dokumentumára utal. A plénum ugyanakkor személyi kérdésekben is döntött, támogatva ezzel a párt meg­tisztításának folyamatát. Ugyanakkor a parlament is ülése­zett ,s fontos döntése volt a gazda­sági reform törvénytervezetének el­fogadása. A lengyelországi helyzet stabilizá­lódására utal az is, hogy tovább eny­hítették a szükségállapot intézkedé­seit. Március 1-től senkinek sem kell engedélyt kérni tartózkodási helyé­nek megváltoztatásához, a határöve­zetekbe szintén engedély nélkül utazhatnak a hatvanévesnél idősebb és tízévesnél fiatalabb állampolgá­rok. Kilátásba helyezték, hogy újból megindul a belföldi távhívásos, auto­mata kapcsolású telefonhálózat, ki­szélesítik a bel- és külföldi telex­összeköttetést, halasztást nem tűrő esetekben külföldre is lehet majd táviratokat küldeni, és helyreállít­ják majd a nemzetközi telefon-össze­kötetést Is. Lengyel vonatkozásban az utóbbi Idők legnagyobb eseménye kétségte­lenül a Jaruzelski tábornok, pártve­zető és kormányfő vezette lengyel küldöttség moszkvai látogatása volt. A lengyel küldöttség tiszteletére adott vacsorán Leonyid Brezsnyev po­hárköszöntőjében így nyilatkozott a Kína ázsiai, afrikai és részben latin-amerikai politikája a pe­kingi hegemonizmus politikai bázisának kiépítését szolgálja. A Mao utáni vezetés szerint e tervek szilárd politikai, anyagi és katonai bázisá­nak megteremtését a Washington— Nyugat-Európa—Tokió—Peking ten­gely kialakítása jelentené. Ebben a világban persze Peking csak a ko­pogtató „szegény rokon“ szerepével érheti be, nem mentoroskodhat, mint a fejlődő világban, noha a „szürke eminenciás“, Teng Hsziao-ping irá­nyította kifinomult kínai diplomácia általában tudja, hogy hol és mikor értékeltesse fel Peking szerepét a tő­kés világban. KORSZERŰSÍTÉS — FEGYVERKEZÉS ÜTJÄN E napokban emlékeztek meg az amerikai—kínai kapcsolatokban új fejezetet nyitó sanghaji nyilatkozat 10. évfordulójáról. A Nixon elnök nevéhez fűződő nyitás azonban ko­rántsem a Helsinki szellemében kö­vetendő kapcsolatfejlesztést szolgál­ta, hanem egy új szövetség alapjai­nak lerakását a Szovjetunió és álta­lában a szocialista közösség ellen. Így aztán még Mao életében megje­lent egy új politikai fegyver — a „kínai kártya“. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Washington a maóista Kína szovjetellenességének szításával próbál világpolitikai ha­tást gyakorolni a Szovjetunióra mint tárgyaló partnerre, Kína pedig a ma­ga részéről az amerikai segítséggel történő gazdasági talpraállással, kor­szerűsítéssel és fegyverkezéssel töre­kedik tekintélye és pozíciója erősíté­sére mind ázsiai szomszédaival szem­ben, mind harmadik országok vi­szonylatában. Milliárdos összegeket ért el az amerikai—kínai fegyverüzlet. Feltéte­lezhetnénk, hogy valóságos paradi­csom az amerikai fegyvergyártó mo­nopóliumok számára, ám az utóbbi 1 években bajok mutatkoznak a fize­téssel, a kínai belső helyzet bonyo­­lódásőa folytán számos külföldi nagy vállalkozás dugába dőlt, így Kína már nem kínál csábító lehetőséget az amerikai üzleti köröknek. Persze a fegyverek azért áramlanak Mao örököseinek birodalmába, hiszen csak fegyverek pótalkatrészeinek szállítá­sára kötött 97 millió dolláros üzleti szerződés van érvényben. Kína fegy­verkezési költségvetési kiadásai ta­valyelőtt 30 százalékkal haladták meg az oktatásra és egyéb humánus célokra előirányzottakat. A kínai igények vagy 500 fegyver­gyártási szabványra, stratégiai szá­mítógépek, lokátorok, távközlési be­rendezések, katonai szállítógépek és helikopterek, harci gépek vásárlásá­ra vonatkoznak. A fegyverüzlettől vezetett az út az amerikai részről a legnagyobb kedvezményekkel biztosí­tott általános kereskedelmi egyez­ményig, majd 1978-ban mindent bete­tézett az amerikai kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele. A kínai—ame­rikai külön együttműködésre találó й siÉizilÉs isi szisszé Lengveliragiisn legutóbbi történtekről: „Teljes meg­értéssel fogadtuk a tájékoztatást len­gyel barátainknak arról a nemzeti döntéséről, hogy megvédik a népha­talmat, lehűtik az indulatokat, hogy kivezetik az országot az elhúzódó, kínzó zálságból. Kellő Időben szü­lettek ezek az intézkedések. Ha a kommunisták utat engedtek volna az ellenforradalomnak, ha a szocializ­must ellenségei fékevesztett támadá­sai martalékául dobták volna, az ve szélybe sodorta volna Lengyelország jövőjét, Európa és az egész világ sta­bilitását. A történtek keserű tanulsá­gul szolgálnak, de a kommunisták képesek tanulni. Természetes a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és a vele szövetséges pártoknak az a törekvése, hogy .meg­­tisztísák a szocialista építés gyakor­latát minden rárakódott, de a szo­cializmus természetétől idegen elem­től. Törvényszerű az önök törekvése, hogy helyreállítsák a munkásosztály pártjának vezető szerepét^ az a hosz­­szú távra szóló elhatározásuk, hogy a dolgozók politikai aktivitásának növelésére, a népi tömegek összefor­­rottságára, erősítésére törekednek. Az igazi demokrácia fejlesztése nem­hogy gyengítené a szocializmust, ép­pen ellenkezőleg: mérhetetlenül meg­­sokszorazza erejét.“ Leonyid Brezsnyev utalt az Egye­sült Államok Lengyelországgal szem­beni beavatkozási kísérleteire, majd kifejtette a Szovjetunió külpolitikai szándékait: „Vitathatatlan, hogy a nemzetközi politikai légkör Jelentős mértékben függ a szovjet—amerikai kapcsolatoktól. Ez azonban nem az az a szovjet jellemzés, hogy „együtt­működését mindkét fél a megfélem­lítés eszközeként használja a Szov­jetunió és a többi békeszerető or­szág, valamint a nemzeti felszabadí­tás! mozgalmak ellen, és bizonyos mértékben a nyomkáskifejtés eszkö­zéül is a „második világ országai“, közelebbről Japán viszonylatában.“ Ugyancsak ez a szovjet értékelés rá­világít, hogy „mindkét fél igyekszik a másikat saját céljai érdekében fel­használni azzal a céllal, hogy part­nerét viszályba taszíthassa az ellen­féllel, és ily módon kívülállóként ka­­partassa ki magának a gesztenyét. Ez a provokációs szellemből táplál­egyetlen meghatározó tényező. A nemzetközi problémák megoldása szempontjából ntjgy politikai súllyal és befolyással rendelkeznek más ál­lamok, köztük az európjal országok is. Véleményük döntö is lehet. Mi a kelet—nyugat párbeszéd folytatása és gazdagítása mellett vagyunk, arra törekszünk, hogy a kölcsönös vádas­kodásokat félretéve megoldjuk a halaszthatatlan problémákat, elsősor­ban a leszerelés kérdését. Egyszóval a konfrontáció ellen, az egyetértés és az eredményes együttműködés mellett vagyunk.“ A küldöttségek tárgyalásainak ered­­ményeit összefoglaló közös közle­mény leszögezi, hogy a Szovjetunió és Lengyelország továbbra is hozzá­járulj a Varsói Szerződésben részt vevő országok testvért szövetségének megerősítéséhez. Megelégedéssel fo­gadták a KGST tagjainak készségét, hogy segítséget nyújtanak a lengyel népnek a gazdasági nehézségek fel­számolásában. A közlemény a nemzetközi helyzet­­re vonatkozó megállapításokat is tartalmaz. Leszögezi: Eurépa bizton­ságának és stabilitásának megingat­hatatlan alapját azok a nemzetközi megállapodások és szerződések jelen­tik, amelyek megszilárdították a má­sodik világháború eredményeit és meghatározták a mai Európa arcu­latát. Ezt a kialakult rendet senki sem ingathatja meg. A közlemény a helsinki záróokmánnyal összeegyez­tethetetlennek minősíti azokat a mél­tatlan kísérleteket, amelyek a mad­­ridi találkozót a Lengyel Népköztár­saság ügyeibe történő beavatkozásra kívánják felhasználni. , valamint a gamma-sugárfegyver, újabban pedig a vegyi fegyverek fej­lesztését. Peking európai befolyását katonai küldöttségek látogatása ré­vén próbálja érvényesíteni és kitér-* jeszteni. Járt Pekingben már francia, spanyol és legtuőbb olasz katonai küldöttség is (Giuseppe Piovene altá­bornagy, fegyverkezési főfelügyelő vezetésével), s ezek a katonai sze­mélyiségek aztán „bombaüzleteket“ közvetítenek. Peking Eurfipa-politikójáre jellem-* ző, hogy az egyes országokkal lelvett és továbbfejlesztett kapcsolatokon át a Közös Piachoz és a NATO-hoz ve­zető utat követi. Eimi váltattok VI. KÍSÉRLETEK a WASHINGTON—PEKING TENGELY LÉTREHOZÁSÁRA közé ..össze forrott ság“ teszi a világ számára a kínai—amerikai szövetsé­get különösen veszélyessé“. EUROPA PEKING TERVEIBEN Peking és az Egyesült Államok üzleti kapcsolatait az Is elő­segíti, hogy tekintélyes számú „huaciao“, azaz kínai bevándorolt él az USA-ban. Nem a jellegzetes kulik­ról van sző, hanem sok esetben tehe­tős üzletemberekről, akik nem egy esetben közvetítettek a két kormány között. A kapcsolatok újrafelvótelé­­nek éveiben például 200 számítás­­technikai, elektronikai és egyéb, kí­nai származású szakember hagyta el az Egyesült Államokat a „haza hívó szavára“ és tért vissza Kínába. A két­milliós kínai kisebbség befolyása olyan nagy, hogy már nyíltan emle­getnek ykínai lobbyt“, azaz a tör­vény hozásban és a politikai életben Is befolyásos csoportot. Az Egyesült Államok stratégiai ér­dekeinek és a világ népai létérde­keinek kereszteződése a legszembe­tűnőbben Európában figyelhető meg. Peking politikájában ennek megfelelő helyet foglal el az európai térség. Tekintettel arra, hogy az európai né­pek elismert és többé-kevésbé nyíl­tan hangoztatott érdeke a békés vi­szony és a gazdasági kapcsolatok fejlesztése a Szovjetunióval, Peking mindent elkövet, hogy támogassa az Ilyen politikát folytató nyugat-euró­pai kormányok ellenzékét, például az NSZK-ban Franx Josef Strauss cso­portját. Ugyanakkor elmarasztalja azokat a nyugat-európai kormányo­kat, melyek ellenzik a washingtoni stratégiai terveket. Kína ugyanis a leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó nemzetközi bizott­ságokban és más fórumokon az ame­rikai tervek mellett kardoskodik, ezt a politikát szorgalmazza új tagként a trilaterálls bizottságban, továbbá örömmel fogadta a neutronbomba gyártásáról hozott amerikai döntést, Európában befolyásos körök fi-* gyelmeztették a kormányokat, legyenek óvatosabbak Klna­­politikájukban, mert Peking minden­képpen a maga különpolitikáját kö­­veti, melynek valódi értelme nem mindig tűnik egyszeriben világosnak. Szovjet megítélés szerint „a maóisták Európát különösen megfelelő terület­nek ítélik a szocializmus és a kapi­talizmus katonai összeütközésére: hi­szen itt közvetlenül áll szemben a két blokk fegyveres ereje“. A NAGY SZOMSZÉD Peking nagyon fontos szerepet tu­lajdonít az erős gazdasági potenciál­lal rendelkező Japánnal folytatott együttműködésnek. Először is az Egyesült Államok bizonyos vonatko­zásában bázisállamává tette Japánt, az itteni támaszpontokon atomfegy­vert, továbbá Perching-2 és Crnise rakétákat tárolnak, melyekhez Kína ie szeretne hozzájutni. Emellett japán nagy piaci teret hódított Európában, közös vállalkozásokba bocsátkozott az európai nagytőkével, megvetette a lábát a földrészen. A történelmi ta­pasztalatok szempontjából is fontos­nak tartja jószomszédi viszonyát a félelmetes szigetországgal. A japán üzleti körök vakon belementek a paktálásba, csak a kommunisták és a józanabb politikai körök figyelmez­tetnek a leselkedő veszélyre. A kínai—japán kapcsolatok végül Is 1978-ban béke- és barátsági szer­ződés aláírásával érték el tetőpont­jukat. A szerződés köznonti elve volt az „antihegemonizmus“, amely pe­kingi értelmezésben durva szovjetel­­lenességet jelent. Az Aszahi Simbun című befolyásos japán lap erre utal­va figyelmeztette a kormányköröket, „Japán sohasem tévesztheti szem elól a Szovjetunióhoz fűződő viszonyának fontosságát“. LÖRINCZ LÄSZLÖ Következik a befejezés: VII. Történelmi rövidlátás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom