Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-20 / 7. szám

1982. február 20.

SZABAD FÖLDMŰVES

13

Bírálóbb

helyzetszemlélet

A mezőgazdasági üzemekben elkészült a múlt évi gazdálkodás mérlege. Hogy mit mutatnak a gazdálkodás mérlegei? Azt bizony nehéz lenne hitelesen bemutatni. Annyit azonban nagy általánosságban elmondhatunk, hogy a múlt évi gazdálkodás mérlege szinte mindenegyes mezőgazdasági üzemben, még a közismerten élvonalbeliekben is, érzékelteti azt, bgoy az időjárásnak még mindig nagy szerepe van a termelési-gazdasági eredmények alakításában.

A gazdálkodás mérlege persze feltárja a termelési részlegek és munkaközösségek, majd végső soron az egyes mezőgazdasági üzemek közötti minőségbeli különbségeket is. A termelés és gazdálkodás eredményességében jelentkező különbségek ugyanis szinte tükörképét adják azoknak a lényeges minőségbeli eltéréseknek, amelyek mind az egyetlen gazdaságon belüli termelési ágazatok és részlegek, mind pedig a mezőgazdasági üzemek között az irányítás és a munkaszervezés szakaszán, s általában a hatékonyság fokozása céljából kifejtett igyekezet terén vannak.

5 az persze természetes, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben, abol a kedvezőtlen időjárás eredménycsökkentő hatásával kisebb vagy nagyobb méretű tehetetlenség Is párosult, bizony a gazdálkodás múlt évi mérlege eléggé lehangoló.

A mnzslai (Mužia) Béke Efsz múlt évi gazdálkodásának mérlege sem ad számot szívderítő termelési és gazdasági eredményekről. A mezőgazdasági össztermelés 9 millió 400 ezer koronával, míg az árutermelés 6 millió 252 ezer koronával kevesebb a tervezettnél. Ennek folytán a szövetkezet tiszta jövedelme a tervezett

6 millió 600 ezer korona helyett csupán 2 millió 400 ezer korona lett.

A termelési tervvel szembeni lemaradás legkirívóbban a növénytermelés szakaszán tapasztalható. Hogy miért? A növénytermelési főágazatvezető véleménye szerint nem csupán a természeti tényezők kedvezőtlen hatása miatt!

Állítólag a gabonafélék évenkénti termelési eredményeiben jelentkező lényeges eltéréseknek, s így a múlt évi tervvel szembeni lemaradásnak is legfőbb oka az, hogy a muzslai Béke Efsz-ben nem teremtették meg a gabonafélék hozamnövelésének legszükségesebb feltételeit. Nagy mulasztás történt elsősorban is a talaj termőerejének stabilizálásában és fokozásában.

Nehéz és nagyon kellemetlen érzés a hibákról és a fogyatékosságokról Írni. Főleg akkor, ha az ember tudja, hogy az illetékes gazdaság vezető dolgozói jó szándékú és jót akaró emberek, s a „sorkatonák“ túlnyomó többsége is tettrekész. Ezért nem feltételezem azt sem, hogy a termőföldek rendszeres szerves trágyázását szándékosan elhanyagolták. Sőt, elhiszem, hogy a gépi eszközök hiánya nehezítette a helyzetet. Ettől függetlenül azt a nézetet vallom, hogy a muzslai egységes földművesszövetkezet vezetőségének semmi esetre sem kellett volna belenyugodnia abba, hogy évenként csak kétszáz hektárra — a szántóföld 7—8 százalékára — juttat istállótrágyát. Valahogyan meg kellett volna találni már hosszú évekkel ezelőtt a módját a növénytermesztés elsődleges és gyorsabb ütemű fejlődését garantáló legfőbb feltételek létrehozásának. Biztató, hogy a múlt esztendő őszén

megtört a jég, az elképzelések valóra váltak, s hétszáz hektárra, a szántóföldnek közel huszonöt százalékára juttattak istállótrágyát. Ha ez így folytatódik a további években is, akkor feltételezhető, hogy kevesebb gondot okoz a termelési tervek teljesítése Is.

Sok kicsi sokra megy, s bizony a termelési terv teljesítését nagyon sok — gyakran lebecsült tényező — befolyásolhatja. Sokszor jelentéktelennek tűnő eredménycsökkentő esetek is komolyan veszélyeztetik a termelési és az áruforgalmazási tervek teljesítését.

Nem állítom, mert a helyzet alapos ismeretének hiányában nem is állíthatom, hogy Muzslán a jelentéktelennek vélt mulasztásoknak kisebb-nagyobb fogyatékosságoknak nagy szerepük volt a termelési és gazdasági mérleg nem kívánt irányú alakulására. Azt azonban egyértelműen merem állítani, hogy a kirívóbb fogyatékosságok előfordulási lehetőségének kizárásával a szövetkezet jövedelme nem zsugorodott volna a tervezettnek majdnem egyharmadára-Csak néhány példát említek, s már azok is bizonyítanak. Itt van például a cukorrépa. Százhetven hektáron termelték ezt az aránylag jól jövedelmező növényt a muzslai efszben. Es nem is rosszul, mert több mint háromszázötvenhat mázsát adtak el minden hektárjáról. Persze többet is eladhattak volna, ha jobban ügyelnek a begyűjtési veszteségek csökkentésére. Megítélésem szerint — amivel lényegében a főagronómus is egyetért — hektáronként legalább 20—30 métermázsa volt a veszteség. Igaz, a jószándék nem hiányzott. A tanulóifjúság a kiszántott és elszőródott termény nagy részét összegyűjtötte. De a kiszántatlan répa, ami megdöbbentően sok volt, a szántás nyomán, bár fekvőtámaszban, de vissza került az anyaföldbe.

A kombájnok után elszóródott csöves kukorica összegyűjtése állítólag jói meg volt szervezve. Azokon a parcellákon, ahol nagyobb volt a szóródás, vagy aránylag sok volt a földön fekvő növényzet, az ötkoronás órabér és a begyűjtött termény egyharmadának száraz állapotban való juttatása mozgósítóan hatott. Három parcellán azonban ott maradt és le lett szántva az elszóródott kukorica. Az összeszedése — az említett feltételek mellett nem fizetődött ki. Állítólag jól dolgoztak a kombájnok, tehát kevés volt a szóródás és a növényzet szilárdabb volt, nem törte le a szél. Mindez meggyőzően hat, vagyis az ember úgy érzi ebben az esetben mulasztás nem történt! Ha azonban egy kissé jobban meggondoljuk és szőszerint értelmezzük azt a jelszót, hogy egyetlen szemet se hagyjunk kárba veszni, akkor bizony másként néz ki az eset. Vagyis az ember arra a következtetésre jut, hogy az utóbbi esetben az anyagi érdekeltséget olyan szintre illett volna emelni, hogy az összegyűjtött kukoricacsöveknek esetleg nagyobb hányada hasznosuljon a háztáji állattenyésztésben.

Az áruforgalmazás tervét nem sikerült az állattenyésztés szakaszán sem teljesíteni. A tervezettnél 352 mázsa hússal és 100 liter tejjel kevesebbet értékesített a szövetkezet. Feltételezhető, hogy a lemaradást bizonyos részben objektív okok is előidézték. Állítólag azonban nem hiányoztak a szubjektív, vagyis az emberek által előidézett okok sem. Ezt egyébként az alábbi két eset is — melyről egy bennfentes személy útján értesültem — bizonyltja.

Az egyik eset még a nyári időszakban történt. A vezetőség nagy megrökönyödésére egyik napról a másikra ötszáz literrel csökkent a kifejt tej mennyisége. Eltelt pár nap, s mivel a helyzet nem javult, a vezetőség kérdőre vonta az ágazati zootechnikust, mondván: hogyan lehetséges, hogy most, amikor a tehenek kellő mennyiségű és a lehető legjobb minőségű zöld lucernát fogyaszják, a tejhasznuk csökkent?! A zootechnikus válasza nagy meglepetést okozott. Ugyanis kijelentette, hogy nem akarnak enni a tehenek. S ez így ment vagy egy hőnapon keresztül. Mindaddig, míg a növénytermelési főágazatvezető helyszíni szemlét nem tartott a zöld lucerna betakarításánál. , Akkor döbbentek rá arra, hogy a betakarítógép vágószerkezetének alsó részén hat darab vágóék hiányzik, s így a gép gyökerestől tépi ki a lucerna nagy részét, azáltal földdel szennyezi a lucernaszecskát, rontva annak takarmányozási értékét. A hiba orvoslása után megjött a tehenek étvágya és az előző szintre emelkedett a tejtermelés is. Az egy hónap alatti kiesést azonban nem lehetett behozni!

A másik eset, amelyről azt állítják a beavatottak, hogy valóban megtöttént, a sertéshizlaldához kötődik. Itt a nagyméretű napi súlygyarapodást, amely nem érte el az egyedenkénti ötven dekragrammot, az állatok több napon keresztüli koplaltatásával csökkentették. Lehet, hogy az állattenyésztési ágazat illetékesei másként okoskodtak, mert a felhívás lassítása bizony nekik sem érdekük, ez azonban a tényeken mit sem változtat. A sertések napokon keresztül koplaltak, mert nem volt takarmánykeverék. Arra senki nem gondolt, hogy a sertések éhségét a szövetkezet magtárában felhalmozott tetemes mennyiségű — előző évi termésből megmaradt — kukoricából vagy árpából készített darált eleséggel is lehetne enyhíteni.

Gondolkodásra késztető jelenségek ezek. S hogy mennyire károsak, azt egy kívülálló képtelen felmérni. A szövetkezet vezetősége és vezető szakemberei hivatottak arra, hogy a termelési-gazdasági mérleg kedvezőtlen alakulásának okait lelkiismeretesen feltárják, az említett és a további fogyatékosságok eredménykárosító hatását jellemezzék, majd hatékony intézkedéseket tegyenek a termelés- és gazdaságfejlesztés tervszerű ütemét fékező szubjektív tényezők mielőbbi kiküszöbölése céljából.

A termelés- és gazdaságfejlesztési feladatok teljesítése feltételezi, sőt mi több, megköveteli azt is, bogy a szövetkezet vezető dolgozói egytőlegyig, tehát mindannyian még jobban tudatosítsák a helyzet alakulásáért rájuk háruló felelősséget; hogy munkakörükben kezdeményezzék — sokkal bátrabban, mint eddig — és fáradhatatlanul szorgalmazzák a munkafolyamatok racionalizálását, a termelési folyamatok hatékonyságának növelését, valamint ellenőrző szerepük lelkiismeretesebb gyakorlását, hogy figyelmük kiterjedjen a termelés és gazdálkodás minden ágazatára, hogy a kárönvendés helyett bíráló jellegű helyzetszemlélettel, véleményük nyílt, de segítő szándékú közlésével hozzájáruljanak a termelésre és a gazdálkodásra károsan ható jelenségek előfordulási lehetőségének kizárásához vagy a károsító tünetek hatásának semlegesítéséhez, hogy helyzetjavítá javaslataikkal kölcsönösen hozzájáruljanak a különböző termelési ágazatok fejlesztéséhez, tehát az egyéni felelősségük elmélyítésével párhuzamosan minden lehetőt elkövessenek az üzemirányítás és szervezés, vagyis a vezetés kollektiv jellegének szilárdulásáért.

PATHÖ KAROLY

Az öntözési idény egyelőre távolinak tűnik, de az előrelátó gazda időben fölkészül a természet szeszélyeinek ellensúlyozására. Felvételünk a Kálnai {-Kalná nad Hronom] Efszben készült, ahol már januárban megkezdték a sávos öntözőberendezések ellenőrzését és javítását

Fotó: fer-bor

EREDMÉNYEK

ÉS KILÁTÁSOK

A számvetések, tervezgetések időszakát éljük. A termelők — legyen sző nagyüzemről vagy háztájiról — mérleget készítenek múlt évi munkálkodásuk eredményeiről, összegezik jó és rossz tapasztalataikat, majd — a társadalmi elvárásokat szem eiőtt tartva — lehetőségeiket ôs tartalékaikat mérlegelve, konkretizálják megnövekedett feladataik teljesítésének mikéntjét.

Legutóbb az érsekújvári (Nové Zámky) járásban érdeklődtünk mezőgazdasági nagyüzemeink múlt évi tevékenységének eredményei és újabb termelés-fejlesztési elképzelései, kilátásai felől. Ezúttal az állattenyésztésre összpontosítottunk, bár — mint az már lenni szokott — bizonyos vonatkozásban a növénytermesztést is érintenünk kellett (sajnos, az illetékesek távollé'tébenl}, hiszen ismeretes, hogy az állattenyésztési ágazat fejlesztése napjainkban elképzelhetetlen a növénytermesztés feladatainak viszonyított módosítása nélkül. Vendéglátónk, dr. Dojcsán János állatorvos, a járási mezőgazdsági igazgatóság főzootechnikuasa ekként summázta a tervidőszak első évének eredményeit:

— Ha az állattenyésztők múlt évi munkájának eredményességét befolyásoló, valamennyi tényezőt figyelembe véve értékeljük a nyolcvanegyedik évet, akkor azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen elégedettek lehetünk. Általában objektív és szubjektív tényezőkről szoktunk beszélni, aláhúzva, hogy az objektív tényezők alakulásáért nem vállalhatjuk a felelősséget. Én megkérdőjelezem ezen állítás létjogosultságát. Tudniillik, némely döntő hatású feltételek valóban objektívként jelentkeznek, ha az egésztől elvontan, összefüggéseiből kiragadva, konkrétan — kizárólag az állattenyésztési ágazat szemszögéből vizsgáljuk őket. De merőben más képet kapunk, ha nem mellőzzük az összefüggéseket, ha nem egy ágazatról, de egy zárt termelési-gazdasági egységről, egy adott üzemről vagy akár járásról beszélünk. E tekintetben első helyen a takarmánygazdálkodást említeném, hiszen az emberi tényező mellett évek óta ez okozza számunkra: a legtöbb gondot. Ennek ismeretében állítom, hogy korántsem tettünk meg mindent a tervidőszak sikeres beindításáért. Eredményeink? A húsra és tojásra vonatkozó értékesítési kötelezettségeinknek eleget tettünk. Menylség dolgában. Ha a választékot nézzük, máris magyarázkodnom kell. Baromfihúsból a tervezettnél lényegesen többet adtunk, viszont marhahús és juhhús tekintetében adósággal zártuk az évet. A hiányt sertéshússel pótoltuk. Könnyen tettük, tekintve, hogy a takarmánygondok enyhítését célzó, központi rendelkezések értelmében amúgy Is csökkentenünk kellett az állományt. A tejtermelést a végére hagytam, mert ez a legfájóbb pontunk. Vannak jő tejtermelő gazdaságaink, de sajnos olyanok is, amelyek elakadtak vagy nagyon nehezen lépegetnek a kátyús úton. Igaz, hogy nyolcvanhoz viszonyítva két százalékkal előbbre léptünk, de ez kevésnek bizonyult. Végeredményben 180 ezer literes adósággal búcsúztunk az óévtől. •

ф A tojástermelést csak futólag érintettük.

— Járásunk tavaly 43 millió 939 ezer darab étkezési tojást adott a közös asztalra. Persze, a szervezett kisállattenyésztők és a háztáji baromfitartók hatékony közreműködésével, akik a múlt évben — a baromfiüzem által kimutatott hatszáz kiló lűdhúson kívül — több mint másfél millió konzumtojást értékesítettek a Jednota Fogyasztási Szövetkezet boltjaiban.

ф Milyen konkrét feladatok várnak üzemeikre az új évben?

—' Röviden: az idén 2900 tonna baromfihúst, 24 ezer 420 tonna egyéb húst, 66,5 millió liter tejet és 44 millió darab étkezési tojást kell értékesítenünk. Hangsúlyozzam, hogy ez milyen komoly feladat?

ф Nem tartom elengedhetetlenül szükségesnek, hiszen a zömében növekedő tendenciát mutató irányszámok önmagukért beszélnek. Hanem: az imént takarmánygondokról beszéltünk. Gondolom, elsősorban ez teszi határozottan komollyá az előirányzott fejlesztési feladatokat. Milyen kilátásokkal indulnak?

Miért tagadjam, komoly gondjaink vannak. Elsősorban a tejtermelési feladatok aggasztanak. Számos gazdaság igen szerény takarmánykészlettel telelteti az állományt, ami természetesen máris érezteti a hatását. Január elején nagyon rosszul álltunk. Végül szakbizottságot alakítottunk^ fölmérési, ösztönzési és tanácsadási céllal sorra jártuk az üzemeket, hogý a problémát napirenden tartva, fölkaroljuk és segítsük a botladozókat. Könnyű a dolgunk, ha csupán szervezési vagy szakmai hiányosságbői eredő problémákat kell megoldanunk. De több gazdaságban a hiányos takar* mánykészlet feltöltéséhez kérnek hatékony segítséget.

ф Bárhonnan indulunk, mindig a takarmánygondoknál kötünk ki. Tehát Így fogalmazom a kérdést: Miért nem rendezik végre a két ágazat, az állattenyésztés és a növénytermelés kölcsönös kapcsolatát? Járásukban talán nem érvényesül az alapelv, hogy a növénytermesztés köteles hiánytalanul kiszolgálni az állattenyésztést, célirányosan meghatározott feladatainak teljesítésével megteremteni a másik ágazat fejlesztési feltételeit?

f—i Az alapelvet — elméletben : elfogadtuk és gyakran hangoztatjuk* de a mindennapi gyakorlatban sehogyan sem tudjuk érvényre juttatni. Az állatállomány tömegtakarményigénye most csupán 97 százalékra van fedezve. Hangsúlyozom, hogy a szalmát is beleértve. Anélkül csak hetvenhét százalékos igény-kielégítésről beszélhetnénk. Általános gyakorlat, hogy tervezéskor a takarmányoktól „elspőroljuk“ a területet. A növénytermesztők évek őta olyan hozamokkal számolnak, melyeket egyszerűen lehetetlen elérni. Tulajdonképpen már tervezéskor tudjuk, hogy 25—30 százalékkal kevesebb takarmányunk lesz, mint amennyivel számolunk. A valós hozamokat tekintve, körülbelül négyezer hektárral nagyobb területen kellene takarmányt termelnünk, hogy megteremtsük az állattenyésztés terv* szerű fejlesztésének legalapvetőbb feltételét. De melyik növénytől vegyült t— hogyan is vehetnénk — el ezt a területet? Az idei elképzelések értelmében a szántóföldi takarmánynövények termőterületét további 0,7 százalékkal csökkentjük. Igaz, hogy az évelők területe 1,7 százalékkal nő, de ez a statisztikai adat rajtunk mit sem segít. Tudniillik, az üzemeknek több szárítmányt (liszt, granulátum) kell készíteniük, de többet is kell átadniuk tápkészítési célra. Tehát nem kapunk több zöldet, szenázst vagy minőségi szénát. A határozat értelmében számosállatonként — szárazanyagban számítva — öt tonna tömegtakarmányt kell termelnünk. Az üzemek zöme eleget tesz ennek a feladatnak, de a készlet jelentős hányada megint szalma lesz. így nehéz előbbre lépni.

ф Ahogy a tervet nézem, száz literrel kell növelniük á tehenenként! évi tejtermelést.

<—> Az ötéves fejlesztési tervben 3350 literes egyedenkénti évi tejtermeléssel számoltunk. Ezek szerint csak ötven literes növekedést kellene biztosítanunk. De az űj irányszámok hozzátettek ötven litert. Lehetőségek? Ügy gondolom, hogy ezt á feladatot is képesek vagyunk teljesíteni, ha a lemaradozóként számontartott tizenegy gazdaság tejtermelését elfogadható színvonalra tudjuk emelni, a többiben pedig megtartjuk a fejlődés eddigi ütemét. Komoly munka lesz, de közös erővel ez a feladat is teljesíthető. Annyi bizonyos, hogy az első negyedévet körülbelül fél millió literes hiánnyal fogjuk zárni. Rajtunk — és persze növénytermesztő kollégáink megértésén, segítőkészségén — múlik, hogy a további kilenc hónap alatt ebből az adósságból mennyit tudunk törlesztenil KÄDEK GABOR