Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-06 / 9. szám

1982. március 6. SZABAD FÖLDMŰVES ló minőségű ШШШШpremium Szorgos munka folyik a gépjavító­­műhelyben. A szerelők félig kész gé­pek alatt, vagy a „kibelezett“ moto­rok fölé hajolva végzik dolgukat. Szerszám koppan, hegesztöpisztoly sziszeg, villany köszörű sivít. Benne érződik a műhely levegőjében a nagy cselekvőkészség: az, hogy a tavaszi Indulásig minden szükséges gépet üzemképessé tesznek. — Igyekszünk, hogy a tavasz ér­kezése készenlétben találja a már üzemképes gépeket, talajművelő esz­közöket. Az utóbbiak (kombinátorok, vetőgépek, boronák, símítók) egész sora javítást igényelt — tájékoztat Nagy Ferenc főgépesítő. — Bizony, okozott gondot, fejtörést a 31 kere­kes és 5 lánctalpas traktor javítása is. — Megoldhatatlan probléma a­­kadt-e javítás közben? — A 22 szakemberünk között van gépjavító, kovács, bognár, tehát vala­mennyi problémát sikerrel oldottunk és oldunk meg. Munkafeltételeink ki­­elégítőek, bár kissé helyszűkében va­gyunk. Keserű Gyula műhelyvezető is be­kapcsolódik a beszélgetésbe: — Ennek főleg az az oka, hogy pótalkatrész-hiány miatt némelyik gép hosszabb ideig „félkész-állapot­ban“ itt vesztegel a műhely szerelő­­csarnokában. — Hogyan segítenek ezen az áldat­lan helyzeten? — A kiselejtezett gépek még hasz­nálható alkatrészeit építjük be, vagy saját magunk készítünk pótalkatré­szeket. Igen hasznos például Csömör László sokoldalú, kíncsetéró szakis­merete. ö az, aki esztergával sok nehezen beszerezhető pótalkatrészt gyárt házilag. Perszp, ez több időt vesz igénybe, meg költségesebb Is, mintha vásárolnánk, de a gépek al­katrész nélkül nem üzemképesek. — Anyagi érdekeltség létezik-e? — kérdem a főgépesítőtől. — Figyelembe vesszük a gépjaví­tóknak az általuk javított gépekre fordított munkaidejét, költségét, a munka minőségét, vagyis a gépek, gépi eszközök üzemképességét, s a kiváló minőségű munkát premizáljuk. Az e célra fordított pénz gyorsan visszatérül, mivel a gépek üzemké­pességén, a gépjavítók jó munkáján igen sok múlik. A legjobb gépjavító­ként említhetem Csömör Lászlót, Ur­­bán Lajost, Svobcda Józsefet, Búri An­talt, de másokat is említhetnék. Az általuk javított gépek sokáig helyt­állnak, üzemképesek. Megtudom, jelentős részük volt például abban is, hogy tavaly répa­­fejezésben Szalonnák János és Du­­chony Imre első lett a járási őszi be­takarítási versenyben, ásásban pedig Csömör Gyula és Urbán József a megtisztelő III. helyezést vívta ki. Reméljük, a kiváló minőségű mun­kának az idén is meglesz az ered­ménye: a növénytermesztők, üzemkéJ pes gépekkel, idejében kezdhetik el a tavaszi munkát. Kép és szöveg: (böjtüs) A gépjavítók, baloldalt a főgépesítő Akaraterő és szerénység Pihentető és élménygazdagítő szem­­lődés után a házat gusztálgatom, melynek gangján megjelenik riport­alanyom — Bartók Rozália, a gömör­­lamási (Jablonov nad Turňou) szö­vetkezet kiváló fejőnője —, aki a konyhába invitál. A családi tűzhely meleget áraszt. •— Épp az ebédet főzöm — mondja szerényen Rózi néni —, a férjem a szövetkezetben juhász, s haza jár ebédelni. Megkavarja a fazékban fődögélő finomságokat s leül 'egy hokedlire. Kérdéseim gyermekkora éveibe csa­logatják vissza. Mesegomolyagként göngyöli fel a jelen orsójára ifjúkori élményeit... — A napok minden óráját munká­val kellett töltenünk. Volt három fejős- és két jármos tehenünk. Fej­tem, etettem, s a háború alatt még a trágyát is nekem kellett kihordani alóluk. A mező volt a mi világunk: kapáltunk, kendert nyüttünk, fon­tunk. Ami szép volt a fiatalságom­ban, azt a fonóban töltött estéknek köszönhetem. Ott szórakoztunk, fon­tunk téli estéken. A férjemmel is ott Ismerkedtem meg. összeházasodtunk. Három gyermekünk született: Irénke lányunk már férjhez ment, a varro­dában dolgozik, van egy gyerekük. Szabadidőmben meglátogatom őket. Sándor fiam nős, a szövetkezet gép­javítója. A legkisebbik fiam most ka­tona, autószerelőnek tanult. Huszon­egy évvel ezelőtt léptem a közösbe, s azóta vagyok fejő. Sokat köszön­hetek édesanyámnak, aki — még én munkában voltam — felügyelt a gye­rekekre. —i Milyen volt a kezdet a szövet­kezetben? —- Akkortájt jött divatba a fejőgép, de még kézzel is sokat fejtünk. Na­ponta 28 tehenet, háromszor fejtem, de nem lett több tej, ráadásul több tehénnek begyulladt a tőgye, s ezért újból áttértünk a kétszeri fejősre. Akkoriban még a háztáji föld dívott. Zöldséget is kapálhattunk részibe. Mindebből ^csupán öt ár háztáji ma­radt, s 30 kilő zöldség, amit évente kedvezményesen vásárolhatunk... — sopánkodik Rózi néni, pedig örülhet­ne, hogy nem kell annyit dolgoznia. De 6 tudja, mily nehéz lemondani az évtizedek során beidegződött szoká­sokról. Kimeríthetetlen akaraterejében, földszeretetében és szerénységében gyökerezik Rózi néni becsületes, szív­­vel-lélekkel végzett, sokéves eredmé­nyes munkája, ameiýet a Kiváló Munkáért állami kitüntetéssel is el­ismertek felsőbb irányító szerveink. — Nem vártam én ilyen kitünte­tést soha — meséli megilletődve —, a becsületes munkámért mindig meg­kaptam a megérdemelt jutalmat. De azért nagyon őrülök ennek a meg­tiszteltetésnek. Most húsz tehenet fejek, nyolc pedig borjas. Egy liter tej kifejéséért 21 fillért fizetnek. Ha­vonta összejön 1600—1800 korona, nyáron megvan a 2000 is. A szak­mánkban sok függ a lelkiismeretes és hozzáértő munkától. Tudni keli azt, hogy a gyöngén tejelő tehén nem érdemel annyi jó takarmányt, mint a bő tejhozamú. Rózi néni és társai valamennyien szociaüstabrigád-tagok; az ezüstérem várományosai. — Hogy telnek a köznapjai? — Dologgal. Hajnali fél négykor ébredek. Hétig az istállóban vagyok. Napközben van egy kis szabadidőm, amit főzésre, takarításra, mosásra fordítok, no meg a beteg édesanyá­mat ápolom. Etetem az állatokat. Ka­pálok a kertben. Szeretek kézimun­kázni, olvasgatni. Minden hatodik hét szabad a munkahelyemen. Ekkor végzem a nagyobb erőfeszítéseket kívánó házi munkát. Az ünnepnapok? Alig különböznek a hétköznapoktól, hiszen ilyenkor is dolgozunk. Legfel­jebb abban különbözik, hogy napköz­ben felvesszük a szebbik ruhánkat. Amíg beszélgetünk, az ebéd is megfő. Délre jár az Idő. Rózi néni a férjét várja. Elköszönök tőle. A kap­tatón lefelé ballagva, mégegyszer felidézem a hallottakat, hogy jól emlékezetembe véssem. Sokáig em­lékszem majd ' riportalanyom szelíd tekintetére, szerénységére, a nehéz munkától is megmaradt fiatalosságá­ra, természetes paraszti egyszerűsé­gére. (korcsmáros) INDULÁSRA KÉSZEN Дпбк, az anyák fáradhatatlanak, ha dolgozni, tenni kell értünk valamit, sikerünk számukra a legnagyobb öröm. Éjszakákat virrasz­tónak — ha kell — betegágyunk mellett, aggódva figyelik első lépé­seinket. És mi legfeljebb azt mond­juk: köszönöm. De sokszor ezt is el­felejtjük, mert ők csendben, látvá­nyosság nélkül teszik, amit tenniük kell. Pedig jól ismerjük a családban, társadalmunkban a nők, az anyák szerepét. Ök fedezik fel gyermekeik számára a világot és nagy türelem­mel adják át nekik tapasztalataikat: csecsemőkortól a felnőttéválásig szépre, jóra tanítják az utódokat. A CSKP, szocialista társadalmunk és kormányunk méltányolja is ezt, ami kifejezésre jut a nők, az anyák törvényes jogaiban. Továbbá: az anyasági segély, az óvodai-bölcsódei hálóztai fejlesztése, a magas színvo­nalú egészségvédelem stb. szintén a nők életének könnyebbé tételét szol­gálja: Ugyanide sorolhatjuk a szol­gáltató hálózatot, amely sok helyütt tehermentesíti a gyermekes anyákat. Ezek ellenére a nők sorsa — amiről az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, március 8-a alkalmából né­hány képet villantunk fel — ma sem irigylésre méltó. f Péntek. Morfondírozni kezd a ■ középkorú, pirospozsgás asz­­szony. Ha agya el is felejtkezik egy pillanatra a végzett munkáról, áb­rándjai közepette is a földön marad. — Vasárnapra töltött húst kéne csinálni, rizzsel... Vagy inkább tört­krumplival? ... Bevillan a képbe férje arca. — Ö, neked is meglesz azért a pörkölt nokedlivel... — mosolyodik el, s visszatér a munka ritmusába. Legközelebbi álma már igazi, mély. Reggelre eloszlatja tagjaiból az álmos fáradságot. Békés, nyugodt otthonban ébred, s egy peroig nyitott szemmel fekszik az ágyban. Örül: két egész nap itthon! — Nehezen jutottunk saját lakás­hoz — mondja. — Sokáig laktunk az anyósoméknál egy szobában, három gyerekkel. Túl nagynak, tágasnak ez sem mondható: két szoba csak. Két éve költöztünk ide a faluból. Szőlölugasos, kiskeríes, cseréptetős családi ház. Hatalmas filodendron a nagy szobában az ablak előtt. Mo­dern, világos bútor ,a falon — fest­mények. Vasárnap. A konyhában sütemény­illat. Hófehér terítő az asztalon, tisz­taságtól csillog-villog minden. — Naponta főzök meleg ételt. Most, hogy a kislányom — a legkisebb, 16 éves — még itthon van, a házi mun­kát többnyire közösen végezzük. Szombaton — ha egyedül vagyok — takarítok. Kéthetenként ágyneműcse­re, szombatonként mosás, vasárnap délután vasalás. Öten vannak. Minannyian a szövet­kezetben dolgoznak. Az idei nőnapon a közeli városba utaznak. Étteremben ebédelnek, s kicsit elszórakoznak. A két fiú is csatlakozik hozzájuk. Együtt ünnepelnek. 2 A műtőasztalon törékeny, fta­­* tál asszony piheg, mint kézben tartott madárka. Arcán az életadás gyönyörű-kínzó fájdalma játszik. Tes­­te, mintha ostorcsapás érné, ,össze­­rándul az újabb görcstől. A hangos sikolyra megrebbennek a minden mozdulatot követő szempárok. Néhány pillanat múlva új hang tört meg a suttogást, a műszerek csöröm­pölését. Csöppnyi teremtmény adja tudtul a világnak megérkezését. A verejtékcseppekiől fényes női homlok ráncait kisimítja az öröm, a boldogság tudata. Az ívelt, meggypi­ros száj. melyet az imént még az akaraterő lakatja szorított össze, hal­kan suttog: — „Anya vagyok!“ — Kislánya van — mondja az egyik fehérköpenyes asszisztens, a folyosón virágcsokorral izgatottan fel s alá sétálgató apának, mire az váratlan puszit ad a meglepett nővér arcára ... V ЗА házban, ahol lakom, van egy • négyéves kislány ismerősöm. Gyakran találkozunk. Legutóbb azt kérdeztem tőle, szereti-e az anyuká­ját. Kis szemét csodálkozva emelte rám: hogyan kérdezhetek ilyet. Aztán mégiscsak válaszolt. — Igen. — Miért? —Mert jó — mondta határozottan, és már el is tűnt a szemem elől. Kis­vártatva az anyu szoknyája mögül nevetett rám. — Mesét olvass! — kéri a mamát, s már nyújtja is a könyvet. Anyu vo­­nakodik, hiszen vacsorát kellene főz­­nie, takarítani, kimosni a ktsnadrá­­got. Mégis leül a fotelbe, ölébe von­­ja játéktól kimelegedett kislányát, s mesélni kezd. A mosás, vasalás rá­­r később is ... Az apuka úgysem jön már haza... elment, éppen egy éve lesz, messzire ..., egy szőke né­nivel és azóta sem látták. 4— Tizenkét évvel ezelőtt nő* ■ sültem — mesélte egy ismerő­söm a minap —, de azóta nem múlt el egy hét, hogy az anyám meg ne látogatott volna. S minden alkalom­mal tele szatyorral jön hozzánk. Sü­teményt, tojást, túrót, tejfölt, diót, almát hoz faluról. Amikor megszerez­tem a mérnöki oklevelet, azt hittem, eljött az az idő, amikor törleszthe­­tek valamit a tőle kapott sok jóért, De úgy érzem, soha sem tudom meg­hálálni mindazt, amit tőle kaptam és kapok... 5 Idős, hajlott hátú néniké sétál ■ az utcán. Hazafelé tipeg. Lép­tei lassúak, hiszen nem várja otthon senki. A gyerekek már rég kirepül­tek a családi fészekből. Nagyot só­hajt, mert eszébe jut, amikor még négyesben sétáltak: férjével, lányá­val és a fiával. A megszokott mozdulattal íllesztt a kulcsot a zárba. Bent félhomály fogadja, de azonnal észreveszi a kö­vön a fehér borítékot. Felsikít az örömtől. Izgatottan tépi fel a levelet, „Drága, szeretett mamám! Tudom, hogy haragszol a te hűtlen fiadra, aki már régóta feléd sem nézett. Szeretném, ha megbocsátanál, ezért az idei nőnapra elutazunk hozzád, felköszönteni, hogy szóban is el­mondd: nem haragszol..." A sorok táncolnak a néni szeme előtt. Reszkető keze zsebkendő után kutat... A nemzetközt nőnap alkalmából hangsúlyozzuk: holnap és holnapután is köszöntsük — emberi tisztelettel, gyermeki szeretettel, ajándékokkal, csókkal s meleg szavakkal hozzátar­tozóinkat — a hőket. Osszuk meg velük a munkát, vállaljunk sorsukból, gondjaikból, terheikből, amennyit le­het. Hiszen gyenge vállaikon tartják a nők, az anyák a világot, újjászüllk az emberiséget. KANIZSA ISTVÁN A közelmúltban jártam a Bodrog­­szerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaságban, ahol az előző év gazdálkodási mérlegét vonták meg, elkészítették az éves tervet, a CSKP KB 4. plénumának határozata szellemében. A tavalyitól jobb termés megalapo­zása érdekében máris sokat tettek. Idejében, jól előkészített talajba ke­rült 1470 hektáron a mag. A vetés nem szűkölködött hótakaróból. Az első fejtrágyázással már végeztek. Jó feltételeket teremtenek a cukor­répának, babnak, kukoricának és a takarmánynövényeknek. A talajjaví­tással is rövidesen napirendre tér­nek. A múlt év őszén 1000 hektárnyi szántót istállótrágyáztak, s a tava­sziakhoz szükséges műtrágyát is ide­jében előteremtették. Az állattenyész­tő telepeken nem tárolnak istálló­­gyát; frissiben szállítják a táblaszé­lekre. A mezei trágyatelepeket szak­szerűen gondozzák. Az állami gazdaság egyik legna­gyobb gondja: a kilúgozódott, savanyú talajok „gyógykezelése“. Tavaly 1000 hektárnyi ilyen területet meszeztek, s jelenleg is 300 hektáron végzik ezt a műveletet. Dankó agrármérnök, a gazdaság főagronómusa többek között arról tájékozatott, hogy a gabonafélék és a takarmánynövények termesztésére minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak. A zöldtakarmány-szükség­­let kielégítése szempontjából 150 hek­tárnyi őszi takarmánykeveréket ve­tettek. A takarmányféléket oly mér­tékben termesztik, hogy az megfelel­jen az állatállomány szükségleteinek. A talajművelő eszközök, vetőgépek, szállítóeszközök, műtrágyaszórógépek javításán már túljutottak, a trakto­rok üzemképessé tételét szorgalmaz­zák, hogy mire elérkezik a tavasz, kivonulhassanak a határba, s zökke­nőmentesen végezhessék a szántás­vetést, az évelő takarmánynövények ápolását stb. Feltételezzük: a tervek, 'elképzelé­sek a gazdaság dolgozóinak szorgal­mas munkája révén valóra is válnak. (i. b.) Bizakodó tavaszmk Amikor Alsópéteren (Dolný Peter) jártam, Brányik Károly agrármérnök, az efsz elnöke derűlátóan nyilat­kozott: — A tavaszi munkák előhírnökeként már elvégeztük a gyümölcsösben és a szőlőben a metszést, ami a kö­vetkező termés befolyásolója. Ugyancsak mögöttünk már az őszi kalászosok első fejtrágyázása. Embereink, gépeink jól felkészülten, illetve üzemképesen várják a mezőre szólító vezényszót. Csupán a nagy teljesítményű traktorokhoz, aggregátokhoz hiányzik pótalkatrész, me­lyekre a későbbiek során lesz szükség. Bármilyen hir­telen beköszönthet a tavasz, rajtra készen állunk ... I Az elnök a továbbiakban arról beszélt, hogy bár ta­valy több gépet is vásároltak a jó minőségű dologvég­zés továbbra is igényli a géppark kiegészítését. A múlt évben például baj volt a vetés minőségével; az idén ezt a hiányosságot szeretnék leküzdeni. Uj vetőgép vásár­lása szinte létszükséglet, hogy a cukorrépát, napra­forgót és a kukoricát a kívánalmaknak megfelelően vethessék el. Tavaszi ütemtervet készítettek, így szervezettebben folyhat a munka: tudják, melyik gépkezelő, hol, mit fog csinálni. Fontos helyet kapott az ütemtervben az üzemanyag-takarékoskodás. Ennek érdekében — a szö­vetkezet határa ugyanis csizmaalakú — két növényter­mesztési központot létesítettek. Ez több szempontból előnyös: versenyezhetnek a minőség és hatékonyság — — mint fő cél — eléréséért; a traktoroknak nem kell naponta 5—7 kilométert üresjáratban megtenniük; a dolgozókat a helyszínre szállítják, ami a jobb munka­idő-hasznosítást teszi lehetővé. A vezetés szociális helyiségekről is gondoskodott, ahol a dolgozók átöltözhetnek, tisztálkodhatnak és ét­kezhetnek. A technikusok zavartalan munkavégzéséhez is adottak a feltételek. Vezetők, dolgozók bizakodóan várják a tavaszt, hogy a tavalyinál igényesebb feladatokat teljesíthessék, az akadályokat áldozatvállalással, tettrekészséggel leküzd­­hessék. KOLOZSI E,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom